Badiny Jós Ferenc: Mah-Gar a magyar - szabdecs

Irtásokra vonatkozóan, akit a szumir-magyar nyelvazonosság
legelső hirdetőjének tekintünk.
Az olvasó majd látni fogja, hogy így is van. (Dr. Érdy
171—173—179. old.):
»A 19. században különböző szerzők, az írásfeltaláló, turáni
népre három fajta.elnevezést használtak, így „akkádot"
használt Hincks, Rawlinson, Sayce, Lenormant, Haupt, Schrader,
Delitzsch; sumírt is, akkádot is, sokszor kötőjellel „sumírakkádot"
Hőmmel, Donner, Ujfalvy, később Sayce, majd a
magyarok közül Giesswein, Torma és Halász; s csak "sumírt"
használt Oppert. Az elnevezés mai kialakulását Oppertnél
már tárgyaltuk.
A nemzetközi tudományos világ széleskörű elismerése
közepette, Lenormant rendszerező munkáira különös válasz
jött 1874-től kezdődően. Egy Halévy nevű, magyarul is tudó,
Romániából Franciaországba került szemitológus, egymást
érő cikkeiben, majd később saját folyóiratában (Revue Semitique)
makacsul támadta 43 éven keresztül és tagadta nemcsak
a sumír-turáni rokonságot, hanem magának a sumír
nyelvnek és népnek a létezését is. Azt akarta bizonyítani;
hogy a sumír nép nem létezett, a nyelv csupán a babilóniai
szemita papság titkos nyelve, mert mint állította, a Folyamközben
és az azzal szomszédos területeken a történelem előtti
időktől kezdve mások, mint szemita népek nem élhettek. Állításait
görcsösen védelmezte, elméleteit újra és újra átalakította,
hogy az egyre inkább halmozódó sumír régészeti leletek
és nyelvészeti eredmények nyomasztó súlyát megpróbálja
ellensúlyozni. A tények halmaza sem volt elég arra,
hogy tudományos tévedését beismerje és téves álláspontját
módosítsa, vagy visszavonja. Szomorú példája marad a tárgyilagosságtól
és tényektől magát mereven elzáró elméleti
nyelvésznek.
A sumírológusok munkája azonban feltartóztathatatlanul
haladt előre. 1875-ben megjelent Lenormant harmadik
nagyjelentőségű munkája, a „La langue primitive de la Chaldée
et les idiomes Touraniens — (A káldeaiak ősi nyelve és
a turáni nyelvek), amelyet a legnagyobb tudományos elismeréssel
fogadtak az angol és német nyelvészeti körök (Lenormant
1875/a)*. E könyvében a sumír és turáni nyelvek rokonságát
védi meg Halévy támadásaival szemben, főként a
magyarra támaszkodva. Könyvünkben is közölt leglényegesebb
részeiben a hangtantól kezdve a főnévragozásig majdnem
teljesen a magyar nyelv szerkezetére, logikájára és kiej-
53