nak szabad italmér<strong>és</strong>i joga van saját ivószobájában, ami nem minden mesterségnek, vagy céhnek volt meg, mert eredeti ilyen jogukat ivószobáikkal együtt Németországban a céhküzdelmek korában sokhelyütt elveszítették. Amely céhnek megmaradt, azok voltak az ún. „Geschenkte Handwerke", azaz italmér<strong>és</strong>i joggal felruházott, ivószobával rendelkező <strong>és</strong> a vándorlegényeknek rendszeres úti támogatást <strong>és</strong> szállást nyújtó céhek, 17 szemben az ún. „Ungeschenkte" mesterségekkel, amelyeknél mindezek nem voltak meg. A kétféle mesterség közötti különbség k<strong>és</strong>őbb elmosódott, Németországban 1731-ben hivatalosan el is törölték, sokhelyütt maga a városi tanács emelte ún. Willkomm alapításával <strong>és</strong> szabályzat kiadásával az addig „ungeschenkte" mesterséget a „geschenkte" mesterség rangjára. Az áldomásra szolgáló díszes ivóedény, a Willkomm, tehát a céh, illetve ifjú társaság rangját is jelentette. Szimbolikus jelentőségű volt, ezért mint szentséget tisztelték, <strong>és</strong> mindenütt nagy súlyt helyeztek minél pompásabb <strong>és</strong> díszesebb kivitelére. 18 A vándorlásból megtért legénynek, ha végleg letelepedett <strong>és</strong> céhes mester akart lenni, a polgárjog megszerz<strong>és</strong>én, az ún. „remek" elk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>én <strong>és</strong> a felvételi díj, a céhtaksa befizet<strong>és</strong>én kívül két ünnepélyes lakomát kellett adnia. Az egyiket, a „kismesterasztalt" a céhbe való felvételekor, a „remek" elk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>e után, a másikat, a „nagy-mesterasztalt" egy éven belül. Ha új mester jött a városba <strong>és</strong> felvették a céhbe, az ún. „köszönőpoharat" tartozott adni, amely ugyancsak lakoma kíséretében zajlott. le. Mindezeken az ünnepélyes összejöveteleken fontos szerepet játszottak a cóhedények, de legnagyobb jelentőségük a céhmesterválasztó céhgyűl<strong>és</strong>t követő ünnepségen, illetve az azzal kapcsolatos nagy céhlakomán domborodott ki. Az új céhmester megválasztása után a céhládát <strong>és</strong> a céh többi jelvényeit ünnepélyes menetben vitték át a régi céhmester házától az új céhmester házába. A menetet a két legidősebb ifjúmester nyitotta meg a céhládával, majd egy-egy ifjúmester a koporsóterítőt, a céhkannát, a fáklyákat, stb. vitte utána. Ezek után lépdelt a régi <strong>és</strong> az új céhmester, majd párosan a fiatal, közép, végül pedig az öreg mesterek. 19 Magán a céhlakomán — Richter M. István leírása szerint — nagy kerek fatálakban tálalták az ételeket, „k<strong>és</strong>őbb kerek óntálakat, vagy tojásalakú, vagy négyszögletes, többnyire fehér mázzal bevont <strong>és</strong> kék, vagy zöld koszorúval, vagy virággal díszített cseréptálakat" használtak. „A tányérok anyaga <strong>és</strong> színe megegyezett a tálakéval. Borral 142 töltötték meg a céhkorsót, vagy céhkannát <strong>és</strong> a kancsókat. A sört nagy csücskös cserépkorsókban rakták az asztalokra, a pálinkára pedig különféle alakú fiaskók voltak.... A bort meg a pálinkátminden asztalnál egy-egy pohárból itták, amely körbejárt. A sör számára — a Felvidéken — nagy egy- ós kétfülű zöldes üvegserleget, vagy mint máshol, kisebb tejesköcsög alakú füles, kívülről többnyire fehérmázas virágos, vagy más díszít<strong>és</strong>ű, fedél nélküli, néha ónfedeles cserépkorsókat használtak." A pohár egy pillanatig sem állhatott üresen, a szolgáló, vagy ifjú mester tiszte volt azokat újratölteni. A bor kiönt<strong>és</strong>ét szigorúan büntették, általában olyankor, ha valaki annyi bort ön ött ki az asztalra, amennyit a tenyerével nem tudott letakarni, újabb, borban megszabott, büntet<strong>és</strong>t fizetett. A szolgáló, vagy ifjú mestereknek külön artikulusokban megszabott kötelessége volt az italozástól elázott mestereket hazakísérni, vagy hazavinni. 20 A céhek ivóedényei tehát a céhélet minden ünnepélyesebb aktusán szerephez jutottak <strong>és</strong> akár csak a céhláda, a céhtábla, a cóhpecsét, vagy a céhzászló, a céhet magát szimbolizálták, az áldomások ősi együvétartozást kifejez<strong>és</strong>re juttató erejével. Sokhelyen a legénytársaság ivószobáját, sőt átvitt értelemben magát a társaságot is „Krug" (korsó) néven emlegették, külön, pontokba szedett korsórendtartás („Krugordnung") szabályozta a társaság összejöveteleit, az atyamestert pedig „Krugvater" (korsóatya) névvel illették. 21 Maguk a céhartikulusok is a legkülönbözőbb okokból elrendelt büntet<strong>és</strong>eket leginkább borban szabták ki, amelyet azután a közösen tartott lakomákon <strong>és</strong> áldomásokon fogyasztottak el. Az áldomások <strong>és</strong> lakomák a XVII —XVIII. századra egyre inkább elszaporodtak, a megkövetelt italszolgáltatások mértéke egyre nőtt <strong>és</strong> ezzel együtt a közös étkez<strong>és</strong>ek <strong>és</strong> ivások, amelyek eredetileg az együvétartozást, a testületi szellemet voltak hivatva szolgálni <strong>és</strong> szimbolizálni, teljesen elfajultak, s a céhlakomák sokfelé öncélú tivornyákba fulladtak. Mária Terézia királynő éppen ezeknek a kileng<strong>és</strong>eknek a megfékez<strong>és</strong>ére generális rendelkez<strong>és</strong>sel korlátozta a céhlakomák <strong>és</strong> áldomások tartását, amely rendelkez<strong>és</strong>e a szent királyszabadjai <strong>és</strong> vörösberényi tanácsok számára 1769ben kiadott céhlevél 5. pontja szerint így hangzik: „minden vendégesked<strong>és</strong>ek <strong>és</strong> iddogálások megtiltatnak, nem is l<strong>és</strong>zen szabad a céheknek az új mestereket, vagy ebéd vagy italadással akármely szín <strong>és</strong> fogás alatt terhelni". 22 De ezeknek a szigorú rendelkez<strong>és</strong>eknek gyakorlatilag nem sok foganatja lehetett. Ezt épp a <strong>céhkorsók</strong> bizonyítják, mert
5., 5/a. <strong><strong>Veszprém</strong>i</strong> bognárcéh korsója. 1721. 5., 5/a. Krug der <strong>Veszprém</strong>er Wagnerzunft 1721 5/b. <strong><strong>Veszprém</strong>i</strong> bognárcéh korsójának kiterített rajza. 1721. 5/b. Ausgebreitete Zeichnung des Kruges der <strong>Veszprém</strong>er Wagnerzunft 1721 5., 5/a. Chope de la corporation des charrons de <strong>Veszprém</strong> 1721 5., 5/a. Кружка веспремскои гильдии каретников 1721 г. 5/b. Dessin développé de la chope de la corporation des charrons de <strong>Veszprém</strong> 5/ь. Развернутый рисунок кружки веспремскои гильдии каретников 1721 г. 143
- Page 1 and 2: Veszprémi és Veszprém megyei cé
- Page 3: gálni, ő kezelte a céhkannát is
- Page 7 and 8: "7. Veszprémi csapócéh korsója.
- Page 9 and 10: '., 9/a. Nagyvázsonyi takácscéh
- Page 11 and 12: és szegényebb falusi céhekre, m
- Page 13 and 14: 14., 14/a., 14/b. Veszprémi vargac
- Page 15 and 16: világ elé tárhatta." Abból, hog
- Page 17 and 18: 18., 18/a. Peremartoni külső csiz
- Page 19 and 20: 20. Várpalotai fazekas kistársas
- Page 21 and 22: 24., 24/a. Bakonymagyarszombathelyi
- Page 23 and 24: 27. Veszprémi (?) takácsifjútár
- Page 25 and 26: árnyalatokat mutatják a legsöté
- Page 27 and 28: 32., 32/a. Peremartoni, berhidai é
- Page 29 and 30: 34. Mencshelyi bognár- és kovács
- Page 31 and 32: 38., 38/a. Csajági takácscéh kor
- Page 33 and 34: 41. Veszprémi német lakatos- ór
- Page 35 and 36: •45., 45/a. Várpalotai takácsc
- Page 37 and 38: 47. Balatonfőkajári bognár,- asz
- Page 39 and 40: egyéb virágok. Ez a díszítő st
- Page 41 and 42: derékszög, ácskapocs, ácsszeker
- Page 43 and 44: 56. Pápai (?) takácscéh korsója
- Page 45 and 46: 57., 57/a. Somlyóvásárhelyi kov
- Page 47 and 48: tff(f 18Í5 4815 1823 1824 ittf 182
- Page 49 and 50: 61. Veszprémmegyei céhkorsószáj
- Page 51 and 52: 62. A Veszprém, megyei céhkorsó
- Page 53 and 54: 26 „Bretzelhumpen" (Isenberg id.
- Page 55 and 56:
Fémből készült céhedények FÜ
- Page 57 and 58:
uram Kopécki Márton uram kis bej
- Page 59 and 60:
— 1844". Mag. 38 cm. Elején zsin
- Page 61 and 62:
helyezett domború vetélő, közt
- Page 63 and 64:
Chopes de corporation de Veszprém
- Page 65 and 66:
В серии очерков, оп