Táplálkozási zavarok kezelése nonverbális terápiával - és Táncterápia

odafordulást az emlő felé, és feltételezi, hogy ez az életben maradás szempontjából fontos
viselkedés veleszületett kioldó mechanizmuson alapszik (Spitz, 1967. id.: Varga, 1982).
Freud szerint a veleszületett reflex apparátus legfontosabb eleme, az a reflexes aktivitás, hogy
a csecsemő a fejét az emlő felé fordítja. (Kulcsár, 1992. 15 old.). A kereső viselkedés és a
szopás egymást antagonisztikusan kizárják. A szopási reflex az egyik legősibb és
legfontosabb reflex, nélküle a baba nem lenne életképes. A szopási reflex első
megnyilvánulásait már a magzati lét 19. hetében megfigyelték, amikor a magzat a szájzug és
az ajkak simogatására ajakmozgással és az arc inger felé fordításával reagál. (Katona, 1979
id.: Varga, 1982) Varga, Hermann (1943) alapján leírja, hogy a kereső viselkedés kioldó
ingerei között, a periorális tájék ingerlése mellett, szerepel a melegség és az anyatej és az anya
szaga is. Az eleinte a mellbimbó keresésére vonatkozó keresési reflexnek életbevágó
fontossága van, belőle indul ki bizonyos emberi mozgások fejlődése, így a fejrázás és
bólintás 8 , talán a mosolygás is. Amennyiben a kereső viselkedés nem éri el a célját, vagy
akadályozott, kialakulhat egyfajta kényszeres keresés. A kereső viselkedés kényszerré vagy
függőséggé válhat, amennyiben mindig ugyanahhoz az ingerhez kötődik, a kielégülés érzése
nélkül. A táplálkozási zavarban az étel ilyenfajta függőséget jelenthet, amely a gondolkodás
és a fantázia világ középpontjába kerül és állandó kereső, illetve elkerülő viselkedésben
nyilvánul meg.
Varga már ebben a kora szakaszban feltételezi, hogy „a korai kereső viselkedés nem
csupán a táplálék megtalálását segíti, hanem az emlősállatok és az embercsecsemő számára
ugyancsak létfontosságú szomatoszenzoros ingerlés, az odabújás, a megkapaszkodás
biztosítását is.” (Varga, 1982. 7. Old) A kötődés igénye tehát a kereső viselkedésen keresztül,
jelen van egészen a legkorábbi (magzati) életszakasztól kezdve.
A csecsemő újabb kutatások szerint már ebben a szakaszban is reagál bizonyos külső
ingerekre az éber inaktivitás állapotában, és ezek a jellegzetes reakciók közvetítik az
autisztikusból a következő stádiumokba való átmenetet és az elemi énérzés kialakulásában is
szerepet játszanak. (Stern, 1985. id.: Kulcsár, 1992) Lényegesnek tartom kiemelni, hogy a
korai észlelés, döntően interoceptív, taktilis, propriocepcióra épülő, és a távolsági receptorok
(látó és hallószervek) dominanciája csak később jön létre 9 . Tehát „a megkülönböztetés
legkorábbi teljesítménye is (a gondozó megkülönböztetése az idegentől) az érintés és a tartás
dimenzióihoz kötődik, ami újra a testi kontaktus jelentőségére hívja fel a figyelmet.”
8 Vö. a gyakorlati részben a nyaktánccal, amely éppen a fejmozgásokra és a bólintásra alapszik.
9 Bronson adatai szerint a csecsemő taktilis ingerlés iránti érzékenységét és szükségletét a szomatoszenzoros
kérgi területnek a telerecepció kérgi centrumainál korábbi érése alapozza meg. (Bronson, 1963, id: Kulcsár)
32