Luther lelke. I. (Budapest, 1926) - Magyar Evangélikus Digitális Tár ...

17
pisták és Luther. A bíborosok megírták neki, liogy
lutheránusokká lesznek, megválasztják pápájuknak,
csak menjen Rómába, az Angyalvárba lakni.
De Luther egyenesen kijelentette nekik, hogy ő
bizony nem hagyja itt a kedves wittenbergieket!
Ezen azután el is múlt a megegyezés.
„Nem is csodálom ezt; majd meglátja diák úr,
milyen kedves és szép város az a mi Wittenbergánk.
Nem hiszem, hogy Róma neki nyomába léphetne!"
— mondta Phlips uram nagy büszkén.
Azonban olyan melegen sütött le az őszeleji nap
erre a fiók-Szaharára, hogy a bőbeszédű Hans is
belefáradt a szóba, s mindkét utas elbóbiskolt.
Hadd mondjam el addig Luther anekdotáját erről
a Hans Phlipsről, mint ami jellemzi Luther
mindent megértő jóságos lelkét:
Meghalt Phlips uram s a lelke elszontyolodva
zörgetett a mennyország kapuja mellett a Szent
Péter ablakán. Úgy se ereszti be. Sok van a rováson.
És mégis beeresztette. Egy napi próbaidőre.
Ha addig megállja gorombáskodás nélkül, ittbenn
maradhat.
Állta a próbát a „goromba Hans". Még azt is eltűrte
szó nélkül, hogy a kis angyalkák feneketlen
öntözőkkel akartak vizet hordani a mennyei virágokra;
de mikor a tejúton meglátta, hogy egy szekeret,
mely elakadt az aludttej-kátyuban, úgy
akarnak a mennyei fuvarosok tovább vontatni,
hogy két lovat a rúd mellé, kettőt meg a szekér másik
végére fognak be, akkor mégis elszakadt a türelme
fonala és elkezdte éktelenül szidni a kocsisokat:
„Ti akartok mennyei kocsisok lenni"? Még Lipcsében
se fogadnának fel benneteket". A lipcseiekre
ugyanis igen haragudott, mert eleinte Luther ellenségei
voltak. De azóta ezek is meghódoltak egyéniségének
varázsa előtt.
De hát goromba volt. Mint afféle jól fegyelmezett
Szigethy Lajos: Luther lelke. 2