4 GYÓGYNÖVÉNYISMERET - Földrajz és Környezettudományi Intézet

Kéntartalmú glikozidok, melyek gyakran illékonyak. Ilyenek a mustárolaj
glükozidja, a keresztesvirágúakban a szinalbin és a szinigrin, melyek bomlásakor
allilizotiocianát, kén és nitril képzıdik.
Az irridoid glikozidok, gyakran keserő ízőek, a keserőanyagok egy részének
hatóanyagai.
Másutt megemlítik még az indoxilglükozidokat, az indigót is.
Nitrogén mentes glükozidokról is említést tesznek, közülük a szaponinokat és a
növényi festékeket más könyvek más rendszerben tárgyalják. Ezek a következık:
Tanno glükozidok.
Szaponinok (szteránvázas vegyületek és triterpénszármazékok), felületaktívak,
vizes oldatuk felhabzik. Hemolízist idéznek elı, pl. a Medicago alfalfa szaponinja
és a konkoly szaponinja.
Glükoretinek, mint a convolvulin.
Növényi festékek, mint a flavonok, antociánok, pl. luteolin, rutin, quercetin.
Nem tisztázott szerkezető anyagok, mint a vincetoxin, brionin, ononin
3. Alkaloidok. Nitrogén tartalmú, savakkal sót képezı, erıs hatású anyagok. A
valódi alkaloidoknak az aminosavakból keletkezett N-heterociklusos vegyületeket
nevezik. A protoalkaloidok aminosavakból jöttek létre, de a nitrogént alifás láncban
tartalmazó vegyületek. A pszeudoalkaloid nem aminosavakból keletkezett, nitrogén
tartalmú vegyület.
Erıs mérgek, általában az idegrendszerre hatnak, izgató, élénkítı, bódító, fájdalomcsillapító
hatásúak. Alkaloidcsaládokat különböztetnek meg a szerkezetük szerint,
de inkább az egyes növénycsaládokra jellemzı alkaloidákat ismertetjük.
- Solanaceae. Atropa belladonna, Datura stramonium, Hyoscyamus niger:
hioszciamin, atropin, szkopolamin, atropamin, belladonnin, Solanum dulcamara:
szolanin, dulkamarin, Solanum nigrum: szolanidin, Nicotiana tabacum: nikotin,
pirrolidin.
- Papaveraceae. Papaver somniferum: morfin, kodein, narkotin, tebain, papaverin.
Chelidonium majus: kelidonon, keleritrin, protopin, Papaver rhoeas: röadin,
Glaucium corniculatum: glaucin.
-Liliaceae. Protoveratrin, kolchicin, tulipin, mely az aconitinhez hasonló
4. Illóolajok. Az illóolaj mindig elegy, tehát sohasem egységesek, a meghatározás
gyakorlati, pl. éteres olajok, terpének, kámforok. Vízgızzel lepárolhatóak, de
rosszul oldódnak, nitrogénmentesek. Az emésztést serkentık és baktériumölık. A
gyanta kemény vagy lágy, a folyékony balzsamból keletkezik, ha abból az illóolajat
elpárologtatják. Kámforok néven azokat az anyagokat értik, melyeket az illó olajokból
általában lehőtéssel állítanak elı.
Az illóolajok jellemzı alkotórészei:
A tíz szénatomot tartalmazó monoterpének, melyek legnagyobb része a geranilpirofoszfátból
keletkezik. Nyílt láncú monoterpének pl. mircén, ocimen. Alkoholos
25