Táplálkozási zavarok kezelése nonverbális terápiával - és Táncterápia

igazolta, hogy az emberek közötti kommunikációban a pszichológiai involváltság mértékével
nő a poszturális tükröző megnyilvánulások száma, azaz a testmozgás és a testtartás átvétele.
LaFrance, (1976., id.: Kunos, 1999) azt találta, hogy az érzelmi bevonódás és a közelség
együtt járt a poszturális tükröző mozgások növekedésével. Más kísérletek a tükrözés hatására
vonatkozóan azt találták, hogy a kísérleti alanyok jobban megszerették azokat, akik tükrözték
a mozgásukat, mint azokat, akik nem (Dabbs, 1969, id.: Kunos, 1999).
Riskó erre a korai kapcsolatra alapozva kialakított egy testorientált terápiát, amelyet
testi dialógusnak nevez, és indoklásában valóban megjelenik a korai kapcsolatot követő
terápiás kapcsolat igénye, valójában azonban a terápia során nem épít az élő dialógusra
páciens és terapeuta között, a terápia struktúrált gyakorlatokból áll, a mozgásfejlődés egyes
állomásait kiemelve.
A gyakorlatban, a szabad közös mozgásra fókuszálva használja terápiás munkájában a
mozgásos kapcsolatot Marian Chace, akinek a nevéhez fűződik a terapeuta mozgásos
bevonódása a klienssel való interakcióba (Therapeutic Movement Relationship) (Levy,
1988, 25. oldal) Chace tapasztalta, hogy a kliensek egymással vagy a terapeutával kialakított
közös mozgása során mély érzelmi megértés és kommunikáció alakul ki. Az együtt mozgás
állhat a mozgás tükrözéséből, ahogyan az anya érzelmi ráhangolódással tükrözi gyermekét.
Azáltal, hogy a beteg mozgását és szimbolikus kommunikációját komolyan veszi a terapeuta,
azokat kiszélesíti, kiterjeszti és tisztítja, és egyben jelzi a kliensnek azt a készenlétét, hogy
„ott találkozzon vele, ahol éppen a kliens van” érzelmileg. A tükrözés során a kliens megéli,
hogy valaki ráhangolódik és a másik ráhangolódásán keresztül kapcsolatba kerül saját
mozgásával és érzéseivel, és el tudja fogadni ezeket. Emellett Én érzése is erősödik, mivel
megéli, hogy saját mozgásának következménye van, hogy ő képes a másik mozgását
befolyásolni, ami a hatékonyság érzését adja. 16
A közös mozgás és a ráhangolódás alapja lehet a közös ritmus. Ez minden páros tánc
alapja. A ritmus, amely már a születést megelőzően, az anya hasában is meghatározó fizikai
élményt ad a babának, az egész élet során potenciális erővel bír a kapcsolatokban, általában
tudattalan szinten kialakítva a rapport érzését. Erről Anne Morrow Lidbergh, egy amerikai
írónő így ír: „Egy jó kapcsolat olyan, mint egy tánc... A partnereknek nem kell szorosan
tartani egymást, hiszen ugyanazokat a lépéseket járják. Tudják, hogy ők partnerek, akik
ugyanarra a ritmusra mozognak, közösen alakítva a táncot” (Lindbergh, 1997, 104.oldal).
16 Erről a csoportunkból egy bulimiás fiú írja: „Tükrözésnél megértettem, ahogy el kezdtem mozogni, hogy
akármit csinálok következménye van. Ezt majd utánozni fogják, ezután ezzel a tudattal mozogtam.”
46