Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók - EPA

Évszám és felirat nélküli a pápai csizmadiák sötétzöldmázas
korsója (függ. 88), amelynek egyetlen
dísze egy levélkoszorúba foglalt, térden felül
érő, fekete, sarkantyús csizma.
Ezenkívül 1831-ből maradt fenn egy egyszerű,
felirat nélküli korsó (függ. 58), valószínűleg Szentkirályszabadjáról,
amelyen sarkos csizma mellett
fogó és kalapács kezdetlegesen kialakított alakja
is látható. Végül a devecseri csizmadiacéh (1866.,
függ. 78) korsóján két oroszlán között, kis kerék
fölött két vízszintes, címerpólyaszerű sáv látható
(talán valamilyen tímárkés). Balra oldalvarrásos
csizma és habda ( ?), jobb oldalt pedig musta és hatalmas
bicskia. 86
A veszprémi szűcs ifjú társaság korsója 1791-ből
(függ. 33), egészen szokatlan módon teljesen sima
ós a feliraton kívül semmiféle dísz nincs rajta. Annál
érdekesebb a palotai szűcsöké 1814-ből (függ.
43. — 33. kép). A díszes, szívalakú keretben két
ágaskodó oroszlán, két egymással keresztbe tett
bőrfaragókést ( ?) tart cserzőedény felett. Az oroszlánok
alatt kaszaszék látható, a szűcsök legfonto-
180
55. Pápai takács ifjútársaság korsója. 1829
55. Krug der Webergesellenschaft von Pápa 1829
55. Chope de la société des jeunes tisserands de Pápa 1829
55. Кружка общества молодых ткачев г. Папа 1829 г.
sabb munkaeszköze. Ugyancsak egy-egy kaszaszék
domború alakja látható jobbról és balról a veszprémi
szűcsök 1830. évi virágos, szőlőfürtökkel díszített
korsóján (függ. 57: — 42. kép).
A vas- és fémipari mesterségek közül a kovácsoknak
maradtak fenn szép céhkorsói. 1737-ben készült
a Baronyai Ferenc kovácsmesteré (függ. 9.
— 8. kép), valószínűleg Kenéséről. Ezen vízszintesen
elhelyezett patametsző alatt két különböző
kovácsfogó, két egymással szembeállított hármasszám
formájú ismeretlen szerszám, egy nagy üllő,
fölötte vízszintesen elhelyezett nyeleskalapács és
egy szarvasüllő látható. A vázsonyi kovácsok 1743as,
felirat nélküli korsóján (függ. 11. —10. kép)
vízszintesen elhelyezett domborított kalapács, fogó
és patkószeg szerepel, valamint egy patkó és egy
teljesen ismeretlen eszköz, amit karikásostornak
is lehetne nézni. Egyike a legdíszesebb céhkorsóknak
a várpalotai kovácsoké 1808-ból (függ. 39.
— 30. és 30/a kép). A gyönyörűen kidolgozott,
pompás kétfejű sason elhelyezett ovális pajzs közepén
üllő látható, rajta két vízszintes nyeles kalapács,
egymással szemben, a kalapácsok fölött egy
nagy vaskarika. Az üllő díszített munkapadon áll,
balra tőle, ferdén odatámasztott nagy kalapács,
jobbra egy másik tárgy, hihetőleg egy üllőbetét.
A munkapad alatt hosszúnyelű, vízszintesen elhelyezett
szerszám, valószínűleg fúrókerep. A kétfejű
sas szájában egy-egy patkó, a sastól balra pedig
egy pontosan és aprólékosan kidolgozott kovácsfújtató
domborműves ábrázolása.
A pápai kovácsok korsója (1810., függ. 40)
kovácsmestert ábrázol az üllő mellett patkóval,
fogóval és körzővel. A somlóvásárhelyi kovácscéh
évszám nélküli korsóján (függ. 94. — 57. és 57/a
kép) két ágaskodó oroszlán áll egy üllő két oldalán,
mindkettő szájában vaskarika, vagy láncszemek,
hátsó lábaiknál ferdén elhelyezett fogó.
Az egyik jobb mellső lábával kalapácsot emel magasba,
a másik épp a patkót helyezi az üllőre, a
kalapács alá. Balra vízszintesen elhelyezett, hármas
számhoz hasonló szerszám és egy kulcs látható
a lakatosmesterség, jobbra pedig hordó, körző és
gyalu, a pintérmesterség jelvénye, végül egy ismeretlen
csatszerű eszköz.
Önálló lakatoscóh korsóját ismerjük Várpalotáról
1816-ból (függ. 46. - 36. kép). Párja a kovácsokénak,
mert ugyanaz a mester, Vajda János,