Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók - EPA

A „Jegyzetek"-ben" és „Függelék"-ben használt rövidítések
V. B. M. == Veszprémi Bakonyi Múzeum Fel.
M. N. M. = Magyar Nemzeti Múzeum zm.
M. Népr. M. = Magyar Néprajzi Múzeum d.
Lsz. = leltári szám sgr.
Mag. = Magasság kar.
függ.
1 Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek Magyarországon.
Bp. 1913.1. 2Ó9. 1.
2 Isenberg, Heinrich: Altes Brauchtum im Handwerk.
Das Gesellenwandern und was damit zusammenhing.
Münster i. W. 24.1.
3 Szűcs Jenő : Városok és kézművesség a XV. századi
Magyarországon. Bp. 1955. 158. 1.
* Mummenhoff, Ernst : Der Handwerker in der deutsehen
Vergangenheit. Leipzig 1901. 81. 1.
5 Edvi Illyés Pál: Dékánymester választás a Mészárosoknál
Szakolczában. Tudományos Gyűjtemény
1822. VII. 119— 120. 1.: „így szokás magyar
kézmívesek között nevezni az első legényt, kinek
a Németek Altgesell tisztelet nevet adnak". Ezt
az elnevezést használták a palotai csizmadiák is
1824. évben készült korsójuk feliratában.
6 A dékány és öreglegény elnevezés nem mindenütt
jelentette ugyanazt a tisztséget. Pl. a veszprémi
magyar vargalegények kannáján (1820.) külön
„öreg dékány" és külön „öreglegény" tisztség szerepel.
7 Richter M. István : Mesterlegény avatás a céh világban.
Ethnographia. 1940. 1. sz. 78. 1.
8 Isenberg id. m. 26. 1: „Hobeln." Az asztalosoknak
külön „gyalulási rendtartásuk" volt (Hobelordnung
der Tischler aus dem 17. Jh. in Lindauer
Stadtarchiv).
9 Wissel, Rudolf: Des alten Handwerks Recht und
Gewohnheit, Berlin 1929. II. 465. 1.
10 Ecsedi István: Vezető Debrecen sz. к. város Déri
múzeumában, é. n. 138.1.
190
JEGYZETEK
= Felirat
= zöld ólommázas cserép
— domborműves
= karcolt ornamentika (sgraffiato)
= karcolt felírás
= függelék
11 Bellovics Bálint: Bajai céhszokások. Néprajzi
Múzeum Értesítője 1901. 2. évf. 126. 1.
12 Richter M. István id. m. 79. 1.
13 Szádeczky id. m. I. 209-210. 1.
14 Richter M. István id. m. 82.1.
15 Isenberg id. m. 108. 1. és Szádeczky id. m. I. 215. 1.
16 Petelei István: A marosvásárhelyi céhek házi
szokásairól. Századok 1878. 95. 1.
17 A „geschenkte Handwerk" megkülönböztetésre
Magyarországon is van példa, pl. egy Selmecbányái
céhpecsétnyomón 1691-ből a következő körirat
olvsaható: „DER ERBAREN GESCHENKTEN
HANDWERK CECHEN ZUR SCHEMNITZ
(Magyar Nemzeti Múzeum L. sz. 151 /1914.)
18 Isenberg id. m. 93-97. 1. es 102. 1.
19 Richter M. István : A céhmester-választás. Ethnographia
XL. évf. 1929. 172.1.
20 Richter M. István: A mesterek a céhvilágban.
Ethnographia 1934. 1 - 2. sz. 60- 61.1.
21 Isenberg id. m. 84. 1. és Wissel id. m. П. 106.1.
22 Szádeczky id. m. I. 226. 1.
Priv. et Art. Ceharum LX/41. 5. articuius.
23 Gombócz — Melich: Magyar etimológiai szótár:
Billikom „Ein Trinkgeschir so unten gespitzt der
Pokal in welchem auf der Herberge dem Zugewanderten
der Wilkommentrunk unter gewissen
Ceremonien gerichtet wurde".
24 Leers v., Johann: Das Lebensbild des deutschen
Handwerks, München. 1938. 343. 1.
25 Rumpf, Max: Deutsches Handwerkerleben, Stuttgart.
1955. 47. kép.