Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók - EPA

47. Balatonfőkajári bognár,- asztalos,- lakatos- és kovácscéh
korsója. 1847.
47. Krug der Wagner-, Tischler-, Schlosser- und Schmiedezunft
von Balatonfőkajár 1846
47. Chope de la corporation des charrons, des menuisiers,
des serruriers et des forgerons de Balatonfőkajár 1847
47. Кружка гильдии каретников, столяров, замочников и
кузнецов с. Балатонфёкаяр 1847 г.
dárka díszíti, mint a központi emblémát kitöltő díszítőmotívum,
a peremartoni, berhidai és kiskovácsi
takácscéh 1814. évi korsóján (függ. 42. — 32/a
kép) egy-egy szépen kirajzolt népies formájú galamb
karcolt rajzolata látható, a kétoldalt elhelyezett,
ugyancsak sgraffiato technikával bekarcolt
virágok fölött. Érdekes és jellegzetesen népi madár-ábrázolás
látható a szentkirályszabadjai (vagy
vörösberényi) bírák és „esküdturaimék" korsóján
is (függ. 13. — 12. kép), ugyancsak virágdíszek
közé bekarcolva (1744).
A természetes és címerállatok között középhelyet
foglal el a szarvas. Két természetes szarvas díszíti
a veszprémi fazekascéh 1863-ban készült korsóját
(függ. 76. — 49. kép). Ugyancsak egy-egy
szarvas látható a szentgáli takácscéh 1869-ből való
korsóján is, (függ. 81), de itt már nyilván a szentgáli
nemes királyi-vadászok ősi címerállatával állunk
szemben.
3. A céhek vallásos színezete a középkor után
erősen lecsökkent, de Mária Terézia királynő uralkodása
alatt, aki központilag nyúlt bele a céhek
életébe, ismét előtérbe került vallási szerepük.
Ezért a XVIII. és XIX. század céhkorsóin is felfel
bukkannak az egyházi jellegű motívumok. A
Veszprém megyei céhkorsók egyházi vonatkozásokban
viszonylag szegények, aminek nyilván az a
magyarázata, hogy a megye lakossága felekezeti
szempontból igen vegyes képet mutat. A veszprémi
csapók 1733-as korsóján (függ. 8) külön kidomborított
keretű Krisztus-monogramm van bekarcolva
(I. H. S. betűk, kettős kereszttel), ezenkívül
a bándi vegyes ipartársulat 1888-as korsóján (függ.
85) látható közvetlenül a kiöntő alatt kis feszület.
Hasonlóképp feszület díszíti a szentgáli katolikus
olvasókör 1903. évi (függ. 87) korsóját is. Ezzel
szemben a katolikus Zala és Somogy megye céhkorsóinak
legnagyobb részén elmaradhatatlanok a
vallási vonatkozású, figurális ábrázolások ; feszület
(Sümeg 1865.), 76 Krisztus-monogramm (Zalabér
1770.), 77 feszület Mária és Szent János alakjával
(Karád 1750., 78 Szántó 1752., 79 Búcsús'zent ászló
1793., 80 Tapolca 1839. 81 ) szívből kinövő kereszt
stb.
Veszprém megyében a református községekben
viszont gyakoriak a zöld, ólommázas eklézsiakorsók,
amelyek kifejezetten céhkorsóalakúak és nagy
ságúak, ós a céhmester, vagy atyamester neve helyett
rendszerint a készíttető kurátor nevét viselik.
Ilyen pl. a szentkirály szabadj ai református eklézsia
1780-ban készült korsója (függ. 27. — 22.
kép), amelynek egyetlen figurális dísze a református
egyház egyik jellegzetes emblémája, a kehely.
4. A céhkorsókat díszítő motívumok zöme, kisebb
részben geometrikus, nagyobb részben virágos,
leveles, indás. A geometrikus díszítő elemek
inkább karcoltak, a virágos, leveles, indás díszítések
mindkét technikával készültek.
A geometikus díszítések közül a legegyszerűbb a
körbefutó, vízszintes, karcolt, egyenes, vagy hullámos
csík (veszprémi vargacéh 1750., függ. 17. —
14, 14/a és 14/b kép) és a két vízszintes vonal között
ferde, egymással párhuzamosan körbefutó vonalkázás
(vázsonyi kovácscéh 1743., függ. 11. —
10. és 10/a kép., ismeretlen fazekascéh 1767., függ.
21), a domborművesek közül pedig a körbefutó
gyöngy díszítés. Általában inkább a XVIII. század
175