45/3. - Egyetem Tér

Pont,
pont,
vesszőcske
Néhány nappal ezelőtt elsétáltam
a menzára ebédelni, a Pont Irodába
vasúti menetjegyet váltani, s akkor
megláttam a Debreceni Egyetem
Mentálhigiénés Programjának új
irodáját, amelynek Támpont a neve.
Gondoltam, itt adhatnak támpontokat
a problémáim megoldásához.
Azok ugyanis mindig vannak. Betámadtam
az új helységbe.
Az ajtón belül egy szimpatikus
fiatalember fogadott, aki – cseppet
sem a butikosok modorában
– megkérdezte, hogy miben segíthet.
Mondtam neki, hogy szeretnék
beszélgetni, mire bevezetett a belső
szobába (amelynek szép, fehér,
bőrős-párnázott régi párttitkári
ajtaja van), leültetett a kanapéra, és
figyelmesen nézett rám. Én éppen
ebéd után voltam, a kanapé kényelmes
volt, úgyhogy elkezdtem
neki mesélni.
Van nekem egy olyan problémám,
hogy a kedvenc cicámat, akit
Naftalinnak neveztem, és mindig
megette a földről a tejfölös kenyeret,
mikor leejtettem bulik után,
múlt héten elütötte egy hotdogárus
autó és elpusztult. Én ezen még
nem tudtam túllépni. A fiatalember
szerintem nagy állatbarát, mert
adott elérhetőséget egy állatvédő
egyesülethez, ahol már sikerült
is beszélnem valamilyen Imréné
nénivel, akinek voltak kiscicái. És
azóta már van nekem is másik, aki
nagyon hasonlít Naftalinra (R.I.
Cat’s P.), csak más a színe, kicsit
kisebb és fiú. De jó, hogy nálam
van, boldog vagyok. Naftalonnak
neveztem el.
És mondtam ennek a segítőkész
srácnak, hogy van párkapcsolati
problémám is, mert a barátom,
aki most egy fél évet Dániában
tanul, összejött a szomszéd bácsi
unokahúgával, akivel én csak
egyszer találkoztam a kisboltban,
mikor kenőmájast vettem, mert azt
Naftalin is szerette. Ez a lány most
a párom párja, ami nekem nehéz,
és fel kellene dolgozni, mármint
a problémát, nem a lányt. Erre
azt válaszolta nekem a fiú, hogy
tud ajánlani szakembert, akivel
beszélhetek erről. Keddenként és
csütörtökönként meg is találom
náluk 16-18 óráig a Támpontban.
Azóta találkoztam vele is, ő is
kedves volt, és tegnap este már
tudtam is írni egy e-mailt a volt
barátomnak, amiben rávilágítottam
arra, hogy várhatja, míg én újra
tejfölös kenyeret készítek neki,
vagy vajast, azt sem. Azóta nem is
szomorkodok otthon, a szomszéd
bácsinak köszönök, és nem veszem
ki a napilapot reggelenként a postaládájából.
Teljesen megszerettem a
Pont Irodában ezt a kis Támpontot,
és nem érdekel, hogy a lakótársam
tampont-nak mondja.
Ráadásul megtudtam, hogy
ott rengeteg embernek segítenek,
például az érzékszervi vagy mozgásszervi
fogyatékkal élőknek
nagyon sokat: a kerekesszékkel
közlekedők akadálymentesen
bejuthatnak oda, kölcsönözhetnek
diktafont, pen drive-ot, használhatják
a számítógépet. A Mentálhigiénés
Filmklub programját is
áttekintettem, majd el is mentem
megnézni a Nesze neked Pete Tong
című filmet, ahol találkoztam egy
szimpatikus joghallgatóval, aki
még az állatokat is szereti. Van egy
Buldózer nevű kutyája.
Arra is rájöttem, hogy az irodában
jelentkezhetek kortársse-
gítőnek, s így hamarosan én is
segíthetek olyanokon, akiknek
leesett a tejfölös kenyér, vagy
kiborult a bili. Aztán működik
egy L-Ego nevezetű önismereti
csoport is, ahol az emberek közösségben
lehetnek, tréning jellegű
csoportmunkákban fejleszthetik
személyiségüket, tanulhatnak
konfliktusmegoldó technikákat.
Ezt már ajánlottam is az egyik
kedves barátnőmnek, aki az utóbbi
időben nagyon egyedül érzi
magát, mert volt neki egy kedvenc
aranyhala, Húgó, aki egyedül úszkált
a gömbakváriumban, de már
maximum csak lebegni tudna a víz
felszínén. Az egyik szemére vak
Húgóval az történt, hogy…
Szó Bal Ica
22 EGYETEMI ÉLET NÉZŐPONT
2006. OKTÓBER