NYUGAT SZÉPE

2011. OKTÓBER 15.
Az Iseum 1963-as rekonstrukciója egykor
mérföldkövet jelentett a magyarországi
mûemlék-helyreállítás történetében,
hiszen ez volt az elsô olyan római kori
építmény, amely nem csupán egy bokáig
érô romként tárult elénk, hanem magassággal
rendelkezett. Sosztarits Ottó, az
Iseum szakmai vezetôje – és idegenvezetônk
– három nevet emel ki az Iseum felfedezésének
idejébôl. Szentléleki Tihamér,
a Vas megyei Múzeumi Szervezet
megalapítója és elsô igazgatója a régészeti
kutatást végezte, Vákár Tibor volt
az elsô építész, aki az Iseummal foglal-
kozott, majd ôt gyors váltással Hajnóczy
Gyula követte. Bár az épületet rekonstruálták,
a leletek érdemi feldolgozása valami
miatt sajnos elmaradt. Hozzátette:
bár a mûemlékek csaknem kétezer évesek,
az elmúlt negyven esztendô idôjárási
viszonytagságai, no meg a gazdátlanság
és elhanyagoltság kezdte ki az
építményeket annyira, hogy mindenképpen
szükségessé vált a felújítás. A régészeti
kutatást 2001-ben kezdték újra,
melynek során fokozatosan bontakozott
ki Isis istennô savariai szentélyegyüttesének
jelentôs része. Közben 2002-ben a
romterület a megyétôl átkerült a város
tulajdonába. – 2007-ben azzal a titkos reménnyel
kezdtük meg ismét a kutatást,
hogy talán lesz olyan program, aminek
segítségével felújíthatjuk az Iseumot –
mesélte idegenvezetônk. A város önkormányzata
sikeresen pályázott az Új Magyarország
Fejlesztési Terv Nyugat-dunántúli
Operatív Program keretében, és
2008-ban 1,4 milliárd forint támogatást
nyert az Iseum újjáépítésére – melybôl a
FÓRUMBAN • KULTÚRA
A múlt ékkövei a város közepén
Augusztus 12-én újra kitárta kapuit az Iseum. A szentély modernkori története meglehetôsen
viszontagságos volt. A maradványok 1955-ben egy szerencsés véletlennek
köszönhetôen kerültek napvilágra, ezt követôen, az 50-es, 60-as években az
Iseum meghatározó eleme lett Szombathely kulturális életének, egészen 1997-es
bezárásáig, amikor is az építmény már életveszélyt jelentett a látogatók számára.
közel félmilliárdos önrészt a város fizette
ki. A nyertes pályázatnak megfelelôen
2017-ig az Iseum mûködtetése biztosított,
ez idô alatt kell bebizonyítani,
hogy van létjogosultsága egy ilyen intézménynek
Szombathelyen.
A mûemlékek
Az Iseum templomegyüttesének jelenleg
mintegy 70%-át tárták fel. – Komoly felelôsség
ugyanis, hogy csak annyira
„nyúljunk bele”a régészeti leletekbe,
amennyire feltétlenül szükséges. Ahogy
mi is megkaptuk, úgy a jövônek is meg-
hagyjuk az esélyt, hogy néhány évtizeddel
késôbb egy teljesen más technikával
dolgozhassanak tovább – mondta
Sosztarits Ottó. Hangsúlyozta: nagyon
sok még a nyitott kérdés, fôleg arra vonatkozóan,
hogy mekkora volt valójában
a szentélykörzet kiterjedése. Annyi mindenesetre
már régóta tudható, hogy a
hatalmas épületegyüttes a római város
falain kívül, a Borostyánkôút mellett állt.
Legkorábbi elemei – egy fából és vályogból
épült kis szentély – még a Kr. u.
70–80-ból való, a kôbôl épült, megnagyobbított
templom pedig a Kr. u.
120–130-as évekbôl származik. Az átépítés
a Kr. u. 2. század elején kezdôdött el.
A szentély elôtt elterülô egykori belsô
udvar körülhatároltsága jól szimbolizálja
az Isis-kultusz zártságát. Ide egykor
csak a hívôk léphettek be, a szentélybelsôbe
pedig kizárólag a papok. Az udvar
bejáratánál álló eredeti gránitoszlopokat
a restaurátorok megmentették, a
márvány oszlopfejezetek, illetve a szentélyhomlokzat
Isist, Osirist és más római
istenségeket ábrázoló dombormûvei
pedig másolatok.
A templomot körülölelô épület ad helyet
november végéig annak a pompás idôszaki
kiállításnak, melyben Piranesi, a híres 18.
századi itáliai rajzmûvész és építész rézkarcaival
találkozhatunk. Piranesi rendkívüli
részletességgel örökítette meg az antik
római építészet emlékeit – különös tekintettel
Róma városára és környékére, valamint
Pompei Isis-szentélyének építészeti
és festészeti hagyatékára. A kollekciót a
grazi egyetem antik szobormásolatai és
Sopronban 2002-ben részlegesen feltárt
Iseum kôemlékei teszik teljessé.
Ebben az épületben nyílik majd kiállítás
jövô tavasszal az Iseum feltárásából származó
leletekbôl, melyek mellett számos
kölcsönzött mûtárgy is feltûnik majd.
A tárlat célja, hogy Savaria 400 éves római
kori életét egészében szemléltesse. A rendezôk
a tárgyakkal történeteket szeretnének
elmondani – ebben lesz segítségükre
az a filmekkel, animációkkal és játékok-
kal tarkított interaktív kiállítás, amely révén
a látogató bele tud helyezkedni a
római kor mindennapjaiba, és akár egy Isis
tiszteletére rendezett szertartás közepén
is találhatja magát.
A szentélykomplexum helyreállításával
egy nyílt kutatási és oktatóbázis, valamint
egy patinás rendezvényhelyszín jött létre.
Ez utóbbinak ékes példája az idei nyári
operaelôadás, A varázsfuvola, amely augusztusban
az Iseumi Szabadtéri Játékok
elnevezésû rendezvény nyitóelôadása
volt. Sosztarits Ottó elmondta, hogy az
opera története szorosan kapcsolódik az
egyiptomi kultuszhoz is, Sarastro áriája –
Ó Isis, Ó Osiris – a szentély kapuján elôlépô
mûvész elôadásában hitelesebb, mint
bárhol máshol. A tudományos és mûvészeti
produkciók mellett nagy hangsúlyt fektetnek
a gyermekekre, saját oktatási
anyag és játékos ásatások révén mutatják
meg az iskolásoknak, milyen is egy régész
munkája. Céljuk egy örökségi értékekre fogékony
generáció kinevelése.
Farkas Zsófi
3