Badiny Jós Ferenc: Mah-Gar a magyar - szabdecs

Badiny Jós Ferenc 

Mah-Gar a Magyar.. 

Nyilt Levél Komoróczy Gézához 

Válasz „Sumer ós Magyar...?"' c. könyvére 

A SZERZŐ KIADÁSA — BUENOS AIRES 

1976

„ILDI és kis puli kutyája emlékének 

ajánlom e könyvet, 

a kis puli képében élő magyar hűség 

szent valóságának dicséretében." 

A SZERZŐ

Copyright: prof. Francisco Jos Badiny 

Hecho el depósito que establece la Ley 11.723 

LIBRO DE EDICION ARGENTÍNA 

LIBRO DE TEXTO 

Printed in Argentína 

• Se terminó de imprimir mir el dia 30 de agosto agostc de 1976, en la Edilorial 

ABC, Rivadavia 281, Quilmes, Prov. Bs. As. Argentína. 

6

ILDI sírjában talált fehér, alabástrom PULI 

ÍKKIDU — 5. évezred Kr- e.) 

(Ez a lelet és a címlapon kozolt. l'l!Ll-t ábrázoló agyagtábla is az IRAK-i 

Múzeum tulajdona, melynek szívességéből, a Directorate of Antlquities of 

ka n—s- 

Bagdad 11578. sz engedélyével közöljük a leleteket ábrázoló, 

eredeti fényképeket.)

Dr. Haj nos László: 

EGY SZUMIR KISLÁNY ÜZENETE 

Messze, úgy hatezer éve, 

Mezopotámia térségében, 

még az „özönvíz" előtti IDÖ-ben, (') 

élt KU-MAH-GAR-I NÉP-e, 

Szumiriának Nagy Hatalmas Népe. 

Ahol egy régi sírba, 

ős ékírással meg vagyon írva, 

egy parányi KIS láng: 

ILDI, egy szumir kislány, 

a porló rög között 

az öröklétbe költözött. 

Az égi „közösségbe", hol 

nincsen bün és pokol, 

nincs semmi bűnhődés és elkárhozás, 

csak SZÉP remény és megtisztulás: 

ILDI kis lelke oda költözött. 

ERIDU volt a város neve, 

EN-KI volt az IZ-TEN-e, 

ÉN-KI ADÁ UR"-t, 

TAR-MAG-UR-t, 

KI ott uralkodott 

s ki ILDI hősi apja volt. 

ILDI, kis szumir lányka, 

a NAP ellobbant szűzi lángja, 

az a vágyam, hogy ez a versem 

a feledésből életre keltsen. 

A sokezer évet, — már Történelem —, 

egy gondolattal szállva átívelem: 

MAH-GAR testvérem, gyere velem. 

Szakadozik a múlt sötétsége 

s amit az ásó eltemetett, ime 

a kislány sírjából napvilágra hozta: 

egy fehér alabástrom szobrocska, 

egy PULI KUD-DA hasonmása, 

ILDI hűséges játszótársa!

S ahogy a NAP reggel elönti az eget, 

távolról egy kép biztatón integet: 

Mit üzensz nekünk, ösvérünk, ILDI, 

KI ezt az emléket most nekünk küldi. 

Valami PIR-KA-AN életre kelvén 

s megszólal NÉP-ünk ősi nyelvén. 

Hiszen a kis PULI élt, szaladt tovább, 

nemzedékeken át egymás után, 

kísérve velünk sok ezer évet, 

mig az IDÖ egy-egyet lépett. 

Ott futkároztál, jóbarát, önként, 

-BAL-sorsunkban is hü kísérőként, 

nyelved lógatva, hangosan UG-GATU-va, 

NÉP-ünk okosszemü, szorgos barátja, 

EN-BER-számba menő, igazi társa. 

S mig sokan, PARTOS-ok, minket elhagytak, 

HIT-et hagyóan múltat tagadtak, 

elébe térdeltek idegen UR-aknak, 

meggyalázták TUR-ÁN, az ,,Ég Fia" vérét: 

te megmaradtál hü kísérőként. 

Velünk él ma is ez a lelkes ÁLLAT, 

a magyar pusztán ma is megtalálhat, 

amint a PARAST őrzi a GULYÁT, 

hordva IN-AG-ot, GADDA-t és SUBÁT, 

s hogy a NAP ott fent delelve leng, 

GAM-ós botját BAL KAR-ján leszúrja 

s a ,,világ közepén" állva elmereng. . . 

A KU-MAH-GAR: NAD hatalmas NÉP-nek, 

NIMRUD volt a KI-RÁ-LU-ja, 

ös BABILON megalapítója. 

NIB-UR volt ö: a hősi párduca, 

őse a királyi szkita nemzetségnek. 

S hogy LIL, a lelke, égbe költözött, 

már fent ragyog NIMRUD a csillagok között, 

mint „hatalmas vadász az UR előtt", ('-) 

lakozik örökös fényben: 

a nyilazó Orion csillagképben- 

És HUN-AR és MAH-GAR, két fia-vére, 

a Munka ós a Tudás szövetsége, 

a Csodaszarvast maid vágtatva ÜZI, ( ;| 

)

— ágai közt a ZEN-t NAP-ot.tűzi — 

a Csodát, mely maga az Élet: 

vágyak, jószándék és remények. 

És „akarva-akaratlan 

űzik egyre szakadatlan", 

a szabir-etruszk-pártos-hun és avar, 

s a fennmaradt ősi népe, a magyar, 

mig párducos ÁRPÁD fejedelme 

az ősi földet megszerezte 

vérünk szerződésével nekünk, 

melyet „édes hazánknak" nevezünk. 

Szakadozik a múlt homálya, 

szétterül az Igazság ÁR-adása: 

kis szumir lányka, parányi emléked, 

áttörve időt-messzeséget: 

Mit üzensz nekünk? 

Mit üzensz nekünk, 

kik „pusztulunk, veszünk 

s mint oldott kéve széthull nemzetünk"? 

Kik a királyi NÉP U-TU-DA vagyunk, 

tépnek-szaggatnak, s élni akarunk! 

Egy szörnyű hamisság tanúi vagyunk, 

élő lapjai a történelmi múltnak 

s mások viselik ékes tollainkat! 

Mert elmarták tőlünk 

„elsőszülöttségünk": 

jött-ment, „pogány", nomádra nyomnak 

s híres valóságunkat kitekerve, 

csonka ítélettel keresztre verve, 

vérünk cseppjei egyre hullanak. . . 

* * # 

Azt üzeni ILDI, a királyi lányka: 

a „Történelem Nagy Temetése", 

hiába földeli el, ami a Múlt. 

Hiába, mert a régész kiássa 

az agyagtáblákba vésett 

ősi betűket s kápet, 

megfejti nyelvünk s ős rovásírása, 

megértjük mi azt: MAH-GAR-ul! 

S meddő lesz a hamisság vetése,

mert ERŐS, az ős Szüzanya méhéből, 

„Szeplőtlen Termékenységéből", 

megszületik a NAP földi-testű mása, 

NIMRUD törzsének legszebbik hajtása, ( 5 ) 

a „Világ Világossága": 

hogy „megkeresse, ami elveszett", 

az Utat, Igazságot, Életet. 

És hiába tervelték: az Igazság Űtja 

végetér majd egy vesztőhelyen, 

s „keresztet" vetve a vádló Múltra, 

az „EN-BER" véres testét felmutatva: 

az IGE, az Élet fénye: kiszenvedett. 

a ZEN-t TÜZ kialudt: „elvégeztetett"! 

Hiába minden fondorlat, ÁRIMÁN, 

bitófát s a HAL-ált legyőzve, 

az Igazság felragyog, mint szivárvány, 

átölel mindent, földet és eget: 

NIMRUD vérei: ez az üzenet! 

Ezt üzeni a királyi lányka: 

„Régi dicsőségünk késik az éji homályban"? 

,.E:lfaiu!t párduc ÁRPÁD vére" 

„Egek ostorai nyomorult" bére? 

Nem! Csak vérünk szerződése helyett 

idegen UR-aknak adtunk szál'áshelyet, 

kik ..nemzetpusztí f ó tanításaikkal" ( 4 ) 

irtották hitünk s hagyományunkat; 

gyermekeink virágját-lelkét 

az ősi talajból kitépdesték: 

így öldösték a „multat s jövendőnket", 

halljátok, MAH-GAR-ok: ezt „bünhődjük meg"! 

De, mig bujdos bennünk egy parányi szikra, 

a szittya vér heve majd felszítja, 

s ha rejtve-fejtve, fojtva-vágyva, 

de fellobban újra ZEN-t TÜZ-e, lángja! 

Ezt üzeni a királyi lányka: 

a kis PULI tiszta hűségével, 

cüe'ek őseink ERŐS HIT-ével, 

s bízzatok. MAH-GAR-ok: 

ki TUR-ÁN-i vért és sorsot hordozott, ( 5 

) 

Isten Fia, Jézus: feltámadott! 

11

(•) Az „özönvlz'-legenda, egy szumir ósi, vallásos költemény, már kb. 

kétezer évvel a bibliai Genezis készítése előtt eredeti szumir agyagtáblákon 

ékírással íel van jegyezve. 

(-') Genezis: 10. 8—10. 

(») A Csodaszarvas-mítosz a szumir vallásszemlélet legbelsőbb tartalma. 

(*) Kodály Zoltán ja,kiáltása. 

(5) A judai teológia, így: Talmud, Parachim 91. a. lap- Rasi, Jézust fajilag 

és származásilag félreérthetetlenül NIMRUD ..fiának" mo idja. 

Felhasznált forrás elsősorban: Baciiny Jos Ferenc, Káldeától Ister-Gamig 

12 

—n—•-n— 

Pártos lovas 

KIS város pártos királyi palotájából 

(Field múzeum)

• 

BEVEZETŐ 

Tisztázni akarom az olvasó előtt, hogy miért intéztem 

ezt a NYÍLT LEVELET Kommoróczy Gézához. 

Azért teszem, mert ez az „ókori történelmi tanszéken 

diilgozó" egyén írt egy könyvet „SUMER és MAGYAR?" cím 

alatt. (Magvető Kiadó Bp. 1976.) 

libben a könyvben a szerző (aki szakképesítését és tudományos 

hivatásbeli helyzetét sehol fel nem fedi) — szerény 

véleményem szerint — a hamisítások, félrevezetések, félremagyarázások 

és rosszakaratú értelmezéseknek oly sorozatát 

követi el, melyhez hasonlót eddig — „tudományos munkában" 

sehol sem láttunk. A könyv elolvasása után önkéntelenül 

arra a megállapításra jut az olvasó, hogy 

1.) Magyarországon már nem léteznek oly műveltségi 

fokon álló emberek, akik ismerik a mezopotámiai — írásfeltaláló 

— és ma „sumer"-nak nevezett népet és tudatlanságukban 

vásárolják meg a Komoroczy féle könyvecskét (amiért 

kár pénzt kiadni) vagy 

2.) ha léteznek a magyar őstörténelmet jól ismerő öreeek. 

fiatalok, szakemberek, tudósok és valóban igaz az. hogy 

a fiatalság már a „villanyoson is szumirozik", akkor 

a magyar ősiségét eltitkolni akaró tudományos terror az, 

mely elősegíti az ilyen írások és kiadványok megjelenését az- 

^fc/.il a céllal, hogy a közvéleményt így térítse el az igazságtól. 

^^(Ilyet egyetlen más marxista államban nem találunk meg, 

csak Magyarországon.) 

De szerintünk, ezek a vézna és olcsó módszerek igen jól 

jönnek mindazoknak, akik a szumir-magyar azonosságot bizonyítják 

és hirdetik, mert azokat 

n hazugságokat, melyek a való és igaz dolgokat akarják 

megmásítani a legkönnyebb — mint majd a következőkben 

látjuk — megcáfolni. . . és ezek a megcáfolt félrevezetések 

erősítik meg legjobban az állításainkat és toborozzák a verhetetlen 

tudású híveinket és névtelen munkatársainkat. 

13

A megnevezett könyv megjelenését kisérő sajtohadjárat 

azonos tendenciájú „hangszerelése" azt a következtetést váltotta 

ki belőlük, hogy itt egy központilag irányított mozgalmi 

ügyről van szó, aminek Komoróczy Géza a kiszemelt főszereplője. 

Megerősítette ezt a megállapításunkat az a híradás, mely 

beszámol a Budapest-i Tudományegyetem Bölcsészettudományi 

Karán, 1974. március 12-én tartott előadásról, melyet 

szorosan összekapcsol az ismertetést végző sajtó ezzel a könyvel. 

Véleményünk szerint ez az összekapcsolás tulajdonképpen 

a ,Sumer és Magyar?" c. könyv hivatalosítása is egyben, 

ami tehát 

lobbi nem Komoróczy magánvéleménye, hanem a „magyar" 

tudományos körök hivatalos állásfoglalása. 

Akadémikusi szempontból bírálva azonban a Bölcsésztudományi 

Karon elhangzott előadást, nem tarthatjuk vissza 

magunkat egy szerény összehasonlítás lefolytatásától. Ugyanis 

ez a „bölcsészeti tudományos" előadás egy — eddig „Tudományegyetemen" 

soha nem látott — különös módszer szerint 

folyt le. 

Nem azt tárgyalta, amit a régészet felmutat s amit egy 

régészeti lelet alapján következtetni lehet — (Komoróczynak 

a Tatárlaki leletekkel kapcsolatos kifejezéseire hivatkozunk) 

— hanem azt a lehetőséget emelte ki, amire a régészeti 

leletek — szerinte — egyáltalában nem vonatkoznak. 

Ha összehasonlítjuk ezt a „tudományos" előadást azoknak 

a nagyszerű ismertetéseknek valamelyikével, amelyek a 

Tel Avivi Egyetemen elhangzottak a biblikus régészeti leletek 

hovatartozásáról, akkor azt kell hangsúlyoznunk, hogy 

azok minden alkalommal a pozitívumok bizonyítására szorítkoztak. 

Anak ellenére, hogy —miképpen Kriveljow: 

„Ásatások a Bibliai országokban" c. könyvében láthatjuk 

— óriási „hézagok" mutatkoztak az izraeli történelmi vonatkoztatásokban, 

az előadók minden esetben megtalálták az 

összes leletek kapcsolatait. Soha sem mondták azt, hogy az Izrael 

földjén előtalált leletek nem hozzájuk tartoznak. 

Komoróczy azonban nem rendelkezett elegendő .lehetőséggel" 

ahhoz, hogy pozitívumokkal álljon elő. Ennek titka 

nem az ő tudásbeli hiányában rejlik, hanem a neki kiadott 

feladat elvégzésének elindításában (vagyis az általa sumermagyarológusoknak 

nevezettek munkájának — minden eszközzel 

való — kipellengérezésében). így a tatárlaki leletek 

14

kiértékelésénél is, ezeknek a „sumer-magyarológusoknak" a 

,.diadalmámorából" kellett kiindulnia. Ezért állítja azt, hogy 

„A tartariai lelet fölött örvendő sumer-magyarológusok 

nem vették észre, hogy a lelet „sumer" értelmezése végzetes 

ellentmodásba sodorja őket. Ha elfogadják, hogy a sumerek 

már az i. e. 3. évezred elején a Kárpátmedencében éltek, mit 

tudnak ezentúl kezdeni a csaknem négyezer évvel későbbi 

honfoglaló magyarsággal, amelynek emlékanyagára eddig oly 

sokat építettek?" 

És itt fel kell hívnom az olvasók figyelmét arra, hogy a 

szumir népnek a Kárpátmedenében való jelenlétét — a Kr. e. 

4. évezredtől kezdődően 

nem a „sumer-magyarológus" díszítő jelzővel illetett kutatók 

találták meg és nem is a tatárlaki leletek az első bizonyítékuk 

erre, 

hanem a közismert és nagytekintélyű angol régész — Gordon 

CHILDE:. „The Danube in Prehistory" c. (London, 1929) 

könyvének 205. oldalán állítja és bizonyítja, hogy „Kr. e. 

3500-ban már egy magasra fejlődött szumir kultúra létezik a 

Kárpátmedencében". 

így a tatárlaki leletek „sumir értelmezését" már Vlassa, 

Falkenstein, Gadd, Makay, és mindenki, aki vizsgálat alá vet- 

• e— Gordon Childe tétele alapján vonatkoztatta Szumériába. 

Tehát itt „diadalmámorról" egyáltalában nem volt szó, 

hiszen a leletek sajátossága azokat automatikusan a Mezopotámiai 

szumir kultúrkörbe sorolja. Mi ezt hisszük, hogy 

Komoróczy azért említi ezt — az általa feltételezett — „diadalmámort" 

(„tudományos" előadás keretében) a szumir-magyar 

kapcsolatokat kutatók táborában, mert náluk — az „akkád 

érdekszövetségnél" — kellemetlen „felháborodást" és 

egyáltalában nem várt „hátráltatást" okoztak ezek a tatárlaki 

„vacak cserepek". 

Komoróczy előadása azonban egy kutatási programot is 

adott a magyar történelem szakembereinek. .. nevezetesen, 

hogy valóban be kell tölteni azt a hézagot, ami Árpádtól a tatárlaki 

cserepekig mutatkozik. 

Érdekes — úgy emlékezetből megvizsgálni, hogy mit is 

látunk a köztudatban e „hézagbetöltő" eseményekként a magyar 

őstörténetből. . . ? 

László Gyula közismert „első honfoglalása" már az avarokig 

— tehát a Kr. u. 5. századig jól betölt mindent és innen 

visszafelé a hunok — Atilla és elődeik a Pártos Biroda- 

15

lom Népe már Kr. e. 256-ig bizonyított és a KU-MAH-GAR 

nép törzseivel tölti be az egész vidéket. A SAR-MATA nevet 

nagyon jól ismeri Komoroczy, hisz a babiloni akkád nyelven 

mondja: „királyi-föld" s ha népre vonatkozik — ..királyi 

nép". (Talán innen vették a római pápák bulláikban a magyarokra 

vonatkozó azon kifejezéseket — hogy a „magyarok a 

királyi szkíták".) 

A szarmatákkal már jól beletaposunk a Kr. előtti időkbe 

és ha a legújabb bibliai-régészeti kiértékeléseket is ideiktatjuk, 

melyek azt állítják, hogy 

„a turáni és ázsiai filiszteusok hozzák észak felé tartó 

mozgásba a SKL (siculi) népet*, akik kelet-európában telepednek 

le a Kr. e 12. és 13. századokban" — akkor a SeKeL 

néppel már Erdélyben megmagyarázható a sok szumir-eredetü 

földrajzi elnevezés. 

A helyzet úgy néz ki, hogy ezt az „ürt" a történészek hamar 

be fogják tölteni a Magyar Őstörténet újra írásával, hiszen 

a régészeti anyag kétségtelenül a Mezopotámiai szürnir 

népnek a „kontinuitását" bizonyítja Erdélyben is és a Kárpát-medencében 

is. Ugyanis másképpen nem találhatott volna 

Dr. Harmattá egy „Finnugor Nyelvet az Iráni térségben" 

és Fettich Nándor sem jelenthette volna ki azt, hogy „a kárpátmedencei 

leletanyag technikai és formai kiképzése pártos 

(ó-perzsa) és mezopotámiai szumir eredetű". 

Mindezeket előre bocsátva — folytatjuk Komoroczy 

„nagydobbal" meghirdetett szenzációinak boncolgatását és 

az olvasó majd látni fogja, hogy miképpen akarja eltüntetni 

a Magyar Nép szumir hagyománykincsét és ebben a cáfolhatatlan 

és létező valóságunkat — a szumir-magyar nyelvazonosságot. 

Miképpen „a szög mindig kibújik a zsákból" — így Komoroczy 

zsákjából, (amibe — sajnos — annyi szemetet söpört 

bele) — szintén kiáll két hatalmas szög. 

Ezek mutatják meg a „titkos célokat", melyek elérése 

érdekében ezt a könyvét megírta. 

Ugyanis eleve ki kell zárnunk azt a feltételt, mely szerinc 

szándéka az lett volna, hogy csak egy szumir-magyar rokonságot, 

hasonlóságot, vagy azonosságot bizonyítani szándékozó 

érvet a „tudós komolyságával", az „igazság fölényé- 

• The Interpreters' Dictiorary of the Bible (Abingdorv Press) Philistines 

1. a 792- oldalon. 

16

vei" és a „tudás hatalmának szerénységével" megcáfoljon. 

Mórt lehetetlennek tartjuk azt, hogy a több tucatnyi, általa 

megemlített és forrásadatként közölt Világkongresszusokon 

előadott és elfogadott munkák, nyomtatásban megjelent könyvek, 

szaklapokban angolul, németül, franciául közölt szakvélemények, 

értekezések, a MTA.-nak benyújtott dolgozatok, a 

Széchenyi Könyvtár Kézirattárában elhelyezett és Magyarországon 

ki nem adott kéziratok, stb. 

egyetlen egy oly adatot ne tartalmaznának, amit egy „tudós" 

mégis csak megemlíthetne a szumir-magyar kapcsolatok 

\ alóságának elfogadható bizonyítékaképpen. 

P Viszont Komoróczy egyet sem talált. Az összes írók, 

szakemberek, egyetemi tanárok, többszörös diplomás dokto- 

Kik Komoróczynak mind csak pojácák, akiken csak röhögni 

lehet és munkájukat kigúnyolni. És ezt nevezi az „ókori történelmi 

tanszék munkása" valóságos „tudománynak". 

E sorok írója a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem nyilvános 

rendes tanára a sumerológiában immár 12 éve. Tanítványai 

ma — mint egyetemi diplomával rendelkező szakemberek 

— a világ különböző egyetemein tanítanak. így a szakember 

méltóságával kell visszautasítania Komoróczynak azt 

:i minősíthetetlen és tudományos körökben eddig soha sem 

látott piszkolódó és lekicsinylő kitételeit, amivel minden sumerológus 

által köztiszteletben tartott Anton DEIMEL, jezsuita 

páternek — a sumerológia atyjának — azt a munkásságai, 

amire eddig minden szumir kiértékelés — igy a jelenleg 

legmodernebb szumir-akkád szószedet is (Lábat: Épigraphie 

d'Accndienne") — felépül, egy napszámos tudatlanságának 

fölényével — a „sumerológia .vízözön előtti' korszakának re- 

/t .váluma" meghatározással illeti. 

Ugyanis itt bújik ki Komoróczy eltitkolt céljainak első 

»/.üge. És itt idéznem kell Komoróczy megnevezett könyvé- 

Vk első sorait így: 

„tanulmányomat egy talán esetlegesnek látszó, de valójában 

rendkívül jellemző történetkével szeretném kezdeni"..., 

mert én is egy „történetkét" iktatok ide, amikor így folytatom: 

A michigani egyetemen, Ann Arborban találkoztam elős/iii' 

:i neves semita-sumerológussal, prof. Sámuel Noah Kra- 

•i-nurrel, aki akkor a Philadelphiai Egyetemi Múzeum Ancient 

Noar East osztályának a főnöke volt. Meghívott, hogy a 

Kongresszus után látogassam meg őt a philadelphiai mú- 

17

zeumban és megmutatja nekem azokat az ékiratos ritkaságokat, 

amelyeken akkor dolgozott tanársegédjével, az argentin 

származású Dr, Benito professzorral együtt. így is történt. 

Meglátogattam prof. Kramert, azzal a 8 sumeroíógiai növendékemmel 

együtt, akiket Argentínából magammal vittem az 

Orientalista Világkongresszusra. Prof. Kramer valóban megmutatta 

a múzeumban őrzött, kb. 36.000 ékiratos agyagtáblát, 

(aminek — sajnos — fele sincs még megfejtve.) 

Arra a kérdésemre, hogy miképpen jöhetnek én, vagy 

valamelyik növendékem ebbe a múzeumba, foglalkozni a táblák 

megfejtésével — prof. Kramer arra hivatkozott, hogy „az 

utódjával kellene kapcsolatba lépnem és majd — a tőle kapott 

utasítások szerint — követni kell az eddigi megfejtési 

irányzatot." 

Az én szándékomat azonban mindig messzebbre terelte 

két dolog. Egyik, az argentínai lekötöttségem, (az évenkénti 

20—30 beiratkozott hallgató) és a másik az, hogy időközben 

a JAOS-ban megjelent (Journal of American Orientál Society) 

cikkekből megtudtam és megismertem, hogy az uralkodó 

(eddigi) irányzat — az a Polandból származó Speiscr prof, 

hagyatéka, — amelyik a köztudatba azt akarja vinni, hogy 

sumer nép nem is volt — hanem minden — amit sumernak 

mondtunk eddig, — sémita proto-akkád. 

Ennek az irányzatnak első számú közellensége P. Anton 

ÜEIMEL: „SUMERISCHES LEXICON"-ja, amelyik feldolgozza 

az összes eddig előforduló ékjeiét (fogalom és szótagjelentési 

formában és Összetett jelekben is) éspedig szumir és 

akkád változatban. (Tehát kizárja az „akkádosítást.) 

Második számú közellenség pedig — maga P. Anton l)eimel 

S.J., aki így „mert" írni a „Sumerische Grammatik" (Róma, 

1939) c. munkájában \ ^ ^ ^ 

„das Sumerische eine nicht semitische, wirklich gesprochene 

Volkssprache war" (vagyis: a szumir (nyelvi egy nemsemita, 

de valóban beszélt népnyelv volt.) 

„Die Erfinder der Keilschrift sind die Sumerer. Die semttischen 

Babylonier nahmen dieses Schreibsystem an, 

ohne irgend ein neues princip hinzufügen". (Az ékírás feltalálói 

a szumirok. A sémita babiloniak átvették ezt az írásrendszert 

anélkül, hogy valami újdonságot hozzátettek volna.) 

P. Deimel S. J. sumerológusnak ezek a — mindenütt elfogadott 

— kitételei már csírájában lehetetlenné tették a 

Speiser féle soviniszta, sémita irányzatot, amit maga prof. 

18

Kiamer sem követett még akkor, mert az ö elődje és tanítója 

— prof. Arno Poebel (német) — éppen ennek a P. Deiinelnek 

volt munkatársa. 

A helyzet azóta annyiban változott, hogy ma a Speiser 

féle irányzatot a szélsőséges cionista-nacionalisták tűzték 

zászlajukra és ebben az esetben már a „tudományos érvelés" 

számításba sem jöhet. A cionizmus érdeke a héberségnek a 

sumerekig való vezetése — és ezzel a politikával szemben 

tudományos érveket felhozni azért nem lehet, mert azok a 

Kumoróezy könyvében található magyarázatok, torzítások és 

tudatos félrevezetések útján lesznek nevetségessé téve. 

Mi innen úgy látjuk, hogy a budapesti „ókori történelmi 

Uii'széken" dolgozó Komoróczynak olyan „tézisféle" dolgozata 

ez a megnevezett könyv, amelyben főnökét (aki tudomá- 

Mink szerint a budapesti rabbiképző intézet igazgatója is egyhoni 

akarta meggyőzni arról, hogy ő „valóban hivatott" enik'k 

a Speiser féle irányzatú „tudománynak" a továbbvitelére. 

Hiszen minden kétséget kizáróan bemutatta a „Sumer 

is Magyar?" c. könyvében azt, hogy semmiféle magyar népi, 

lu-m/.eii vagy közösségi érdeket nem szolgál — hanem kizárólag 

ennek a „Speiser féle irányzatnak" szentelte életét és 

munkásságát. (Még a szegény „pulikutyánkat" is leszúrta, 

pedig az nem tehet igazán arról, hogy gazdája „Sumériából" 

iicr/.ta, hiszen a képe is meg van örökítve egy 6000 éves szumir 

láb'án, miként azt a címlapon láthatjuk.) 

Tehát ez az egyik „szög", ami kibújt Komoróczy zsákjaim!. 

Most fedezzük fel a másikat. 

Annak ellenére, hogy Kalicz és Makkay János régészeti 

kiértékelései teljesen megerősítik, sőt Szuméria felé elmélyítik, 

azt a származási lehetőséget, amit Torma Zsófia oly nagyszerűen 

kimutatott és leletekkel igazolt — „az ókori történelmi 

tanszéknek" most már nyelvészből régésszé vált „übermensch" 

munkása azt írja: 

„Torma Zsófia következtetései mára nagyrészt elavultak. 

. ." és ez a kifejezése a második „szög", ami megint kibújt. 

* * * 

Itt tájékoztatnom kell az olvasót arról, hogy az USA-i 

200 esztendős jubileumi ünnepségeken Románia hivatalosan 

19

kiküldött „tudományos képviselői" azzal lepték meg a semmin 

nem csodálkozó északamerikai közvéleményt, hogy 

az oláh nép szumir származását 

tartalmazó „tudományos" munkákat kiállították, sőt —- színes 

filmet is vetítettek erről. A magyar szakemberek meghökkenve 

ismerték fel a bemutatott „régészeti — és az oláhok 

szumir eredetét bizonyító - leletekben" TORMA ZSÓFIA Erdélyben 

talált és a magyar-szumir kapcsolatok bizonyítására 

felhasznált múzeumi tárgyakat. Azokat, amiket az Erdélyt 

megszálló oláhok egyszerűen eltulajdonítottak. Aki magyarul 

érez, annak megvetéssel kell elfordulnia ettől a „komoróczY"-tól, 

aki Torma Zsófiának azokat a bizonyítékait „elavultnak" 

minősíti „tudományos" könyvében, melyeket az 

oláhok — a magyar múzeumokból „kiásva" — saját nemzeti 

öntudatuk fejlesztésére és saját „szumir származásuk" bizonyítására 

a nagyvilág elé tárnak, 

(És itt az igazságos kutató két kérdést tesz fel a közvéleménynek: 

a.) a magyarországi marxizmusban nincsen oly;».n mér 

vű marxista nemzetszolgálat, mint az oláhoknál. . . ? 

b.) Magyarországon mindent lehet a magyarság ősiségének 

elárulásában és meghamisításában írni, elkövetni 

és mondani. ,. ? 

Ugyanis a Magyarországon talált szumir származást bizonyító 

lelet a „magyar" ősiség bizonyítására már elavult és 

eldobandó, de az oláhok, mint „romániai új felfedezést" felhasználhatják?) 

De fordítsuk meg a helyzetet. Mondhatná-e, írhatná-e 

Romániában egy román „Komoróczy" azt, hogy Vladimír Dumitrescu: 

„Arta Prehistorica in Románia" című könyvében, 

ábrákban, képekben és színes lenyomatokban közölt, ,,Torma 

Zsófia féle anyag már elavult"? 

Én nem hiszem, hogy a mai, nemzeti öntudatot fejlesztő 

és nemzeti érdekeket — még a „hamisított dákó-román ősiséggel" 

is — szolgáló Romániában, egy „Komoróczy" merne 

írni a román — ismétlem nem igaz, hanem hamisított — ősiség 

ellen egy ilyen című könyvet: „Sumer és Román???" 

olyat, amiben a románok „bizonyítékai" így ki lennének figurázva, 

nevetségessé téve, mint a „magyar Komoróczy" teszi 

ezt a szumir-magyar azonosság valóságos, igaz és nemzetközileg 

elismert bizonyítékaival. 

20

A románok az ilyen „román Komoróczyt" egyszerűen 

[elakasztanák. 

Meg kell állapítanunk tehát ezekután azt, hogy az a „magyar" 

Komoróczy — aki a megnevezett könyvét így ajánlja: 

..Szüleimnek, akik a magyar történelmet szeretni tanítottak" 

. . . bizony nem magyar történelmi folytonosság szolgálatába 

szegődött Torma Zsófia leszúrásával, hanem az oláhok 

szeretetéről tett tanúbizonyságot. 

A „Sumer és Magyar?" c. könyvbe írottak tehát a felsorolt 

két politikai érdek szolgálatában ütnek agyon mindent, 

ami a magyar ősiség igazságának érdekében került felszínre. 

Éppen ezért fogunk részletekbe menően foglalkozni majd 

e könyv ferdítéseivel, mert mennél több hamisságát és félrevezetését 

mutatjuk ki — annál bizonyítottabbá válik a két 

magyarellenes politikai érdek szolgálata, melynek hűségében 

— „magyarul és a magyarok félrevezetésére" e könyv íródott. 

3&MBrp#2L 

£? 

m 

4-fXILm] 

^fc

• ; 5s 

?^ÍTWV^ t«*»v 

. : .'?^f 

£#?^* .. ; - ->"' 

rUlAN G^HÊ ANDTV4CPARTMIAN 

INVAfelÖtíVrO HUNGARY. 

* .4, u 

-D C3 - 

s ai 

"5 r" Q 

= rO 

a-g 

JögJ 

Ili* 

I s S 

o 

s a 

aa 

•I 

5 

IN 

5i1 

IN

I. 

NYÍLT LEVÉL KOMORÓCZY GÉZAHOZ 

Komoróczy Űr. 

Előrebocsátom azt, hogy ezzel a megszólítással nincs 

s/andékom valami tiszteletet adni magának, hanem be akaicim 

mutatni azt a módszert, amivel maga — szakképzett fejvadászhoz 

hasonlóan — egymás után sorba veszi a szumirmagyar 

azonossággal, vagy szumir-magyar vonatkozásokkal 

foglalkozó, jóakaratú és feltétlen magyar-szellemű írásokat 

l's azoknak íróit támadja személyes és pletykaszerü stílusban 

ügyesen elkerülve a munkájukban fellelhető tudományosan 

bizonyított és a magyar ősiségét megerősítő adatokat. Be 

akarom mutatni legelőször azt, hogy ez a kicsúfoló és tudományos 

köntöst viselő módszerezés hogyan fordítható vissza 

arra, aki azt kitalálta — tehát magára Komoróczy Űr. 

így hivatkozom könyvének azon kitételére (102. old.) „a 

sumer .kutya' szót régóta ismerjük; így hangzik: UR". Maga 

szerint tehát — ha azt mondjuk „UR" — kutyát kell érteni. 

Ezzel és csakis ezzel a Komoróczy féle értelmezéssel és Komoróczy 

féle „sumerológiával" írtam a megszóliítást így: 

. Komoróczy UR." 

Ugyanis — a „kutyát szőrivel" gyógyítják a leghatásosabban. 

És — ha már így kezdtük el s beszélünk a kutyáról, 

annak szőréről is, beszéljünk a „kutyabörrol" is. 

Ezt azért kell megemlítenünk, mert van még sok — a 

sumerekkel foglalkozó — valóban tudományos munka, amelyik 

elkerülte a figyelmét és nem vette be céltáblái közé. 

Kzek egyike Bobula Ida: „KUTYABŐR" című értekezése, 

amit magának feltétlenül meg kellett volna neveznie, mert 

megemlítette azt a személyt, akinek „tanulmányával" Dr. 

(Bobula Ida ebben a kitűnő értekezésében foglalkozik. Ez pedig 

Tamás von BOGYAY, akiről ön így ír: 

„Tamás von Bogyay újabb, részletes, minden tekintetben 

élesen elutasító bírálata a „sumer-magyarológia" jelenségének 

eszmei hátterét is megvilágította." (33. old.) 

Nos ez az „eszmei háttér" — ami Tamás von Bogyay 

írásában van benne s mellyel — mint a sumerológiával soha 

sem foglalkozó egyén — nyilván „eszmei hátterének" a védelmében 

beleszólt abba, amihez semmit sem ért — ez van 

leírva Dr. Bobula Ida: „KUTYABŐR" c. értekezésében. 

23

Érdemes idézni belőle azt a részt, amelyik megvilágítja 

Tamás von Bogyay és Géza von Komoróczy sumer-magyarellenességének 

szellemi hátterét. 

így ír Dr. Bobula Ida: 

„A létért való küzdelem során vannak korszakok, mikor 

egy-egy nemzet fennmaradása szempontjából döntő fontosságú, 

hogy mit tud az a nemzet a saját eredetéről, múltjáról, 

érdemeiről és hivatásáról, de az is, hogy mit tudnak róla mások, 

akiknek sorsunk alakítására az adott pillanatban hatalmuk 

van. . . Amelyik hatalom egy másik nemzet életterébe 

akar törni, hogy nemcsak földjét, de népét is kizsákmányolhassa, 

az rossz hírét költi kiszemelt, vagy a tényleg már rabsorsba 

taszított áldozatának." , 

És a mindig élesen látó Bobulának ezúttal megint igaza 

van, mert most vagyunk abban a korszakban, amikor a Magyarság 

sorsa eldől. Ha felfedezi ősiségének hatalmas kincsét, 

ősi tradícióit újra életébe iktatja és azokat vallásos kegyelettel 

ápolja (éppen úgy, mint a zsidók teszik a magukéval) — 

akkor megmarad. Ha ezeket elveti és belenyugszik a finnugorságba 

— elvész és átadja helyét a „magyarosodó hébereknek", 

akik az oláhokkal együtt törnek be a magyar ősiség 

örökségébe. 

Tehát ezért lesz minden szumir-magyar vonatkozás először 

kicsúfolva, nevetségessé téve, majd utóbb megkapja az 

antisemitizmus vádját is és rendőrségi eljárás is következik 

(miképpen azt már Ligeti Lajos szükségelte — kizárólag csak 

a „tudomány" védelmében). 

Így áll a szumir-magyar nyelvhasonlítás lehetősége a 

mai marxista Magyarországon — de viszont az oláhok...? 

azok szumir származását bizonyítani szabad. 

Tehát Bobulának igaza van. A Magyar Nép ősi származásának 

„kutyabőrét" akarják eltulajdonítani s ezt úgy a legkönnyebb, 

ha egyszerűen azt hirdetik, hogy nincs is neki. 

De — ha nincs meg a Magyarságnak ez a „kutyabőre" a 

szumir-magyar azonosság tényében és ilyen nem létezik, akkor 

hogyan lehetséges az, hogy a 

szumir-magyar azonosságot tagadó — tehát a Magyarság 

ősi „kutyabőrét" elsikkasztani akaró „szakmunkák" — számban 

háromszorosai és kilóban — ötszörösei annak, amit 

a Bobula és egyéb — természetesen „említésre se méltó" — 

„fanatikusok" írtak. 

24

Hat ha nincs szumir-magyar azonosság és nincs a Magyarság 

ősiségének egy ilyen legrégibb „kutyabőre". . ., akkor 

miért tagadják. .. ? 

MINEK ÍRNI ARRÓL, AMI NINCS ÉS MINEK OLYANT 

BIZONYÍTANI, AMI NEM LÉTEZIK. . .? 

De tagadják. Komoróczy is. Foglalkozzunk tehát vele, 

folytassuk ott, ahol elkezdtük és 

MARADJUNK A KUTYÁKNÁL. 

A 102. oldalon Komoróczy szerint az UR szumir szó alatt 

,,kutya" értendő. 

Ha a laikus olvasó kezébe vesz egy olyan könyvet, ahol az 

ékiratos szumir táblák ékjeiéi latin betűs szöveggel vannak 

átírva, akkor érdekes megállapítani azt, hogy az „UR" ékjeile 

1 , írt szöveg nem jelent kutyát. 

így pl. vegyünk elő egy PD. (presargonic) — tehát Kr. e. 

3000 körüli ékiratot (A. de la Fuye: Documents Présargonique 

DP. 133. 12. oszlop 6 és 7 sorában), melynek szövege így 

hangzik szumirul: 

LU-GAL UR-MU. . . magyarul NAGY EMBER (király) 

UR-aM. 

Tekintve, hogy a magyar nyelv is ,,LU"-nak hívja az embert 

a régi kifejezésekben — pl. LU-FŐ Székely, GAL névvel tucatjával 

találkozunk Magyarországon — (csak már kimosták 

agyunkból a jelentését) — de ez használatos így is: KAL (Lábal 

343. sz. ékjeiéi és UR-M(u), vagy UR-(a)M azonos birtokhatározó 

szóképzése nyelvünknek ezek szerint már jó 6000 

éve, — nyilván mai nyelvünk ősi formája ez a szöveg. 

Említsünk meg egy másikat is. Vegyük elő GUDEA kőlábláját, 

ahol (De Saarzec: Découvertes en Chaldée Pl. 29. 

I—2.) a 2. sorban ugyanezt a „kutyajelet" találjuk ilyen öszszetételben: 

UR-SAG... és ezt csak magyarul lehet kifejezni így: 

ÚK-SAG. . . vagyis „uraság". . ., mert a magyarul nem tudó 

francia megfejtők is ugyanezt az értelmet adták e szövegnek. 

Hát nem érdekes, hogy ezt a jelet Komoróczy csak „kutyának" 

látja. A tévedés két helyről jön. 

Ugyanis ennek az ékjeinek a képjele valóban egy kutyafej, 

mely mint „képjel" UR városából ered, a „védelmezője- 

25

ként" tisztelt égi kutyának a templomi szobrán talált írás szerint. 

Ezt a jelet azonban a magyarul szintén nem beszélő megfejtők 

nem „Hund, dog, vagy chien"... tehát „kutya" névvel 

illették, hanem így értelmezték: „guardian".. . aminek 

tökéletesen megfelel a magyar ŐR szavunk. így tudjuk tehát 

megállapítani — éppen a magyar hangtan segítségével — az 

ősi — most sumernak nevezett — szavaink kiejtését, mely 

szerint ez a L. 575. sz. ékjei 

személyek és isteni-erő neveire való vonatkozásban (tehát 

királyi és vallási szövegekben) mindig a hatalom, uraság, 

és UR kifejezője és úgy kell kiejteni, ahogyan ezt már 6000 

J^éve mondjuk... UR. Az Isten Fiának, aki a Szent Fokossal 

^êlválasztotta az eget a földtől — az ősi Mah-Gar (most sumernak 

nevezett) teremtés történetben — neve az okiratokon: 

UR dingir ÉN-LiL. . . és ez bizony nem kutya. 

A hiba másik forrása az, hogy a magyarul nem beszélő 

ékiratfejtők nem ismerik a szumir nyelv lelkiségét sem és a 

valóságos istenszemléletüket sem. 

Miután szumir őseink úgy hitték, hogy ,,miképpen a földön 

— úgy a mennyben is" — náluk az égi társadalomban is 

voltak „kutyahivatású" — tehát az emberre vigyázó állatok, 

így — ha ilyen égi kutyáról van szó vallási szövegkben — az 

UR jelet öR-nek kell ejteni. UR-MAH, tehát NAGY ŰR. 

NAGY-ŐR pedig mindig az égi oroszlánjelre vonatkozik. 

A földi kutyákat is kellett valahogy kifejezni az írásban 

és ezt is nagyszerűen rendszerezték az okos írástudó őseink. 

Emlékük ma is él a nyelvünkben. így kapjuk meg a valódi 

és ma használatos „kutya" szavunkat. Nézzük csak meg ezt is: 

Az 575. jel önmagában — mint mondtuk — sohasem jelentett 

„kutyát", hanem UR-at, így: 

Ha „kutyát" akartak mondani és írni, melléje tettek egy 

másik jelet. Pl. a házőrző kutyát így mondták: 

AUR-KÜ — ÖR-KU. . . vagyis az „ottlakó Űr", (ku = erő, ha 

^^talom, fegyver és — mint ige „nyugodni, lakni." L. 536. sz. 

jele.) Tekintve, hogy a kutyára az Ösi nyelv sok más szót is 

ismert — a harapós kutyát külön megjelölte. . . és így mondta: 

NIG Sün KUD-DA, ahol NIG (L. 563.) szumirul nőstény 

kutyát jeíent. 

SUn (D. 15. sz. jele) = száj és fog. 

KUD (L. 12.) = harapni. 

DA = határozott névelőképzés. 

26

NIG-SUn — KUD-DA magyar értelme „szájjal (foggal) harapó 

nőstény kutya". 

Vannak azonban szövegeink, ahol a NIG értelmet egy 

másik ékjellel írják, amit így jelölnek a Glossariumok NIG- 

(L. 597.1, amelyet az Ösi nyelvtan az elvont dolgok jelölésére 

is használ ugyan, de „vagyont, tulajdont" is jelent és mint 

ige, GAR-nak mondandó, mikor jelentése ugyanaz, mint a 

mai magyar mondja pl.: „nagy GAR-ral tör rá". 

A másik NIG-(NIG-j)-vel ily szöveg szerepel: 

NIG, (vagy GARj-SU,, KUD-DA. 

így ez a NIG- vagy GAR nem jelent kutyát a megneve- 

Ék szövegben, mégis a hí-res semitológus — Delitsch is feluinteti 

(„Sumerische Glossar" c, munkájában a 247. old.) ezt 

a kifejezést így: „bissige Hündin", tehát mégis a „harapós 

kutyára" érti. 

Lehet, hogy úgy kell mondani ezt a NIG--SU,, — KUD- 

DA kifejezést — GAR-SU,, — KUD-DA (GAR-(olS — KUD- 

DA i, ahol így a kutya értelmet csak a KUDDA viszi. 

És, hogy ez a „kutyaféle" dolgokra vonatkozik, azt éppen 

P. Deimel magyarázza meg, aki (Deimel: Akkadische Glossar 

— jövőben DAG) 145. old. a KU 25. változatában 

LU a NIG a KUD-DA név alatt a VÁMSZEDŐ ember szumir 

elnevezését mutatja be. 

A szumir ösnyelvünk így a „kutyatulajdonságot", a 

megmarast, bántást, sértést, harapást, tehát még az emberre 

is rávitte és valószínűleg innen jön, innen maradt meg a 

KUD-DA, mint a „kutyatulajdonságot" vivő elnevezés mai 

nyelvünkben — a nyelvfejlődés és hangtörténet szabályainak 

módosítása szerint — a szumirból jön 

KU — DD-A = „harapós" értelemben s így 

KU — TY-A, lesz a fejlődött magyarban. 

áfe A KUD-DA rejtélye tehát így már régen meg van oldva 

e.s Komoróczy ennek megmásitására tudatosan hamisít •— 

(mint azt többször bemutatjuk majd és éppen azért lerövidítjük 

az erre vonatkozó figyelmeztetéseinket és az ezirányú 

ténykedését csak így fogjuk jelezni: 

KiVIH — vagyis: „Komoróczy Megint Hamisít"). 

KMH — a 102. és 103. oldalon. így ír: 

,.A Kud-da rejtélye azonban a közelmúltban megoldódott. 

Elemezvén a szó összes előfordulási helyét, köztük több 

27 

sumer irodalmi szöveget is, egy sumerologus, M. E. Cohen 

tisztázta, hogy a szó egyértelműen .teknősbéka'. Farka van, 

de nem ugat." 

A valóság: M. E. Cohen (nem sumerologus, hanem semitológus 

nyelvész) munkájának, melyre K. hivatkozik, címe 

„The identification the KUŐÚ" (a KUSŰ meghatározása.) A 

KUŐŰ — nem azonos a KUD-DA-val, mert a KUD (L. 12.) 

ékjeié és jelentése különbözik a KUŐŰ 2 (L. 562.) ékjeiétől és 

jelentésétől 

KUD (L. 12.) = vágni, szakítani 

KUiáŰ (L. 562.) = "un animál amphibie" (Lábat szerint), 

amiről eddig Deimel azt hitte, hogy „krokodilus" (D. 562./2.) 

M.E. Cohen — a K. által idézett könyvében nagyszerűen 

megállapítja, hogy nem krokodilus — hanem teknősbéka és 

a KUD-DA — kutya-féle lehetőségről szó sincsen a könyvében! 

Ugyanis Cohen könyve KUŐŰ-ról beszél — annak öszszes 

akkád vonatkozásáról és 

KUÖÚ nevű állatának valóban farka van és nem ugat, 

mert teknősbéka — de ezt a KUSŰ-t az igen képzett M. E 

COHEN 

sohasem nevezte KUD-DA-nak. 

* * * 

A KUD-DA-nál álldogálván, meg kell állapítanunk azt, 

hogy Komoróczy az összes erre vonatkozó munkákat átböngészte. 

Mint mondja, Pálfalvytól és Schedeltöl vette át ezt az 

elnevezést. Schedelnek a cikkei a budapesti „Kutya" c. folyóiratban 

jelentek meg, ami K. részére igen elérhető — kérdezem 

—, hogy miért nem emlékezett meg akkor Dr. Novotny 

Elemér professzor cikkéről is, amelyik ugyanennek a „Ku 

.tya" c. folyóiratnak az 1969 áprilisi számában látható. 

Ugyanis itt Dr. Novotny nagyon alapos és a felkészült 

szumerológus tudással levezeti ennek a KUD-DA-nak a szumir 

etimo'ógiáját. Dr. Novotny marha-őrzőt, vagyis pásztor 

kutyát olvas ki a következő szumir szóból: GU-UQ-DA, ami 

a kieitésnél KUD-DA-nak valóban mondható. 

Dr. Novotny szerint: 

GU, (L. 297). . . marha, bika 

UD (L. 381). . . nap, idő, fény, NAPÚR, (UDU), vigyázó, 

DA (L. 335)... oldal, mellette, őrizni. 

28

így valóban megkapjuk a „marha-orzo" értelmet. 

Ez egy másik lehetősége a magyar „kutya" szó eredetének. 

De nézzük meg a többi magyar kutyákat is. 

Nagyon közismert pásztor kutya Magyarországon a komondor. 

Ha a puli Szumériából jött, akkor feltehetjük azt is, 

hogy a komondor is onnan jött. Hiszen olyan furcsa neve van. 

— Komondor. Vizsgáljuk csak meg a szumir etimológia 

alapján, hogy mit is jelent ez: 

KU — mint már a bemutatott házőrző kutyánál találtuk, 

feljebb ismertetve. 

MU — Lábat 6l-es sz. szava szerint lehet: bátor, név és 

birtokos névmás: „enyém". 

UNU : , — Lábat 420-as sz. jele szerint jelentése: pásztor és 

nyáj is. 

DUR : , — Lábat és Deimel egyöntetűen 208. ékjeié szerint 

összetett jegyekben a nagy állatok jelzője. Ezzel a 

DUR, jellel különböztetik meg a nagy állatokat. 

Pl. megtalálhatjuk a ló, teve, és a dromedár összetett 

ékjeiéiben. 

A magyar KOMONDOR tehát az ősi népünknél alkalmazott 

KU-MU-UNU-DUR :t -ból ered és a négy ékjeinek az 

összetett értelme tökéletesen igazolja azt, hogy egy erős, 

nagytestű, saját, pásztor, házi állatról van szó. 

Van még egy másik kutya nevünk is, amelyik a KU 

VASZ. Ezt is le tudjuk vezetni szumirból igen egyszerűen. 

Megint itt van a KU mint már most a 3. ku-tyánál találjuk 

meg. Mert meg volt a házőrző kutyánál, amit mint feljebb 

UR-KU, illetőleg ÖR-KU-nak mondtunk, meg volt a KU-MU- 

UNUs-DUR nagy kutyánál és most megtaláljuk a „ku-vasznál", 

ami az ősi nyelven KU-ASSA. És ebben az az érdekes, 

hogy ÁSSA — Lábat és Deimel 1. számú ékjeié «z«rint „lármát" 

jelent. (Akkádul is használjuk ezt, de nem ASSA-nak 

mondják, hanem RIGMU-nak.) 

KU-ASSA (kiejtése ASSZA) magyar KU-VASZ jelentése: 

e:ös lármajú, hangos. 

És ha már végig néztük az összes magyar kutyáinkat és 

mindegyiket sikerült megtalálnunk az ősi — most sumernek 

nevezett — de az ékiratok szerint MAH-GAR-nak mondandó 

őseinknél, akkor talán nézzük meg azt is, hogy azt a cselekedetet, 

amit ezek a derék magyar kutyák az ö „kutya szolgá- 

29

latukban" elkövetnek, megtaláljuk-e? Ugyanis mindezek a 

kutyák ugatnak. 

Tehát ha a kutyákat megtaláltuk Szumériában, akkor 

meg kell találnunk az „ugat" szót is. 

És ez a következő képpen alakul: 

UG — (L. 130. és 444.) jelentése: oroszlán, mérgesség és 

harag is. 

GA — (L. 233.) jelentése: ház, vagy igeként menni, körüljárni. 

TU — (L. 58.) jelentése: tenni, alkotni. így a mai, fejlesztett 

magyar nyelvünkben az UGAT, a 6000 eves ősszavától 

csak egy ,,u" betűvel különbözik, amennyiben fiOOO évvel 

előttünk UG-GA-TU-nak mondták. A kiejtésben a két 

egymás mellé kerülő „G" az természetesen egybeolvad. A 

szóvégi magánhangzó nemcsak a magyar nyelvben, hanem 

bármelyik nyelvben — a Grimm törvény szerint — elmarad, 

elkopik és így maradt a nyelvfejlődés térvényei értelmében 

az ősi ugatu-ból a mai ugat. 

Azt hiszem, ezzel éppen eleget tettünk annak a kötelességünknek, 

hogy tiszteletet adjunk a magyar kutyáknak. 

akik (és itt tudatosan írom a személyre vonatkozó hivatkozást) 

6000 éven keresztül hősiesen kitartottak a kenyeret adó 

magyar gazdáik mellett. A puli ma is puli, a komondor ma is 

komondor, a kuvasz ma is kuvasz és mindegyik becsülettel 

megugatja gazdája ellenségét. 

Tanulhatna Komoróczy ezektől a derék kutyáktól a kenyeret 

adó hazájának és magyar népének a védelmében. 

* * * 

A kutyák végére hagytam a pulit. Ugyanis K. azt állítja 

a könyvében, hogy a puli nem ered Mezopotámiából és a pulinak 

semmi köze sincs a magyar ősiséghez. 

A címlapon közlöm az iraki múzeumtól kapott fényképet, 

melyet semmiféle könyvből át nem vettem, hanem min', a 

bagdadi múzeumban kiállított egyik tárgyról készüli fényképet, 

a DIRECTORATE GENERAL of ANTIQUITIES — 

BAGDAD — 11578. számú engedélyével közlöm, mikép ;en 

azt a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem által kiadott és „The 

Sumerian Wonder" c. angol könyvemnek 130. oldalán megjelölöm. 

Ezen az agyag-tábla töredéken ott van rajta a pulinak a 

rajza és a puli rajza alatti ékirásból tökéletesen kivehető (még 

30

• 

a képen isi a puli neve, amelyik Lábat 37l-es sz. PU kiejtésű 

jelével és ugyancsak Lábat 59-es sz. Ll jelével van írva. 

Lábat professzornak a megnevezett munkájában a 

PU annyit jelent, mint: hosszú, vagy meghosszabbítani, 

elnyújtani és 

LI jelentése: ordítani (ahogy azt a sémita-akkádok is átvették 

SAGAMU kiejtéssel ugyan ennek a jelnek a használatát.) 

Tehát PULI szumir-magyarul: hosszúra nyújtva ordítani. 

Vagyis az, amit a puli csinál. Terelni és hosszúra futni, 

körülfutni a nyájat és csaholni. Tehát a PULI nevében töké- 

letesen benne van minden, amit ősi és mai nyelvünk mond 

a PULI kutya jellemzésére. 

És itt elérkeztünk megint egy olyan ponthoz, ahol az 

előbb megjelölt K.-féle hamisítási fölhívást másodszor is alkalmaznunk 

kell. 

KMH 2 x: (Komoróczy Megint Hamisít másodszor.) 

Könyvének 95. oldalán azt állítja, — a pulira vonatkozóan 

—, hogy 

„minden adatot a sumer-magyarológus Dr. Pálfalvy Sándor 

ötlött ki." 

Viszont elfelejti azt megemlíteni, hogy a Budapest-i „A 

KUTYA" c. folyóirata 1969 június 6-i száma, Dr. Schedei 

Andor cikkében, közli — az Ildi sírjában talált .— ..puli" 

szobrot és „pulit" ábrázoló agyagtáblát, ugyanazt, aminek ísii)'telt 

iii'büká'ás'i.a nekem, az iraki hatóságok adtak engedélyt 

('ásd 30. o'dalon) s amit itt a címlapon és a 7. oldalon 

mutatok be. 

A Kf.moróczy ..ha^dó marxista szelleme" tehát nemcsak 

a szumir-mi.eyar rzármazást *agadja, hanem még a mezopotámiai 

eredetű puli kutyánknak sem engedi meg, ho^y beleugassa 

magát a magyar őstörténetembe és vele ,.egv kutyányít" 

emelkedjen a nemes honszerelem nemzeti öntudata. 

Az oláhoknak ez a „marxista haladó szelleme" a legnagyobb 

nemzeti Öntudatot eredményezte a tudományos körökben. 

Mindent kikutatnak, mindent leírnak, mindent publikálnak, 

ami a román nemzet érdeket szolgálja. 

31

Ugyanakkor a magyarországi tudományos körök ennek 

pontosan az ellenkezőjét teszik. így ezeket a magyarországi 

tudományos köröket nem lehet „magyar" tudományos köröknek 

nevezni, mert minden cselekedetük a nemzeti érdek ellen 

fordul. Ahol fölfedeznek egy magyar ősiségi adatot, abban 

a pillanatban keresik azt, hogy miképpen adhatnák, hogyan 

ajándékozhatnák oda azt idegeneknek: a magyarság 

létezését gátló ellenségnek. 

Ha mi járunk el így — mint ahogy fentebb a románokról 

említettük — akkor Komoróczy azt politikának novezi és 

nem tudománynak. Igen: nemzetpolitika ez. A másik a Ko 

moróczy féle, nemzet-ellenes politika. De az is politika. Már 

most az olvasóra bizzuk, melyik helyesebb és erkÖ!csösebb. 

És ami erkölcsös, nem szükségképpen tudománytalan. . . 

Mindenesetre eddig kétségtelenül bebizonyítottuk a következőket: 

1.) KUTYA szavunk ősformája a KU-DA szumir szóban 

valószínüsödik, hiszen a többi KU-tya neve is a KU szumir 

ékírásjellel van írva — éppenúgy, mint a KU-DA. (Kü-MU- 

UNU-DUR, KU-ASSA.) 

2.) PULI kutyánk jó 6000 évvel előttünk SZUMÉRIÁ- 

BAN (ERIDUBAN) szobor, rajz ábrázolással megtalálható és 

leírt neve PULI. 

32 

* * * 

De folytassuk K. könyvének elemezését és beszéljünk

II. 

A SZUMIR NYELVRŐL 

Ahogy Komoióczy a pulit akarta elsikkasztani, ugyanúgy 

akarja eltüntetni magát a szumir nyelvet is. Könyvinek 

9. olda'án azt írja, hogy: „a sumer nyelv kihalt." 

Itl meg kell nyugtatnunk a szerzőt, hogy a szumir nyelv 

nem halt ki. Mert a 150 évig létező akkád dinasztia — a 

nagy Hammurabi és utódjainak uralkodása — után is van- 

Bk szumirul irt szövegeink. Tehát, ha az írásnak a nyelve a 

szumir volt, akkor a népnek is szumirul kellett beszélni, hiszen 

azért írták a cseréptáblákra a szövegeket, hogy a népet értesítsék 

róla. 

Van egy nagyszerű és majdnem épségben fölmaradt tábla, 

amelyik ebből az időből van és éppen páter Deimelnek a 

munkatársa — Arno Poebel — fejtette meg, aki abban az 

időben a philadelphiai múzeumnak volt az igazgatója Ez az a 

híres Poebel, német professzor, akitől Kramer minden tudományát 

elsajátította. Poebel volt Kramernak a mestere. Kramert 

a leghíresebb könyvét — melynek a címe: , A történelem 

a sumerokkal kezdődik" — a híres Arno Poebelnek dedikálja 

azzal a kifejezéssel, hogy „nagy mesteremnek". Tehát, 

ha a „nagy mester" fejtette meg ezt a szöveget és ha az szumirul 

van, akkor érdemes vele foglalkozni. 

A hivatkozott és a szumirul írt ékiratos tábla megtalálható 

a philadelphiai múzeumban és az ismertetését tartalmazó 

munka a következő: 

Arno POEBEL: „Historical Texts" (The University Mum 

of Philadelphia Vo. IV. N°l), aholis a 69. oldalon a Kas- 

(Kusita) KARDUNIAS kora előttinek, vagyis Kr. e. 1300 

• 

körülinek jelöli keletkezését és ez a tábla — „is written in 

Sumerian" (70. oldalon) — vagyis magyarul „ez a tábla szumir 

nyelven van írva". 

A szerző Arno Poebel — (Deimel páter munkatársa) ennek 

az ékiratos táblának „A NEW CREATION AND DELU- 

GE TEXT" (Egy Uj Teremtéstörténet és Özönvíz Szöveg) címet 

adott és kifejezetten hangsúlyozza azt, hogy a tábla keletkezési 

ideje 

33

1.) a sémita babiloni — Hammurabi féle — dinasztia 

utáni és 

2.) nem NIPPUR-i eredetű. 

Ezzel bizonyítva van az a tény, hogy Szumériában, a Tigris 

és Eufrátesz közében és magában Babilonban is az uralkodó 

nyelv aglutináló „szumir" volt Kr. előtt a 13. században. 

A szumir nyelv tehát nem halt ki még ebben az időben 

sem (mint ahogy ezt Komoróczy szeretné), mert kihalt nyelvvel 

nem írnak történetet és kihalt nyelv nem szerepel „irodalmi 

nyelvként" sehol. 

És éppen az ilyen szövegek mint az előbb említett Poebel 

féle szöveg, indokolják meg a .komoróczyk' azon igyekezetét, 

amellyel szeretnék a szumir nyelvet már kihaltnak és a 

tudományból eltüntetettnek minősíteni. Ugyanis ezek a szumirul 

írt szövegek, melyek a sémita népek pusztításai után 

keletkeztek nagyon érdekes megvilágosításba helyezik a mi 

őseinket, a most szumirnak, de az ő írásaikban MAH-GARnak 

nevezett írásfeltaláló népet. 

* * * 

Itt egy rövid történelmi visszapillantást kell lefolytatnunk. 

Arról tudunk, hogy a Kr. e. 2000 évet megelőző évszázadokban 

indult meg az u.n. ..szumir kulturális újjászületésnek 

az időszaka". Ezt az időszakot minden szakmunkában 

meg lehet találni és úgy hívják a magyarul nem beszélő szakemberek 

„sumer-renassence". 

Azt is tudjuk, hogy ennek az időszaka az alábbi uralkodók 

alatt érte el fénykorát: 

UR városban: UR-NAMMU. 

URUK városában: UTU-SEN-GAL, ás 

Lagasban: GU-DE-A. 

Ehhez a három nagyszerű uralkodóhoz fűződik a szumir 

újjáépítés ideiének legszebb története. 

Hogy micsoda lendülettel építettek mindent újra és tovább 

azt bizonyítja, hogy a Lagasí GU-DE-A papkirály, 

akit ragyon sok szakmunka az „építész uralkodónak ' nevez, 

20 éves uralkodása alatt 17 templomot épített. E nagy uralkodók 

utódai a jólétben, bőségben, és a békében nem «okat törődtek 

azzá', hogy észak és észak-nyugat felől egy sémita be- 

Fzivárgás indult meg. Az ebből az időből eredő szövegek megemlékeznek 

erről a beszivárgásról és ezeket a sémita népeket 

34

(sémita név alatt ne értsen senki sem zsidót, zsidók még nincsenek 

Kr. e. 2000-ben, hanem ezek az arabok ősei), tehát az 

ős arab népeket, a szumir szöveg „fekete fejűek"-nek hívja. 

A jólétben felnőtt gyenge szumir uralkodók ideje éppen 

ezzel a beszivárgással jár le és a sémita beszivárgás nemcsak 

annyit jelent, hogy a sémiták letelepednek, hanem, hogy a 

sémiták rombolnak, pusztítanak mindent, amit a szumirok felépítettek. 

így a III. UR-i dinasztia utolsó királya IBISIN-nek gyászdala 

— melyet éppen Komoróczy által említett Schmöckel német 

szumerológus könyvéből veszek — leírja, hogy a szumirok 

a szomszédos ELAMBA költözködnek és észak felé húzódva 

«hazát keresnek. 

Tehát az ,,IBISIN gyászdal" bizonyítja azt, hogy Szuméria 

népe észak felé, a Kaukázus felé húzódik és menekül a 

sémita pusztítás elől. 

Azután ISIN-ben és LARSA-ban sikerül a sémitáknak 

megvetni a lábukat és dinasztiákat alapítani. A pusztítás 

azonban tovább folytatódik és az utána következő — ú. n. I. 

Babiloni-Akkád Dinasztia — Hammurabival éri el hatalmának 

csúcspontját. De nehogy azt higyjük, hogy ezek építenek. 

Ezek is rombolnak. Tehát mondhatjuk azt, hogy az évezredes 

történelem folyamán, amit a szumirok építettek, azt a 

sémiták lerombolták. Ne mondja itt nekem senki azt, hogy a 

Hammurábi-féle dinasztia nem rombolt, hiszen sir Leonard 

Woolley munkájában (') megemlékezik arról, hogy ,,UR város 

végleges elpusztítója SAMSUILUNAS, Hammurabi fia." 

Nehogy azt higyjék, hogy az egész szumir nép észak felé 

vándorolt. A legjava visszamaradt. Ugyanaz volt a helyzet, 

mint mikor az oroszok megszállták Magyarországot. Nem 

:,emigrált" az egész ország lakossága. A nagyobbik rész helyben 

maradt. A helyben maradás, a kitartás meghozta az eredményét 

is, mert a 150 évig tartó babiloni Hammurabi-féle 

«.asztiát megdöntik a testvérnépek, a Kattik és a Kusiták 

következik egy 300 éves új, szumirul beszélő uralom. Hogy 

szumirul beszéltek, azt bizonyítják azok a fennmaradt ékiratos 

szövegek, mint pl. az is, amit az előbbiekben említettünk. 

Ezzel a szöveggel és ennek a megfejtésével foglalkozni 

fogok a Káldeától Ister-Gamig c. könyvem II. kötetében (a 

Szumir-Magyar Nyelvazonosság Bizonyító Adatai" c-ben). Itt 

csak annyit említek meg, hogy ebből a szövegből kivehető 

egy új világnézet, illetőleg a sémita pusztítások után keletkezett 

új vallási tartalom, amely a régi és George SmHh által 

35

megfejtett u.n. „Kaldeus Genezis", kaldeus teremtéstörténet 

tartalmát szinte újra értékeli. 

Ugyanis ez az új teremtéstörténet és özönvíz c. szöveg, 

amit Poebel megfejtett, egy egészen különleges és érdekes kitítelt 

tartalmaz. Az első oszlopban, amikor a teremtést leírja 

és a teremtésben résztvevő isteni erőket is felsorolja, beszél 

emberiségről (NAM-LU-GAL-MU) és az emberiséget 

megteremtettnek minősítve a szöveg 14. sorában mégis említ 

egy ember fajtát, amit „fekete fejűnek" nevez és azt az 

állatok és a földműveléshez szükséges négylábúak megteremtése 

előtt teremti. Tehát ebből azt kell kivenni, hogy a „fekete 

fejűeket — akik alatt nyilván a szumirok a sémita népeket 

értették — ezeket az Isten később teremtette. (Ezen új „Teremtés-Történet" 

szerint.) 

így az egész teremtéstörténet abban különbözik a George 

Smith által említetttői, hogy a „fekete-fejűeket" külön 

megemlíti. Nekem az az érzésem, hogy ez az új — átértékelt 

— teremtéstörténet és özönvíz legenda, amit a szumir nyelven 

— ismétlem — a sémita pusztítások után írtak le, már magában 

foglalja a sémita népek, vagyis a „fekete-fejüek" által 

történt pusztítások feletti aggodalmat és szomorúságot, egyben 

az egész özönvizet úgy fogja föl, hogy tulajdonképpen az 

özönvíz azért jött, hogy ezek a fekete fejűek pusztuljanak el. 

Az özönvízi bárkás (a bibliai Noé), akit itt Poebel ZI-U-GID- 

DU-nak nevez „fekete fejűeket" nem mentett ki a pusztulásból. 

ZI-U-GID-OU a szumir nép fennmaradásának megszemélyesítője 

és én azt hiszem, hogy ezt magyar szempontból ma 

is érvényesíteni lehet. Ugyanis ma éppen olyan a rombolás, 

mint abban a korban volt. Nem házainkat, hanem életünket 

és szellemünket rombolják. Az ősi tradícióinkat akarják velünk 

elfelejtetni. Ha meg lenne az eszközük és meg lenne a 

lehetőségük, a „komoróczy-féle ellenkezők" ma is elkövetnék 

ugyanazt a pusztítást, amit Szumériában a sémiták végeztek, 

fizikailag is. Hisz ezért akarják kinyilatkoztatni és a köztudatba 

vinni azt, hogy a „szumir nyelv már kihalt". 

De a sumir nép átélt minden pusztítást. Egy részük már 

a babiloni pusztítások idején északra vonult, a legnagyobb részük 

pedig átélte a babiloni sémita uralkodóknak az idejét is. 

'Ott maradt, gyakorolta, használta, tökéletesítette a nyelvét. 

Megmaradt... szumirnak! 

A bizonyság pedig, hogy átélték a babiloni időt, abban 

maradt fenn, hogy az u.n. akkád nyelvből nagyon sok sfcó 

36

I 

1 

Q 

ment at a szumirba es ezt a magyar nyelvünkön keresztül tudjuk 

ma bizonyítani. 

Amikor 1200-ban Kr. e. a nagy asszír birodalom életre 

kel, akkor az asszírok még nagyobb kegyetlenséggel fognak 

hozzá a káldeusnak nevezett szumir nép irtásához. A nép tömegestől 

vonul észak felé és most már nem marad Mezopotámiában. 

Nem olvad be az asszirok és sémiták közé. Nem cserél 

nyelvet imiként K. írja), hanem észak felé elvándorolva, megtartja 

nyelvét, az ősi szumir nyelvet. Ma már bizonyított tény, 

hogy ezi az ösi szumir nyelvet a mezopotámiai térségben mindenki 

beszélte és az egyes területeknek a nyelve csak nyelvfcjátásbeli 

különbözőséget mutat fel. Azért találunk az ékira- 

os sumir szövegekben 3—4 és egyesek 7 különféle nyelvjárást. 

De a legérdekesebb az, hogy az a nyelv, amit K. ..akkádnak" 

mond, azt páter Deimel a következő képpen említi, a két 

legfontosabb nyelvjárást ismertetve, amit minden sumerológus 

ismer: az ÉME-KU és az EME-SAL nyelvjárásokat. Erre 

a két nyelvjárásra vonatkozóan azt mondja: 

.,Az EME-KU dél-Babiloniának, vagyis Szumériának a 

legrégibb nem sémita nyelve, mig az EME-SAL szintén egy 

nem sémita, de az EME-KU-hoz hasonló nyelve volt észak- 

Babiloniának (Akkádnak). Akkád azonban később a sémita 

népek által lett elárasztva és ezért nevezik szintén a sémita 

babiloniak nyelvét — minden joggal — akkádnak." 

Páter Deimelnek ebből a kitételéből láthatjuk, hogy ez a 

két legfontosabb nyelvjárás — az EME-KU és az EME-SAL 

vo't tulajdonképpen Szumériának — mint mondtam — csak 

nye'vjárási különbséggel diferenciálódott beszédje. Ezt azért 

fontos megemlíteni, mert találtak ékiratos táblákat 3 nyelvű 

( szójegyzékekkel. Ezt már 1866-ban éppen Rawlinson publikálta 

és a 3 nyelvű textusokon 3 oszlop található. Az első 

or-z'op az EME-SAL, a második oszlop az EME-KU és a harmadik 

oszlop a „semita-akkád", amit később az asszirok is átvettek. 

Csupán példának megemlítek egyet, (tehát ismétlem, 

az e'sö kifejezés EME-SAL a második EME-KU és a harmadik 

..sémita akkád"): 

cümmer GASAN . . . dingir NIN-KI . . . it DAM-Kl-NA. 

37

Ezzel tulajdonképpen válaszolunk Komoróczynak az 

egyik kitételére is, amikor az „asszony" magyar szavunkat 

keresi. A fent említett három kifejezés egyöntetűen annyit 

jelent, mint a „Nagyasszony", vagy a „szent asszony", vagy 

„égkirálynő országa". 

Komoróczy könyvének a 105. oldalán, amikor az asszonyról 

van szó, azt mondja, hogy: 

„Szumirul ,DAM' az feleség, és asszony annyit jelent 

mint ,MUNUS". (nem MUMUS — B. J.) 

Itt ismételten meg kell jegyeznünk a nagy felkiáltó jelet 

(Komoróczy megint hamisít). 

KMH 3 x. 

MUNUS nevű szumir szó egyetlen egy szumir szótárban 

nem található, sem az asszonyra, sem másra vonatkozólag. 

„MUN" (L. 95. szava) akkádul TAPTU — magyar jelentése 

,,só". Tehát Komoróczy szumerológiája a „délibábos képzeleteken" 

csavarog, mert olyan szumir szavakat vesz be a „tudományos 

könyvébe" amik nem léteznek. De menjünk tovább 

a kiértékelésben. 

Látjuk az EME-SAL szumir nyelvjárásban „GASAN" 

az EME-KU szumir nyelvjárásban a „NIN" ás a „sémita akkádban 

„DAM" jelenti az asszonyt. A „DAM" szót a sémi 

ták a szumir nyelvből vették át, mert szumirul DAM, házastárasat" 

jelent. Férjet vagy feleséget. Aszerint, hogy milyen 

„nem-jelző" ékjeiét teszünk eléje. Ha a férfinemet jelző ékjelet 

tesszük eléje, akkor a íérfi házastársat jlenti és női nemet 

jelző ékjellel a női házastársat jelenti. 

Mint mondjuk, szumirul az egyik nyelvjárásban az asszony 

„GASAN" és a másik nyelvjárásban „NIN". Van még egy 

asszony szó a sémita akkádban az „ASATU" vagy amit röviden 

„ASAT"-nak mond a sémita akkád nyelv. 

Ez a példa — a magyar „asszony" szó — nagyon megvilágítja 

a Szumériából való kivándorlási utakat. Ugyanis Komoróczy 

a könyvének 70. oldalán azt mondja, hogy: 

„A sumer nyelv rokontalansága nem valami feltűnő kivétel. 

Az ókori kelet történelme a sumeron kívül egy sor 

olyan nyelve mutatott fel, amelyek az ismert nyelvcsaládok 

egyikéhez sem sorolhatók. Ilyen többek között az elami, a 

hurri, az urartui, a hatti és mellettük jó néhány má? nyelv 

önálló írásbeliség nélkül, pld. a guti, a kassu, stb. A rokonta'an, 

vagy sziget nyelvek ilyen mennyisége mellett nem sok 

38

cáfolhatatlan és meggyőző eredménnyel kecsegtet a múlt századi 

fogantatású kutatási irányzat, mely külön-külön próbálja 

megtalálni egy-egy ilyen sziget-nyelv rokonait eurázsia 

regi vagy mai nyelvei között." 

Csak egyetlen egy szót fogok említeni a magyar „aszszonyt" 

és ezzel Komoróczynak ezt a teljesen egyéni és mondhatnám 

járatlanságát és a mezopotámiai térségben való ismeretlenségét 

bemutató kitételeit ismertessem, mert Mezopotámiában 

„sziget-nyelvek" nem léteznek, hanem az ezen a területen 

használt nyelvjárások szerint és azoknak a lényegtelen 

különbözőségével, mindenki az ősi KU-MAH-GAR nép 

nyelvin beszéli. Tehát a nagy hatalmas MAH-GAR népnek a 

nyelve volt az uralkodó. Ebbe tartozott bele a hurrita nyelv, 

a subur vagy sabar, vagy samar nyelv, a Kassu és a guti is. 

Ugyanis, vannak szövegek pl. arról, hogy az első sémita királynak 

nyilvánított és állítólag Adgade várost alapító, I. Sargon 

uralmát (2370 Kr. e.) letörő nép, amit az ékiratok „gutirak", 

vagy „kutinak" (kutai) írnak, azok — a korabeli ékiratos 

szövegek szerint — a Lagasi papkirálynak — Guddeának 

— szövetségesei és Guddea nyelvén beszélnek. Guddea pedig 

„klasszikus szumir" nyelven írt és beszélt. 

Tehát nem tudom miféle „sziget nyelvet" keres Komoróczy 

a gutiaknál, amikor korabeli textusok vannak a „guti" 

nyelven és ezek szumirul olvashatók. 

Vagy mit akar a hurri nyelv említésével mondani, amikor 

meg van állapítva az, hogy a „hurriták voltak a szumirok 

'aníió mesterei a nyelvben '(-). 

Az eiámiaknak a nyelve szintén csak dialektikus különbséget 

mutat a szumirral, hiszen az Elámbcl származó ékiratos 

táblák is szumirul beszélnek. Elámban és Szumirban évezredeken 

keresztül egymást váltotta az uralom. Hol szumir 

király uralkodott Elámban, hol elámi király uralkodóit Szumirban. 

Van míg egy népnév, melyet említ Komoróczy és ez a 

„ka'sa". Nagyon jó! tudjuk, hogy ez a Tigris és Eufrátesz 

I'oriásvidékén lakó nép volt az „ÁS" vagy „ASSTJ", amelyik 

vagy „ÁSSA" vagy „KASSU" vagy ezeknek változatai, mint 

KUs. KUSÁN, KUSIT, KOS KOSA, KOSSAR, OGUZ, OZ, 

AZ, GUZ, UZ nevekkel van említve. Az ezen szavakhoz ragasztott 

„IR, AR, vagy UR" a nép nevét jelölik csak. A KUS- 

SU, vagy KASSU népnek a Káspi-tó vidékén lávő KASSU 

birodalmát a történelem mindenütt említi és ez az ÚZ-KASSU 

39

nép volí a bessenyöknek az őse, akik szintén Mezopotámiából 

távoztak északra a SBR néppel. 

De maradjunk az „asszony" szavunk összehasonlításánál. 

Már 2 szumir nyelvjárást összehasonlítottunk a babiloni 

akkádnak nevezett sémita nyelvvel. Most nézzük meg, hogy 

hogyan mondta az asszonyt a többi említett — Komoróczy 

szerint „szigetnyelv"? 

Hurrita nyelven az „ASTE" vagy „ASTI-ASTUHI" = 

nő (•'). A SUBAR, SUBIR területet végérvényesen szeretném 

végre „népnyelven" tisztába tenni, ugyanazon az alapon, 

mint ahogy az akkád-héber hasonlítások vannak. Tehát amikor 

a SUBIR, SUBAR, SZABIR, SUBUR nevekkel — ugyanazon 

népet jelentő — írásokról beszélünk, akkor kérem az 

olvasót, hogy (ismétlem a héber akkád hasonlításokhoz hasonlóan) 

csak a mássalhangzók értékét vegyék. Tehát a SU- 

BUR-SABAR-SZABIR-SAMAR-SUBAR szavakból semmi 

más nem érdekes, mint a 3 mássalhangzó S-B-R. 

így az SBR nép nyelvéből, amit NUZZI-ban talált táblákról 

vett ki Cyrus H. Gordon, 

a „feleség" neve szintén ASSATU. 

A szumirban, mint mondtuk GASAN (Lábat 35.) úrasz- 

"szonyt jelent és az elámi USSAN L. 301.) jelentése = Istennő. 

Írjuk most le az összes asszonyneveket: 

szumir eme-ku GASAN GSN 

szumir eme-sal NIN NN 

hurrita ASTE, ASTUHI . . . ASTH 

SBR ASATU AST 

elámi USSAN SSN 

mai magyar ASSON(y) SSNíy) 

Azt hiszem, nem fér kétség ezekután ahhoz, hogy a mai 

fejlődött „nyelvújított" magyar nyelv „ASSZONY" szava is 

beleillik ezekbe a nyelvjárárokba és innen ered. És ha kiegészítjük 

az asszonyra vonatkozó szumir azonosságainkat, még 

a szumir „NIN" — magyar „NÉN" szavunk azonosságával 

(ahol ismét kérem csak a mássalhangzó értékeket figyelembe 

venni), tehát mássalhangzó értékben N-N = N-N-el. A szó 

ugyanaz. 

Mindezekből az összehasonlításokból ismételten azt .állapíthatjuk 

meg, hogy a nép nem cserélt nyelvet, megtartotta 

ős-nyelvét cs észak felé a kaukázusi hegyekbe vonult és a 

sémiták vették át — a sok szumir szó között — a SBR nép- 

40

• 

tői az ASATU elnevezést. Ezek azok az ösi-szumir leszármazottak, 

akiket okos papjaik, a mágusok visznek, megtartva 

az ősi mágus vallás szent tartalmát náluk és az asszír uralkodók 

ezek ellen vezetik a hadjáratokat észak felé. 

Minden asszír krónika megemlékezik arról, hogy az általuk 

„UR-AR-TU"-nak nevezett területen lakó ősi S-B-R 

népet hogyan irtják. De nemcsak fegyverrel irtották, hanem 

még az emléküket is ki akarták törülni az utódokból, mert az 

ősi SUBAR nép — tehát az S-B-R nép neve — náluk, a sémita 

akkádoknál „szolgát" jelent. 

És a hadjáratok gyilkolásairól beszélnek az asszir királyok 

krónikái. Nincs egy asszir király sem, aki azt nem írná, 

hogy: 

„Levágott fejeikből raktam hegyeket" (,). 

A Balavat-i kapukon, amelyek a British Museum-ban 

vannak kiállítva — mindenki láthatja, hogy ez a gyilkolás 

valóban megtörtént. Az ott látható egyik domborművet ide 

teszem ismertetőül és közlésül, de annak a szándéknak a leleplezésére 

is, ami Komoróczy részéről ma is fönnáll minden 

ellen, ami S-B-R. 

* * * 

Komoróczy ugyanazt teszi erkölcsileg az S-B-R nép hősi 

hagyatékát a magyaroknál megtaláló tudósokkal, mint amit 

az asszir királyok tettek az S-B-R néppel, a magyarok szabirnak 

nevezett őseivel. A megnevezett könyvében éppen úgy 

rakja elméletileg egymás mellé az ősi magyar hagyománynyal, 

a szumir-magyar azonosság és hasonlítás tudományos 

munkájával foglalkozóknak a levágott fejeit, mint ahogyan 

az asszir királyok tették a mi ősi szabir őseinkkel. De azok a 

fejek, amiket Komoróczy az említett könyvében — mint lesipuskás 

fejvadász kivégezni kívánt — ezek még élnek, gondolkodnak 

és cáfolnak. És a cáfolatok erősítik meg azokat az 

állításainkat, melyeket az eddig világkongresszusokon, írásokban 

és könyvekben közöltünk. 

Ezért megyünk tovább és ezért foglalkozunk Komoróczynak 

a hamisításaival. 

* * * 

41

^^\ „balavati kapuk" donibormüve, melyen látszik a levágott 

^W fejekből épített oszlop (British Museum, — London) 

Az S-B-R népre vonatkozóan meg kell még jegyeznünk 

azt a szumerológiában lerögzített és megállapított tényt, hogy 

SUBAR-TU annyit jelent: meg-nem-bilincseit, szabad. 

Szabadnak tett, vagy szabadnak született — lévén a szumir 

„TU" a „szülni" igének is az ékjeié és én úgy vélem, hogy 

ebből jön a magyar „tudás" fogalma is. Ugyanis a szumir vallásbölcselet 

szerint a legnagyobb „tudás" az a teremtésnek a 

folytatása. Aki „Szül" az „Tud". 

És ezt nem szabad elfelejteni az S-B-R nép utódainak. Az 

S-B-R ősi hagyomány azt követeli, hogy a népben éljen az a 

Íudat, hogy szabadnak született, nem megbilincseltnek és 

ÍUD. 

(Komoróczy könyvének az a legnagyobb célja, hogy ezt 

a tudatot semmisítse meg a magyar olvasóban.) 

Ez az S-B-R népre vonatkozó sokféle elnevezés megmagyarázza 

azt is, amit Komoróczy szintén el akar tüntetni. A 

„sumer" valóságos népnevet. Állapítsuk meg most azt. 

42

III. 

HOGYAN MONDJUK HELYESEN — „SUMER"? 

Komoróczy könyvének 7. és 8. oldalán foglalkozik ezzel 

a témával és indokolni próbálja, hogy magyarul miért használja 

ő a „sumer" elnevezést és miért nem a „szumir"-t. 

Egyetlen indoka arra vonatkozólag, hogy a szumirt elhagyja 

— mint írja — az, . 

„Minthogy a szóhasználat ma ingadozást mutat, a helyes 

tJMma a .sumer', azt hiszem egyenlőre még nagyobb nehézsêk 

nélkül elterjeszthető volna." 

Felkérem az olvasókat és azokat akik érdeklődnek a magyarságnak 

a Mezopotámiával kapcsolatos hagyományai és 

szumir-magyar nyelvazonosság iránt, hogy sohase használják 

önnek a népnek a megjelöléséül „sumer" nevet. Ugyanis ez a 

Bezold-féle (ö fejtette meg) British Múzeum 14013. számú 

táblájának a leolvasásából ered. 

Ezen a táblán lévő ékjelek a mezopotámiai ős-nyelvünkön, 

tehát S-B-R nép ős-nyelvén KU-MAH-GAR-nak olvasandók. 

Miután a KU (L. 536. szava) az akkád nyelvben sUnak 

hangzik, a megnevezett 3 ékjeiét „semita-akkád" nyelven 

sU-MU-AR olvasattal érvényesítették. Ebből vette Oppert 

a sumer elnevezést. 

(A „Bezold" féle kétnyelvű szöveg így néz ki): 

szumir: (tört rész) ANTA EME KU . . . (törés) 

akkád: SAPLIS AKKADA-A ELIS SU ... (törés) 

visszaállított szumir szöveg: 

KI-TA EME URI-KI ANTA EME KU-MAH-GAR. 

Káldeától Ister-Gamig c. könyvem 96. oldalán bemuta- 

• i OPPERT levezetését, ahogyan a tábla szumir „KU" jele 

után esedékes MAH-GAR jelekből akkádosított a következő 

képpen: 

(szumir): KU — MAH — GAR 

lakkád): SU — MU — ÁR és ebből 

SU — ME — ER. 

Tehát nyilvánvaló, hogy nem nevezhetjük őseinket úgy, 

ahogy a sémita-akkádok hívták őket, „sumer"-nek. 

Ezután az ékjei után nekünk KU-MAH-GAR-nak kell 

hívnunk ezt az S-B-R népet. 

43

Ennek a S-B-R népnek az országáról azonban az ékírással 

írt agyagtáblák nagyon sok helyen beszélnek. Megemlítjük 

itt a legfontosabbat, ami megtalálható DSL 7. és 94. sz. 

ékjeiében. Ugyanezt az ékjeiét említi Lábat is szótárának a 

7-es sz. jelében. 

Ha megvizsgáljuk ezt az összetett ékjeiét, amit Deimel 

és Lábat szerint egyöntetűen úgy kell kiejteni SZUBIR-KI, 

akkor láthatjuk azt, hogy ez összesen 4 ékjeiből adódik össze, 

4 fogalom jegyből. 

Az utolsó jel — KI, már ismeretes, mert ez az országok 

és birodalmak megjelölésére szolgáló rag, amit mint postfixumot, 

megkülönböztető gramatikai, tehát nyelvtani jelnek 

tulajdonít minden szumir nyelvtan. 

Az első fogalom jegye ennek az összetett ékjeinek a 

„SU". Ez a SU azonban különbözik attól a „yU"-tól, amit a 

fentiekben már említettünk, ahogy a semita-akkád nyelv olvassa 

a szumir „KV" ékjeit „áU"-nak. 

Ez a SU (SZU) nem azonos a KU-t helyettesítő yU (SUival. 

Ez a „SU" — a „SZUBIR" kifejezésben ,;SZU" és mint 

említettem, megtaláljuk Lábat szótárában a 7-es sz. alatt és 

jelentése magyarul „test". (De a szóösszetételben olyat is jelent 

pl., hogy had-test.) A második 2 fogalomjegy képezi a 

BIR4 szót, ami megtalálható Lábat 168. sz. jelében és annyit 

jelent mint: szántóföld. De ennek a jelnek ez a SU-BIR öszszetett 

szóban lévő értelmezése az egyetlen eset, amikor BlRnek 

mondjuk. Tehát csak amikor a szántóföldet művelő népről 

és az S-B-R nép országáról van szó. Minden más esetben 

ez a jel „EDIN"-nek olvasandó. (Ennek megfelelője a magyarban 

az ,,edény" szavunk, amelyik a régi időben bizony a 

körülzárt, határolt és megművelt területekre is vonatkozott.) 

Így tehát a SZUBIR-KI kifejezés — ami mint említem 

gyakori az ékiratos szövegekben — a nép ősi nevére vonatkozik 

és a nép országát jelöli. Hangtanilag az „M" és ,,B" mássalhangzókat 

ugyanazzal a szervvel képezzük, mert ha az ajkunkat 

Összezárva ,,M" hangot mondunk, akkor az ajkunk 

kinyitásával születik meg a „B". Az ,,M"-ből a „B" kimondása 

egy hangátmenet, ami szabályos, így tehát a SZUBIR szó 

helyett SZUMIRt mondunk, vagy SABAR helyett SZAMÁR 

hangoztatása, hangtanilag teljesen ugyanaz. (SZAMÁR nem 

SZAMÁR.) 

Ezért indokolt az, hogy az ősi népünket .,szumir"nak nevezzük 

és ezt a felfedezést néhai Dr. Varga Zsigmondnak kö- 

44

szönhetjük, aki elsőnek ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a mezo 

« 

potámiai ős-népet így nevezzük. 

Tehát semmiképpen sem fogadjuk el Komoróczynak a 

„sumerizálását", mert nekünk a saját nyelvünkön írt nyelvemlékeink 

vannak, amelyeken népünk ősneve valóban „szumir" 

és ennek a szumir-szubirnak csak egy változata a szabir, 

amelyet megtalálunk az ó-kori történelemíróknak a munkájában. 

Miután Komoróczy azt állítja, hogy szabir nép 

• nincs, ezt a kijelentését egyszerűen nevetségesnek kell tekinteni, 

mert mindenki, aki csak egy kicsit is foglalkozott a ma- 

,^- gyár történelemmel, nagyon jól tudja, hogy igenis Szabiria 

.Hffe létezett és Honalapító Nagy Árpád Uralkodónk is szabir — 

^.W(S-B-R) eredetű és ABA SÁMUEL anyja is Khorezm-ből. 

azaz KU-MAH-GAR-RI-ES-MÁD-ból való. 

Ezekkel az adatokkal kívántam megerősíteni azt az állításomat, 

mely szerint a szumir népünk nem halt ki, nyelve 

sem, hanem a gyilkolás és pusztítás elől menekülve észak felé 

vándorolt és ha csak egy emberöltönyi időt tudtak eltölteni 

egy helyen, békében és nyugalomban, akkor azonnal államot 

alapítottak. 

Tekintetbe véve azt, hogy az asszír uralom 1200-ban kezdődött 

és Kr. e. 612-ig, tehát 6 évszázadon át tartott ennek a 

sémita uralomnak a kegyetlenkedése, azt a 600 évet a szumir 

nép nem tölthette és nem töltötte Mezopotámiában. 

Volt egy réteg, amelyik visszamaradt, de a tudományt, 

a tudást vivő bölcs mágus papok északra vitték magukkal a 

nép tömegét. Nem csodálkozhatunk így azon, hogy a Van tó 

mellett a Kaukázus déli lábánál egy Káld Birodalmat találunk, 

amelyik erős, okos és ellenáll az asszíroknak is. Viszont 

az aszir krónikák bizonyítják azt, hogy a támadásaiknak a fő 

célja a Van tó környéki birodalom. 

• 

Itt csak azt akarom megemlíteni, hogy ezzel igen sokat 

foglalkoztak az orosz Rostovzeff, kitűnő tudós szerint ez a 

birodalom „az emberi civilizációnak csúcspontját érte el a 

Kr. e. 8. és 7. sz. éveiben" ( 3 ). 

Azt hiszem ez elegendő bizonyíték arra, hogy a mi szumir 

őseink magukkal hozták a tudományt és az erőt, a népet 

és a nyelvet is. 

Éppen ez a hatalmas műveltségi fok volt az oka annak, 

hogy a magyarul nem tudó szakemberek, az igazság kutatásában 

igen kezdtek foglalkozni ezzel a néppel, ezzel a nyelvvel, 

az ékiratok nyelvével és Komoróczy könyvében megdöbbentő 

az, hogy ezeket a kiváló idegen tudósokat csak úgy fu- 

45

tolag érinti es nem emlékezik meg egyáltalán munkájukról. 

Ugyanis meg kell állapítanunk azt is, hogy nincs egyetlen 

egy európai vagy ázsiai nép, amelynek a nyelvével az idegen 

— tehát azt a nyelvet nem beszélő tudósok annyit foglalkoztak, 

mint a magyar nyelvvel. Itt megemlítem Ravlinsont 

és Lenormantot, akik köteteket írtak a szumir nyelvnek a 

magyar nyelvvel való összehasonlításáról és azonosságáról. 

Kérdezem most az olvasót és Komoróczyt is, hogy 

mit tettek volna pl. a románok, hogyha lett volna egy 

francia Lenormant és egy angol Rawlinson, aki annyit írt volna 

a román nyelvtől, mint ez a két ember, ez a két idegen tudós, 

a szumir-magyar összehasonlításokról és azonosságokról 

mondott, bizonyított és nemzetközi világkongresszusokon a 

tagadással szemben küzdött az igazáért. 

Én azt hiszem, hogyha a románoknak lenne egy ,.Lenormant"-juk 

vagy lenne egy románul nem beszélő tudósuk, aki 

írt volna, bizonyított volna, a nemlétező dáko-román származás 

mellett valamit, akkor a románok már szobrot emeltek 

volna ennek az idegen tudósnak. De mit tesznek a .,magyar 

tudomány" mai művelői? 

Komoróczy és a hozzá hasonlók meg sem említik azokat 

a nagyszeiü bizonyítékika;, amelyeket az idegen tudósok hoztak 

föl a szumir-magyar nyelvazonosság érdekében. 

És itt fel kell hívnom a figyelmet az emigrációban élő 

egyik kitűnő szakemberre, akinek két doktorátusa van. de 

annak ellenére személyét és tudását, tekintélyét Komoróczy 

semmibe sem vette, mert meg sem említi őt és munkáját. Ez 

a kétszeres diplomás Dr. Érdy Miklós, aki — Komoróczy 

könyvében a 39. oldalon megnevezett Gilgames Kiadó tulajdonosa 

és a Studia Sumiro Hungarica c. könyvsorozatnak a 

kiadója. Dr. Érdy Miklós 1974rben adta ki ennek a könyvsorozatnak 

a 3. kötetét, amelyiknek címe „A Sumir ural-altáji-magyar 

rokonság kutatásának története." 

Ezzel-elérkeztünk ahhoz a fejezethez, amit megtalálunk 

Komoróczy könyvének a 47, 48 és 49. oldalain, amikor is a 

szumir-magyar nyelvrokonosítás bírálatáról beszél. Tehát 

nézzük meg, hogy miképpen áll tulajdonképpen 

46

IV. 

A SZUMIR-MAGYAR NYELVROKONOSITAS 

ELISMERÉSÉNEK NEMZETKÖZI HELYZETE 

Komoróezy könyvének megemlített oldalain azt írja." 

(49. old.) 

„A sumer-magyar nyelvrokonítást külföldi szakkörök részéről 

is többször érte bírálat. Két kritikát már említettem." 

Átlapoztam az összes oldalakat e 49. oldal előtt és megtaláltam 

ezt a két „külföldi" kritikát. Az egyik „szakértő" 

kritikus Zsürger László, akiről Komoróezy azt írja, hogy: 

„Gúnyoshangú, de jól tájékozott és súlyos érveket forgató 

cikke (1966) a magyarországi közvélemény előtt is nyilvánvalóvá 

tette, hogy a sumer-magyar rokonság hamis és kalandor 

elméletét a külföldi magyarság sem vallja egyöntetűen". 

Szóval ez az egyik „külföldi" szakvélemény. (Zsürger 

Lászlónak szumerológiai munkásságáról, ha valaki tud valamit, 

szíveskedjen arról értesíteni minket, mert ilyen nevű 

tudósról mi eddig nem tudtunk.) 

A másik „külföldi" szakvélemény így szól: 

„Nemrég megszólalt a magyar nyelvtudomány nagytekintélyű 

mestere Romániában, Szabó T. Atilla a sumer-magyar 

nyelvrokonosítást ,fellegjáró' elképzelések közé sorolta." 

Tehát Romániában, ahol ma a románok a 200. Amerika 

jubileumi ünnepségek elé színes filmen vitték az ö szumirromán 

származásuknak a bizonyító adatait, egy állítólagos 

magyar, aki méghozzá a „magyar nyelvtudomány" nagy mestere" 

— Szabó T. Atilla — a sumer-magyar rokonosítást ellenzi, 

ellenben nem hallottunk még arról, hogy tiltakozott 

volna a sumer-román rokonosítási és azonosítások ellen. Szóval 

ez a két „külföldi" szakvélemény van a Komoróezy köny- 

Íében, Dr. Érdynek az előbbi oldalon említett könyvét azért 

ártjuk nagyon fontosnak, mert ez a könyv már maga is éles 

cáfolata Komoróezy minden írásának. 

Bemutatja a szumerológia úttörőit. Az ékiratok felfedezésétől 

kezdve végig megy azon a tudományos kutatáson és 

különféle vélemények egymással való ütközésén is, amivel a 

sumir nyelv felfedezése, megfejtése, rendszerezése után öszszehasonlításra 

került a különféle nyelvekkel. 

Komoróezy azért jelenti ki ezeket az adatokat „túlhaladott 

álláspontnak" és annak ellenére, hogy nincs egyetlen egy 

ősnyelve sem a világnak, amelyik 5000 éves irott emlékekkel, 

47

olyan rendszerezett szótárakkal és nyelvtanokkal rendelkezne, 

mint a szumir, mégis azt meri írni, hogy: „A szótárakban 

vagy az ékírásos szövegek átírásában szereplő sumer szavak 

hangtani tekintetben nem tekinthetők többnek, mint konvenciónak". 

(69. old.) 

Ez szerény véleményünk szerint a legtudatlanabb megállapítás, 

amelyik igazolja azt, hogy ez a Komoróczy soha az 

életében szumirológiával nem foglalkozott. 

Csak azért akarja a régi kuta'ásokat semmivé tenni és leértékeleníteni, 

mert az összes régi kutatások mind a magyar 

nyelv felé mutatnak és minden régi kutató eredményt csak 

úgy tudott fölmutatni, ha a magyar nyelvhez nyúlt. 

És ezt mutatja be igen kitűnően és tudományos felkészültséggel 

Dr. Érdy Miklós. Minden kommentár nélkül fogunk 

ide csatolni néhány szöveget Dr. Érdy Miklós: A Sumir- 

Ural-Altáji Magyar rokonság kutatásának története (Gilgames, 

N. Y. 1974) című könyvéből: 

HENRY C. RAWLINSON (1810—1895) ISMERTETÉSE 

»Az assziro'.ógiai tanulmányok terén Rawlinson a Királyi 

Ázsiai Társaságnál tartott előadása után, a következő évben 

jelent meg a már sokak álta! várt „Memoir on the Babylonian 

and Assyrian Inscriptions" (1851) c. munkája, melyben 

. . .a behistuni ékiratos szövegeket tette közzé párhuzamosan, 

ékírással, valamint alatta betűs kiolvasásában (transliterálvai 

és latin fordításban. Ezeket kísérte a „Memoir. . ." c. értekezésének 

első 16 oldala. (75. old.) 

Mire a „Memoir" meglehetősen hosszú időt igénybe vevő 

nyomdai előkészítése megtörtént, Rawlinson kidolgozta a 

babiloni szöveg részletes magyarázatát is, és azt 104 oldalas 

dolgozatában „Analysis of the Babylonian Text at Behistun" 

címen (Rawlinson 1851/b)*, a „Memoir"-hoz csatolva, ugyanabban 

a kötetben szintén közzétette. Ez a közlemény most 

már részletes analízisét és fordítását adja a babiloni nyelvű 

sziklafelirat teljes első oszlopának (37 sor), közben nagyszámú 

javítást végezve a „Memoir" részét képező ékiratos szövegmásolaton 

és a latin betűs átíráson is. 

Mielőtt azonban a teljes dolgozat napvilágot látott, szolgálati 

teendői Rawlinsont ismét a Közel-Keletre szólították, 

és még 1851-ben visszautazott Bagdadba. Innen küldte beszámolóit 

a Royal Asiatic Societynak, amelynek 1853 február 

5-i ülésén a titkár részleteket olvasott fel az időközben 

48

« 

J 

i 

1 

I 

beérkezett levelekből. Ez az 1853-as felolvasás, valamint az 

1854 és 1855-ben megjelent egy-egy újabb közleménye külön 

figyelmet érdemel, mert ezek a sumírok tényleges felfedezé 

se szempontjából alapvető fontosságúak. 

A felolvasás összefoglalását megtaláljuk a The Athenae- 

um (London) 1853 februári, 1321. számában és fac-similében 

könyvünk gyűjteményes részében (Rawlinson 1853)*. Rawlinson 

itt számol be először történelmi és földrajzi felfedezéseiről, 

a sumír néphez tartozó első tárgyi bizonyítékokról, 

azaü a közlemény szerint: „nagyszámú olyan felirat felfede- 

(U séről, amelyeket valódi, bona fide szkíta nyelven írtak, 

11H•'y (öbbj-kevésbé rokonságban van az Achaimenida feliralok 

úgynevezett méd nyelvével." Ilyen szkíta nyelvű feliratát 

találtak a perzsa birodalom déli részén, Nippur, Uruk, 

V. környéki téglákon és agyagtáblácskákon. Ezek a feliradk 

mind sokkal ősibbek, mint az Achaimenida királyokhoz 

és Nebuchadnezzar dinasztiájához tartozóak, — írja Rawlin- 

.-•n. ú;4y váli, hogy ezek az ősi szkíták voltak az első telepedek, 

messze megelőzve mind a perzsákat, mind pedig a szemita 

népeket, és bizonyosnak látja, hogy a legősibb városaik, 

így Uruk, Nippur, Akkád, Borsippa, stb. délen feküdtek, 

l'gyancsak idézi a Torah bőséges megerősítését Nimrúd szkíta-kusila 

birodalmáról. 

Azáltal, hogy a felfedezett ősi nép nyelvére tág értelemben 

vett „szkíta" elnevezést használt, elsőnek hivatkozott a 

Mimír ural-a'taji rokonságra, ugyanis a múlt században turái 

i szkíta néven nevezték a török-tatár, magyar-finn nyelveket 

és népeket, melyeket az ókori szkíták és médek rokonainak 

tartottak. 

Ebből a felolvasásból értesülünk arról, hogy egy nagyobb 

tanulmánya van készülőben, amelyben a korai, szélesen el- 

U rjedt szkítaság megismertetésével, kialakulásuk, népi kapcsi.lataik 

kérdésével fog foglalkozni. Ez a nagyfontosságú, 

# 

miíyenszántó, terjedelmes dolgozat a következő évben el is 

szült, címe ,Notes on the Early History of Babylonia' (Jegylek 

Babilónia korai történetéről) (Rawlinson 1854)* Benne 

kevéssé ismert, ritka források seregén megy keresztül. A Folyamköz 

történelmének rekonstruálásánál komplex módszert 

követ. Összhangba vonja a régészeti leleteket, nyelvészeti 

elemzések eredményeit, az ókori görög történetíróktól ránk 

maradt írott forrásokat, és a görög hősi eposzokban mélyenlekvö, 

kielemzett történelmi magot. Elemzése során vizsgálja 

a Közel- és Közép-Kelet, valamint Észak^Kelet Afrika óko- 

49

i népeit. A szemitak és indoeurópaiak betelepülése előtt, 

ezeket a területeket lakó szkíta népek történelmét fonja egy 

kerek egésszé ebben a lebilincselő dolgozatban. 

A vizsgálódást a „babilóniai szkítákkal", azaz a ma sumírnak 

nevezett ősnépességgel kezdi. A Genezisben is szereplő 

Nimród, a nagy vadász és leszármazottai Rawlinson megállapításai 

szerint „bizonyos, hogy Babilónia eredeti, szemitákat 

megelőző őslakóit jelentik". Ugyanis ezeket a babilóniai 

szkítákat gyakran nevezik a szemita írásokban nimr-nek, többesszámban 

nimrut-nak, aminek a jelentése vadászó párduc. 

A későbbi asszír idők feliratai is a namri névvel szkíta fajú 

népeket jelölnek. Ezekről írja Rawlinson: „a namrikat mindenképpen 

a szemitak előtti babilóniaiak leszármazottainak 

tartom". A legendáshírű Nimród, a nagy vadász, megszemélyesítője 

az égen az Orion csillagkép, ennek arab neve még 

ma is El Jabbar = Az Óriás, mely Nimród mellékneve ('). 

Rawlinson a következőkben a babilóniai szkítáknak a 

susaiakhoz és általában Elám lakóihoz fűződő, ha nem is 

nagyon közeli, de mégis határozott rokonságát és történeti 

kapcsolatait vizsgálta. Továbbá, szerinte az Avaris. vagy Abaris 

városát alapító szkíta hykszoszok népének a nevét viseli 

a kaukázusi Ibéria és Albánia. Szkíta fajtájú gyarmatosító 

telepesekkel köthető össze a nyugat-európai Ibéria (Abaria), 

melynek folytán a baszkokig nyúl ki, valamint a Balkánon 

újra megjelenő Albánia neve is. Ezután részletezi a feltétle- 

[(') Megjegyezzük, hogy a Kr. u.-i korból is ismert az 

ázsiai steppei lovas népek különleges vonzalma a párduchoz 

(leopárd), melynek bőre harci öltözetük részét képezte. Az 

ilyen életmódú honfoglaló magyarok párduc bőréből készült 

kacagányt viseltek. (Lásd a „kacagány" szakirodalmának áttekintését 

„Révay 1911"-ben e címszó alatt.) 

Az ókori és középkori hasonló életmódú népeknél a párduc 

ilyen különösen kiemelt szerepét megismerve érdekes 

lenne vizsgálni, hogy a magyar krónikák Nimród (Nemroth) 

ősapára történő hivatkozása (Kézai 1283) nem történt-e inkább 

egy valódi történelmi magot rejtő monda, mint a jelenleg 

feltételezett bibliai átvétel alapján. 

Rawlinson idejében még nem ismerték, ma azonban már 

tudott az, hogy a párducot jelentő asszír nimru szó a sumírból 

átvett jövevényszó, ahol nib szintén párducot jelent iDeimel 

1934).] 

50

.ül rokonfajúnak tartott „perzsiai szkíták", a médek történetét 

és mágus vallását, valamint a szintén szkíta pártusokhoz 

való viszonyát. 

Történeti elemzésében felnyúl az Oxus és az Arai vidékéig, 

Baktriáig és a Kusán birodalomig, északon pedig a Kaukázusig. 

Ennél északabbi részekre vonatkozóan fordításban 

idézzük Rawlinsont: „Nem készülök követni a szkíták útját 

a Kaukázus mögött, de elterjedésük bőségesen megnyilvánul 

a mai Európában beszélt nyelvekben, így a lappban, finnben, 

észtben és a magyarban, valamint az ázsiai ogurok számos 

csoportjában...". 

Ugyanabban az előadásában állapította meg Rawlinson, 

hogy ezeknek a babilóniai szkítáknak a népi neve „akkád" 

mely kifejezést kb. a múlt század végéig használták. De az a 

tény teljesen elsikkadt és elfelejtődött, s a mai szakirodalom 

meg sem említi, hogy ugyancsak ő mutatott elsőnek rá, hogy 

az akkád mellett másik ága is van ezeknek a régi szkítáknak: 

ezek a „sumírok". Magyarra fordítva Rawlinsont, ugyanis a 

következőt olvashatjuk: „Azután, hogy a szemita törzsek (különösen 

az arameusok és az arabok különböző csoportjai) hatalma 

megnövekedett, a shumir és az akkád, a szkíták két 

nagy csoportja (divisions) volt ismert magából Babylóniából". 

Tehát a kettő ugyanaz a turáni nép Rawlinson elemezése szerint.* 

És a föntiek ismertetése után be kell mutatnunk megint 

Komoróczy könyvének egy újabb hamisítását. 

KMH 5x. 

Ez a hamisítás megtalálható Komoróczy könyvének a 

120. oldalán, ahol azt írja: 

„Maga H. C. Rawlinson már 1855-ben felismerte a sumer 

nyelv rokonosítási kísérleteinek kilátástalanságát, Id. 

Athenaeum 1855. p. 1438: . . .kétséges, hogy meg lehet-e állapítani 

bármi közelebbi nyelvi kapcsolatot e primitív nyelv 

(sumer) és a mai idők valamely nyelvjárása között. . .". 

Közöljük az olvasóval, hogy ilyet Rawlinson az Athenaeum 

1855. évben megjelent 1438. oldalán nem írt. Bizonyításként 

közöljük az 1438. oldal teljes magyar fordítását, amit 

Dr. Érdy Miklós könyvének 319, 320 és 321 oldaláról vesz- 

:-/ük á', ahol is az eredeti angol szöveg megtalálható. Aki ellenőrizni 

akarja fordításunkat, az nézze meg Dr. Érdy Miklósnak 

a könyvében közölt eredeti angol szövegét. 

(Fordítást lásd az 1. sz. függelékben.) 

51

A következőkben átvesszük Dr. Érdy könyvéből 

LENORMANT SZUMIR-MAGYAR AZONOSÍTÁSAI 

című adatokat is. Ugyanis ezt is gondosan elkerüli Komoróczy 

a könyvében, mert egyetlen egyszer említi meg Lenormantot 

a 13. oldalon, amikor azt írja, hogy: 

„A sumer nyelv rejtélyének szentelt külföldi szaktanulmányokra 

Magyarországon elsőként Hunfalvy Pál figyelt fel, 

az 1870-es évek elején és F. Lenormanthoz írt levelében." 

Ez az egyetlen, amit megemlít. Mi azért foglalkozunk 

részletesen a Lenormant-féle anyaggal, mert a tudományos 

kutató csoportunk által lerögzített azonosítási terv az nem 

tőlünk ered, hanem teljesen Lenormantnak a tudományos 

tervei szerint végezzük az azonosítást. 

Lenormant ugyanis a szumir-magyar nyelv azonosítását 

az alábbi sumir-magyar nyelvazonossági bizonyító adatok 

alapján végezte el: 

1.) Az általános magánhangzó harmónia megléte. 

2.) A képzők használata a származék szavakban. 

3.) A ragozásnál a tőhöz eset ragok járulnak, melyek közül 

sok egészben hasonló. 

4.) A többesszám és a duális azonos képzése. 

5.) E nyelvekben a nemek között különbséget nem tesznek. 

6.) A névszók és igék tövei változatlanok maradnak. 

7.) A személyes névmások azonosak. 

8.) A post-pozitiv ige ragozás (az utóragokkal ellátott igeragozás) 

e rokon nyelvekben azonos elvekre épült. 

9.) A causative igealak hasonló képzőkkel való képzése. 

10.) A negatív igeragozás megléte, mely minden más nyelvcsaládból 

hiányzik. 

11.) Az ige nevek használata kötőszók helyett. 

12.) Az utószók használata ott, ahol az árja és sémita nyelvek 

prepozíciókat alkalmaznak. 

13.) A határozó szók képzése. 

A jelenlegi nyelvazonosítási szakmunkáink sem tudnak 

jobb munkarendet meghatározni, mint ez, amit — ismétlem 

— Lenormanttól átveszünk. (Dr. Érdy megnevezett könyvének 

a 169. oldaláról.) 

Tehát folytatjuk Francois Lenormant munkásságának ismertetését 

különösképpen a magyar nyelvvel végzett hason 

l ó

Irtásokra vonatkozóan, akit a szumir-magyar nyelvazonosság 

legelső hirdetőjének tekintünk. 

Az olvasó majd látni fogja, hogy így is van. (Dr. Érdy 

171—173—179. old.): 

»A 19. században különböző szerzők, az írásfeltaláló, turáni 

népre három fajta.elnevezést használtak, így „akkádot" 

használt Hincks, Rawlinson, Sayce, Lenormant, Haupt, Schrader, 

Delitzsch; sumírt is, akkádot is, sokszor kötőjellel „sumírakkádot" 

Hőmmel, Donner, Ujfalvy, később Sayce, majd a 

magyarok közül Giesswein, Torma és Halász; s csak "sumírt" 

használt Oppert. Az elnevezés mai kialakulását Oppertnél 

már tárgyaltuk. 

A nemzetközi tudományos világ széleskörű elismerése 

közepette, Lenormant rendszerező munkáira különös válasz 

jött 1874-től kezdődően. Egy Halévy nevű, magyarul is tudó, 

Romániából Franciaországba került szemitológus, egymást 

érő cikkeiben, majd később saját folyóiratában (Revue Semitique) 

makacsul támadta 43 éven keresztül és tagadta nemcsak 

a sumír-turáni rokonságot, hanem magának a sumír 

nyelvnek és népnek a létezését is. Azt akarta bizonyítani; 

hogy a sumír nép nem létezett, a nyelv csupán a babilóniai 

szemita papság titkos nyelve, mert mint állította, a Folyamközben 

és az azzal szomszédos területeken a történelem előtti 

időktől kezdve mások, mint szemita népek nem élhettek. Állításait 

görcsösen védelmezte, elméleteit újra és újra átalakította, 

hogy az egyre inkább halmozódó sumír régészeti leletek 

és nyelvészeti eredmények nyomasztó súlyát megpróbálja 

ellensúlyozni. A tények halmaza sem volt elég arra, 

hogy tudományos tévedését beismerje és téves álláspontját 

módosítsa, vagy visszavonja. Szomorú példája marad a tárgyilagosságtól 

és tényektől magát mereven elzáró elméleti 

nyelvésznek. 

A sumírológusok munkája azonban feltartóztathatatlanul 

haladt előre. 1875-ben megjelent Lenormant harmadik 

nagyjelentőségű munkája, a „La langue primitive de la Chaldée 

et les idiomes Touraniens — (A káldeaiak ősi nyelve és 

a turáni nyelvek), amelyet a legnagyobb tudományos elismeréssel 

fogadtak az angol és német nyelvészeti körök (Lenormant 

1875/a)*. E könyvében a sumír és turáni nyelvek rokonságát 

védi meg Halévy támadásaival szemben, főként a 

magyarra támaszkodva. Könyvünkben is közölt leglényegesebb 

részeiben a hangtantól kezdve a főnévragozásig majdnem 

teljesen a magyar nyelv szerkezetére, logikájára és kiej- 

53

tésmódjára támaszkodik, Riedl 1858-ban Bécsben megjelent 

Magyarische Grammatik című könyve és más nyelvészek 

munkái alapján. 

Lenormant alapossága legjobban kitűnik a magyar hangtörténet 

mélyreható tanulmányozásából, amelyhez nyelvemlékeinket, 

így a „Halotti beszédet", a „Margit legendát" és a 

„Huszita magyar Bibliát" is felhasználta. A magyar hangzóhasonulás 

törvényszerűségét megállapította a sumírban is és 

érvelése során rámutatott a szóvégi magánhangzók szerepére, 

amely a sumírhoz hasonlóan megtalálható a régi magyar 

nyelvben, így például Zulta = Zsolt, Borsu = Bars, Zobolsu = 

Szabolcs. Idegen létére a régi magyar történelmi nevek és 

nyelvemlékek elemzése egészen meglepő és mutatja Lenormant 

példás, követendő módszerét. 

További közös sumír és magyar nyelvi sajátságként említi 

a névszói és igei jelentéssel is bíró egyszótagú szavakat, 

mint pl. fog (amivel rágunk) és fog (a kézben tart) stb. Ismét 

magyar példákat hoz fel a nyomatékosító kettőzésre, úgy 

mint főfő (legfőbb, legelső), vagy különkülön, dibdáh, diribdarab, 

dínomdánom, stb. Az ilyen kettőzés szerinte jellegzetes 

sumír szóképzési mód, s annak ellenére, hogy ez más 

nyelvcsaládokban is előfordul, a sumíréhez hasonló fejlődési 

folyamat csak a magyarra és rokonaira jellemző. 

Ugyanilyen részletességgel és alapossággal foglalkozik a 

gyűjtőnevek -ság, ség képzőjével is, amely a rokonított nyelvek 

közös jellemzője. Ugyancsak nagy részletességgel tárgyalja 

a szerző a főnévragozást, amelynek jellege azonos a 

magyaréval és más rokon nyelvekével, ezek nyelvi logikáját 

adva vissza. Külön fejezetet szentel a határozók (hely, 

ok, idő, stb.) szerepének, melyek a hatalmas időtávlat ellenére 

is nagyofkú azonosságot mutatnak a mai magyarban 

és a hajdani sumírban. 

. .. Lenormant tovább folytatta a sumír és turáni nyelvek 

összehasonlítása alapelveinek részletes kifejtését 1876ban 

megjelent munkájában, melynek címe „Étude sur quelques 

parties des syllabaires cunéiformes" — (Tanulmány az 

ékiratos szó tagjegyzékek néhány részéről) (Lenormant 1876). 

Ebben eddigi eredményeit csoportosítja és tekinti át. Ugyancsak 

számba veszi támogatóit és ellenfeleit; azok között akik 

1876-ban vele egyetértettek a sumír és turáni nyelvek rokonságát 

illetően voltak a következők: 

Rawlinson és az egész angol iskola, köztük Sayce, Oppert, 

Gelzer, M. Müller, Gorresio; az altajisták közül 

54

Yrjö-Koskinen, Donner, Lagus, Hunfalvy, L. Adam és 

Sayous. 

Azok akik kissé tartózkodóbbak: 

Schrader, Delitzsch és P. de Courtelle 

s akik a rokonságot tagadják: 

Ahlquist, Budenz és Ujfalvy.« 

Lenormantnak az előbb említett munkájából látjuk azt, 

hogy az ő saját állítása szerint Magyarországról a legnagyobb 

ellenségeiként említi meg Budenzet és Ujfalvyt. 

* * * 

Bemutatunk még egy másik idegen tudóst, aki ugyancsak 

fölfedezte a szumir-magyar azonosságot. Ez pedig a 

francia 

SAYOUS, a magyarok történetének francia szakértője 

»Lenormant egy másik munkájában olvashatjuk a francia 

EDUÁRD SAYÖUS (1842—1898) sumír nyelvet elemző 

megjegyzéseit, melyek a Párizsi Nyelvészeti Társaság (Société 

de Linguistique de Paris) előtti előadásában hangzottak 

el. Mivel az előadás nem jelent meg nyomtatásban, annak sumír 

vonatkozású részeit Sayous neve alatt, Lenormant (1873)* 

saját könyvébe, az Études Accadiennes I. kötetébe (3. rész 

133—135. old.) foglalta. Előadásában Sayous igen hozzáértőén 

és hosszasan, az Études már megjelent részleteire utalva 

több olyan megfigyelését közölte, melyek Lenormant sumírura'i 

nyelvösszehasonlításainak további megerősítésére szolgáltak. 

így rámutatott, hogy a sumír mu, me (magyarul: én, mi) 

személyes névmás m betűje a magyarban is gyakran megjelenik 

ragként, enyém értelemmel, vagy hogy a többes számú 

titeket-ben a ti és te kettőzése sumír jellegű. A sumír 3. személy 

n betűje pedig az Ön szócskában látszik megjelenni. 

Mint megjegyzi: „azt lehet mondani, hogy a névmások közti 

hasonlóság vitathatatlan". Ezenkívül hasznosak voltak a 

számnevekre és a tagadó igékre valamint a műveltető igékre 

vonatkozó megjegyzései, ahol szintén további magyar megfelelőket 

hozott fel. Végül a szókincs Oppert által bemutatott 

egyezéseit „teljesen meggyőzőeknek" ítélte meg. 

Lenormant új korszakot nyitó Études Accadiennes-éből 

ezt a Sayoust idéző rövid részletet mutatjuk be, s ez részben 

55

J 

w 

azt á célt is szolgálja, hogy e Lenormant kézírásával készült 

különleges könyv két oldalát megörökítsük. 

Eduárd Sayous különben a 19. század legjelentősebb 

nyugat-európai magyar szakértője volt, akinek Magyarországgal, 

a magyar irodalommal és történelemmel foglalkozó könyvei 

és tanulmányai jelentek meg. Többször hosszabb időt töltött 

Magyarországon, 1869-ben és a 70-es évek első felében 

négyszer, majd 1896-ban ötödször járt Magyarországon. Munkássága 

elismeréseként tagja volt az irodalmi Kisfaludy Társaságnak 

és 1875 óta a Magyar Tudományos Akadémiának.« 

(Dr. Érdytöl átvéve, a 185—187. oldalról.) 

* * * 

Közöljük ugyancsak Dr. Érdy gyűjtéséből (197-199. old.l 

A német RUGE, a svájci-német GELZER elismerését is. 

»Igen érdekes előadásban foglalkozott a sumírok néptani 

hovatartozásával és mitológiai kapcsolataival SOPHUS 

RUGE (1831—1903), a dresdai polytechnikum földrajzi és 

ethnológiai tanszékének tanára. A nyomtatásban is megjelent 

előadás címe „Die Turanier in Chaldáe (die Akkadier)" 

(Ruge 1876). A sumírok hovatartozásának eldöntését : ,a néptudomány 

legvonzóbb talány"-ként jellemezte. Nyelvészeti 

téren, a sumírt turáni nyelvnek, a szibériai ural-altaji népek 

rokonának tekintette. Mitológiai elemzésében rámutatott, 

hogy az egész asszír mondakör turáni eredetű, említve, hogy 

a vízözön-monda hőse sumír istenség. Beszélt a vallási hiedelmek 

és a csillagászati ismeretek kapcsolatáról is, majd visszautasította 

a sumírság létét tagadni próbáló erőfeszítéseket. 

A sumír nép számos kulturális vívmányának ismeretérjen 

előadásának fő konklúziójaként állapította meg, „hogy az akkádokkal 

(sumirokkal) most ime a turániak között is egy elsőrangú 

kultúrnép tűnt fel". 

A következőkben HE1NRICH GELZER (1847—1906) Lenormant 

munkásságát elemző cikkét ismertetjük, mely röviddel 

Halévy támadása és Lenormant (1875/a)* viszontválasza 

után jelent meg. Gelzer svájci-német történész és nyelvész, 

Bázelben és a Jéna-i egyetemen tanított. Több könyve 

jelent meg. A „Das Ausland"-ban megjelent cikkében Gelzer 

(1875)* összefoglalja a vitát rámutatva, hogy Halévy módszere 

nem felel meg a tudományos követelményeknek. Csak 

másodkézbeni munkák alapján dolgozik, nem eredetiekből. 

56

Össze is téveszt szavakat, és elemi logikai hibákat vét érvelésében. 

Azt, hogy az ékírás megalkotója nem volt sémi nép, az 

asszír nyelvpolyfoniaja mellett az is mutatja, hogy az asszír 

ékírásból hiányzanak a jellegzetesen sémi hangok jelei, melyek 

például a föníciaiakban jól megvannak. Szerinte még a 

laikus is láthatja, hogy a sumír főnév és igeragozás alakjai 

olyanok, mint az agglutináló turáni nyelveké. Mivel az ősi 

sumír és a modern turáni nyelvek közt nagy az időtávolság, 

dicséri Lenormantot, hogy a mai nyelvek legrégibb nyelvemlékeit 

használja az összehasonlításra. Azt is helyesli, hogy 

Lcnormant azokat a nyelveket is bevonja összehasonlítási 

munkájába, amelyek helyük és történelmük következtében 

Ká'deúval rokoni kapcsolatban voltak, úgy mint a méd és a 

susai nyelv. Példaképpen több szavukat össze is hasonlítja, 

melyek — mint a gyűjteményes részben láthatók — igen találóak. 

Szerinte Lenormant bebizonyította a sumír nyelv élő 

voltát és azt, hogy ,,a méddel és susaival együtt az agglutináló 

nyelvek csoportjának egy külön ágát képezte".« 

* * * 

Az „észt" Dr. HERMANN OROSZUL BIZONYÍT 

De hogy más nemzetiségűre is hivatkozzunk, ne csak 

franciára és nfmetre. közlünk egy munkát, ami az 1896-ban 

:;z orosz régészek X. kongresszusán hangzott el Rigában egy 

előadás, melynek címe: ,.A sumir nyelvről és annak ugor-altáji 

nve'vekkel való rokonságáról". (Átvéve Dr. Érdy 211— 

£13. old.) 

A század végén, 1896-ban, egy igen jelentős helyen, az 

Orosz Régészek X. Kongresszusán, Rigában hangzott el egy 

előadás ,.0 sumirskom jazike i ego otnosenii k ugro-altajskim 

jazikam" — (A sumir nyelvről is annak ugro-altaji nyelvekkel 

való rokonságáról) címen. Az előadó az észt Dr. K. A. 

HERMANN (1851—1909) (ného! csak A. Hermannként jelölve, 

teljes neve Kari August H.), aki az orosz fennhatóság 

alatt álló észtországi Dorpat, mai nevén Tartu egyetemének 

nyelvésze. A kongresszuson egy másik előadásában régi észt 

l'ikmevekkel foglalkozott. 

Hermann doktorátust 1880-ban szerzett a lipcsei egyelőmén 

nyelvészetből, ahol Delitzsch is tanított, majd 1889- 

'öl a docpati egyetemen az észt nyelv tanára lett. Kiemelkedő 

c nvelv rendszerezésével kapcso'atos munkáia és népzenei 

57

gyűjtése, ö írta az első átfogó észt nyelvtant. Pontos müve 

még az Eesti kirjanduse ajalool (Észt irodalomtörténet) 1898ból. 

Az orosz nyelven tartott sumír-ural-altaji előadását, 

melynek néhány részletét és konklúzióját eredetiben is közöljük, 

Hermann (1896)* történeti visszapillantással kezdte, 

említve azt a kulturális és mitológiai örökséget, amit az aszszírok 

a sumíroktól kaptak. Majd a sumír-ural-a!tajv rokonság 

tételének nagynevű képviselőit, valamint néhány ellenzőjét 

vette számba. 

Ezután tért át a nyelvészeti érvelésre. Mint mondja, 

nyelvek rokonságának bizonyításához négy területen szükséges 

a törvényszerűségek és azonosságok bemutatása. 

1.) Hangtani téren megállapította, hogy a sumír és uralaltaji 

nyelvekben egyaránt eléggé ritkák az összetett mássalhangzók, 

mint pl. a szláv nyelvekben oly gyakran előforduló 

scs, cs, stb. hangok. A magánhangzók terén, a hangzóharmónia 

törvénye az, amely a sumírra és ural-altajiákra ugyanúgy 

jellemző, és kényszerítő erővel tanúsítja köztük a rokonságot. 

2.) Etimológiai téren, a nemek megkülönböztetésének 

hiánya egy másik fő hasonlóság a sumír és ural-altaji nyelvek 

között, mely ellentétben áll az indo-európai és szemita 

nyelvek gyakorlatával. 

3.) A szókincs egyezéseit, úgy véli, még nem eléggé kutatták, 

részben a sumír szókincs hiányos ismerete miatt, bár 

a már ismert szótári anyag is bőségesen bizonyít. Itt több 

mint három oldalon keresztül elemezte a sumír és főleg finnugor, 

köztük magyar és észt szómegfeleléseket, vizsgálva a 

főnevet, melléknevet, személyes névmásokat, birtokragot, 

számneveket, ez utóbbiakat különösen hasonlóaknak találta, 

és az igéket. 

4.) A sumír mondat szerkezete, amennyire az már ismert, 

Hermann szerint szintén bizonyítja az ural-altaji nyelvekkel 

való rokonságot. 

Végkövetkeztetését oroszból fordítva így adhatjuk viszsza: 

„Mindezek a sumír és az ural-altaji nyelvek közti rokonság 

magyarázására bemutatott példák után, arra a véleményre 

jutottam, hogy a sumír nyelv rokona az ural-altaji 

nyelveknek, és a sumír nép eredetében közel áll a mongolfinn 

népcsaládhoz. E rokonság sokkal több bizonyítékához 

fogunk jutni, amikor az ékiratos irodalom alaposabban fel 

lesz kutatva. De amit eddig már tudunk, az elegendő pozi- 

58

nv vélemény formálásához e rokonságot illetően. Az hogy 

egy nyelv teljes törvényei megegyeznek más nyelvek azonos 

törvényeivel, nem lehet véletlen. Az ural-altaji nyelveknek, 

de különösen a finnugor nyelveknek a nagyapja, vagy legaiább 

is idősebb testvére a sumír nyelv."« 

így mulattuk be tehát az olvasónak azokat a külföldi 

szakvéleményeket, amelyek a szumir-magyar nyelvazonosság 

kutatásaiban a legelső tevékenységek és a legelső tudományos 

munkák voltak. Csak néhányat közöltünk. Hiányzik még nafcgyon 

sok. Hiányzik még Oppert, hiányzik Sayce, de nem 

akarjuk ezekkel megtölteni a könyvet. Akit érdekelnek ezek 

az adatok, ajánljuk, hogy rendeljék meg Dr. Érdy Miklós 

könyvét és ebben mindent megtalálnak ("). 

Itt csak azt akarjuk leszögezni, hogy azt a munkát, amit 

most mi csinálunk és amiért a Komoróczyak részéről a ,.délibabos 

nyelvészkedők" szépítő jelzőt kapjuk meg, komoly nyelvészek 

már 100 éven át nemzetközi világ-kongresszusokon 

igazolták. Hogy ez ma nincs a világon a köztudatba véve és 

hogy ez ellen a beigazolt tétel ellen a semitológusok állandóan 

fel tudnak lépni, ez kizárólag annak köszönhető, hogy 

a magyarországi hivatalos tudományos körök részéről 

semminemű csatlakozás ehhez a külföldi tudományos munkához 

nem történt, hanem éppen ellenkezőleg. A budapesti Magyar 

Tudományos Akadémia volt a kiindulási központja minden 

szumir-magyar azonosságot bizonyító tudományos munka 

ellenzésének. Az idegenek már csak azért is csodálkoztak 

ezen, mert amikor ők ezt bizonyítják — a szumir-magyar azonosságot 

—, akkor a magyarok ahelyett, hogy örülnének és 

folytatnák a bizonyítékok gyűjtését, oly brutálisan fordulk 

ellenük, mint most ugyanezt velünk teszik. 

• 

Ilyet még a világ nem látott. Ez azt mutatja, hogy Magyarországon 

1526 óta az uralkodó hatalom nem magyar, 

hanem a magyarság ellensége. És, amit a Habsburgok nem 

követtek el és nem tudtak elkövetni, azt most folytatja az a 

..tudományosság", amit a mai haladó marxista szellem megenged, 

vagy talán támogat? 

Megállapíthatjuk azt, hogy a helyzet semmit nem válto- 

'iiii. Véleményadásunkra legjobb lesz, ha ide iktatjuk (Dr. 

i'rdv Mik'ós említett könyvének 211, oldaláról) a követke- 

..•kct: 

5.0

»Bár Goldzicher sumirológiával nem foglalkozott, tehát 

véleménye nem tudományos elemzés, hanem csak személyes 

szimpátia következménye a sumirologiat valójában teljesen 

elmarasztaló beszámolója volt az első alkalom arra, hogy a 

Magyar Tudományos Akadémia ezzel a kérdéssel hivatalos 

ülésén foglalkozzék. S mint ahogy egy kortársa Nagy Géza 

egyetemi tanár megállapította, hogy ez a Halévyt dicsőítő 

nagyhatású jelentés azt eredményezte, hogy Magyarországon 

„biz.nyosfokú bátorság" kellett ahhoz, hogy valaki a sumir 

nyelvre hivatkozzék.« 

Ma a jelen korunk Goldzicher Ignáca Komoióczy Gézában 

támadt fel újra. Ez ugyanazokkal az eszközökkel dolgozva, 

szintén a sémita nyelvészetben és a sémita érdekkörben 

fejtve ki minden tevékenységet — éppen úgy mint Goldzicher 

Ignác — (az akkori rabbiképző intézet tanára). Ma Komoróczy 

könyve akarja elérni azt az eredményt, amit a tudományos 

körökben a múlt században Goldzicher Ignácnak a 

je.entése ért eí. És ebben a magyarországi jelenlegi tudományos 

hivatalos irányítás éppen úgy támogatja Komoróczy Gézát, 

mint ahogy a Habsburg uralom támogatta a múlt században 

Goldzicher Ignácot. Tehát ma is elmondhatjuk azt — 

Nagy Gézával együtt — hogy 

a mai Magyarországon „bizonyos bátorság kell ahhoz, 

hogy valaki a sumir nyelvre hivatkozzék". 

60 

A , cscdaszarvast" üzö két testvér 

(Hitita dombormű. . . a Louvreban)

V. 

AKIKET MÉGSEM LEHET LETAGADNI. . . 

Amilyen „nagyvonalúan" síklik át könyvében Komoróczy 

a nem magyar szaktudósok szumir-magyar azonosítási bizonyítékain, 

ugyanolyan leértékeléssel, gúnyosan és tiszteletlenül 

kezel minden magyar szakembert, egyetemi tanárt 

és azokat a — többszörös doktorátussal rendelkező — szellemi 

nagyjainkat, akik „bátorságot vettek maguknak" ahhoz, 

hogy a szumir-magyar nyelvazonosítással szakmailag foglalkozzanak. 

Az olvasó, aki — talán kellő fevilágosítás hiányában — 

hiíc'.t ad Komorcczynak, abból a természetes feltételezésből 

indul ki, hogy a könyvet, amit olvas — azt egy magyar ember 

írta. 

Itt van az olvasó nagy tévedése, mert Komoróczy csak 

magyarul beszél, de lelkivilágának formája, valamint szellemi 

és anyagi érdekköre teljesen sémita beállítódása, ö ezt a 

könyvet a sémita felsőbbrendűség hirdetésének szolgálatában 

irta és módszere helytelen, mert sérti és bántja a magyar öntudatot. 

Ugyanis a sémiták szellemi értékeinek dicsőítéséhez teljesen 

felesleges gvaláznij leértékelni és letagadni a magyar 

szellemi nagyságok kitűnő eredményeit. A sémiták szellemi 

nagysága abban már megnyilvánult, hogy az ő hagyományaikat 

tartalmazó Torah-t és a Próféták könyveit sikerült a kereszténység 

Bibliájában a keresztény népek által vallásos 

kegyelettel imádatni. Ennél nagyobb szellemi eredményt már 

aligha fognak elérni a jövőben. Így felesleges az ő dicsérésük 

érdekében a magyar szellemi kiválóságok munkáit leértékelni, 

miképpen azt Komoróczy teszi. 

így azon kifejezéseit, melyekkel pl. egyik legkiválóbb 

tudósunkat — Giessweint — szembeállítva a kifejezetten 

magyarellenes politikai (és nem tudományos) alapon álló 

rabbiképző intézeti tarárral, Goldziher Ignáccal — leértékeli, 

szintén nem lehet másnak, mint politikai érdekből fakadó 

véleménynek minősíteni. Az értékek letagadása, a va'óság 

megmásítása ugyanis semmiképpen nem nevezhető tudománynak. 

61

így ismetelten ide kell iktatnunk a mar ismeretes felni 

vast: 

KMH 6 x. 

Könyvének 14. oldalán így ír: 

„Az úgynevezett sumer kérdést, a sumer nyelv léte körüli 

vitákat nálunk először GIESSWEIN Sándor ismertette (1887- 

88)." (Tehát erről a nemzetközileg nagyrabecsült kitűnő magyar 

tudósról semmi elismerés, semmi ismertetés több írva 

nincs.) 

Ellenben azonnal szembe van állítva (a Komoróczy által 

szolgált sémita politikai irányzat szerint) korának a^zzal a semitológusával, 

aki a magyarság történelmi igazságárak hirdetését 

— ma már köztudomásúan — megakadályozta... és 

ez a magyarellenes sémita politikus — így van a szintén sémita 

politikai érdekeket szolgáló Komoróczy könyvében megemlítve. 

. . folytatólagosan a fenti idézet után írva: 

„Nem sokkal később az izlám nagy tudósa. (????"> a kérdőjelek 

B.J.F.-től valók) a kiváló Goldziher Ignác is hírt adott 

a sumer nyelv körül folyó heves összecsapásokról.. . Jegyezzük 

meg azonban, hogy Goldziher már az előbb említett tanulmányában 

is, tehát 1877-ben, mint .hovatovább tarthatatlan 

elnevezésről' beszélt a .turáni' nyelvcsaládról." 

A KMH itt abban mutatkozik, hogy: 

1.) azt állítja, hogy GIESSWEIN a „vitákat" ismertette... 

és ez nem igaz, mert ez a kiváló nyelvész csak nyelvészettel 

foglalkozott és nyelvazonosságokat mutatott ki nagyszerű 

könyveiben, melyekből ide iktatjuk a szükséges és meggyőző 

bizonyítékokat. E munkáknál igen fo'itos a megjelentett'. 

éve, 1887 és 1890. Ugyanis Komróczy úgv állítja be ezeké' 

mintha egybeesnének Goldziher azon jelentésével, melyet •• 

Magyar Tudományos Akadémiához terjesztett s mellyel ;i 4w. 

oldalon foglalkoztunk. Ugyanis az időrendi adatok mutatj'l"; 

Komoróczy azon szándékát, mellyel 

2.) úgy találja a Giesswein-i „ismertetéseket", mintha 

azok is — magától érthetődően — magukba foglalnák a Gold 

ziheres „sémita" ellenkezést a szumir nép és nyelv „túrán 

minősítésével kapcsolatban. 

G2 

Nézzük meg tehát együtt, miképpen vélekedett

GIESSWEIN SÁNDOR A SZUMIR-MAGYAR NYELV 

AZONOSSÁGRÓL 

Dr. Érdy Miklós említett könyvének 237. és 239. oldalairól 

vesszük át az alábbi idézetet: 

»Giesswein Sándor: MIZRAIM és ASSUR TANÚSÁGA. 

(Mizraim = Egyiptom) volt a magyar irodalomban az első 

könyv-terjedelmű munka, amely az egyiptológia és asszírológia 

eredményeinek a szentíráshoz való viszonyát fejtegette. 

Giesswein (18871* könyvének a sumir és magyar nyelvrokonságról 

szóló részében, a Kaldea őslakói által beszélt 

nyelvet határozottan a turáni illetve ural-altaji nyelvcsalád- 

_ ba tartozónak tekintette. A rokonság kimutatására, az em- 

P bertani érvek érintése mellett, alapos nyelvtani összehasonlítást 

végzett. Példákkal érvelt a következőképpen: 

1. Mindkét nyelv agglutinálóan ragozó, ellentétben a töve', 

haj'ító indo-európai és sémi nyelvekkel. 

2. A viszonyragok és képzők a sumírban ugyanúgy, mint 

az ural-altaji nyelvekben elkopott főnevek. Mindezeket a 

nyelveket jellemzi a rag és a szótő közti magánhangzó harmónia. 

3. Rokon vonása a sumír és az ural-altaji nyelveknek, 

hogy egyszerű ragokkal ki tudja fejezni a névszó olyan viszonyait, 

amikor az indo-európai és sémi nyelvek külön előljáró 

szókat alkalmaznak, pl.ada-ra = atyá-oak; to the father. 

4. Közös jellemzője.e nyelveknek a birtokrag használata, 

melyekhez további viszonyragok illeszthetők, így pl. a sumir 

ada-na-ra ugyanúgy van képezve, mint az azonos jelentésű 

magyar aty-já-nak. Ugyanez angolul: to his father. 

5. Világosan levezethető több magyar és sumír birtokrag 

közeli hasonlósága, továbbá a birtokragok és főleg a magyar 

tárgyas igeragozás több személyragjának a.-sumír szeriulyes 

névmásokkal való szembetűnő egyezése. Például az 

^ftrlsn személy a sumírban mu : én. Ugyanakkor ada-inu alyá-m; 

duga-mu = beszéle-m, beszéle-k, stb., azaz a sumír első 

személy m betűje a magyarban is ugyanúgy bele van épülve 

a ragba. Vagy a második személyben a sumír zu = te; 

uila-zti atyá-d; duga-zu = beszélsz, beszéle-d, stb. 

fi. A nyelvtani hasonlóságokhoz járul még a szókincs bö- 

••eijes egyezése, mely Giesswein szerint kétségtelenné teszi, 

hogy ;l 

sumír és a mai ural-altaji nyelvek azonos nyelvcsa- 

!.«ll);i tartoznak. 

63

Itt kívánjuk megjegyezni hogy * su 

mások és főképp a magyatargya^geg 

ás s z e m é l y r a g j a i 

közti hasonlóság ^ « 2 J a sumír személyes névmárevétele. 

A magyar birtokragoKês fa r a m u t a l o l l 

sok azonos voltára k - ^ ^ g S K t o széleskörű és inten- 

A következő évtizedben G essw ^ elöadassal 

nyelvészeti m u n l ^ ^ ; , . nyelvészet fő probié- 

zív 

Következő könyve ,,Az ossje ^ .^ kesobb Fre, 

mái" (Giesswein 1890), ameiy u (Giesswein 1892). 

Sgban ^t^^^^s^^^ 

Benne nagy f e l k = s "Sfâló kialakulásának valoszinus,ezek 

egyetlen osi nyeivooi v " ... maeyarorszagi es \w' 

S A munka - S W ^ ^ S T S ^ t o t - k vele. 

nyugat-európai \ ud üma y 

" f sumfr nvelvvel kapcsolatos meg 

u 

iínét olvashatjuk benne a s u m . ny ^ l v c s ai a d largya- áUapításait: A V'^ ínnJol ttoök-tatár, szamojéd es finnlásánál 

a mandzsu mong~- ^ l a l á s á U n írja, hogy „ide 

ugor csoportok tablazatos «ssze og a & ^^ , k-ra_ sorolható valószínűleg mint hatod J ^^ ^ t 

tos nyelvek kozul a âkkad^ ^ A oldalon ^ 

médiai nyelvek 

5S?iSS£S!^ — a Magyar Tudomí,nv " 

Akadémia előtt.) 

r- •

Most arra kérem az olvasót, nézzük meg együtt ismét, 

hogy miképpen akarja megsemmisíteni Komoroczy őstörténelmünknek 

azokat a nagyszerű bizonyítékait, melyeket úgy 

nevezünk: 

TORMA ZSÓFIA SZUMIR-MAGYAR AZONOSÍTÁSAI 

Itt előre kell bocsátanunk azt, hogy ezeket az eredmé- 

^fc\ i kel mar mind 

^^ kisajátították az oláhok a saját szumir-oláh származásuk 

hizonyíakaiktnt, c: nek ellenére azonban Komoroczy „elavultnak" 

minősíti Torma Zsófia eredményeit (55. old.) és azokat 

is a „Komoroczy féle tömeg-sírba" óhajtja dobálni, akik 

Torma Zsófia kutatásait alapul véve — foglalkoztak a s-zumirmgyar 

vonatkozásokkal. 

Komoroczy tulajdonképpen itt mutatja ki a „foga fehérje*.", 

mert tudományos ismertetésekben lehetetlen oly minősíthetetlen 

kitételeknek az alkalmazása, amilyenekkel ö a — 

szerény véleményünk szerint — nagyszerű felkészültségű 

S/.ÖCS ISTVÁNT illeti. Ugyanis a Komoroczy által használt 

kifejezések nem a „tudományos nyelvezet" tartozékai, (ehhez 

hasonlókat a Rákosi rezsim által az u.n. „horthysta tisztek" 

ellen hozott halálos ítéletekben láttunk csak.) Komoroczy így 

ír SZŐCS ISTVÁN munkájának — általa „tudományosnak" 

vélt — miitatásában: 

Szőcs vakmerő kritikátlansága odáig merészkedett, hogy 

hozzászóljon a sumer szófejtési kérdésekhez. . ." (52—53. old.) 

Tehát Komoroczy szerint „vakmerőség" kell ahhoz, hogy 

^valaki — lai'a kívül — Magyarországon, merjen a szumir- 

J^nagyar vonatkozásokkal foglalkozni. Ezek után teljesen érthető, 

hogy sémita filozófiájának egyéni megnyilatkozásában" 

szinte személyes sértésnek veszi azt, hogy ez a „vakmerő" 

SZÖCS még ennek a másik kellemetlen „turáni", — 

„Huszka Józsefnek egykori fantasztikus ötleteit"... illetve 

.Torma Zsófia felfogását". (55. oldal.) 

követni meri a székelykapu eredetéről írt tanulmányában. 

Itt nyíltan megmondja Komoroczy, hogy sem a 

Székelykapuról, sem a rovásírásról beszélni nem illik és 

nem ajánlatos és a szumirok „erdélyi kontinuitása", vagyis a 

: zekelyek szúrna volta — szerinte tele van „mulatságos tévedésekkel". 

(56—57. old.) 

cn

Itt kitérünk arra, hogy ez a „tévedés" valóban fennáll — 

•de az egyetlen, aki „téved" — az Komoróczy. Könyvének 57. 

oldalán ugyanis említi azt, hogy: 

„a kaldeus papok még a századforduló táján is folytatják 

a térítő propagandát Erdélyben". . . 

Tehát ezeknek a kaldeus papoknak létezését ő maga sem 

tagadja, hanem megerősíti a következőképpen: (ugyanott) 

„A csiki .kaldeusok' azonban nem Dél-Mezopotámia i. e. 

1. évezredi lakosságának, de nem is a hellénizmus és római 

kor ugyancsak „káldeus"-ként ismert csillagjósainak utódai, 

hanem egész egyszerűen a szir kereszténység egyik ágához, 

a keleti (nesztoriánus) egyházhoz tartozó papok. . . egyházuk 

a Szaszanida birodalom mezopotámiai püspökségéről nevezte 

magát kaidnak (chaldaeus) már régi idők óta." 

Ez a „kis tévedés" Komoróczy részéről — egy hatalmas 

bizonyítéka a MAGYAR EGYHÁZ létezésének. 

Ugyanis a székelyek ezt a „kaldeus vallást" MAGYAR 

VALLÁSNAK nevezték. Ennek a MAGYAR VALLÁSNAK 

tartalma valóban a bizánci ,,nesztoriánus"-nak nevetett hit 

folytatása és ez a magyarázata annak, hogy a Habsburg német-római 

uralom Erdélyben is üldözte ezeket az inkvizíció 

eszközeivel s a legfőbb üldözők, a római-katolikus papokkal, 

jezsuitákkal együtt működő pravoszlávok voltak. Az üldözés 

nem a „felforgató tevékenység" miatt történt (mint Komoró 

czy írja), hanem azért, mert 

„ezeknek a csiki és székely mágus-káldeus papoknak a 

MAGYAR VALLÁSA sem ismert el semmiféle judai befolyást 

és csak az Evangéliumot hirdette — minden ószövetségihéber 

és judai vonatkozás nélkül. . . éppenúgy, mint a bizánci 

nesztoriánizmus is egykoron." 

(Ennek a vallásnak létezését megerősíti egyik mellettem 

élő munkatársam, aki az első világháború előtti időkben Beresztelke 

nevű községben (Szászrégen mellett) töltött gyerekkori 

éveiből emlékezik elemi iskolai tanítójára, aki ezt a 

Magyar Vallást tanította az iskolában.) 

Köszönjük Komoróczynak ezt a bizonyítékot, amiben 

egyetlen tévedése csak az, amint írja, hogy ez a MAGYAR 

EGYHÁZ „a Szaszanida birodalom mezopotámiai püspökségéről 

nevezte magát kaidnak" (57. old.) 

Itt téved, mert ez a mezopotámiai püspökség a PÁRTOS 

BIRODALOMBAN alakult és ez PÉTER APOSTOL BABI 

LONI GYÜLEKEZETE, (lásd Péter I. Levele 5, 13.). A Pár- 

«6

fos Birodalom hagyatékát átvevő perzsa szaszanidák a babiloni 

zsidók segítségével és a római judai-keresztény zsidók 

támogatásával leégetik e püspökséghez tartozó 300 kőtemplomot. 

— miképpen arról Huber Lipót beszámol ( 7 ), de Mani 

meggyilkolása után fellépő MAZDEK, a pártos-hun-avar-nak 

nevezett népek törzsszövetség! népközösségével átmenti a 

csíki ,,káldeusokig" e Magyar Vallást, melynek a Pártos Birodalomban 

is, a Szaszanidák alatt is és aztán a székelyek 

k"i/( is a vallási nyelve az volt, amit ma szumir-magyarnak 

azonosítunk. 

A székelység tehát azért vészelt át minden bajt, mert a 

nemzeti öntudatát fenntartó nemzeti vallása volt a MAGYAR 

ÁLLASBAN. 

Es ez a MAGYAR EGYHÁZ — mely sokszor meg sem 

vnli szervezve — tartotta egybe a Székely Nemzetséget. 

ft;y vezet minket a vallásbölcseleti kiértékelés is ugyanoda, 

ahová TORMA ZSÓFIA jutott a régészeten keresztül. 

Mivel Komoróczy .,elavultnak" minősíti eredményeit — 

ítéljen az olvasó. Ide iktatjuk a róla szóló ismertetést. (Átvesszük 

és idézzük Dr. Érdy említett könyvének 245—261. oldalairól): 

• Apja megírta Szolnok-Doboka vármegye ezer éves töru 

nclét, bátyja pedig Erdély római kori hagyatékának ásása 

mellett, elévülhetetlen érdemeket szerzett Aquincum romjainak 

feltárásával és az aquincumi múzeum létesítésével. New! 

rí múzeum falán emléktábla örökíti meg. Torma Károly 

fiatal korában részt vett Bem seregében a szabadságharcban, 

utána egy ideig visszavonult családi birtokukra, majd politikai 

és egyetemi tanári pályán tevékenykedett. Hatvanadik 

> vHicz közeledvén nyugalomba vonult és Rómában telepe- 

^k le ahol római tanulmányainak élt. 

^^ Zsófia, amint erről megemlékezik, maga is apja és bátyl.i 

nyomdokait követte volna a római régészeti terén, azonban 

időközben 1870 táján a Hunyad-megyei Szászvárosba 

knlto/tek. Ezután kezdi sikeres önálló ásatásait. Mint maga 

I l 

» , 

"s*j«'gyzi, 1875-ben Rómer Flóris ösztönzésére kezdett kő- 

ki.rs/nki leletek után kutatni (Torma 1897:131). Hamarosan, 

' i Maros-menti Tordoson bukkant Zsóffia arra az újkőkori, 

• iimii-jellegü anyagra, amely élete legjelentősebb leletének 

lu/"iiviilt. A Maros, könyökhajlatában, egyre-másra mosta 

ki i-^v lelop széléből a különleges agyag és kő tárgyakat, vala- 

67

mint a környező szántóföldekről is fel-fel tűntek agyagtáblácskák, 

cserép törmelékek. Torma Zsófia ásatott a földeken, 

amig a parasztok türelme el nem fogyott és azt meg nem akadályozták, 

azonban továbbra is emberekkel figyeltette a felszínre 

kerülő maradványokat. A közelben lévő nándori barlang-csoportban 

és Nándorvalyan szintén hasonló új kőkori 

leletekre bukkant. Felfedezéseiről Téglás Gábor (1876) számolt 

be a „Fővárosi Lapok" oldalain. E leletekről Tormúnak 

(1879, 1880) két tanulmánya jelent meg az ,,Erdélyi Múzeum" 

mímü tudományos folyóiratban. 

Óriási gyűjteménye 10.387 darabból állt. Vagyonát ennek 

felkutatására, s karbantartására áldozta fel ugyanannyira, 

hogy élete alkonyán anyagi okokból kénytelen volt megválni 

az annyi munkával és áldozattal szerzett gyűjteményétől. 

Egészségét is aláásta a szüntelen megfeszített munkát 

igénylő kutatás, s a régészbetegség, a reuma. Kincsetérő gyűjteménye 

méltó helyre, az Erdélyi Nemzeti Múzeum í'.rem és 

Régiségtárába került Kolozsvárott, ahol az ma is megtalálható. 

E nagyszerű gyűjteményt Torma Zsófia halála után a 

múzeum fiatal munkatársa Roska Márton — később az Erdélyi 

Nemzeti Múzeum igazgatója, ősrégész, egyetemi tanár — 

rendszerezte évtizedes munkával és az anyag nagyiészét A 

Torma Zsófia gyűjtemény címen rajzok formájában közzétette 

1941-ben, magyar-német kettősnyelvü könyvében, a gr. 

Teleki Pál Tud. Int. támogatásával. Könyvünk gyűjteményes 

részében a sumír szempontból legérdekesebb leletekből több 

oldalnyi illusztrációt mutatunk be. Ugyanakkor Roska könyvében 

teljes bibliográfiáját (61 utalás) találjuk annak az 

anyagnak, amely Torma Zsófia munkásságáról 1941-ig megjelent, 

felsorolva a régésznő tizenegy külföldi és hazai munkájának 

megjelenési helyét és idejét is. 

Torma Zsófia a régészeti anyag elemzésekor elsőnek mutat 

rá leleteinek és a mezopotámiaiaknak legszorosabb hasonlóságára, 

és a szimbólumok, valamint istenségeket megjelölő 

írásjelek azonosságára. Ezekről a különleges leletekről a lehetőségekhez 

mérten igyekezett tájékoztatni a külföld vezető 

tudósait, remélve segítségüket a leletek hovatartozásának 

megállapításában. így gyűjteményének legjellemzőbb darabiait 

magával vitte az 1880-as berlini és 1882-es maina-frankfurti 

régészeti kongresszusokra. De a leletek annyira újsze- 

;úek voltak, hogy ennek elismerésén kívül a kor legtöbb vezető 

régésze tanácstalanul állt előttük. Így tehát Tormának 

68

k( Ifctl a fáradságos és rögös utat egyedül megkezdenie, hogy 

az összehasonlító régészet segítségével e leletek kapcsolódási 

pontjainak felkutatásával azok hovatartozását felfedje. Torma 

Zsófia tehát úttörő volt, az összehasonlító régészet úttörője. 

Munkájában néprajzi, vallási, általában kulturális kapcsolatok 

felfedezésére törekszik, hogy bemutassa a Kárpátmedencei 

leletek és a Mezopotámia-i sumír leletek kapcsolatait. 

Bár levezetéseire számos külföldi tudós felfigyel, közluk 

Sayce professzor, Schliemann akikkel levelezett, Vierih 

w. valamint a philadelphiai Brinton, aki kutatásait ismer- 

Éetle is (Torma 1897), a felkeltett hullámok lassan elülnek, s 

|.ma Zsóf.a munkájára feledés borul. A tordosi leletekkel 

niig/ar szempontból foglalkozó három munkája manapság 

mar csaknem hozzáférhetetlen s a gyűjteményét ismertető, 

de kultúrtörténeti elgondolásait nem érintő Roska Márton 

f.lc munka is igen-igen ritka. Ezért különleges jelentősége 

van e könyv gyűjteményes anyagában közölt és az alábbiak- 

I) ni ismertetésre kerülő munkáknak. 

A tordosi leletek kultúrtörténeti és néprajzi elemzésének 

eredményeit három munkában tárgyalta. A legkorábbi, 

.Kthnographische Analogieen" (Néprajzi Hasonlatok) címen 

.li nában németül jelent meg 1854-ben. Kiadója H. Costeuoble, 

ugvaraz aki Lenormant német nyelvű munkáit is kiadta. 

A Je'etek újszerű volta, a kiműveletlen szakterület, ennek 

következtében a kisegítő kollegiális szakvélemény hiá- 

MVÍI miatt Torma nem gondolt néprajzi elemzésének közzéi. 

telére. Mint írja azonban, Hunfalvy Pál, akivel kapcsolatot 

tartott és aki meg is látogatta, erőteljesen ösztökélte, hogy 

munkáját elkészítse és azt magyarul az „Ethnographiában" 

közzétegye. Torma a dolgozatot el is készítette és ércHctvi 

marion annak fenti megjelenését német nyelvű munkájában 

r előre jelezte. Ennek ellenére az utolsó pillanatban egy 

• éretlen mozzanat következtében az r.zonos tartalmú mai;yar 

nyelvű munka soha sem jelent meg. (Véletlen lenne? A 

beszúrás B.J.F.) 

A következő években két magyar nyelvű tanulmánya 

le'i-nt meg tordosi ásatásainak elemezéséről. Egyik a Szolnok- 

Dubokamegyei nők ezredévi emléklapjában 1896-ban „Hazánk 

népe ősmythosának maradványai" címen (Torma 1896)*, 

majd egv évvel később Hunyad megye monographiájában a 

kibővített tartalmú „A tordosi őstelep és hazánk népe ősmy- 

•h .sáliak maradványai" címen (Torma 1897)*. Ezekből lát- 

60 

I

szik, hogy leleteinek legősibb hasonmásai Mezopotámiában 

keesendők. A két dolgozat részben kiegészíti egymást, a korábbi 

egyszerűbb, a második tudományos jellegű cikk A magyarok, 

székelyek és sumírok összekapcsolható kulturális elemei 

e két dolgozatban tovább bővültek a német munkához 

viszonyítva. Minden a sumírokra visszavezethető hasonlóság, 

ami a német nyelvűben tárgyalva volt, az a két magyar dolgozatba 

is bele van foglalva. Ezekben sem csak kizárólag magyar 

vonatkozásokat tárgyal, hanem bár kisebb mértékben, 

de más népek szokásaiban fellelhető hasonlatokra is kitér. 

Torma Zsófia 1896-os és 97-es munkájában a szóbanforgó 

népek összetartozásáról a következőket mondja: „A sumer-akkad 

(azaz sumír; megjegyzés É.M.), mint az ural-altai 

népcsaládhoz tartozó turáni faj, helyet foglalt a finnugorság 

és torökség között; innen olvadhatott a magyarnyelvbe 

— a mint ezt Sayous francia assyriológus észrevette — 

több ilyen akkád-féle elem." 

A hasonlatokat tekintve úgy véli, hogy őseink napimádása 

a sumírok csillagkultuszában gyökerezik, s a hetes szám 

kiemelkedő vallási szerepe a sumírok által ismert hét szent 

bolygóra vezethető vissza. A tordosi maradványok közt található 

kerék, gömb, csillag, bogár, stb. alakzatok is a napimádás 

jelképei. A tordosi bálványocskákon sumír istenek 

ékjeles nevei találhatók, amely felismerést a korabeli nagytekintélyű 

assírológusok örömmel vették át. Állat-maszkokat 

öltő népi szokásoknak Mezopotámiába nyúlnak a gyökerei, 

a régi magyar körtánc s a székelyek csürdöngölője 

mind a napimádásra visszavezethető vallásos táncok folytonosságai. 

A székely kapuk pálma és csokor motívumai, a 

palóc házakra festett fák, a magyar nép május-fája, mind 

folytatása az ősi folyamközi szent életfának, amely a tordosi 

leleteken ugyanúgy előfordul. Egy különlegesen magyar 

motívum, a tulipános ornamentika szálai, ismét a Folyamközbe 

vezetnek s ez a tűzzel és a napistennel kapcsolatos, 

csakúgy mint Atilla lobogóján a Turul vagy Karuly madár 

is. Mindezek a hasonlatok illusztrációk formájában láthatók 

a gyűjteményes részben. 

Eredményeit egy nagyobb munkában is közre akarta 

adni, de ebben 1899 novemberében bekövetkezett halála megakadályozta. 

Még megérte, hogy lelkes, önfeláldozó és munkás 

élete legszebb kitüntetéseként a kolozsvári Ferenc József 

Tudományegyetem, Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi 

Kara 1899 júniusában díszdoktorrá avassa.« 

70

1 

i 

I 

I 

Azt hisszük, hogy a fenti ismertetés indokolja és követeli 

azt, hogy az ősiségét ismerni akaró Nemzet ne a feledés 

fátylával borítsa be ennek a derék régésznőnek a hatalmas 

munkáját, hanem tovább folytassa. Hiszen Kalicz és Makkay 

Igyekeztek is folytatni, de a folytatás tulajdonképpen ILDI 

üzenete szerint — az Atyaisten rendeletére történt, mert ha 

az u.n. ,,tatárlaki lelet" elő nem kerül a föld alól, talán Torma 

Zsófia munkájának sok értékes eredménye teljesen felszívódik 

;iz „oláh őstörténetbe". így azonban tagadhatatlanul ismételni 

kell a hasonlításokat, összevetéseket és Komoróczy 

tunyvében erre is „gondosan" kitér. Még alig ismerteti meg 

;/. olvasóval azt, hogy a „tatárlaki lelet"-tel kapcsolatosan 

i ajdonképpen miről is van szó — de azt máris leszögezi — 

iim-rl ö csalhatatlan), hogy az a Kr. e. 3000 körüli — erdélyi 

|akó.*ság — amelyiktől ezek a leletek származnak. . . és Koiii'.ioc/y 

így mondja (110. old.): 

.,Egy azonban máris bizonyos: a helyi lakosság, akiktől a 

táblák, .. származnak, nem sumer nyelvű volt." 

Nem tudjuk milyen alapon írja ezt, hiszen a táblák képjelei 

és rajzai az ősi Djemet-Nashr régészeti szumir korszakban 

a mezopotámiai szumir népnél találtakkal azonosak. Hát 

ha azonosak a jelek, akkor miért nem azonos néptől, de 

muri nem azonos nyelvhasználatból ered. . .? Ha a héberek 

v.i'ahol ,,ó-héber" jeleket találnak, azt a magukénak mondjak 

Ezek szumir jelek — akkor miért nem tartozhatnak a 

s/.uniirokhoz. . .? A tudományban követelt logika szerint oda 

k«-II tartozzanak, de mint látjuk, a magyarországi „komoróczy 

!"'riiy" még a logikát is száműzte. 

Kz. rt tehát mellőzzük a Komoróczy féle dilettantizmus 

|iii|iiitcnciáját és nézzük meg együtt azokat a táblákat, amí- 

^^ ugy neveznek: 

TATABLAKI LELETZK 

Komoróczy így ismerteti könyvében: 

..A jeles kolozsvári régész, Nicolae Vlassa... egy áldo- 

:.iii (jodörben, szertartási rendeltetésű tárgyak mellett há- 

11 m agyaglapocskát talált. Két táblán írásjelek voltak, a har- 

III iilikon bekarcolt rajz... A, Falkenstein, I. J. Gelb ponto- 

•ii iin"{ál'apították a jelek és a mezopotámiai írásrendszer 

v ivonyát... A lelet egyértelműen bizonyítja, hogy Erdély 

71

földje az i.e. 3. évezred elején valami módon kapcsolatban 

állt Dél Mezopotámiával..." (108—109. oldal.) 

Komoróczy nem ismerteti a táblák nagyszerű bizonyító 

kait, hanem minden igyekezete az, hogy megállapítsa özükről 

— a nem szumir eredetet annak ellenére, hogy Falken.s 

lei:-, és Gelb „szumir eredetűnek" minősítették azokat. 

A nagy „tagadó" azonban mégis így ír: „vitán felül áll 

hogy a leletegyüttes, bár dél-mezopotámiai tipusú, nem a su 

merektől származik." 

Ezt — kedves olvasó — azért kell elhinned, mert Komoróczy 

mondta. Semmi bizonyítékot erre a nagyképű állítaná 

ra ugvan fel nem hoz, de mégis el kel! hinr.ed, hiszen i«y 

mondja ez a „nagy sumerológus": 

. . .„feltehető hogy az i.e. 4—3. évezred fordulója körüli 

századokban. . . több olyan területen is, amely. . . kapcsolatban 

állt Mezopotámiával, valamifajta önálló, helyi írásbeli 

ség jött létre". (110. old.) 

És ha ő azt mondja „feltehető", akkor így is van, de mi a 

fenének kerülnek elő a föld alól mégis azok a ványadt cserepek, 

melyek mindegyikén nem ez a ,,komoróczy-féle valamifajta 

önálló, helyi írásbeliség" jelei, hanem a 

.szumir képjelek és azután a szumir ékjclek" 

ismétlődnek meg Mohenjo-Daro, Tepe-Gawra — Mezopotá 

mia — Trója és a Duna-medence közötti területen. 

Nem mondhatnánk mi is Komoróczy módszerével így: 

feltehető, hogy ezen a területen — legalábbis Me/.opotá 

miától Erdélyig azonos nyelven írtak és beszéltek. . .? 

Ugyanis a logika ezt a „feltételezést" eredményezi. 

Itt leközlöm ismételten a Káldeától Ister-Gamig c. kony 

vem 250. c'dalán található képet és a 248. oldalról is az ösz 

fzehasonlító táblázatot, mely az általam „egynyelvűnek" bizonyított 

területeken előforduló írásjeleket mutatja be. 

Ez utóbbin láthatjuk, hogy a Tatárlaki Leletek nem . 

„Vinca" — vagy Komoróczy által csak „bánáti"-nak — ne 

vezett kultúrkörből valók, hanem a sokkal régebbi KÖRos 

éi TORDOS kultúrákból, melyek ideje nem az i.e. 3. évezred 

eleje, hanem az i.e. 5000 év körüli. Ennek a kultúrának a ki;. 

lakitói pedig azok az OLT melletti lakósok voltak, akikei ;, 

szakirodalom „oltenian people" néven jelöl meg ( s 

), de

•M i •

De tegyük úgy, mint már mondtuk. Nézzük meg együtt 

ezeket a Tatárlaki Leleteket. 

Vegyük először azt a két táblácskát, amin írásjelek vannak. 

A tatárlaki lelet két írásos táblájával részletesen a Káldeától 

Ister-Gamig c. trilógiám II. Kötetében — a Szumir- 

Magyar Nyelvazonosság Bizonyító Adatai eben foglalkozom. 

Itt nem azokra térek ki, hanem a 3. állatjelenetes táblácskát 

szeretném az olvasóknak — szerintem valóságos „szumirológusi 

kiértékeléssel" bemutatni. A nagyszerű felfedezés, amit 

közlök, Dr. Érdy Miklós nevéhez fűződik, aki említett könyvének 

259, 260; 261, 263, 264 és 265. oldalain a következőképpen 

értékeli ki és hasonlítja a tatárlaki lelet állatjelenetes 

táblácskáját: 

»A Tordos-Tatárlak-i leletek tárgyalása kapcsán egy megfigyelésemet 

szeretném most ismertetni. — A három tatárlaki 

tábla közül a két írásjeleket tartalmazóval gyakran foglalkoznak, 

ellenben a hegyi kecskére emlékeztető, négylábú 

állatot ábrázolóval jóval ritkábban. Ezt a táblát az 1. kép 

mutatja a rajta lévő három részlet-rajzzal. Középütt van kétségkívül 

egy növény részlet, ettől jobbra, egy a tábla széle 

irányába haladó négylábú, tán hegyi kecske, — a növénytől 

balra pedig egy függőleges helyzetű alak. A kérdés az, 

hogy mit ábrázol a függőleges alak? Ezzel kapcsolatban a 

vé'emények megoszlanak. 

1. kép . 2. kép 

1. kep, a tatárlaki áUatjelenetes agyagtábla. — 2. kép, Vlassa és Makkay 

(sertnt az 1. képnek ez a legtalálóbb mezopotámiai megfelelője 

(Pecséthenger Úrból. Dzsem de t Nasr korszak) 

Eredeti közleményében Vlassa (1963) e képben vadász 

Jelenetet lát, úgy vélve, hogy a függőlegesen álló alak egy 

állatra támadó ember. E felfogás támogatására bemutat egy 

ilyen témájú sumír hengerpecsét nyomatot Ur-ból, nmely a 

2. kipen látható. 

74

Falkenstein (1965:272) szerint a baloldali függőleges alak 

egy magasba ugró állat. 

Makkay (1968:273) szerint Vlassának sikerült eddig a 

It-gjobb párhuzamot bemutatni. Úgy véli, hogy a jelenet vagy 

embert ábrázol, aki a szarvas állatot követi feltehetően lándzsával 

a kezében, — vagy pedig a jelenet egy ragadozó állatot 

mutat, amely a hegyi kecskét követi, illetve éppen rá 

ugrik. 

E sorok írója úgy véli, hogy a táblán ábrázolt jelenetre 

a fenti elemzéseknél sokkal találóbb és valószínűbb magyará 

zai zatot találhatunk, ha a tatárlaki táblát Összehasonlítjuk két 

semdet Nasr korabeli sumír hengerpecséttel. Ezeket E. 

Tóinrich (1967:79. és 89. kép) után közöljük a 3. képen". E 

.7 \7/-2--,^)Z§>^7My^^ 

X la.Sb) ké:>. E munka szerzője, Érdy M. szerint, a tatárlaki állatjelenct 

nnmJh mim motívumának hasonmása megtalálható e két Dzsemdet Nasri-

két bemutatott hengerpecsét alapján a velük közelítőleg egykorú 

tatárlaki tábla elemei a következőket ábrázolják: 

Középen az ókori kelet ábrázolásaiban oly gyakori életfát 

jelképezi a növényrészlet. A növény stílusban teljesen 

azunos mása látható a 3b képen. Stílusában különböző, de 

lényegében azonos életfa látható a 3a képen is. 

Mindkét pecséthengeren az életfán kívül két kőszáli-, 

vagy hegyikecske-szerü állat látható. Közülük az egyik mind 

a négy lábával a földön áll, mint ahogy a tatárlaki táblán 

az életfától jobbra .'evő hegyi kecske is. — Ugyanakkor a 3b 

képen az életfa közelében levő kecske rézsútosan a levegőbe 

emelkedik, a 3a képen pdig, az állat teljesen merőlegesen áll 

hátsó lábain az életfa előtt. E hasonlatok alapján úgy vélem, 

hogy az utóbbinak pontos megfelelője a tatárlaki állatjelenetes 

tábla baloldalán levő alak. Ennélfogva, Vlassa és Makkay 

hasonlatai nem ta'álók. Falkensteiné is csak akkor lenne közelithetően 

helyes, ha az általános „állat" megjelölésből a támadó, 

ragadozó állatot kizárta vplna. 

Összegezésként tehát: a tatárlaki baloldali függőleges alak 

is ugyanolyan hegyi kecske, mint a jobboldali, csakhogy a 

baloldali, hátsó lábain állva, az é\etfa előtt a magasba emelkedik, 

a 3a kép jelenetéhez hasonlóan.- 

Mind a tatárlaki táblán, mind pedig a két Dzsemdet 

Nasr korabeli sumír hengerpecséten az életfa előtt magasba 

emelkedő patás, szarvas állatnak számos későbbi példája és 

párhuzama van. Ezek közül szépségben kiemelkedik az uri 

királysírokban talált aranyból és lapis lazuliból készült két 

szobor, melyek egyike a philadelphiai University Múzeumban, 

másik a British Múzeumban látható. A szobrok hátsó 

lábukon álló gyapjas, juh szerű állatot ábrázolnak egyenes, 

de csavart szarvakkal, elülső lábaival arany fácskát érintve. 

Ez az állat látható az Uri Mozaikon is két görbe szarvú juhval 

együtt. A pödrött egyenes szarvú állattal igen közeli ha 

sonlóságot mutat az egyedül a pásztorkodó magyarok által 

tenyésztett nagytermetű, hasonló szarvú gyapjas ,,magyar 

racka juh". Az uri kosos-életfás jelenet is lényegében azonos 

a tatárlaki tábla jelenetével, és minden bizonnyal vallási értelme 

volt, hisz a 3a és 3b képen látható pecsétlenyomatokon 

Inat. Publ. LXXII No. 33)- A 3b ké i azonosítása: Pecséthenger, Otp 

XXII, Pl. IV. 27; Dzsemdet Nasr szint (lelőhelye nem ismert). 

2 A r*tás állatok fajta szerinti megjelölését nem tekintjük biztos 

»n>nosit ásnak. 

76

a szentély stilizált képe is látszik. Emellett egy tanulmányból 

— amely a másik két tatárlaki táblán levő írásjelek megfejtésével 

foglalkozik — világos, hogy e táblákon templomi 

adományok listája van (Harmattá 1966).« 

Eddig van Dr. Érdy nagyszerű bizonyítása, mely kiegészíti 

a PULI-val kapcsolatos adatokat. 

t 

Ugyanis nemcsak a PULI jött Mezopotámiából, hanem 

;relte a vándorúton őseleink különleges fajtájú juhait is, 

iely — éppenúgy, mint a Puli — csak a Mah-Gar Nép tulajdona 

és sorstársa volt. 

A Nagy Nép —• a PULI és a Magyar Racka Juh együtt 

tértek haza a Kárpát-medencébe. 

És itt ismételten Komoróczy megtévesztő munkájára kell 

a figyelmet felhívni, 

KMH 7x. 

amikor könyvének 83. oldalán „csak mellékesen megjegyzi", 

hogy „az .életfa' jelkép Mezopotámiában ismeretlen 

volt." 

Itt közöljük Dr. Érdy által említett — aranyból és lápis 

lazuliból készült — szobornak a British Múzeumban lévő képmását, 

ahol a KOS áll az „életfa" előtt. (Ezt a képet átvettük: 

Dr. Bobula Ida: Sumerian Tecnology: A Survey of Early Matériái 

Achievements in Mesopotamia (Smithsonian Report for 

1959, pages 637—675, Washington, 1960.) de megtalálható: 

Magyar racka juh (László Gy. után — 1944.) 

77

Sir Leonard Woolley: Ur in Chaldae c. — Brockhaus - 

Wiesbaden — 1957. kiadású könyvének 32. old. 5. tábláján is.) 

78 

Racka-kos az életfa előtt

n 

a 

K 

a 

ir Woolley ugyanezen könyvének 71. oldalán megjegyzi, 

„ezek a Kos-szobrok 1000 évvel előzik meg Ábrahám szütcsét, 

így a bibliai kostörténetnek ezzel való párhuzamossáát 

nehéz megmagyarázni." 

Magyar szempontból azonban az a legfontosabb, hogy 

eddig a történelemben csak két pödrÖtt-szarvú állatfal talál- 

.óztunk. 

Egyik ez a PG. 1237. sz. szumir királysírban talált, bemutatott 

aranylápislazulí kosszobor és a másik a Magyarországon 

ina is élő racka juh. 

szai 

Ezeknek azonossága létezik — minden szófejtés és szóonlítás 

nélkül is. 

Tekintve, hogy a szumir-babiloni kozmológikus világjzemlélet 

értelmében az év a tavasznappal kezdődött, é sa taaszpont 

elérésének idejével lép be a Nap a „kos-csillagképe", 

az új ritmus, az új élet a Kossal indul. Ezért áll a - Wooley 

által is vallási jelképnek nyilvánított - KOS az Uj Élet Fair 

előtt... vagyis szimbolizálja azt, ami a valóságban töri'iiik. 

Természetesen erre az aranyból készített, virágokkal dízitett 

fácskára nincs rá írva, hogy „én vagyok az élet-fája", 

c a jelképes ábrázolások mindig „rejteki"ek. Minek magyaázzuk 

azt az ezernyi ábrázolást, ha nem „élet-fának", ahol 

7i templomi jelenetekben (mint az UR-NAMMU oszlopon, lásd 

Káldi ától Ister-Gamig c. könyvem színes borítólapján) az Isns/.emély 

előtt álló Ur-Nammu az Eufrates szent vizét önti 

ANA és NINGÁL előtt lévő „nyilván szent növényre".. .? 

Nem azt jelenti ez a jelenet, hogy a papkirály kötelességet 

.diai az életet táplálni — a növényzet, fák, ültetvények gon- 

•zása által. . .? És Pijoan (") jól mondja az „életfa" megharo/ásában, 

hogy mi lehet más, mint .életfa' az, ami az élctluv 

való szükséges javakat termi...? 

Itt nem a jelkép sokszor stilizált alakját kell venni, haa 

tartalmat, amit kifejezni akar. 

Hogyan lehet olyat állítani, hogy Mezopotámiábon ismefi'llcn 

volt 

íz „é'etfa", amikor az egész szimbolika e fa körül forog. 

m IIH'S pecsét, szobor, dombormű,ahol a középen ne egy „fa" 

IIU- s körülötte állatok, emberek. . . és mindig vallásos voi 

iikoz.isu kifejezésben. 

m 

•le. ha az ember átlapozza Porada egyik munkáját (•"), 

•I i szumir őstörténettől Ziwijéig és Luristántól a szkítákig 

79- 

1

emutatja a ,,tree" — szerintünk „életfa" — ábrázolásának 

fontosságát. 

Abból a célból azonban, hogy még jobban ki emeljük a 

KMH 7 x helyzetet, bemutatjuk itt a Louvre-ban őrzött, fekete 

köböl készült, kultikus pohár töredékét, amelyet a Louvre 

hivatalos kiértékelése, az egyik legrégibb eredetű szumir életfa 

ábrázolásnak tart. (A képet átvettük: Dr. Bobula Ida az 

előbbiekben említett munkájából — The Smitsonian Report 

for 1959 — Washington: 1960.1 

A legrígibb szumir „életfa" (Louvre) 

De folytassuk a megkezdett ismertetésünket az ,.akiket 

nem !ehet letagadni" fejezetúnkbn, mert elérkeztünk ahhoz a 

személyhez, akinek munkáját nagyrabeesülve — igen nagy 

kegyelettel mondjuk ki nevét — ás ez, az igazságos Magyar 

Tudás büszkesége 

80

Dr. VARGA ZSIGMOND 

Dr. Érdynek igaza van, amikor így ír megnevezett könyvének 

273. oldalán: 

I 

»Ferenczy Gyulával kezdődött Debrecenben az a szumirológiával 

kapcsolatos szellemi áramlat, melynek folytatója 

Varga Zsigmond egyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia sumir 

témára kiírt Fáy jutalmának nyertese. 

A sumir-magyar-ural-altáji kapcsolatok vizsgálata terén 

Ferenczyt Varga Zsigmond szellemi elődjének kell tekintsünk. 

Bár Fenrenczy nem tanította a nála jóval fiatalabb 

^Pííiit, aki iskolait Kolozsvárott és külföldön végezte, de érdekes 

az, hogy Varga pályafutását a debreceni nagykönyv- 

I tarban, Ferenczy beosztottjaként kezdte.* 

Itt kell tehát megemlékeznünk Ferenczy Gyula egyetemi 

ny. r. tanár munkásságáról, aki ,,az első szumir, magyar uralaltáji 

rokonságot tárgyaló könyv szerzője", melyet SZUMER 

fiS AKKÁD címen adott ki 1897-ben. Ezt követi 1900-ban 

második nagyszerű munkája, „A Civilizáció Bölcsője" címen. 

Dr. Érdy Miklós megnevezett könyvében terjedelmesen 

Í 

közli eredeti szöveg szerint ezt is és érdemes átvenni - ismertetésül 

— Ferenczy könyvének 61. oldaláról azt, ami „a szumirok 

nemzetiségi és nyelvi hovatartozásá"-ra vonatkozik — 

igy iDr. Érdy M. 271. old.): 

». . . A rendelkezésünkre álló bizonyságok azonban e 

_ 

pontnál sem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy a 

s/.umirokat a turáni népek egy őst ágának ne tartsuk. 

Kzt a felvételt követeli a nyelv, amely a turáni népek 

nyelvével rokon... Nemcsak szókincsre nézve, mely egész 

• megdöbbentő hasonlóságot tüntet fel és a véletlen megegyetzési 

teljesen kizárja, s mely rokonság nem csak egyes szavak- 

hanem a fogalmak egész körére kiterjedő elnevezések 

yanazonosságára, a hangzó illeszkedésre, a nyelv rendsze- 

• reiiek felépítésére, berendezésére, a szó és mondatfűzés rokon 

voltáru is vonatkozik.* 

Ferenczynek erre a megállapítására építette fel Varga 

Zsigmond kutatási rendszerét és igen sajnálatos, hogy Konioroczy 

olyan gyalázatos formában emlékezik meg ennek a 

kitűnő tudósnak munkájáról. 

De (most ismételjük Komoróczynak, Szőts Istvánt ledo- 

| rungoló kitételeit) hogyan merészkedik Komoróczy arra, hogy 

81

kritikát gyakoroljon a 14 keleti nyelven beszélő és író Dr. 

Varga Zsigmond felett akkor, amidőn ő saját maga — nem 

szumirológus (sem sumerológus), egy keleti nyelvet sem beszél 

és annak ellenére, hogy sémita beállítódású, még a hébert 

sem tanulta meg. 

(Dr. Varga Zsigmond pedig még héberül is beszélt és írt.) 

Ebben az összehasonlításban nyilvánul meg a tudományos 

mélység és tartalom, mely ennek a gyászos esetnek két 

szereplője között tátong. Csak Össze kell hasonlítani Dr. Varga 

„Ötezer év távolából" c. munkájának nagyszerű nyelvezetét, 

amikor legnagyobb ellenfeleit tárgyalja. Soha egy sértő 

kifejezés. Soha egy lekicsinylő gúnyolódás írásában nem 

található, hanem a tudás fölényével, kétségtelen bizonyítékainak 

halmazával győzi le őket. És minderről mit mond Komoróczy.. 

. ? 

Varga — szerintünk kitűnő — bibliográfiája. . . Komoróczy 

szerint: 

„. . .az elsődleges forrásokig nemigen jutott el — ily módon 

okonzervativizmus és az idejétmúltság bizony áporodott 

levegője járja át." (valami nagyot akart mondani és a „konzervativizmust" 

is megöregítette.) 

Varga szumir nyelvtana: ...Komoróczy szerint: „egyszerűen 

rossz, mert a szerző (Varga) mereven elzárkózott minden 

„uj" (idézőjel B.J.F.) felismeréstől." (Ezt úgy kell érteni, 

hogy nem a sémita-akkádból indult ki, hanem a turáni szumirból, 

bár tömegével hozza az akkád vonatkozásokat, sőt 

még a héberhez is levezeti.) 

A mű harmadik része: a szumir-uralaltáji rokonság kimutatása, 

Komoróczy véleménye szerint: „már módszerét tekintve 

is elhibázott", de Komoróczy elfelejti megmondani, 

hogy miért elhibázott. . . ? 

Komoróczynak ez a véleménye azonban tulajdonképpen 

nem Dr. Varga nagyszerű munkáját kisebbíti, hanem a Magyar 

Tudományos Akadémiát pellengérezi ki. Ugyanis Varga 

Zsigmond ezen munkájának az anyagát és gazdag tartalmát 

érdemesítette kitüntetésre, a M. Tud. Akadémia, amikor 

azt a FAY-DIJJAL megjutalmazta ("). 

Komoróczy tehát kihagyta a „Sumer és Magyar. . .?" c. 

könyvéből a Magyar Tudományos Akadémiát és nem tudjuk, 

hogy miért nem említette meg, mint a „sumer-magyarológus"-ok 

magyarországi „hivatalos cinkosát", hiszen a Magyar 

Tudományos Akadémia 

82

kifejezetten a szumir-uralajtáji nyelvazonosság megállapítására 

irt ki pályázatot. Ugyanis ha ilyen nem létezne, akkor minek 

irta ki.. .? Negativumok megállapítása nem tartozik bele a 

Tudományba, mert, ami NINCS — azt bizonyítani se kell, 

meg tagadni se. NINCS = axióma. 

Komoróczynak ezt a „hatalmas munkáját", melyben a 

bibliográfiáért (Jegyzetek c. fejezet) hálás köszönetünket érdemeli 

(eltekintve a célzatos csipkelődésektől és leértékelő 

plelykaszerü adatoktól) 

— tehát ismétlen a „Sumer és Magyar?" címen írt egyéb 

mondanivalóját tulajdonképpen a Magyar Tudományos Akadémia 

határozata semmisíti meg. 

Megint ide kell tennünk a már ismeretes mottót: 

KMH 8 x. 

amint írja Varga megnevezett könyvéről: 

,,A könyv előzménye a M. Tud. Akadémia 1916-ban kiirt 

jutalomtétele volt. A pályázatra beérkezett kéziratok (Gali'.óezy. 

Varga) értékelését — a szerző nevének ismerete nélkül 

— Gombocz Zoltán és Munkácsi Bernát végezték, véleményük 

súlyos bírálatot tartalmazott."... A jóhiszemű olvasó 

azt hiszi, hogy ez a „súlyos bírálat" a M. Tud. Akadémia 

hivatalos bírálata, mert Komoróczy ügyes retorikai pókhálója 

igv tálalja. A Magyar Tudományos Akadémia viszont Dr. 

Vaiga munkáját a szumir-uralaltáji nyelvrokonság bizonyításában 

kitüntette, mint mondtuk, a Páy-Díjjal, de azzal a 

hivatalos véleménnyel, hogy: 

..a nyelvrokonság megállapításához nem elég a nyelvtani 

s/e,kezetek megfelelése, ha azt elegendő rokon szó nem 

laii'iigatja." 

Tehát a Komoróczy féle „súlyos bírálat" abból állt, hogy 

a Magvar Tudományos Akadémia 

elismerte a szumir és az uralaltáji nyelveknek szerkezeti 

azonosságát már 1920-ban. 

itjy nem értjük azt, hogy Komoróczy most miért teszi 

iievets.gessé a Magyar Tudományos Akadémiát... amikor 

Var»a „módszerét" kigúnyolja? 

Ugyanis ezzel az Akadémia annyira megelégedett, hogy 

• lismerte — mint mondtuk — az összehasonlított nyelveknek 

s/erkezeti azonosságát. Ezt az elismerést Dr. Varga helyes 

iiiúils/cr alkalmazása nélkül elérni nem tudta volna. 

83

Komoróczy tehát félrevezet és minden állítása így teljesen 

tudománytalanná válik, mert nélkülözi a tudományos kutatások 

legfontosabb kellékeit, mint 

a tisztességes és pártatlan kritikát, 

a tudományos kutatók munkássága iránti tiszteletet és 

az érdek és politikamentes igazságot. 

Vegyünk elő tehát Dr. Varga bizonyítékaival kapcsolatban 

egy másik bírálatot, de most ne az ellenkezők közül. 

Idézzük, hogy mit mond Dr. Varga munkásságáról ( ,3 ): 

Dr. BOBULA IDA 

>A Varga által ismertetett rokon szavak száma alig haladta 

meg a százat. Ezeknek is egyrésze erőltetettnek látszott. 

A háborús viszonyok és nehéz körülmények miatt Varga nyilván 

nem tudott megismerkedni a legújabb kutatások által feltárt 

és nagyon kibővült szumir szóanyaggal, amelyhez én a 

nyugati könyvtárakban, kevesebb tudással, de szerencsésebben, 

hozzájutottam. 

Mélységes gyönyörűséggel éreztem, hogy több század óta 

szomjúhozva az igazságot, most végre eljutottunk oda, hogy 

válaszolni tudunk a magyar eredet-kérdésre. A szumir nyelv 

és kultúra hihetetlen gazdagságú ősforrás benyomását tette 

rám, mely mint az Élet mesebeli kék tava, 

újjá szülheti az elgyötört, halálravált és szétszórt Magyar 

Nemzetet. Ha felismerjük és elfogadjuk a nyilvánvaló 

igazságot, az a megújhodás, új ezredév ígérete, (a kiemelés tőlem. 

B.J.F.) 

Egyik oldalon ez a ragyogó perspektíva hívott — a másik 

oldalon a hideg józanság óvott. Évtizedeken át foglalkoztam 

hivatalosan tudománypolitikával és tudván tudtam, hogy 

a nyilvánvaló igazság távolról sem elég ahhoz, hogy hivatalosan 

elfogadott tétel legyen belőle. A legtöbb igazság érdekszövetséget 

sért s a tudomány büszke fellegvárait mindenütt 

a fennálló hatalmak, az érdekszövetségek pénzelik és irányítják, 

(kiem. ismét tőlem. B.J.F.) 

A meglátott új magyar igazság útjában hatalmas érdekszövetségek 

egész összefüggő hegylánca áll — ezzel megküzdeni, 

olyan szegényen, elhagyatottan, eszközök nélkül és 

olyan kedvezőtlen körülmények között, amilyenek az enyémek, 

szinte lehetetlen vállalkozás. Olyan, mint tutajon nekivágni 

az óceánnak, sőt emberi számítás szerint még annál is 

reménytelenebb. Számot vetettem azzal, hogy ha feltámasz- 

84

tom a szumir-magyar rokonság elméletét, megsértve a minden 

szumir nyelvhasonlítással szemben kimondott tabut, kihívom 

a világ legtöbb hivatalos szaktekintélyének haragos ellenkezeset. 

Ehhez csatlakozni fog minden magyar csontfej és vaskalap, 

mindenki, aki lusta gondolkozni és merev ahhoz, hogy 

revideáljon. Ezeknek publicitást, tömjént, elégtételt adnak a 

különféle szervezett érdekszövetségek — mig az én sok évi 

munkával megszerzett tudományos hitelem, jóhírem, becsületem 

az ilyenkor szokásos kegyetlen módon, ebek harmincadjára 

kerül. Fantasztának fognak bélyegezni, fejlett technikával 

utánnam indítják a mindenütt található félmüveit 

•ujongókat, svihákokat, feltűnési viszketegségben szenvedő 

ntikátlan egyéneket, azután velük egy csokorba kötnek és 

minden bolondságért, amit mások követnek el, elsősorban engem 

ütnek. Előre tudtam, hogy el fogok veszíteni biztos állast, 

kenyeret, minden komoly lehetőségét annak, hogy segíthessek 

szerencsétlen családomon és annak árva gyermekein. 

Egy percig sem kételkedtem abban, hogy az utókor el fogja 

ismerni, hogy nékem és mindazoknak, akik előttem jártak, 

igazunk volt a szumir-magyar rokonság dolgában, de kissé elszomorított 

a gondolat, hogy ezt majd csak a sírkövemre fogják 

[elírni. Mindezzel szemben mérlegre tettem az árva nemzet 

nyernivalóját és ezzel a kérdés eldőlt. A Mindenhatóra 

bíztam az ügyet, megírtam, sokszorosítottam és 1951-ben a 

világ nagy könyvtárainak szétküldtem Sumerian Affiliations 

cimú és a probléma lényegét ismertető munkámat.« 

Úgy is volt. Dr. Bobula állást vesztett és „félmüveit svihakok", 

akik annyit értenek a szumirológiához, mint a pápa 

.1 s/.uronyviváshoz, mondanak róla bírálatot és „felkészültséget 

kétségbe vonják". Az ilyen Foltiny István és Bogyay 

i pardon! „von Bogyay") írásait nevezi a „művelt és szumeérológiaban 

képzett" Komoróczy „vitacikkeknek" akkor, ami- 

iin ezekkel senki szóba nem állt. 

1 

Aztán Lotz János „megsemmisítő recenzio"-ját ismerteit, 

de nem mondja meg, hogy van-e ennek a „Lotz"-nak valami 

s/umerológiai munkája, vagy, hogy van-e valami ismerete 

J szumir nyelvészet terén? Úgy tudjuk, hogy Lotz úr nem 

./uinerológus. így hozzászólása — szakmai szempontból — 

. iWktelen. 

Ks megint ide kell iktatni azt, hogy 

K.M1I 9 x: 

azért, mert azt állítja, hogy Dr. Bobula Ida: Sumerian 

85

Affiliations c. könyvét csak két szakmabeli bírálta, ahogyan 

Komoróczy mondja: 

,A tudományos élet állásfoglalására pedig mi sem jellemzőbb, 

mint hogy mindössze két recenzió foglalkozott az 

angol nyelvű, tehát a nemzetközi tudományos élet számára 

könnyen hozzáférhető munkával"... és megemlíti M. Lambert-et 

és Lotz Jánost. (34. old.) 

Mi nem vagyunk arra felhatalmazva, hogy Dr. Bobula 

védőiként lépjünk fel, mert ő mindig megvédte saját magát. 

Ekkora hazugságot azonban mint, amit Komoróczy állít — 

csak azért kell visszautasítanunk, mert „A Sumér-Magyar 

Rokonság Kérdése" c. könyv kiadása idejében — 1961-ben — 

kezünkben voltak „tucatjával" a szakvélemények és milyen 

kár, hogy nem közöltük le őket akkor. 

De hangsúlyozni kell a 

KMH 10 x: 

felhívásunkat Komróczy egész ismertetésére, amellyel Dr. 

Bobula személyét úgy igyekszik beállítani, hogy „Bohula felkészültségét 

— joggal — kétségbe vonták". . . s a sok ,,más 

ra való hivatkozás" ismételgetésével — látszik, hogy tulajdonképpen 

Komoróczy az, aki kétségbe vonja Bobula szaktudását. 

Végtelen sajnálattal kell nyilatkoznunk Komoróczy tudományos 

elmaradottságán. Ugyanis — Bobulának a legroszszabb 

hírét kelti az 1951-ben kiadott nagyszerű munkája — 

a , SUMERIAN AFFILIATIONS" ismertetésével. Huncut és 

fondorlatos retorikájával úgy sejteti, mintha Dr. Bobulát a 

„nemzetközi tudományos körök" észre se vették volna, de azt 

nem említi, hogy a különleges voltánál fogva a világon egyedül 

álló, hatalmas és a legismertebb szaktekintélyek vezetése 

alatt álló SMITHSONIAN INSTITUTION felkérte Dr. Bobulát 

— éppen a SUMERIAN AFFILIATIONS müve alapján 

(hisz ez volt akkor az egyetlen szumir tárgyú munkája), hogy 

az „Évkönyvében" (1959) — „The Smithsonian Report For 

1959" — adjon egy tanulmányt a szumir technológiáról. így 

jelent meg Dr. Bobula nagyszerű értekezése „SUMERIAN 

TECHNOLOGY: A SURVEY OF EARLY MATERIAL 

ACHIEVMENTS IN MESOPOTAMIA" címen, ahol 30 olda 

las — ábrákkal tarkított — szöveghez 80 szumirológus szerzőtől 

származó 136 munkára történő forrásadat hivatkozással, 

12 mélynyomású kép-tábla van csatolva és ebben minden 

benne van, amit a szumir-magyar kapcsolatok kutatásában 

86

ismertetni és tanulmányozni 

kell. Az .életfa' és a ,Kos' 

innen vett képének bemutatása 

után — ugyancsak innen 

veszem át Subád királyné 

f e j d í s z é t, csupán csak 

azért, hogy a szumir ötvösművészet 

remekéből származtassam 

— Dr. Bobula kutatása 

alapján — a magyar vitézkötést. 

Ez is csak két helyen található. 

A szumir-Mah-Garoknál 

és a Mah-Gar magyaroknál. 

Mi úgy véljük, hogy Komoróczy 

csak akkor bírálhatna 

Dr. Bobulát, ha már neki 

is lenne olyan munkája, 

amelyik a Smithsonian Reporthoz 

hasonló szakirodalomban 

megjelent. 

* » * 

Megint keseregnem kell, 

hojjy mit is tennének az oláhok, 

ha lenne egy Dr. Bobulajuk, 

aki találna pl. olyan 

oláh sumer szópárokat, mint 

Dr. Bobula a szumir-magyar 

ikerszavakat ismerteti? Vagy 

ha lenne egy „oláh Sumerian 

Affiliations". ..? Akadna valaki 

Romániában, aki így írna 

róla, mint azt Komoróczy 

teszi a „magyar Sumerian 

Affiliations"-al? És miért...? 

Talán azért, mert Dr. Bobula 

véleményének tükörképeként

„a tudomány büszke fellegvárát a hatalom és az érdekszövetség 

irányítja a mai marxista Magyarországon"? 

Sajnos Komoróczy könyvéből ez látszik és még az is, 

hogy az említett „hatalom és érdekszövetség" nem oly nemzetni! 

magyar viszonylatban, mint az ugyancsak marxista jellegű 

„román hatalom és érdekszövetség" a román nemzethüségben. 

Ugyanis, ha nem így lenne — és a mai marxista magyarországi 

uralom a nemzetiségi kérdést csakúgy tartaná felszínen, 

mint azt a románok teszik, akkor Komoróczy könyve so- 

^^hasem jelenhetett volna meg. 

^^ De igen gyanús nekünk Komoróczynak ez a tendenciája, 

mellyel a magyar nép közismert „turáni" voltát „tarthatatlannak" 

mondja és ezt — a „turánizmust —• egy tudomány 

mezébe bujtatott társadalmi és politikai mozgalomnak" minősíti. 

(28. oldal.) Ez csupán arra való, hogy saját érdekszövetségének 

politikai célkitűzését leplezze. 

Keressük meg tehát együtt Komoróczy „érdekszövetségét". 

Vizsgáljuk meg tudományos módszerezéssel azt a — magyar 

szempontból nézve — öngyilkos szándékot, mellyel a 

magyarországi „tudományos körök" hirdetik, írják, harsogják 

a világ minden népe fülébe így: 

MI MAGYAROK SEM TURÁNIAK, SEM SZUMIROK NEM 

VAGYUNK, HANEM A KULTURÁLATLAN UGOROK A 

MI ŐSEINK 

Ha Magyarországon — a magyar ősiségét kutatni nem 

engedik és ebben a tudományos kutatási szándékok irányítva 

vannak, akkor nyilvánvaló, hogy a magyarság helyébe „vala- 

^Jrik" be akarnak ülni. Különösképpen azért gondolunk erre, 

^Pnert vannak pápai bullák, és bizánci iratok, ahol a Magyar 

Népet a szkíták „királyi törzsének" említik. 

A marxista magyar kormányzat létezése előtt, a magyarság 

közismerten turáninak is és szkítának is volt elismerve. 

Most — Komoróczy könyvéből megtudjuk, hogy ez mind 

a kettő „tarthatatlan" és koronatanúnak hozza Aisleitner Józsefet 

és Dávid Antalt, mint két „ékírásszakértőt". 

Aisleitnert, mint kiváló teológiai tanárt ismertük, aki 

nyíltan szembeszállt azzal a teóriával, amit a judai-keresztény 

teológia — szerinte minden bizonyíték hiányában — 

hirdetett, hogy a názáreti Jézus zsidó származású lenne. Azt 

88

is megmondta nyíltan, hogy Betlehem nincs Júdeában, hanem 

Názárettől 30 km-nyire, Gallileában. 

Aisleitner tehát nem a turánizmussal — hanem a bibliai 

problémákkal foglalkozott. 

Hogy Dávid Antal szemben állt a turánizmussal, ezt ő 

faji ellenszenvből tette úgy, mint ahogy pl. a ,turánista Zajty' 

szembe helyezkedett a semitizmussal arra vonatkozólag, hogy 

a „kiválasztott népi" szupremáciát cáfolta. 

Itt tehát a származásból eredő politikai érdekek ütköztek 

kiegészítve a népi, faji hovatartozás tudományos kutatásaival. 

Ez az ütközés azonban fennáll ma is — Dávid Antal és 

Aisleitner nélkül is — éppen azért, mert a sémita érdekszövetségek 

erőszakkal változtatják meg a tudományos tételeket. 

így Komoróczy könyve is azt sejteti, hogy érdekszövetség 

i kötelezettsége a semitizmus és az oda tartozók dicsérete. 

Módszere úgy néz ki innen e kötöttség szolgálatában, hogy 

mindent letapos, ami szerinte „turáni". Miután a szumir nép 

is „turáninak" van elismerve és a nyelve is — érdekszövetségének 

szolgálatában — tehát minden és mindenki ellen 

fordul, aki ezt a szumir-turáni-magyar összefüggéseket keresi. 

Itt aztán eszközöket nem válogat, mert egy kalap alá veszi 

Gos2tonyit pityipalkóval és Bobulát valamelyik .svihákkal" 

intézteti el. 

De gondolkodott-e már valaki azon, hogy miért nem lehetünk 

MI Magyarok turáni és szumir rokonok, vagy leszármazottak. 

. . ? Miért kell minket kicsapni ebből a Nagy Ázsiai 

családból és „halszaggal" telíteni.. .? 

Mert itt nem a „turániság nemzeti öntudatáról" van szó... 

Ugyanis — ha elővesszük annak az „érdekszövetségnek" 

a szolgálatában írt és az utóbbi években piacra dobott könyveket, 

akkor megértjük, hogy miért indítják ki pontosan Magyarországról 

azt az irányzatot, amelyik kijelenti, hogy 

„MI — MAGYAROK ÁLLÍTJUK, HOGY NEM VA 

GYUNK TURÁNIAK". 

Erre a feleletet megadja a „semitológia" egyik nemzetközi 

reprezentánsa — CALVIN KEPHART: „RACES OF 

MANKIND" (Philosophical Library Inc. NY. 1960) c. könyve, 

amelyben a 75. és 76. oldalon tárgyalt TURANIAN fajta, 

lehat a TURÁNI NÉPEK, TÜRK alcsoportjában a következő 

ii; péket találjuk: 

89

„Tibet, Turkistán, Káspi környék, Törökország, Mezopotámia 

és Palesztina kiterjedésben — Pre-Sumerok, Sumerok 

és Hittiták, Sémiták, Magyarok és Bolgárok." (Érdekes megjegyezni, 

hogy a Magyarokat nem tette az UGOROK közé.) 

Tehát a magyarok és sémiták együtt a turáni népek csoportjába 

tartoznak a „legújabb" irányzat szerint. 

Igenám — de a MAGYAROK AZT HIRDETIK, hogy ők 

nem is SZUMIROK és NEM IS TURÁNIAK. 

Akorhát — lemondva az örökségről és eltávozva önként 

a történelem színpadjáról — az eltűnt Magyar nép helyett 

joggal „turáni-szumir és királyi szkíta" marad a SÉMITA 

NÉP. 

Ennek az „érdekszövetségnek" a szolgálatában ír tehát 

Komoróezy és ezekután kérdezem az olvasótól: 

van-e joga neki a Magyar Nép nevében beszélni és a gzurair-turáni 

voltunk szerinti ősiségünk lemondását hirdetni. . . ? 

Ha nincs joga — mert nem a Magyar „érdekszövetség" 

tagja és nem a Magyar ősiség Igazságának szolgálója, akkor 

hogyan írhat és nyilatkozhat a Magyarság nevében. . . ? 

Nem tudom milyen választ kapok e kérdésemre, de tudomásvétel 

végett közölnöm kellett ezt a jóhiszemű, magyar 

olvasókkal. 

Azért írom ezt, mert nekem semmiféle nézeteltérésem, 

sem nehézségem nincs a sémita kolegákkal. Tehát sem a zsidó, 

sem az arab szakemberekkel ellenkezésben nem vagyok. 

Sőt inkább azt mondhatom, hogy a zsidó szakemberek különösképp 

támogatnak. E támogatásukban — közvetlen a „Káldeától 

IsteMJamig" c. könyvem megjelenése után — itt Buenos 

Airesben, látogatott meg a magyarul beszélő zsidóknak 

egyik jelentős személye, aki Magyarországról jött ki ide hivatalos 

látogatóba. Ez az úr nekem kifejezetten tudomásomra 

hozta, a következőket, (amit talán próbálok szószerint idézni 

emlékezetből): 

„Mi magyar zsidók a professzor úr kutatásai és publikációi 

elé semmiféle akadályt nem gördítünk, sőt köszönjük, ha 

mrg többet kikutat. Ugyanis maga írja könyvében, hogy az 

emigrációs magyarság ifjúsága nem rendelkezik egy olyan 

erős tradicionális alappal, amelyre büszke lehetne. így ez a 

finn-ugor származási elmélet őket arra készteti, hogy ezt meg 

se említsek, hanem örömmel beolvadjanak a .nyugati kultúrából' 

bz»rrna:ó azon országok fiai közé, ahova bevándorol- 

90

4 

tak. Nem így a magyarul beszélő zsidó ifjak, akik külföldön 

is, akárhova kerülnek a diaszpórában, beszélnek magyarul 

és — magyarul beszélő — jó zsidóknak tartja meg őket a bibliai 

tradíció. 

Professzor Badiny! 

A magyarországi nép 100 év alatt kiírtja önmagát, és a 

tudománnyal foglalkozók 5 krajcárért el fogják adni az örökségüket. 

100 év múlva mi — magyarul beszélő zsidók — les/.iink 

a MAH-GAROK és köszönettel fogunk adózni Badiny 

professzornak, aki ezt kikutatta és, akinek a munkáira majd 

Plivatkozni fogunk. Dolgozzon tehát csak Professzor úr, a magyarul 

beszélő zsidóság a maga munkáját sohasem fogja hátt 

áltatni." 

Körülbelül így hangzottak a hozzám intézett szavak és 

azóta is, ahogy elmúltak az évek, látom, hogy nekem hátráltatást 

valóban sohasem okoznak a sémiták, tehát sem a zsidó, 

sem az arab kolegák. Ellenkezőleg, sok adatot kapok tollúk 

és pl. Aisleitner azon teóriájának a folytatásában, melylyel 

ő azt állította, hogy a názáreti Jézus nem volt zsidó, én 

a zsidó teológusoktól kaptam iszonyú sok adatot, valóban annak 

a bizonyítására, hogy ők a názáreti Jézust zsidó fajúnak 

el nem ismerik. Sőt olyan adatom is van — ismétlem zsidó 

teológustól — amelyik szerint a názáreti Jézust Pilátus elé 

azért állították, mert Iskáriótes Júdás tanúvallomásával bizonyították 

azt a tényt, hogy a 

..mágus pap Jézus, tulajdonképpen a Pártos Birodalom 

egyik kémje volt". 

Nem akarom itt ezekkel az adatokkal nehezíteni ezt a 

uta iratot,mert erről külön munkában számolok be. Itt csak 

^•umentumként említem meg arra vonatkozólag, hogy neki 

m a sémita kolégákkal semmi bajom, nézeteltérésem nincs. 

A tudományos viták nem ellenségeskedések. Az természetes, 

lingy minden tudós ragaszkodik az álláspontjához addig, amig 

I másik meg nem győzte őt. És erre vonatkozólag — pontosan 

i Knimerrel lefolytatott és a XXIX. Orientalista Világkongresszuson 

— a Sorbonne-on — végződött vitámmal kapcsolatban 

majd még a későbbiekben visszatérek. A nekem kellemetlenkedők 

mindig az olyanok, mint Komoróczy, akik leitöleg 

..magyar nemesi előnévvel" is rendelkeznek, de a faj- 

:iluknak elhajlott, elgörbült, eltorzult csemetéi. 

91

Ugyanis ezek készítik elő a talajt ahhoz, hogy a zsidóság 

'érdekszövetsége terveit elérje Magyarországgal kapcsolatban. 

Mint mondtam az előbbiekben — 

Magyarországból - és nem zsidónak, hanem „magyarnak" 

ismert - tudományos emberektől kell kiindulni annak a 

„magyar" tudományos állásfoglalásnak, amelyik több 

tonnányi nyomtatott termékkel azt hirdeti, hogy 

MI — MAGYAROK NEM VAGYUNK TÚRÁNAK, SEM 

SZUMIR LESZÁRMAZOTTAK. 

MI — MAGYAROK NEM JÖTTÜNK SEM KÁLDEA- 

BÓL, SEM A KAUKÁZUSBÓL. — A MI ŐSHAZÁNK 

A FINN-UGOR TUNDRA. 

Ugyanis egy etnológiai és történelmi ürt kell a Kárpátmedencében 

teremteni, hogy ez betölthető legyen azzal a „sok 

új felismeréssel", amit Komoróczy a szumirológiában emleget 

s amitől a nagytudású Dr. Varga Zsigmond „mereven elzárkózott". 

(32. old.) 

Az olvasó, aki azt hiszi, hogy Komoróczy magyar érdekeket 

szolgál a megnevezett könyvével, itt biztosan arra gondol, 

hogy a szumir nyelvtudományban kerültek elő olyan újdonságok, 

amiket ő már ismer és „szakmailag" bírálja Dr. 

Vargát is. 

Sajnos — fel kell világosítanom a jóhiszemű olvasókat 

és köztük azokat is, akik a mai judai-kereszténység szerint 

élik „vallásos meggyőződésű jámbor életüket", azokat is, 

akik a kissé lazított gyeplőszár viszonylagos jólétében minden 

ősiség iránt közönbösek és azokat is, akik szorongó szívvel 

néznek a Magyar Jövőbe, hogy ez az Ortutay-Komoróczy 

féle történelmi és származási hézagunk 

hamarosan betöltődik a Budapesten székelő 

UJ HAMMURABI BIRODALOM MEGALAKULÁSÁ 

VAL. 

A Budapestről kormányozott — de máshonnan függő és 

Magyarországon létesített Ui Babiloni Uralom létrehozásában 

az Ortutay-Komoróczy féle módszeres tagadás csak az 

egyik összetevője ezen érdekközösség nagy és központilag 

irányított tervének. 

92

A terv másik componensét tartalmazó „tudományos bizonyítékok" 

már napvilágot láttak az angol beszédű világ 

könyvpiacán, ahol már minden újság ismerteti ARTHUR 

KOESTLER: „THE THIRTEENTH TRIBE" (A tizenharmadik 

törzsi e. könyvét. 

Kbben a szerző arról számol be, hogy létezett egy hatalmas 

Kazár Birodalom, mely a VII. századtól a XI. századig 

éreztette befolyását a Fekete-tengertől a Káspi-tengerig és a 

Kaukázustól a Volgáig. Hivatkozva a kellőképpen még fel 

nem derített adatokra közli azt, hogy az általánosan elfogadott 

álláspont szerint, a 8. században a kazár királyi ház és a 

•lép egyes részei felvették a zsidó vallást. . . és itt a judaiz- 

Sus úgy szerepel, mint egy békés és „ártatlan-pártatlanság" 

(bUimoless-neutralityj a nyugati keresztény Bizánc és a keleti 

mchamedán kalifátus szigorú propagandája között. 

300 évvel később — miként a szerző ismerteti — a Bizánccal 

együttműködő oroszok északról megtámadják Kazárországot 

és , nem hagynak maguk után mást mint romokat 

i'S elszegényedett népet." 

A menekülő kazárok elfutottak, ki a Kaukázusba, ki Magyarországba 

és sokan a krimi területekre. Ezek a menekülök, 

ahol letelepedtek, rögtön megalakították a zsidó közösségeket, 

melyek így ősei lettek a keleteurópai zsidóságnak, 

amiből a mai világ zsidóság legnagyobb része származik. 

A mai „modern zsidóság" tehát — a szerző szerint — 

nem sémita, hanem török-szláv származású. És itt idézünk a 

könyvből — amint írja, hogy ennek a mai „modern zsidóságnak 

az ősei: 

„nem a Jordántól, hanem a Volgától jönnek és nem Kánaánból, 

hanem a Kaukázusból. . . és fajilag ezek sokkal 

szorosabban tartoznak a HUN és MAGYAR törzsekhez, 

mint Ábrahám, Izsák és Jákob fájához.". . . 

^KS v.gül arról is felvilágosít minket, hogy 

,.olyan dolog sohasem létezett mint ,zsidó fajta'." (There 

was never such a thing az a „jewish race".) 

Tekintettel arra, hogy a világsajtó 90 %-ig Arthur Koestlerck 

kezében van, ennek az úi elméletnek a legrövidebb időn 

hv'iil i",en mólv gyökerei lesznek. 

Minthogy a 

MAGVAK NÉP TILTAKOZIK AZ Ö TURÁNI ÉS SZU- 

Mllt VOLTA ELLEN és a mai Magyarország a központja en- 

93

nek a tiltakozásnak — teljesen indokolt, hogy a világ közvéleménye 

rövidesen be fogja helyezni 

a Kaukázusból jövő, Hun és Magyar származású, turáni 

(torökvérű) zsidókat a „jogos tulajdonukba" — a Kárpát-medencébe. 

így majd — ismételten — a tradíciókon alapuló államalkotási 

jog erejével — (melynek alapján a mai Izrael megszületett) 

létesül rövidesen az az Uj-Babilon, mely MAGYAR 

ORSZÁG nevét viseli továbbra is, azonban az uralkodó osztály 

— teljes joggal — a 

? i turáni vérű és hun-eredetű „modern zsidóság lesz", ameyik 

büszke erre a „turáni" származására és MAH-GAR voltára 

... 

A „finnugoroktól" eredő népség megmarad szolgának. 

Örüljön, hogy a „halszagú" őseivel egyáltalában helyet kap 

az „ígéret földjén" és nem telepítik át a vogul őseihez, ahonnét 

beszemtelenkedett arra a földre, ami „jogosan" a ..turáni" 

zsidóságé. 

Ezzel kapja meg az ősi — babiloni — ZI-DU (magyar 

használatban ZSI-DÓ) az eredeti jelentéstartalmát is. Ugyanis 

ez P. Deimel szerint „echt" (valódi, valóságos) jelentésű. 

És így látható a nemzeti vallásbölcselettel rendelkező 

zsidó intelligencia diadala a judai-kereszténység nemzetközi 

mákonyával elbutított Magyarság felett. 

* * * 

A történelem szekerét robogó paripák viszik. 

Árpád népét az ellenség sokszor belökte e szekér alá. 

Hogy mégis megmaradt i— az nem e nép áruló vezetőinek az 

éjdeme, hanem az Isten Akaratáé. 

WE sorok íróját ea-a tudat vezeti, amikor az Ortutayk és 

Komoróczyk sírásó tevékenysége ellenére is hiszi ennek a Magyar 

Istennek a Szént>-Akaratát. 

E törhetetlen hit'birtokában folytatom Komoróczy könyvinek 

vizsgálatát." J 

» ,, 

'> -•-"' 

*•'•*• •* 

És itt akarok, Ijegyejejtel, megemlékezni egy sémita, tehát 

zsidó kolégároj ^ Dávid,Antalról,, aki ugyan nem nézte 

94

jó szemmel az én kutatási munkámat. Mint Komoróczy említi 

könyvének 88. oldalán, Dávid szeretett tréfálkodni a sumir, 

jobban mondva az akkád nyelv szavait használva, a sumir 

magyar szófejtések és szó hasonlítások kicsúfolására. 

Kgyik közeli munkatársam, Dávidnak jó ismerőse volt és 

mondhatni — egy kollegiális barátság kötötte őket össze. 

Kz a munkatársam Dávidot még a kórházban is meglátogatta 

• s meg mielőtt Dávid kórházba került volna, levélben értesített 

arról, hogy én is megkaptam Dávidnak a megtisztelő, 

gúnyos kifigurázását, amit ide ís csatolok. Csupán azt a változtatást 

csinálom benne, hogy a magam neve helyére beírom 

Komoróczy nevét és Dávid neve helyébe beírom a magamét. 

^fc' :-,• .; Dávid féle kigúnyolást Komoróczyra vonatkoztatom és 

iv.l a kis versike féle tákolmányt csupán az utolsó sorral én 

toldottam meg. 

Tehát így szól ez a gúnyolódó versike: 

Komoróczy EN-BAR (Em-ber) 

DU-GA-BA DUL (Dugába dül) 

NAM TUD (Nem tud) 

t;fc PAsLsU (Egy pasas) 

Zl IR-BA HUL (Zűrbe hul) 

I 

KN — Badiny — (én — Badiny) 

NAM E-A-ZI-KU (Nem EL-A-ZI-K, elázok) 

I 

KME-KU DILI-ZI-KU ... (Szumirba „dilizik", dilizek). 

i.Megjegyzés: Dávid itt a Dr. Varga által felfedezett „tárgyatl.m" 

igeragozás első személyü ragját használja az igevégü 

KtT-val. Pl. „elázok(u)". 

I 

Láthatjuk azt, hogy Dávid a szumir szavakhoz a szumir 

nyelvtan szabályait alkalmazta. Tehát nagyon jól ismerte azt. 

J-A é.ipen ez a kis versike ékes bizonyítéka annak — Dávid 

Aulai somitológus kitalálásában — arra, hogy a szumhr-ma- 

Aar a/onosság valóban létezik. De azt is bizonyítja Dávid 

I 

^^my verse, hogy a sumir-magyar azonosság nyelve megkapta 

.1/ akkád babiloni hatást ís, mert hiszen a mai magyar nyelvben 

;i stunir ts a babiloni akkád szavak bizony keverve van- 

I 

n.ik Kiről szintén külön munkában számolok be. Itt csak 

M

ládot, azt a törzset, azt a népet szolgálnia kell. Nincs alábbvaló 

dolog, mint az, ha egy ember elhagyja a saját családját, 

és saját fajtája ellen él. És itt Dávid Antalt állítom a magyar 

„tudományos szakemberek" példaképeként. Dávid Antal az 

utolsó leheletéig szolgálta a zsidóságot. És tudással szolgálta, 

mert akkád, héber vonatkozásai szerintem megcáfolhatatlanok. 

Ha Komoróczy Dávid Antalt követné, akkor ezt 

a könyvet nem írta volna meg, azért sem, mert nem hisszük, 

hogy Dávid Antal ilyen hangon, ilyen stílusban, ilyen félrevezető 

módon tudott volna egy könyvet írni a saját fajtájú 

semitológusok munkáinak leértékelésére. De annak ellenére, 

hogy Dávid kigúnyolt, mégis megkaptam tőle a legnagyobb 

elismerést egy szóban. Közvetlen halála előtt látogatta meg 

őt ez a munkatársam, akivel — mint ismétlem — jó barátságban 

volt és akkor Dávid a következőket mondta: 

„Azért annak a buenos airesi embernek igaza van akkor, 

amikor nem a szófejtésekhez nyúl, hanem a sumir szövegekről 

akarja leszedni a magyar azonosításokat. Ez az egyetlen 

út, amivel a magyarok valamit elérhetnek." 

Azóta is követem Dávid Antalnak ezt az útbaigazítását, 

és éppen azért zárom ide ezeket a kegyeletteljes szavakat. 

Igen hálás vagyok neki azért, mert élt benne a tudomány 

igazságának a tisztaságára való törekvés és halála előtt — 

ha csak egy pillanatra is — de azt velem kapcsolatban kifejezésre 

hozta. Nyugodjon békében Dávid Antal és ha Komoróczy 

Dávid Antaltól tanult volna valamit, akkor nekem nem 

kellett volna most ezt a hosszú nyílt levelet hozzá írnom. 

És ha már valóban „tudósokat" emlegetünk, akkor nézzük 

meg együtt ismét, hogy milyen munkát végzett az a kitűnő 

magyar tudós, akit Komoróczy könyvének 101. olda'án 

szintén leértékel, és akit úgy hívnak 

!)6

GOSZTONYI KALMAN 

Mielőtt Komoróczy Gosztonyi szófejtéseihez hozzányúlt 

volna, meg kellett volna nézni azt, hogy Gosztonyinak a könyvét 

ki adta ki, amit ő említ a jegyzetek című fejezetének 163. 

oldalán. Hivatkozik anélkül, hogy odaírná Gosztonyi könyvének 

a kiadóját. Ezt valószínűleg Komoróczy készakarva teszi, 

mert Gosztonyi Kálmán könyvét a legnagyobb francia nyelvé- 

Í'jietí intézet adta ki. Ez az intézmény pedig olyan könyvet nem 

|>z nyilvánosságra, amelyben az adatok nincsenek több elismert 

francia szakembertől leellenőrizve. 

Tudomásom szerint Gosztonyi Kálmán 26 évet tanult a 

világ egyik legkitűnőbb szumerológus-asszirológus profeszszorától. 

Raymond Jestintől. 

Arról is értesülve vagyok, hogy Gosztonyi Kálmán professzor 

Jestint nyelvészeti szimpóziumokon be is helyettesitette. 

Professzor Jestin Gosztonyi Kálmánt belső és bizalmas 

munkatársának tekinti. 

Tehát igen nagy merészség kell ahhoz, hogy valaki Gosztonyi 

Kálmán könyvében írottakat ilyen tudománytalanul cáfolgassa, 

miképpen azt Komoróczy teszi. 

Nem említek semmi mást, csak ahogy az 5 ezer év előtti 

szumir kifejezést a mai kifejezéssel összehozza anélkül, hogy 

egy hangtörténeti kiértékelést vagy nyelvfejlödési mozzanatot 

közbe iktatna. Ugyanis Gosztonyi azt nem úgy írta, ahogy 

Komoróczy mondja. Gosztonyi nyíltan megmondja, hogy 

a TU„ — DUG, — GA a sumir szövegekben már maga is ráolvasást 

jelent. Miután ebbe Komoróczy által említett 

TU,i összetett ékjeibe már bele van foglalva a TU (Lábat 58. 

. jele) tehát már magában foglalja a TÜD igének a jelenté- 

* t, így Komoróczy hiába zárja ki egy ügyetlen fogással — 

azzal, hogy a TU6 jelnek nincs D mássalhangzóval végződő 

változata, mert a TUtt-ban már benne van a TUD és azt külön 

is lehet olvasni. Tehát mindenképpen tendenciózus és helytelen 

az, ahogy Komoróczy Gosztonyi Kálmánnak a nagyszerű 

munkáját leértékelni akarja. 

De megint azt kell kérdeznem, vajon mit tennének az 

oláhok az oláh-szumir rokonosítás igyekezetében, ha lenne 

nekik egy Gosztonyi Kálmánjuk, aki 26 évig a világ egyik 

IcijIiiiTsebb szumcrológus professzora tanársegédjeként dol- 

97

gozva a legnagyobb francia nyelvészeti intézet kiadásában ír 

egy könyvet és amiben oláh szavakat a szumirból vezet le? 

Lenne egy oláh „K.", aki azt kicsúfolja, megtámadja, leértékelje? 

Nem hiszem! 

Ezt csak egy fajtájától messzehajlott, idegen érdekközösséget 

szolgáló ember teszi, mert itt nincs indokolás. Ugyanis 

•Gosztonyi tudományos voltát kétségbevonni nem lehet, éppen 

azért, mert hiszen szófejtéseit professzor Jestin ellenőrizte 

le. 

Professzor Jestin mellett meg Komoróczy oly picinyke, 

hogy igen boldog lehet akkor, ha a világhírű professzor Jestin 

megengedi azt, hogy „a saruit megigazítsa". 

•98 

Szent László 

(LászlóGy. után)

Ebben a fejezetben, amelynek azt a címet adtam: „Akikot 

nem lehet letagadni", meg kell emlékeznem még egy Magyarországon 

élö kiváló szumirológusról, akinek neve: 

Dr. NOVOTNY ELEMÉR 

Ha Komoróczyt valóban érdekelné a szumirológia és nem 

politikai beállítodottságú ambícióiért küzdene, hanem valóban 

a tudományt szolgálná, akkor már régen fel kellett volna 

vennie a kapcsolatot ezzel a kitűnő magyar szumirológussal, 

^r. Novotny Elemérrel. Ugyanis Novotnynak a szumir-ma- 

Pâr szöveg azonosításai — ismétlem szöveg — és nem szó 

azonosításai — olyan nagy hírűek, hogy erre a XXIX. Orientalista 

Világkongresszus vezetősége is felfigyelt, és így tör- 

H'iit az meg, hogy a Párizsi Világkongresszusra Dr. Novotny 

Elemér, a szokásos és nyomtatott meghívón kivül, egy különleges 

meghívó levelet is kapott, amit a kongresszusi osztályvize'.ö 

— M. ARNAUD prof. — személyesen intézett Dr. Novulny 

Elemérhez, annak az óhajának kifejezésével, hogy: „kutatási 

eredményeinek az érdekessége megkívánja azt, hogy 

ezen a kongresszuson Dr. Novotny feltétlenül megjelenjen és 

b< zúmoljon munkásságáról." 

Sajnos Novotny Elemér nem juthatott ki az Orientalista 

Világkongresszusra és így nekem kellett az ő kutatási eredmenyeit 

az én előadásomhoz „függelékként" csatolni és az én 

rövid időmből 8 percet arra szánni, hogy nagy vonalakban ismertessem 

az ő munkásságát. Tehát nem úgy ismertettem Novotny 

Elemér tételeit, miképpen azt Komoróczy könyvébon 

a 61. oldalon megjegyzi: „egy röpiratban" hanem a 

XXIX. Orientalista Világkongresszus közel-keleti szakosztályának 

a plénuma előtt, miképpen arról majd a magamról írt 

áejezetben beszámolok. 

f Komoróczy könyvének egy másik kitételében szintén kifigurázza 

Dr. Novotnyt azon az alapon, hogy „Kézai krónikáidnak 

a magyar szövegeit hasonlította a sumir nyelvhez". 

• Hifi. old.) 

Ez Komoróczynak egy fatális tévedése, mert Dr. Novotny 

Elemér Annonymus: Gesta Hungarorumból vette ki ázott.il 

;i neveket, amelyeket ez a krónika úgy jelöl meg, mint a 

magyar Árpád-házi uralkodó család őseit. Ezeket a neveket 

is felírtam fali táblákra és bemutattam a Sorbonne-on. Ezek 

azok a nevek, amiket a magyarul nem beszélő és a Sorbonne- 

99;

on összejött szumirológusok — kapásból — szumirul olvastak 

el. 

Nem fogok sokat magyarázni, hanem ide csatolom Dr. 

Novotny Elemér illetékes dolgozatát, amely angol nyelven 

megjelent a „The Sumerian Wonder" c. a Buenos Airesi Jezsuita 

Egyetem által kiadott könyvben (Buenos Aires 1975) 

•Anonymus: „Gesta Hungarorum" című krónikájában, 

amelyről fel kell tennünk, hogy valamely régebbi krónika 

alapján készült, a következő ilyen neveket találjuk: 

1.) UGEK — novilissimus dux — Almos atyja. 

2.) EUNEDUBELIANÍ — dux — EMESE atyja. 

3.) EMESU — UGEK felesége: ALMOS anyja. 

f Ezek mind jó szumir nevek! 

E neveket vizsgáljuk meg egyenként, elemről-elemre. 

AD. 1.) UGEK: szumirul: UG-EGE; UG-EK, 

UG = nép 

EGE - EKE - EK (IGI-ből hátsó lekopással) = úr, uralkodó 

Jelentése: a nép ura (fejedelme) 

AD. 2.) EUNEDUBELIANÍ — szumirul: ENE-DU BI-IL- 

I-AN-NI 

ENE — EN = úr, uralkodó 

DU = gyermek 

BI — ILI — BAL-I (IBBI-IL-I-ből) = úr, király. Szószerin 

t: az ég (Isten) fia. 

Dávid Antal „BÁBEL és ASSŰR" c. könyvében utal arra, 

hogy a.sumirok nemzeti istenének: EN-LIL-nek, a levegőég 

urának — közismert neve volt, a „BÉL" = úr, király. 

(V. ö. Bél — Pél helységneveinkkel, valamint az ugyanebből 

származó Peleske, Pilis földrajzi nevekkel.) 

AN = ég vagy isten; AN — NI v. AN — NA. ennek genitivusza. 

^k A rév teljes jelentése: Uralkodó: az ég urának (királyá- 

^Piak) gyermeke. 

Értelmezésünk helyességét alátámasztják az un. szumir 

királylisták, aholis több hasonló nevet találunk: 

EN: ME-EN-DU-AN-NA = Ur: az ég (AN-NA) királyának 

(ME-EN) gyermeke (DU). 

EN: ME-EN-GAL-AN-NA = Ur: az ég királyának gyermeke 

(GAL) 

EN: ME-EN-LU-AN-NA = Ur: az ég királyának embere 

ÍLU) 

100

EN: SIB-ZI-AN-NA = Ur: az ég kegyes (ZI) pásztora 

(SlBl 

EN: GE-DU-AN-NA = Úrnő: az ég urának (GE) gyermeke 

(DUl. 

Ez utóbbi már nem király, hanem a Holdisten főpapnője 

volt, — Ur városában — (i.e. III. évezred közepén), de viszont 

;i király leánya. 

I.conard C. Woolley, angol régész Ur városának feltárója 

megemlíti, hogy a szumiroknál szokásban volt, hogy a király 

leánya lett „Holdisten főpapnője". 

Ezt fogjuk látni a következőkben is. 

AD. 3i EMESU, sumirul: EME — SU = kegyes anya, de 

,i siiinir szótárak (Deimel) szerint — papnő, főpapnő (EMES). 

EME - anya 

SAG (SUG, SIG), lekopással SA, SU. Sí = kegyes, tiszta. 

Minthogy EMESE is uralkodó (dux) leánya votl, kétségtelen, 

hogy a régi szumir hagyományokhoz híven, főpapnői 

(is/tet töltött be. 

így neve tulajdonképpen „egyházi méltóságot" fejez ki. 

Anonymusnál a „dux" fejedelmet jelent (Almus: primus 

• 

Nem hisszük, hogy van a világon még egy nemzet, amelyik 

uralkodó királyi házának személyeire vonatkozó neveket 

ilyen tökéletes és pontos származással tudja valamely ősnépből 

levezetni, miképpen azt a magyarság teszi a szumirmagyar 

nyelvazonosság segítségével. 

De szeretném szembeállítani Dr. Novotny Elemér pártatlanságát 

és tudományos szemléletét Komoróczy politikai ízü 

és tudománytalan írásaival. 

Ezért ide iktatjuk Dr. Novotny Elemérnek a szumir-ma- 

gyar nyelvazonosítási kutatásokra vonatkozó véleményét, 

amit átveszünk „Az Isten és ezzel kapcsolatos szavaink etimológiája" 

c. munkájából. 

»Ezzel a rövid tanulmányunkkal az volt a célunk, hogy 

néhány ősi szavunk szumir egyeztetését bemutassuk, s így 

eloszlassuk tudományos köreinknek azt a téves hiedelmét, 

hogy a szumir-magyar azonosság tétele az „őstörténeti csodabogarak" 

közé tartozik, s -— ennek kijelentése után — a 

,.szumir-kérdést" végleg lezártnak kell tekinteni. 

Az a körülmény, hogy egyesek a Zsirai Miklós által említett 

régi nyelvekkel: etruszk, baszk, egyiptomi, zsidó, stb. 

— kísérelték meg, — és itt hangsúlyoznom kell, — nem egészen 

alaptalanul, — egyeztetni nyelvünket, csak azt bizonyítja, 

hogy a magyar nyelv egyike a világ legősibb nyelvének. 

Tudvalevő, hogy a szumir kultúra és nyelv, vízbe dobott 

sóként terjedt el a korabeli népek tengerében. De tovább 

menve ebből a kultúrából részesültek még a fiatal indogermán 

népek is. 

Ezt C. Antran, francia asszirológus, — aki igen sokat fáradozott 

azon, hogy a szumir rokonság „dicsőségét" az indoeurópai 

népek számára megszerezze, — így ismeri el: „az in- 

• dó-európai kultúra alapja nagymértékben, a szumir kultúra!" 

Ilyen irányú kutatásokat folytattak az angol, német, orosz és 

amerikai tudósok is, eleget téve népük iránti kötelességüknek. 

Ám a magyar tudományos körök a szumir-magyar kapcsolatok 

beható vizsgálatát, — bár erre minden alap megvolt, 

— érthetetlen okból mellőzték. Papp László, kitűnő magyar 

nyelvészünk, „A sumir-magyar kérdés" című (1970) dolgozatában 

kénytelen elismerni, hogy a „magyar tudomány a felszabadulás 

óta különösen, de — az egy Varga Zsigmond kivételével, 

— már az első világháború óta — elhanyagolta a 

sumir kérdést". És ez így van, manapság is! Jóllehet a magyar 

tudcmánv oly kitűnő képzettségű és kimagasló tudású „nyelvészgárdávaí" 

rendelkezik, hogy ha ez a kérdés megoldására 

102

I 

I 

I 

• I 

I 

1 

I 

I 

„malinak" meggyőződésünk, hogy rövidesen igen jelentős és 

gazdag eredményeket tudna felmutatni. 

Természetesen, mint a tudományos kérdéseket általában, 

ugy a szumir kérdést sem szabad megközelíteni „előíté- 

U-Ucl". Nem lehet ily fontos, nagyhorderejű — s az egész tudományos 

világot „par excellence" érdeklő — tudományos 

k: rcli'.st egy kézlegyintéssel vagy csak egy tekintélyre alapozni!: 

..badarság" szóval elintézni.« 

Azt hiszem a fentiek éppen elegendő érvet szolgáltatnak 

ina. hogy Novotny Elemérnek ebben a fejezetben való szet'peltetését 

igazoljuk, mert az ő tudományos munkája anynyir.'i 

igazságos, annyira pártatlan és annyira nem sért semmifele 

más nemzeti öntudatot, vagy nemzeti politikát, vagy 

enlek^/ovelségi irányzatot, hogy minden tisztaságával meg- 

. uii mii a nagyrabecsülést és a támogatást. 

Meg kell még említenünk azokat a kitűnő szakembereket 

is. akikről Komoróczy megemlékezik a könyvében, kisebbtmgvobb 

gúnnyal és kisebb-nagyobb leértékeléssel. Mondhatnunk 

inkább nagyobb leértékeléssel, mint kisebbel. Ezek ko- 

/nlt elsőnek 

Dr. FEHÉR M. JENŐ 

•ie\e s/iíiepel, akit a sorok írója személyesen ismer és doktorátusait, 

hatalmas tudását és képességét éppen elegendőnek 

tartja ahhoz, hogy saját maga adjon megfelelő választ a Ko- 

Hiunic/.y féle illetlenkedésekre. Ezen soraimban tehát nem 

!> jjl.ilkozunk egyáltalában FEHÉR M. JENŐ védelmével, mert 

f'iiv/cn ő azt sokkal jobban meg fogja írni, mint ahogy azt mi 

le lU'fivk, 

MaM.nlóképpen vélekedünk CSÖKE SÁNDOR írásaival 

•. .'.-e i Kiunoióczy féle kritikáról, — mert ismerve 

CSÖKE SÁNDOR 

i*e v«-s/cli tudását — lévén ő szakképzett nyelvész —, úgy 

•v i I ik luiuv szintén maid megválaszolja kellőképpen Komo- 

I .•; n.i'i a vele kapcso'atos vileményét. 

103

Meg kell emlékeznünk azonban egy Magyarországon működő 

kitűnő szumirológusról, akinek neve 

Dr. ZAKAR ANDRÁS 

Dr. Zakarnak minden lehetősége megvan, hogy személyesen, 

szóban, írásban vagy talán hírlapilag is feleletet adjon 

Komoróczynak a vele kapcsolatos állásfoglalására és tisztába 

tegye azokat a szóhasonlításokat, amiket ö elvégzett. 

Minden esetre innen — külföldről — azt kell megállapítani, 

hogy Dr. ZAKAR ANDRÁSNAK az a kitűnő tanulmánya, 

amit a CURRENT ANTROPOLOGY c. észak-amerikai szaklapba 

írt, oly óriási port vert fel és annyi szakember válaszolt 

rá, hogy sem azelőtt, sem azután ilyen nyelvészeti problémára 

adott válaszok nem haladták meg ezt a számot. 

Azt is meg kell állapítanunk, hogy a válaszok legnagyobb 

része csupán azt kifogásolta, hogy Zakar András nem csatolt 

elegendő lexikális anyagot az ő bizonyítékainak 'az alátámasztására. 

Az természetes, hogy a Speiser elméletet követő semitológusok 

éppen úgy lelőtték Zakárt, mint ahogy Komoroczy 

is teszi. Ez azonban a lényegen nem változtat, mert a politikailag 

irányított „tudományos" kifejezések nem fedik a valóságos 

tudomány tartalmát. 

Amennyiben Dr. Zakar András nem fog válaszolni a 

Komoroczy könyvében írottakra, ezt annak kell vennünk, 

hogy egyszerűen szakmailag nincs meg a módja erre. 

—•-•-n— 

104

4 

Ahogy forgatom Komoróczynak a könyvét, látom, hogy 

még mennyi válaszolandó ferdítés van itt, amit feltétlen tárgyalni 

akarok, azért a következőképpen — szinte novella szerűen 

— fogok foglalkozni az egyes szófejtésekkel, szó hasonlításokkal 

és kezdjük azon, amit Komoróczy szintén nem kímélt 

és nézzük meg milyen a szumir-magyar azonosításokban 

A MAGYAR ISTEN 

„Isten" szavunkat azért kell tárgyalni, mert K. könyvének 

98. oldalán ezzel részletesen foglalkozik. 

Indokolásul a következőt hozza fel: 

P ,,A sumer-magyarológusok nem tudnak különbséget tenni 

a sumer és az akkád szavak között. Ha a szófejtés szeszélye 

úgy hozza, sumernak mondják az akkád szavakat is. Sumer 

etimológia címen nem egy magyar szót valójában az akkádból 

származtattak. Jó példa erre az isten." (Isten kis „i"vel.i 

Komoróczy ügyesen elhallgatja azt, hogy a magyar nyelv 

hemzseg az akkád szavaktól. Tehát, ha az általa „sumer-magyarológus"-oknak 

nevezettek, akik szavakat hasonlítanak, az 

akkádból vagy a szumirból veszik a szavakat, — szerény véleményünk 

szerint — egyáltalában nem követnek el semmi 

hibát, mert hiszen a magyar nyelvben előforduló akkád vagy 

szumir szavak visszahasonlításának a tényében az csak egy 

részlet kérdés, hogy a kérdéses szó a Babilonban átalakult és 

akkádnak nevezett szumir nyelvhez, vagy pedig az akkád nélküli 

és változatlan szumir nyelvhez tartozik. A magyar nyelvijén 

található szó és a szumirnak, vagy akkádnak nevezett 

szó közölt így is majdnem 4 ezer esztendő áll fenn. A hasonlítás 

tehát mindenképpen jogos. Ugyanis az akkád szókincs a 

magyar nyelvben azt bizonyítja, hogy a mai magyarok SBR 

jisei részesei voltak a sémita Hammurábi idejének és uralmáak, 

amikor a sémita akkád nyelvet a szumir (SBR) őslako 

• 

sokra rákényszerítette. 

Az „Isten" szavunkra vonatkozólag Komoróczy könyvének 

98. oldalán azt mondja, hogy ez a szó nem szumir, hanem 

akkád szó, mégpedig számnév: „Egy". 

Ebben Komoróczynak igaza is van, de elfelejtette megmondani, 

hogy ezt az akkádok a szumir „IáTIN" (L. Nr. 1.) 

vagy „EsTEN" (L. 480. sz.) ékjelekből és szavakból vették 

át. Tehát az ,,ISTEN"-né változtatott akkád szónak eredeti 

formája ez a két szumir szó, amit említettünk. 

105 

i

így jogosan állítjuk azt, hogy a magyarban használatos 

„Isten" szavunkat mi is ebből a két szumir szóból vettük át, 

függetlenül attól, hogy az akkádok is ugyanezt az átvételt 

megcsinálták. 

De helyesbítek. Mi nem vettük át a szumirból, hanem 

ösi MAH-GAR nyelvünk törvényszerű fejlődése folyamán az 

ösi nyelvünk „ISTIN" vagy „EsTEN" szava ma ",ISTEN"nek 

hangzik. 

Ez a nyelvfejlődés természetes folyamata. Nem lehet ebbe 

a fejlődésbe egész egyszerűen beleilleszteni — tagadásszerüen 

— azt, hogy ez a szó az akkádban is megvan. Ha megvan, 

megvan. De tőlünk ment oda. 

Az a tény, hogy az akkádok ezt az „1" szám meghatározására 

használják, a mi felfogásunkon szintén nem változtat, 

mert mi nem arra használjuk. 

Ez is egyik példája annak, hogy a sémita akkádok mindent 

leértékeltek, ami a szumir nyelvben magasztos és isteni 

volt. Csakúgy mint a „SUBIR-SÚBAR-SUBUR" (SBR) nép 

nevünket is — miképpen már előadtuk — leértékelték és a 

,.szolga" megjelölésére használták. Ugyanígy használja az akkád 

nyelv a NAP isteni erejének megszemélyesítő nevére — 

,.UTU-ra — használt ősi szumir ékjeiét, pl. a Hammurabi kódexben, 

egyszerű gramatikai partikulának. 

Tehát mindenképpen jó lesz, ha megnézzük azt, hogy a 

szumir-magyar Istenre vonatkozó ékjeleknek milyen jelentései 

vannak. 

Lábat és Deimel 1. sz. ékjeié — egy vízszintesen írt ék 

— szumir kiejtései a következők: 

Ab, AS (az), DI-LI, DIS_>, IsTEN. Ezek a szumir hangértékek 

az akkádban mind csak „Isten" jelentéssel szerepelnek, 

ami akkádul, mint említettem, az „egy" számot jelenti. 

Szumirul azonban nem az, hanem az „Egy"-el kapcsolatos 

fogalmak vannak ezekbe a különféle jelentésekbe belesorolva, 

mert hisz a szumirok nem voltak olyan együgyűek, 

hogy 4 vagy 5 féle szót használtak a számsor „egy" számértékének 

a kifejezésére. 

így tehát az AS, AS, (az)... mindenkor az „Egyetlen" 

kifejezője volt. (Az egyetlen Istené). 

DILI (vagy DELI) alatt a teljes értékű embert értették, 

aki a kiválóságok és tökéletesség „egységét" vitte magával. 

Ez a DILI szó mint tökéletesség, mint teljesség teljesen 

azonos azzal a szóval, amit a magyarban DELI-nek mondjuk. 

106

u 

DISj. . .nak tökéletesen megfelel a magyar DICS, DI 

CSŐSÉG, mint egység, mint teljesség. 

írja azonban a szumir bölcs és logikus ékírás függőlegesen 

írt ékjellel is ugyanezt a fogalmat, ami megtalálható Lábat 

és Deimel 480-as sz. jelében. Ez a függőlegesen írt ck szumirul 

valóban jelenti az l-es számot és szumírul úgy ejtik, 

hogy GE, amiből valószínűleg a magyar „egy" ered. 

Ugyanúgy használja ezt a jelet is a szumir nyelv ,.Eá- 

TEN" értelemben az „Egyetlenre", akire az előbbiekben emiitett 

vízszintes ékjeinek jelentéseiből az „IfiTIN" és az „AZ" 

vonatkozik (valószínűnek tartjuk, hogy annak a teóriának az 

értelmében, mely szerint, a szumir kultúra úgy oldódott fel 

u népek tengerében, mint a vízbeejtett só, úgy véljük, hogy 

ez az ősi szumir AS (ÁSZ) szavunk ment át a köztudatba és 

a vulgáris használatba, mint a kártyáknál a legteljesebb 

.egyetlen" erő. .. az ÁSZ). 

(De a juh-ász, vad-ász, hal-ász, stb. szóképzéseink eredete 

szintén ez az „egységre", „teljességre" s így a „tudáshatalmára" 

vonatkozó ősi „ász" szavunk.) 

A magyar „Isten" szó már legalább 6.000 éve az .EGYET 

LEN', .MINDENHATÓT' jelenti és Komoróczy nem fog ta- 

'álni egy szumir szöveget sem, ahol „Istennek" lehet olvasni 

az aritmetikai számsor 1-ső számát az „EGY"-et, mert azt a 

szumir mindenütt „GE" vagy „GYE"-nek mondja. 

De hogy meggyőzzem őt erről az itt elmondottakról, talán 

ide iktatom a szumir teremtéstörténetnek a szövegét, 

amelyből megtudhatja Komoróczy és az olvasó is, hogy miest 

da mélységes tartalma van ennek a mi „ISTEN" szavunkénak, 

amiben az ősi nyelvünk vallásos kegyelettel ápolja azt, 

amit az alábbiakban mi így mondunk el, mint ősnépünknek a 

legelső imádságát, a szumir Genesis kezdő soraiban: 

1.) Kezdetben volt a mindenható tudás — a MAG. 

2i ISTEN volt ez — a MAG-ÚR. 

.'{) A mindentudás, bölcsesség és a TI-TOK volt MAG- 

ÚR. 

4i TI-TOK volt a sötétség, a vizek mélységével. 

107

5.) Némaság volt a TI-TOK, csend és nyugalom pedig 

a TEN. 

6.) A TI-TOK-ban, a TEN felett létezett az IZ - ABBA(n). 

7.) ISTEN szelleme volt az IZ és 

8.) így lett a kezdet IZ-TEN. 

9.) A TI-TOK-ban, ABBA, IZ-zel született az Istenfiú. 

10.) ÉN-LIL(ek) névvel lett ő a Fény, a Világ Világossága, 

a mindentudás és tisztaság Fénye. 

11.) ö lett az első Isten-Élet — az IZ-TIN. 

12.) Benne született az ÖRÖK ÉLET — ABBA. 

Talán az „egyetlen" ISTEN neve megérthető a magyar 

nyelv csodálatos és ősi lelkiségét ma is hordozó nyelvünk tökéletességéből, 

amikor „egyetlen szóval" kifejezi azt a hoszszú 

mondatot, amivel a Torah és a keresztények Bibliájának 

Genezise kezdődik, mert az abból ideírt, alábbi szöveget: 

„és setétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg 

vala a vizek felett"... 

mi az ősi Mah-Gar nyelvünkön — már jó 6000 éve így mondjuk: 

IZ-TEN. 

Az örök élet neve nálunk IZ-TIN 

Az egyetlen, mindenható édesatya, 

teremtőnket pedig így nevezzük: ISTEN, vagy ESTEN. 

Hogy a sémita akkádok mit csináltak ezzel a névvel — 

az minket nem befolyásolhat. 

A „Magyar Isten" — az ilyen, mint ahogy leírtuk. 

Aki magyarul beszél ugyan, de ezt a szót másképpen érti, 

bizony nem magyar az. 

* * * 

Amint említettem, Komoróczynak — ha érdekelné őt valóban 

a szumir kutatás — már régen kapcsolatot kellett volna 

felvennie Dr. Novotny Elemérrel, akinek kutatásai a szumir-magyar 

azonosságok kincsesházát képezik. 

Ragyogó példaként ideiktatjuk Dr. Novotny kutatási 

eredményeinek azon kivonatát, melyet az „ISTEN és ezzel 

kapcsolatos szavaink szumir etimológiája" c. dolgozatából 

vettünk át: 

108

• Vannak a magyar nyelvben — különösen nyelvemlékeinkben 

— olyan szavak, melyeket a magyar nyelvtudomány 

művelői sem az uráli (finn-ugor), sem az altáji (türk) 

nyelvek, de más nyelvek alapján sem tudnak megfejteni s 

e/ert .ismeretlen eredetü"-ként könyvelik el. 

Kz a szó több régi nyelvemlékünkben: a Halotti Beszédben 

11200 körül), Königsbergi Töredékben (1350 körül) ,stb. 

- lübb ízben is előfordul és pedig ilyen formában: isten, ysii-n 

(u.stenl, Ur ysten, estyn ur (1528 Székelyudvarhelyi kódex'i 

Miután ez a szó semmiféle nyelvből nem eredeztethető, 

forduljunk nyelvünk ősi forrása: a SUMIR nyelv felé és kíséreljük 

meg annak segítségével e szavunkat is életre kelteni 

4fc megszólaltam, -— a történelmi igazság érdekében. 

Ismerni kell azonban az előzményeket. A SUMIR hitvilágban 

a földi emberek élete és halála felett a „sorsmeghat.irozó" 

— (NAM-TAR) istenek döntöttek, akik a halandók 

úgynevezett „sorstábláját" nyakukban hordozták. Ilyen 

..sorsmeghatározó " isten volt: a nippuri EN-LIL (ELLIL), a 

sumirok ősi nemzeti istene, továbbá a sumir termékenység 

istennő és istenanya: IN-INNA (az ég úrnője) röviden: NA 

NA; a későbbi IS-TÁR; majd Ur város helyi főistene: NA- 

AN-NA-AR, vagy „ZU-EN": a holdisten; — végül a Larszában 

és Szipparban tisztelt: UD (UTU) vagy BABBAR, a „napisten". 

(Lásd: Dávid Antal Bábel és Assur című művét, Budapest, 

1926.) 

Itt ki kell térnünk arra is, hogy az írástudó sumir papok 

és írnokok, istennevek előtt az ékírásban „szómeghatározókent" 

ideterminativum) a „DIN-GIR" szót használták. E-szó 

jelentése tulajdonképpen: „teremtő" (szószerint: életet nemző, 

szülő) Egyes sumirologusok szerint (Gosztonyi) ez azonos 

;i ..tenger" szavunkkal: EN-GUR (TEN-GUR-ból) = óceán, 

végtelen. Ez lehetséges is, mert a sumirok kezdetben minden 

eleiét az „ősvízből" (óceán, tenger) származtattak és mint 

Jfcn: szel imádok, legelőször is a tengert istenítettek meg. 

rWJN GAR szavunkban TEN = nyugalom, GAR = tömeg, áradat; 

TKNGAR = mozgás. Ez a beszúrás tőlem ered. — B.J.F.) 

Természetesen a keresztény hitre tért magyarság a „pogány" 

..DINGIR" szót, a keresztény „Isten" megjelölésére — hivatalosan 

— nem használhatta, bár e szó nyomai földrajzi neveinkben 

fennmaradtak. Csak egy-két példát említünk: „Tensjitrdi" 

Arpúdkori község (Ten-gur-di = Teremtő gyermeke) 

Terebes község (Ti-ir-ibi-es = Teremtő fiai). 

109

Ismeretes, hogy a sumir nép, Isten (vagy ég) gyermekeinek 

tartotta és nevezte magát. 

Nyelvemlékeinkben a keresztény hitre tért magyarság 

istenének teljes magyar neve: 

UR-YSTEN (1350) illetve ö 

UR-ESTYN (1528). 

Ennek sumir megfelelője: 

UR-US-TIN. 

Ez elemről-elemre: 

UR (vagy UD) = őriző, őr; 

US (ES, IS) = elmúlás, halál; 

TIN-TEN (röv. TI vagy TE) = élet. 

Az UR vagy UD ÍUTUL) címet a sumir uralkodók használták. 

(Lásd a királvlistákban: UR-NIN-GAL, UR-BAR- 

BAR, URUK-I, UR-NÁMMU, — v. EN-GUR, — URI, UR- 

NINURTA, ISINI, — továbbá UTUL — UD — KALAM-MA 

szintén uiuki király nevét). A sumir felfogás szerint az uralkodó 

mint az isteni rend őre, pásztora volt a népének és kötelessége 

volt, hogy alattvalói jólétéről és boldogságáról gondoskodjon, 

lávén az istenség földi helytartója. 

Tudjuk, hogy az Árpádok korában az ,,UR" (görög források 

szerint URUM) cím kezdetben csak az uralkodó ház 

tagjait illette meg, de — idők folyamán — aztán e cím általánosabbá 

vált. 

Nyelvemlékeinkben, így a Halotti Beszédben, de más helyütt 

is csupán az „ISTEN" szó szerepel. Ez felfogható úgy is, 

mint elvonás az UB-ISTEN szóból. Minthogy azonban — 

mint elől is mondottuk — a TIN-TEN szó igen gyakran szerepel 

megrövidítve, mint TI-TE, a sumir ,,in-en" szó pedig: 

urat (uralkodót) jelent, — ennek megfelelő tagolássá! — az 

UŐ-TI-IN vagy Is-TE-EN szó magában is a „halál (ési élet 

urát" jelentette. 

A „halál és élet urának" (őrének) Istenfogalmát más kifejezési 

formában is megtaláljuk régi nyelvemlékeinkben. „A 

sumir-magyar azonosság tárgyi bizonyítékai" (Budapest, 

1969.) című korábbi tanulmányomban rámutattam arra, hogy 

az 1055. évből származó Tihanyi Apátság Alapítólevelének 

„magyar szórványai" közelebb állnak az ősi sumir nyelvhez, 

mint a mai nyelvünkhöz. E szórványok megnyugtatóan és 

meggyőzően csakis a sumir nyelv alapján fejthetők meg. 

110

K becses nyelvemlékünkben kétízben is előfordul a: 

. MUI.UOODI" helynév, mely egyébként egy nagyobb birtok 

U'sU'l jelölt a Balaton partján. 

Kfiiick a helynévnek sumir prototípusa: 

f IU LU-U-UD-I (HUL-LU-HU-UD-E-ből) 

Jelentése mai nyelvünkön: Halál őre. 

Klemröl-elemre: 

GÜL GAL; HUL — HAL = pusztulás, elmúlás, megsemir.iMlles; 

I.A vagy LU (LAL- v. LUL-ból) = teljes, teljesnek lenni. 

IIUI.-LAL vagy HUL-LU = teljes pusztulás, azaz, halál. 

V (i. .,halál" és „hulla" szavainkkal. 

HU (GU- vagy GA-ból) = genitivusz. 

UI) (v. AD) = őriző (de atya is!) 

I vagy E = birtokos névmás egyes szám 3. személye, teljesen: 

IN vagy E-NE. 

Minthogy a sumir „U" ékjeinek „O" hangértéke is van, 

olvasata szerintem, „HOLLÓDI" (sok ilyen családnév van!) 

A kutatók „Hollád" községnévvel azonosítják. (Ez szintén lehetséges.) 

Olvasatunk különben hasonlít a „HOLLÓ" szavunkhoz. 

K/ Mimiiül: HUL-HU — hasonulással: HULLU — HOLLÓ. 

IIIJL elpusztít 

III! madár. 

.Iilenléso tehát pusztító madár. 

Ami ;i „halál" szavunkat illeti, ez a Halotti Beszédben is 

előfordul a következő szöveggel: 

} IIALALNEK HALÁLAAL HOLZ. 

Kniiek sumir prototípusa: 

IIAL-LAL-NEKE HAL4LAL-A-HA HUL-ZU. 

A/ egyezés feltűnő! A sumir szöveg szószerint: teljes 

pusztulásnak, teljes pusztulásával pusztulsz el. A szövegben 

ismeretlen szavak, illetve szóelemek: NE-KE vagy NA-KA = 

i' neki, neki. 

Kz sumir dativusz (de genitivusz is) ebből származik a 

. nak-nek" ragunk. 

111

HA (GA — GI illetve KA — Kl-böl) a val-vel. 

ZU = te (személynévmás egyesszám 2. személye). 

Már az eddig tárgyalt anyagból is megállapítható a sumir 

kifejezési formák gazdagsága, de ez a továbbiakból még 

fokozatosabb mértékben fog kitűnni. 

Az előbb egyeztetett „HULUOODI" helynévnek az „equivalense" 

a Várad-i Regestrumban (1208—1235) személynévként 

szereplő: 

„NUM WOLOHOD". 

Sumirul: NU-UM WULU (MULU) HU-UD. 

Jelentése: Nem létezésnek (azaz a halálnak őre. 

Elemzése: NU-UM vagy NA-AM = nem (tagadószó). 

MULU vagy WULU = létezés, vagy másként: 

MALU vagy WALU = létezés, létező, való. 

Itt is hangsúlyozni kell, hogy az ékírásban m — w. A 

többi szó már ismeretes.. 

Ennek a kifejezésnek értelmileg pontosan az ellentétje, 

de szerkezeti felépítés tekintetében vele azonos, — a Benedek 

veszprémi ispán végrendeletében (1171) előforduló személynév: 

VOLOOD. 

Sumirul: WULU (MULU) — HU-UD. 

Jelentése: A létezés (vagyis az élet) őre. 

E személynevek eredetileg ősi sumir istennevek voltak. 

Tudjuk azonban, hogy a sumirok személynévként rendszerint 

annak az istenüknek a nevét vették fel, illetve használták, 

akinek segítségében leginkább bíztak. Ezek tehát voltaképpen 

ovó és védőnevek voltak. 

A fent tárgyalt szavakban főként az „a" és „u" (ennek 

olvasata „o") hangzók váltakozását figyelhettük meg Ezért 

utalnunk kell arra, hogy F. Delitzsch (német) asszirológus, 

kit egyébként a „sumerológia atyjának" tartanak, nem az 

„a" hangzót, hanem az „u"-t tartja az eredeti sumir alaphangzónak. 

Ehhez képest a NA-AM = nem (tagadószót eredetileg 

„NU-UM" volt s nyelvemlékeinkben pontosan így is fordul 

elő! 

MAH-AN — MUH-UN; MU-UN = menny (magas ég) a 

Halotti beszédben: MUN (az „u" ékjeinek van „ü" és „ő" 

hangértéke is!) GAL-MAH-DI — GUL-MUH-DT = nagy, Ma- 

112

• 

K-'it/liis i isten) gyermeke, a Tihanyi Alapítólevélben „HOL- 

MiiDI"', ami a sumir HUL-MUH-DI-nak felel meg. 

K/ek a lényegtelennek látszó nyelvjelenségek valójában 

íjji'M komoly bizonyítékai a sumir-magyar azonosság tényének. 

A Tihanyi Alapítólevél „magyar szórványai" között még 

.;;\ istenre való utalás állapítható meg: 

ASAUUAGI". 

Sumirul: ASA-U-WAGE. 

Jelentése: Egyedül való (egyedül ő létező). 

Elemzése: ASA — USU (emesal forma: ESE) = egyedül, 

Ezzel teljesen azonos értelmű az ugyancsak sumir eredetű, 

de már akkád hangszerelésü": 

UT-NA-AB-IS-TIM = őrizője a halál (és) életnek, azaz 

élet és halál őre. 

UD-UT = őr, őriző; 

NA-AB = neki, ő; IS (Uő-ból) = halál, elmúlás; 

TIM (DIM-ből) élet. 

Érdekes és elgondolkoztató, hogy az ősi BAD-TI-BIR-RA 

és ZIUSUDRA nevek a maival teljesen egyező szórendet mutatnak. 

Ezzel szemben a későbbi és fejlesztett „UTNAABISTIM" 

szórendje a maihoz képest már fordított. 

Ezúttal a mai nyelvünkből vett 2 példán keresztül szemléltetjük, 

hogy ez a kétféle szórend, — amint ez a sumir prototípus 

elemzéséből kitűnik, — ma is megvan nyelvünkben. 

Népünk ajkáról a csodálkozás kifejezéseként gyakran 

halljuk ezt a felkiáltást: 

„Atya Úristen!" 

Ennek a sumir prototípusa: AT-HA (AD-DA-ból) — UR- 

US-TEN. 

Ha ezt a szöveget, —- a mai szórendünkhöz alkalmazkodva 

—, helyesen akarjuk értelmezni, úgy a szórendet teljesen 

meg kell változtatni és pedig a következőképpen: 

Élet (TIN v. TjEN) — halál (US v. IS) őriző (UR) atyja 

(AT-HA). 

Ez tehát fordított szórend! 

Régi sírfeliratokon gyakran olvassuk ezt a szöveget: ,,Isten 

nyugosztalja!" 

Ez sumirul: „IS-TE-EN NUG-US-TAL-HA". 

Elemzés: IS-TE-EN =halál (és) élet ura. 

NuG (NU-GA-ból rövidítés) = pihenés csinálás, vagyis 

„nyugalom", 

US( SU-ból, metatézissel) = neki, 

TAL vagy TIL = teljessé tenni; 

HA (HE) — JA (JE), optativusz és felszólító mód = legyen. 

A sumir szöveg szószerint: Halál (és) élet ura (Isten) pihenés 

csinálását neki (nyugalmát) teljessé tegye! 

Ez a szórend már a mai szórendünkkel teljesen egyező' 

114

A már idézett tanulmányomban ezt a szórendbeli egyenetlenséget 

azzal magyaráztam, hogy a sumir kezdetben monoszillabíkus 

(szótag-) nyelv volt, s egy szótagnyelvben a szórend 

nem bír különösebb fontossággal. 

Igen figyelemre méltó B. Hrozny (cseh) professzornak, 

— a hettita írás megfejtőjének — az a megállapítása, hogy 

az ősi sumir nyelv kettős rétegezésű volt. 

Nagy Géza, magyar történész viszont ezt az egyetlenséget 

ugyanazon nyelvű, de egymástól távolélő népcsoportok 

külön nyelvfejlődésével, majd újra találkozásával (i. e. 3.500) 

hozza összefüggésbe. 

Mindezek persze csak magyarázatok és nem változtatnak 

azon a tényen, hogy a sumir nyelv — de facto — kétféle szórendet 

használt. 

Végül még ide kívánkozik az „esztendő" szavunk eredetének 

vizsgálata. 

A sumirok éber és áhítatos figyelői voltak a természetnek. 

Szóalkotásuk, — melynek valóságos „művészei" voltak 

—. javarészt ezen alapszik. 

Észrevették, hogy a zöld növényzet bizonyos idő múltán 

megsárgul, elpusztul. Ez a sumirok így fejezték ki: 

SAR GUL — SAR-GAL. 

Elemről-elemre: SAR = zöld növényzet, 

GUL vagy GAL = elpusztul. 

Jelentése: A zöld növényzet pusztulása. 

Ez tehát a „sárgul" — „sárga" szavunk eredete. 

Tudták tehát, hogy a vegetáció elhal, elmúlik. Ezt másszóval 

így fejezték ki: US vagy ES. Ez egyébként az „ősz" 

(; vszak) szavunk eredete. Azt is tudták, hogy a természet új 

életre kel, újjá éled. Ez a TIN — TEN szóval jelölték. A természet 

elhalásának és újjászületésének folyamata azonban 

liosszabb időt vesz igénybe. Ezt az időszakot: UDU (lekopással: 

DU vagy UMU — ÜWU (MU — WU) szóval fejezték ki. 

Az itt felsorolt szavakat összetéve megkapjuk az: 

US-TEN-UDU, illetve 

ES-TEN-DU összetett szót. 

Ennek jelentése: az elmúlás (természet halála) és az élet 

(természet újjáéledésének) időszaka. 

Ez tehát az „esztendő" szavunk eredete. 

115

A mai nyelvünkben az „esztendő" mellett az „év" szót 

is használjuk és ez az általánosabb. 

Ennek a sumir megfelelője: az UMU — UWU. első lekopással: 

MU (WU). 

Jelentése: időszak, év. 

Ennek „emesal" dialektusbeli változata: EWE (EME), 

ami megfelel a mai: éve, év szavunknak."* 

* * * 

Dr. Novotny nagyszerű elemezése tulajdonképpen az ősi 

nyelvben fellelhető azon lelkiséget mutatja be, mely az IS 

TEN szavunk fennsegessegenek dicséretét tartalmazza minden 

vonatkozásában. 

Hálás köszönetet mondunk Dr. Novotnynak, az alapos 

tudással és valóban tudóshoz illő formával és tartalommal 

rendelkezésre adott bizonyításaiért. 

116 

D—•-•

VI. 

A FÉLREVEZETÉSEK SOROZATA 

Ebben a fejezetben összesítem Komoróczy tendenciózus 

félremagyarázásait és azt a hamis kiértékeléseit, amellyel az 

olvasók szumirológiában való járatlanságát kihasználva, a 

M;ih-gar-magyarnak ősiségét és nyelvünk igazi, szumir ere- 

} delét megtagadja. 

így először Komoróczynak azzal a szófejtésével foglalkozom, 

amit az én egyik munkámból vesz át („A szumirmagyar 

azonosság bizonyító adatai"), ami egy kis — laikusoknak 

szóló — felvilágosító irat. Ezt azzal a céllal írtam, 

hogy azoknak is, akik eddig semmiféle szumir ismeretekkel 

nem rendelkeznek, tudomására hozzam a magyar nyelvnek 

ősi és szumirral azonos mibenlétét. 

Később szükségességét láttam annak is, hogy kiegészítsem 

ezeket a felvilágosításokat és az eddigi tudományos eredményeket 

összefoglaltam több — könnyen sokszorosítható — 

fénymásolatban és ezt szétküldtem a világ minden részén érdeklődő 

ismerőseimnek. 

De nagyon érdekes dolgot látok Komoróczy könyvének 

a 40. oldalán. Itt ő foglalkozik ezzel az én felvilágosító igyekezetemmel 

és azt írja, hogy ezeket „Bizományosánál Magyarországon 

is meg lehetett vásárolni oldalanként 6 forintért". 

Mikor Komoróczy könyvét elolvastam és ehhez a szakaszhoz 

értem, akkor végig néztem a régi levelezéseimet és 

megállapítottam azt, hogy én ebből az információs anyagból 

j^fcgyarországra egyetlen egy példányt senkinek nem kiild- 

OTM, mert akikkel Magyarországon Összeköttetésben álltam, 

azok sokkal magasabb fokán voltak a szumirológiai ismereteknek, 

mint amit az én írásaim tartalmaztak, (melyeket — 

ismétlem — kizárólag tájékozatlan laikusoknak csináltam.) 

Megtaláltam azonban Komoróczynak hozzám írt levelét, 

amelyből ő — igen nagy barótságossággal „magyar testvéri" 

módon, szinte kollegiális hangon, arra kért, hogy küldjek neki 

szumir anyagot, mert nem tud hozzájutni az emigrációban 

lévő kutatási eredményekhez. Ekkor írtam neki egy levelet 

117

és elküldtem ezeket a kiadványokat is azzal, hogy ez a teljesen 

laikusok részére szolgál itt az emigrációban, amit Amerikába, 

Canadába, Ausztráliába küldtem szét az ismerőseimnek 

és megírtam azt is neki, hogy ő az egyetlen Magyarországon, 

aki ezt kézhez kapja. 

Tehát ha Komoróczy azt írja, (40. old.) hogy „Magyarországi 

bizományosomnál lehetett ezt kapni" és ő volt az 

egyetlen, aki ezt kézhez kapta, akkor nyilvánvalóan ő az. aki 

— az én bizományosomként — ebből jó pénzt csinált magának 

és oldalanként 6 forintért árusította. Mert ismétlem, ezt 

Komoroczyn kivül Magyarországon tőlem senki meg nem 

kapta. 

* * * 

Ezen kis kitérő után térjünk vissza az én szófejtésemhez. 

Az említett munkámban foglalkozok egy szóval. De én ezt a 

szót egy szumir szövegről vettem le és a munkámban közlöm 

eredetiben a szumir archaikus írást is, hogy az olvasó lássa, 

hogy honnan veszem. Ugyanis — mint Dávid Antal mondta 

—, én etimológikus szó fejtésekkel nem foglalkozom, hanem a 

szumir eredeti okiratokról szedem le azokat a szövegeket és 

szavakat, amelyek a magyar nyelvben megtalálhatók. így mutattam 

ki azt, hogy a magyar 

IZ-E-NA-TI" 

ősi szó, ami a nyelvfejlődés szabályos következményeivel 

és követelményeivel a mai „IZENET" szavunkkal azonos, 

már a „LUGAL-ZAGGISI" ékiratos korongon megtalálható 

és ennek ideje Kr. e. 2350 körüli. 

Komoróczy itt igen nevetségesen próbálja az én megállapításomat 

megcáfolni, de amit mond, az semmiképpen nem 

lehet helytálló. Ugyanis a mi ősi MAH-GAR nyelvünk sem 

ma, sem 5000 évvel ezelőtt, nem szedte kétfelé az igegyököt. 

Tehát nekünk nincs olyan szövegünk, ahol az igegyök kétfelé 

van törve és az egyik fele a szó elején és a másik fele a szó 

végén van. Ez a legnagyobb tudománytalanság és ebben bizonyítja 

Komoróczy azt, hogy milyen butának nézi a magyar 

olvasót, hogy ilyeneket is el akar hitetni, vele, mert ez — 

nemcsak a magyar nyelvészet — hanem a szumir gramatika 

szerint is lehetetlen. 

Komoróczy úgy írja az általam IZ-E-NA-TI-nak olvasott 

szöveget SI-E-NA-SA. . . vagyis szerinte „egyenessé tettek 

118

számára". (88. old.) Ez a Komoróczy féle kifejezés egyáltalán 

nem illik be az említett ékiratos szövegek értelmébe, mert 

Sí = „szarv" és sohasem jelent annyit, mint „egyenes" es 

Komoróczy szerinti „SI-SA", összetett ige a szumirban nem 

létezik. Az igegyök fele a szó elején, másik fele a szó végén 

— Sí ... SA — a szumir-magyarban lehetetlen. 

Az utolsó jelre vonatkozóan, — amit ő „sza"-nak olvas — 

azt mondja, hogy ennek van ugyan „Dl, DE, Dl" hangértéke 

is, de ezek közül egyedül a „Dl" jelent törvényt. Ismételten 

ide kell írnunk a mottót 

KMH 11 x: 

mert Lábat szótárának 457. ékjeié szerint a „törvény" fogalma 

kifejezhető a „Dl" hangértékkel, mint pld. „Dl-f IL-LA", 

ami annyit jelent, mint „ítélet". Ha összevetjük ezt a két 

szót, „ditilla" és „ítélet", valami olyan azonosság féle cseng 

;i fülünkbe. De Lábat „TI|" hangértékkel is a „törvény" fogalmát 

jelöli meg és ugyanolyan ékjellel írja, mint a „DI"-t 

(L. 45). Tehát az én olvasatom helyes. Van TI szumir szó, 

moly „törvényt" jelent és ez az ösgyöke mai TI-los, Tl-tok, 

slb. szavainknak. Így Komoróczy tudatosan ferdít. 

De akkor is ugyanezt teszi, amikor kétségbe vonja azt, 

hogy a szumir ,,E" hangérték a száj mozgatással kapcsolatos 

szóértékeket fejezi ki, mint pl. a magyar „E"-sz, vagy „BE"sztd, 

mert ezt az ékjeiét szintén megtaláljuk Lábat szótárának 

308. számú szavában és ezt a sémita akkádok ,,KABU, 

vagy KIBU" szóértékkel vették át és mind a két nyelven anynyit 

jelent: „beszélni". Erre a jelre és azért mondom, hogy a j 

szájmozgással kapcsolatos értelem kifejezésével használják, 

mert pl. „E-LA-LU" annyi, mint „énekes" és „énekel". Ér- ' < 

dekes megjegyezni azt, hogy mikor valaki szöveg nélkül énekel, 

akkor ELALA, ELALU szavakat használ. (Természetesen 

azt is lehet mondani, hogy véletlen, de hogy éppen a magyarok 

követik el ezeket a „véletlenségeket", már egy kicsit 

• kezd gyanús lenni.) •] 

Ugyanezzel az ékjellel kezdődik az a szó is, hogy „ESE- 

MEN", aminek az értelme még nincsen teljesen tisztázva. -I 

iTalán a magyar „esemény" ez?) tj 

De visszatérve Komoróczy bírálatára, amivel ezt az 

egyetlen szavamat ismerteti, azt kérem a kedves olvasótól, 

hogy fogadja csak el, hogy az ide írt és ősi írásunk nyelv-t 

iinhkein található szó: „IZANATI" az bizony az égből jött 

üzenetre vonatkozik és nem arra, amit Komoróczy mond: 

egyenessé tenni". 

119

SZÉP — ASSZONY — SZITA. . . 

*»» 

Szinte már szállóigeként ismert ez a három szó a magyar 

közvéleményben, mióta Gyula János egy hírlapi nyilatkozatában 

„véletlen egyezésnek" nyilvánította e három szóegyezést, 

az általa „kitaláltnak" nevezett rokonságunkban. 

Komoróczy azonban ennél sokkal könyörtelenebb. Azt 

állítja, hogy „valójában azonban még véletlen egyezés sincs 

és ,szép' az sumerul szig 5 . . . stb." (105. old.) Itt tehát megint 

fel kell hívnunk az olvasó figyelmét arra, hogy 

KMH 12 x: 

mert a mai magyar nyelvünk „SZÉP" szavának nem a régi 

nyelvünk SZIG.-s szava a megfelelő, mert a „G" mássalhangzó 

nehezen változik át „P"-vé a mi ősi nyelvünk hangtana 

szerint. Ellenben a „B" mássalhangzónak „P"-vé válása az 

törvényszerű. így az ősi nyelv „ZIB" (L. 395.) szavát alkalmazzák 

a szövegek a mai „SZÉP" fogalom kifejezésére és 

ugyanezzel a kiejtéssel tisztelték meg a „templomi szépeket" 

is (ZIBo — L. 190.) Ezt a kifejezést Lábat professzor — a sémita 

Babilontól kezdődően — már „prostitutée"-nek értelmezi. 

Ha visszamegyünk a népnyelv tájszóllásaíhoz, akkor 

látjuk, hogy itt is „SZIPEK" névvel illették a „jószívű" nőket. 

Az „ASSZONY" szavunkat már az előbbiekben bemutattuk 

és látjuk, hogy az ősi Mah-Gar nyelv minden tájszólásából 

és a babiloni akkádból is jöhetett, (lásd: 40. old.) 

A „SZITA" szavunkra vonatkozólag — Komoróczy engedélyt 

ad a „ZIDA" ősi szumir szavunkhoz való viszonyítására, 

de azt mondja, hogy ez „lisztet" jelent. 

Valóban ZID a (L. 536.). . . „liszt". 

Azonban DUG-ZID-DA. . . „agyagból készült liszt-tartó" 

— tehát. . . valóban ZIDDA — vagyis — SZITA. 

Felkérem az olvasót, hogy ne hallgassanak sem Komoróczyra, 

sem Gulyára, hanem saját maguk győződjenek meg a 

szumír-magyar azonosságról, mert így éppen olyan kitűnő 

szakismerettel fognak rendelkezni a szumir nyelvészetben, 

mint az a nagyszerű laikus, aki Gulya János szumir-ellenes 

előadásán — a szumir-magyar nyelvazonosság néhány bizo- l 

nyítékának felsorolásában — azt is mondta, hogy: 

„ősi nyelvünkön GU4-UL-LA, vagyis a mai GULYA szavunk, 

már jó 6000 évvel ezelőtt is ugyanazt a marhacsordát 

jelentette, mint ma." 

A legérdekesebb pedig ebben a szumir-magyar azonosságot 

tagadó előadás lefolyásában az volt, hogy ezt a fatális 

120

egyezést az ilusztris előadó — GULYA János — nem tudta 

megcáfolni. 

(Megjegyezni kívánjuk ennél a szónál azt, hogy a „Kínai 

évkönyvek HUN adatai" szerint: Ghu-la hun nyelven is 

ugyanazt a gulyát, marhacsordát jelenti. Lásd: K. SHIRATO- 

Rl: „Sinologische Beitrage zur Geschichte der Türk-Völker.) 

KOMORÓCZY HAMIS SZÓSZARMAZTATASAI 

Fel kell hívnom megint a figyelmet a már ismert tendenciózus 

„félrevezetésre". Ugyanis Komoróczy ebben a 

könyvében foglalkozik néhány szófejtéssel is. Összesen 8—10 

szó fejtése alapján ítélkezik. Ez a módszer akkor talán helyes 

lenne, ha csak ennyi szó fordulna elő a szumir-magyar 

azonosság bizonyításában és nem lenne több. De százakra 

megy az azonos szavaknak a mennyisége és legalább 1000-ig 

ér a hasonló szavak tömege. 364 azonos szógyök van, amelyik 

ma is úgy hangzik, mint 6.000 évvel ezelőtt. De a kedves olvasó 

figyelmét felhívom arra, hogy 

360 azonos szógyök Komoróczynak nem elegendő, hogy 

a két nyelv azonosságát elismerje. Viszont a cseh Hrozny, a 

hittita nyelvben amegtalálta az „enni" szót. Tekintve, hogy 

magyarul beszélt, de cseh volt, ebből az „enni" szóból, (ami a 

hittita nyelvben ugyanazt jelenti, mint a magyar nyelvben, 

vagyis valamit „enni") levezette a német „essen" igét és ezen 

az alapon állítják az indo-germán tudósok, hogy a hittita 

nyelv az indoeurópai nyelvcsaládból ered. Tehát az indoeurópaiak 

bizonyítására elegendő egyetlen egy szó és Komoiúezy 

a 364 azonos szógyök és méghozzá legalább 1000 hasonló 

szó létezése ellenére is kicsúfolja a szumir-magyar azonosság 

bizonyítását, de az „egy" szavas hittita-indoeurópai 

bizonyítást elismeri. 

Gondolkodjunk kedves olvasó ezen. Az elmélkedéssel be 

fogjuk mindnyájan látni hamarosan azt, hogy itt nem „nyelvészetről 

és nyelvhasonlításról" van szó, hanem a magyarságnak 

a kitaszításáról. A magyarság elpusztításáról és a magyarság 

ősi hagyományainak és ősi örökségének az elsajátílásáról. 

Ezt a szándékot azonban „Tudománynak" nevezni nem 

I. hí:;. 

De azért se hallgassunk Komoróczyra, mert ő elvárja azt 

-•si nyelvünktől, hogy 6000 éves szavaink „változatlanul" le- 

!-.v.Mick láthatók a mai nyelvben. Viszont 360 azonos szógyö- 

121

künket meg sem említi, de ő maga nyelvészeti szaltó-mortálokat 

csinál pl., amikor azt állítja, hogy 

„alkohol" a 4000 éves akkád „Guhlu" szóból jön. De 

hogyan?. . . azt nem mondja meg, hisz Guhlu = szén; 

a „cseresznye" szavunkat az akkád „Karasu"-ból szármeztatja, 

ami ugyan „mezőt" jelent, de eb ura fakó! 

Aztán azt mondja, hogy a nemzetközi „nafta" szó a „nap* 

tu"-ból jön, de ilyen akkád szó Lábat prof. szótárában nincs, 

(Akármennyire is akarnánk mi is ráfogni annak a kornak a 

legműveltebb népére — a szumirokra —, hogy ők már abban 

az időben ismerték a „naftát", de biztosak vagyunk, hogy a 

kedves olvasók közül senki sem hinné el, mert ez a szó 250—• 

300 évnél nem régebbi.) 

Ilyen „tudományos" közléseket csak a fanatizmus és a 

szaktudás sutba vetése szülhet. 

Ugyanezen indítékból igyekszik megsemmisíteni a 104. 

oldalon Bárczi Géza azon megállapítását, amellyel Bárczi 

a szumir nyelv helyhatározó ragjainak mindegyikét mai 

nyelvünkben felfedezi és azonosnak tartja. 

Komoróczy itt Bárczinak is nekiugrik — de úgy látszik, 

ezen az oldalon közölt mondanivalójában már elfelejtette, 

hogy az előbbi — 49. oldalon — Bárczi Gézát még „cáfolhatatlannak" 

magasztalja. 

De megint valami baj van, mert — ha a „cáfolhatatlan 

kritikájú" Bárczi Géza ilyen hatalmas nyelvtani egyezést ismer 

el a szumir-magyar nyelvben, akkor talán mégiscsak létezik 

valamiféle szumir-magyar nyelvazonosság. Tehát megint 

esedékes a 

KMH 13 x: 

Ugyanis a szumirnak nevezett ősi Mah-Gar nyelvünk 

helyhatározó esete nemcsak a „hol ?" kérdésre felelő ragokat 

egyesíti, hanem ide tartoznak — a szintén helyet jelölő 

— „honnan.. .?",és „hova. . .?" kérdéseket fedő ragjaink is. 

Tehát mindaz, amit a mai nyelvészet „ablativus, locativus és 

lativus" néven részletez, az — az ősi szumirban — mind helyet 

határozott. 

Dr. Varga világosan utal erre a helyzetre és a kitűnő 

szakképzettségű Bárczi Géza is éppen azért követte Dr. Varga 

megállapításait, mert így írta: 

„E három esetet együvé lehet foglalni azért, mert mind a 

három helyhatározásra szolgáló eset volt. . . E három irányú 

122

4 

helyi kérdés jelenléte a szumirban a legrégibb szövegekben is 

megállapított tény, de, hogy mennyire az ősállapot eredménye, 

azt ma nem lehet eldönteni." 

Komoróczy könyvének 104. oldalán felsorolt ragok tehát 

szerint a megállapítás szerint kezelendők, hiszen nem abc-s 

rá.ssal, hanem legnagyobb részében fogalom és szótagírással 

állunk szemben, (a „szumir nyelvről" beszélünk és nem az 

I ikk.iclról.l így az: 

a. .. pl. IZI-A. . . = tűzbe, (iz-a-du = izzad szavunkban, 

vagy izz-a, izz-ó vasban látható tűz helye.) 

^_ na. . (nemcsak részeshatározói igei infixum), hanem 

;^P ni liungzóilleszkedési lehetőséggel, mint pl. 

Kl-Na-A-N(a). . . mai nyelvünkben = sír-j-án. De a -ni 

alak a ni-pnyelvben ma is használt. Pl.: megyek Kovácsék- 

W-'l. (Kovácsokhoz helyett.) 

-ra. . . és -iu. . . bizony Langdon (Sumerian Grammar 

TÍO. 67. old.) szerint „hol...?" kérdésre felelő lokativus-i értelemmel 

is bír — de irány kifejezésére használja a nyelv- 

(/.ukas. így az a magyar nóták: „megy a gőzös Kanizsá-ra... 

z ősi Mah-Gar nyelvünk rendje szerint van képezve. 

Kcsziotekbe nem akarunk belemenni, mert akit érdekel 

.,!, 

ez a nyelvtani azonosság, nézze meg ugyanazt a forrást, ami 

farczi Gézát is meggyőzte és ez Dr. Varga Zsigmond „Ötezer 

v Távlatából" c. könyvének 274—281. oldalain írt nagysze 

. •!. 

; j, 

§ 

ren elemezés. 

Mi itt csak azt említjük meg, hogy az ősi -DA ragunk ma 

i hasznalatos formája a sok földrajzi elnevezésben mutatko- |£jjj 

,ik - mint ERÖS-D(a), PÁKOZ-D (a) és az égi csillagkép — |V| j 

.'gTnlálható a 

f MAD — KÁL — DA — ME 

jü/.öveg, moly a ,,Kál"-ok helyének országát, vagyis KALD(e)A 

íyelvél említi, (az alábbiakban közlöm az ékíratot, ahol a 7. 

|irl>an a következő szöveg olvasható: 

: 

M ! 

NllvlKU-ü(a) is ugyanezen képzés szerint „helyet határoz". 

Ii felsoroltakban lakó-helyet.) 

Hivatkozom itt ismét „Káldeától Ister-Gamig" c. köny- 

.i-iii (i(i. oldalán közöltekre, aholis bemutatom, hogy az Ox- 

Ini^fcAshmolean Museum 1.924.475. sz. ékiratos tábláján 

. " .j 

I 

EMK — NAM — LU KI-EN-GI MAD-KAl^DA ME.) 

I Talán ezektől származtatták magukat azok az „erdélyi 

ildriis papok", akikről a 66. oldalon megemlékeztünk.) 

I 

123

Ash. 1024.475 

Obv. 

Bárczi Gézának azon bizonyítását, mellyel az ötezer éves 

helyhatározói szumir ragoknak a mai magyar nyelvben való 

azonoslétezését felfedezte és elismerte, 

azon valóság ékes bizonyítékának tekinthetjük, hogy az 

ősi — ma szumirnak nevezett — Mah-Gar nyelvünk bizony 

velünk együtt fejlődött és velünk együtt él ma is s — 

amig magyar él, bizony holt nyelvvé nem válik. 

Ezt a valóságot azonban mi már nemcsak szóegyeztetésekkel 

bizonyítjuk, hanem a Kr. u.-i 10-12. századokban leírt 

magyar nyelvünk szövegeivel, 

melyek közelebb állnak az ősi (szúrni;) Mah-Gar nyelvhez, 

mint a mai magyarhoz. 

Épper. ezért a 140. oldalon bemutatunk példákat be'.Őlük 

124 

* * *

A SZUMIR SZÓKÉSZLET 

tárgyában is nyilatkozik Komoróczy. Könyvének a 69. oldalán 

azt mondja: 

„Egyenlőre csupán az akkád nyelvről vannak — hála a 

hatalmas és sokoldalú anyagnak, valamint a sémi összehasonlító 

nyelvtudománynak — pontosabb ismereteink." 

Tehát ő azt a szumir nyelvet, amelyikből ezt az egész akkád 

nyelvet lefejtették, nem tartja elegendőnek. így mondja; 

,,A sumerológia egyenlőre nincs abban a helyzetben, hogy 

a sumer szókincset megbízható eredmény reményében vesse 

össze más nyelvekkel." 

Ezt aztán kiegészíti még azzal, hogy azt írja, hogy Összesen 

1000 ékjei van és ma csak kb. 300 és egynéhány ékjellel 

rendelkezünk. 

Tehát ide kell iktatnunk megint 

KMH 14 x: 

mert a szumir ékjei készlet kb. 4800 és ebben nincsenek 

benne az összetett ékjelekből alkotott szavak. 

A szumir hangtan sokkal dúsabb, mint az akkád, és meg 

van állapítva az, hogy az akkádok az ő szegényes felktáns 

nyelvüket a szumir nyélből tökéletesítették, mert hiszen még 

a legtökéletesebb akkád nyelvemléknek — a Hammurabi Kódexnek 

— szövegében is tömegével találunk olyan szumir kifejezéseket, 

amiket a mai semitológusok is „szumerokramm"nak 

neveznek azért, mert az akkád nyelv ezekkel a kifejezésekkel 

nem rendelkezik. 

Megint megállapíthatjuk, hogy Komoróczy könyve céltudatosan 

hamisító és a tudomány valódi értékeit el nem ismi 

rö munka, mely arra az alapra támasztja minden kiértékelését, 

hogy 

„HáJa a sémi összehasonlító nyelvtudománynak". .. 

így Komoróczynak mindaz az összehasonlító nyelvtudomány, 

amit mi akarunk végezni a szumir-magyar nyelvvel, 

„nem lehetséges és nem tudományos", azért mert nem sémi. 

De a „sémiek" nyugodtan végezhetnek az akkád nyelvvel 

..összehasonlító nyelvtudományt". Talán azért nem engedik 

meg Magyarországon a szumir-magyar összehasonlító nyelvludomány 

hivatalos gyakorlását, hogy a sémi-akkád nyelvtudomány 

levezetését kitűnőnek lehessen bizonyítani? Annak 

ellenére, hogy a sémi-akkád nyelvészet levezetései is főleg a 

szumirból indulnak ki, minden csak annak a köztudatba vite- 

125

lére megy Komoroczynál is, hogy szumir nem is volt, mert 

ami van, srz mind akkád, illetőleg „proto-akkád". 

A „Be vezető "-ben említett Speiser-irány Komoróczyban 

tehát nagyszerű követőre talált. 

Azzal a kifejezéssel is foglalkoznunk kell, amit Komoróczy 

szintén lenyel és lényegtelennek tart. Ez a 

TURAN 

ő azt mondja, hogy túrán név alatt 

„Az iráni történelmi forrásokban a Káspi-tengertől keletre 

— észak-keletre — élő és Iránnal ellenségesen szembenálló 

nomád törzsek régi elnevezését" kell érteni. 

Ebben Komoróczynak nincs igaza és ide kell írnunk megint 

a mottót 

KMH 15 x: 

Ugyanis Fidrusi „Sahname"-ja tökéletesen leírja Irán és 

Túrán történetét. Ebből megtudjuk azt, hogy valamikor egy 

azonos nép élt azon az egész területen, amit ma Iránnak és 

Turánnak nevezünk. Ugyanezt mondja az AVESTA és a PEH- 

LEVI könyvek, melyek szintén iráni és turáni testvérnépekről 

beszélnek. Az itt lakó népet, mindegyik írás egyöntetűen 

,,HUN"-nak nevezi A meg nem értés közöttük az Isten-szemlélet 

következménye. Zarasutra reformációjával meg akarta 

szüntetni a régi hit ARDVISURA és ANAHITA tiszteletet, 

(ami semmi más, mint a nap és a szüzanya imádata.) Ezt ő 

behelyesítette a jó és a rossz istenség kettősségével. Tehát 

nem „nomád törzsekről" van szó, hanem Közép-Ázsia sok 

milliónyi lakosságáról, a hunokról, akik ellen a kínai császárság 

a világ legnagyobb építményét, a Kínai Falat emelte. 

A háború után az Oxustól (Amu-Darja) északra lévő ré;z' 

nevezték Turánnak és a délit Iránnak. 

De ugyancsak Turánnak hívták régen az ékiratok 

Rawlinson szerint — Mezopotámia északi részét is. 

Ugyancsak „Túrán" néven illették a filiszteusok az 3 

uralkodó királyaikat. 

És itt csöndesen, áhítattal kell megjegyeznünk azt is, 

hogy a názáreti Jézus neve is „TUR-AN", ami az ősi szumir 

nyelven az Isten fiát jelenti. 

Nem lehet tehát a „TÚRÁN" szó tartalma felett csak úgy 

átsiklani, hogy a „nomád" életmóddal összehozva, már ki is 

végeztük és politikai köntösnek minősítjük, mert a „turáni 

126

i 

1 

népeknek és birodalmaiknak" története hatalmas köteteket 

tölt be. 

Viszont a „turáni népek" ősi tradícióin alapuló államalkotás 

jogát ma éppen a „sémi népek" egyike kívánja politikailag 

— saját részére érvényesíteni — (miként arról a 92-94. 

i.'d;ilainkon megemlékeztünk). Tehát a TURÁNI SZÁRMA 

ZÁS mégiscsak több és nagyobb értékű, mint a „nomád életmód", 

vagy a „lóhátról végzett kapás-kultúra", amit most dicső 

ös-elejinknek ajándékozni szándékoznak. 

Láthatod — kedves olvasó —, hogy a Magyarság Turáni 

vcltának eltulajdonításával az őshazánk áldott földje — a 

Kárpát medence tulajdonjogát is viszi az az érdekszövetség, 

melynek szolgálatában Komoróczy kérdezi, hogy „Sumer-e a 

•Magyar. . . ?" 

—n-^-a— 

A „turáni" aranykincs NagyszenimikLósról 

127

VII. 

MI TÖRTÉNT A SORBONNEON 1973-ban 

ÉS MAGAMRÓL 

Miután Komoróczy annyit foglalkozott szerény személyemmel 

a könyvében, hogy csaknem minden oldalon megtalálható 

a nevem, válaszolnom kell mindenképpen ezekie a 

Komoróczy féle kijelentésekre, bár sokkal fontosabb lenne talán 

ismertetni a nálamnál nagyobb kípzetségü szumirológusoknak 

a munkáját. Szem előtt tartva azt, hogy Komoróczy 

főleg a 29. Orientalista Világkongreszusnak Párizsban lezajlott 

Közel Keleti Szakosztályi ülésén tárgyaltakat magyarázza 

félre és az egész kongresszus ügyét elintézi egy — állítólagosán 

— Lábat professzor által írt levéllel, (amelyet ő állítólag 

Ausztráliából kapott), fontosnak tartom, hogy ezzel a témával 

kezdjem a felvilágosítást. 

A Komoróczy által említett „Szumir híradó" c. emigrációs 

újság már beszámolt arról, hogy az Észak-Amerikai szumir 

kutatások baráti köre által megalakított bizottság megállapította 

azt, hogy Lábat professzornak tulajdonított, rám 

vonatkozó levél, hamisítás. Miután Lábat professzor azóta 

meghalt és ő ezt a hamisítást nem tudja már igazolni, talán 

az lesz a legjobb, ha idecsatolok én egy eredeti levelet Lábat 

professzor aláírásával, amelyből az olvasó megállapíthatja 

azt a baráti és kollegiális viszonyt, ami Lábat professzor és 

köztem fönnállt. 

Ez a tudományos kapcsolat közöttünk 1967-ben kezdődött 

az ANN-ARBOR-i 27. Orientalista Világkongresszus 

előtt. Azóta is élveztem Lábat professzornak a tudományos 

segítségét és nemcsak ő, hanem professzor Raymond Jestin 

is jelentős támogatást nyújtottak nekem munkáimban. (Különösen 

prof. Jestin, aki a szumir-magyar szövegegyeztetések 

ben adott segítségével elirányított abban, hogy a homofóniai 

problémák szerint, milyen értékeket vegyünk be a szöveg 

egyeztetésekbe.) 

Tehát ez a levél, — amit ismétlem eredetiben ide csatolok 

— az utolsó bekezdésében utal arra, hogy Lábat profesz 

F7ir egy kicsit többre értékelte az én munkámat, mint Komoróczy. 

128

I 

Ifit ;tzt kívánom megjegyezni, hogy éppen azért közlöm 

f _ih.it professzornak hozzám intézett régi levelét, mert ebben 

ci injr — iy(i7-ben — elismeréssel nyilatkozik munkámról. így 

nem valószínű az, hogy 6 évvel később — amikor a 29. Orien- 

IrttfiNfa Világkongresszus elnöke lett — azzal tisztelt meg, 

ín ;iy .1 Közel Ke-'eti Szakosztály megnyitó ülésének , : öt" elö- 

KU J.I ki»ze leit — és én voltam az egyetlen az őt elsőnapi elő- 

.•(/«» kii/óit, ;ikinek előadását meghallgatta — munkám ,,Ieér- 

I. Wírset" .ikarta volna kifejezni, (miképpen azt Komoróczy 

i.il.ilj.i i 

eouiai 

1 

M « 1 C « 

I 

f 

••a akar Calla»«T 

•oaalaar l« Profaaaaar 

••« Praaalaaa J«« »•«!•/ 

raaaltata 4a rilaaafla 

D.lrirrilií J.i Hlr.ínr 

kaaaűa itrva 

1* »««• raaaraia 4a ratra alaakla laltra, at aata kaaartf 

•a aaa «•• xir. faauíl* aaut ktaa falra 4a aaa *«««#l. 

Ja aaakaita iu. laa 4ta4*a mirlinii, «t, alua lariMiit, 

a«a4ir«ra*a, y aaaaalaaaaf, aoaa vatra alraatloa. ia alaia 

Ja iraaaaata Tatra aoaaaaé* h It Blraatlaa 4a l'Iarriaarla 

flallaaala, áo»t »otdi l*adraaa«l 

txriiKiili iiniiiB 

27 raa 4a la c.raatiaa 

75-r4»IS-*T 

•a »o«a raaaralant anaara, at a»aa tgaa aaa veaur »our 

tilt* ^raTali, Ja ntii prla 4a tfrolra, Noaalaur at akar cali»j".». 

k l'aaaraaalaa 4a aaa aaatiawata tant aartiaaliaraaaat 

4lall>4«4*. 

Uuf 

laatt Lakat 

Prafaaaaur au CaJIkfa 4a rttna 

Aki rtmrri a világkongresszusoknak a lefolyását, az maik 

im-jt fiiiy'a állapítani, hogy az a levél, amit állítólag Lagi 

j^..íf\i/i.r Ausztráliából írt volna és Komoróczy a Sor- 

^,.MI*-.4| turtcnl szumir-magyar azonosítási bizonyítékaim- 

> rtiml i-«vi-tlen eredményét mutatja fel — hamisítvány, 

-. urn\ rfinck M állítólagos levélnek van egy kitétele, ame^ 

I 

120.

lyik arra hivatkozik, hogy „a kongresszusnak egy külön bizottsága 

nem állapította meg a szumir-magyar azonosság tézisét." 

Az Orientalista Világkongresszusoknak a szabályai szerint 

— ez lehetetlenség, mert „külön bizottságai" a Kongreszszusnak 

nincsenek. 

Ajánlom nagyon az olvasónak, hogy e tárgyban kérdezzék 

meg Dr. Harmattá János egyetemi tanár urat Magyarországon, 

aki éppen a Párizsi 29. Orientalista Világkongrcszszus 

egyik osztályában „ülésvezető" is volt, és mint ?. Kongresszus 

szervezetének belső tagja, tisztában van a Kongreszszus 

szervezeti és tárgyalási szabályaival. Tehát rá hivatkozom, 

mikor azt írom, hogy a kongresszusnak semmiféle ,,kü- 

.'ön bizottságai" nincsenek, hanem az Orientalista Kongreszszus 

a következő állandó bizottságokkal működik: 

1.) Rendező Bizottság (Organizing Committee) 

2.) Pénzügyi Bizottság (Fináncé Committee) 

3.) Sajtó Bizottság (Publícations Committee) 

4.) Program Bizottság (Program Committee) 

5.) „Consultative Committee". 

Részünkre ez az utolsó a legfontosabb, mert ennek a hivatása 

az, hogy azokat az előadott munkákat, melyeket a 

kongresszus egyes bizottságainak az ülésein vitatnak és a viták 

során nem fogadnak el, (tehát több az ellenkező mint a 

jóváhagyó), ezeket az előadásokat és munkákat ehhez a Coo- 

Miliativ Committee-hez terjesztik fel, amelyik végső fokon 

dönt afelett, hogy a Kongresszus elfogadja-e a beadott és előadott 

munkát, vagy pedig visszautasítja. 

Tehát, ha Badiny Jós Ferenc által előadott szumir-magyar 

azonossági bizonyítási munkát a kongresszus nem fogadta 

volna el és annak az ülésnek a tárgyalása, amelyiken 

ez a munka előadásra került, az ellenkezőknek és a vitatkozóknak 

a többségével azt követelte volna, hogy a munka viszsza 

utasíttassék, akkor ez a munka a Consultativ Committee 

döntisével lett volna „el nem fogadva". 

A helyzet pedig itt az volt, hogy az én előadásomat egyetlen 

egv ellenkezés nem követte. Ez érthető is volt, hiszen senki 

sem várta azt, hogy a falitáblákon bemutatott szövegek, 

amiket a kongresszuson résztvevők szumirul olvastak el, magyar 

szövegeknek lesznek nyilvánítva. így a magyar szi»v«- 

Keket szumirul olvasó — magyarul nem beszélő — szumiro- 

Fógus szakemberek automatikusan elismerték a szumir-ma- 

130

i) 

0*r azonosság valóságát, hiszen ők olvasták szumim) a beiiuiiuiuii 

magyar szövegeket és magyarul nem olvashatták, 

mixrl magyarul nem tudnak. 

De, hogy Komoróczyt is és az olvasót is megnyugtassam 

arról, hogy a Sorbonne-i 29. Orientalista Világkongresszus 

ig«-ius nagyon érdeklődött a szumir-magyar azonossági adatok 

u!.m, ezt azzal bizonyítom, hogy a kongresszus rendező bi- 

.••'Us.iga az én előadásomat a Közel Keleti Osztály megnyitó 

Mi 

uVvnek a programjába tette. 

Ismételten azokra hivatkozom, akik ismerik a világkongn-i/usnk 

lefolyását, mert azok nagyon tisztában vannak 

1//.1I. hogy a megnyitó ülés mindig a legfontosabb és ezeken 

uiul-ziTint azok szoktak szerepelni, akiket a világkongresz- 

• tj\ fontosnak tart. így a 29. Orientalista Világkongresszus 

K"/t •Ki'leli Szakosztály megnyitó ülésnek első előadója prof. 

• miiéi iMoah Kramer volt. Második, Louvre Múzeum Közei- 

Ki- iii is Egyiptomi Osztályának a vezetője — prof. Amiét — 

.1 s/iinii, pL cseleknek világhírű szakértője) és az ülésnek zá- 

K. i'.oadoja, e sorok írója. 

mt 

Szerepelt még ugyanezen az ülésen, „A buenos airesí szu- 

111. pi.esetek" című munkájával Margaret von Haynal aszoiiv.-ag. 

aki mint diplomás orientalista éppen azért lett er- 

.1' .1/ u vsre betéve, mert így a világ leghíresebb szumir pe- 

1 ,, ikt-rto — a szintén előadó — „prof. Amiét" lehetett az 

Isö. aki kézbe vette azt a két szumir pecsét lenyomatot, amit 

Margaret von Haynal asszonyság, az előadása kísérete képi*-n, 

az asztalra tett megvizsgálás és ellenőrzés végett. 

m 

Nem titkolom el, sőt megismételem azt, hogy ennek a 

^^

nek resztvevői — a kongresszusnak a bejeg3'zett és elismert 

tagjai — döntenek. Ez képezi a „bizottságot". Ez a Kongresz- 

.szusok értelme. Csak — mint ismétlem — vitás és kétes esetekben 

folyamodnak a kongresszus legfelsőbb tudományos 

szervéhez, a Consultative Committee-hez. 

Ha tehát az én előadásomat az ülés vita nélkül fogadta 

cl, az annyit jelent, hogy az értékét felismerte és helyesnek 

tartotta. Ugyanez a helyzet Margaret von Haynal előadásával 

is, amellyel külön fogok foglalkozni. 

Ide kel tehát iktatnunk ismételten a már eddig is használt 

mottót: 

KMH 16 x: 

amikór (könyvének 61. oldalán) azt írja „A sumer-magyarológusok 

fellépését tárgyszerű elutasítás sőt — egy esetben 

— némi zajjal járó gúny és nem-tetszés kísérte." 

Komoróczy nem volt ott a Sorbonne-i világkongresszuson, 

honnan vette ezt az értesülését és milyen alapon hamisít, 

.mert amit ír, az hazugság. 

A Sorbonne-on 29. Orientalista Világkongresszuson velem 

együtt szerepelő szakemberek élőadásait mindenkor elismerés 

kísérte. 

Egyedül velem fordult elő akkor, amikor az előadás időtartalmának 

a meghatározott és „alkotmányszerűen" lerögzített 

25 percnyi időm letelt, hogy a jelenlévő néhány „biblikus 

semitológus" (de nem okiratokkal dolgozó tudósi kiabálni 

kezdetf, hogy „Time-time". . . vagyis, hogy „lejárt az idő." 

Az ülést vezető elnök figyelmeztetett, hogy valóban lejárt a 

25 perc és fejezzem be az előadásomata. Erre én az ülést vezető 

elnöknek a következőket mondottam: 

„Köszönöm a fiagyelmeztetést elnök úr. Valóban lejárt 

a 25 percem és az előadásomat be is kellene fejeznem, de a 

kongresszus határozmányai értelmében minden előadás után 

10 perc áll rendelkezésre a viták lebonyolítására. Miután nekem 

az a meggyőződésem, hogy az én előadásomat vita követni 

nem fogja, mert a bemutatott falitábláimnak a magyar 

szövegét a jelenlévő szumirológus szakemberek, akik magyarul 

nem beszélnek, szumirul olvasták el, így automatikusan 

c'ismerték ezeknek a Kr. u. 1000—1200-ból származó magyar 

szövegeknek a szumir voltát. Kérem tehát, hogy a 10 percet, 

szíveskedjen rendelkezésemre adni, hogy az előadásomat tiszicrsigeren 

és rendesen befejezhessem." 

132

Az ••Inuk szó nélkül engedélyezte a 10 perces meghosz- 

Mbbitást és ez annak a kijelentésemnek az elismerése is 

\M.j hagy ők az általam bemutatott magyar szövegeket szunirul 

olvasták el és így valószínűleg vitának helye nem lesz. 

fti.nl ili"nv nőin is volt.) 

K/ek után még előadtam a szumir-magyar azonosságnak 

A>I * jM-rdoiiió bizonyítékát, amely — mint gramatikai külön- 

'. JI'SM^ - csak a szumir és a magyar nyelvben található. 

Hangsúlyoztam, hogy azért tartom fontosnak ezt előadni, mert 

.-.ar 

nyelv összehasonlításáról van szó, hanem egy azonos 

Eaayrlv szabályos fejlődésének vizsgálatát bonyolítjuk le és 

»«k .1/ ősnyelvnek fejlődési fokozatait hasonlítjuk össze, 

kai ii fokozatokat, amiket a nyelvtörténet különböző és 

rgjniáslúl inesszelévö időközökben mutat fel. 

Ií

„Banya János-nak a háza-ban". 

Ezt nevezzük „tükörszimetriás" ragozásnak. Ugyanez található 

meg a lenti szövegekben, amelyek a mi mai nyelvünktől 

minimum 4 ezer évnyi távolságra vannak. 

Nézzük meg együtt őket. 

Mint előbb mondtam, a szumir ékiratok legrégibbjein 

is megtalálható az írásrendnek az a formája, amit mi „tükürizimmetriás 

ragozásnak" nevezzük. 

Az első példa, amit bemutatok, prof. Raymond Jestin: 

,,Abrégé de Grammaire Sumérienne" (rövidítve: JAGS) 53. 

oldaláról való, ahol is a kiváló szumirológus — Jestin — a 

birtokos eset tárgyalásánál, szabályként így mondja: 

„génitif normál regens-rectum — a est double" 

nyelvtanilag: KA — É DINGIR- A- A 

írásban: KA — É DINGIR-RA-KA 

Ha ez a kifejezés ragokkal nem rendelkezne, akkor valóban 

két „birtokviszonyos" kapcsolat állna előttünk, ahol 

az egyik: KA — É. . . azaz „templomkapu" és 

a másik: KA — É — DINGIR. . . azaz „Isten temp- 

Icmkapuja". 

Most felmerül az a kérdés, ha már így ki van fejezve a 

mondanivaló, miért kellenek a ragok. . . ? 

Egyszerűen azért, mert a ragokkal az értelem megváltozik, 

ha a „tükörszimmetriás" ragozó rendszer szerint olvassuk 

le a szöveget. Tegyük azt. Az utolsó rag — a „KA" — 

tehát az első birtokviszonyhoz csatolandó és az 

olvasat így: KA — É-KA.. . azaz „templomkapu-nak a". 

Az utolsó előtti rag — a „RA" — a DINGIR szó tartozéka. A 

teljes helyes olvasat így: KA — É-KA DINGIR — RA.. 

vagyis „Az Isten templomkapujának a. . .". Láthatjuk tehát. 

hogy nem egyszerű kettős birtokviszonnyal állunk szemben, 

hanem egy tökéletes nyelvtani szerkezettel, ahol a „tükörszimmetriás 

ragozású" írásmód lehetővé teszi a meghatározást 

is, hiszen a „RA" szótag magába foglalja a határozott 

névelőt. 

Vegyünk elő egy nehezebb szöveget és pedig GUDEA 

,A" cilinderének X. 28. sorából így: 

DINGIR GAL-GAL SIR-BUR-LA-(KI)- A — GE — NE. 

Alkalmazzuk azonnal a „tükörszimmetria rendszerét", 

134

4 

I 

I 

! • 

I 

teh.it az utolsó rag az első szóhoz és így folytatva — írjuk 

fel a szöveget úgy, amint olvasni fogjuk: 

DINGIR-NE GAL-GAL-GE SIR-BUR-LA-(KI)-A. . . azaz 

A Sirburlaki (Lagasi) nagy-nagy Isten-EK-NEK A. . . 

Nyelvtanilag elemezve: 

a DINGIR szóhoz kapcsolódó -NE rag jelzi a többesszáuiui. 

A már ismétlődéssel fokozott kifejezés — GAL-GAL 

a birtokos eset -GE ragjával, mint a ragnélküli teljes 

birtokviszony genitivusi kifejezője, a teljes birtokviv/onyra 

— vagyis „DING1R-NE GAL-GAL" képzettre 

vonatkozik és így a két szóból eggyé lett fogalmat teszi 

biztokos esetbe — teljesen úgy, mint a mai nyelvünk. 

SIK BUR-LA-(KI) kifejezéshez kapcsolódó „A" ugyanaz 

a határozott névelő, amit ma a szó elejére teszünk, de 

vannak üsszavaink, amikbe ez a hátul használt kiemelő 

meghatározó tartozék már benne van, annak ellenére. 

hogy ma már szót képez a régi — és nélküle létezett főnév 

vei, mint pl.: 

•i régi AB(p)-ból... a mai APa,, az ősi AB-A szerint, 

a rtg-i KASZ igéből. . . a mai KASZa, KASZ-A szerint. 

De a ,,tükörszimmetriás ragozás" használatának eddigi 

ismeretlenscgét hozhatjuk fel annak az indokolására, hogy 

s.ikszor a legképzettebb szumirológusok sem képesek az 

• •sí MaJi-Gar szövegeket helyesen leolvasni. így pl.: 

Prof, Jestin — a megnevezett könyvének (JAGS) 55. olilal.ui 

i /A a szöveget 

I 

I 

1 

I 

1 

i: — DUli — BA — A 

ugy olvassa: „Dans la maison des tablettes", vagyis „az 

ííávhá/ BAN". 

A ..liikörszimmetriás ragozás" ismerete is atka isaz-tv-' 

n^Phiutalja, hogy ez az olvasat helyteVn. 

1 

I 

Ugyanis: a meglévő és ragnélküli birtokviszony É-DUB 

i.,,' ri.vás-hi'iz". . . egybetartozó képzetet emeli ki az utolsó 

..A". Tehát így kell olvasnunk: „A" rovásház. (vagy 

isllilx".l 

lijv maiad aztán a — BA. . . valóban „hol. . .?" kérdís- 

• • i !

ilyen azonosság egymástól 5000 éves távolságban lévő két 

nyelvíorma között. ..? Ugye nincs. 

Hát akkor miért nem ismerik el azt, hogy az eddig szumirnak 

nevezett, de az ekiratokon MAHiGAR-nak leírt 

nyelv a mai magyar nyelv ősi formája. . . ? 

* * * 

Mikor ezt elmagyaráztam az ottlévö szakembereknek, 

az első volt Lábat prof., aki fejével helyeslőleg integetett és 

mondta, hogy ez helyes. 

Talán így érthetővé válik az a helyzet, hogy miért nem 

volt az én előadásom után tiltakozó, annak ellenére, hogy mikor 

befejeztem az előadást, az ülést vezető elnök fennszóval 

megkérdezte: 

,,van-e valakinek ellenvéleménye, vagy hozzászólása 

prof. Badiny előadásához?" 

És várt egy jó darabig. Senki nem szólt és mivel én voltam 

az utolsó előadó, az elnök így szólt: 

„ezzel prof. Badiny tézisét átveszem és az üllést berekesztem". 

(Hogy a Kongresszus a tézisemet átvette, azt semmi sem 

bizonyítja jobban, mint az, hogy azóta megkaptam a vezértitkár 

levelét, melyben értesít, hogy ez írásban is beadott 

munkámat átküldte a kiadónak, amelyik a kongresszus év 

könyvét szerkeszti.) 

* * * 

És itt meg kell még emlékeznem arról az esetről is, amit 

Kcmo.óczy szintén tárgyal, ami szintén a kongresszusnak a 

plénuma e'ött zajlott le és prof. Kramerrel való hosszú 

évek óta tartó — vitámnak a lezárását jelentette. 

Kcmoróczy könyvének 81. és 82. oldalán foglalkozik ezzel, 

amit én a Káldeától Ister-Gamig c. könyvemben is közlök. 

Kramer eredeti levelének a tudomásra való hozatal ez, 

melyre Komoróczy azt mondja, hogy én Kramernek a keze 

írását (En-Sukus-sir-An-Na) „latin betűit sem olvastam helyesen, 

mert a név második elemét SUBUR-nak néztem". 

Ide csatolom megint az eredeti levelet. 

Említettem, hogy ennek a névnek az elemezése hosszú 

évek óta tartó levelezésben nyilvánul meg, amit nemcsak Krámerrel 

folytattam le, hanem Kramernak a tanár segédjével 

136

iiii.iiri ige lí. 

i-' 

co 

Kranier prof. hozzám intézett kézírása 

i 

'

— Dr. Carlos Benitoval — is. Ugyanis a szóbanforgó név 

nemcsak általam, hanem igen sok szumirológus által is vitatott 

volt eddig. Éppen ezért nyúltam hozzá én is. 

A dolog ott kezdődik, hogy prof. Dr. Kramer ezt a nevet 

az ö egyik munkájában — „Sumerian Literary Texts from 

NIPPUR" (a 11. oldalon) nem úgy fordítja, mint nekem írja, 

hanem „ENMUSKESDANNA" nevet ír, és úgy mondja „The 

lord of ARATTA". Ezt Kramer 1942-ben írta. 

1946-ban Jacobsen közölt egy munkát, amelyben Kramernek 

azt a könyvét méltatja. (BASOR 102.) Ebben Jacobsen 

azt írja, hogy ezt valószínűleg „EN-SUH-KISDANA" névvel 

kel! kimondani, és nem úgy, ahogy Kramer írta. 

Prof. Benito megküldte nekem a doktori tézisét, aminek 

címe ,,ENKI und die Weltordnung". Ebben ő Lábat 208-as és 

152-es szavaira hivatkozik EN-SU-KUS-SIR-ANA névvel kapcsolatban, 

annak ellenére, hogy ezek az ékjelek egyáltalában 

nem azonosíthatók azzal, amit itt közlök, mint Kramer kezeírását. 

Ha megnézzük az eredeti szöveget, amelyik az „Enmerkár 

és az arattai uralkodó" c. ékiratos szöveg összetett 

jelében ide vonatkozik, akkor megértjük, hogy Kramer a nekem 

írt levelében már SUBUR-t ír itt a belső szó gyanánt. — 

mint a legújabb alternatívát —, hiszen odaírja megjegyzésként, 

hogy az előbbi — ENSUKUSSIRANNA — kiolvasás az 

„tentativ", vagyis feltételezett. 

Én úgy vettem Kramernek ezt az írását, mint aki az eddigi 

vitákat ide revidiálta és a SUBUR kifejezésben állapodott 

meg. (Én is azt fejtettem le a szövegről.) így az Orientalista 

Kongresszuson ezt is elővettem és bemutattam Kramernak 

a levelét, de ő egyáltalában nem tiltakozott a ..Subur" 

ellen, (amit it Komoróczy említ) nyilván azért, mert ebben 

köztünk nezeltérés nem volt. Ugyanis nem a „Subur" ékjeié 

képezte a vita tárgyát a Sorbonne-on, hanem az az ékjei, amit 

ö itt „SIR"-nek olvas és amelyik prof. Lábat szótárában a 

144. ékjeiként szerepel. Ennek pedig „SIR" jelentése nincs, 

hanem az egész világon, minden szumirológus és minden szumir 

szótár ezt az ékjeiét „DUMU"-nak olvassa, ami annyit jelent, 

hogy „fiú". Én azt mondtam Kramernek, hogy 

„a maga által ide írt szöveg rögtön megmutatja nekünk 

a nép nevét és megtudjuk ebből az egy szövegből — a Lábat 

szerinti olvasás alkalmazásával — azt, hogy az arattai nep 

a SUBUR nép volt. Hiszen ez az ide írt szöveg, amit idáig az 

arattai király nevének hittek, annyit mond, hogy „A SUBUR 

király az ég fia". 

138

I••Idus 

ellen, pedig ha helytelen lett volna, ö biztosan szót 

Lábat prof. helyesnek vette az Őrá való hivatkozásomat 

IÜ Knimer prof. egyáltalában nem tiltakozott ez ellen a meg- 

_»-niflt v-íilna az én magyarázatom ellen. 

I 

Tehát kérdezem hogy: mi jogon vádol engem azzal Ko- 

Fiiioróczy, hogy nem jól olvastam Kramernek az írását, mikor 

Kianier prof. — ismétlem — a 29. Orientalista Világkongresz- 

I-zus plénuma előtt nem tiltakozott ez ellen az olvasat ellen? 

Vagy azt hiszi Komoróczy, hogy Kramer nem mondta 

volna nekem ott nyilvánosan mindenki előtt, hogy „profesz- 

szor. maga rosszul olvassa az én írásomat"? 

Í Ksznel 

I 

legyünk. A Párizsban, a világ szabadság fővárosa 

aii — az emberek az igazat megmondják és ha valakinek 

iiius igaza, azt is tudomására hozzák. 

Csalniuk néhány — falitáblán bemutatott szöveget .—, 

melyeket mint Dr. Novotny professzor tanulmányát és megejtcseit 

előadásom függelékeként a 29. Orientalista Világmgresszus 

plénuma elé terjesztettem. 

Régi nyelvemlékeinkből természetesen csak azokat a 

szemelvényeket" fogom bemutatni, amelyek megítélésem 

l/crint a sumir-magyar nyelvi kapcsolatokat jobban megvilágítják 

és a kiértékelésnél döntő jelentőségűek. 

139 

! • 

•• • i , 

'' i

A TIHANYI APÁTSÁG ALAPÍTÓLEVELÉNEK 

MAGYAR SZÓRVÁNYAI 

Ez a nyelvemlékünk 1055. évben kelt. Tartalmazza I. 

András magyar király által alapított tihanyi Benedek-rendi 

A,.Ais;itf r-iszére adományozott birtokokat s annak határait. 

Az oklevél hitelességéhez kétség nem fér! Az oklevél 

latin nyelven íródott. Nyelvészeti szempontból — kiemelkedő 

fontosságúvá — a latin szövegbe beágyazott „magyar 

nyelvi szórványok" teszik. 

Ez alkalommal csupán azokkal a „magyar szórványokkal" 

kívánok foglalkozni, amelyek alaptételem helytállóságát 

és latin fonetikával írt valódi sumir szövegek fejlesztett 

formái — szemléltetően — támasztják alá. Vegyük ezeket 

sorra. 

l.l Az első „szórvány": „Tichon". Ez mai nevén: Tihany, 

amint a címben is szerepel. A név — a későbbi latin 

nyelvű oklevelekben: Tikhon, Tikoniensis, Tichoniensis. Tehát 

ezekben a: k, kh, eh írás váltakozik, majd „h"-ban állapodik 

meg. Ez a hangváltozás a sumir hangfejlődéssel egyező: 

g vagy k — h. 

A név sumir prototípusa (ősalakja): 

Ti-ku-unu. 

A sumir szöveg elemről-elemre: „Ti" (til-ből) = élet, 

,,ku" = fényes, tiszta, kegyes, szent. Jules Oppert (francia) 

az „eme-ku" szóval kapcsolatban utal aírra, hogy a „ku" 

imádást is jelent, ezért szent értelemmel kell fordítani — 

tehát: „szent nyelv"; ,,unu" = ház, lakás (pl.: Ud-unu = 

Nap (Világosság háza, ez egyébként „Larsza" város ősi neve. 

A magyar helységnevek között megfelelője: Adony község.) 

Jelentése: Szent (kegyes) élet háza. A magyar nyelvészek 

— a sumir nyelv ismerete nélkül — a szláv Tichomir, 

Tichoslav személynevekkel hozták etomológikus kapcsolatba 

e nevet. A szláv nyelvben azonban a kezdő „Ti" szótag 

,,Tyi"-nak olvasandó és ejtendő. 

Sokkal inkább elfogadható a fenti megoldás, mert hisz 

Tihanyban volt a szerzetes rend Apátságának kolostora és 

temploma, s itt valóban szent (kegyes) élet folyt. 

2.) „Fuk". Ezt a szórványt a kutatók azonosítják a mai 

Sió-fok — helynév második tagjával. 

140

.Sumir ősalakja (prototípusa) és fejlődése: 

fwj ujjú — bu-uku — pu-uku — fuku — fok. 

K* tulajdonképpen az elől bemutatott: bi-igi, be-ege = 

ÍIÍ, íc|»ö rcsat, eleje jelentésű szónak „u" hangzós váltotta, 

«ho| a ,.g" fejlődik: ,,k"-nál megrekedt. Szemantikai- 

»< «it> bevehető a várfok, hegyfok szavakkal, aholis a fok 

» a rar vagy hegy kiemelkedő felső részét jelenti. 

A •>umir ,,u" hangzónak itt „o" hangértéke van. 

.1 » K nyelvemlékünkben két ízben is előfordul a Hu- 

IwtMxii helynév, mely egyébként egy nagyobb birtoktestet 

Jl J Halálon partján. A helynév sumir prototípusa: 

« * 'Nul-lu-hu-Ud-i. 

Jelentése: Halál őre. Ez valamelyik Sorsmeghatározó 

^^—V.mt.iri sumir islen (valószínűleg: Nana — Istár) neve, 

• mi ősi sumir szokás szerint, — mint óvó és védő nevet — 

^^•rmrlynóvként is használtak. 

Klemzés: (Analizis). 

K 

Gul vagy gal — hul vagy hal = pusztulás, megsemmi- 

!«•*. La vagy lu — (lal vagy lul-ból) = teljes, teljesnek 

ntti, A ket szót összetéve: Hul-lal vagy Hul-lu = tdljes 

Íusxlulás, azaz: halál. 

V. i). a mai „halál" és „hulla" szavainkkal. 

Hu fgu vagy ga-ból) = genitivusz eset (genitive), (case) 

Vi\ (vagy Ad) = őriző (atya is). 

I 

..I" vagy ,,e" — a birtokos névmás egyes szám 3. sze- 

•lye. ové, — teljesen — ,-ni .— e-ne. 

Itt i-i az u o; olvasata tehát Hollódi (sok ilyen magyar 

o.a!..

előre ható hasonulással) = kettő; atu (a sumir „utu" változata) 

és ur = őriző (Halevy szerint is!). 

5.) Ursa. Szintén helynév. A kutatók kapcsolatba hozzák: 

Örs — Örsi helynevekkel. Szerintem ez eredetileg „méltóság", 

majd személynév volt. 

Sumirul: Ur-sa vagy Ur-si. 

Jelentése: Kegyes pásztor (őr). 

A teljes sumir név: Ur-su-uru — A városállam kegyes 

pásztora (őre). Anonymus ,,Gesta Hungarorum" című krónikájában 

(1200 körül) pontosan így szerepel, mint honfog. 

látó vezérnév. Más sumir megfelelője: Sib-zi-kalam-ma 

Az ország hü (kegyes) pásztora. Ebből az tűnik ki, hogy a 

magyar fejedelmi személyek (dux) az ősi sumir hagyományokat 

megtartva — főpapi funkicót is gyakoroltak. 

Elemzés: Ur vagy sib — őriző, pásztor. 

Sa-si-su (sag-ból) = kegyes, fényes, tiszta; uru = városállam; 

kal-am-ma = ország. 

6.)Putu wu eieze (et) knez. 

Uj sumir: Putu-wu-ege-ze (et)ke-en-es. 

Régi sumir: Pata-mu-igi-zi (et) kí-in-is-e. 

A „pata-mu En-lil-ke" kifejezés gyakran szerepel az 

ékiratos táblákon. A szakirodalomból pedig ismerjük a Paten-zi 

— Pat-e-zi vagy csak röviden „En-si" kifejezést — 

mint a sumir „papkirályok" címét. Itt tudni kell, hogy az; 

ősi sumir jogszokások szerint az ország legitim uralkodója 

csak az lehetett, aki En-lil istentől — Nippurban — főpapja 

útján — az uralomra megbízást nyert, pontosabban, akit ez 

„néven nevezett". Ez sumir kifejezéssel Pad-da-mu — Patamu 

— előreható illeszkedéssel Putu-mu. Az igi-zi — ege-ze 

— eie (eje) = jelentése: kegyes úr (vagy igaz úr). Szemantikailag 

(jelentéstanilag) teljesen egyező a sumir királyok 

„En-zí" címével. 

A „putu wü ejeze" — „néven nevezett kegyes (igazi 

úr" tehát ugyanannyit jelent, mint a sumir: Pat-e-zi — vagyis 

uralkodót ,királyt. 

Ehhez kapcsolódik az et — latin kötőszóval — a .,knez" 

szó. Itt nyilvánvalóan hangkiesés (elizió) törtéit. Olvasata 

így: kenéz. Minthogy a sumir „s" a magyarban is sok esetben 

„z"-vé változott — a sumir prototípus: 

ke-en-es-e 

eredeti alakja: ki-in-is-e 

142

c 

Jelentése: ki-en (En-ki) isten gyermeke. E$ (us-ií) = 

ií>c-frm*k, ver, ivadék (Halevy). Szószerinti jelentése megegye/ik 

a ki-in-gir — ke-en-ger — régi sumir népnévvel. 

A királynévsorok szerint a II. uri dinasztia egyik királya 

iKn-tcmen-a kortársa): Lu-gal Ki-in-is-e du-du. MintiH.jjy 

ufjy a sumir, mint a fenti szövegben — ez a szó az ural- 

I 

h«-í«ii iim iLu-gal — Pat-e-si) után következik, valószínű, 

r>"Hy mindkettő a király — főpapi funkciójára — utal. Ezt 

Luurnasztja, hogy a magyarsággal érintkező szláv népek 

|M|», fejedelem" (fürst) jelentéssel vették át a tárgyalt 

k'4il. 

! • 

|7 i (Usnaii helynév. Nagyobb birtokot jelöl. 

Sumirul: Cíi-K-na-gu. Jelentése: nagyúr. 

Klem/és: Gi-ií vagy Di-is = ur; na (vagy nu) = nagy- 

Muk lenni, kiemelkedni; gu (ge) — lekopással: „u" — adjec- 

• «>«•» úr. Azt, hogy ki ez a fényes illetve nagy úr, megiiuiidja 

a község régebbi neve: Apáti (Kisbár-apáti), vagyis 

Tihanyban székelő Apát. Nyelvemlékeinkben előfordul a 

f 

1)I-I»" változat is: Dís-na-azag — Disznaaszó. Sumirul: Di- 

nm-u-mtng. Az eddig ismeretlen „azag" szó jelentése: fé- 

>n, liszla, szent. Szószerinti jelentése: Szent (vagy fényes) 

ujK'y ur Kz nyilvánvalóan még magasabb egyházi vagy vi- 

LIÎ méltóságot jelölt. Ma már azonban pontosan azonosíta- 

• i nem tudjuk. 

H i A nyelvemlékben előfordul a: „Nogu azah fehe" ha- 

Ui»'m-iíj«loIó helynév. Sumirul: Nu-gu (vagy Na-gu) azag- 

*-rgr. Miután a bi-igi — be-ege (fejlesztett alakban „fe- 

9" '• nemcsak főt, de főembert, urat is jelent, ezt szintén így 

' T!^|.i!juk: Nagy szent (fényes) úr (esetleg fejedelem). V. 

-bkent Aszó-fő községnévből. 

ü-lO.i Munarau kerekű és Monarau buku. Mindkét haji 

megjelölés a gisnau" apátsági birtokra vonatkozik. Sze- 

Íntem ugy •» ,,kerekű" mint a „buku" helységnevek jelzős 

'

A „mogyoró" szó hasonló a fentihez. Mu-gur-u vagy 

Mu-un-gur-u = kerek magú (magja kerek). Gur = körbemenó, 

körbeforgó — vagyis kerek. — Mu — mag, un (u-nn) 

évé. 

11.) Kulun (latinosan: Culun) tó és praedium is. 

Sumirul: Kul-unu vagy Kal-an. 

Elemzés: Kul vagy kai (gal-ból) = gyermek. 

An, — un-u — Ég vagy Égisten. 

Jelentése: Ég gyermeke vagy Égisten gyermeke. Dávid 

Antal magyar asszirológus szerint a sumirok az Ég vagy 

liten gyermekének nevezték és tartották magukat (Babilon 

ól ASSur. Budapest, 1926.) A név onnét veszi eredetét, hogy 

a tó és praedium valószínűleg a „honfoglaló „Kalan" nemzetség 

szállásterületéhez, illetve birtokához tartozott. Ez a 

feltevés azonban további kutatást igényel. 

Mahler Ede (magyar) kutató megemlíti, hogy Nippur 

város neve azonos a bibliai: Kalné-val, ami éíciratosan: 

Kul-unu". Nippur volt egyébként a kulturális élei középpontja. 

Sumir földön is „uru-azag-ga" = szent városnak is 

nevezték. 

12.) Ekli (latin: Ecli). Itt is hangkiesés történt. Teljesen: 

Ek-ili vagy Ékeli. 

Sumir formája: Ek(e)-il-i (Ege vagy ligi-ili-ből). 

Jelentése: Az „Ég ura". Tehát isten-név, amit személynévként 

használtak. A kutatók Szerint dunai rév (ad portum: 

Ecli). Tehát a személynévből helynév lett: Ekei vagy 

Ekil. Ma is van ilyen községnév: Ekei (Komárom megye). 

Itt fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ebben a nyelvemlékben 

túlságosan sok a magánhangzó kiesés. A magyar 

nyelv éppenúgy mint a sumir — nem szereti a mássalhangzó 

torlódást és mérsékelten alkalmazza az eliziót. Ebből arra 

lehet következtetni, hogy ezt a nyelvemléket — nem magyar, 

hanem idegenajkú szerzets foglalta írásba.' Ennek az a 

hátrányos következménye, hogy amint megállapítottam — 

a nagy gyakorlattal és tudással rendelkező nyelvészeink is 

— nem egyszer — tévedésbe esnek, szófejtésük során. 

13.) Fidemsi. Az oklevél nem mondja apátsági birtoknak, 

hanem annak határát jelölő „terra". E névnél is elizíó 

(hangkiesés) történt. A helyes olvasat szerintem: Fidemesi. 

A kutatók Csepel szigetre helyezik, azonban másutt is van- 

144

nak ily helynevek. A történeti sorrend: 

Kidcmes — Fcdemes — Födémes. Ezt a nevet két résziv 

kell bontuni és pedig: 

a.) Fid es b.) emesi (emes) ada. 

A fid — fed — főd hangfejlödésből láthatjuk, hogy itt 

i mai .,fi>ld" (terra) szavunk archaikus alakjával állunk 

k/c-mben, amit népiesen ma is féd — „főd"nek neveznek. Ez 

egyike a legősibb szavainknak. Sumir-föld, mint a folyami 

kuliurúk földje ismeretes. Ezek a kezdeti kultúrák a folyó 

li'Mjni vagyis partján alakultak ki. A folyó partja volt ele- 

-nic .1 művelés alá vett fold. 

^îíjfiurui: bi-gi-id = folyó partja. 

^H^lemzés: bi = övé (névmás); gi — ge (vagy ki-ke) = 

f»ar(, hely; id folyó. 

Ennek alakulása: bi-gi-id — pi-gi-id — fi-gi-id — fihi'id 

- li-id — fid. (V. ö. az elöl bemutatott: bi-igi — fej 

Hangtortt-neti fejlődéssel). Érdekes, hogy már korai nyelvt 

inlikc-iiikben (1046.) találkozunk a fejlettebb „féld" forinuv.il, 

ami nyilvánvalóan — fehid — fejid — fejd — féld 

alakulással jött létre. Ez is igazolja azt a megállapításorn.il, 

hogy a nyelvfejlődés nem volt egyenletes! 

b i Az „Emesi" szó sumir prototípusa: eme-se — kegyes 

anya iKmo anya) si, su, őa (sag-ból) = kegyes, tiszta, fé^ 

nyes A Deimel szerint: „emes" — papnő, főpapnő. Ez össziMMgbun 

áll a szószerinti fordításommal. Ilyen értelemmel 

ív a s/avunk kiveszett. Megtalálható azonban az „emse" 

•-«-" s/ti anya (vagy nőstény) sertés jelentéssel. 

A leniickhez képest az oklevélben szereplő: fidemsi teli..! 

i/t jelenti, hogy: főpapnő földje. 

l-l i Segisti. Ez nem helynév, hanem kisebb tavat jelent. 

Siiimiul: Sigis-tí = tókiöntés. Sigis (F. Hőmmel szeinti^^kioiítés. 

Ti-(tim) .— tó. 

lî Kangre/ via. Amint a latin szöveg megjelöli, ez 

ifin v. i-gvbcn birtokhatár. Itt is kiesett a második magán- 

-»ng/«;, a ,,z" véghangzó előzménye: s. Olvasata tehát: Kanarc*. 

A Minierológia úttörői megállapították, hogy a sumir 

I'fi f'jiFi-gibb neve: Ki-in-gir — Keen-ger. (Oppert, De- 

».-.< h, stb i 

Ki-in vagy Ki-en (In-ki — En-ki) istennév. Jelentése: 

145

Alsó világ (Ki) (föld és vizek ura). Egyébként ő a sumirok 

teremtő istene, az isteni triász harmadik tagja. 

Gir — Ger vagy Gar = gyermek, nemzett (F. Delitzsch 

„teremtménynek" fordítja). 

Jelentése tehát: Ki-en (isten) gyermeke. 

A ,,Ke-en-ger" mélyhangú változata a „gar"-hoz igazodó 

előreható illeszkedéssel: Ka-an-gar. 

A továbbiakban tudni kell, hogy a sumir nyelv a többes 

számot kétféleképpen képezte: vagy az ,,es" (ez gyakoribb) 

vagy a „ke" (ge-ből), ez a ritkább, többes jellel mindkét 

szó jelentése: sok. 

Ehhez képest a ka-an-gar többes száma: Ka-an-gar-es. 

Megkaptuk tehát a „Kangrez" név eredeti alakját. 

Az oklevélben előforduló „Kangrez — Ka-an-gar-es" — 

via, azt jelenti tehát, hogy sumirok, vagyis magyarok útja. 

A „ke-en-ger" többes száma: Ke-en-ger-e-ke (vagy Keen-ger-es) 

= En-ki gyermekei. Ez utóbbit teljesen azonos 

formában megtaláljuk „Benedek veszprémi ispán (comes) 

1171. évben kelt végrendeletében", mint terra (és villa). 

,.Kengerek"-et. Jelentése itt is: sumirok azaz magyarok földje. 

Ezek perdöntő bizonyítékok. Megjegyzem itt, hogy a 

Ke-en-ger, ku-un-gur, ka-an-gar sumir népnévvel feltétlenül 

etimológíkus kapcsolatban állnak a: Hungária, Hongrois, 

Unghoria, Ungarn országnevek, melyek különféle nyelveken 

— Magyarországot jelölik. 

16.) Gnir uu ege Holmodia. 

Sumir szöveg: ge-ní-ir wu-ege: Gul-muh-di-a. 

Régibb forma: ge-ni-ir mu-igi Gal-mah-du-a. 

A sumir szöveg elemről-elemre: 

ge= egy, első (ige-bői, első lekopással) 

ni-ir = fejedelem (nim-gir összevonása) 

mu — wu = ő, övé — de lehet „nevezett" is 

igi — ege = úr, uralkodó, tekintő. 

Gal vagy gul = nagy. 

Mah vagy Muh -— ma vagy mu = Magasztos (Isten) 

du-di = gyermek. 

A szöveg áttéve mai nyelvünkre: Első fejedelem ura 

(nevezett úr): Gal-mah-dia = nagy Magasztos gyermeke. 

Itt fel kell hívni a figyelmet, hogy a sumirok „Mah" = 

146

4 

* 

lfaf(a.szto$", „Fenséges" címmel mindig a legfőbbnek tárult 

ifttenukct tisztelték meg. A ,,Gal — Mah" általában a 

tuJMirok regi nemzeti istenének El-lil (En-lil) istennek volt 

enne. V. «i. Isin sumir városállamban. E-gal-mah — Nagy 

toaH*hf.loa háza (temploma) KA-DIN-GIR-RA-KI-ban (Babll-bcni. 

K-inah Ur-ban pedig E-nuun-Mah. 

Már előbb említettem, hogy a sumir nyelv fejlődéséin 

a ..%" hangzó — h útján — igen gyakran lekopik. Ezért 

„fial-inuh-dí" név is Almádi"-ra változik Ma is van ilyen 

«v ;i Halilton nyugati partján: Balaton-Almádi. 

~*A * * * 

m 

^•^^ Kzt'k a szövegek is fel voltak írva (nem mind) azokra a 

'••hliikra. melyeket a Sorbonne-on bemutattam és — mint Dr. 

fíov.dny kutatási eredményeit — előadásom függelékéhez 

Falollam. Kzek azok a „magyar" szövegek, amelyeket a je- 

•\i> szakemberek ,,szumirul" olvastak el. 

Persze ilyen pozitívumokat a „Sumer és magyar?" című 

«t nvv nem említ, hanem tudománytalan mende-mondákkal 

:\rk

összes munkát úgy, ahogy itt azt mondom." 

A könyv angolul jelent meg. Címe „THE SUMERIAN 

WONDER", kiadója a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem Orientalista 

Iskolája és amennyiben az olvasókat érdekli, vagy 

Komoróczy meg akarná ismerni, úgy szíveskedjenek megrendelni 

azt az európai vezérképviselőtől, aki senki más, mint 

Brill-Leiden. 

Spanyol nyelven most kerül sajtó alá és a bizonyítékok 

magyar feldolgozását a Káldeától Ister-Gamig c. trilógia II. 

ós III. kötete hozza. 

És ide kell írni megint a mottót 

KMH 17 x: 

amikor így ír (38. old.): 

„A nyugati magyar emigrációnak az a része, amely a 

.sumer-magyarológia' tanait hirdeti, nem tudott mélyebb gyökereket 

ereszteni új hazájának szellemi életébe, ezért helyzete 

— s ezzel együtt a közlés lehetősége is — legtöbb esetben 

szüntelenül változik". .. mert ez megint hazugság és e 

ferdítést legjobban az bizonyítja, hogy 

1.) a szumir-magyar azonossági bizonyítékokat a Buenos 

Airesi Jezsuita Egyetem adta ki és 

2.) az ide tartozó tanulmányokat ez az egyetem a „saját 

hazája" (Argentína) szellemi termékének tartja, 

3.) erre hivatkozik a könyv előszavában az előszót író 

személy, aki senki más, mint az egyetem Rector Magnifieusa. 

* * * 

Ez a könyv azonban nemcsak Badiny Jós Ferenc kutatási 

eredményeit összesíti, hanem a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem 

Szumirológiaí tanszékével együtt dolgozó kutatók és azon 

akadémikusok munkáját is ismerteti, akik az egyetem irányítása 

szerinti, magyar ősiségi kutatásokban részt vettek és kutatási 

eredményeiket a 29. Orientalista Világkongresszus plénuma 

elé terjesztették. így megtalálhatók benne Miss Mary 

BRADY, Mme. G. ENDERLIN és Margaret von HAYNAL 

asszonyság tanulmánya is. 

Ezeknek megemlítésekor tárgyalnunk kell e legutóbbi 

tanulmányt, mert Komoróczy könyvének 93. oldalán ezzel 

foglalkozik, felháborító tiszteletlenséggel kezelve ezt a — miképpen 

majd a következőkben látható — fontos és tudomá- 

148

I 

Jg 

- ím wen/ációként kezelt felfedezést, ami a 29. Orientalista 

világkongresszus Közel-Keleti Osztályának — szintén az első 

ulfura hangzott el — a Sorbonne-on — 

A BUENOS AIRESI SZUMIB PECSÉTEK 

• .i?itiw-I Sajnos megint ide kell iktatnunk a mottót 

KMII 18 x: 

«rii könyvének említett oldalán teljesen meghamisítja és ki- 

MI'JI Margaret von Haynal asszonyság előadásának szöv«P«« 

m it! azon kell gondolkozni, hogy az a kitétele, melyet 

ÍM alkalmaz, nem meríti-e ki a sajtóban való tudatos hamisítják 

test váltott ki, amikor így írt: 

„A történelem Szumériában kezdődik, mert az első emberi 

civilizáció itt született. A sárga folyó völgyi CHINA legősibb 

műveltsége a Kr. e. második és a harmadik évezred legvégére 

megy csak vissza. 

Mezopotámiában azonban az első emberi települések 

százezer évre visszavezethetők és az első városok — mint a 

haladás első jelei megjelennek már a Kr. előtti 6000 és 4500 

között. 

A továbbiakban az argentin születésű újságíró tudósítja 

az olvasót a szumir városállamokról, az uralkodók (pa-te-si) 

és Isten közötti viszonyról, az emberiség első irott törvényeiről 

(UR-NAMMU) és a pecsétek hivatásáról. 

Ez tehát az az információ, amiről az argentin újság olvasóit 

1969, június 1-én, vasárnap tudósította. 

Természetesen rögtön azt kérdezhetjük: „mi volt az ok 

arra, hogy ilyen közleményt közhírré tettek... ? Mi ennek a 

tudósításnak az eredete. .. ? És miért publikálnak ilyen régi 

dolgokat az argentin hétköznapi élet során. .. ? 

Sokszor nemvárt véletlen dolgok történnek az életben. 

Ilyen volt az az eset is, amikor a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem 

Szumerológus Professzora ráakadt az Etnográfiai Múzeumban 

egy kis fadobozra, amelyik már 60 éve volt egy sarokba 

dobva. A doboz tartalma mar egy fél évszázad óta a feledésé 

volt, mig végre egy szakember kezébe került. És a 

doboz tartalma sem több sem kevesebb nem volt, mint 53 ősrégi, 

mezopotámiai pecsét, melyekből 

16 az ősi Szumir korba, 

12 a Babilonba, 

4 a Kassita korba, 

9 az Achemenida-Perzsa időbe, 

3 a Sémi-Akkád, 

10 a sémi-amurru, hurrita és elami. 

Természetesen a pecsétek előkerülése óriási érdeklődést 

váltottak ki a Buenos Airesi Salvador Egyetem Orientalista 

Iskolájának hallgatóinál és mi — az ,,asszíriológia és szumirológia"- 

tanszék tagjai — Professzorunkkal nemcsak a pecsétek 

leolvasásával foglalkoztunk, hanem felkutattuk az Etnográfiai 

Múzeum írat- és levéltárát, hogy a pecsétek küldőjét 

— tehát azok származását megállapítsuk.« 

tgy vezette be Margaret von Haynal asszonyság Sorbennei 

előadását, amit angolból fordítottunk magyarra. 

150

Ebből megállapíthatók a következők: 

l.l Margaret von Haynal asszonyság Sorbonne-i elöadá- 

Jit egyáltalában nem beszél „szenzációs felfedezésről", ha- 

M«-m ismerteti a legnagyobb argentin napilap beszámolóját, 

ahul .1/ argentin újságíró „nem mindennapi" eseménynek 

nii-i.iM'tcili' azt az érdekességet, hogy 5000 év távlatából Buelu« 

Airesig sugárzó kultúra termékei 60 évig voltak egy satttkba 

diibva anélkül, hogy valaki észre vette volna. De — 

iiity vi'huk - a budapesti újságírók is hasonlóképpen járnának 

fi. ha valahol Budapesten találnának 53 szumir pecsétet. 

2 i Margaret von Haynal asszonyság nem beszél máso- 

!•"! ^fe i's Badiny professzor nevét előadásában meg sem em- 

-1 i Míg Komoróczy tudósításából a tudománytalan preiMilt-ni-ta 

árad, addig az említett von Haynal asszonyság va- 

Inban szakértelemmel tárgyalja a körülményeket is és a pei'• 

lek vizsgalatát is. 

In meg kell említenem azt, hogy ezeknek a pecséteknek 

i vi/^gálata teljesen szakszerűen folyt le. 

Ugyanis a Jezsuita Egyetem Orientalista Iskolájának az 

Lm/iriolögia és szumirológia tanszékre beiratkozott rendes 

hallgatóiból egy bizottság alakult, amelyik 

a i rendszerezte és időrendbe sorolta a pecséteket, 

I) i azokról lenyomatokat készített annyi példányban, 

amennyi egyetemi hallgató a bizottságban volt (+ 1 

példány a professzornak). 

| 

! 

Miután a bizottságnak 7 tagja volt — erre a tudományos 

i/»gal.ifra i's a tanulmányok elvégzésére 7 tanú is áll rendele/rsrv 

a LA NACION napilap — szintén bizottságilag — 

u Kji'lrnt reporlerei, fényképészei és igazgatóin kívül. 

Kiinvi a Buenos Airesi szumir pecsétek származására és 

i/vuâiunak körülményeire vonatkozólag — kielégíti a ked- 

i s^laso kíváncsiságát és arra is elegendő, hogy Komoróczy 

'nU-N-n rossza kara tát ismételten bemutassuk. 

* * * 

A/ iKlckes ebben az esetben azonban az, amit Komoró- 

! V kihagy" es meg sem említ. . . és ez nem az „emberiség 

• •»! >

nyomatot, amit ugyanígy nevez — az „emberiség első vetőekéje". 

Von Haynal asszonyság személyesen nyújtotta Kramer 

professzornak a Buenos Airesi pecsétnyomat gipszmásolatát, 

amelyen az alábbi „vetőeke" látható 

és annak a véleményének adott kifejezést, hogy az, amit 

prof. Kramer legrégibbnek minősített a megnevezett könyvében, 

az későbbi, mert a Kassita korban (kusita időben) használatos 

„keresztjelkép" látható rajta. 

Itt bemutatjuk a Kramer féle „vetőekét" is. 

Ami a magyar őstörténet és a Magyarság szumir eredetével 

kapcsolatba hozható, az egy harmadik pecsét, melynek 

megemlítésétől „óvakodott" Komoroczy éppen azért, mert 

ennek bemutatása és említése már 

• mezopotámiai szumir pecséten látható példával igazolja 

» esztergomi Árpádházi 14 oroszlán mindegyikének a testén 

látható, 4 ékből álló babiloni fogalomjegyet. 

Erről a pecsétről Margaret von Haynal — a Sorbonne-on 

— az alábbi kiértékelését adta elő: 

•A pecséten látható istenszemélyek fövege szerint a pec*ct 

az uj-babiloni korszakba (Kr. e. 600 körül) sorolható. Az 

,.det fa" ábrázolás a pecsét két szélén a késői asszir kor tulajdonsága, 

de mondhatjuk nyugodtan babiloni eredetűnek, 

miután ebben az időben BABILON assziria egyik tartomá- 

152

MV.I volt. Ugyanezt a formát találjuk meg azonban az Achemciiidák 

idejében is. A tízágú csillag a belső körrel a babi- 

lniii 1STAR szimbóluma, mivel a „tízágú" csillag ennek az 

időszaknak a terméke. A csillag mellett áll egy hagyományos 

•/ninir öltözetet viselő istenszemély, akit könnyen felismerhetünk, 

mert egy olyan bikán áll, amelyiknek oldalára rá van 

írví! iwbiloni karakterű írásrend szerinti neve — a három ék 

SIN. így a Holdisten ő, aki egyik kezében a mércét és a 

másikban az „életviz" poharát tartja, ő itt a termékenység 

szimbólumainak kíséretében van ábrázolva, mert nemcsak 

/ént állatán áll, 

i.meni háta megett ott van az ,,égi bika szarva" is — a legkifejezőbb 

holdszimbólum. A növekedő „újhold és Vénusz" 

10 ágú csillag) sugárzása az égből termékenyítik a Földet. 

A másik oldalon egy másik ístenszemély trónol. Trónja a 

.-i Húgukba ér. A trón egy oroszlán hátán áll, melynek oldalún 

olvashatjuk az istenszemély nevét, ahogy a babiloni ékasrendszer 

szerint oda van írva: EA. . . a Tudás Istene. 

Ez az első babiloni pecsét, melyet eddig ismerünk, umcJyv 

az islennevek rá vannak írva. Ettől az időszaktól kezdődőii 

az egész Közel-Keleten találunk olyan oroszlán-ábrál.isokaí, 

ahol az oroszlán testén megtaláljuk a négy éket, 

ml írási, amelyik mutatja, hogy ezek az oroszlánok EA is- 

:»•! iszemélyt jelképezik. 

Ennek — a Buenos Airesben előkerült — szuraír pecsétk 

köszönhető az, hogy megoldhatjuk annak az oroszlániinbólumnak 

a titkát is, amelyik az Ister-Gami (Magyar- 

•..szágii — most már keresztény szentély falára van festve 

kb. a Kr. u.-i 10—11. századból ered. 

A babiloni ősvallás hagyományai elterjedtek a Dunáig 

.i kereszténységhez is és a legérdekesebb része ennek az 

idencíának az, hogy a szumir-babiloni Örökség — az én közí'niiköd:semmel 

— most ideért az Atlanti-óceán másik ol- 

153

[ 

Ennek a nagyszerű és a „keleti tudományok" diplomájával 

rendelkező asszonynak írása tehát a legnagyobb 

„szenzáció" — magyarság tudományi szempontból —, mert 

megmagyarázza és kétségteleníti az esztergomi oroszlános 

szimbólum oroszlánjának oldalán található okiratot 

és azt a „Tudás Istenének" — a babiloni „EA"-nak—, a 

babiloni írásrend szerint írt nevének ismeri fel. 

Hát ez az oka Komoróczy „hallgatásának". Ezért nem 

említi meg Margaret von Haynal asszonyság „másik" pecsétjét. 

E sorok írója szemtanúja volt ennek a Sorbonne-i előadásnak 

és látta azt is, hogy a világ egyik legelismertebb szuétk 

mir-babiloni pecsét-szakértője — Prof. AMIÉT — (a Louvre 

^^ Közel-Keleti és Egyiptomi leleteinek chef-coservateur-jel kézbe 

vette von Haynal asszonyság által bemutatott két pecsétet, 

azokat nagyítóval megvizsgálta és — helybenhagyólag 

— szó nélkül visszaadta. Személyes kérdésemre adott válaszában 

— a pecsétek eredetiségét megerősítette. 

* * * 

A Helsinki-i halálharang kong a Magyar Élet felett. Temetni 

azonban csak a „halottat" lehet. . . és a MAGYARSÁG 

MÉG ÉL. 

Hogy idáig jutottunk az agóniában, ez annak a következménye, 

hogy eldobtuk ÖSI HAGYOMÁNYKINCSÜNKET 

„Nyugatba helyeztük magunkat" és nem vettük észre, hogy 

a „müveit nyugat" legforróbb óhaja az, hogy minket, mint 

„az északi primitív zónák kultúr-szegényeit" minél hamarább 

letörüljön az európai térképről. 

Helsinki ma megmutatta, hogy a magyar NEMZETVÉ 

DELEM alapja ÖSI SZÁRMAZÁSTUDATUNK ÉLETRE 

KELTÉSE és TÖBBEZERÉVES SZENT HAGYOMÁNYA- 

ÓINKNAK VALLÁSOS KEGYELETTEL VALÓ ÁPOLÁSA. 

Ezért azt kérjük az olvasótól és minden Magyar Testvértől, 

hogy az Esztergomi Oroszlán Szentély tiszteletében osztozzon 

velünk. Elő kell készíteni e SZENT HELY kegyeletes 

kezelését. A hazatérő Magyar Testvérek zarándokoljanak el 

Esztergomba, az otthoniak pedig szervezzék meg e szentély 

kegyeletes ápolását azokon a napokon, amikor Holdtölte van. 

154 

Ide írom, hogy mit kell tudni e hagyománytiszteletben

VIII. 

AZ ESZTERGOMI VÁRKÁPOLNÁBÓL 

ÉS AZ OROSZLÁNOKRÓL 

Egyik amerikai munkatársam meglátogatta Esztergomban 

az u.n. Várkápolnát. Mint „idegen kutató" kért a Múzeumban 

valami ismertetöt, amiben le van írva a kápolna 

története, eredete, keletkezése. Adtak neki egy „Múzeumi 

Füzetet", mely Dercsenyi Dezső szerzőtől „Az Esztergomi 

Várkápolna" címet viseli s a magyar szöveg mellett egy 

ágy oldalas francia szöveg győzi meg az „idegen látogatót" 

ITrról, hogy amit látott, az mind idegen — főleg francia-mesterek 

munkája, ízlése és művészete és a magyaroknak mindazokhoz, 

amit bemutatnak, egyáltalában semmi közük nincs. 

igen jó példája ez a könyvecske annak, hogy a mai „magyarországi 

tudományos körök" célja a nemzeti hagyományok és 

• magyar Ősiség leértékelése, hiszen a legcsekélyebb lehetőüéget 

sem adják meg a szemlélődőnek ahhoz, hogy valamit is 

|,.magyar alkotásnak" találjon. Egy „idegen", de jószándékú 

V-s az igazságot kereső kutatónak igen nevetségesnek és politikai 

ízűnek tűnik fel olyan nemzeti értékeknek a tudatos 

ltulajdonítása, lekicsinylése és „idegen hatásnak" való miősítése, 

amiről könnyű szerrel megállapítható, hogy a mayaroknál 

valóban sajátjukként meg volt. 

A jelenlegi magyarországi tudományosság a magyarellees 

politikai vezetés parancsuralma alatt áll. Éppen az Eszter- 

__. m környéki Pilis-i területeken lévő épületmaradványok 

kezelése igazolja legfőképpen azt a — tudományban eddig 

,smeretlen — szándékot, mely a kutatási lehetőségeket azzal 

átráltatja, hogy a régészeti anyagot tudatosan elpusztítja 

íj> mielőtt a kutatás megindult volna. így nem sikerült 

Mautolsó évtizedekben mutatkozó azon lehetőség kiaknázása, 

azt szolgálhatta volna, hogy megtaláljuk ATILLA VA- 

,OSÁT és VETUS BUDÁT. Ugyanis — ha ez a mai magyars/ági 

politikusokat nem is érdekli — minden keleti tudománnyal 

foglalkozó tudós igen nagy kíváncsisággal fordul e 

[hetöség felé. Tehát „igen különös", mondhatni „rosszán- 

Itti" intézkedésnek vehető az a tény, hogy a kutatások heii 

„magyar" hatóságok felparcellázták, eladták, beépífrtftk 

azokat a területeket, ahol ATILLA VETUS BUDA- 

\H.\T kutatni és kiásni lehetett volna. Egyáltalában nem 

ici(ciuk „régészeti értéknek" a 

155

Pilis-hegység, Dómós, Pilisszentkereszt és Esztergom közötti 

területeken elterülő hegyi várak maradványait, az ezeket 

összekötő és sok mérföldre kiterjedő fal, árok és sánc-vonulatoknak 

várerödítményes fal maradványait, régi kövezett 

utaknak, vízduzzasztóknak, kolostoroknak épségben megmaradt 

részeit és ezek összefüggést mutató rendszerét. Ledöntötték 

a hatalmas, emberalkotta művek nyomait, összetörték 

a paloták faragott, megmunkált köveit, „nem vették észre" 

• lakótelepek, nagy épületek megmaradt alapfalait s az ezernyi 

cserépmaradványt kézbe sem vették. 

Ezt a tudományos kutatás ellen elkövetett bűntényt 

azok a magánkutatók foglalták írásba, akik arra következtettek, 

hogy 

1.) az elhanyagolt és részben elpusztított régészeii anyag 

Pilisben a Dunamedencét 896-ben megszálló Árpád- 

Ház királyi központjának maradványait rejti, továbbá 

2.) annak a városnak romjait is, melyet a — Magyar 

Krónikák szerint — római korban előbb Herculiának, 

majd Sicambriának, a hunok és avarok ATILLA Városának, 

a germánok Etzelburgnak, az Árpád-királyi 

Ház magyarjai pedig BUDÁ-nak (VETUS BUDA) neveztek. 

Ezeknek a magánkutatóknak a véleményét igazolják a 

Magyar Krónikák. így „Anonymus Krónikája a Kr. u. 12. 

századból azt közli: 

„Atilla, a hunok királya a Duna mellett királyi lakot 

épített magának a felső hévvizeknél, azt erős falakkal 

megerősítette s az ott talált régi építményeket megújítana. 

Ezt a várost a németek Etzelburgnak, a magyarok 

Buda-Várának nevezték... ahonnan a magyarok uralkodói 

hódításaikra kiindultak... és ez volt a királyi 

központ. ...Árpádot 907-ben tisztességesen (nagy diszszel) 

egy kis patak fejénél temették el, Atilla városánál, 

ott, ahol későbben a magyarok „megtérítésének" idején 

templom épült, melyet ALBA-nak neveztek Boldogaszszony 

tiszteletére.". (Anonymus Krónika 52. fej.) 

Kézai Simon Krónikája — a Kr. u. 13. századból — amikor 

megemlékezik a Pannóniai Hunoknak a rómaiakkal vívott 

nagy csatájáról, azt közli, hogy: 

IM 

,.a hunok Sicambriánál keltek át a Dunán. Ott aratták 

na 

fíy győzelmüket és a hatéban elesett vezéreiket az Országúinál, 

a Kövesvölgynél temették el, ahol a „BÁL

VANYKÖ" volt. Ez a Sicambria lett Atilla városa, me- 

H 

lyet a németek Etzelburgnak, a magyarok viszont Budának 

neveztek". 

Ezeknek az adatoknak a birtokában — látva az Esztergom 

környékén és Pilisben említett maradványokat, falakat, 

városromokat — egyáltalában nem tudunk hitelt adni az 

..Esztergomi Várkápolna"-ról nyújtott „hivatalos" közleménynek, 

mert maga az épület cáfolja annak a Kr. u. 13. 

században való építését. Hiszen ha ezt csak abban az időben 

építették volna — a korabeli Kézai Simon feltétlenül megemlítette 

volna krónikájában ugyanúgy, ahogy a Boldogaszszony 

templomát is közli. De maga a „hivatalos közlemény" 

i is igen kétségesen és bizonytalanul vezeti be magyarázatát, 

I ^B amikor így mondja: 

.,A kápolna szerves része egy nagyszabásúan elképzelt 

királyi várpalotának olyan helyen és környezetben, 

amely a római, szláv és magyar történelem első századában 

is szerepet játszott". . . 

s a pontatlan szerző egyáltalában nem tudósít arról, hogy mikor 

is volt a „magyar történelem első százada". . . ? 

Miután nem az a célunk, hogy negatív és félremagyarázó, 

rosszakaratú tudósításokat cáfoljunk — közöljük szakértő 

munkatársunk megállapításait a kápolna művészi rész- 

LnrH ieteire vonatkozóan s mi részletesen az északi u.n. „mellék- 

[_• kápolnával" és az „északi fal ,ülőfülkeinek' két szélső' oszlopfőjén 

markánsan jellemezett fejekkel" foglalkozunk. 

a 

Munkatársunk szakvéleménye az alábbi: 

»Az esztergomi vár középkori állapotától el kell választani 

mindazokat az épületrészeket, amelyek a középkori „ráépítések" 

előttiek. Ezeket a régiségeket az „Árpádkori lakótoronynak", 

„várpalotának" és „várkápolnának" nevezett 

pületeken találhatjuk. Ha eltávolítunk minden „keresztény 

vallású igyekezetet" a régi épületek „egyháziasítására", úgy 

kövek összeillesztésénél, formájánál, ragasztóanyagánál, a 

'oltozatok kialakításának nyugaton jellemezett „szokatlanágában", 

nem a kora-gótikát, hanem a legtisztább Pártos-Birodalmi 

építészeti stílust találjuk, ami százzára látható ma.a 

őzel-kelcti romtemplomoknál. Aki csak egy ilyen „pártiai" 

i mplomot látott, annak nem idegen az esztergomi várkáui'na 

építészi s*ilusa, a „rózsaablak keretelése" az „attikai 

lábazaton" álló oszlopok saroklevél díszítése, az akanthuszlel:-s 

oszlopfők, az oszlopfők szögfejdíszítéses abacusa, a két 

. € - 1 

157

• 

,.mellékkápolna" kapuja felett húzódó cikk-cakkos (asszirhatású?) 

díszítés. Ugyanúgy a Várkápolna „északi normannívea"-nek 

nevezett kapuja feletti nyolcágú csillagforma is 

tiszta mezopotámiai motívum. (Istár-csillag.)« 

»A „királyi ülőfülke" (iszonyú nevetséges elnevezés régészeti 

szakirodalomban) belső ívén látható palmettás- díszítés 

is teljesen pártos-avar művészeti elem, ami mégjobban 

megerősíti azon állításunkat, hogy a várat a hun-avar időkben 

építették, mert hiszen ha a szentély díszítése ebből az 

időből ered, a kőfal, melyen a díszítés van; nem származhat későbbi 

korból. Ugyanígy a szentély figurális díszítése — a palmettás 

korongba foglalat — jobb első lábát emelő oroszlán 

— a baliloni kozmologikus szemlélet vallási szimbóluma, 

(A mely babiloni ékirást és vallási törvényeket jelentő jelképeket 

visz.« 

»De megerősíti a babiloni-pártos művészet esztergomi jelenlétét 

az a két fej, mely a kápolna északi falának két szélső 

oszlopfőjén található. Egy Gerevich Tibor nevezetű romantikus, 

judai-keresztény véleményező, e két fejben — igen nevetségesen 

parodizálni akarja ezt a ritka műkincset azzal, 

hogy a két kőből faragott fejben — a nem bizonyítható „kőfaragó 

mesterek arcképét" látja... az általa „királyi reprezentációjú 

intimnek" nevezett magánkápolnában, ahol „csak 

a királyi udvar kiváltságosai" vehettek részt.* 

* » * 

Ha valaki foglalkozik az iráni történelem Pártos Birodalmi 

művészetével és szobraival — akkor azonnal felismeri 

a kit arcot és éppen ez az egyik fontos közlés, melyet itt bizonyítunk. 

Az az oszlopfő, melyet a „magyar kőfaragó" fejének 

hirdetnek a kápolna műkincseinek leértékelői —senki más, 

mint a Pártos Birodalom alapítójának NAGY ARSZAK-nak 

• teje. 

Hasonlítsuk össze a Pártos Birodalmi hasonmásával, moly 

a Kr.e. 200 körüli évből ered. Az azonosság meglepő és kétségteleniti 

megállapításunkat Nagy ARSZÁK életnagyságú szobra, 

ahol ugyanez az arc látható. Az esztergomi szentély tehát 

az ősi babiloni-pártos-hun-avar-magyar hagyományokat őrzi 

> ezt erősíti meg a „francia kőfaragó" fejének parodizált ábraxulás. 

mely tökéletes mása a Lagas-i Gudea-Ur-Nin-Girsu 

l-apkirályok szoborfejeinek. Ezeknek fejdísze a sumir kultúrrcnaissance 

félreérthetetlen és egyéni, sehol meg nem találisa

5 ható sajátossága, (lásd Ur-nin-gir-su szobrát a 174. oldalon.) 

NAGY ARSZAK FEJE 

SUSA-ból (Kr. e. 2. szd. — Louvre) és Esztergomban 

De a babiloni-pártos hagyatékot őrzi maga a királyi szentély 

is, melyet profánul „ülőfülkének" neveznek a judai-kereszténység 

hivatásosai. 

A várkápolna „két mellékkápolnás" alaprajza is Pártos- 

Birodalmi hagyomány. Ugyanezek az alaprajzok jellemzik *i 

sumir-babiloni-pártos templomi szentélyeket és az ..ülőfülkének" 

nevezett helyiség az, ahol az esztergomi „mellékká- 

)olnában" a királyi trónig terjed az északról és délről jövő, 

gymással szembenéző 7—7 oroszlán sora — a királyi hatalom 

legfelsőbb és legtitkosabb szentélye volt Esztergomban 

f>s Pártos Babilonban is. 

Ez volt az OROSZLÁNOK SZENTÉLYE. 

A .sumir-babiloni-pártos-hun-avar-magyar népek hagyománya 

egyöntetűen az alábbi rend szerint csoportosította táradalmát 

és rendezte be társadalmi életét: 

l.iA KIRÁLYI HATALOM. 

Ez magába ogvpsíte'fe a legfelsőbb három hivatást: a 

api, hadvezéri és a legfőbb bírói hatalom és kötelesség gyanriasát 

Ez a három isteni eredetű volt és mindenkor a ki- 

159

• 

NAGY ARSZAK - A PARTOS BIRODALOM ALAPÍTÓJA 

(Kr. ?. 3. szd. HATRA-ból _ a Mosul-i Mu.cu.nban? 

160

i.lv -/inielyétöl függgött, hogy ezt ő saját maga gyakorolta, 

. megosztotta a királyi család tagjaival. Mindenesetre az 

(tcT}(i

Runbe estünk volna... 

Idegennek bűnét felejtsd el, 

Magunk bűnét bocsásd meg. 

Irgalmazz Istenünk." 

(Ez az imádság Dr. Mészáros Gyula gyűjtéséből való, 

aki azt egy táltos-ivadéktól tanulta. Ez a táltos-ivadék mondta 

így: „aki ezt az imát mondani akarja, arcával kelet felé 

álljon." Szeretettel továbbítjuk az olvasóhoz e táltos-ivadék 

kérését.) 

* » * 

A társadalmi tagozódás megismerése után most már megértjük, 

hogy a papkirályi szentélyben gyűlt össze a királyi 

hatalmat gyakorló testület, amelyik állt: 

tizennégy oroszlánból és az előttük trónoló királyból, aki 

nyilvánvalóan az oroszlánok feje volt s mint tizenötödik, vagyis 

a teljes, a fénylő, a tiszta, az igazi, a tökéletes, a sokezeréves 

„tekratikus uralmi rend" legmagasabb és Istentől kapott 

hivatását gyakorolta — égi oroszláni minőségben. 

Itt most két számmal találkozunk. Tizennégy és tizenöt. 

Mivel az Istentől kapott Uralkodási Rendben valóban „rend" 

van, melynek alapja a számadás és felelőség, nem csodálkozhatunk 

azon, ha ezek a számok is az „Isteni Rend"-ből erednek. 

Ugyanis csak innen eredhetnek. 

A „teokratikus uralmi rend" Istentől, azaz az ,égi királytól", 

aki „egyszerre intézi az égi és a földi ügyeket", a 

sugárzásokkal kapja rendeleteit. Ezek a „sugárzások" az égi 

testek megnyilvánulásai és a „tudás" megnyilatkozása abban 

rejlett, ha a „tudós, vagy táltos" tudott olvasni az „ég könyvében". 

Itt a magyar származású olvasó semmi mást ne képzeljen 

el, csak azt, hogy ami a judaiaknál meg volt — a Biblia 

írásai szerint — ugyanaz a sumir-babiloni-hun-avar-magyar 

népeknél is meg kellett legyen, hiszen a héberek tudásának 

minden alapjául, a semitologusok — még Cyrus Gordon profé 

r/oT is — a sumir-babiloni tudáskincset jelölik meg. 

A bibliai könyvek azon leírása: (II. Móz. 16: 1, 6, 9, 10.) 

érkezének Izrael fiainak egész gyülekezete SIN puszlajab*. 

. a második hónapnak tizenötödik napján. . . Áronnak 

ix-dig mondta Mózes.. . járuljatok az Űr elé. . . este megtudjátok, 

hogv az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről. .. 

i 

P 

Toltál a tizenötödik napon, este jelent meg az „Űr" a felhőben. 

Ugyancsak Mózes II. könyvének 12. fejezete kiemeli a 

titruntttyedik és a tizenötödik nap fontosságát, és ugyanezen 

[«-•/ 11. verse azt mondja, hogy az „Űr ezen a tizenötödik 

nj\um ment el Izrael házai felett"... és az Úr „páskájának" 

' i'Vtvik C napot. 

A héberek „páskának" nevezték azt a tizenötödik napj.il 

.1 hónapnak, amit a babiloni Enuma Elis V. táblája „sali.illu 

"-nak mond és a holdtöltét nevezi ezzel a kifejezéssel. 

I\ Babilonban teljes, tiszta tökéletes égi oroszlánnak hívták a 

liholdai, 

De az idézett bibliai szöveg kétségteleníti ezt a vonat- 

Klatasl, hiszen a zsidók „SIN pusztájába érkeztek". SIN 

|K*dif> babiloni nyelven a HOLD neve... a sumir-mah-gar 

/li-KN nangtani változata. 

I«y érkezünk el a hold-misztérium mágikus titkaihoz, 

ami az ősi „kita anta dim" azaz „miképpen a mennyben, úgy 

«il A i'íi.dön is" törvény egyik részlete. 

n 

A SUMIR-BABILONI HOLD-TÖRVÉNY 

A FÖLDI URALKODÁSBAN 

Azoknak a régi kultúrköröknek az emberei, akiknek világszemléletét 

a „kozmosz" — vagyis a Természet Rendje 

ininyította és nem szolgáltak különféle egyházpolitikai érde 

keket, bizony szerették a fényt. A Napfény volt nekik az 

élet és az igazság". Tehát mindazok, akik az életet irányítottak 

és az igazságot szolgáltatták, ennek a tiszta fénynek, en 

nek a mcsoktalan isteni erőnek voltak a hirdetői. 

1 

A Nap-Urasággal, az égen tündöklő Isten-Fiával, bizonynem 

is volt semmiféle zavar, mert nappal „fent" járt, éjjel 

meg „alászállt" és az élet rendje volt az ő járása. A Napnak 

W'ien fontos állomása be volt iktatva az emberi életbe, 

amikor „pirkadt" — az ember is ébredt. Amikor „decit" 

— az ember is megállt és amikor nyugodni készült, az 

mber is Isten felé közeledett a nyugovása előtti pillanatokban. 

Hiszen gondoljunk csak arra, hogy minden „keleti" népjel 

meg van valamilyen szertartásféle még ma is a Naplementével 

kapcsolatban. 

A Nap-Űr tehát életünk ura is volt és hozzá alkalmaz- 

dlunk. 

Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt a Holdról. 

163 

m

A Hold tele van titokzatossággal, hiszen az Újhold hozza 

• nirvrfiYck növekedését is és fogyó holdkor ültetett virág el- 

Aztán bizony három napra el is tűnik a szemünk előtt. 

Azt hiszem, hogy a Hold sok titokzatosságát még abból 

• rrfl világból kell eredeztetni, amikor nem volt Holdunk és 

kitAn a Fold „elfogott" egy rakoncátlan üstökösfélét és amig 

mhaiolgnja lett, a Föld is kicsit megrázkódott. Tehát innen 

i* jon még a holdmisztérium. 

D« nézzük csak a Hold földkörüli keringésének a törvényszerűségét. 

Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy az Újhold 

megjelenésétől „tizennégy" nap telik el, mig a „tizenötödik" 

* teljes fény, a „Telihold". 

telihold 

\ / 

{ogyöhoid %Já) újhold 

NAP 

Innen megint „tizennégy" nap múlva jutunk új alakhoz 

amikor is „elfogy" a hold. A Nap elé kerülve nem látjuk addig, 

mig ennek sugárkévéjéből ki nem kerül és „harmadnapa 

n fel nem támad halottaiból". 

így ismerjük meg a holdmisztérium azon titokzatos számait, 

melyek nagyon befolyásolták a régiek életét. 

Ugyanis az ősi mezopotámiai mah-gar élettérben a „háromnapos 

fekete Hold" azonosítva volt a „halottak országával" 

és jelképe az urna, a láda, a korsó, amelyik mindig kapcvilutban 

van két kígyóval. A korsónak „két" kígyófüle van. 

lfi4

•> »:% -< Uil.ni vannak mintázva a kígyók, mint a fogyó és kelő 

h> lil i/itiibolumai. De ugyanezt jelenti a fejnélküli test is és a 

k•-..!»:"ii fi j is. hiszen feltámadni csak a halott állapotból lehi 

i T.il.ir. még ez a szemlélet élt Heródesben is, aki Jézust 

1-i'v.i n/t mondja: ,.Akinek a fejét vétettem — az a János 

. .• .. t.im,.ili fel a halálból." (Márk, 6, 16.) 

\ II' Kdük ezek az állomásai azonban nem „magánvé- 

I \i ki pe/tek az ősi mah-gar vallásszemléletben, hai 

• TI .1.- i'iiiixTjs.g első irott törvénykönyvébe, az UR-NAMMU 

K)«lr\ln- vannak bejegyezve és törvényként követve így: 

A/ n a három napon, amikor a Hold nem világít, 

Mtiki i-l i.i'in hagyhatja lakóhelyét. Semmiféle munkát vé- 

Ki-.-in »'s u/ii gyújtani nem szabad. Nincs fény az égen, tüz 

- Ii ;;viri .i földön és senki sem ehet melegített ételt." (Har- 

I*M i; Fvther: Frauen und Mysteries.) 

'I'iTIIH••./elesén intézkedik a törvény arról is, hogy ezen 

.' t-a.ii lapon a nők elkülönítsék magukat a férfiaktól, hi- 

.-•• ii .. rii.ii használatos szó „menstruáción" annyit jelent, 

ii.. .1 Imliiválluzás". 

A Nap-Úr fényére ez a három napos sötét idő veti örök 

.t.-i.vikal i s ez a titokzatosság — mint létező, változtathatatl.i! 

linvt'My.szcrüség — úgy lett beiktatva a mah-gar nép 

• ". 1'nlyamatába, mint a halálra való emlékezés. De nem a 

irtiienylelenség állapota ez, hiszen benne él a feltámadás tudat.i. 

Harmadnapon új fény jön és vele győz az igazság is. 

Van ;i/ mban az UR-NAMMU törvénytáblájának a „teli-s 

IYIIMC — a holdtöltésere" — vonatkozó intézkedése is, 

untkor i-».\ mondja: 

Dl -TI I - LA" (ítéleti tizennégy bíró döntésével csak a 

ii/i iidli.lük napon hozható." 

Y.t a/ nsi torvény egyszeribe magyarázatot ad nekim'-: 

• rí., Iiiijiv az esztergomi várkápolna nem „kápolna'"-— ham 

ii. .i királyság legfelsőbb székhelye, ahol a tizenntgy oroszi.ui 

Irriulil. bíróként ítél a tizenötödikkel, a királlyal, aki a 

NAI" FIA "lei és halál felett. 

I . minden! megtalálunk a mai magyarság szent hagyo- 

az Arpádházi királyok írásaiban ez úgy van rögzítve, hugy 

i legfelsőbb döntésünknek jogi formulája tartalmazta az „inler 

leones", azaz „az oroszlánok között" kifejezést. Most íáthatjuk, 

hogy micsoda lelkiismeretlenség kell ahhoz, hogy 

.úlöfülkének" nevezzük azt a szentélyt, ahol az élet és halál 

urai — az oroszlánok — jöttek össze a Nap Fiával abban a 

cudatban, hogy az Égi Királyság földi ügyeit intézik tisztán, 

• fényben és azon a napon, amikor az égen nincsen semmi árnyék, 

az „oroszlánok között" megtörtént a legfelsőbb intézkedés. 

Ugyanis a tizenötödik napon teljes a fény. 

A Nap-Űr nappal önti életet adó erejét a földre és amikor 

nyugovóra tér a telihold helyettesíti minden erejével. És 

jzen a napon a Telihold is Oroszlánná válik. Ezért találjuk 

UR városában tömegével azokat a kultikus célokra használt 

.idényeket, amelyiken „két bika és két oroszlán" jelzi a holdíörvényt. 

Ugyanis a sorrend ez: 

„telihold (oroszlán) — fogyóhold (bika) — újhold (bika) 

— telihold újra (oroszlán)." (ábra.) 

A köv. old.: „Kultikus, alabástrom edény UR-ból (Kr.e. 3000) 

Az ítélet tehát valóban „inter leones", vagyis „oroszlánok 

közül" ered, mert a király a szentélyben ül a tizennégy 

oroszlánnal és ezen a napon a NAP-ÚR, mint oroszlán adja a 

fényt, a bölcsességet, az igazságot, hiszen tudjuk, hogy a Nap 

háza az Oroszlán csillagképe és ezen a napon az ÜR-IVIAH 

(Hatalmas Or) a neve ennek az égi oroszlánnak, éppen azért, 

mert akkor is erőben marad, amikor a Nap-Úr alászállt. Az 

jgen az Oroszlán-Telihold ragyog. Nincs sötétség. Nincs árnyék 

— csak fény, fény, mely a bölcsesség a fejben és igazság 

a lélekben. 

Ezért kell tehát az esztergomi (Ister-Gami) „ülőfülkéket" 

• Magyar Néphagyomány legdrágább kincsének és legnagyobb 

szentélyének tisztelni és megbecsülni. 

ITT VOLT A „VILÁG KÖZEPE" 

Ugyanis ez a királyi székhely volt a Magyar Népi Öntu- 

Jatban a Világ Közepe. A király pedig a négy világrész ura. 

Ugyanazt a királyi címet viselte, amit jó ötezer évvel előt- 

.unk a NAP-UR, NIB-UR, NIMRUD atyánk szent városának 

- a ..sumir Vatikánnak" — főpapjai adományoztak. 

Itt hálás szívvel kell megemlékeznem a kiváló magyarjrszági 

kutatóról — Bosnyák Sándorról — akinek kutatási 

166

• 

I 

I 

* < *N Vi- ••••. n>*4 !m~ ••'.-.,;

eirdmcnyeivel egészítem ki bizonyítékaimat, ö ugyanis a 

kovt tkt-iökct írja a „Világ Közepéről": 

..Borzé Nagy János érdeme, hogy a ,világ közepe', ,föld 

k.ikluke'. ,cg közepe', ,ég köldöke' képzeteket ősvqllásunk 

alaptételeivé tette. Az ég s föld közepéről-köldökéről a ma- 

Hyar nyelvterület minden tájegységéből van adatunk, s száznál 

több adat birtokában leszögezhetjük, hogy az ég s a föld 

kuldoke-kozepe az emberközpontú paraszti világképben az a 

hely, ahol az ember áll, ahol leszúrja botját, vagy ahol .elvágták 

a köldökét". 

„A világ közepe tizennégy adat szerint ott van, ahol ler*ctt 

az aranyalma'. Az .égigérő fa' tipusú mesékből tudjuk, 

hogy a legfelső égi rétegben, a Nap birodalmában minden 

aranyból van, fü, fa, virágok, a fán is aranyalma terem. A kistcrenyeiek 

például Maconkát tartják a világ közepének, mert 

.ott esett le az aranyalma, amit Szent Péter ejtett el.' Szent 

Péter népünk meséiben és tudatos megfogalmazásaiban 

is a mennyország kapusa. Az ég közepén-köldökén áll, 

• amit elejt, az az emberlakta világ közepére esik. — 

(A karakoszörcsökiek is azért tartják falujukat a világ 

közepének, mert a rege szerint Szent Péter elejtette a 

mennyország kulcsát, s azt a falu határában találták 

meg.) A föld közepét-köldökét az ég közepéről-köldökéről 

leesett aranyalma jelöli. Az adatok másik csoportja arról tanúskodik, 

hogy a világ közepe-köldöke az egykori magyar állami 

élet központja (Székesfehérvár, Esztergom, Buda, Pozsony), 

s ezt a kitűntető címet vagy az aranyalma leesésével, 

vagy az említett városok központi irányító szerepével indokolják. 

A következtetést az adatok egyértelműen adják: a 

világ kozepén-köldökén állt mindenkor a királyi szék, s az 

uralkodó jelvénye a Nap birodalmából, az ég közepéről-köldökéről 

leejtett aranyalma. Ohmann Béla szoborkompozíciójának 

felirata is, a székesfehérvári téren, arról vall, hogy az 

.országalma szimbolizálja Székesfehérvár egykori koronázó 

székváros jellegét és az akkori állami élet központját". Az 

országalma (amely aranyozott is!) „azonos' a világ közepétkoldökét 

jelölő aranyalmával, jelképezi, hogy a király a Nap 

földi képviselője. (A honfoglalás korában, a kettős királyság 

idején a szent király neve ,kündü', s a török eredetű szó jelentése: 

,a Nap fia'.)" 

Itt meg kell jegyeznem, hogy a ,kündü', vagy ,kingü' torok 

szó szintén a mah-gar ,ki-en-gir' .kingir, küngür, kangar' 

szónak változata és jelentése: ,ISTEN FIA'. 

168

m 

c* 

,.A világ közepéről a szentjóbiak így beszélnek: ,Apám 

»Hjr >/i>kla mondani, hogy ott a földnek a köldöke, hol bilit 

• i» botot.' Az alföldi, az erdélyi s a Kárpátokon túli, a Szeiri 

Mu-llrit élő csángó-magyarok közt sokan úgy tudják, hogy 

-iU 4 vil.ig közepe-köldöke, ahol leszúrjuk botunkat. Lakatos 

I * ir.ritT csángó költő is elragadtatással ír faluja szépségéről, 

íslujil a világ közepének, Moldova közepének, a csángók or- 

!..•"£* közepének érzi: 

Szip a falum Szabufalva, 

Moldovának közöpibe. 

Imádom ién iélve-halva, 

Riszegülök szipszigibe... 

Szeret foly edzsik oldalán, 

Mászikan a Moldova. 

Itt a fűidnek küldike, 

Itt a csánguk országa... 

A fold köldöke, a világ közepe a nőneműnek képzelt, kör alakú, 

megszemélyesített föld-istenasszonyának köldöke. Absztrakció: 

az ember köldöke akkor (s csak akkor!) van a ,világ 

IttMEc'pcn', ha az emberi testet a mértan és az anatómia törvénjrei 

után a körbe rajzoljuk, mint ahogy a világ belső rendjet 

kereső Leonardo is tette. A világ közepén, a föld köldökéin-! 

emelkedik az égigérő fa az egekbe, s nyúlnak le gyökerei 

t alsó világokba." 

.,A föld köldöke (az ég köldökével együtt) a III. Ur-i din.'isjrtia 

idején, az i. e. 21. században született sumir énekekien 

bukkan föl először, majd később más sumir énekekben 

s. A sumir szövegekben a föld köldöke mindig a birodalom 

tiZjMintját jelenti. Az ókori népeknél később is találkozunk 

.i fold köldökének képzetével, a zsidók, az egyiptomiak, a gö- 

"ogok s (etruszk közvetítéssel) a rómaiak is többször írnak 

ila. A föld köldöke, más szóval a világ köldöke az inkák 

indológiájában is előfordul. Az inkák birodalmukat, — 

Ijjûgy, mint a babiloniak vagy az egyiptomiak —, a 

•légy világtáj birodalmának' nevezték. Az inka mí- 

•isz lényege, hogy az inkák őse arany pálcájának leszúrásá- 

v;il jelölte ki a helyet, ahol Cuzco városát később felépítették, 

f | 

HA arany pálca —Éva Lips szavaival — .hatvan centiméter 

lovkzúságban és csillaggal koronázva az uralkodói méltóság 

J-lvi-nye lett". Cuzco nevének jelentése is: .köldök'. A .világ 

köldöke" elnevezés (feltehetően az indián kultúrák közvetítév«-li 

később Húsvét-sziget régi nevében (Te Pito o te Hennai 

í«-llúnik." 

169

„László Gyula 1938-ban a jogarokról írt tanulmányában 

valamennyi addig ismert adatot számbavett s a rá .jellemző 

alapossággal elemzett. László Gyula adatsorához, mint 

új adat, az inka rege kapcsolódik, amely kétségkívül a történelem 

előtti időkben került át Ázsiából az amerikai kontinensre. 

A magyar jogar legrégibb előképe mindenesetre közös 

lehet az inkák csillaggal koronázott méltóságjelvényéovel.. 

Jogarunk kristálygömbjéről Róheim Géza — a tükör 

és a Nap analógiája alapján — kimutatta, hogy Napjelkép. 

A népi adatok és a történelmi analógiák igazolják, hogy a 

magyar jogar a világ közepét-köldökét kijelölő bot uralkodói 

jelvénnyé vált utóda." 

(Bosnyák Sándor adatait átvettem: „Aranyalma, bot, suba..." 

c. tanulmányából. Művészet, Bp. 16, évf. 6. sz. 6—7. old.) 

Itt még azt kell megjegyeznünk, hogy a Magyar Királyok 

„Jog-ár"-ja (ebben a szóban benne van hivatása, azaz a 

,.minden törvény ura") is el van látva az Isten-Fia. vagy 

Nup-Fia szimbólumával, mert a jogaron is rajta van az oroszlán, 

mégpedig a testére rajzolt 4 ékkel, amiről majd a következőkben 

meglátjuk, hogy az ékírással írt szó szintén annyit 

jelent: ISTEN-FIA. 

A jogart már a sumirnak nevezett mah-gar uralkodók 

is viselik, akiktől az asszir királyok is átvették — a „négy 

vi'ágrcsz ura" királyi címmel együtt. 

-.; * * 

A fent ismertetett adatok alapján most már láthatjuk, 

hogy az „Oroszlánok Ister-Gam-i szentélye" volt a világ közepe 

a Magyar Nép számára már csak azért is, mert „ott 

tzurta le aranypálcáját (jogarát) a Magyarok királya". 

* * * 

Ha már eddig elvezettem a kedves olvasót az esztergomi 

Oroszlánok Szentélyének titkaiban, meg szeretném még azt 

ti rnugyarázni, hogy ősi szertartásaink miképpen biztosítják 

a népnek azt a tudatot, hogy a mah-gar nép mindegyike az 

lilrn Fia. Természetesen a legelső Instenfiúság a királyt, az 

uralkodót illeti, de az Ég Törvénye mindenkire érvényes. Ami 

• királynak, az uralkodónak jár az égi áldásból, ugyanaz illeti 

a népet is. 

Mondtuk már, hogy az oroszlán csillagkép a Nap Háza 

ITO

•- .1/ uralkodó, mint a Nap Fia, aki a földön részt vesz a Napi-rö 

eletet adó gondoskodásában azzal, hogy igazságosan és 

bölcsen ítél, okosan kormányoz és védi a Népét, hasonlóképpen 

s/ükségeli a földi szertartásoknál ugyanazt a helyzeti feli 

teleket itt a földön, mint ami az égen a Nap-Űrnak bizto- 

..itv.'i van. A Nap-Úr az Oroszlán csillagképben uralja a lefutott 

utjának összes csillagzatait. (Azokat mind, amit a göröi;t>k 

Zodiakosnak neveznek, összesen 12.) 

Knnek a csillagképnek a feje a Nap-Úr akkor, amikor égi 

ha/aban, az Oroszlán csillagképben tartózkodik. Az asztronómia 

már megállapította, hogy ebben a házban legerősebb 

i naporö, hiszen tudjuk, hogy a Nap-Űr július 23-tól augusztus 

2.'i-ig tanyázik itt és bizony az északi féltekén ekkor van 

.i legforróbb nyár. Sokszor éreztük már a nyári napokban, 

h.M'.y a Nap-Úr tényleg teljes erejében van. 

Amikor az uralkodó „inter leones" helyzetben van és az 

• ;en .teljes a fény" — tehát a tizenötödik napon és minden 

.ilkaliimmal amikor, mint a Nap Fia intézkedik, ítél, határoz, 

nalkudik — szüksége van azokra a bizonyos „égi hasonlósá- 

. krn" melyeket minősége — mint Nap fia — megkövetel. 

U.v neki is meg kell mutatnia, hogy „uralja a többi csillagké- 

|M*k»'l". Szükséges volt tehát az ősvallásban olyan palást szer- 

• i••./!•. se, melyik 

lü részből készült, mely tizenkettőnek egyike a legdísze- 

-il>l) s efelett van az uralkodó — a Napfiú — feje. Éppen- 

'it;v. mint az égen. 

A judai-kereszténység római változata sem tudta eltöitilni 

az ősi hit ezen hagyományát. „Keresztényesítették" a 

koronázási palástot, de csak 12 részből álló napruha az éppen- 

.;y. mint a kecskeméti suba. Mert a királyi palástban az 

líilkodn valóban a Nap-Fia, de a kecskeméti pásztor sem 

m.tv ha subáját felveszi s balkézbe fogott botját a saját vi- 

I.ii^.mák a ko/.epibe szúrja. Érdemes itt megemlíteni a többi 

u'.v.u koronázási jelvények ősi eredetét is. Ugyanis így vi- 

,:•• -..ni latjuk, hogy az esztergomi szentély hagyományos 

••••I-" .i;;ii es magasztos voltát mindezek szépen kiegészítik. 

* * • * 

(VI t mar megérted — kedves olvasó — miért nem isrlrti 

KiiiU'iróczv azt a másik" pecsétet, melyet a kitűnő 

•• - ti-1. nru-iilálista asszony a Sorbonne-on bemutatott és 

'i .«• Ktrr (íam-i oroszlános jelkép — eddig félre magya- 

171

• 

rázott — értelmezését tisztázta. 

A Magyarság legszentebb hagyományait — melyek az 

Isten Fiához vezetik a népet — Komoróczy „nem tartotta 

ildomosnak" megemlíteni. 

Helyette az ,,u" betűről beszélt. 

De megint figyelmeztetnem kell az olvasót Komoróczy 

dicstelen mesterkedésére és tudatos félrevezetésére, ahogy 

ip/.en az esztergomi oroszlán-szimbólumról ír és azt a ,.sumcr-magyarológusok 

címerének" nevezi (82. old.) — meg 

wn említve természetesen azt, hogy ez az Esztergomi Szentélyben 

,,tizennégy" példányban található. 

AZ OROSZLÁN TESTÉN LÉVŐ NÉGY ÉK 

fc.ntos itt, amiről Komoróczy így ír (83. old.): 

,,A címer kényes pontja az oroszlán hasa. Ezen ugyanis 

itt-gy ékírásos jegy áll." (Szóval elismeri az „ékiratot" és) 

nem „oldalbordának" minősíti, mint Gerevich. Ez a beszúrás 

tőlem ered. B.J.F.) 

„a legegyszerűbbek egyike, az „u" jel, négyszer egymás 

mellett: ámde éppen fordítva, mint, ahogy helyesen állnia 

kellene. S ezen túl, ez a jel az ékírásos szövegekben legfeljebb 

háromszor ismétlődhet egymás után (ha egyszer szelepei, 

hangirtéke -u, ha kétszer, man, stb., ha háromszor 

e*», stb.l négyszer sohasem." 

Tehát a tiltakozás ismert jelszavát kell ide iktatni: 

KM1I 19 x: 

mert ez nem igaz. Vegyük sorra a jeleket Lábat prof. 

•.íul.ira szerint: 

1 ck. . .(L. 411.) a „tizes" számot jelölve talán „u", de még 

mindig vitatott a hangértéke. Sokan vannak, akik 

„wun" értéknek hiszik és ezt éppen a magyar nyelv 

erősíti meg, hisz négy-„WUN", öt-„WUN", hat- 

„WUN", stb. a tizes számjaink kiejtése, melyek — 

természetesen — a hangzóilleszkedés szerint alkalmazkodnak, 

de az alapjuk az ősi „WUN". 

Fontos azt megjelölni és tudni, hogy az „U", 

vagy „WUN" értékek kizárólag csak a számoknál 

jönnek tekintetbe, mert pl. 

I ék.. .

„kettő" vagy „második".) 

2 rk ..előtte csillaggal: (L. 471). . .. D. UTU és akkádul 

D. sAMAs = Naperő, Napistenség.) 

Miután az esztergomi oroszlán testén ott van a 

csillag is, tehát most nem komplikáljuk felvilágosításunkat 

azzal, hogy a 2 ék = 20, 3 ék = 30, 4 ék •= 

40 és 5 ék = 50 a számrendben, hanem vesszük ezeknek 

a „csillaggal meghatározott" jelentését. így: 

:i «k...(L. 472.) Szumirban: Dingir Bá — babiloni akkád 

szerint SIN — a holdistenség neve. 

I i-k . (L. 473.) Szumirban Dingir NIMIN. Babilonban EA 

ISTEN, a minden tudás atyja. 

Tehát az esztergomi oroszlán testén a csillaggal írt négy 

rk valóban EA neve. 

De azt nem tudjuk megérteni, hogy egy — Magyarországon 

szakmabeli — tehát tudományos — könyvnek elismert 

írásban, mint Komoroczy könyve, 

hogyan közölhet a szerző olyasmit, ami nem fedi a valóságot, 

amikor azt írja (83. oldal), hogy: 

„az ékírásos jel négyszer sohasem szerepel az ékiratokon", 

amikor — nemcsak „négy ék", hanem még őt ék is 

la Iá Iható Lábat prof. nagyszerű szótárában, 

.-> ék...(L. 475.) csillaggal: Dingir NINNU... EN-LIL, az 

Isten Fiának neve. 

Lassan azt hiszem megvilágosodik az olvasó előtt az a 

. ny, hogy Komoroczy „Sumer és magyar?" c. könyve nem 

nás, mint 

saját magyar voltának szegénységi bizonyítványa. 

* * * 

Annak bizonyítására, hogy a „4 ék" a szumir-babiloni 

• rend szerinti — a következő oldalon közöljük az eszter- 

• •" i oroszlánokról készített fényképet, melyen látható, hogy 

4 ék" mindig az oroszlán haladási irányához igazodik. 

•.'•riii.róczy azon állítása, hogy 

..••ppt'ii fordítva van, mint ahogy helyesen állnia keli 

• , léhát szintén valótlan. 

173

2*. •*—IUU 

s?"-"^- 

Az esztergomi királyi szentély oroszlános jelképei a 

kétféleképpen írt „4 ékjellel" 

J e i k e p e i a 

UK-NIN-GIR-SU fövege 

•ionos a „francia kőfaragó" 

fejdíszével 

174

IX. 

A MAGYAROK „NIMRUD"HAGYOMÁNYA 

Utolsó fejezetnek szánjuk ezt a valóságot, amelyet Kociióczy 

szintén meg akar semmisíteni és ide iktatjuk menü 

ezt a —.már fárasztó — figyelmeztetést 

KMH 20 x: 

mert nem igaz, amit így ír: „az ó-szövetség Nimródját 

i mden tette Asszíriához köti, a ,nagy vadász' valójában egy 

i-szir legendából származik." 

Cáfolatul ide iktatom a cím szerinti hagyománykin- 

-miket. 

* * * 

Amikor egy nép társadalmi rendjét és uralkodói rend- 

/i'iét vizsgáljuk, lépten-nyomon beleütközünk olyan népi 

.nkásokba, megnyilatkozásokba és sajátosságokba, melyet a 

i). piajz" tudománya a ,,népi szájhagyományok" befolyásaik 

tulajdonít. 

Minél különlegesebbek és változatosabbak ezek a népi 

.iiiitosságok, annál erösebb és mélyebb a „hagyomány", mely 

i sajátosságok indítéka és létrehozója. 

Vannak olyan népek is, melyek „hagyománytannal" nem 

• •' (Iclkcznek. Ennek oka főleg az, hogy sohasem éltek ,.öni 

'!•." eletet, hanem mindig idegen népség sajátosságait vet- 

•• : -. ,ii. 

Vannak azután olyan fajilag vér-erős, ős-népek is, melye- 

' iilcticn uralmak szolgaságba taszítottak ugyan, de a ..népi 

•i.i,rM'iii.inyaik" ereje oly mély gyökérzetü volt és annyira 

"•feűjAvá vált a szolgává tett népnek még szolga-sorsa előtti 

'Iffebi-M. hogy egész lelkivilágát betöltötte és a nép megtartf*6 

munngát a szolgaság nehéz évszázadain keresztül is. 

Ilvrii (isnép a: MAGYAR! 

l'-iyanis — ha a Magyar Nép lelkiségét nem melegítette 

ÍIOIKO, cj'vs/inlü, öntudatlan — de szájhagyományon át ősi- 

«tófcídf| |I.«VÍI élő, népi éredet-tudat, bizony a csaknem 1000 

ö^/tiS - m-m magyar érdekű uralmi rendszer, az egyházi feu- 

.-kojjiitívli/mus hatalmat elősegítő rendelkezéseivel és a nem 

rxixjjjcur népcsoportok anyagi, erkölcsi és politikai támogatá- 

175

sával, régen be tudta volna olvasztani a „magyar fajtát" az 

ezer éven át — csaknem megszakítás nélkül tartó — telepítési 

hullámok idegen népségeibe. 

Hogy ez a „beolvasztás" nem sikerült és a Magyarországba 

betelepített „idegenek"-et a Magyarság szívta magába, 

— eltüntetve azok csaknem minden népi sajátosságait — ez 

kizárólag az ősi magyar „hagyománytudat" erejének tulajdonítható. 

Ezt csak akkor értjük meg igazában, ha felfedezzük hogy 

ez a „hagyománytudat éppen a „tudat-alatti" létezésében a 

legerősebb. 

Áttéríthették tehát a magyar népet erőszakkal — ősi hitéről 

— a római hitre. Elrendelhették a kötelező templombajárást, 

a papi tizedet, a római egyházi személyek felsőbbrendűségét 

is. Amikor a Nép ősiségének, vallásos kegyelettel 

ápolt „méltóságát" sértegették — a hűségével már római hitűvé 

vált Magyar Nép — öntudatlanul is «s tudatosan is az ősi 

hagyományok tiszteletében némult el. 

Némán, szótlanul tűrte a megaláztatást is, a szolgaságot 

is, de megmaradt ősi nyelvében és ősi hagyományaiban Magyarnak. 

Ilyen — a magyarságtudatban már bele csontosodott — 

hagyománya a Magyar Népnek a 

NIMRUDI EREDET. 

Megerősíti ezt az ..eredet-tudatot" különösen a judai-kereszténység 

valamennyi szektájába tartozó magyaroknál az a 

valóság is, hogy „Nimrud ősapánkat a Biblia is említi", (mondják 

a judai-keresztény hitű magyarok). 

És hogy ezt az őseredetet minden magyar „öntudatlanul" 

és a szájhagyomány iszonyú erejének segítségével tartja 

fent, azt az a körülmény bizonyítja, hogy nagyon sok mai 

„keresztény" magyar ember azt sem tudja ki volt Nimrud, 

hol élt és mikor — de tartja és hirdeti a Népének a „bibliai 

nagy vadásztól" való származását. 

Hát ha ilyen nagy erő rejlik az ismeretlen hagyománytudatban, 

akkor micsoda hatalmat kell adjon a magyar lelkiségnek 

ennek a hagyománynak a megismerése és tudatosítása? 

Nos ezek a sorok éppen azt szeretnék megismertetni az 

olvasóval, hogy tulajdonképpen honnan jön és milyen is a 

Magyar 

176

i 

a 

t 

i 

NIMRUDI HAGYOMÁNY 

Kbból a hagyomány-ismeretből elsősorban azt tanuljuk 

nu-jK. bdgy . . . 

..minden népi társadalom rendjének kialakulása es kialakilá>a. 

a vallasszemléletben megnyilatkozó hitvilági felfogás 

lu^vriiye." 

Ugyanis ebben a „hitvilági felfogásban" találjuk meg 

.t/okat az istenhez tartozó erőket, melyeket az emberi elkép- 

,y találjuk meg az ősi (ma sumírnak nevezett) MAH- 

CAK hitvilágban az „Isten-Szellem tündöklő Fiát" — 

1/ DlMtAK — GILGAMES-t, akinek történetét, a róla 

«i!o ékírásos agyagtáblák első megfejtője — George Smith 

M.MKUD-LEGENDANAK nevezett ('): 

Nl.MKU (babiloni nyelven = Párduc-Hőst jelent (-). 

NIB-UK (') azaz Párduc-Úr, akinek tiszteletét a róla elnevezett 

szent városban NIB-URU-, (NIPPUR)-ban épített 

itinpliim szolgálta. 

Miután az ősi Mah-Gar hitvilágban a „földi uralom az 

• nbúl küldetett le" (') — így természetes, hogy minden égi 

hatalmi részletnek meg volt a hozzátartozó földi vetülete és 

(ordítva is — minden földi uralkodási megbízatásnak meg 

Miit a sajátos „égi" vonatkozása is, hiszen az ima-alap így 

•/oh KITA ANTA DÍM. Ezt ma a keresztények úgy mondjak 

..miképpen a mennyben, úgy itt a földön is". 

IijV tartozik hozzá a „földi NIMRU — NIBUR hagyományához" 

az „Égi Nagy Vadász Csillagképe", amelyet őseink 

AKI-AN-nak neveztek el. Ez az ősi Mah-Gar (sumir) 

ri> elven annyit jelent, hogy: „(nép)AR-ból lett ÉGI". Ebből 

\« tte at a világhíres Chorezm-i béli tudás csillagászata ugyan- 

/l a nevet és innnen az arab csillagászok az ORI-ON (már 

'arabositUU elnevezéssel iktatták be az „Égi Nagy Vadászt" 

a mennyboltról szerkesztett térképükbe. 

De maga a NIMRU-D név is a — ma sumir-babiloninak 

iK-vi'/ett — hagyományok maradéka. Ugyanis — a Mah-Gar 

hitvilág nem istenített földi személyeket. Az egyiptomi vall.i-»/emle!etet, 

amelyik az uralkodó fáraót földre szállt istenk. 

ni tisztelte — az ősi Mah-Gar felemelkedett szellemiség 

•« li.iMin telte magáévá, hanem azt hirdette, hogy a „földi 

uralkodást igazságosan betöltő és az Égi rendelkezéseket hív.ri 

betartó LU-GAL' (király) halála után Isten dicsőségébe 

Í 

177

• vattjtik — vagyis a mai nyelven mondva — .üdvözül' és helyet 

kap az Egyisten közelében". (Apotheozis elve.) 

így jelölte ki az egyik „isteni kinyilatkoztatás" útján a 

mah gar hitvilág NIB-UR, NIMRU nevű és az I. Uruk-i dinasztia 

királyai között, egyik eredeti sumir táblán feltüntelelt 

király (*) égi tartózkodási helyéül — halála után — az 

ARI AN csillagképet, amit NIMRU-DA, vagy NIMRU-D ékjelekkel 

írtak le — a mah-gar nyelvtan szabályai szerint, 

mely azt követeli, hogy 

,,ha egy személy tartózkodási helyét akarjuk feltüntetni, 

akkor azt mindig a „helyhatározói" (locativl rag hozzáadásával 

érjük el." 

NIMRU tartózkodási helye így lesz NIMRU-DA, mert 

..DA" utórag az ősi mah-gar nyelvben — éppenúgy, mint annak 

5000 éves fejlesztett formájában — a mai magyar nyelvben 

ÍS a „helymeghatározás" egyik ragja. így kapjuk meg a 

Mik ,.D" végződésű magyar földrajzi hely helyes értelmét, 

mely szerint pl. ERŐS-D — az „erősök" lakóhelye, BOR 

GON-D — a „börgön"-öké, LEPÉN-D. . . valószínűleg a „leprnykészitöké", 

stb. De ugyanígy: nyom-DA, moso-DA. 

Tehát NIMRUD is ugyanazt jelenti, mint az AR1-AN, 

vagyis az „égi szállásra" átköltözött azt a személyt, aki az 

cg fold hatalmasságának uralkodásában egyik résztvevője 

volt • halála után egyszerűen csak megváltoztatta a lakóhe 

lyct. A Föld helyett az Égben lakik — de tovább él. 

ti ez a „továbbélési tudat" alapja a Nimrudi Hagyománynak. 

Ebből a magyarázatból tehát most megtanultuk, 

noicy NIB-UR vagy babiloni nyelven NIMRU, IZ-DU-BÁR - 

GlIXíAMES névvel van beiktatva az említett és eredeti ék 

ir-UMil irt, KIS nevezetű, mah-gar (sumir) városban talált 

..URALKODÁSI SORRENDBEN", ugyanabban, amiben öt 

óxonviz előtti mah-gar város neve is fel van tüntetve. (Eridu. 

Iârak. Sippár, Surupak és Bad-Tibarra.) 

IZ-DU-BAR — NIB-UR úgy szerepelt az ősi mah-gar hitvilágban, 

mint az Isten-Szellem Fiának — ÉN-LIL névvel 

megszemélyesített, csodálatos Erőforrásnak — a VILÁG VI 

LÁGOSSÁGÁNAK — földre szállt formája. Ezt az elgondolást 

tükrözik vissza az ékiratokon fennmaradt azon írásjelek. 

•melyekkel EN-LIL-t és NIB-UR-at az agyagtáblákon feltüntettek. 

Az azonosság azonnal felfedezhető, hiszen En-LIL 

cgi személyiségnek hitt Istenerő, akinek névvel való megjel

u n megkülönböztető írásjel" — nyolcágú csillag van odaírva 

.1 nevet jelző fogalom jegyek elé, mig földi változata, azaz a 

f'.ldrt' szállt és emberré lett Isten-fia már az „ember-fia" és 

i,,\ neki nem jár az égiekre vonatkozó megkülönböztetés. Az 

alábbiakban lathatjuk a különbséget is és a nevet jelölő fo- 

. .! :n jelek azonosságát is. 

Bemutatjuk itt a Kr. e. 3200-ból származó u.n. „dingir 

IM K diugir SIN" nevű táblát, ahol az 5. sorban feltüntetett 

4 |el balról jobbra — a következőképpen olvasandó (P. 

I>i inul szerinti ("): 

MIM'K-KI-A NIP- 

1- 

l'l'K varosa, vagyis NIB- ** 

I i; v árusa, ahol a 3. jel X 

KI \ in is, terület, ország . 

rr;«-^ji lóin és ,,A" 3. sze- 

nulvu lulajdonrag, mint C 

ni. i". mondjuk így: 

3. .torban (első jel) NIB jele volt, egy nyolcágú csillagot találunk. 

El megtalálható (L. és DSL. No. 13) minden szótárban 

éa az „istennel vagy az éggel" kapcsolatos kifejezések jelölője 

(determinánsa). 

fgy a 6. sor 1 jelét DINGIR ÉN kiejtésben kell olvasni 

mlg a 

6. sor 2. jele ebben a kapcsolatban (L. No. 313) LIL... 

tui ..Lélek" jelentésű. 

DINGIR ÉN-LIL tehát ÉN ISTEN LÉLEK magyarul és 

az Isten Fiának, a Világ Világosságának neve, aki 

a ,.Szent Fokossal elválasztotta az Eget a Földtől, amikor 

megjelent mint az Életet adó Világosság" ("). 

* * * 

Ezekből az írott szövegekből és az írásforma tartalmáról 

megállapíthatjuk, hogy az ÉN ISTEN LÉLEK — NIB-UR 

r-jymassal feltétlenül kapcsolatban van. mert, ha nem állana 

f

• 

Természetesen igen nagy szerepet játszik ebben a vallásszemléletben 

az a jövendölés, is, melynek keletkezése viszs*amegy 

a legrégibb időkbe és amelyik szerint az „Isten fia" 

rfy napon testet öltve — emberként jelenik meg a földön. 

A Nimrud-i Legenda tulajdonképpen ebből a várakozásból 

meríti iszonyú erejét, mert sokáig azt hitte a Nép, hogy Ö 

a foldrcszállt Isten-Fia és éppen ezért nevezi őt minden vallási 

szöveg EN-LIL FIÁNAK. így fedezzük fel őt azután, mint 

a urpck eredetének forrását, hiszen így minden nép az Isten 

Fiától származik. Megtaláljuk az ö alakját Babilonban is, 

mint BAL-US-t (ISél-Ös) — aki Babilon alapítója. Rawlinson 

sterint ("» ez a BÉL-US azonos BÉL-NIBRU-val. akinek két 

fia van: MAH-ŰR és TUR-AŐ. 

iMAH-ÚR lesz így alapítója As-URU (Assur) városnak is, 

mely azután -— mint már sémita település — MAG-ŰR szemelvét 

feledtetve — játszik nagy szerepet a mezopotámiai 

történelemben. De mindig megtalálható a hivatkozás, hogy 

at ós-oredet NIB-US-tól, azaz a „párduc-őstől" számítódik. 

Ugyancsak Rawlinson bizonyítja, hogy Mezopotámiának 

i - -• -i ki részét, melyet a szumir ékiratok az ékírásos korszakban 

l'KI-KI névvel jelöltek (azaz URAK ORSZÁGÁNAK, vagy 

IIHl Országnak neveztek) — az ősidőben A-TUR-AN (ahogy 

magyarul ma is mondjuk A TÚRÁN) néven ismertek. 

Itt — Babilóniában — találjuk meg BÉL-NIBRU jelkél*-s 

ábrázolásait, melyek az oroszlán különféle formái. Az 

rmberfejü oroszlán, vagy oroszlánfejű ember jelképében is 

O jelenik meg, mint BÉL-NIBRU, MAH-ÚR és ezt az oroszlan-tiszteletnek 

látszó — de valójában az Istenfiúságot vallá- 

MI% kegyelettel ápoló — hitvilági tartalmat találjuk meg Babilon 

népénél és még erősebben gyakorolva — Babilon közvetlen 

szomszédságába tartozó azon városokban, amelyek nem 

#n/rnvedték el — mint főváros — az uralkodó rendszerek változásával 

járó vallási átalakulásokat és idegen befolyásokat. 

Ilyen város volt pl. KUTA, ahonnan Sancherib babiloniakkal 

«-» Sippár-iakkal együtt telepíti át a jó ős mah-gar (sumir) lak..sságot 

SAMÁRIÁBA. ( Kir. Könyve II. 17. 24.) 

Júdea népe a samaritánusokat „kutai" névvel különbözteti 

meg magától és oroszlánimádóknak hívják őket, megemlítve 

azt is, hogy oroszlántestű és emberfejű Isten-szobruk 

van. amit NER GÁL néven tisztelnek. 

Most már annyi nevet ismerünk Nimruddal kapcsolat 

ban, hogy ide kell iktatni Langdon kutatási eredményeit ahhoz, 

hogy tisztán lássunk. így ír Langdon ( lu 

): 

181

„The Phoenician 'Sed' is the Eastern reproduction of this 

myth of the SUN-GOD — as HUNTEB." 

„The Hunter as an aspect of the Western Sun-god represents 

rather NINURTA of the Sumerian Pantheon. NINUR- 

TA, reád apparently NIMURTA in dialectic Sumerian, is probably 

the origin of the name NIMRUD, the famous HUN 

TER". .. 

(A föníciai SED a keleti másolata ennek a Napisten mítosznak 

— mint VADASZ. 

A „VADÁSZ", mint a nyugati Napisten vetülete, inkább 

a Sumir Pantheoni NINURTA-t képviseli. NINURTA, a sumir 

nyelvjárás szerint valószínűleg NIMURTA — feltételezhetően 

a híres VADASZ — NIMRUD — nevének eredete. . .) 

Itt hozzá kell tennünk Langdon megállapításához azt, 

hogy NINURTA, vagy NIMURTA az emesal mah-gar ísumir) 

nyelvjárásban NIB-ÚE-TA és ennek értelme: „ELTÁVO 

ZOTT PÁRDUC HŐS*'... lévén az eddig ismeretlen „TA" 

szó az eltávozás fogalmának kifejezője. 

A „HÖS PÁRDUC" — NIB-ŰR sokféle nevében tehát 

külön kell választanunk azokat a rá vonatkozó elnevezéseket, 

amelyek az ÉLŐ NIB-ŰR-ra vonatkoznak és azokat is fel kell 

ismernünk, melyek a halála utáni — istenített — állapotában 

nevezik meg őt. 

Így érdemes tovább olvasnunk Langdon nagyszerű könyvében, 

melyben ő mindazokat az eseteket felemlíti — beleértve 

a bibliai Nímrud idézetet is — ahol a Nimrudi hagyományt 

felhasználják a sémita népek saját hagyománytanuk 

kialakítására. Láthatjuk, hogy a sumirnak nevezett MAH- 

GAR TUDÁSKINCS kiapadhatatlan forrásából merít minden 

nép és egyedül ennek az ősi Mah-Gar (sumir) népnek mai leszármazottjai 

azok, akik nem nagyon kutatják 5-6000 éves 

saját hagyománykincsüket, hanem megelégednek azzal, amit 

a judai-kereszténység átad nekik, mint „sémita (biblikus) hagyományt", 

a sémita (judai) intelligenciával átformált változatában. 

így ír tovább Langdon a „sémita mitológiában „való kutatási 

eredményeiről: 

„This myth, incorporated in one of the oldest Hebrew 

documents (és itt a 272. jegyzet alatt a Genezis 10, 8—10. részeire 

hivatkozik), mely szerint: „Hatalmas VADÁSZ" az 

Ür előtt, mint Nimrud. Az ő birodalmának kezdete vala Bábel, 

Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén). . . reveals his 

182

Babylonian origin; for he is said to have founded Babylon, 

Erech, Accad and Calneh in Sinear (Sumer). 

If Calneh is an error for Kullaba, a part of Erech, at 

least two of these cities — Erech and Kullaba, — were connected 

with the exploits of the hero GILGAMESH, and since 

NIMURTA mentioned as the god of Kullaba, there seems to 

be a confusíon of two myts in the Hebrew legend. (Bibliai 

Nimród, the mighty hunter befor Yaw, and son of KUSH, 

is clearly the GILGAMESH of Babylonian mythology; and 

Nimród, founder of cities in Sumer.. . is surely NIMURTA, 

the God of the spring Sun, son of the Earth-God Enlil of 

Nippur." 

(Ez a mitosz, ami az egyik legrégibb héber okmányba 

van befoglalva, biztosan mutatja babiloni eredetét, hiszen Babilon, 

Erek „Uruk", Akkád és Káiné alapításáról beszél Sumeria 

földjén. 

Ha Kullaba — Erek „Uruk" egyik tartozéka — tévedésből 

Káiné, akkor a megnevezett városokból legalább kettő — 

EREK és KULLABA — kapcsolatban van GILGAMES hősi 

kalandjaival és miután NIMURTA úgy van említve, mint 

KULLABA Istene, világosan látható a két mitosz összezavarása 

a héber legendában. 

Nimrud — a hatalmas vadász Jehova előtt és KUS Fia 

— nyilvánvalóan a Babiloni mitológia GILGAMESE és Nimrud 

a Sumir városok alapítója — biztosan NIMURTA, a tavaszi-napisten, 

a NIPPUR-i FÖLD ISTENÉNEK — ENLILnek 

— FIA.) 

* * * 

A fentiekben Langdon igen érdekesen csoportosítja öszsze 

a sémita mítoszokból Sumer-Babilonba visszavetíthető 

hagyományokat. 

Ezekben részünkre az a legfontosabb, hogy: 

Nimrudot ő is az Isten-Fia — En-Lil — fiának nevezi, 

valamint az, hogy az 

összes Nimruddal kapcsolatos neveket visszavezeti a valóban 

Urukban élő és királyként uralkodó NIMBUD-GILGA- 

MES uruki királyhoz. 

Egy — Nimrudra vonatkozó — nevet azonban nem találunk 

a fenti idézetekben és ez: NER-GÁL. 

Könyvének 93. oldalán Langdon azonban kétségtelenül 

tudósít minket arról, hogy a Sumir-Babiloni mitológiában 

183

EN-LIL két fiát találta meg, mint: 

NIMURTA... a tavaszi Napistent és 

NER-GAL. . . a téli hidegség okozóját. 

NINURTA-val kapcsolatban, még igen fontos megjegyez. 

nünk, illetőleg idéznünk a következőket, melyek újabb „Nimrud-i 

elnevezéseket" tartalmaznak: 

„NINURTA, god of the spring sun, are already here, as 

NINGIRSU and NINSUBUR." (") 

(NINURTA, a tavaszi nap istene, itt már NINGIRSU 

vagy NINSUBUR.) 

Kutatásunkban igen fontosak ezek a nevek is, mert NIN- 

^GIR-SU elnevezést P. Deimel kifejezetten NIMRUD másik 

nevének tartja ('-) — mely SIR-BUR-LA-KI (Lagas)... (magyar 

értelmezéssel „égi világosság földje")... uralkodási és 

vallási irataiban szerepel és 

NIB-GIR-SU (az ö PÁRDUC FIA) vagy NIB-UR-SÁG 

változata, miképpen azt mindig hangoztatta egyik kiváló magyar 

sumerológus — Dr. Pass ( ,:| ). 

NINSUBUR = NIB-SUBUR, vagyis a SUBUR-PÁRDUC. 

« * * 

Most talán időszerű, hogy rendszerezzük az összes NIM- 

RUD-ra vonatkozó elnevezéseket. 

Ezt a rendszerezést azonban a sumir-babiloni hitvilág 

gondolkodásmódja szerint kell elvégeznünk és mentesíteni 

kell magunkat mindenféle változtatási ideológiától, így a sémita 

mitológia felfogásától is. Éppen azért kell ezt megtennünk, 

mert kétségtelenül megállapítják a kutatók, hogy az 

összes sémita, héber, görög mitológia alapját a sumir-babiloni 

vallásszemlélet képezi. 

(Aki nem elégszik meg Langdon és Cyrus Gordon bizo- 

^ nyitásaival ( u ) az talán olvassa el a „keresztények Bibliáját" 

V — amit vallása „ISTEN SZAVA"-ként hinni követel. Ebben 

a könyvben — a már említett idézeteken kívül — pl. a Krónikák 

I. 1, 10. alatt is Nimrud hatalmáról kap tudósítást. De 

Mikeás próféta még Asszíriát is NIMRUD FÖLDJÉNEK nevezi. 

(Mikeás 5, 6.) 

A mah-gar (sumir) hitvilágban az ISTEN FIÁNAK kettős 

megnyilatkozásával találkozunk. 

E kettősség az okos mah gar papság azon megvilágosodásából 

ered, mely szerint 

az anyagi testű emberben — Isteni Lelket fedeztek fel. 

184

A „lelket" azonosították az öröktől fogva létező ISTEN- 

SZELLEMMEL., mely emberi testben Lélek ugyan, de ismét 

Isten-Szellemmé válik, amikor a testet elhagyja, mert az meghalt. 

így lett „isteni kinyilatkoztatássá" bennük az ÖRÖK 

ÉLET fogalma és ezzel világosodott meg bennük az ISTEN- 

FIÚSAG TUDATA is, hiszen aki Isten szellemű lelket hord 

anyagi testében, az ISTEN GYERMEKE. 

Miután ezt megállapították magukról és felfedezték az 

Istenfiúságukat — lélekben fel bírtak emelkedni annyira, 

hogy az Isten Lényével, Lényegével és Mindenhatóságával 

foglalkoztak. 

Az Istenfiúság tudatosításának csúcsaként a világot éltető 

„fényt" érezték Isten első szeretet-megnyilvánulásának 

c's erre mondták, hogy a FÉNY az ISTEN FIA. 

A Fény-Hatásában és sugárzásában azonban anyagot is 

fedeztek fel, melyet a test — az anyag táplálójának, éltetőjének 

ismertek meg. így keletkezett bennük az 

Isten Fia Szellemi és Anyagi Alakjának felfedezése. 

így lett 

AZ ISTEN.. . „egyetlen" TE-RAM-TU. . . (teremtő), aki 

EGY a FIÁVAL, mert a FIA is ö. . . 

ÉN-LIL.. . ÉN-LÉLEK. . . mint a „Lelkek Ura" és 

ÉN-KI. . . ÉN-ANYAG. . . mint az „Anyag Ura". 

A Láthatatlan „egyetlen" Isten Fia tehát éppen olyan, mint a 

földönjáró, sok „istengyermek" — Lélek és Anyag. 

Hát nem csodálatos az a leik. lelemelkedés, Istennek ez a 

bámulatos megközelítése, az emberi szellemnek asztrális magasságokba 

való feljutása, a tisztánlátás, amellyel az emberi 

élet gazdag tartalmát az istenfiúság tudatában felfedezte — 

sok ezer évvel mielöttünk. . . az ősi Mah-Gar Hitvilág..? 

Mennyivel alacsonyabb szintű a mai ember kérlelhetetlen 

materializmusa, mellyel az Isten lényét anyagi gazdagság 

szerzésére és politikai uralmi érvényesülésre használja. 

És az izgatóan érdekes ebben az ősi Mah-Gar hitvilágban 

az, hogy az Istenhez való lelki felemelkedésben az Igazság 

Fénye annyira betöltötte az Istenhez törekvőket, hogy ez 

az egyetlen Istenszemlélet, amelyet a történelmi események 

is igazoltak. Ugyanis megjelent a földön egy ISTEN-FIA. aki 

az emberi értelem és lélek legmagasabb és legtökéletesebb 

megnyilatkozását tárta a világ elé és tetteivel, szavaival meg- 

185

ÍM 

m 

m 

i 

1 

i 

i 

erősítette az előtte sok ezer évvel leírt ú.n. Mah-Gar HITVI- 

LAGI TARTALMAT. 

Mitologikus vonatkozásban viszont igen feltűnő az, hogy 

ennek az ISTEN-FIÁNAK földi munkálkodásában pontosan 

az a semita-héber irányzat volt a káros, amelyik — Langdon 

szerint — az ősi sumir-babilóniai hitvilágból merítette mindig 

és saját íze szerint átformálta — a ma mitológiának hívott 

— de nyugodtan „vallásszemléletnek" nevezhető — alapjait. 

Miután a héber vallási irodalom —( majd miképpen a 

későbbiekben látni fogjuk) ezt a földön járó, de égi küldöttként 

emberré lett Isten Fiát — a Názáreti Jézust — is a Nimrud-i 

hagyományokhoz csatolja, azt hiszem elegendő indokolásul 

szolgál — maga ez a tény is — a Nimrudi Hagyomány 

fontosságának hangsúlyozására. 

De folytassuk tovább a Mah-Gar Hitvilág kutatását. 

Mondtuk, hogy a TE-RAM-TU ősi sumir kifejezés tovább 

él a mai magyar TE-REM-TÖ szóban, amit általában „alkotó, 

mindentudó, láthatatlan, de mindenüttlévő" ISTEN fogalmával 

azonosíthatunk. De nézzük részletezve: 

TE — (L. 376) — TEMEN.. . alap, alapítás, amire valami 

épül. 

RAM — (L. 187) — mérték, kegy. Eddig pontosan nem 

tudták megállapítani azt a tartalmat, amit ez a „fogalomjegy" 

kifejez. Ugyanis a mah-gar „szűzanya" hivatására vonatkozó 

és az ö URUK-i uralmát mutató ékjeibe van befoglalva az a 

fogalomjegy, melyet Lábat (L. 396) SAR kiejtéssel „jóságnak, 

teljességnek, tökéletességnek" ismer, de mutatja e tökéletesség 

..kettősségét" a két vízszintes ék. Tehát mindenütt a 

dualitás. A „Jóság és Tökéletesség kettőssége" — mint az 

ISTEN-SZELLEM és a KOZMIKUS ANYAG. (Egyedülállóan 

ez a fel — L. 170 — „AM" vagy „URAS" jelentése: „felséges, 

hős") 

De hogy félre ne érthessék ezt az összetett fogalomjegyet, 

még hozzá van csatolva az IZ jele (L. 296), amely az 

ISTEN-SZELLEM kifejezője. — (Lábat a RAM ékjeiét az 

„abstract" fogalmának kifejezéséül is tartja.) 

TU vagy TUD — (L. 58) — teremteni. 

Így semmi kétségünk nem lehet — az ősi mah-gar ísumir) 

TE-RAM-TU ugyanazt feíezi ki, mint a mai magyar 

nyelvben a TE-REM-TŐ. 

186

Tehát az Isteni Teremtő Hatalomban is a kettősség ereje 

mutatkozik és innen kezdve — mindenütt. 

Az ősállapot kettőssége: az ISTEN-SZELLEM és a KOZ 

MIKUS ANYAG. Amikor a Teremtés megindul és a sötétségbe 

betör a FÉNY és a MOZGÁS — akkor az 

Isten-Fiának kettőssége mutatkozik meg Isten-Szellemi 

és Anyagi formájában — mint mondtuk — Én-Lil és Én-Ki. 

Teljesen logikus tehát, hogy a mah-gar (sumir) hitvilág 

a földre érkezett és abban az időben legtökéletesebb Istenfiút 

— NIMRUDOT — is kettős formában iktatta be hitvilági 

örökségébe. 

NIMRUD anyagi formája: az ÉLET. A testben való 

létezése. 

Isten-Szellemű formája —• a testi halál beállításával, túlvilági 

létezésével kapcsolatos, valódi „mitológia". 

írjuk tehát egymás mellé a Nimrud-i neveket — így két 

csoportban: 

Anyagi formára vonatkozik: Isten-Szellemi formára: 

NIB-ÚR, NIB-RU NIB-UR-TA 

NIM ÚR, NIM-RU NIM-UR-TA, NIM-RU-D 

GILGAMES (IZ) GIS-GIL GA-MES 

NER-GAL IZ-DU-BAR, ARI-AN 

NIB(M)-SUBUR NIN-GIR-SU 

Most vegvük sorra egyenként ezeket a neveket: 

NIB-ÚR.'. . a HÖS PÁRDUC, aki a földön élet és halál 

ura volt. Mivel emberi testben volt Isten-Fia, meghalt és 

NIB-ÚR-TA.. . néven tisztelték, mint a másvilágra átköltözött 

Párduc Hőst. 

NIB-RU... Ugyanaz, mint NIB-ÚR, aki halála után az 

Atyaistentől más feladatot kapott és ő 

NIM-ÚR, NIM-RU... is- a Földön. Megdicsőülve 

NIM-ÚR-TA. . . néven is tisztelték. De hogy a NIB-ÚR-i 

feladatot betöltse 

NIM-RU-D. . . lett, az Égi Nagy Vadász, aki az (Orionban) 

ARI-AN.. . ban egyesíti a Nagy Népből jövő Égieket. 

De Ő az a király is, aki a SUBUR-URUK városban uralkodott, 

mint az I. Uruki király-dinasztia 5. királya ( in 

) 

GIL-GA-MES.. . néven és — mivel ő sem találta meg 

emberi testben az örök életet, Istennél lévő szellemét 

GIS-GIL-GA-MES- . . néven örökítette meg a mitológia. 

187

(Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az az ékjei melyet 

,,GIS"-nek mondanak, „IZ"-nek ejtendő, lévén ennek az ékjelnek 

kettős hangtani értéke (gis és iz). Ugyanis azért tették 

a mah-gar írástudók a megdicsőült király neve elé ezt az ékjelet, 

hogy az Isten Birodalmába való átköltözését és istenített 

állapotát írásban is közöljék, mert „IZ" = az Isten Szellemmel, 

mely emberi testben a „Lélek". Ez a ,,lélek" a testi 

halál beállásakor visszatér az „Isten Kebelébe". „IZ"-zé válik, 

— „IZZIK", mig újra Istenszellem lesz és ez az „IZZIK" 

állapot a Megtisztulás Tüze. Ez az a „tűz", melyből az emberi 

lélek születik és a születés folyamata nem „izzás", hanem 

„LIH" = „LEH".. . lehelet az Élet lehelete és ez „hűt". 

így érthető meg, hogy az Isten-Szellem sok emberi testben 

lélekké válva — bizony nagyon hideg. 

Az is érthető, hogy az „elhidegült lélek" erősebben „IZ 

ZIK" az Istenhez való visszatérés útján. Talán erősebb és 

nagyobb „tisztítótűzre" van szüksége, hogy — a nagy földi 

elhidegülés után — ismét visszaszerezze eredeti boldog állapotát. 

(Labatnál ,IZ' vagy GIS, No. 296. A sémita-babiloni 

Mardukra is hasonló nevet vonatkoztatnak D. IZ-BAR. Labatnál 

ugyanazon szám alatt.) 

Külön fejezetben kell tárgyalnunk Nimrud azt a nevét, 

melyet a héber mitológiában úgy találunk 

NER-GAL 

A sémita mitológia említi, hogy a „KUTAI NÉP", melyet a 

Babilontól nem messze lévő mah-gar (sumir) KUTA nevű városból 

költöztetett Samáriába a nagy Sancherib asszír király, 

NER-GAL tisztelői voltak. Itt meg kell állapítani, hogy ennél 

a — Langdon szerint— szintén Nimrudra vonatkozó névnél 

— az első szótag „NER" már változtatás a mah-gar (sumir 

„NIR" szóból (L. 325), mely „uralkodót, hőst, királyt" jelent 

és babiloni változata 

ETILLU vagy ETELE. (A hun ETELE — ATILLA —, 

így nevében is NIMRUD leszármazottja.) 

NIR-GAL... tehát Nimrudot, mint NAGY KIRÁLYT, 

NAGY HŐST jelöli. 

Azt hiszem NIR-GÁL nimrudi tartalmában van az egész 

Nimrud-i Hagyomány magyarázata. 

Ugyanis a „másvilágra átköltözött" Párduc Hőst — NIB- 

UR-at — az Égi Nagy Vadász Képében — a „vadászat" fogalma 

jellemzi. Az Égi Nagy Vadász „vadászik" ugyan, de 

188

semmi vadászzsákmánya nincs. így a „vadászat" a haladás 

jelképe. 

Az Égi Nagy Vadász „űzi" a Csodaszarvast. 

E jelképes gondolkodásmód tu]lajdonképpen a Napnak, 

mint Isten-Fiának és mint az Élet Atyjának azon „haladását" 

fejezi ki, amelyik nem tartozik bele szorosan a földi ritmusba. 

Tehát nem a nappal és éjszaka, tél és nyár létrehozója, hanem 

a titokzatos „precessziós" mozgás elrejtője. 

Ebben a rejtelmes mozgásban találjuk meg a .misztikus" 

azonosításokat is. A „Csodaszarvas" a Nap, mint Isten fia, 

kinek fia Nimrud, a Nagy Vadász... és ők együtt „haladnak". 

Amikor a precessziós Nap a sötét félívben jár, akkor a 

Nimrudi NIR-GÁL személyesíti meg őt. És itt nem a személyeken 

van a hangsúly, hanem az égi „haladás" biztosításában. 

Az ember az Égre tekint és nem érzi magát elhagyatottnak. 

Az életben is meg vannak a „ragyogó" napok. Ilyenkor 

NIMRUD hatalma és lendülete határtalan elképzelésekbe veti 

az emberi boldogságot. . . és Nimrud mindig a jóság, szeretet 

és boldogság hozója. Az élet „sötét" napjaiban azonban 

NIR-GÁL lesz ö. És milyenek az élet „sötét" napjai. . .? Mikor 

kapjuk ezeket. ..? Ez a küzdelem, a háborúk, az elnyomatások 

ideié. A Nimrud-i reménykedésben az emberrel lévő 

„ERÖ" azonos NIR-GAL-lal, a NAGY HŐSSEL, aki 

NYER-GEL és NYARGAL, az életéért küzdő subur-samar 

„kutai" mah-gar emberrel. 

Ezért nevezi a mah-gar hitvilág NIR-GÁL-t a „téli Naperő" 

hordozójának és a „háború segítőjének". Viszont NIR- 

GÁL erős, bátor, vakmerő, ő a MAG-ÚR is. Az „Égi Oroszlán", 

aki Hatalmas, hiszen az életet adó Napot is ő hozza. 

(Az oroszlán csillagkép a Nap Háza a babiloni csillagászatban.) 

Ezért tisztelik Nimrudot a NIR-GÁL-i szimbólumban, az 

Oroszlánban. Ezért rakják teli a magaslatokon épített templomaikat 

a subur-samar ..kutaiak" oroszlános jelképekkel, ami 

után „oroszlánimádóknak" nevezik őket a judaiak. Érdekes 

megoldást ad ez a felfedezés annak az eddig érthetetlen bibliai 

történetnek, amit írva találunk a Királyok II. Könyve 17, 

26. és következő verseiben: 

,.26.1 Mondának azért Asszíria királyának: akiket ide 

hoztál és Samária városaiba telepítettél, nem tudják e föld 

Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az 

rajok, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene 

liszteletének módját." 

189

• A mai ember előtt furcsa ez a megállapítás, egyrészt 

azért, mert hiszen csak „EGY Isten van" és valamilyen „Föld" 

Istene nem tud élő oroszlánokat büntetésül az emberekre bocsátani, 

azért mert nem tisztelik őt az emberek által kitalált 

valami módon. Ugyanakkor meg kell azt is állapítani, hogy 

Samaria faunájában oroszlán nincs. A fenti bibliai idézet tehát 

élő oroszlánokra nem vonatkozhat. 

E1I nDen h 

- . ^ . a megnézzük azt a héber jelet, mely itt „meg 

i 

ölik" szóval van fordítva, látjuk azt a judaizmus vallási szövegei 

akkor használják, ha a judai vallásra vonatkozólag valami 

káros cselekedet áll elő, tehát a judai vallást és annak 

erdeket szem előtt tartva — „elpusztul, értéktelenné válik" 

g*az, amire az írásjel vonatkozik. Jelen esetben tehát: 

W az oroszlánok — a judaiság szempontjából — elpusztítják 

a samáriai népet, mert az nem hajlandó felvenni a judai 

vallást. 

A bibliai történet következő szakaszai teljesen igazolják 

ezt a felfogásunkal, mert a 27. versben Asszíria királya 

rendel egy judai papot, aki — a 28. vers szerint — el is megy 

es tanítja a samáriai „kutai" népet a judai vallásra, de a 29.. 

vers hiába valónak minősíti ezt az oktatást, mert bizony azok 

nem hajlandók eltérni az ősi hitüktől. Annak ellenére, hogy 

nem „tisztelik az Istent" a 26. versben hiányojt és elrendelni 

kert módon — az oroszlánokról többet nincs szó. Pedig, ha 

Isten „büntetéseként" élő oroszlánok lennének itt a főszereplők, 

azoknak fel kellett volna falni mind a Samaria-i Népet, 

• H? ~ m i n t a b i b I i a i szöveg megállapítja, eszük ágában sem 

volt követni a „judai pap" tanítását, — a magaslatokon építettek 

templomokat a samaritánusok" és éppen a „Kuta-ból 

való férfiak csináltak NER-GALT'f (30. vers.) 

Így lesz a bibliai történet ékes bizonyítója annak, hogy 

a subur-samar KUTA-i mah-gar nép a SUBUR-URUK-i NIM- 

RUD hagyomány szerint — a nehéz, háborús és mega'ázá.v 

êsztendőkben NIR-GAL tiszteletével védekezett. Ugyani ; 

WVIR-GAL jelenléte már magában a harcos, védekező, párducig 

nevelést és életfelfogás vallási tanítását és a Népért va'ó 

hősi önfeláldozás kötelességét is. Ezt pedig a Nép abban a 

tudatban tette, hogy életét adva a Népért, biztosan Nimrudhoz 

„nyargal" a „nyir-gál" hitben az ÁRI-AN lakói között 

való Örökkévalósághoz. 

Ezért voltak a samáriai — magaslatokra épített — mahpar 

templomok falára festve a babiloni oroszlán-jelképek — 

. eppenugy, mint a subur-sabar-szabir Magyarság Nagy Ár- 

190

pád Papkirályi Dinasztiájának uralkodása alatt épült templomokban 

— mint az Ister-Gami Szentélyben is — az ősi hagyomány 

Nimrud-Jézusi folytonosságának ábrázolásaként 

azokat szintén megtaláljuk. 

És ezek „azok az oroszlánok", amelyek „elveszítik a népet 

a judai vallás részére", mert akik ezeket a jelképeket használják, 

értik és tisztelik azt a hitvilági tartalmat, amit az 

oroszlánok misztériuma magába foglal — bizony ősi hitüket 

el nem hagyják. Elpusztulnak, keresztre feszítetnek, élve temetetnek 

el. de hűek maradnak az Isten Fia Tan Igazságához. 

A NIR-GÁL-i oroszlán bátorsága és hősiessége az Isten 

országában aztán 

IZ-DU-BÁR lesz. . . azaz Isten-Szellemű Tündöklő Fiú, 

aki segít a Fény, a Jóság, az Igazság megtartásában. 

Utoljára hagytuk a 

NIB-SUBUR 

ismertetését. Ugyanis enr.ek a nimrudi névnek az átvételétől 

igen „tartózkodott" a héber mitológia. Sajnos a mai semitológiai 

tanulmányok is igyekeznek „mellőzni" mindent, ami 

„SUBUR-SUBAR-SAMAR-SZABIR" és arra a nagy Birodalomra 

vonatkozik, amit a mah-gar (sumir) ékiratok így írnak: 

SUBUR-KI, vagy SUBAR-KI, (Subir-Ki) és SUBAR-TU. 

Ezen a területen a bibliai Nimrud-ot mindenütt NIB- 

SUBUR-nak nevezik, ami annyit jelent: SUBUR PÁRDUC. 

Ebből az elnevezésből ered minden hagyomány-részlet, mely 

a Kárpát-medencébe 896-ban (Kr. u.) visszatérő és magát 

..MAGYAR"- nak nevező, sok törzsű nép, a benne királyi 

méltósággal elismert subur-samar-szabir vezető-törzsének, subur 

hagyományaiképpen fennmaradt. Ilyen Nimrud személye, 

oroszlános jelképei és a párduc-voltára való emlékezésül 

— a királyi megkülönböztető díszként használt párducbőr. 

Párducbőrbői kíszített ruházatot csak az uralkodó viselt, aki 

az Isten-Fiától való származását is magáénak tudta és hitte. 

A subur-sabar-szabir rép Birodalmáról külön fejezetben 

számolunk be. Itt azonban fontosnak tartjuk azt megjegyezni, 

hogy George Smith — a Nimrud Legenda (mai Gilgames 

É:osz) megtalálója és első megfejtője — ennek a legendának 

főhősét JZ-DU-BAR néven mondja és azonosítja a bibliai 

Nagy Vadásszal — Nimruddal. Azon a táblán, melyet megfejte't 

é-i a British Múzeumban K. 3200 sz. alatt található, 

ERECH (URUK) sumir város meghódításáról van szó és az 

191

ékiratokon ez a város mindik SUBURI URUK-nak van írvi 

„Izdubár vagy NIMRUD — írja könyvében Smith ( ie ) - 

fennhatósága és uralma alá tartozott az egész babiloni köi 

nyék". Miután URUK — Babilontól délre fekvő sumir várc 

— úgy van írva „Suburi Uruk" — és beletartozott a Nimri 

di SUBUR BIRODALOMBA, természetes, hogy Babilon i 

„suburi" volt ebben az időben. Tehát „SUBUR-KI" Biroda 

mához tartozott az egész sumir (mah-gar) föld, a Káspi t 

melletti CHOREZM bevonásává! — a Kaukázusig, melyne 

eredeti neve Mah-Gar Hegy volt. 

Ennek tudatában most már megértjük, hogy a Biroda] 

mát vesztett és elnyomott SUBAR-SUBUR SAMAR Nép meg 

mentőjének és felszabadítójának a Nimrudi Hagyomány meg 

tartását és újra éledését hitte. A történelmi eseményekbe 

megállapítható, hogy valóban meg is tartotta ezt a Népet - 

a mai napig — az a hagyománykincs — annak elleneié, hog; 

az utolsó 1000 év alatt a hagyomány tudatosítása iszonyi 

kárt szenvedett a sémita változatokat magával hozó judai 

kereszténység erőszakos térítésével. A Hagyomány erej 

azonban „tudat alatt is" elegendő volt a Nép megmaradása 

hoz. Ugyanis a hitvilági tartalom megsemmisítésére szolgál* 

módszerek és a fizikai pusztítások eszközei oly kegyetlenéi 

voltak, hogy e Hagyomány mindent átélő ereje nélkül, a mah 

gar nagy nép már minden utódjában elpusztult volna. 

De nem pusztult el. Hanem most e Szent Hagyományai 

újra tudatosítva — a Lelki Forradalom Tisztító Tüzében „iz 

zik" és biztosan UJ ÉLETRE kél. 

Az UJ ÉLETRE KELÉS nem más, mint a hagyományol 

tudatában való megerősödés. 

Ennek elrendelése megtörtént egy egészen csodálatos mó 

don a „MAGARU-NIMRUD TÁBLA" megjelenésével. 

192 

* • *

A „MAGYAR-NIMRUD" TÁBLA TÖRTÉNETE 

ÉS SZÖVEGE 

Gorlászky Éva magyar úrhölgy Bagdadot látogatta meg 

és egy régiségkereskedőtől vett egy agyagtábla töredéket, 

amin ékiratok látszódtak. Ezt a táblát vásárlója személyesen 

adta át Badiny profeszomak. 

íme a tábla: 

193

Az erősen megrongált agyagtáblán a következő szöveg 

olvasható: 

Az 1. sor: csak a jobb felső sarokban két ékjei olvasható, 

így: 1Z-TEN. 

IZ — (L. 296) mint előbb... ISTEN-SZELLEME. 

TEN — (L. 376.) — megnyugodni, nyugalom. 

| 4 B . 3 H 5 6"7 ö j 

Éppen ennek az ékjeinek az itt mutatkozó változata irányít 

el minket a tábla megírásának idejébe, mert ezt a TEN 

ékjeiét így — Lábat szerint — a mah-gar (sumir) klaszikus 

kcrban íiták, ami megfelel a Kr. e. 2600 körüli időnek. 

A 2. sorban: összesen 8 jelet találunk, melyek közül — 

S& érthetőség kedvéért — ki kell emelnünk a 6-at, ami nem 

•íkjel. Tekintve, hogy ez a jel a legvilágosabban kivehető az 

összes többi között — félreértés nélkül látható a ferde írású 

formája. Az összes eddig észlelt és regisztrált mezopotámiai 

írásjelek közül a L. 367. jelének legősibb formája az, amelyik 

ezzel azonos és a „MAG vagy SZEM" (gabonaszem) kifejezésére 

használták. Viszont ez a forma, melyben a mi táblánkon 

látszik — a klaszikus korban már módosulást szenvedett. Feltűnő 

tehát és követeli a kérdést, hogy miért is írták ezt a jelet 

ilyen formában — tehát nem ékjellel — többi ékírás közé. 

.. ? Ezt csak azért írhatták, hogy kiemeljék a mondat vonatkozását 

és a hagyományt erősítsék az ősi jellel, ami az 

EME-SAL (baüiloni) nyelvjárásban és valószínűleg így a SU- 

BUR-SABAR nyelven is MAGARU kiej léssel volt "használatban 

s mint ilyen az ősiség, az eredet jelölője. (Akkád haszrá'atában 

ezt „kedvezőnek, jónak lenni" fogalomként használ'ák 

— de annyit is jelent, hogy „egy akaraton lenni".) 

1. jel: ZALAG (L. 381) —Csillog, 

194

2. jel: ugyanez, 

3. jel: LIL (L. 313) — lélek, lehelet. . ..-.' . 

4. jel: MAS (L. 74.) — tiszta — legelső. 

5. jel: NUN (L. 87) — fenséges, királyi — de jelent ..herceget" 

is. Viszont.Babilon ősi neve: NUN-KI és ez „Fenséges, 

vagy felkent várost" jelent. így itt az értelem 

ugyanaz. 

6. jel: ...a már említett „MAGARU", 

7. jel: NIMRU (L. 444) — párduc... babiloni nyelven, 

8. jel:.GURUS (L. 322) — erős, de ugyanez „KÁL" = hatalmas 

értelmű is. 

A 7. és 8. jelnek az együttese P. Deimel szerint: 

NIB, azaz a mah-gar (sumir) ősi írásrendhez híven — 

PÁRDUC, (lásd: Deimel SAG. 170. old.) 

Most olvassuk el a mai magyar értelemben így: 

Csillog, csillog Tiszta Lelke Fenséges „MAGARU" Hatalmas 

Párducnak. 

* * * 

Meghatottan vetem papírra e sorokat, érezve az ősi Hagyománykincs 

hatalmának hívását, mint kiáltást, mint felszólítást 

a mai Magyarsághoz. — NIMRUD — a HŐS PÁR 

DUC, a Magyarság hagyományában élő ŐSAPA jelenik meg 

a mai materializmus eltévedt magyarjai előtt. Véletlen lenne 

pontosan egy NIMRUDI szövegű táblácska megvásárlása? 

És az Isten Akaratát érző egyszerű, de nagyhitű kutatóban 

feltör egy kérdés így: „megérti-e a mai Magyarság a Nimrudi 

hívást.. . ?" 

Észre veszi-e, hogy Jövője ennek az ősi Hagyománynak 

tudatosításában és vallásos kegyelettel való ápolásában rejlik...? 

) Nem tudok választ adni e kérdésekre, csak hivatkozni 

birok más népekre, akik ezt a hagyományt elvitték. Akik felfedezték 

e hagyomány iszonyú nagy értékét és hatalmát és 

sajátjuknak akarták hirdetni, tanítani. 

így tette a sémita Hammurápi Babilon-i királysága, ahol 

a sémita „főisten" — MARDUK — (a héber Jehova elődje) 

volt hivatva a SUBUR NIMRUD-at behelyettesíteni. 

Bemutatunk egy babiloni -pecsétet, amelyben MARDUK 

• az Orion csillagképben — mint a „sémita Nimrud" (eltörölve 

195

az ősi mah-gar hagyományt) nyilaz a szárnyas sárkányra. 

MABDUK AZ ORIONBAN - NIMRUD AZ ASSZÍROKNÁL 

Az asszírok is magukénak mondották, hiszen ő alapította 

AS-URU városát. Közlünk egy asszír ábrázolást is. 

De legmélyebbre Rawlinson kutatásai jutottak í 17 ), aki 

azt a régi hagyományt találta meg, mely szerint Nimrudnak 

két fia volt a mezopotámiai földön. 

" Sumeriában — MUGEIR (MAH-GAR) 

Elamban — HUN-ÜRI 

Mind a két fiúról egy-egy várost neveztek el. Mugeir 

Sumeriában van, Hun-Űri meg Elamban. 

Az ősi hagyomány szerint csak az tud uralkodni ezen a 

vidéken, akinek e két város kulcsa a kezében van. 

A mai MAGYAR NÉP e kettős hagyományból származik. 

A Mah-Gar nép és a Hun Nép vére van ereiben. 

A Magyar Jövő titka e kettős Hagyomány tudatosítása 

— a Nimrudi őseredet történelmi folyamatosságában. 

•—•—• 

196

FORRÁSADATOK 

„A MAGYAROK NIMRUD HAGYOMÁNYA" című fejezetéhez 

(i) SMITH George: Assyrian Discovenes (London, Sampson, Low, 1875.) 

(:!) LÁBAT, René: Manuel D'Épigraphie Akkadienne, Imprímerle Na- 

tionale, Paris. 1369) 

(•

(5) M- Rostovzeíf: A History oí the Ancient World (Oxford, 1930. I. kötett, 

117. old.) 

(«) Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáji, Magyar Rokonság Kutatásának 

Története. I. rész- (Gilgamesh, New York, 1974.) 

(7) Huber Lipót: Zsidóság és Kereszténység (Kalocsa, 1936.) 

(") Ja:ketta Hawkess and Sir Leonard Woolley: History oí Mánk in d- 

Prehlstory and the Beginnings of Civilization (UNESCO, 1963 > 

251. oldal. 

(») Jósé Pijoan: Op. Cit. 334—335. old. „életfa"- 

(io) Edith Porada: The Art of Ancient Irán (Crown Publishers, inc. 

New York, 1965) „trees" 

(ii) Akadémiai Értesítő, Budapest, 1920. 

(12) Dr. Bobula Ida: A Sumér-Magyar Rokonság Kérdése (Editor ESDA. 

Buenos Aires, 1961.) 20—21. oldal. 

* * * 

Rövidítések 

L: René Lábat: Manuel d'Épigraphie Akkadienne (Paris, 

Imprimerie Nationale, 1963.) 

DSL: P. Anton Deimel S. J.: Sumerisches Lexicon (Roma, 

1933.) 

SAG: P. Anton Deimel S. J.: Sum.-Akk. Glossar (Roma, 

1933.) 

198

UTÓSZÓ 

írásomban célom nem a meg nem értés terebélyesítése 

volt, hanem a TUDÁS hirdetése. Ezért inkább tanítottam. 

De veszekednem is kellett az igazságért és mentségemre szolgáljon 

az, hogy én is azt a célt követem itt kint — az emigrációban 

— mint László Gyula az édes Hazában. Lehetőségeink 

és eszközeink különbözők ugyan, de hiszem és tudom én is 

azt, hogy 

„nekünk feladatunk, hogy a lelkesedésben kibontakozó 

erőket a figyelő, mérlegelő ember gondolatvilága felé tereljük, 

anélkül, hogy a lelkesedésben bennerejlő nenies honszei 

elmet csökkentenénk",* 

Ezért mutattam be nagyrészét azoknak a ferdítéseknek és 

rosszakaratú félremagyarázásoknak, amelyeket Komoróczy 

Géza „Sumer és Magyar?" c. könyvében, éppen ennek a „nemes 

honszerelemnek" a csökkentése érdekében írt. 

Talán mondhatrá valaki azt, hogy helytelenül magyarázom 

„tudományos köntösben" cammogó érveit. El is érhetne 

a vád akkor, ha Komoróczy „csak és kizárólag" a tudománynál 

maradt vo'na. De abban a pillanatban, amikor a „nemes 

hons-zere'met" feledhetetlen rímekké 1 és gondolatokkal megörökítő 

költőink ihletett és tisztánlátó felemelkedését is a 

sárba húzza és D1. ADY vitathatatlan magyarságát „egészen 

.'aza turánizmusnak" nevezi (25. old.) és azt állítja, hogy Magyarságunk 

eme üstökösesülaga az ősiség eszméit „aligha 

vette k?mo'van" (24. old.)... már túlmegy a ..tudomány" 

habárain és politikai irányt vesz. Ez a politikai irány pedig, 

amit Komoróczv követ — határozottan a nemes honszerelem 

csökkentésére irányul, tehát magyar-ellenes. Célja pedig az, 

hogv elterelje az érdeklődést a szumir kutatástól és a „sötét 

homá'y" leplét borítsa rá őstörténeti kibontakozásunk e lehetőségére. 

Egyet azonban nem vett számba Komoróczv es ez az a 

pszichológiai maradvány, ami könyve áttanulmányozása után 

az olvasóban megmarad. Az az érzés, sejtelem, mely azt súgja: 

..valaminek mégis kell itt lenni, ha ennyire tiltakozik el- 

'ene". Nos éppen ez az érzés az, ami megindítja az érdeklődőt, 

hogv kicsit „utána nézzen a dolgoknak"... Az első érrie'ccssége 

cedig ennek a kívárcsiságnak az, hogy akarva, nem 

akarva — el kel 1 

ismernie az olvasóknak azt, hogy 

* Lász'S G ula: Az őstörténész és közönsége cimü dolgozatától. (Törté* 

:.o!mi Szemte, B?sst. 1—2/1976.) 

199

mióta kiásták az ékiratos agyagtáblákat, azóta minden 

igazságra törekvő tudós a magyar nyelvben kereste a táblák 

nyelvének titkát. 

Második: Komoróczy könyvének 2/3-ad részét azokra a 

forrásmunkákra való hivatkozás képezi, melyek a „szumirmagyar" 

azonosságra vonatkoznak. Tehát az olvasónak kell 

azt is megállapítania, hogy óriási az érdeklődés e téma iránt. 

Költőink felséges tiltakozása erősíti meg az igazságot és 

valóságos őseit kereső Magyar Népnek az érzéseit akkor, 

midőn sehogysem akar beleilleszkedni abba az igaztalan és 

megalázó őstörténeti környezetbe, ahová a — mindig idegen 

érdekeket szolgáló tudományos erőszak, az idegen uralkodó 

hatalom segítségével — bekényszeríti. Annak ellenére, hogy 

a bibliás nyájszellem a megszokás rabjává tett sokakat — a 

többségből mindég kiröppent a marcangoló fohász így: „VA 

LAHOL UTAT TÉVESZTETTÜNK". 

Mindenki tudta, mindenki érezte, aki így sóhajtott fel, 

hogy EZ NEM IGAZ. De a „honszerelem" tehetetlen kétségbeesése 

más megnyugtatót, más kiutat nem talált. 

És így is van. A MAGYARSÁG NEM TÉVESZTETTE 

EL ÜTJAt, hiszen 

a Kárpát-medencében megtelepedett ősök elszéledt, kései 

leszármazottai tértek vissza mindig az ŐSHAZÁBA — mint 

mindenütt mondják — ATYÁIK FÖLDJÉRE, hogy az ösi 

Földön, az Ősi Nyelvben leljenek békét, boldogságot és Hazát, 

az ősi Nemzetséghez való tartozás jogán. 

Tehát amikor mi a szumir-magyar azonosság bizonyítási 

érveit hozzuk fel, tulajdonképpen a jogos és minket illető történelmi 

örökségünk igazságát tanúsítjuk abban a nagy perben, 

melyet a különböző „érdekszövetségek" indítottak meg 

a Magyarság ősi jussának eltulajdonítására. 

Mivé! a „Tudomány" eddig úgy szerepelt, mint az Igaz-, 

ság Forrása, mint az „Igazság legfőbb Törvényszéke", minden 

jogunk meg van ahhoz, hogy ősi Történelmi Létezésünk 

bizonyílikait előterjesszük és azt kérjük, 

hogy ezek tudományos módszerekkel vizsgáltassanak meg, 

nempedig a „hatalom" és „ellenség" érdekei szerint — az 

igazságot kereső fe!-peresek némítassanak el. 

Mi nem kérünk a tőlünk kölcsönvett szellemi javakért 

kártérítés'.. Nem kérjük, hogy őseink szolgasorsáért, igazságunk 

sárba tiprásáért jóvátételt adjanak. 

200

Csak annyit akarunk, hogy MA „egyenrangú felekként és 

tisztelettel illessenek" minket. A „minket" alatt a szumir azonossággal 

rendelkező MAGYARSÁGOT értjük, mely élni 

akar a Magyar Hit szerint. 

* * * 

Éppen ezért azt kérjük az olvasótól, hogy ne illesse e 

sorok íróját senki sem az antisemitizmus vádjával. A zsidóság 

..érdekszövetségi" tevékenységének felfedezése és Komoróczy 

könyvében ezzel azonos „szellemi háttérnek" kimutatása 

nem antisemitizmus, hanem ÖNVÉDELEM. 

Ugyanaz, amit a palesztinai zsidóság is folytat — fegyverrel 

is. A marxizmusnak, a kommunizmusnak, a kapitalizmusnak, 

a demokráciának és mindenféle ideologikus irányzatnak 

e! kell ismerni azt, hogy a 

MAGYARSÁGNAK AZ E M B ERI JOGOK ÉPPEN 

OLYAN ÉLET-FELTÉTELEKET BIZTOSÍTANAK, MINT 

AZ OROSZOKNAK, ANGOLOKNAK, AMERIKAIAKNAK, 

VAGY A ZSIDÓKNAK. 

A MAGYARSÁG ÉLNI AKAR. . .! 

Nem e sorok írója az, aki felfedezte, hogy a mai Magyarország 

urai „nem magyarok", hanem a jugoszláv kommunista 

író — Milovan DSILAS írja — „Beszélgetések Sztálinnal" 

c. könyvében a következőket: 

„Zdanov elvtárs teljesen megtisztította az orosz KP központi 

bizottságát a zsidóktól és ugyanakkor dicshimnuszt zeng 

a magyar KP és a magyar kormányról, holott mindnyájan 

dúljuk, hogy ezek csaknem kivétel nélkül orosz zsidó bevándorlók. 

Ebből csak azt következtethetem, hogy Moszkvának 

érdekében áll, hogy a magyar csúcshelyeket zsidókkal töltse 

be, mert ezek gyökértelenek és nem foghatnak Össze a magyar 

néppel Moszkva ellen." 

Dsilas ezen megállapítása megerősítést nyert a Magyarországra 

látogató és ma már „nem magyar állampolgár" emigránsok 

jelentéseiből, amelyek — kivétel nélkül — mind arról 

számolnak be, hogy a mai Magyarországon 

teljes jogú állampolgár csak a zsidó (vallású és nemzetiséget 

vallói — vagy az, aki ennek az érdekszövetségnek szellemében 

munkálkodik. Aki nem hajlandó elismerni és szó 

201

nélkül szolgálni ezt a „haladó marxista szellemnek" nevezett 

irányzatot — az pl. nem kap útlevelet és állami állást sem. 

E sorok íróját nem vezeti semmiféle antisemitizmus, 

amikor ezeket a tényeket megállapítja, hanem éppen ellenkezőleg: 

a zsidóság különleges intelligenciáját ismeri el abban a 

nagyszerű meglátásban, amivel felfedezte a „turáni származásban" 

a jövő nagyhatalmi rendszerének elengedhetetlen 

feltételéi és magát büszkeséggel „turáni népnek" 

vallva, az ősi hagyományokon alapuló államalkotási jogot 

akarja ismételten érvényesíteni — de ezúttal már 

nem a megszerzett Palesztinára — hanem a Kárpátmedencére. 

És mialatt a szumir-magyar azonossággal rendelkező Magyar 

Nép önmagáról azt hirdeti, — Komoróczyk szócsövén át —, 

hogy 

NEM TURÁNI, SEMMI KÖZE NINCS SEM A HUNOK 

HOZ, SEM A TURÁNIAKHOZ, HANEM A FINNUGOR-nak 

NEV.LZETT ÉSZAKI TUNDRÁK IVADÉKA — 

ezen önkéntes lemondás után, kétség sem férhet ahhoz, 

hogy a magát „turáninak valló zsidóság" jogosan települjön 

be a Kárpátmedencébe. 

* * * 

Amikor tehát e sorok írója tudományos érvekkel bizonyítani 

óhajtja a Komoróczy Géza megnevezett könyvében 

kipellengérezett összes ismert és ismeretlen — de a „nemes 

honszeretet érdekében munkálkodó" — munkatársaival azt 

a tényt, hogy a 

szumir-magyar kontinuitás és azonosság tudományosan 

bizonyított ténye alapján, a turáni Magyarságot illeti a Kárpátmedencében 

az ősi hagyományokon alapuló államalkotási 

jog (ugyanúgy, mint a zsidóságot Palesztina földjén) 

akkor e bizonyítékaink felsorolásának megvizsgálása és 

elfogadása elől nem lehet azzal kitérni, hogy aki ezeket írja 

az antisemita. 

Nem — kedves olvasó. Nem antisemita. Egyszerűen csak 

magyar, aki éppen úgy kívánja szolgálni a Nemzetét, ahogyan 

bármelyik zsidó professzor szolgálja Izraelt. 

202

Magyarul — magyar módra. Magyar Népi országot és 

magyarok uralmát kívánja szolgálni. A marxizmus ellen nem 

tiltakozunk, de legyen az oly nemzethü magyar módon, amilyen 

nemzethű „oláh-módon" az oláhok marxizmusa. 

Csak az ellen tiltakozunk, hogy Magyarországon a tudomány 

fellegvárát oly „izraeli érdekű és szellemű" hangadók 

irányítják, akik nem engedik meg azt, hogy a szumir-magyar 

azonossági bizonyítékainkat valóban „magyar és honszerető" 

kiváló tudósok megvizsgálják és még azt sem, hogy a fiatalság 

egyetemen foglalkozzon azzal a tudományággal, amibe a 

szumir-mahgar ékiratok nyelve tartozik. 

Az ellen tiltakozunk, hogy ezek a „hangadók" a „Magyar 

Tudományt" képviseljék. Annak nevében nyilatkozzanak, 

mint 1976 „goldzieherignácai". 

Tiltakozásunk felett ne fusson át a kedves olvasó, hanem 

gcndoljon arra, hogy előfordulhatna-e Izraelben egy hasonló 

eset. . .? Előfordulhatna-e az pl., hogy az „izraeliták őstörténeti 

és nyelvszármaztatási" kérdéseiben — Izrael államban 

— mondjuk Dr. Bobula Ida nyilatkozhatna — hivatalosan és 

könyvben — a Tel-Avivi könyvnapon. . . ? 

* * * 

E sorok írója túlmegy minden antisemitizmuson akkor, 

amidőn a zsidó népet állítja oda követendő példának a Magyarság 

elé. Addig, mig a Magyarságban fel nem ébred a 

nemzettestvéri megbecsülés, a nemzettestvéri szeretet, az öszszetartczás 

és a nemzeti vallásbölcseleten alapuló lelki megértés 

és vallásgyakorlat világossága — éppenúgy — miként 

az az intelligens és öntudatos zsidó népnél megvan — addig 

csak a nemzetközi szekták és ó-szövetséges idegen mítoszok 

.szolgája marad. 

Ebben a lelkiállapotában azután saját uralmára sem törekszik, 

hiszen a neki fajidegen és gondolkodásával ellentétes 

istenszemlé'etek útvesztőiben — nemzeti vallásbölcseletre 

épített nemzeti gondolkodásra képtelen. És éppen ezek 

azok a lényegek, melyekkel a magyarságra ránehezedő zsidó 

érdekű és az oláh nemzetiesség rendelkezik. 

És itt az az érdekes körülmény jelenik meg, hogy a Magyarságot 

nem ideológia, vagy politikai állásfoglalás, hanem 

éppen a „Tudomány" és az abban lévő különböző szakmák 

kiértékelt ösiség-bizonyítékai állítják végső elhatározás elé. 

203

l.»meri-e a DÉLI származási irány szumir-magyar azoakMânak 

6000 éves írással írt — tehát írásbeli bizonyíté- 

?tffeó*i Mah-Gar voltának — ma mitológiának mondott — 

- JB Hagyományait, 

atváltoztatja-e lelkivilágát ezeknek vallásos kegyelettel 

jiiá ápolására — nekivágva az új ezerévének, 

^•gy lemondva mindenről — átadja örökségi jussát a 

u" zsidóságnak. 

A döntést a Magyar Népnek kell elvégeznie, 

'fjtz Isten akarata előttünk van — csak tanulni kell az Ö 

•kirendeltekből. 

JRíagyar Népnek követni kell az ősi Mah-Gar Hagyo- 

•t-.yok Törvénykezését és Uralkodó Rendjét jelképező Isteroroszlánok 

— Istenrendelte — cselekedetét. Hozzájuk 

nlóan kell lerázni magáról a római tömjénszagú idegen 

Jii .-lat sötét homályát és büszke, oroszlános, emelt fejjel, a 

Népinek öntudatával kell kilépnie a Világ Világossá- 

Fényesságébe. 

, sorok írója földi hivatását betöltve, csak könyörgéssel 

Jhat a MAGYAR ISTENHEZ, áttörve a hazugság fa- 

— csak azt kiálthatja — innen az Óceán másik feléről, a 

ladni vágyó Magyar Nép felé...: 

"A MAGVAR — MAH-GAR! 

I 

I 

I 

-D-4-G-

Tartalomjegyzék 

tzető költemény Dr. Hajnos Lászlótól: „Egy szumir 

tislány üzenete 3 

tető 13 

fiit Levél Komoróczy Gézához 23 

Szumir Nyelvről 33 

íogyan mondjuk helyesen — „Sumer"? 43 

Szumir-Magyar nyelvrokonosítás elismerésének 

nemzetközi helyzete 47 

lenry C. Rawünson (1810—1895) ismertetése 48 

jrmant szumir-magyar azonosításai 52 

>us, a magyarok történetének francia szakértője 55 

j A német Rige, a svájci-német Gelzer elismerése .... 56 

l»\z ,,észt" Dr. Hermann oroszul bizonyít 57 

lüket mégsem lehet letagadni 61 

^íiesswein S. a szumir-magyar nyelvazonosságról. . 63 

Torma Zsófia szumir-magyar azonosításai 65 

Íatárlaki leletek 

r. Varga Zsigmond 

71 

81 

r. Bobula Ida 84 

Gosztonyi Kálmán 97 

fcr. Novotny Elemér 99 

j/)r. Fehér Jenő... és Csöke Sándor 103 

j Dr. Zakar András 104 

U Magyar Isten 105 

II Félrevezetések Sorozata 117 

•Z-E-NA-TI 118 

| Szcp — Asszony — Szita 120 

íomoróczy hamis szószármaztatásai 121 

szumir szókészlet 125 

•'URÁN 126 

,} 

Ai Jártént a Sorbonne-on 1973-ban és magamról . . 128 

füSRzimmetriás Ragozás 133 

'ihanyi Apátsági alapítólevél Magyar Szórványai 140 

Buenos Airesí Szumir Pecsétek 149 

Az Esztergomi Várkápolnáról és az Oroszlánokról . 155 

Szumir-Babiloni Holdtörvény a földi uralkodásban 163 

Magyarok „Nímrud" Hagyománya 175 

A „Magyar-Nimrud" Tábla' 193 

ÍJtószó 199 

sz. Függelék, Rawlinson: The Atheneum (N 9 205 

1467) 

438. oldalának magyar fordítása 206 

;,- a 

1 £

1. számú FÜGGELÉK 

RAWLINSON, H. C (1855). „A ROYAL ASIATIC SOCIETY 1855dec. 

elsején tartott fyúléséhez intézett értesítés" 1855, dec. 1. „The Athcneum" 

(No. 1467), 1433. oldalon 

SOCIETIES 

Asiatlc, dec. 1. — EDott Karoly, Esq (mélyen tisztelt) az elnöki székben: 

Rawlinson ezredes jelentést tett a GYŰLÉSHEZ, amelynek nagy néprajzi 

fontossága van ö — úgymond — előző alkalmakkor felhívta a figyelmet 

arra a tényre, hogy Babilon őslakossága — amelyek a Bibliában 

Nimród néven ismeretesek — szkíta és nem a sémita családba tartozik. 

ö mindig tisztában vek aga.', heg;, a sémita fajnak (népfajnak) megtelepedése 

Nyugat Ázsi&oa:i nszonylag modern (Ujabbkori) időpontban történt, 

de egészen a közUmúllig nem tételezte fel, hogy ennyire ujabbkori 

volt. Ma. azonban képes az: állítani, hogy Babilonban egészen Nabukonodoz:r 

idejéig a szittya (szkíta) elem volt uralkodó. Káldeának minden 

kezdeti (ősi. kezdetleges I cserépfelirata — legyenek említve azok, amelyek 

az asszír hirodaSom létsitése előttiek, a Kr. előtti tizenharmadik évszázadból.amelyekból 

köze: harminc különböző fajta van a British Múzeumban, 

amelyek az ősi legelsői királyok neveit és címeit (uralkodói 

jogcímeit) tüntetik íe". — szittya iszkíta) nyelven vannak írva. Tényleg ez 

volt a Babiloniak igazi anyanyehe egészen Nabopolesszar és Nabukonodozor 

idejéig, amidőn a semtta asszír h.vatalos nyelv erőszakosan kényszerítetett 

a nemzetre. Rawlinscn ezredes így folytatta: 

.Asszíria később: királyai alat: a Kr. előtti hetedik évszázadig, ameddig 

a két ország közö:t. ka-.csolat nagyon bensőséges volta szittyj. babiloni 

(nyelv) úgy lá'szik. heay Nimvében nagyon műveltetett, meri a British 

Museum minden Kuiu:tdsik romjaibM kiásott agyagtáblája, amelyeket 

syllabarlumok iszó'.áraii mindt-dd g tartalmaztak, az eredeti m*nt»áramok 

puszta fonetikus magyarázatainak tekintették és kaccsolt ideogramoknak. 

Ezeket ma többe-kevésbé az asszír-babiloni (szkíta) nyelvek 

egyeztető alfabétáinsi, nyelvtanának és szótárai-ak tekintjük. A babiloni 

szkíta, amelynek néprajzi neve Aikád, amelyet az ékírás feltaláló nak tekinthetünk 

— azáltal, hegy először is tárgyak durva ra'zait ké>zit:tték, 

később aztán, amikor ezek a rajzek be'.ük fogalmát öltötték és e belüknek 

oly hangtani értéke: átitat, amely megfelelt az eredeti tárgy 'evének Az 

ilymódon formált alísbétá: 1000 éven használatban kellett lenni Babilonban, 

azelőtt, hogy a sémiták megkísérelték az ö saját nyelvükhöz használni; 

ily körülmények között m.rden esetre nem volt könnyű eltéríteni 

őket eredeti szándékuktól Az a;sz rok tényleg — úgy látszik — megtartották 

a betűk ereden szkíta hangértékét amelyet a szkíta, nyelvből kaptak 

és csak módosítaniuk kellett az alfabJta használatát olyképpen, hogy 

minden újonnan ifresh) sierzeu hangzó egyenértéke a saját nyelvük jelentésének 

feleljen meg. rnisszóval a sémita szinonimához tartozó, az eredeti 

szkíta elnevezésnek feleljen meg. Ezt a kettős funkciót (értelmet i 

nem csupán az ind.viduáüs ikülcnálló) jeleken alkalmazták, hanem több 

jelből alkotott szavak :n, vagy inkább több szótagbál állókon is úgy. hogy 

mind azok a furcsa istrángéi csoportok, ameHek az asszír feliratokon előfordulnak, 

amelyeket mindeddig 'kapcsolt, páros) compound ideogvameknak 

tartottak, ezeket ma os-szkíu formáknak kell elismernünk, a nak 

ellenére, hogy olvasnunk es kiejteniük a sémita egyenértékük szerint kell. 

Ez a megfejtés, amely mái nyelvekben sircsen hasonlat nélkül, teljességgel 

megdönti a fonetikus és az ideorrafikus írásmód keverékének ugyan azon 

rendszerben (szövegben) feltételezett ancmaliáját. Megnyugtató az a tudat, 

hogy a szkíta nyelv t&nulmányozésára Babilonban bő anyag áll rendelkezésre. 

A táblák tényleg a köteteit tartalmazzák az összehasonlító példáknak 

és a so.-közi fordításoknak; azonban ugyanekkor kétséges, hogy le- 

206

hu.rges-e szoros nyelvészeti rokonságot megállapítani u primitív iiyrlv n 

ainuik valamelyik megszerezhető ujabbkori nyelvjaríma közölt A pmimmituiló 

(ragozó) rendszer jobban közelit! meg a Mongolt vagy MBIKUUI. 

Bi.n! a turáni család bármely törzsét; de kevés vagy semmi u izMiil liaunlóság. 

tAlalános szervezete (nelvtanára nézve), a nyelv (helynwbbtn a 

nyelvek) ugyanahhoz a törzshöz (stock) tartoznak, mint a* éklralo* iiklla, 

vagy az elamita, vagy a méd, (az utóbbi mér tárgya volt egy kulilo 

analízisnek, de minthogy mindhárom egymástól különböző nyelv, amelyik 

egymástól majdnem annyira különböznek, mint o török, u mimgol. 

vagy a mandsu. A sémiták is Babilonba helyezendök, nevezetűién az 0 

igeragozásuk; de nem valószínű, hogy nagyobb terjedelemben, m'.nl a primitív 

afrikai nyelvek, amelyek bizonyára közö.s eredetűek Az akkáduk 

építették Babilónia primitív templomait és fővárosát Ugyanazon Ütmeket 

imádták és ugyanazon helyeken telepedtek meg, mint a sémita utódaik; 

de más elnevezés alatt jelennek meg úgy a mitológia, mint a töldrujzi meghatározás 

szerint. Azok a misztikus csoportok, lélyleg — aminl ez már régóta 

ismeretes —, Babilónia különböző városait jelentették, amelyek Ujszólásbeli 

egyenértékét csak alkalmilag helyei telítették be, ezek az ősi 

szkíta nevei az illető városoknak A különböző jelvéi.yek el nem téveszthető 

célzattal bizonyos babiloni istenséget jelöltek meg. Például NEBO. 

vagy MEBODACH valószínűleg alkalmi nevek, vagy valószínűleg szkíta 

nyelvjárás szerint jelentik az illető istent A zsidóknak ismern.ök kellett 

e kettős szóhasználatot, bár ez sehol sincsen külön említve a Bibliában. 

Nimród városai például mind szkíta nevüek, Bábel kivételével Maga Shlnear 

ismeretlen a sémita iratokban, valószínűleg Bábel szkíta egyenértéke 

volt. miként Shesbach (Jeremiás 25, 26.) a „káldeai UR" volt 

Babiloniának a korábbi asszír feliratok szerint a földrajzi neve ..Akkád" 

volt, ebben az országban lakók szkíta törzseknek megfelelően. Később, 

amikor a sémita törzsek (főképpen az arameaiak és az urabok különböző 

csoportjai) megerősödtek. Szumlr és Akkád, a szkíták két nigy részlege 

Babilónia által különböztetett meg Jelenleg nem lehet határozottan 

állítani, hogy a káldeaiak melyik félhez — a szkíta, vagy sémita f/clhrz -tartoztak. 

Ezek nincsenek említve a legősibb cserép feliratokéin t/nyl g 

még egészen az asszír időszakig Azon k.ráhok nevel, akik k rtan*! voltak 

Ninive uralkodóinak és akiket Laliin k.ildi-al iuaxnuu4.ak Wh" 

tekinteni, biztosan sémiták voltak Másrészről a káldr«uk u tumiiiu: 

és nimnvaJ voliak szorosan szövetkezve, akik blz:c»«r ukl'.Ai miui a* 

miképp a görögök káldeaiiikat tulállHk «/ Omifny h»«"»br" I*I»»WH 

ezt a feliiatok Igazolják, Saigon alatt at ikiit>l imliU' «••«• »•>» 

emigráltak — miként az Asszíria feletti lirsyUnct ku^.rj».. g n*ii n A., 

ratnak és Akkádnak nevezik Ma a bizonyíték)* nitrWs' u.»»w. »m»i»»ii 

szól. hogy A káldeaiakat az akkádok egy revlrgélfrk t»» aiUua •- • aaaiia 

Irözsnek megfelelően és a Káldeában uralkodj kltairu**' «"»•"• H »»dach-adin-akhit, 

Nebo-bal-adint, Mcrodach-bal-»dlnt. »tb. aJt>e«i aa»> 

mazásúaknak mondjuk, akik pusztán az as^zlrlal armüa iirakMii K>»« 

keztében jutottak hatalomhoz Ezen magyarázat javara aa %.>>-> hm >aa* 

erv az, hogy a későbbi királyok — Nabopalcs-szerlöl Irfrl* - akii a#i«a» 

kívül sémiták voltak, a káldeaiak nevét sohasem említik ti a n»U(*a«. 

aligha következstt volna be, ha a. kérdéses törz-ek, amelyek bnwnl'« a« 

gyón hatalmasak voliak, ugyanazon fajúak lettek voliia.mint •; ur«:i *> 

család. Ha a káldeaiakat az Akkád egy részének tekl-ithetjuk *\ fcabikm 

eredeti szkita népe magjának, akkor megérthetjük, hogy. ml* a kl»lv 

hadseregét az ö nemzetségéből sorozták, a nemzettől az 6 régi primin» 

városaiban. Orchoe és Borsippában székeltek, művelték az Ira- és a n Vlagászat 

tudományát, amelyet eredetileg ők tanították a sémitáknak »• ll» 

múden megtartották irodalmuk jellegzetességét egészen azon Időszakig. 

Hímkor a görögök megszállták Babilont. 

207

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN 

Tanulmányomat azzal végzem, amivel kezdtem. Állítottam, 

hogy Komoroczy Géza: Sumer és Magyar. . . ? c. könyve 

nem tudományos értekezés, hanem tudományos köntöst viselő 

sémi-politika. 

Itt hivatkozom könyvének 55-56. oldalaira, amikor Szervatiusz 

Jenő „GILGAMES" c. fafaragását, mint művészi alkotást 

is leértékeli és egyáltalában nem tiszteli a művészi ihlet 

egyéniségének szabadságát, amikor azt is leértékeli e szavakkal: 

„miért kell a Gilgamesh-Eposzhoz egiptizáló stilus 

és főként mért kell a magyar rovásírás. . . ?" 

Szóval Komoroczy nem tűri a magyar rovásírást sem. 

Valószínűneg tartjuk, hogy Szervátiusz művész úr sokkal 

többet foglalkozott Gilgamessel, mint Komoroczy és így 

tudja, hogy Gilgames azonos a magyar hagyományok ősatyjával 

— Nimruddal —, aki bizonv Egyiptom ura is volt, hiszen 

a háromnyelvű biblia — a Targum — így mondja: 

„nincs szükségünk Hágárra, annak a fáraónak a gyermekére, 

aki fia Nimrudnak" (Biblia Sacra Polygotta of Walton 

(Londonii, 1657. Tome III. 218. és Genesis 16, 5 of Jonathan 

ben Uziel's TARGUM). 

Gilgames mellett a magyar írás jogos. Legyen az ékírás, 

vagy rovásírás. 

De kérdezem az olvasótól is és Komoróczytól is, hogy jogosnak 

tartja-e a MAGYAR CÍMER mellett a héber írást így, 

mint itt bemutatjuk. . .? (átvéve az Élet és Tudomány 1976. 

I. 2. számának 16. oldaláról.) 

208

Badiny Jós Ferenc: Mah-Gar a magyar - szabdecs

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?