Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók - EPA

18., 18/a. Peremartoni külső csizmadiacéh korsója. 1770.
18., 18/a. Krug der Stiefelmacherzunft von Peremarton 1770
akadnak hasonló „céhkorsók". Érdekes bizonyíték
ez is arra, hogy a Nyugattól átvett céhintézmény
mennyire asszimilálódott a helyi, dunántúli
magyar viszonyokhoz, hagyományai és külsőségei
milyen széles körben terjedtek el, milyen mély
gyökeret vertek a népszokások rétegében és hatásuk
mennyire nyomon követhető a falusi közösségi
szervezetek kialakulásánál. A „céhkorsóknak"
ebből a legszélesebb értelemben vett csoportjából
csak egy-egy példát mutatunk be, egy községi,
egy egyházi és egy egyesületi korsót, az alak, a
technika, a díszítőmotívumok és a formakincs
teljes azonosságának igazolására.
Ebből a 90 darab Veszprém megyei korsóból részletesen
és pontosan kielemezhetjük a dunántúli tí-
18., 18/a. Chope de la corporation des bottiers de Peremarton
1770
18., 18/a. Кружка перемартонской внешней гильдии сапожников
1770 г.
pusú, zöldmázas, domborműves, feliratos céhkorsók
jellegzetes vonásait. A Veszprém megyei céhkorsókon
kívül mintegy 120 —150 hasonló céhkorsótismerünk
még : Zala, Somogy és Sopron megyékből
egyenként 20 — 25 darabot, Vas, Fejér és
Tolna megyékből 15—20 darabot, ezenkívül Baranyából,
Győr- és Komárom megyéből Pest és Nógrád
megye Dunántúlhoz közel eső területéről (Kalocsa,
Ráckeve, Kiskunlacháza, Nógrádverőce) maradt
fenn néhány hasonló típusú korsó. Távolabbról
Hódmezővásárhelyről is ismerünk néhány XIX.
századi zöldmázas, domborműves céhmihókot, 47 de
ezek domborműves díszítése távolról sem olyan gazdag,
mint a dunántúliaké. Sárospatakon is található
hasonló típusú céhkanta, de ezek egyrésze alakjá-
155