szombathely „történelemkönyve” - Savaria Fórum

2010. AUGUSZTUS 21.
kezések. A Romkert északi részén az elsô
század végérôl származó leletekre bukkantak
a régészek. Egy templom állt itt,
amely a leletek alapján Mercurius isten
tiszteletére épülhetett, valamint egy útkeresztezôdés
és egy városfal. Ez Savaria
legkorábbi „látható” arca, vagyis egy kép
az 1–2. század fordulójáról, a feltételezett
50-es városalapítást követôen. Ebben
az idôben a középületek szinte kivétel
nélkül kôbôl készültek.
A Romkert nyugati fele a kétszázas évek
elejére repít vissza, amely a római város
fénykorának tekinthetô. A külvárosban
egy útkeresztezôdés húzódik, és nem is
akármilyen! A híres borostyánkôút, tövében
egy vámház maradványaival, amelyek
pontosan megmutatják, hogy kereskedelmi
központ, illetve egy ellenôrzô állomás
mûködött ezen a helyen.
– Az ásatások során a házból egy olyan
vámbélyegzô került elô, amely egy ismert
vámbérlô nevét tartalmazza, és amely
egyedülálló a világon – meséli idegenvezetônk.
– Ebben az idôben épült egyebek
mellett az Iseum is. A város a Severus császároknak
köszönheti ezt a hatalmas fejlôdést,
hiszen Pannónia helytartója az itteni
legiók támogatásával lett császár,
melyért cserébe sok pénzt juttatott a tartományoknak.
A kétszázas évek végére Savaria,
az újonnan létrehozott Pannonia
Prima tartomány közigazgatási központja,
fôvárosa lett, és ezzel a helytartói palota
is itt kapott helyet. A város már nem
volt olyan nagy kiterjedésû, mint a
Severusok korában, ám megnôtt politikai
és közigazgatási jelentôsége. És bár a lakó-
és egyéb épületek anyagi okok miatt
nem voltak túl jó állapotban, az újonnan
felhúzott helytartói palota olyan igények
szerint épült, melyet a császári ízlés diktált.
Pontosan ezért kapta a mozaikpadlót is.
– Azt a mozaikpadlót, amely a Romkert
„szülôhelyének” tekinthetô, és amelyet
1938-ban egy kollégiumi épület alapozása
során fedeztek fel. Géfin Gyula azonnal
felismerte jelentôségét, és minden követ
megmozgatott, hogy megmentse. Az
összes hivatalos szervet felkereste, sôt még
arra is szerzett pénzt, hogy egy épületet
húzzanak a mozaik köré, amivel gyakorlatilag
megóvta a késôbbi pusztulástól.
Ezenkívül bevonta a szeminárium hallgatóit
is a munkába. A kispapok szabadidejüket
áldozták arra, hogy megmentsék az
értékes maradványokat – meséli a történetet
Varga Péter. – A mozaikfelület egy
hétszáz négyzetméteres csarnok padlója
volt, amely feltehetôleg a 330-as évek környékén,
Konstantin császár ideje alatt
épült. Bár régészeti körökben errôl még
viták folynak, ám a padló díszítése mindenképpen
a 4. század elsô harmadára
utal. Egy legenda szerint a híres 456-os
földrengés nyomait láthatjuk rajta, de a
város területén folytatott ásatások megállapították,
hogy az a természeti katasztrófa
nem okozott olyan mértékû károkat,
mint azt a padló sugallja. Sokkal inkább
a palotaépület törmelékrétege
miatt süllyedt meg egy bizonyos része.
A hajdani terem padlójának körülbelül 10
százaléka élte csak túl a pusztítást.
A következô jelentôs állomás a város
történetében – és a Romkertben – a középkori
vár, amibôl sajnos nem sok
U T Á N A J Á R T U N K
maradt mára, sôt, a romok egy része
már helyreállított, nem pedig eredeti
formájában tárul a látogatók szeme elé.
A római idôk törmelékeibôl épült a vár,
amely már a magyar hódítás elôtt is létezett,
a források a 9. század második
felérôl tesznek említést. Késôbb ez volt
a püspök vára, amely egészen addig
használatban volt, amíg Szily János be
nem fejezte a püspöki palota építését.
Sorsa akkor pecsételôdik meg, amikor
a várossal folytatott birtokviták miatt
Szily úgy dönt, hogy a Székesegyházat
a saját kertjében építik meg.
Egyre közeledve napjainkhoz, az utolsó
felvonás a 20. század, amikor is a szeminárium
(papnevelde) hátulsó traktusához
megépült a nyugati szárny, amely a 18.
századi épülettömbjével még ma is teljes
épségben áll és mûködik. Jelenleg a
Premontrei gimnázium kollégiumaként,
valamint a püspökség könyvtáraként
szolgálja a 21. század emberét.
Szabó Zoé
Telefon: 0680/62-3000
www.taxi3000.hu • info@taxi3000.hu
7