Táplálkozási zavarok kezelése nonverbális terápiával - és Táncterápia

következmények felfüggeszthetőek, és a kreativitás és a játék terében a problémák
feldolgozási lehetősége megnő.
Ha az anya jelen van, de saját szükségleteit projektálja gyermekére, és az ő szükségletei
határozzák meg a táplálás alkalmait, mert nem tud vagy nem akar a gyermek jelzései között
differenciálni, és ennek megfelelően cselekedni, akkor reakciója a gyermek jelzéseire nem
adekvát. Ilyenkor a gyerek azt tapasztalja, hogy érzései és a külvilágból érkező reakciók nem
felelnek meg egymásnak. Mivel a túléléshez a külvilág válaszaira van utalva, kénytelen
együttműködni vele, behódolni, alkalmazkodni. A gyermek megtanulja saját érzéseit nem
észlelni, nem figyelembe venni, érzései között nem tanul meg differenciálni, csak azt tanulja
meg, hogy anyja szükségleteinek eleget tegyen. Az eredmény: konfliktusos tapasztalatok,
kaotikusság, tájékozódási zavar, a belső érzések és állapotok felismerésének zavara, a belső
testkép fejlődésének zavara és a hatékonytalanság bénító érzése 13 . Mivel a szülő nem
látja, vagy nem akarja látni a gyereket magától különböző, önálló személynek, akinek
különálló teste, érzései és akarata van, hanem saját meghosszabbításaként érzékeli, a szülő
kívánságai, érdeke, testképe vetül a gyerekre. (Egy beteg így fogalmazott. „Az anyám akkor
etetett, mikor éhes volt.”) A testi és lelki érzések felismerésének zavara vezethet oda, hogy
sérül az érzelmek komplex átélése és felismerése is, befolyásolva a kifejezés és a későbbi
verbalizálás lehetőségeit. A belső érzések érzékelésének zavara állhat annak megfigyelésnek
a hátterében, hogy a felnőtt táplálkozási zavart mutató emberek, inkább függnek a külső
visszajelzésektől (mások véleménye, tükör) mint mások (Kruger, 1986).
Kulcsár a pszichoszomatikus betegségek énbetegségként való felfogása kapcsán leírja,
hogy ezekben a szindrómákban feltűnő elem a betegek dependenciája, erős igénye a
szimbiotikus kapcsolatra, amely igényt olykor „pszeudoindependencia” rejti. Kulcsár
megemlíti még Kohut self-elméletét is, mivel a „tükröző éntárgy” és a „grandiózus self”
fogalmi konstrukciókban szintén a „nárcisztikus tüzelőanyag ellátás” gondolatát ismeri fel.
Kohut is úgy véli, hogy a tükröző éntárgy elégtelensége pszichiátriai sérülékenység forrása
(Barkóczi és Kulcsár, 1985). Roth szerint, ha az anya vagy egy állandó gondozó testileg vagy
lelkileg távol van gyermekétől annak első öt évében, akkor az önértékelésért vívott harc egész
életen át végig kíséri a gyermekét (Roth, 1997).
Stern tagadja a szimbiotikus kapcsolat létét. Ő abban a folyamatban tulajdonít kiemelt
jelentőséget az anyai válaszkészségének, amikor a gyermek ráébred, hogy különálló
szubjektív élményvilággal rendelkezik és ennek az élményvilágnak a megosztására törekszik.
13 Bruch szerint a táplálkozási zavar három alap tünete (Bruch, 1969).
36