Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók - EPA

A kétfejű sas a céhkorsókon általában csak keret.
Mellén rendszerint nagyméretű, népies, szívalakú
pajzs foglal helyet, úgyhogy maga a sas jóformán
csak két hosszú vékony nyakból és fejből és két,
többnyire igen erősen stilizált szárnyból áll. A
nagyvázsonyi kovácsok 1743. évi korsóján (függ.
11. —10. kép) pl. szinte csak néhány bekarcolt vonal
utal arra, hogy a központi embléma kétfejű sas
hátteréből emelkedik ki. Hasonlóképp végletekig
stilizáltán jelentkezik a motívum a veszprémi pintércéh
1761. évi korsóján (függ. 18. — 15. kép) is,
ahol a szárnyak alakja épp hogy csak sejtetni engedi
a sas jelenlétét. A sas lábai gyakran hiányoznak,
ha pedig megvannak, vagy kardot, vagy a
mesterség jellegzetes szerszámát tartják. A bala-
44. Veszprémi magyar vargacéh korsója. 1843.
44. Krug der ungarischen Schuhmacherzunft von Veszprém
1843
44. Chope de la corporation hongroise des cordonniers de
Veszprém 1843
44. Кружка веспремской венгерской гильдии сапожников
1843 г.
172
43. Várpalotai fazekascéh korsója. 1838.
43. Krug der Hafnerzunft von Várpalota 1838
43. Chope de la corporation des potiers de Várpalota 1838
43. Кружка гильдии гончаров с. Варпалота 1838 г.
tonfőkajári bognároké pl. (1744., függ. 24. — 19/a
kép) egyik lábával bognárbárdot másikkal vonókést
tart, a palotai lakatosoké pedig kalapácsot
és reszelőt (1816., függ. 46. — 36. kép). A sas
farkát rendszerint legyező-, vagy kagylóalakúan
képezték ki. A nyakak aránytalanul hosszúak (pl.
a szentkirályszabadjai ós vörösberényi takácscéh
1803-as korsóján, függ. 37. — 28. kép). A sasok
szájukban vagy fejük fölött a mesterség jelvényét
tartják. A palotai kovácscéh 1808. évi korsóján
pl. patkókat (függ. 39. — 30. kép), a pápai takácslegényekén
(függ. 89. — 55. kép) ós a peremartoni,
berhidai ós kiskovácsi takácsok 1814. évi korsóján
(függ. 42. — 32. kép) pedig egy-egy vetélőt.