V - Magyar Nyomdász

gyakorlati példamutatásul szolgált az emberiségnek, annak bizonyítására,
hogy a termelési eszközök tökéletesedése révén a társadalmi
szükségletek hozzáférhetőkké és olcsókká válnak.
A könyvnyomdászat feltalálásában rejlő technikai újítás akkor
nagyjában ugyanazokkal a következményekkel járt, mint amelyek a
mai technikai fejlődés nyomában általában jelentkezni szoktak. A
céhekben tömörült könyvmásoló scriptorok foglalkozása megszűnt,
mert helyébe egy sokkal tökéletesebb termelési el-járás lépett.
Azokban a gazdag kereskedelmi városokban, ahol a szellemi élet is
élénk volt, az akkor még kevésbé fejlett, de jószimatú tőke az új,
de jövedelmezőnek ígérkező iparban keresett elhelyezkedést.
A nyomdászattörténelemmel foglalkozó tudósok általában az
1500-ig készült pyemdai termékeket nevezik ősnyomtatványoknak.
M iért? Nem a kerek évszám miatt. Azért, mert körülbelül ebben az
időben alakult ki a könyvnek a mai értelemben is modern formája.
Az ősnyomtatványok újszerű technikai eszközökkel készültek ugyan,
de megjelenési formájukban a kódexekét követték. Gutenberg
szedői nagyműveltségű emberek és nem egyszerű munkások. A
latin nyelv abban az időben a szedők számára nélkülözhetetlen volt,
hogy a kéziratokban előforduló rövidítéseket megoldhassák, illetve
a kiírt szavakat célszerűen rövidíthessék, aszerint, ahogy ezt a szedésszabályoknak
alávetett sorkizárás megkövetelte. Gutenberg betűrendszerében
igen sok volt a ligatúra, amely azonban nem a szedés-
gyorsítást szolgálta, hanem esztétikai célja az volt, hogy t. i. a betűk
húsától adódó egyenetlenségeket azok segítségével kiküszöbölje.
Gutenberg betűszekrényében 290 rekesz volt, ugyanannyi betűjellel,
ami a mai szekrénybeosztásnak kb. a negyedrésze. Az ősnyomdászok
csak fokozatosan ismerték fel a tipográfia nyújtotta
lehetőségeket. Gutenberg nyomtatott betűje még az írott betű
hatására törekedett. Bizonyos idő kellett, míg rájöttek, hogy a betűmetszés
finom és pontos technikájával megalkotható a szövegbetűnek
való tömör, a régivel szemben jóval kisebb, de könnyen
olvasható betűtípus. 1500-ban tűnt fel az előző szórványos példák
után az első modern értelemben vett címlap, mely a címen és a
szerző nevén kívül megnevezi a kiadót, a nyomdászt, a megjelenés
helyét és évét. Egy évvel előbb, 1499-ben, Aldus Manutius elsőízben
alkalmazta a paginaszámokat és 1501-ben megindította az oktáv-
alakú latin, olasz és görög klasszikus sorozatot, a világhírű aldina-
köteteket, melyek a hibátlan és gondos tipográfusművészet remekei.
Ezeknek a könyveknek a kötése is már modernnek tekinthető.
3 33