Luther lelke. I. (Budapest, 1926) - Magyar Evangélikus Digitális Tár ...

64
kis vendég", Imre megérkezéséhez. Mintha csak
előre látta volna, hogy a legvégső veszedelemben
ez lesz majd egyházának megmentője.
De nagy nemzeti összetartó erő is volt. Ö szervezte
tulajdonképen a Wesselényiről elnevezett
szövetkezést, úgyhogy ezt inkább Wittnyédy-féle
szövetkezésnek kellene neveznünk. Személyesen is,
levélben is, felkereste az elégedetleneket; korholta,
lelkesítette, békítgette őket.
Kimondhatatlan csapás volt erre a mozgalomra
Zrínyi Miklós halála mellett, melynek Wittnyédy is
szemtanúja volt — az ő halála is, 1670-ben. Ezután
lett a mozgalom azzá, aminek Zrínyi Péter és Frangepán
Ferenc bécsújhelyi emléktáblája jelzi: „Vak
vezette a világtalant és mind a ketten a verembe
estek."
A Wesselényi-féle szövetkezést vérbe fojtották.
Vezetői közül, akit ki nem végeztek, börtönbe vetették,
jószágaitól megfosztották. Wittnyédy vagyonát
lefoglaltak, soproni házába a jezsuitákat telepítették
be. Ma ez a győri püspökség soproni társas
káptalanjának háza.
Az összeesküvésben a protestáns papokat akarták
mindenáron bűnösöknek találni. Következett a
gályarabok és a bujdosók kora. A templomokat, iskolákat
tömegesen elszedték. Majd mikor a Thököly-féle
szabadságharc miatt mégis enyhült kissé
az elnyomás dühe — a nyugati vármegyékben az
evangélikus istentiszteletet két-két, a törvénycikkben,
artikulusban megnevezett, „artikuláris" gyüle·kezetre
korlátozták.
Az volt a terv, hogy megfosztják a nyájat pásztoraitól,
azután szétszórják.
Sikerült-e a bécsi kormánynak ez az „ördögi
praktikája Γ