A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

A MAGYARORSZÁGI 

TÓT PROTESTÁNS 

EGYHÁZI IRODALOM 

1517-1711. 

HITTUDOMÁNYI DOKTORI ÉRTEKEZÉS 

IRTA: 

SZILÁDY JENŐ 

B U D A P E S T , 193 9.

A MAGYARORSZÁGI TÓT 

PROTESTÁNS EGYHÁZI 

IRODALOM 

1517—1711. 

HITTUDOMÁNYI DOKTORI ÉRTEKEZÉS. 

Irta: 

S Z I L Á D Y JENŐ. 

B U D A P E S T , 193 9. 

A szerző kiadása.

Tartalom. 

Előszó 1. / 

XVI. ZSÁZAD. 

1. Az irodalom nyelve 3. 

2i A XVI. sz. tót nyelvű irodalmáról általában 22. 

8. A hazai tót protestáns egyházi énekköltés 27. 

4. Cseh hatások az egyházi énekköltészetben 44, 

5. Bibliafordítások 52. 

6. Agendák 55. 

7. Bizonytalan című és kiadású könyvek a XiVI-ik században 59. 

iXVII. SZÁZAD. 

f 

l. A XVII. sz. tót protestáns egyházi irodalmáról általában 64. 

2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete: . . 78. 

I. A Tranovsky előtti egyházi énekköltészet . . . . 78. 

II. Tranovsky egyházi énekköltészete 98. 

A. , A Cithara megjelenésének okai 98. 

B. , A Cithara első kiadása 101. 

a., Tranovsky tót énekköltészetérői általában . . . . 104. 

fo., Tranovsky tót énekköltészete és az Ágostai Hitvallás 108. 

C. A Cithara többi kiadásai 1711-ig 116. 

3. Az imádságok és elmélkedések irodalma JL22. 

4. A polemikus irodalom 175. 

5. A Luther-káték irodalma 180. 

6. Egyházi beszédirodalom 188. 

Befejezés 202. 

Irodalom 209. 

Hibaigazítás 212.

Előszó. 

Célom a magyarországi régi tót protestáns irodalom 

termékeinek ismertetése 1711-ig. Tehát szólani 

fogok mindazokról a tótnyelvű nyomtatott termékekről, 

amelyek magyarországi nyomdákban láttak napvilágot. 

Ez az irodalom magában foglal prózai és verses műveket, 

— csoportosításukat meglátja az olvasó a könyv egyes 

fejezeteiben. Minthogy ezeknek túlnyomó része evangélikus 

írók munkája, értekezésem természetesen oroszlánrészében 

az evangélikus egyház szempontjait hangsúlyozza. 

A kálvini irányzatú egyház enemű dolgait csupán 

mellékesen fogom érinteni éspedig a cseh-morva testvérek 

(Jednota bratrská) termékein át, amelyek azóta 

keletkeztek, amióta a fehérhegyi csata (1620) után ennek 

hívei szorosabb kapcsolatba jutottak a környező államok 

közül Magyarországgal is. 

Tekintve, hogy ez a tárgy a maga egészében úgy a 

magyar, mint — ami még feltűnőbb —• a tót irodalomban 

is úgyszólván teljesen ismeretlen, okvetlenül a feldolgozás 

körébe kellett vonnom a theológiai szempontén 

kívül sok helyen a tárgy bibliográfiai és irodalomtörténeti 

vonatkozásait is. Magamnak kellett először összehordani 

a csonkamagyarországi és felvidéki könyvtárakban 

elszórtan található anyagot. Vannak ugyan már 

tót nyelven írott irodalomtörténetek, pl. Húrban, 1 

Vlcek, 2 

1 

M. J. Húrban: Slovensko a jeho zivot literárni. Slovenské 

Pohl'ady. 1847. évf. 

2 

Jaroslav Vlcek: Dejiny literatúry slovenskej. Turciansky 

Sv. Martin. 1890.

Bújnák, 8 

Krcméry* művei, azonban ezek jórészt csak 

puszta neveket tartalmaznak, vagy általános jellemzéseket, 

de nem ismertetik az egyes könyvek tartalmát, 

szellemét és csak általános irodalomtörténeti yagy esztétikai 

szempontból foglalkoznak velük. 

Teljességgel hiányzik a tót irodalomban olyan munka, 

ragy legalább megírására való törekvés, amely azt 

mutatná meg nekünk, kései utódoknak, hogyan gondolkoztak, 

hogyan éreztek, hogyan elmélkedtek és főképpen 

hogyan imádkoztak evangélikus vallású elődeink. Jól 

érzem, hogy ennek vallástörténeti és valláslélektani mozzanatait 

is érintenem kellene, ámde ez olyan területe a 

tót protestáns irodalomnak, amely teljességgel ugaron 

hever. Hogy vallástörténeti és egyházi eszmeáramlatok 

szempontjából is értékelhessem e tót irodalmi termékeket, 

ehhez okvetlen arra volna szükség, hogy minden hozzáférhető 

könyvet el is olvassak. Minthogy pedig több 

olyan régi tót könyvnek csak a címe került szemem elé, 

amelynek példányához sehogy sem tudtam hozzájutni, ismertetésem 

itt-ott nyilván hézagos lesz. Ennek a hézagnak 

a kitöltése a jövendőben szerencsésebb kezű kutatókra 

vár. Vonatkozik ez úgy a szorosan vett tót könyvekre, 

mint német, vagy latin eredetijükre, valamint olyan 

német művekre, amelyeket segítségül használhattam 

volna fel, de példányukhoz a mai körülmények között 

nem juthattam. 

Egy és más olyan részlet is lesz dolgozatomban, 

amelyeket a tót olvasó általánosan ismert dolognak, tehát 

fölöslegesnek fog ítélni, ámde ne felejtsük, hogy magyarul 

irok, tehát magyarok számára, akiknek a részleteket 

tudomásul venni bizonyára nem lesz felesleges. 

Csak 1711-ig vittem fel a mult irodalmának ismertetését 

Ennek főoka éppen a tárgynak említett ismeretlen 

• Pavel Bujnák dr.: Strucné dejiny literatúry ceskoslovenskej 

po Stúra. B. Stiavnica. 1923. 

4 

Stefan Krcméry: Prehl'ad dejín slovenskej literatúry a 

vzdelanosti. Turciansky Sv. Martin. 1920.

volta*, s ez arra késztetett, hogy előbb a kérdés alap j ait 

vizsgáljam meg a XVI. és XVII. század vonatkoizió 

anyagán keresztül, mert hiszen a rákövetkező századok 

munkásságát nem ismerhetjük meg kellően, ha az úttörők 

munkáját nem ismerjük. 

Á tót irodalomtörténeti érdeklődés Jakubecig és 

Vicékig főleg a XIV. és XV. századra terjeszkedik, mert 

ebben az időben ezt a kort tartották a cseh és tót irodalom 

aranykorának. 5 

Vlcek már a XIX. századot tartja ilyen 

aranykornak, s ezért a Vlcek-féle iskola, figyelmen kívül 

hagyva a XVI—XVIII. századokat, csakis a XIX-ikkel 

foglalkozik bővebben. Ezt a hiányt be kellene valahogyan 

tölteni. Ehhez a nagyfontosságú építő munkához ad 

néhány téglát az én itteni igyekezetem. 

Ezúton fejezem ki hálás köszönetemet Dr. Kovács 

Sándor püspök úr Őméltóságának, akitől e munka megírásához 

indítékot és buzdítást kaptam, Dr. Sztripszky 

Hiador ny. miniszteri tanácsos úr Őméltóságának, aki e 

dolgozat módszertani részleteire adott értékes tanácsokat, 

valamint irodalomtörténeti és bibliográfiai szempontból 

hathatós támogatásban részesített könyvészeti nagy 

munkája kézirata révén; Dr. Wiczián Dezső professzor 

úrnak értékes theológiai és Morhács Márton ev. lelkész 

árnak nagybecsű filológiai útbaigazításaiért. 

5 

Budapesten, 1938. október habában. 

A SZERZŐ. 

Milos Weingart: Problémy a methody ceské literárni his- 

torie. Sbornik filozofickej fakulty univ. Komenského v Bratislave. 

I. 12.

Ä XVI. SZAZAD. 

I. FEJEZET. 

Az irodalom nyelve. 

A tótok a szlávság néprajzi központja, nyelvük pedig 

kicsiben az összes szláv nyelvek képe. Sokféle nyelvjárásra 

szóródva megint három egységbe olvad össze: 

1. nyugati vagy cseh-szlovák dialektusba (Nyitra-, Pozsony- 

és déli Trencsén megyékben), 2. északkeleti 

vagy lengyel-tót dialektusba (Sáros-, Szepes-, Abauj-, 

Zemplén- és Gömör megyékben), 3. közép-, vagy tiszta 

szlovák dialektusba (Túróc-, Liptó-, déli Árva-, felső 

Trencsén-, Zólyom-, Bars- és Nógrád megyékben). 1 

A világ közvéleménye mintegy 50 év óta úgy tudja, 

— ámde hamisan — hogy a tót nyelv csak tájszólása a 

csehnek. Még a legnagyobb szlavisták (Jagic, Miklosichy 

sem vettek tudomást a kettő közötti nagy különbségről. 

A szlavisták ugyanis csak azt a tót nyelvet ismerték, 

amely könyvekben került szemük elé, de egyetlenegy 

sem vette azt a fáradságot, hogy a tót nép közé ment 

volna, a tót nyelv megismerésére. A mai irodalmi tót 

nyelv viszont a XIX. század közepén kezdett erősen 

fejlődni, s emellett irányitói túlon-túl kerültek cseh 

nyelvészek hatása alá. Hiába próbálta meg a katolikus 

Bernolák Antal 1790 óta a nép nyelvét tenni irodalmivá, 

hiába 1844-ben az evangélikus Stúr Lajos: a szépen 

induló kezdet belefúlt a Bach-korszakban uralomrajutó 

cseh irodalmárok elfojtó áradatába. 

1 

J. Vlcek: i. m. 1. és kk. 

11

A tótoknak ekkor nem voltak képzett nyelvészeik. 

Az egy Hattala Péter is a prágai egyetemi kathedra 

elnyerésének kedvéért lemondott a tót nyelv önállósításának 

addigi hirdetéséről és cseh filológusok állandó 

ösztönzése alatt hidat vert a tót és a cseh nyelv között 

abból a célból, hogy a tót nyelvet minél közelebb hozza 

a csehhez. Ez a cseh befolyás az ötvenes években teljességgel 

meghamisította a tót nyelvet, mert hiszen már 

akkor indult meg a cseheknek erőteljes politikai fikciója: 

az ú, n. cseh-szlovák nemzetegység hirdetése. Ez ellen 

a politikai célból összekovácsolt csehes tót irodalmi nyelv 

ellen a filológusokban hiányt szenvedő tótok nem is 

tudtak gátat vetni. A nyelv ápolására hívatott Maticát 

1875-ben feloszlatták, a tót népnyelv művelésére, törvényeinek 

megállapítására, tót filológusok nevelésére nem 

volt a tótoknak semmiféle intézményük. 

Egyetlen egy tót akadt, aki a cseh-szlovák nemzetegység 

és nyelvi azonosság téves eszméje ellen éspedig 

sikerrel síkraszállott: Czambel Sámuel. Ö azonban már 

eléggé későn lépett föl. A tót értelmiség nagy része 

anyagi és vallási okokból a cseh orientáció híve lett 

nyelv tekintetében és így Czambelnek igen nehéz munkát 

kellett végeznie, hogy néptársait felvilágosítsa arról, milyennek 

kell lennie az igazi tót irodalmi nyelvnek. 

Működését a nyolcvanas évek közepén kezdte meg, legnagyobb 

művét, a tót népnyelv grammatikáját pedig 

Rukovät (Kézikönyv) címen 1892-ben adta ki legbuzgóbb 

munkatársának, Skultéty Józsefnek közreműködésével. 

Helyzete azért is volt nehéz, mert a magyar belügyminisztérium 

fordító osztályának volt a vezetője, a csehek 

tehát hungarista politikai tendenciával vádolták meg. 

Czambel grammatikája a tót nyelvnek igazi tükre. Léptennyomon 

figyelmeztet a cseh nyelvtől való nagy eltérésre 

hangtanban, syntaxisban és lexikális részében, 

ami természetesen keresztülhúzta a cseh nyelvészek okoskodásait. 

Mindezek ellenére is Czambel grammatikája 

teljes elismerésre talált, sok cseh orientációjú tótot (az 

ú. n. hlasistákat) visszahódított a tót nyelvnek és

könyvével a tót irodalomnak igazi alapját vetette meg. 

Iskolák hiányában Czambel könyve volt az egyetlen útmutató, 

de aztán ott is volt minden tót író, ügyvéd, orvos, 

stb. asztalán. Harmadik kiadása 1919-ben jelent meg. 

Szép fejlődésnek indult tehát az igazi tót 

nyelv a maga nemzeti alapján és az 1890-es évek óta 

legszebb zálogát nyújtotta annak, hogy most már a szlavista 

tudomány is meg fogja ismerni és a csehtől jól 

megkülönböztetni. Ennek, sajnos, végét vetette a világháború, 

s az azután beállott új rend, amely a cseh-szlovák 

állam megteremtésével kíméletlenül végre akarta hajtani 

a hetvenes évek óta hirdetett cseh-szlovák nemzetegység 

eszméjét. Maga a cseh-szlovák állam elnevezés a világ 

közvéleményébe hivatalosan is beleszuggerálta azt a 

tévedést, hogy a tótok a csehekkel nyelv- és nemzetazonossági 

egységet alkotnak. Ez természetesen azzal 

járt, hogy egyúttal a tót nyelvet is tűzzel-vassal csehesíteni 

kezdték iskolában és hivatalban, sajtóban 

ós hadseregben, s ami a fő, magában a társadalmi életben. 

Ennek azonban meg lett a maga ellenhatása is: odahaza 

gyengébben, külföldön azonban annál erősebben. 

Ma tehát a világ is tudomást szerzett arról, hogy 

a tót nyelvet 70 hosszú év folyamán tudatosan elsikkasztani 

próbálták. A valóság ugyanis az, hogy a tót 

nyelv olyan viszonyban van a csennél, mint akár a 

lengyellel, vagy pedig az ukrán az orosszal, avagy a 

hollandi nyelv a némettel: rokonnak rokon, de a kettő 

mégsem azonos. Ma már igen nagyok az eltérések a 

cseh és a tót nyelv között a nyelv jelenségeinek összeis 

sorozatán végig: a könyvnyomtatás felfedezésének korában 

még sokban volt azonos, ámde ma már más a 

cseh nyelv hangtana, mint a tóté, más a mondatfűzési 

törvénye, mások a szavai. A Bach-korszakbeli egységesítő 

törekvések hiába íratják az o t e c szót (atya) 

teljesen egyformán a csehhel, mert a hozzáértő jól 

tudja, hogy ez csehül kemény t-vel otecnek hangzik, 

holott a tótban ennek hangzása lágyan otyec. 

Az 1844. évi Stúr-fóle grammatika nem ok nélkül kü'

lönbözteti meg e szó írását azzal, hogy a t betű fölé 

megkülönböztető lágyító jelet rakott föl. Ha ez a Stúr-féle 

természetes nyelvirányzat érvényesülhetett volna, ma már 

senki sem merné állítani, hogy a tót nyelv azonos a 

csehhel. Ez csak egyetlen kikapott példa a sok száz 

hangtani különbségből, de ezekhez mondat- és szótani 

különbségek ezreit lehetne fölhozni. Miroslav Kálal 

olyan differenciális szótárt adott ki 1924-ben Besztercebányán, 

amelyben 40.000 tót szót sorakoztat fel a tóttól 

teljesen elütő cseh értelmezésekkel! 

Csak ez a néhány példa is jól érzékelteti azt, hogy 

mekkora a különbség a két nyelv között, teljesen eltekintve 

a két nemzet észjárása közötti különbségtől. 

A pittypalatty szavát a merkantil cseh füle így hallja: pét 

peníz! pét peníz! (= öt pénz!); az agronomus tót füle 

viszont ezt így hallja: pod'te zat'! pod'te zat'l (= jertek 

aratni!). Ez a szellembeli különbség egy kikapott példája! 

Gazdasági és szellemi kultúrájában a cseh 1200 év óta 

német nevelésben részesült, a tót viszont magyar hatás 

alatt élt. Mindezek a történeti, földrajzi, néprajzi, gazdasági 

különbségek jól meglátszanak a két nemzet gazdasági 

és szellemi kultúráján, s így nyelvén is. 

A cseh nyelvnek legrégibb emlékei a XI—XIII-ik 

századokból valók, s feltűnően azt mutatják, hogy a tót 

nyelv legrégibb emlékeivel (XVI. sz.) majdnem azonosak. 

Ez azt igazolja, hogy a cseh nyelv régen valóban 

nagyon közel állott grammatikájában a tót nyelvhez. A 

könyvnyomtatás elterjedése és az új német kultúra befolyása 

óta azonban a cseh nyelv századról-századra 

rohamosan kezdett eltérni a tóttól. Úgyszólván német 

járószalagra került a cseh nyelv: a vallási reformációval 

és a humanizmussal kapcsolatban új fogalmakra új szóknak 

százait kellett a cseheknek kialakítaniuk, s ebben 

a munkájukban mindent német kaptafára szabtak. A 

szóképzés egyik módja, az összetétel, a cseh nyelvben 

teljességgel német mintára készült, sőt magukat a német 

szókat egyszerűen lefordították, s még a praepositiokat 

is utánozták: Ge-legenheit «= pfí-lezitost; ein-fallen =

na-padnouti; begabt = nadany; Beleg = doklad; Kurzweil 

= kratochvüe; Unwetter = nechvüe; Betrag = obnos; 

Überraschung = pfekvapeni; teils-teils = dilem-dilem, 

stb. százával. 

A. tót nyelv mentes maradt ettől a nagy germán 

áradattól, amely a cseh nyelvet szláv jellegétől valósággal 

megfosztotta. Hogy milyen erős volt a német nyelv uralma 

a cseh nyelv szelleme fölött, erre nézve megint csak 

egy példát hozunk fel: a semleges nemű főnevek a cseh 

nyelvben teljesen elvesztették szláv ragozásukat. Az Ausgabe 

jelentésű cseh szó nominativusa vydaní, genitivusa 

vydaní és így megy ez végig változatlanul mind a hat 

esetben, holott ugyanez a szó tótul így ragozódik: 1. 

nom. vydanie, 2. gen. vydaní, 3. dat. vydaniw, 4. acc. 

vydame, 5. instr. vydaniem, 6. abl. vydamw. Az ötvenes 

évek óta megindult csehesítő irányzat a tót grammatikából 

kitörölte az igazi tót hangalakot a két utolsó esetben és 

vydaním, vydaní alakot rendel írni a cseh helyesírás 

javára, ámde az élő tót nyelv itt is megtartotta a maga 

régi szlávos alakjait. A századokon át tartó török kultúrhatás 

ugyanígy kipusztította a bolgár nyelvből is a főnevek 

ragjait: nom. cövek, gen. na cövek, dat. na cövek, 

acc. cövek — nincs több eset! A szélsőségek valóban 

találkoznak: a legnyugatibb és a legkeletibb szláv nyelv 

példája is igazolja ezt a törvényt. 

Az állítást jelző »igen« szócskát az orosz da-nak 

mondja, a szerb jest-nek, a legyei tak-nak, a IX. századbeli 

Method-féle bibliafordításban ez a szó hej-nek hangzik. 

Minden szláv nép szlávul mondja ezt a szócskát, 

csak az egyetlen cseh él még ebben is német szóval: 

őnála ennek hangzása jo, vagyis a német ja. Ritkábban 

még az áno szót is használja, de száz eset közül 95-ben 

;o-t mond. Figyeljük meg ezzel szemben, micsoda régi 

időkre visszavágó szót használ ennek helyén a tót: 

hej! Tehát ugyanazt, amit a IX. századbeli délszláv! Ez 

mutatja leginkább, milyen hatalmas konzervatív erő 

működik a tót nyelv szellemében. Ennek persze egyik 

nem utolsó oka az, hogy a szerkezetében tőle erősen elütő

magyar nyelv a tót nyelv szellemén mit sem rontoítf. 

Ez a nyelv valóban meg is őrizte szláv jellegének tisztaságát, 

s nem romlott oda, ahova a cseh, mert a tótnak! 

nem volt germán szomszédja és nem volt fehérhegyi 

csatája, amely idő óta t. i. a cseh nyelv a német politikai 

uralom alatt lomtárba került és szörnyen tovább 

germánosodva messzire távolodott el a tóttól. Ezt ma 

már visszaegységesíteni a csehhel, vagyis a csehhez 

hozzárontani nem lehet! 

A vallásos reformáció egyik üdvös eredménye volt, 

hogy mint minden nemzetben, úgy a csehben is nemzeti 

nyelvű bibliát teremtett. A csehek bibliája Králicban, 

jelent meg 1572—93-ig. A cseh nyelv akkor még nem 

tért el annyira a tóttól, s így a magukénak fogadták el, 

hiszen eléggé értették (bár nem minden szavát) a tótok 

is. Ez az ú. n. lérálici biblia döntő fontosságú lett a tót 

kultúra fejlődése tekintetében. Ennek a bibliának nyelve 

ugyanis oltári nyelvvé lett az evangélikus tótoknál is, 

ennek szellemében növekedett az új tót nemzedék, s így 

nem csoda, hogy ezt az akkor nagyon közeli rokonnyelvet 

fogadták el irodalmuk kifejező eszközévé. A tót 

irodalom első termékei hosszú időn keresztül ezen a 

bibliai nyelven (biblictina) jelentek meg mindaddig, amíg 

evangélikus részről öntudatlanul, katolikus részről pedig 

tudatosan szlovakizálni kezdték, azaz igen sok nehezen 

érthető, a tótban meg sem levő cseh szó helyébe tót 

szavakat tettek. Még azok a purifikáló evangélikus írók is 

(Sinapius Dániel, Masnicius), akik úgyszólván törvény 

gyanánt állították fel azt a tételt, hogy »pisme tak, ako 

mluvime« (írjunk úgy, ahogy beszélünk) sem tudtak 

szabadulni az irodalmi, azaz cseh nyelv béklyóiból. Ennek 

oka az volt, hogy a biblictina révén az evangélikus írók 

sokkal inkább voltak kötve a cseh nyelvhez, mint a 

katolikusok. Ez utóbbiakat csak a puszta irodalmi hagyomány 

kötötte ahhoz, hisz nekik nem volt érdekük 

a biblictina ápolása és szentnek való tekintése. Evangélikus 

írók munkáinak címlapján, de csak a XVII. 

században, ^ lépten-nyomon találkozunk e kifejezéssel:

»prelozeny na slovensky jazyk«, avagy: »cesky, aneb 

slovensky«, s amellett a szöveg 95 o/ 0-ában cseh. Ez arra 

vall, hogy a közvélemény slovensky jazyk-nak tekintette 

az addig kizárólagosan használt cseh nyelvet. Ennek 

reális alapja is volt, mert tudjuk, hogy a cseh nyelv a 

XVI—XVII. századokban sokkal közelebb állott a szlováki 

nép nyelvéhez, mint ma, s ezért joggal tekinthette ezt 

a nyelvet a XVII-ik századbeli tót a magáénak. 

Másképen állott a dolog a katolikusoknál. Itt is 

a cseh nyelv uralkodott egészen kizárólagosan, minden 

versenytárs nélkül egészen Pázmányig. De 1625-ben nagy 

fordulat kezd beállani: Pázmány térítő munkásságának 

dynamikus ereje, másrészt a tót nyelven írott evangélikus 

íróktól származó munkák sikerének (Tranoscius) hatása 

igen sok katolükus írót vezetett arra a gondolatra, hogy 

mostmár öntudatosan minél jobban szlovakizálni iparkodjék 

az írott nyelvet. A cél hasonló volt a lutheránusokéhoz: 

a lelkek megnyerése. Ezt a XVI-ik században 

könnyen érték el az evangélikusok, mert a tót és a 

cseh nyelv között a XVI-ik században még kisebb volt 

a különbség, s ez a cseh kultúra át is vitte a tót nép 

80 o/o-át az új hitre. Idők haladásával az erősen németes 

szellemű cseh nyelv mind jobban és jobban távolodott 

a tóttól, úgyhogy a XVII-ik században, a fehérhegyi 

csata után, amikor a római egyház új erőre kapott, ez éppen 

olyan térítési munkásságot iparkodott kifejteni — de 

mostmár a tót népnyelv segítségével, — mint a XVI-ik 

században a lutheránizmus a cseh-tót nyelvvel. Ebben 

a munkájában két tényező volt nagy segítségére a katolicizmusnak: 

egyik a hatalom és a politikai erő (a 

bécsi udvar), a másik pedig a tót nép nyelvének tudatos 

alkalmazása és a cseh nyelvi formáknak béklyóiból való 

tudatos kimenekülési törekvés. A katolikus egyház jórészt 

a nép nyelvének irodalmi alkalmazásával fordította 

meg most már az arányszámot és a tót népnek 80 o/ 0-a 

katolikus lett. Éppen Pázmány korának nagy visszatérítési 

buzgalma teremtette meg az igazi tót nyelvű irodalmat 

az 1625. évi Agenda Strigoniense-vel, amelyj

mozgalmat azután az evangélikusok csak jókésőn fogadtak 

el magukénak 1844 óta. (Stúr, Hodza.) 

A.7- igazi tót nyelv gyenge fejlődésének főoka az 

volt, hogy a reformáció idején nem fordították le a bibliát 

tót nyelvre. Az okát fentebb érintettem: kevés különbség 

volt akkor a két nyelv között. 

Ennek másik okát abban is látom, hogy éppen emiatt, 

evangélikus részről a tót nyelvnek sem nyelvtanát, sem szótárát 

nem állította össze senki. Márpedig katolikus részen 

éppen e két dologban látom a tót nyelv öntudatos fejlesztésére 

való törekvést. Pázmány századában nemcsak 

a Rituale Strigoniense (1625) mutatott tót nyelvi 

jelenségeket, hanem magyar-tót szótár is jelent meg 

Nagyszombatban (1648), s az első bibliafordítás is katolikus 

pap tollából készült, amelynek, sajnos, csak 

emlékét őrizte meg az 1763-ban másolt latin-tót szótár 

címlapja, amely szerint a névtelen szótáríró belefoglalta 

a saját munkájába a tót bibliafordítás összes szavait is. 

Természetesnek találhatjuk, hogy a régi irodalom 

első kutatói, Skultéty és Vlcek, e tekintetben téves ítéleteket 

hoztak. Ezeket az újabb kutatások eredményei természetszerűen 

helyesbbítik. így Vlcek 2 

még az ő régi 

álláspontján azt állítja, hogy a magyar ellenreformáció 

irodalma, hazai és fizikailag közeleső volta ellenére sem 

hatott érezhetően a tót irodalomra, sőt olyan epochális 

jelentőségű munka, mint Pázmány Kalauza a tótokra 

hatás nélkül maradt volna, s csak nagy későn, 1791-ben 

készült el tót fordítása Bencic Antal franciskánus tollából. 

Hasonló tévedésbe esett a nagytekintélyű Skultéty József 

is. »Nehante l'ud mőj« című, már az új cseh államban 

megjelent művében ugyanezt az egyoldalú beállítást, s 

úgyszólván Vlcek szavainak ismétlését találjuk. 

Skultéty önmagával jut ellentmondásba, merthiszen 

minden előbbi művében, s így ebben is feltűnően kiemeli, 

hogy az 1625. évi Pázmány-kiadású Rituale Strigoniense 

2 

J., Vlcek: Stará katolická literatúra trnavská. Slov. Pohl'ady. 

1898. 290—291.

szertartásainak nyelve tiszta közép-tót nyelvjárású, s így 

egyenest a mai irodalmi nyelv első jelensége. Utóbbi 

művében azonban már elfelejti ezt az ítéletét. Ami pedig 

Vicéknek a Kalauzra vonatkozó állítását illeti, az igazság 

az, hogy ezt nem 1791-ben fordították le tótra, mert a 

Kalauznak már 1734-ből való fordítása ismeretes a budapesti 

egyetemi könyvtár kézirattárában ilyen címmel: 

»Ku prawde wodyci predchudoe. Na obecnu Slowencinu... 

ebraceni od gedneho Kneze z Towarizstva«, azaz » a közönséges 

tót nyelvre forditva«. Tehát ez már szembeállítja 

az igazi tót nyelvet az addigi csehes irodalmi nyelvvel. 

Terjedelme 1066 folio lap. De még ez sem az első fordítás, 

mert csak másolata egy régebbi, kétségtelenül XVII-ik 

századbeli fordításnak. Ezt belső érvek, archaizmusok 

bizonyítják és nyilván összefüggésbe hozható azzal az 

irodalmi mozgalommal, amelyben Pázmány századában 

a bilingvis katolikus papok számára készült 1648. évi 

Vocabularium hungarico-slavico-latinum című három 

nyelvű szótárnak is hatalmas része lehetett. 

A régebbi tót irodalomtörténetírók mitsem tudtak 

pl. arról, hogy Pázmánynak egy másik munkáját is 

tótra fordították, t. i. A' setét haynal csillag-után budoso 

Luteristák Vezetőjé-t. Ennek címe tótul: »Za tmawu 

Dennicu blúdícich Lutheranow Woditel, kteri na Cestu 

napräwuge Wittemberskeg Akademii, skrze Fridricha 

Balduina na swetlo widané Odpovedi na Kalauza, 

Péter Pázmán ho pisai Uherskim Gazikom a Nákladom 

Biskupskeg skoli Roku Pá-na 1775 w Gagri z nowu 

witlaceného; na Slovenski Gazik prenésl Antonin Benciö, 

Bratr Menssí Kragu nagswategssého Spasitela« Kézírat, 

4°, 424. lap, a ferencesek galgóci könyvtárában. 3 

Megállapítható, hogy Skultéty fentemlített állításai 

nem is őszinték, merthiszen közvetlen az 

államfordulat után nem is írhatott a tótoknak olyasmit, 

ami a cseh érdekeknek nem felelt meg. Nemcsak fizikai, 

s 

L. Rizner: Bibliográfia Pisomnictva Slovenského. V Tur- 

cianskom Svatom Martine. 1934. IV. 10.

földrajzi, hanem psychologiai lehetetlenség is annak 

föltevése, hogy Pázmány kora nem hagyott volna nyomot, 

a tót irodalomban. Az általa fölnevelt fiatal papi nemzedék, 

nélkül a tótság oroszlánrészének rekatolizálását nem 

tudta volna keresztülvinni. A Pázmány intenciói szerint 

dolgozó Nagyszombat hatással volt a távoli horvát 

irodalomra, sőt helyesírásra is. Nagyszámú horvát könyv 

nyomtatódott Nagyszombatban, Zrínyi és más horvát 

előkelőségek itt nevelkedtek, a horvát helyesírás pedig 

teljesen azonos a magyarral. Szabó Károly RMK-ának 

II. kötetében sok magyar helyesírású horvát nyelvű 

könyv van.* Nagyszombat kultúrhatását megérezték a 

hazai rutének is, mert legelső könyveik mind itt jelentek 

meg. Románok számára is nyomtattak könyveket Nagyszombatban: 

csak éppen a helybeli tótságra ne gyakorolt 

volna hatást? Kicsoda hinné el ezt? 

A legújabb tót nemzedék már nem olyan elfogultan 

tekinti ezeket a kérdéseket, mint Vlcek és Skultéty. íme 

Hrusovsky Ferenc ugyanezekről a dolgokról már másképen, 

helyesen ítél a nagyszombati egyetem 300 éves évfordulója 

alkalmából: 4 

»Nona az egyetemet magyar ember 

alapította, mégis az ország valamennyi nemzetiségének 

javára tette ezt. A valóságban ugyanis az történt, hogy 

voltaképen ezeknek, de különösen a magyaroknak és 

tótoknak nemzeti öntudatra való ébredését készítette elő. 

Minthogy a nagyszombati egyetem Pázmány rekatolizáló 

törekvéseiből keletkezett és ennek a visszahódításnak 

folyamata olyan területen ment végbe, amelynek lakosságát 

éppen megnyerni óhajtotta, e kultúrintézményről, 

amely másfél évszázadig sugározta ki minden tót felé a 

tudományt és kultúrát, lehetetlen azt állítani, hogy a 

tótok kulturális életére semmiféle hatással nem volt.« 

Kétségtelenül igaz ez a megállapítás, hiszen a nagy- 

*) Pl. 1651-ben a zágrábi püspök kiadja magyar helyesírással 

az Újtestamentumot, amelyet Krajacevic nem is a Vulgatából 

egyenest, hanem Káldinak magyar fordításából fordított horvátra. 

4 

Fr. Hrusovsky: Na tristoroené vyrocie zalozenia univerzity 

v Trnave. Slov. Pohl'ady. 1935. 635. és kk.

szombati egyetem évkönyveiben ezrekre megy a tót nevű 

egyetemi hallgatók száma, ezek pedig onnan kikerülve, 

az életben okvetlenül tovább adták szerzett ismereteiket 

hivatásuk gyakorlásában a tót népnek, mint papok, tanítók, 

ügyvédek, táblabírák és nemesi udvarok. Figyelemreméltó 

még, hogy a Pázmány-korszak majdnem öszszes 

tót írói magyar nevűek: Thamássy, Ábrahámffy, 

Czetnei, Lyczei, Rényes, Dévai János, Székely, Csákányi 

Imre, Szentiványi Márton, Berzeviczy, stb., stb. Ezek 

a kétnyelvű papok bizonyára sokat forgatták azt a háromnyelvű 

szótárt, hiszen nyilván magyarból fordítottak! 

A cseh nyelvnek tót elemekkel való folytonos bővítése 

1625-óta nyilvánvalóan szakadatlanul, noha rendszertelenül 

tartott 1763-ig, a nagy latin-tót szótár megírásáig, 

(egy példánya a budapesti egyetemi könyvtárban) 

1787-től azonban már rendszeresen, t. i. Bernolák 

Antal grammatikája óta,

2. FEJEZET. 

A XVI. század tót nyelvű irodalmáról általában. 

Elvitathatatlan történelmi tény, hogy a reformáció 

mozgalmának a Felvidéken Szakolcától Ungvárig való 

diadalmas térhódítása következtében a XVI. és XVII. 

század határmesgyéjén, különösen a Középfelvidék egyes 

megyéiben, már alig találunk katolikus egyházat. Sajátságos 

és szinte ellentmondásszerűen hat tehát az a 

körülmény, hogy a reformáció mozgalmának a Felvidéken 

való rapszodikus elterjedésével egyenesen fordított arányban 

áll a XVI. századbeli tót evangélikus egyházi irodalom 

fejlődése, s úgy a hazai magyar-, mint német 

nyelvű protestáns egyházi irodalomhoz viszonyítva aránytalanul 

szegénynek kell mondanunk. 

Felmerül tehát a kérdés, hogy mi magyarázza meg 

a XVI. század tótajkú evangélikus egyházainak sivár 

irodalmi gyümölcstelenségét. 

Mindenekelőtt kétségtelenül az irodalmi nyelv 

ismeretének a hiánya. Hogy a tótság egyházi írói 

mennyit küzdöttek az irodalmi nyelvvel, mutatja a 

legrégibb irodalmi emléktől, a magdeburgi jogot Zsolna 

közigazgatási életébe átültető, 1379-ből való 2ilinská 

knihától (zsolnai könyv) kezdve a XVII. századon át 

minden egyes tót irodalmi megnyilatkozás nyelvi bizonytalansága. 

A nyelv cseh akart lenni, de az irodalmi 

nyelvből többé-kevésbbé lépten-nyomon kiütköznek provincializmusok, 

szlovakizmusok. 

A. sivárság legfőbb oka az volt, hogy míg a reformáció 

a világ minden népénél rögtön nemzeti nyelvű

ibliát hozott létre, amivel párhuzamban járt a nemzeti 

irodalmak keletkezése, addig a tótoknak a reformáció 

nemzeti nyelvű bibliát nem adott a kezébe. Ebből következik, 

hogy a tótság maga nem teremthette meg a 

reformáció-hozta új egyházi szükségleteket kielégítő magán- 

és istentiszteleti használatra szánt irodalmát. Honnan 

vette ezt mégis a tót evangélikusság? Nem kétséges, 

hogy a csehektől. Ezeknél fejlett gazdasági és kulturális 

viszonyaiknál fogva a latin és német nyelv mellett már 

a XIV. század végétől kezdődőleg érvényesül az irodalomban 

a cseh nyelv is. Az alól a nagymérvű kulturális 

hatás alól, melyet Csehország azóta, hogy IV. Károly megalapította 

a prágai egyetemet (1348), nem vonhatta ki 

magát a környező népek között a Felvidék tótajkú lakossága 

sem. A Felvidéken a XVI. század közepe táján 

elszaporodó középiskolák ifjúsága az egyházi cseh nyelv 

(biblictina) elsajátítása céljából Morvaországban és Csehországban 

egészíti ki tanulmányait, majd a prágai egyetemre 

iratkozik be. A török dúlások elől is sokan menekülnek 

Cseh- és Morvaországba. Ezeknek egy része 

megtelepedett az új hazában, ahol otthont és foglalkozást 

talált, más része viszont idővel visszatért a Felvidékre. 

A XVI. század első felében mutatkozó paphiányt is Csehországból 

jött papok pótolják. De jönnek innen tanítók, 

sőt iparosok is. Ezek a visszatérő menekültek;, s a Csehországban 

tanuló diákság pedig nemcsak a cseh nyelv 

ismeretét hozzák magukkal a Felvidékre, hanem hoznak 

ide bibliát, agendát, énekes- és imádságoskönyveket, szóval 

a nyomtatott cseh szót is, ezzel pótolják a XVI. századbeli 

felvidéki tót nyelvű evangélikusság egyházi irodalmi 

hiányait, s tesznek így eleget a legégetőbb szükségleteknek. 

1 

1 

Itt jegyzem meg, hogy egy századdal később a hazai tót 

katolikus egyházi irodalomra éppen így hatott a cseh-morva 

jezsuita irodalmi mozgalom, azzal a különbséggel azonban, hogy 

ők, gyűlöletes lévén előttük a biblictina, erősen áttótosították 

a nyelvet. Egyébként az átnyomatás szószerinti. V. ö.: J. Vlcek: 

Stará katolická literatúra tmavská c. i. m.

így tehát a cseh nyelv »a tótoknál a latin nyelv, 

mint az egyház, egyházi iskola és a politikai közigazgatás 

nyelve mellett irodalmi nyelv lett. A hazai tulajdonképeni 

tót nyelvnek nem jutott hely, nem művelődhetett 

.. .« 2 

Mindamellett nem kétséges, hogy bár a XVI. 

századbeli tót eredetű egyházi irodalmi termékek hiányossága 

mellett pontos arányt megállapítani szinte lehetetlen, 

a latin nyelvnek a tótság XVI. századbeli 

irodalmában, éppen az irodalmi nyelv körül mutatkozó 

nehézségek miatt, sokkalta nagyobb szerep juthatott, mint 

akár a hazai magyar, vagy német irodalomban. Igaz 

ugyan, hogy Trebnicky István 3 

az 1583-ban elfogadott 

Pentapolitana 4 

tót nyelvre való fordításának bevezetésében 

azzal indokolja a kiadást, hogy megérthessék azok 

a papok is, akik »latinul beszélni nem tudnának és latin 

szöveget nem értenének«. Ez azonban semmit sem bizonyít, 

mert a XVI. században is fennállott az a középkori 

szokás, mely szerint hittudományi és latin iskolai 

képzettség nélküli egyéneket is papokká avattak, 

ha ismerték az írást, tiszta erkölcsűek voltak és buzgó 

egyházi életet éltek. 5 

A papok egyébként latin iskolát 

végeztek. 

A XVI. század tót irodalmának szegénységét magyarázza 

továbbá az akadémikus műveltséggel bíró tótok 

2 

Skultéty József: A tót nyelv mint irodalmi nyelv. Heinrich 

Gusztáv Egyetemes irodalomtörténetében. 620. és kk. 

3 

Trebnicius Sziléziából származott, s a Szepességben, Tomazlicében 

(magyarul Tamásfalu) működött. Azonban mindezt 

csak B. Varsik híradásából (Politika. Bratislava. 1934. IV. 265.) 

ismerjük és hiányos közléséből azt sem lehet tudni, hol van 

a példánya, nyomtatva van-e, vagy kéziratban, s azt sem, hogy 

mikor készült. 

4 

Dr. Sztripszky Hiador az RMK-hoz írt pótkötetek kéziratában 

a Pentapolitana Confessio kiadási helyéül Krakkót, a 

kiadás idejéül pedig 1563-at jelöli meg. A tót szöveg vagy kéziratban, 

vagy nyomtatásban maradt mag, de ezideig ismeretlen. 

Ujabb tót szövegét a »Kalendar Novy pro. Ewang. Lid.« 1856. 

78—87. közölte. i 

5 

Pintér J. Magyar irodalomtörténete. Budapest, 1930. 42.

csekély száma, másrészt pedig az, hogy a tótok között 

szakképzett tipográfus nem akadt, Ezt legvilágosabban 

bizonyítja az a körülmény, hogy a tót könyvek sora 

akkor indult meg, amikor az 1620-évi fehérhegyi csata 

következtében ezrével menekültek a csehek nemcsak 

Németországba, Lengyelországba és Sziléziába, hanem 

Felsőmagyarországra is: ezekből teltek ki a legelső szakképzett 

nyomdászok és a legelső írók. Ez azonban csak 

1637-től számítható, mert akkor indul meg a legelső 

nyomda Trencsénben, amely úgyszólván kizárólag a tótok 

számára dolgozott. Az ezt megelőző XVI. századból biztosan 

csak egyetlenegy nyomtatott tót könyvről tudunk, 

a Bártfán 1581-ben megjelent Luther-kátéról. A Pruno 

János által állítólag 1584-ben Galgócon kiadott latin-tót 

káté megvolta kissé kétséges. Erről egy későbbi szakaszban 

még szólunk. 

Hogy a tót irodalom kezdőkorának szegénysége 

miért olyan feltűnően nagy, ennek okát abban is keresnünk 

kell, hogy a tót evangélikus egyház a reformációtól 

számított majdnem száz évig úgyszólván szervezetlen 

volt. A XVI. században tartott zsinati kísérletek kevés 

eredménnyel végződtek és csak az 1610-ben Zsolnán 

tartott zsinat óta volt rendezettnek mondható az egyház. 

Könyvek írására alkalmas tót férfiak mellett a könyvek 

kiadására szolgáló eszközök is hiányzottak az első században. 

A nehéz politikai viszonyok, az ország nagyobb 

részének és Budának hosszú időn át a töröktől való 

megszállottsága, az 1523-i és 1525-i országgyűléseknek 

az evangélikusok ellen hozott törvényei,*) a mohácsi 

vész, végül pedig a tótság földrajzi viszonyaiból származó 

szegénysége is megnehezítették a »lingva vernaculaban« 

nyomtatott könyvek vásárlását. De a köznép a reformáció 

első századában különben sem tudott még olvasni. 

Ezek a körülmények teszik érthetővé a cseheknek 

*) Bár feltehető, hogy e törvények visszahatásaképen védekező 

íratok megjelenhettek, ámde ha volt is efféle, nem 

maradt fenn, mai tudásunk szerint, még emlékük sem.

a tótok felett gyakorolt nagy kulturális gyámkodását,, 

mely a XVI. század irodalmára annyira jellemző, s mé^r 

a XVII. században is érezhető. 

A XVI. századbeli tót evangélikus egyházi irodalommal, 

e szó igazi értelmében, nem foglalkoznatom, 

mert az jóformán csak csekélyke egyházi énekirodalomból 

áll. E század egyébnemű termékei nem maradtak 

ránk, elvesztek, s ma már csak a bibliográfia őrzi nyomaikat. 

6 

A legszembetűnőbb pedig az a tény, hogy 

XVI századbeli tót imádságoskönyvről még a bibliográfia 

sem emlékezik meg, s így, sajnos, nem láthatjuk, 

hogy a magyar történelem nagy eseményei, a mohácsi 

vész, Buda eleste, s az egyházszervezés kezdetével kapcsolatos 

nehézségek, viszontagságok hogyan tükröződnek 

a tót protestáns imádkozok lelkében. Az első ránk maradt 

tót nyelvű evangélikus egyházi nyomtatott könyv, Pribis 

Dánielnek egyéb könyvecskékkel egybekötött Luther-káté 

fordítása, a XVII. századból való (1612 és 1634). A tótság 

egyházi irodalma némi önállóságot csupán az egyházi 

ének- és kátéirodalomban mutat, a cseh hatások azonban 

itt is erősen érvényesülnek. 

6 

Anton Augustin Bánik: Ján Baltazár Magin. Sbornik literárno-vedeckého 

odboru ssv. Rocník III. 1936. 234.

3. FEJEZET. 

A hazai tót protestáns egyházi énekköltés. 

Minden más nemzet irodalmának története kéziratos 

emlékekkel kezdődik, a tót irodalom történetei 

azonban ezalól kivétel. Minden okunk megvan ugyanis 

annak állítására, hogy a tót népnek olyan távoli időkben 

is (mégpedig már a X. századtól kezdve) voltak 

saját nyelvén templomban énekelt énekei, amely korból 

írott emlék nem maradt. írott énekek hiánya ellenére 

is állíthatom, hogy a középkorban is voltak tót nyelvű egyházi 

énekek. Ennek igen érdekes bizonyítékai maradtak 

fenn. így már az 1842-ben Pesten kiadott »Zpewnjk« című 

énekeskönyv előszava is hivatkozik a legrégibb ezt bizonyító 

tót nyelvemlékre: »Dobrowsky véleménye szerint 

már 989-ben hozta át Magyarországról Csehországba 

Szt. Adalbert azt az ószláv éneket, melyet a hagyomány 

szerint talán a tótok apostola, maga Method írt: .>Hospodine 

pomiluj ny« (Uram irgalmazz)«. Nem feladató inj 

ezen ének irodalomtörténeti részleteinek ismretetése, 1 

csupán annyit említek meg róla, hogy a tót és cseh 

népiség egész területén himnuszszerű voltánál fogva minden 

egyházi és polgári ünnep alkalmával ma is zeng 

a nép ajkán. 

Második bizonyítékunk sem érdektelen. A katolikus 

egyház részére két énekeskönyv jelent meg a XVII. sz.-ban, 

egyik 1651-ben latin-magyar énekekkel, a másik 1655- 

1 

Ján Mocko: História posvätnej piesne slovenskej a kancionáiu. 

Liptovsky Sv. Mikulás. 1909. 23—24.

en ugyancsak Nagyszombatban latin-szláv énekekkel. 

Eddig ismeretlenül maradt szerkesztője mind a kettőnek 

Szöllősi Benedek volt, tótul is jól tudó, nagyszombat^ 

származású jezsuita. 2 

E latin-szláv énekeskönyv előszavában 

a következő érdekes adalékot találjuk: 3 

»A mi 

pannóniai nemzetünk... amikor a Belgrádban (azaz a 

cseh Velehradban) székelő Szvatopluk király alatt Krisztushoz 

csatlakozott, elfogadva a hitet, melyet Cyril és 

Method hirdettek néki, kitűnt a kegyesség gyakorlásának! 

minden nemében, de legfőképen az ő hálaénekeivel. 

Látható ez úgy az egyházi ünnepekhez, mint a más 

alkalmakhoz csodálatosan jól alkalmazott énekekből. Az 

említett szent férfiak, miután a szent keresztség által 

Krisztussal egyesítették Szvatopluk királlyal együtt a 

pannonokat (— tótokat), valamint a bolgárokat, morvákat 

és a csehek fejedelmét, Borivojt, kieszközölték I. Miklós 

2 

E tárgyról bővebben szól Dr. Sztripszky H. az Irodalomtörténeti 

közleményekben (1936. 200.) és Weiss-Nägel S. a nagyszobati 

Kultúrában (1935. 426.). 

3 

»Gens nostra Pannona... Postqam sub Suatoplugo Rege 

Belgrádi sédem habente, Viris Apostolieis Cyrillo, & Methodio 

Christi fidem annuntiantibus, Christo adhaesisset: quamvis in 

omni genere pietatis, maximé tarnen psalmodia excelluit. Patet 

ex variis, rum ad solemnitates Ecclesiasticas, tum ad alia tempóra 

mire accomodatis cantibus. Adunatis Christo per Sacrum baptisma 

cum rege Suatplugo Pannoniis, nec non Bulgaris, Moravis & 

Borivojo Bohemiae Duce, a Romano Pontifice, Nioolao Primo 

praefati viri Sancti impretrant, ut gentibus a se baptizatis 

lingva vernacula obire Sacra liceret. Quod divino response 

approbatum esse fertur, ut: Onmis Spiritus laudaret Dominum. 

Hinc credibile est, gentem etiam Pannonam hoc privilegio olim 

usam fuisse ; ut ex consuetudine adhuc nostris temporibus in 

quibusdam Ecclesiis usitata patet, ubi Canonis pars, lingva vernacula 

ad altare peragebatur; In choro verő Kyrie, Gloria, 

Credo, in omnibus fere Pannonicis Ecclesiis defacto peragitur. 

In quanta verő fuerit semper aestimatione apud Pannones psalmodia; 

ausim dicere: nullám ille gentem, in u 

hoc genere parem 

reperiri. In sacris enim aedibus ad divina congregati, confirmiter 

Psalmos, & cantica pangunt, ut quot homines, tot Cantores 

dixeris; Et quod in templis didicerunt, hoc in agapis, & symposiis, 

vineis, & campis, dulcisono modulamine personant.«

ómai pápánál, hogy az általuk megkeresztelt népek 

nemzeti nyelven végezhessék istentiszteleteiket. Ez 

megengedtetett, megerősítve az isteni felelet által, hogy 

'minden lélek dicsérje az Urat'. Azért hihető, hogy egykoron 

a pannon nemzetnek is megvolt ez a privilégiuma, 

amint az kitűnik némelyik templomban még a mi időnkben 

is élő szokásból, ahol a kánon egy részét az oltár 

előtt nemzeti nyelven végezték, a kóruson pedig majdnem 

minden pannon templomban valóban így végzik a Kyriet, 

Glóriát és a Kredot. E vallásos éneket a pannonok 

olyan nagyra becsülték, hogy egyenest azt mondhatnám, 

nem található még egy nemzet, amely ebben hasonló 

volna hozzá, Az istentiszteletre templomba gyűlt hívek 

oly helyesen éneklik a zsoltárokat és énekeket, hogy 

kész kántornak tartanád valamennyit. Amit pedig a 

templomban tanultak, azt a lakomákon és összejöveteleken, 

a szőlőkben és mezőkön szépen csengő hangon 

éneklik...« 

Hogy ebből a korból több ilyen emlék nem maradt 

ránk, annak oka a Method halála (885. április 6.) után 

bekövetkezett eseményekben rejlik. Az egyház szláv 

jellege megszűnt, latinná erőszakolták át a németek. Method 

által az ő utódjául kijelölt Gorazdnak, valamint 

Kelemennek, Naumnak, Angelárnak menekülnie kellett 

az országból, aminek következtében a szláv liturgia a 

német papok hatalmi szavára háttérbe szorult és azonnal 

Aeneae Sylvii: História Bohemica 15. lapján lényegében 

ugyanezt olvashatjuk: »Methodius in Bohemica aliquandiu moram 

traxit, deinde Romám se contulit, ubi fratrem suum Cyrillum 

eomperit, qui baptizato quondam Suatocopio, Moravis christiana 

sacra crediderat multasque alias Sclavorum gentes ad fidem 

Christi converterat. Ferunt Cyrillum quam Romae ageret, Romano 

pontifici suplicasse, ut Sclauorum lingua, eius gentis hominibuá 

quam baptisaverat, rem divinam faciens uti posset. De qua re 

dum in sacro senatu disceptaretur, essentque non pauci contra* 

dictores, auditam vocem tanquam de ooelo in haec verba missam, 

Omnis spiritus laudet dominum, & omnis lingua confiteatur ei: 

indeque dátum Cyrillo indultum.«

átadta helyét a latinnak. I. István alatt tehát már jó-' 

régen latin az egyház nyelve. 

Csehországban ugyanez történt, A német papok és 

császárok hatása alatt álló cseh fejedelmek maguk távolították 

el a szláv liturgiát, úgyhogy 1006-ban ez már 

utolsó menedékhelyén, a százavai kolostorban is elhallgatott. 

Nem csoda tehát, hogy a nemzeti nyelvű egyházi 

énekköltés hosszú időre aláhanyatlott, s csak a nagy IV. 

Károly cseh király alatt támadt fel újra, aki a cseh 

kultúrának megalapozója, hathatós támogatója volt és 

akiben a szláv liturgia ügye is példás pártfogóra talált. 

Igazi virágzását azonban — mint látni fogjuk — csak 

később, Husz János reformációjának idején, s a Hu^zt 

követő cseh testvérek egyházában élte. 

A Husz reformációjából fakadt, valamint a huszita 

nyomokon haladó későbbi cseh protestáns egyházi énekköltészet 

gazdagsága és magasszínvonalúsága egyben 

azt az óriási hatást is megmagyarázza, melyet a környező 

sziléziai és lengyelországi népeken kívül a tótságra is 

gyakorolt. A tót evangélikusság ugyanis egészen Tranovsky 

Citharájának megjelenéséig cseh énekeskönyveket 

is használt, ezek pedig már igen korán jelentek 

meg, a XVI. század legelejétől kezdődőleg. 

A tótság nagy énekszeretetére éppen az a körülmény 

mutat, hogy bár a cseh énekeskönyvek bősége állott 

rendelkezésére, már a XVI. században megteremtette 

a cseh hatásoktól független saját hymnológiáját. Sőt ez 

egyben a tótság irodalmának a kezdetét is jelenti. 

Tót papok mindenekelőtt Luthernek, rájuk már Tranovsky 

előtt is nagy hatással levő énekeiből fordítanak, 

ami egyben azt is mutatja, hogy a bányavárosok németajkú 

lakossága nyomán a tótság is kapcsolatba került 

Wittenberggel. A már említett 1580-évi trencséni kánonok 

az egyes szertartásoknak wittenbergi mintára való megtartását 

írják elő, továbbá olyan énekek nyomára bukkanunk 

bennük, amelyek a cseh énekeskönyvekben nem 

fordulnak elő. Ilyen énekek Mocko szerint: 4 

Zdrz nás 

* I. m. 47.

Pane pfi svém slovu- (Tarts meg Urunk szent Igédnek... 

Tr. 435.), a temetéseiknél használatos Z hlbokosti 

volám k tobé (A mélységből kiáltok hozzád... Tr. 545.) 

és az Odpolu zivotem nasim (Életünknek fele részén... 

Tr. 647.) kezdetű ének. Ez utóbbiról azonban D'urovic 

bebizonyította, 5 

hogy megtalálható Závorka »Zpivani 

pohrební staré i nové« című 1590-ből való funebráljában 

is. 

Luther »Eros varunk« című énekét is korán kezdik 

fordítani. Már Tranovsky előtt ötféle variációban volt 

ismeretes. Ö a Citharában csak egyet örökített meg, 

mert, amint az első kiadás bevezetésében mondja, »az ilyen 

sokféleség inkább zavarra, mint haszonra vezetne«. A 

Cithara 1653-iki kiadása az Erős várunknak még egy 

variációját tartalmazza, ez azonban már Pribis Dániel 

1634-évi kis énekeskönyvéből is ismeretes. Hogy Luther 

énekei közkedveltségnek örvendettek, mutatja az ú. n. 

Bystrická Agenda kéziratos énekgyüjteménye is, mellyel 

később foglalkozunk. — Ezenkívül a murányi artikulusokban 

6 

is találunk utalásokat tót énekekre, melyek azonban 

nem találhatók meg a Citharában: »In exercitiis catecheticis 

decantentur: Salve rex coeli et terrae, correctum 

vernacula lingva.« Egy másik énekre mutat 

ugyanitt: »Quadragesimali tempore reicimus profanum 

salve« (art. 24.). A gömöri artikulusokban 7 

szintén találunk 

hasonló vonatkozású sorokat: »Tempore Quadragesimali 

reicimus profanum cantionem salve regina, pro 

qua ante exercitium Catechismi cantetur salve rex 

Christe, vei latina propter scholasticos, vei vernacula 

lingua«. (Ordo III. art. 6.) 

5 

Dr. Ján P. D'urovic: Najstarsia rukopisná sbierka piesní 

na Slovensku pred Tranovského kancionálom. Tranovského Sbornik. 

Lipt. Sv. Mikulás. 1936. 27. 

8 

Articuli fraternitatis muraniensis conscripti... in arce 

Murány... et ... recepti... 1596. Magy. prot. egyháztörténeti 

adattár II. 1903. 53—64. 

T 

Articuli venerandi Contubernii augustano-evangelici gömöriensis, 

1604. Magy. prot. egyháztört. adattár II. 1903. 109—117.

Ezek tehát fordítások voltak, de van e kornak már 

egynéhány önálló költője is. Az 1636-évi Citharában 

találunk ugyanis több olyan éneket, amelyek Tablic 

szerint kétségtelenül hazai eredetűek, noha szerzőjük 

ismeretlen. Tablic 8 

a XVI.. század ismeretes énekköltői 

között ezeket sorolja fel: Silván János, Bánovsky György, 

Táborsky János, Cengler András, frastacki Prúno János 

és Trebnicky István. Mocko János már csak Bánovskyt, 

Cenglert, Prúnot, a XVII. századból pedig Pribist, s 

a legkimagaslóbbat, Lányi Illést említi, mint Tranovsky 

előtti hazai énekköltőket. Ugyanígy D'urovic. 9 

Én Silván Jánost is a XVI. század tót egyházi 

énekköltői közé sorolom, merthiszen életének nagy részét 

hazánkban töltötte. Születésének ideje és helye ismeretlen 

ugyan, de bizonyos, hogy Nyitra megyében működött, 

s azon elsőkhöz tartozott, akik Felvidéken a reformáció 

igazságait hirdették és terjesztették. Éppen a nép anyanyelvén 

írt egyházi énekei által elért nagy sikereinek 

tudható be, hogy üldözték, s hogy az országból menekülnie 

kellett. Elég e tekintetben a XVIII. század egyháztörténészére, 

Klanicza Mártonra hivatkozni, aki a 

reformáció századának nyitrai esperességéről írva, Silvánról 

a következőket állítja: »... In locis diversis ab 

anno 1540. Joannes Sylvanus, multis persecutionibus ob 

reformationem, quam praesertim hymnis slavice typis 

editis promovebat, expositus. 10 

Működésének kezdetét 

azonban kétségtelenül előbbre kell tennünk, mégpedig 

az 1536-ik esztendőre, amint az kitűnik nagy szenvedései 

között a 130-ik zsoltár alapján írt »Z hlubokostj 

volám k tobe« (A mélységből kiáltok hozzád) kezdetű 

énekéből, melyhez Silván maga ezt a figyelemreméltó 

megjegyzést tette: y>ez az ének arra a dallamra énekel- 

8 

B. Tablic: Poezie II. Vác. 1807. XII. A vonatkozó irodalmat 

lásd bővebben Rizner idézett Bibliográfiájában. 

9 

I. m. 28. ( 

1 0 

Martin Klanicza: Fata aug. conf. ecclesiarum a tempore 

reformationis... Pestini, 1865. Fabó Adrás müvében: Monumenta 

evangelicorum aug. conf. in Hungária historica. III. Pest. 1865.

tetik, mini a Lajos Király vereségéről szóló, és írtam 

1536-ban az én nagy szorongatottságomban és nehéz viszontagságaim 

között«. Ez az ének nem került be Tranovsky 

Citharájába, az itt 545. sz. alatt található hasonló 

ének ugyanis Luther énekének maga Tranovsky által 

való fordítása. De a Cithara megörökítette Silván egy 

másik énekét is, a »Slusitf na to ka2dy cas mysliti...« 

kezdetűt (Minden időben meg kell gondolnunk... Tr. 

959.), mely hazánkban még Tranovsky előtt közkedvelt 

temetési ének volt. Már Pribis kis énekeskönyvében is 

megtalálható, Tranovsky pedig a temetési énekek között 

az első helyre tette, ami azt mutatja, hogy tetszését nagy 

mértékben megnyerte. A már említett Zpéwnjk Ewangelicky 

is felvette énekei közé, de már a racionalizmus 

szája-íze szerinti nagy változtatásokkal, úgyhogy itt a 

szerző nevének az eredeti szövegben megtalálható akrostichonja 

is eltorzult, Kuzmán Funebrátjában pedig 

ez az ének már a felismerhetetlenségig megváltozott 

formában áll előttünk. - 

Silván összegyűjtött énekei már nem hazánkban 

jelentek meg. írójuk a Felvidékről Csehországba menekült, 

s a klatovi uradalomban, mint lobkovici Popel János 

íródeákja élt, itt is halt meg 1572-ben. Énekeinek gyűjteménye 

1571-ben jelent meg Prágában »Pisne nővé na 

sedm zalmű kajících a na jiné zalmy« (Uj énekek, melyek 

a hét bűnbánati és más zsoltárokra íródtak) címen. 11 

Ez. 

utóbbi körümény azonban nem másíthatja meg azt a 

tényt, hogy Silván volt az első tót egyházi énekíró. 

Még a század első felében kell említenünk a zsolnai 

iskola rektorát, Bánovsky Györgyöt (f 1561.). Tőle való 

a szerző nevének akrostichonját rejtő »Bűh se nám nyní 

narodil« kezdetű ének« (Isten jött ma e világra... Tr. 

43.). Megtalálható ez a Cantus Catholici 1655-évi latintót 

kiadásában is, melyben az akrostichíon egy kis változást 

szenved, s Benowsk(y) nevet ad. A Cantus Ca- 

1 1 

Részletesebben írt Silvánról Mockó J.: Pojd' za mnou. 

Lipt. Sv. Mikulás. 1899.

tholici e kiadásában, egyébként, több olyan ének van, 

mely a Citharának csak későbbi kiadásaiban lelhető fel 

Valószínű, hogy a katolikus énekcskönyvbe is azon, a 

nép kezén forgott, kéziratos énekgyüjtemények egyikéből 

került be, amelyikből később Horcicka Dániel is felvette 

a Cithara 1684-iki kiadásába. Hogy ilyen kéziratos 

énekeskönyvek voltak a nép kezén, azt mutatja több 

olyan régi keletű ének, mellyel először Horcicka szaporította 

a Cithara énekeinek számát. Bánovskytól származó 

egyéb éneket nem tartalmaz a Cithara, de, hogy 

több éneket is írt, látható Tablic Bohuslavnak Tursky 

András póniki lelkész kéziratos naplójára való utalásábójl, 

12 

melyből kitűnik, hogy Tursky szerint Bánovsky 

a szerzője ezeknek az-ismeretlen énekeknek is: 

»Boze Otce nás (Istenünk, Atyánk), BudizBohu cest(Dicsőség 

legyen Istennek) et nonullarum mothetarum et 

officiorum Slavicorum.« 

A XVI. század második felének költője Tábor sky 

János (f 1596), akitől a »Minula nocní hodina« kezdetű 

(Elmúlt már az éj ideje... Tr. 690.) közkedvelt ének való. 

Ezenkívül még három éneket írt. 

Céngler Andrástól, az akkoriban nagyhírű rózsahegyi 

iskola rektorától, aki 1588-tól az itteni egyház 

lelkésze lett, szintén csak egy ének maradt fenn a szerző 

nevének akrostichonjával: »Clovek hfísny vsvété jsouci...« 

(A világon lévő bűnös ember... Tr. 913.). Megtaláljuk 

ezt már a régi Bystrická Agendában is, melyről később 

még bővebben szólunk. Ez az egyetlen magyarból fordított 

ének a Citharában. Az ének magyar eredetűségét 

először Pribis, majd Tranovsky állapítja meg az ének 

fölé írott megjegyzésében. Ezt Tablic sem vonja kétségbe, 

bár az eredeti magyar éneket nem találta meg: 

»Habar ezen éneknek eredetije a magyar graduálban, vagy 

1 2 

Poezie I—XXIII. A naplót sajnos nem tudtam megszerezni. 

1 3 

Tévedés tehát, amit a Zsilinszky-féle »A magyarhoni prot. 

egyház története* mond (302. lap): Czengler Andrásnak »csak 

egy éneke maradt fenn magyarra fordítva*. 1

kancionálban nem található: mindazáltal már annak bús 

dallama, mely az emberben ellenállhatatlanul bizonyos 

-szomorú hangulatot kelt, ez ének magyar eredetére vall. 

Lehet, hogy azt Czengler valami kéziratból, vagy Bornemissza 

régi magyar graduáljából fordította, mely 1588ban 

Detrekőn III. részben 4-rét alakban jelent meg, 

-s melyet jelenleg ritkasága miatt már kevesen ismernek.« 

u 

A Tranoscius-fordító Vietórisz József előtt ezt 

az éneket már ifj. Jeszenszky Károly is visszafordította 

magyar nyelvre. 15 

Ennek legalább első szakaszát itt 

közlöm: 

Bűnös földi ember 

Él itt nagy gyötrelemben 

Bujdosván ég alatt, 

Sojc keservek közt halad. 

Ném is bizhat másban, 

Mint alkotójában, 

Kegyes Megváltójában. 

Összehasonlítás kedvéért közlöm Vietórisz fordítását 

is:*) 

A világon levő 

Bűnös ember, míg élő, 

Nagyon sokat szenved 

S keresi a védelmet 

Tenálad, magánál 

Teremtő Uránál, 

Aki minket megváltál. 

1 4 

Tablic: Poezie II. I. 27. (Bornemisza énekeskönyve 1832-ben 

)elent meg!) 

1 5 

Ifj. Jeszenszky Károly: Régi hangok a Cithara Sanctoromból. 

Budapest. 1890. 28. 

*) Az egyházi énekek magyar szövegét minden esetben Vietórisz 

József fordítása (Cithara Sanctorum. Budapest. 1930.) 

alapján közlöm. í f

A tót szöveg a következő: 

Clowék hrísny w swété 

Jsoucí, pH swém ziwoté 

Trpí mnohé bídy, j 

, Hledaje swé obrany 

V tebe samého, 

Stworitele swého, 

Jené rácils wykoupit ho. 

De ezidőben már nyomtatott énekeskönyvvel is találkozunk. 

Ez frastacki Prúno Jánostól való, aki Galgócon 

(Frasták-Freistadt) született, majd ugyanitt, később 

pedig Trencsénben működött, mint rektor. Itt is lialt 

meg 1586-ban. 16 

Énekeskönyve 1584-ben jelent meg Galgócon, 

de nem önállóan, hanem az ugyancsak Prúnotól 

származó tót-latin kátéhoz kötve, mivel a káté mellett, 

mint tudjuk, mindenütt az egyházi éneket is tanították. 

Éppen ezért ez nem egyedülálló eset. Látni fogjuk, hogy 

Pribis énekeskönyve, valamint az ú. n. Bystrická Agenda 

énekgyüjteménye is mindig egy-egy Luther-káté fordítással 

van egybekötve. 

Sajnos, részletesen nem szólhatok a könyvről, mert 

azt sehol sem találtam meg, de nem látták Mocko, D'urovic 

és Kvacala sem. Legutoljára Tablic kezén fordult 

meg, aki Prúnotól származóknak minősítette a Slunce za 

horu zapadá (Erdő mögé hanyatlik a nap), Vsemohoucí 

vékű králi (Minden idők fejedelme... Tr. 826.) és a 

Mocny Boze pfi slovu svém) (Óh nagy Isten a te Igéd 

mellett) kezdetű énekeket, Egyebet nem is tudunk erről 

az énekeskönyvről, mint csak azt, hogy ezek az énekek 

voltak benne. De Mocko ezekről is bebizonyította, hogy 

nem Prúnotól valók, mert megtalálhatók a cseh énekeskönyvekben 

is. 17 

A Citharába ezek közül csak egy ke* 

rült be. 

1 6 

Bővebb életrajzát adja Szeberényi Andor: Pantheon. Korouhev 

na Sione. 1889. 82. 

1 7 

Jirecek: Hymnologia bohemica 73., 83., 57.

A legrégibb nagyon figyelemreméltó Tranoscius 

előtti kéziratos tót nyelvű énekgyüjteményt D'urovic Besztercebányán 

fedezte fel. A hazánkban is használatos 

Agenda Bohemica egyik 1581. évi nyomtatott példányához 

van kötve. 18 

Ezt a cseh agendához csatlakozó 

kéziratos művet nevezzük Bystrická Agendának, azaz 

Besztercebányai Agendának. A kéziratos rész címe; 

Spuosob a Nebo Porádek, ktery se zachewáwa od 

wernych Kazatelow Pry Czirkwi Panie, Psanij Letha 

Panie 1585. (Bendtartás, avagy mód, melyhez az Űr 

egyházának hűséges prédikátorai alkalmazkodnak, íratott 

az Űrnak 1585-ik esztendejében.) A 71 oldalas kézírat 

utolsó 42 oldalán találjuk a minket érdeklő legrégibb 

kéziratos tót énekgyüjteményt. Az idegen énekeskönyvekben 

fel nem lelhető, tehát tót eredetű énekek, ebben 

a besztercebányai Agendában elszórtan a huszita és más 

cseh énekek között találhatók. 

A Bystrická Agendában levő 36 ének közül 16 tót 

eredetű. Ezek: Nejsvétéjsí (Óh szent Isten... Tr. 1.)," 

Otce nás nebesky (Mennyei Atyánk, Urunk... Tr. 663.), 

Zetfifc a zrus Hospocline (Töröld el, s rombold le Istenünk), 

20 

Nespomínej nám (Ne emlékezz Urunk), Popfej 

nám pokoj (Adj békességet), Zdrz nás Pane pfi svém 

Slovu (Tarts meg Urunk Igéd mellett), 21 

Pane králi 

vsech národ,ű (Urunk, minden nemzet feje... Tr. 783.), 

Nuz krestiané vsickní spolu (Fel keresztyének mindnyájan 

együtt), Milosrdny Boze nás (Könyörülő Istenünk... 

Tr. 330.), Budiz chvála Boze Otce (Hála neked 

Atyaisten), Ree tohoto svatého ctení (E szent olvasmány 

beszédje), Smiluj se nade mnou Boze múj (Könyörülj 

rajtam Istenem), Z hlubokosti volám k tobé (A mélység- 

1 S 

1 9 

A besztercebányai lyceumi könyvtár birtokában van. 

Ezt az éneket mindezideig Tranovskyénak mondották. 

2 0 

Ahol számhívatkozás nincs, ez azt jelenti, hogy Tranovsky 

Citharájában nem található meg. f 

2 1 

Luther »Erhalt uns Herr bei deinem Wort« kezdetű énekének 

a Tr. 434 sz. alatt levőtől eltérő fordítása. A Citharában 

levő ének Hruskovic Sámuel fordítása.

ői kiáltok hozzád), 21 

* Clovék hfísny v svété (A világon 

lévő bűnös ember... Tr. 913.), Smiluj se Boze nad námi 

(Isten könyörülj mirajtunk... Tr. 397.), Boze Otce, bucT 

pfi nás (Atyaisten légy velünk... Tr. 279.). ; 

Amint látjuk a Bystrická Agenda énekeinek csak 

egy része került be a Cithara 1635. évi első kiadásába, 

kisebb-nagyobb változtatással, rövidítéssel, toldással;. Tehát 

Tranovsky maga is merített, ha nem is közvetlenül,, 

á Bystrická Agenda énekforrásából. Hogy nem közvetlenül 

meríthetett, azt éppen a nagy változtatások, s egyes 

énekeknek a Bystrická Agendától eltérő új fordításai 

bizonyítják. Voltak énekek, melyek idővel örökre eltűntek 

a nép ajkáról; lehet, hogy tartalmi silányságuknál fogva 

történt ez, de talán inkább azért, mert sohasem kerültek 

nyomóprés alá, vagy nem voltak eléggé ismeretesek. 

Ilyen elfelejtett tót eredetű és tót nyelvű (szlovakizmusokkal 

sűrűn teletűzdelt) egyházi énekeket a Bystrická 

Agenda is őriz. . 

Pribis Dániel 1634. évi kátéjához csatolt kis énekeskönyvében 

levő 113 ének közül Mocko 22 

41 éneket a 

Tranovsky előtti korból való tót íróktól származó, eredeti 

vagy fordított éneknek minősít. Ezek közül 30 ének} 

Tranovsky Citharájába is bekerült. Ilyenek: Tekints le 

ránk, kegyes Urunk... Tr. 533; Mindenható Atyánk,. 

Istenünk... Tr. 820; Siess, siess már a bűnbánattal..~ 

Tr. 516; Zengjen az Űr nevének... Tr. 851; Magasztaljuk 

Krisztusunkat... Tr, 176; Hálát küldjünk Istennek a 

mennybe ... Tr. 347; Áldjuk Istent hálás szívvel..: 

Tr. 837, stb. 

; Hogy Pribis is merített kéziratos énekeskönyvekből], 

mutatja az énekgyüjteményhez írt bevezetésen kívül 23 

az a körülmény is, hogy Luther »Erhalt uns Herr bei 

21 

* Luther »Aus tiefer Not ruf ieh zu dir« kezdetű énekének 

fordítása, melyet Tranovsky a B. A.-tól eltérően maga fordított 

le. (Tr. 545 sz.) i 

2 2 

História. 43—45. 

2 3 

.; . Lásd a Tranovsky előtti egyházi 

fejezetben. 

énekköltészetről szóló*

deinem Wort« és »Aus tiefer Not ruf ich zu Dir« kezdetű 

énekeit Pribisnél a Bystrická Agendáéval teljesen azonos 

fordításban találjuk meg. E két ének tehát nem Pribis 

énekeskönyvéből került a Citharába, mert ott a két éneket 

más fordításban találjuk meg. A Mocko szerint tót 

eredetű énekek között van továbbá kettő, mely már 

al régebbi keletű cseh protestáns énekeskönyvekben is 

féllelhető. Ezek a »Kdy2 prijde má hödina« (Ha el jő 

végérám) és »Uslys modlitbu mou« (Halld meg imádságom) 

kezdetű énekek. 24 

így tehát a tót íróktói származó 

énekek számát kettővel kevesebbre kell tennünk (39). : 

Láttuk már, hogy ezen itt felsorolt énekírókon és 

énekeken kívül azokkal is kell számolnunk, akik, illetőleg, 

amelyek a nép körében használatos, ma már ismeretlen 

kéziratos énekgyüjteményekben szólaltak meg. 

Ezeknek száma nem lehetett nagy, mert hiszen az itt 

ugyancsak otthonos cseh énekeskönyvek bősége ezeknek 

írását némileg fölöslegessé tette, s általában az önálló tót 

protestáns egyházi énekirodalom nagyobbmérvű fejlődését 

gátolta. 

: 

A liazai magyar és német irodalommal rokon vonása 

az' a tótság irodalmának, hogy a literátusok e korban 

főként a vallásos lírának és elégiának hangjain szólalnak 

meg. A tót költői irodalom még a XVIII. században 

is" kizárólag egyházi jellegű. Helyesen mondja Pisut 

Milán, hogy »a mi irodalmunk költői műfajainak kultiválásában 

az egyházi ének érte el a legmagasabb fokot«. 25 

Érthető, hogy a török-tatár dúlások, vallási és politikai 

üldöztetések következtében szenvedővé, magárahagyatottá 

tett protestáns papok és világi egyének egyaránt a vallásos 

líra ápolásában kerestek a maguk és övéik számára 

menedéket, vigasztalást és erőt, A szenvedő, küzdő Luther 

2 i 

Előbbit lásd Závorka énekeskönyvében és Jirecek Hymnologiájában 

(52.). Utóbbi megtalálható Jireeeknél (78.) és Hlohovsky 

énekeskönyvében. V. ö. Dr. D'urovic: Prispevky k dejinám 

Tranoscia. Cirkevné Listy. 1936. 83. 

2 5 

Milan Pisut: Prispevok k literárnc-estetickému rozboru du*: 

chovnej piesne Tranovského. Tr. Sbornik. 224.

példájára a zsoltárokhoz is azért fordulnak evangélikusok 

és katolikusok egyaránt (Balassa és Rimay ugyanígy!) 

e nehéz időkben olyan szívesen, mert ezek alkalmasaknak 

bizonyultak a rendíthetetlen hit, bűnbánó alázat, könyörgés, 

panasz, hála és dicséret érzelmeinek kifejezésére. 

(Silván, Pribis.) Néhány kegyelemért könyörgő, békét 

kérő, s az egyház ellenségeinek vesztéért esdeklő középkori 

latin éneket is lefordítanak: Conterre Domine; Ne 

reminisceris, Domine; Da pacem Domine, stb. Egyébként 

e költészetben már nyomát sem találjuk az istenség 

gondolatában gyönyörködve felolvadó, merengő, csendes 

áhítatnak, mely az előző századok költészetét annyira 

jellemzi. A torlódó csapásoktól megkorbácsolt lélek kesergő 

panasza és kegyelemért esdeklő könyörgése: ebből 

áll a legtöbb költői megnyilatkozás. A pusztulás és nyomorúság 

Isten elé tárása s a bűntudat kollektív megvallása 

után azonban mindig felcsendül a könyörülő Istenben 

való bizakodás hangja is, aki az ő szent Fiának 

érdemeiért bizonyosan megszabadítja népét minden ellenségtől. 

Az írásszerűség elvét valló lutheri theológia hatása 

a tót evangélikus egyházi énekköltészeten is meglátszik. 

Az Isten lelkétől sugallt bibliát a theologusok elsőrendű 

tekintélynek vallják, ezt a tekintélyt igyekeznek megalapozni 

a század énekköltői is, mikor megéneklik igazságait 

és hirdetik tanításait. A legtöbb ilyen tárgyú ének 

a szokottnál hosszabb és didaktikusán száraz. 

A korviszonyok magyarázzák meg azt a körülményt 

is, hogy e század tót evangélikus énekköltészetében több, 

a halál gondolatával foglalkozó éneket találunk, melyeknek 

alapgondolata: a halál egyenlően bánik el mindenkivel. 

Ezek a halál gondolatával foglalkozó énekek tárgyuk 

és szellemük szerint nagyon hasonlítanak a külföldi hatásra 

hazai magyar irodalmunkban is meghonosodott ú. n. 

haláltánc énekekhez. 26 

Tranovsky Citharájának 913. számú 

énekében pl. e sorokat olvassuk: 

2 6 

1930. II. 168. 

Lásd az elnevezést Pintér: Magyar irodalomtörténet. Bpest.

Ejhle co jest clowék? 

Jediné co polní kwét, 

Kteryz stat uivadne, 

Aniz wie kwésti bude: 

Tak clowek wsseliky 

Jest poddany smrti, 

Musí náhle umriti. 

Mali}., neb weliky, 

Chludy, i 1 

bohaty, 

Musí fi poddán byti. 

* 

Az ember merőben 

Virágszál a mezőben: 

Ha leszakasztottad, 

Több virágot nem hozhat; 

így kell kimúlnia, 

Aki ember fia ... 

Mind a halál rabja, 

Kicsinye és nagyja, 

Szegénye és gazdagja ... (3. és 4. v.) 

A halál arcától megrettent lélek itt is Isten irgalinasságához 

menekül: 

Eowné za mé winy 

Odplaty nedáwej mi. \ 

Ne vétkemhez szabjad 

Az érdemlett jutalmat (8. v.) 

A hit által való megigazulás protestáns tana minden 

közvetítő emberi mesterkedést mellőzve, a léleknek szabad 

útat nyitott a magát kinyilatkoztatott Istenhez. Az 

«mher Istennel való lelki kapcsolata így személyesebbé,

közvetlenebbé és bensőségesebbé vált. Ez a körülményi' 

az egyházi énekben is változást jelent. E század énekköltője 

már nem törekszik költői babérokra. Formatökéllyel, 

művészi csinnal sem törődik. Isten után vágyó 

lelkének benső megtapasztalásai egyszerű formában, 

spontán nyilatkoznak meg. Luther énekei azért váltak 

olyan népszerűekké nemcsak Németországban, hanem 

mindenütt, ahová csak elhatott a reformáció világossága, 

mert szinte népdalszerűen egyszerűek, világosak és dallamosak 

voltak. Ez jellemzi a tót egyházi énekköltészetet 

LS. A forma és kifejezés választékosságaval, a szabályos 

verseléssel gyakorta mit sem törődő, sok helyütt prózába 

hajló költészet világosan mutatja, hogy a tengernyi csapástól 

megtépett lélek a költészetben nem elismerést, 

hanem csak vigasztalást és megnyugvást keresett. A 

XVI. század énekköltői közül egy sem magaslik ki az~ 

átlagból. Az Isten iránt való bizalom, hit és odaadás 

őszinte és keresetlen kifejezése azonban népszerűvé tette 

ezeket is, hatásuk messze fölülmúlta költői értéküket. 

Némelyik ének népszerűségét csak növelte, hogy 

valamely ismeretes népdal melódiájára énekelték. Ezzel 

ugyanazt látjuk a XVI. században, amit a keresztyénség 

első századaiban az Ambrosius-féle latin egyházi 

énekköltés terén. Tudvalevő, hogy az istentisztelet alkalmával 

Ambrosius előtt (IV, század) zsoltárokat, ó- és 

ujtéstamentumi hálaénekeket énekeltek recitativ forrná.-, 

ban. Amikor azonban Ambrosius kezdeményezésére megjelentek 

az antik metrumban írt meghatározott számú 

szótagból és szabályos szakaszokból álló énekek, a zsoltáros 

recitativ forma már nem felelt meg a követelményeknek. 

Az antik metrumra írt énekhez szabott megfelelő 

dallamokra volt tehát szükség. így történt, 

hogy az egyházi ének az antik népi énekköltészet dallamaiból 

merítette motívumait. Ez a jelenség ismétlődött 

meg a XVI. és XVII-ik században, amikor a Husz re-, 

formációja következtében bő virágzásnak indult nemzeti 

nyelvű egyházi éhekköltés is új dallamokat keresett, s-' 

a' szükségleteknek a ma is ismeretes népdalok melódia-

jának egyszerű átvételével tett eleget, A tót Silván 

János is így énekelteti »A mélységből kiáltok hozzád? 

kezdetű éneket a »Löjas király vereségéről^ szóló ismert 

tót világi dal melódiájára, a »Hálát adok néked mennyei 

Atya« kezdetűt pedig az »A murányi várróh című népének 

dallamára. A XVI-ik század második feléből való cseh 

énekeskönyvekben több helyen találunk utalást ilyen tót 

történelmi népdalokra, ami világosan mutatja, hogy ezek 

cseh földre is elterjedtek. 27 

Ez a költészet, bármennyire nélkülözte is a művészi 

gondot, csint és értéket, nemzeti szempontból nagy jelentőségűvé 

vált azáltal, hogy a latin műveltség uralma 

idején a nép anyanyelvén szólalt meg. E jelentőségét csak 

növelté az a körülmény, Jiogy a XVI-ik században á 

nemzeti nyelv ápolásában egyedül áll. Ä králici bibliát 

csak a XVI-ik század végén fordítják le, de még á 

XVII-ik század első felében is latin bibliából idéznek az 

evangélikus írók. 28 

így tett ez az énekköltészet felbecsülhetetlen 

szolgálatot evangéliumi egyházunknak is a 

reformáció igazságainak a tótság széles rétegeiben vaíó 

népszerűsítésével. 

De nem szabad elfelejtenünk ez énekköltészetnek 

hazafias szempontból való értékelését sem. Az egyházat 

a katolikus üldözéstől féltő aggodalom mellett léptennyomon 

megszólal itt a nemzet szomorú sorsán kesergő, 

bűnbánatában önmagát tépő, s a nemzet jobb jövőjéért 

esdeklő lélek hazafias lírájának hangja is. Gyakorta könyörögnek 

a költők »a vad pogány, irgalmatlan török« 

vesztéért és viszont a »keresztyen felsőbbségnek, a császár 

Őfelségének, minden ő tanácsosának és főemberének« 

diadaláért. A tót irodalom is hirdeti tehát azt a tényt, 

hogy hazánkban az evangélium egyházainak s a nemzetnek 

sorsa mindig azonos volt. 

2 7 

V. ö. Stanislav Soucek: Nejstarsí dochovaná ceská historická 

píseií tykající se Slovenska a její púvodce. Bratislava. 

Cas. Ué. Spol. Safarikovej. I. 404. 

2 8 

Lásd ínég e tekintetben; a bibliafordításokról szóló fejezetet.

4. FEJEZET. 

Cseh hatások az egyházi énekköltészetben. 

A latin nyelv egyeduralma első súlyos megrázkódtatását 

éppen cseh földön élte át Husz reformációjának 

következtében, aki az egyházba behozta az anyanyelvet. 

Husz és a híres cseh vezér, Zizka, a cseh nyelvnek 

példás pártolói és védelmezői voltak. Husz igazi követői, 

a cseh testvérek pedig később sem alkudtak meg 

a latin nyelvvel, a nemzeti nyelvet ápolták, művelték, 

korlátlan uralmát féltékenyen őrizték, s így ma is csodált 

magaslatra emelték. így érthető meg az is, hogy a 

Husz-féle reformációból a nemzeti nyelven írt egyházi 

énekköltészetnek már igen korán dús folyama buzgott 

ki. Ez abból is megítélhető, hogy, amikor 1524-ben Wittenbergben 

megjelent az első evangélikus énekeskönyv, 

melyben mindössze 8 ének volt, a cseheknél a különböző 

vallási irányzatoknak már több terjedelmes énekönyve 

1 

forgott közkézen. 

A cseh egyházi énekköltészetnek a tótságra gyakorolt 

hatása azonban már jóval Husz reformációja előtt is jelente 

kezik. Ernő (Arnost) prágai érsek, aki IV. Károly cseh 

királynak az egyházi ének fejlesztésében tudós támogatója 

volt, bevezette Csehországban a »Rorate« és »Salve« 

néven! ismert istentiszteleteket. A Rorátékat adventben, 

aj kora reggeli órákban, a Salvekat pedig böjtben estefelé 

tartották. 2 

Ezek az istentiszteletek a tótság körében 

1 

2 

Mocko: História ... 3. > 

Karel Konrád: Dejiny posvátného zpévu. 84.

is meghonosodtak, sőt a Roráték mind a mai napig szo*kasban 

vannak. A Salvek alkalmával énekelt »Salve rex 

coeli et terrae« című éneket, mely Kunvaldsky Jakab 

és Závorka Tóbiás énekeskönyvében is megtalálható, 

Tranovsky is felvette Citharájába. 

Haan Lajos 3 

azzal a kérdéssel foglalkozván, hogy 

milyen énekeskönyveket használt a magyarországi tótság, 

mielőtt Tranovsky a magáét kiadta volna (1636), a következő 

megállapításra jut: »Ami pedig ezt illeti, kétségtelen, 

hogy azokkal az énekeskönyvekkel éltek, melyeket 

atyáiktól örököltek, s amelyek mindezideig még használatban 

is vannak, azaz huszita énekeskönyvekkek. 4 

Hivatkozik 

az atyjától, Haan Jánostól hallottakra is, aki 

»mint abelovai (Nógrád m.) születésű, nem egyszer említette, 

hogy fiatalkorában Nógrádban az Abelova környéki 

falvakban több ilyen régi huszita énekeskönyvet 

latott«, 5 

majd felsorakoztatva a cseh testvérek énekeskönyveinek 

egyes kiadásait, 6 

az 1618-iki kiadású címét 

idézi hathatós érvül: »Evangelikus egyházi énekek, etc. a 

Jézus Krisztus cseh nemzetben levő egyházának, valamint 

más, a cseh nyelven értőknek az Istenbe vetett 

hitben való üdvösséges ápolására és megerősítésére kiadattak 

az Űrnak MDCXVIII. esztendejében^. 7 

Ezek a 

szavak: »... valamint más, a cseh nyelven értőknek...« 

Haan szerint világosan mutatják, hogy ez az énekeskönyv 

nemcsak a csehek és a morvák, hanem a tótok 

számára is Íródott: »Avagy érthetett-e a kiadó ezeken 

a szavakon másokat, mint a magyarországi tótokat, akik, 

mint tudjuk, irodalmi téren a csehekkel mindig a leg- 

s 

L. Haan: Cithara sanctorum, její historie, její pűvodce 

a tohoto spolupracovníci. Pest'. 1873. 18—20. 

* I. m. 19. » 

5 

I. m. u. o. 

6 

1505, 1520, 1541, 1564, 1572, 1576, 1598; nem ismerte a 

többi kiadásokat: 1501, 1544, 1561, 1581, 1615. V. ö. 

Dejiny literatúry ceské. 1911. 283. és kk. 

Jakubec: 

7 

I. m. u. o.

szorosabb kapcsolatban állottak? .. .« 8 

Haan szerint tehát 

ezek az említett huszita önekeskönyvek voltak azok, melyeket 

a tótok »Tranovsky előtt több, mint száz éven 

át hasznaltak«. A tótajkú gyülekezetekben ma is használatos 

1842-évi kiadású Zpéwnjk Ewangelicky (Evangélikus 

énekeskönyv) hasonlótállapít meg: »A tótoknál itt-ott 

mindezideig találhatók akár írott, akár nyomtatott példányok 

ama ó-cseh énekeskönyvekből valók, melyeket a 

cseh husziták hoztak hozzájuk és amelyek Tranovsky 

előtt, legalább helyenként használatosak voltak«. 9 

, De Haan tovább is megy és megállapítja, hogy a 

tótságnak ezen énekeskönyveken kívül »volt saját énekeskönyve 

is«, melyből egy példány az ő kezén is megfordult. 

Leírása szerint címlapja nincs, s tipográfiai sajátságai 

arra mutatnak, hogy a XVI. század végérő] 

származhat, 32 éneket tartalmaz, azaz minden ünnepre 

és minden szentháromság utáni vasárnapra egyet. Az 

egyes énekek fölött az illető ünnepi, illetőleg vasárnapi 

evangéliumot szemléltető képet találunk. Ez énekek között 

egyet sem talált, melyet Tranovsky az ő Citharajába 

felvett volna. Hogy pedig nem a csehek, hanem a magyarországi 

tótok számára készült, megállapítható a 

könyv szlovakizmusaiból. Ilyenek pl.: bahno, zjadost, 

hríchow, zpíwajme, zawítaj, stb. Az éneklés ismeretes 

énekek dallamára történik. Dr. D'urovic János azonban 

kimutatta Haan érvelésének elégtelenségét annak bizonyítására, 

hogy ez valóban tót énekeskönyv volt, merthiszen 

a cseh énekköltőnek, Kunvaldskynak »Pisne chvál 

bozskych« (Istent dicsérő énekek) című 1572-ből való 

énekeskönyve szintén hemzseg a szlovakizmusoktól. D'urovic 

nem tartja lehetetlennek, hogy Haannak éppen ez 

a Kunvaldsky-féle énekeskönyv fordult meg a kezén, 

mivel ez a szlovakizmusokon kívül a 35. oldaltól kezdődőleg 

egyebekben is hasonlóságot mutat a Haan által leírt 

énekeskönyvhöz. Szintén vasárnapi evangéliumokra írott 

8 

9 

I. m. u. o. 

Zpéwnjk Ewangelicky. W Budapessti. 1903. IV.

énekeket tartalmaz éspedig olyanformán, hogy az evangéliumot 

szemléltető kép alatt van az ének, mely után 

prózai sorok következnek. Az énekek közül ebben csak 

kettő ismeretes Tranovsky Citharájából, a »Swaty Ján, 

Páné Kftitel« (Keresztelő Szent János Börtönbe vettetett 

... Tr. 28.) és a »Zide k Jánovi Kftiteli« (Keresztelő 

Jánost szólíták... Tr. 34.), de ezek is csak az 1736- és 

1743-iki kiadásoktól kezdődőleg. Az énekek fölött szintén 

ismeretes dallamokat találunk. 10 

Mocko Já?ws, a 

a tót egyházi énekköltészet másik 

érdemes kutatója, tagadja Haan azon érveinek igazságát, 

melyekkel ő a cseh testvérek énekeskönyvének a tótok 

közötti elterjedettségét igyekszik alátámasztani. Mocko 

szerint a fentemlített 1618-iki cseh énekeskönyv címlapjának 

szavai: »... valamint más, a cseh nyelven értőknek 

...«, nem bizonyítják ezt. Ezeket a »más, a cseh 

nyelven értőkek inkábfy Sziléziában, Lengyelországban 

és Poroszországban kell keresnünk, ahol a cseh testvéreknek 

számos olyan gyülekezetük volt, mellyel ezek 

közös összejöveteleket is tartottak. 12 

Azután meg egyéb 

cseh énekeskönyvek címlapja is tartalmaz hasonló szavakat, 

Pl. Závorka Tóbiás 1602-ből való énekeskönyve, 

melyet ő »a dicsőséges és elterjedt szláv nyelvet beszélő 

minden hívő keresztyénnek az Isten igazságaiban való 

üdvösséges művelésére« adott ki. Závorka Tóbiás, Kunvaldsky 

Jakab és a cseh testvérek egyházának énekeskönyvei 

pedig márcsak azért sem terjedhettek el a 

tótság között, mert nagy, folio, vagy negyedrét formájúak, 

díszesek, s így csak drága pénzen megszerezhetők 

voltak, telve számos kótával ellátott introitussal, 

énekkel. A sok háborútól megtépett, elszegényedett tót 

nép ezeket nem vehette meg, s különben is csak gyakorlott 

énekesek énekelhettek belőlük. Sokkal bizonyo- 

1 0 

1 1 

1 2 

Dr. D\irovic: Najstarsia rukopisná sbierka... 24. 

Mocko: História... 48. 

Lásd: Dckrety Jednoty Bratrské. Vydal Ant. Gindely. 

1865. 183. i ..

sabb Mocko szerint, hogy az utraquisták énekeskönyvei 

voltak itt használatban, mert ezek kisebb, nyolcadrét 

formájúak, egyszerűbb kiadásúajk és kóta nélküliek voltak. 

Egyes utraquista szerzőktől származott énekeket,, 

amelyek a cseh testvéreknél és a cseh evangélikusok 

körében hatástalanok maradtak, mint a tótok között nagyon 

elterjedt énekeket Tranovsky is átvett a maga 

Citharájába. Ezek pedig ismeretesekké csakis az utraquistáknak 

a tótok között közkézen forgó énekeskönyvei 

révén válhattak. Ezen énekek pl. a »Znamenejme kfestane« 

(Keresztyénség, remélve... Tr. 102.), »Léto chwíle této 

Weseli« (Ismét új szépségben... Tr. 212.), »Kdyz cas 

pfijde dni soudnemu«. (Ez az ének az újabb Citjhara 

kiadásokból kimaradt, s így magyar fordítása nincs.) 

Ezzel szemben egészen ellentmondásszerűen ugyanaz 

a Mocko mégis azt állapítja meg, hogy a tótság már 

1580 előtt énekelt a cseh testvérek énekeskönyveiből. 

Breznyik J. 13 

után ugyanis hivatkozik a Selmecbányái 

evangélikus egyház istentiszteleti rendjére, mely szerint 

a Selmecbányái egyház németajkú istentiszteletén (de 

nézete szerint a magyarországi németajkú egyházközségekben 

általában) Luther énekeskönyvéből, a tót istentiszteleteken 

pedig a cseh testvérek énekeskönyveiből 

énekeltek: »Der Chor singet erstlich einen deutschen 

Gesang nach dem die Zeit mit sich bringt aus dem 

Lutheri Cantional, bisweilen auch aus dem Pickarden 

Gesangbüchlein.« Hogy pedig a németek »pickhard« néven 

a cseh testvéreket nevezték, az Mocko előtt is egészen 

kétségtelen. 

Mocko ezen érvelését kiegészítik D'urovic 14 

egészen 

újkeletű kutatásainak eredményei, melyek szerint az. 

első superintendensek is találtak kanonika vizitációik 

alkalmával ilyen énekeskönyveket. Lányi Illés a frivaldi 

egyházban (Trencsén m.), 1611-ben való kanonika vizi- 

1 3 

Breznyik J.: A Selmecbányái ágost. hitv. evang. egyház 

és lyceum története. Selmecbánya. 1883. 253. 

1 4 

Dr. D'urovic: i. m. 25—26.

tációja alkalmával jegyezte meg, hogy ennek birtokában 

van egy »Cantional Pickhardsky«. 15 

Abrahamides Izsák 

Csejtében (Nyitra m.) talált egy ilyen énekeskönyvet,. 16 

Tovább menve megállapítja D'urovic, hogy Kiss Bertalan 

dunántúli superintendens is rábukkant a dunántúli magyarkövesdi 

egyházban kanonika vizitációja alkalmával 

szláv énekeskönyvre: 17 

»Vagyon egy magyar Gradual, 

szakadozott Huszár Gálé. Tót Gradual is egy«. 18 

Ugyancsak Kiss Bertalan jegyezte meg az említett jegyzőkönyvben, 

hogy Lövőn (Oberschützen), ahol a hívek 

szláv prédikációt is kívántak hallani, szintén talált egy 

szláv graduált: »Dicseretet teszen a hallgatóság... csakhogy 

az kívántatik, hogy ő kegyelme tótul is néhanéha 

prédikállana némelyekért... Egy tót Gradual nyomtatott.« 

19 

Ezekről a szláv énekeskönyvekről D'urovic itt 

nem tudja megállapítani, hogy a cseh testvérek énekeskönyvei-e, 

vagy más irányúak, de Varsik Branislavval 

való polémiájában 20 

egészen világosan állítja a fenti idézetekben 

említett szláv énekeskönyvek cseh mivoltát: 

»én is megállapítottam, hogy a ma már magyar messze 

Dunántúlon bebizonyítható a cseh énekeskönyvek 

használata Tranovsky előtt.« 

Itt D'urovic határozottan téved, mert az említett 

»tót« énekeskönyvek kétségtelenül szlovén (vend) graduálok 

lehettek, tehát nem tót nyelvűek. Azzal bizonyítható 

ez, hogy a »tót« szót hazánkban kétféle értelem - 

1 5 

Pavel Sochán: Staré kóstolná rúcha ev. hornotrencianského 

kontubernia. Slov. Pohl'ady. 1907. 355., valamint Branislav Varsik: 

Busiti a reformácia na Slovensku do zilinskej synody. Bratislava. 

1932. 56. 

1 6 

dentiale 111. 

B. Varsik: i. m. 56, valamint Protocollum superinten- 

1 7 

Protocollum visitationis ecclesiarum Cis Danubium. Egyháztörténeti 

adattár VI. (1907.). A magyar prot. irod. társaság 

kiadványai. XXIII. Budapest. 1907. 11—193. 

1 8 

1 9 

2 0 

Dr. D'urovic: i. m. 39. 

Dr. D'urovic: i. m. 43. 

Prúdy. 1935. 187.

en használták. Különösen Dunántúl Vas-, Zala- és Somogy - 

megyében nem is jelentett mást, mint »szlovent«. Kitűnik 

ez a kizárólag szlovéneklakta dunántúli helynevekből 

is: Tót-Keresztúr, Tót-Lak, Tót-Szentgyörgy, Tótfalu, 

Tót-Szentmárton, Tót-Szerdahely. Már pedig Kövesd 

és Lövő, melyeket az említett jegyzőkönyv említ, 

éppen abban a körzetben fekszenek, melyről Skultéty 21 

bebizonyította, hogy ott a »tót« nem egyebet, mint »szlovent« 

jelent. Sőt ezt megtoldhatom egy még érdekesebb 

példával. Somogy megyében van t. i. egy Lengyeltóti 

nevű község. Ma szinte furcsa ezt hallani, pedig Bernolák 

Antal nagyon jó magyarázatot adott hozzá. Budán 1825ben 

megjelent ötnyelvű szótárának előszavában ugyanis 

helyesen juttatja kifejezésre a »tót« szónak magyar 

ajkon való használatát, illetőleg jelentését: »A tót nyelvnek 

ilyen idiomái vannak, úgymint horvát-tót, lengyel-tót, 

orosz-tót, cseh-tót, vindus-tót, tulajdon-tót (érti a tátrai 

tótokat) és dalamata-tót«. Ez tehát mai nyelven azt jelenti, 

amit ma gyűjtőszóval »szlavnak« nevezünk, a »german« és 

»román« szintén gyűjtőnevek' módjára, vagyis még a 

Bernolák korabeli magyarság is úgy használja a »tót« 

szót, mint 900 évvel azelőtt volt divatban. Bernolák 

kortársa, Fényes Elek is tótsági járásnak nevezi 

a muraszombati járást. 

Mindezekből azonban mégis kétségtelenné válik 

előttünk az a tény, hogy a cseh testvérek énekeskönyvei 

ismertek voltak hazánkban a dunántúli vidék kivételével 

annyival inkább, mert nemcsak, hogy folio formában 

jelentek meg — mint ahogy azt Mocko állította —, de 

kisebben is, amilyen pl. az 1618-iki kiadású (15—20—5 

cm.) énekeskönyv. Az introitusok sem képezhettek akadályt, 

hiszen a tótság által általánosan használt Agenda 

Bohemica is bőséges liturgikus részleteket tartalmaz. 

Kézzelfogható bizonyítékokkal támasztható alá továbbá 

az is, hogy mindezeken kívül cseh lutheránus 

énekeskönyvek is használatosak voltak a hazai tótság 

2 1 

Skultéty József értekezése: Slov. Pohl'ady. 1903. 711.

körében. Kunvaldsky Jakabnak, a már említett »Pisne 

ehvál bozskyeh« című énekeskönyvében a különböző 

cseh és morva főuraknak ajánlott énekek között találunk 

ugyanis tót főuraknak dedikált énekeket is. így a Zácheusról 

szóló ének »jeszeni Jeszenszky Simonnak, 

Trencsén nevezetes vára tisztjenek«» van ajánlva, a samáriai 

asszonyról szóló ének az ő feleségének, Borbálának, 

egy harmadik pedig »Tekintetes és Nagytiszteletű, 

az evangélium igaz tanításával ékeskedő férfiú Chotésovsky 

György lelkész, a trencséni vár dékán ura nevenek« 

való ajánlással van ellátva. 

Világos tehát, hogy Tranovsky Citharájának megjelenése 

előtt a tót evangélikusoknál használatos Csehországból 

importált énekeskönyvek a cseh testvérek egyházának, 

az utraquistáknak és a lutheránusoknak énekeskönyvei 

voltak.

5. FEJEZET. 

Bibliafordítások. 

Már említettem, hogy a tótság irodalmi.kifejtésének egyik 

nagy akadálya éppen abban rejlett, hogy nem volt tulajdon 

nemzeti nyelvű bibliája, s ezen a téren a csehektől valá 

kölcsönzésre volt utalva. 

Mint sajátságot kell azonban megemlítenünk, hogy a 

Method-féle biblia szövegében bőven találunk szlovakizmusokat, 

mert a tótoklakta Felvidéken készült a Methodnak 

tulajdonított, de voltaképen Gorazd által készített 

bibliafordítás. Az apostolok elűzetésük után innen 

a Felvidékről a Balkánra menekültek, ahol az ottani 

dialektushoz alkalmazkodva,, utódjaik a szövegen változtatást 

végeztek. Emiatt a balkáni redakciója bibliaszövegben 

délszláv szók vannak azokon a helyeken, ahol 

az északi redakciójú kéziratokban 

lanak. 

szlovakizmusok ál 

1 

A csehek első bibliája már 1488-ban látott napvilágot 

Prágában. Ezt követte az 1489. élvi kutnohorai 

bibliafordítás, ezekután pedig a bibliafordítások egész 

sora következett. A XVI. század végén 1579—93-ig jelent 

meg aztán a végleges szövegű králici Biblia Zerotin 

János morvaországi főúr buzgóságából, aki a králici 

várban nyomdát létesített, s lehetővé tette, hogy itt a 

bibliafordító theologusok csendesen dolgozzanak. Ezek 

között volt a túrócmegyei származású tót jeszeni Jeszenszky 

Pál is, aki abban az időben Prágában műkö- 

1 

Lásd bővebben prof. Valerij Pogorielov: O národnosti 

apostolov slavianstva. Bratislava. 1927. évf. 183—193.

dött, mint orvosdoktor. Az Újtestamentumot Blahoslav 

püspök fordította. 2 

Amikor tehát a reformáció igazságai 

a tótok körében is meghonosodtak, nekik már kész bibliafordítás 

állott rendelkezésükre, melyet az énekeskönyvekkel, 

agendával és egyéb vallásos tárgyú irodalmi termékkel 

együtt szintén átvettek. 

A králici biblia 1613-iki harmadik kiadása után mintegy 

170 évig sem Csehországban, sem a Felvidéken 

nem jelent meg új kiadásban. Lehetetlenné tette ezt 

az ellenreformáció. A jezsuiták ugyanis tömegével égették 

el a protestáns imakönyveket és bibliákat. 1658-ban 

Amsterdamban Comenius Ámos János a bibliának csak 

rövid kivonatát adta ki (Manuálník = kézikönyv), a 

teljes králici bibliát csak 1722-ben tudták ismét kiadni 

éspedig Halléban, a mi Krman Bánielünk, az akkorj 

superintendens buzgóságából. Az előszóban tudomásunkra 

hozza Krman, hogy báró Bévay Szidónia már 1682-ben 

kész volt a biblia új kiadásának összes költségeit fedezni, 

ele háborús zavargások s az ellenreformáció üldözése 

készségét hiábavalóvá tették. 1700-ban a wittenbergi 

egyetem is kinyújtotta segítő kezét a bibliában szűkölködő 

tótság felé, azonban »e szent gyűjtést is háborús 

villongások és egyéb nehézségek akadályozták«. A legteljesebb 

reménytelenség idején —• írja tovább Krman 

•— támasztott Isten kegyes embereket a német tartományokban, 

akik egyik-másik német városban nagy buzgalommal 

cseh nyomdát létesítettek és támasztott férfiút 

& dicső Thurzó nemzetségből, aki a biblia kiadási költségeinek 

nagy részét bőkezűen fedezni szíves volt. A 

címlap egyébként Erdman Henkl Henrik sziléziai grófot 

tünteti fel, mint a kiadási költségek fedezőjét. Krman 

bibliája második kiadását 1745-ben érte meg ugyancsak 

Halléban. 

A králici biblia irodalmi jelentősége messze túlhaladja 

a vallásit. Az írók nemcsak igazságait, mondásait, 

2 

Dr. L'udevít Wagner: Slovensky Plutarch. Nővé Mesto nad 

Váhom. 1920. 7.

képeit, hasonlatait kölcsönzik és használják fel irodalmi 

megnyilatkozásaikban, hanem a nyelvét is. Mint ahogy 

Luther bibliafordítása megteremtette a német irodalmi 

nyelvet, úgy vált a králici biblia nyelve az ú. n. biblikus 

cseh nyelv a tótság irodalmi nyelvévé, mely azonban — 

mint tudjuk — a tót íróknál több-kevesebb szlovakizmussal 

és provincializmussal keveredett. Sajátságos azonban,. 

Jiogy a králici biblia csak lassan ment át közhasználatba. 

A XVII. század elején még a latin bibliából idéznek, 

így pl. Tranovsky temetése alkalmával Smrtník Melchior 

is nagyobbára latin bibliai citátumokat alkalmaz, 3 

s ha 

ezeket az érthetőség kedvéért lefordítja is, ezt még nem 

a králici biblia nyelvén teszi. Sőt maga Tranovsky sem 

idéz mindenütt a králici biblia szerint. 4 

De mivel 

a Cithara is biblikus cseh nyelven íródott, nagy népnépszerűségével 

kétségtelenül hathatósan mozdította előa 

králici biblia meghonosodását a tótok között. 

Itt jegyzem meg, hogy a M. Tud. Akadémia főtitkára,, 

Balogh Jenő a következőket mondotta el Sztripszky Hiador 

dr.-nak: »Vargha Gyulától 1925 körül hallottam, hogy 

ő a Podmaniczkyak könyvtárában, amely azután Vigyázó 

gróf múzeumába került, s most az Akadémia gondozása 

alatt áll, volt egy kéziratos tót biblia, a rajta levő feljegyzés 

szerint 1691-ben fordította egy aszódi evangélikus 

pap«. A fordító nevét Vargha már nem tudta megmondani. 

Ezt az érdeklődők kedvéért jegyeztem ide, mert 

lehet, hogy szerencsés kezű kutató rá fog akadni. 

3 

Vale Tranoscianum. Trencsén,. 1637, 6. 10. RMK. II. 518, 

* Lásd Phiala odoramentorum c. imádságoskönyvét. Lőcse, 

1635. RMK. II. 502.

6. FEJEZET. 

Agendák. 

A Tranoscius előtti egyházi élet virágzása ellenére 

is a tót irodalom fejletlenségének egyik legszembetűnőbb 

bizonysága, hogy a tótságnak 1734-ig önálló agendája 

sem volt. »Egyhazunk 1734-ig nélkülözte a nyomtatott 

agendát. Istentiszteleti segédkönyve nem volt. A papok 

maguk írtak, vagy egymástól kölcsönöztek oly imádságokat, 

kollektákat és egyéb liturgikus szövegeket, melyekre az 

istentisztelet alkalmával volt szükségük...« — írja 

Mocko, 1 

e sorait főleg a Tranoscius előtti korra vonat 

koztatva. 2 

Nem csoda tehát, hogy tarka rituális különfeleség jelentkezett 

nemcsak az egyes egyházmegyék, de egyházközségek 

között is. Ezért foglalt határozottan állást már 

az 1580. évi trencséni zsinat is a ritus egységesítése 

mellett: »Deinde quia diversitas rituum vei oerimoniarum 

magnum semper ecclesiae dabat malum... etiam hac in 

parte ut consensum, quantum quidem per informos in fide 

licebit servemus, haec infra scripta, quae sunt etiam in 

usu ecclesiarum repurgatarum, unanimiter observari cogitamus... 

Idque ad exemplum ecclesiarum Wittenbergensium 

Saxonicarum, Montanarum civitatum, Scepusiensium, 

Eperiesiensium, Bartvensium, Cassoviensium etc. 

diximus. 3 

Luther kiskátéjának, s az egységes agendának 

1 

Ján Mocko: 2ivot J. Tranowského. Senica. 1891. 170. 

2 

Tranovsky Phiala odoramentorum-ja ugyanis már sok agen 

dális hiányt pótol, s mintegy agenda előkészítő műnek tekinthető. 

3 

Magy. prot. egyh. történeti adattár. 1908. 25.

jelentőségét hangsúlyozó trencséni kánonok nem maradtak 

hatástalanul. Mindjárt a következő évben (1581) a 

tót kátéfordítással egyidőben agendáról is gondoskodott 

a tót evangélikusság éspedig úgy, hogy a cseh evangélikusok 

ugyancsak wittenbergi mintához ragaszkodó 

agenda ját a helyi viszonyoknak megfelelően kiegészítve 

hozta használatba. 

A cseh evangélikusok számára írt első agenda 1571ben 

jelent meg Lipcsében »Cseh Agenda, azaz írás az 

egyházi ceremóniákról és rendtartásokról, mely arról 

szól, hogyan kell az Isten Igéjét és Krisztus szentségeit 

a cseh. királyságban lakó, az evangéliumi igazságot bíró 

és szerető népnek kiszolgáltatok címen. Nyomtatták Lipcsében 

Deffner György által 1571-ben. A praefatioban 

olvassuk, hogy a prófétai és apostoli íratok »Apostolicum, 

Nioeanum et Athanasium ac denique Confessionem Augustanam 

testantur«. Majd a mű forrására vonatkozólag a 

következő sorokat találjuk: »... visum est nobis (quando 

plerique ad Ecclesiasticum munus obeundum Vittenbergae 

confirmati sumus) Vittenbergensam Agendam retinere 

et observare quod etiam factum est.« Erre az 

egységesítő agendára ezidőben már a cseh evangélikusságnak 

is nagy szüksége volt, amint az a bevezetésből 

is nyilvánvalóvá válik: »a ceremóniák rendje kérdésében 

eddig nem értettünk egyet, ami onnan származott, hogy 

más és más országból küldettek ide használat céljából...« 

A praefatio után 14 fejezet következik: De vespertinis 

praecibus, de confessione et absolutione, de missa, 

de catechismo, pro festis diebus, de visitatione, de excommunicatione 

impenitentium, de baptismo, de copulatione, 

de visitatione, de consolatione infirmorum, de 

sepultura, de facinorosis. Az egyes fejezeteknél ott találjuk 

a vonatkozó egyházi énekeket is. A szerkesztés azért 

történt így, hogy — amint a bevezetésben olvassuk — 

a papnak ne kelljen magával hordania »singulos Cantionum 

ecclesiasticarum Codices, e quibus cantica desumpta 

sunt«. 

A cseh agendában található istentiszteleti rend a

következő: 4 

Confiteor, Absolutio, Introitus, Kyrie, Gloria, 

Et in terra, Salutatio, collecta, Epistola, Graduale, Evangelium, 

Credo (kezdte a lelkész), Patrem (folytatta a 

gyülekezet). Prédikáció, közepén ének: »Otce nás mily 

Pane« (Atyánk, kegyes Istenünk... Tr. 332.), prédikáció 

után Miatyánk a gyülekezettel együtt, Praefatio, imádság, 

Sanctus, Hosanna, Benedictus, Consecratio: Pater noster, 

ének: Pán Jezis lidu wérnému (Krisztus érezvén halálát 

... Tr. 374.) Verba institutionis, Distributio, Sumptio 

(a lelkész is), Salutatio, Collecta, Benedictio. 

Ezt az istentiszteleti rendet lényegtelen változtatásokkal 

ez agenda hazai tót változatai is átvették, ezt 

tartalmazzák a trencséni kánonok, sőt Tranovsky Citharájának 

II. része is ennek menetét követi az istentiszteleti 

énekek csoportosításában. Ezt az egységet kétségtelenül 

a wittenbergi mintához való ragaszkodás magyarázza 

meg, melynek úgy a trencséni zsinat, mint 

Tranovsky előtt nagy tekintélye volt. 

Az említett cseh agenda 10 évvel későbbi (1581) 

második kiadásának egy példánya a liptószentmiklósi 

Tranovsky-könyvtár birtokában van. 5 

Ennek kissé átírt 

és kiegészített kéziratos másolata használatos volt 

Eperjesen. Címe: »Agenda, azaz írás az egyházi ceremóniákról 

és rendtartásokról, mely arról szól, hogyan 

kell az Isten Igéjét és Krisztus szentségeit 

a magyarországi evangélikus népnek tót nyelven 

kiszolgáltatok. Az átírást bizonyítják ezek a 

szavak is: Omissis omittendis desumpta ex Agendis 

Bohemorum Ao MDCCLXXXI. impressis; 6 

az eperjesi 

használat mellett pedig a következő sorok szólanak: »Hie 

Eperjiesini, ubi habetur quotidie publica et lectionis expositio« 

(228. lap). A 241-ik lapon pedig: »Aliud suspirium 

in Ecclesia Eperiesini post contionem vespertinam«. 

Hogy a másolás nem szolgai módon történt, de speciális 

4 

5 

6 

23. és kk. 

Tran.-kniznica. Lipt. Sv. Mikulás. VII/1. 

Az évszám téves, mert 1581-ben nyomatott.

helyi szükségletek kielégítését is szolgálta, mutatja a 

Il-ik fejezet (58. lap), melyben beszúrva találjuk a szepesi 

városok istentiszteleti rendfét feltűntető, 1656-ból 

való ú. n. Vágner-féle Agendát'. 7 

Ugyanilyen helyi szükségleteknek kielégítésére iparkodott 

az 1581. évi cseh agenda egy másik, de már 

nyomtatott kiadásában lévő, a nyomtatott szöveghez 71 

oldalnyi terjedelemben csatlakozó kéziratos rész. Ez nem. 

egyéb, mint a már említett Bystrická Agenda. 8 

A kéziratos 

szöveg első része, mintegy a cseh agenda kiegészítésére, 

egyes funkcióknak új, helyi sajátosságú formát 

ad: A szent keresztségről, Introductio puerperae, De 

confessione, Orationes pro variis rebus. Egy litániát i& 

találunk itt: »Otce nás nebesky« (Mennyei Atyánk Urunk., 

Tr. 663.) A kéziratos szöveg második része 42 lapon 

egyházi énekeket tartalmaz, melyekről már részletesebben 

beszéltünk a hazai tót egyházi énekköltésről szóié 

fejezetben 

7 

8 

Tran.-knizniea. VII/5. 

A B. A. címlapja utólagosan új írással készült, mert az 

eredeti elveszett. E címlap az eperjesi agendáéhoz mindenben 

hasonló (»pradcych« helyett »poradcych« áll, s kimarad a »cseh 

királyságban* megjelölés).

7. FEJEZET. 

Bizonytalan című és kiadású könyvek a XVI. században* 

1. Tót irodalomtörténetírók az utolsó két-három évtizedben 

nagyon buzgólkodtak azon, hogy az irodalmuk 

legrégibb idejére vonatkozó üres lapokat valamivel kitöltsék. 

Könyvtári tényleges kutatások ós nagyban működő 

fantázia alapján egyet-mást valóban sikerült is 

megállapítaniuk, s ha ezeket nem is fogadhatjuk el száz 

százalékig valóságnak, mégis tudomást kell vennünk 

róluk. 

Az első ilyen adatot Kvacala János hozta nyilvánosságra. 

Ez a kétségtelenül kiváló tudású író jól kidolgozott 

ós még életében megjelent műveiben számtalan 

olyan adatot hordott össze könyvtárakból és levéltárakból, 

amelyekért csak hála illeti. Élete utolsó éveiben valami 

nagyobbszabású irodalomtörténeten dolgozott, ennek 

nagymennyiségű összehordott anyagát azonban már sem 

rendezni, sem megírni nem tudta. Halála után tisztelőj 

szedték össze ezeket a kézíratcsomagokat, amelyekben 

kiigazodni csak maga a szerzőjük tudott Volna, s emiatt az 

egész anyagot azon nyersen tették közzé. Ennek lehet 

tulajdonítani, hogy egyik igen értékes adalékát csak 

bizonyos fenntartással sorozhatom be a XVI. század 

irodalmába. 

A felsőmagyarországi vidék reformációjáról írott 

munkájában 1 

ezek olvashatók: »Az evangélikus tótoknak 

1 

Dr. Ján Kvacala: Dejiny reformácie na Slovensku. Lipt. 

Sv. Mikulás. 1935. 118.

a csehekkel való 1620 előtti szoros kapcsolata mellett 

is alig maradt nyoma annak, hogy a tót gyülekezetekben 

is volt valamelyes irodalmi élet. Ennek fő okát abban 

látom, hogy tulajdonképen nem is volt közönség, amelynek 

részére írni lehetett volna. Hogy azonban mégis 

akadt egy-két tollforgató, annak nyoma a következő 

művelődéstörténeti feljegyzésben maradt reánk. A nyitrai 

esperesség myjavai levéltárában találtam egy régi feljegyzést 

ezzel a szöveggel: »Nyolcadretü kötet, nyomtatták 

1545. évben fractur (svabach-) betűkkel ismeretlen 

helyen. Fordítása ez egy könyvnek, amely Wittenbergben 

latinul nyomatott ki, s ebből fordították tótra.« 

Kvacala nem tudta megállapítani sem a latin mű 

szerzőjének, sem tót fordítójának nevét, de viszont az ő szavaiból 

sem lehet kivenni, hogy maga látta-e a szóbanforgó 

tót könyvet, vagy pedig csak a levéltárban talált 

régi feljegyzés szavait idézi. E szavak szerint a könyvnek 

főcíme ismeretlen, (címlapja nyilván hiányzott már), s 

a szöveg ezzel az előszóval kezdődik: »Minthogy a pápás 

egyházban szokásos titulusok a mi időnkben a csehek 

és morvák között, sőt minálunk tótoknál is olyan nagy 

becsületbe jutottak, mint a püspökség, doktorság, hercegség, 

etc., nekem is úgy tetszett, hogy ezeknek (t. i. a 

tótoknak) kezébe adassék ez a könyv tőlem, Zálesky Waselctöl. 

Ebből a könyvből mindenki megértheti, milyen 

célból és miért adományoztatnak az ilyen titulusok. És 

van-e bennük valami érdemesség és megbecsülendő, vagy 

pedig mi más egyebet lehetne velük csinálni? Hiszem, 

hogy ezt a keveset éntőlem, szegény ós tudatlan szántóvetőtől 

szívesen fogadjátok. Valete.« 2 

2 

Hiába szólalt fel Z. W. a címek ellen, mert azok később 

is divatban voltak. A pártfogókra szoruló szégénysorsú evangélikus 

írók bizony gyakorta éltek írásaikban ezekkel a kárhoztatott 

címekkel. Csak egy példát hozok fel: Luca András, »Arma piorum« 

c. (Lőcse. 1655.) eddig ismeretlen imádságoskönyve már a Címlapon 

emlegeti, hogy imádságokat tartalmaz, a török legyőzéséért, 

a császárért, királyért, grófokért, palatínusokért, generálisokért, 

főispánokért, nemes urakért, szolgabírákért, stb.

A könyv második címe gótikus betűkkel van nyomtatva 

és így hangzik: »Ez a kis könyv arról szól, miért 

ós hogyan kellene szabadnak lennie a keresztyén Conciliumnak, 

valamint a pápások esküiről és kötéseiről. 

Lukács XII. 3, totum sequitur charactere minuto«. 

A könyv befejezése »baratbetükkel«: »Kerlek Uram, 

bolondítsa meg Akhitofel tanácsát (II. Királyok 15). 

A.Z eredetiben: »Zrus Pane radu Achytofelovu. 2. Regum 

XV« 

Eddig tart Kvacala tudósítása. 

Ebből a záradékból három dologra tudok következtetni. 

Egyik az, hogy ezt az idézetet az ismeretlen tót 

fordító 1545-ben olyan cseh-tót bibliából vehette, amely 

ä Vutgata alapján készült. Ez a bibliai hely t. i. csak a 

Vulgatában van a II. Kir. 15, 31. alatt, mert a protestáns, 

tehát a králici bibliában ez II. Sámuel 15, 31. alatt található. 

Második lehetőség az, hogy a fordító ezt a mondatot 

a Vulgatából saját maga fordította erre az alkalomra. A harmadik 

s legfontosabb eshetőségre pedig éppen az utal, hogy 

ez a szöveg nem vág össze a králici biblia azonos helyével, 

amely itt így hangzik: »Zrus, prosim, o Hospodins! radu 

Achitofelowu«. Ez tehát arra mutatna, hogy a fordító 

előtt olyan kéziratos tót bibliafordítás feküdt, amely 1545. 

előtt készült, talán éppen magáé az íróé. 

2. Haberman János, Hetetszaka imádságok. 

Szalaszegi György »Hetetszaka mindennapra megh 

irattatot imádságok« című 1593-ban Siezen (Németlövő) 

megjelent 3 

imádságos könyvének ajánlása a következőkről 

tudósít: »Hallottam immár etszer, hogy magyar és tót 

nielure is fordeitottanak volna, de azok közzül megh 

chiak egi sem erközött az Istenfélő Magyar keresztyen 

népnek nieluön való kereszttyen nemzet köze.« 

Erről első látásra azt hinné az ember, hogy itt tót 

3 RMK. I. 272.

könyvről van szó. Pedig ez csalóka kifejezés, mert egy 

dunántúli evangélikus papnak (Szalaszegi) nyelvérzéke 

szerint a tót szó a Dunántúlon az ő korában kizárólag csakis 

a vend-szlovén nyelvet jelenthette. Habermann imádságainak 

fordításával foglalkozva Cosack meg is említi 

ezt a szlovén nyelvű fordítást: »Ins Slavonische übertragen, 

erschienen die Habermannschen Gebete zu Laybach 

schon 1579. in 12 0 

«. 4 

3. Ján Prúno, Katechizmus latinsko — slovensky. 

Galgóc, 1584 körül. Szintén olyan könyv, amelyet sokan 

emlegetnek, de senki sem látott. Elsőnek Tablic B. emlékezik 

meg róla, Vácon 1806-ban megjelent Poezye I. 

30. lapján. 5 

Sztripszky H. sajtó alá rendezett bibliográfiájának 

kéziratában így ír: »Erosen kételkedem egykori 

{megvoltában. Galgócon volt ugyan akkoriban nyomda, 

ámde nem kell azt gondolnunk, hogy ez olyasféle nyílt 

iparvállalat lett volna, mint a mai nyomdák, ahová bárki 

is elviheti kéziratát kinyomatásra. Ez a kis hordozható 

kézisajtó a hányatott életű, sokat üldözött Bornemisza 

Péter tulajdona volt s éppen hogy csak Bornemisza 

egymást sűrűn követő saját magyar könyveinek kinyomatására 

volt elegendő. Neki csak az egy Mantskovitíh 

Bálint volt segítségére a nyomtatásban s ez a nyomdász 

valóban itt, Galgócon is működött a semptei és 

detrekői hányódások után 1582—1584. években, amíg 

aztán Vizsolyban meg nem állapodott. Az 1584. évben 

csakugyan megjelent ebben a kis nyomdában egy evan- 

4 

C. J. Cosack: Zur Geschichte der evangelischen ascetischen 

Literatur in Deutschland. Basel & Ludwigsburg. 1871. 263. 

5 

Szólnak még a könyvről: Szeberinyi, A.: Pantheon. Korouhev 

na Sione. II. 1879. 82.; 0. Truchly: y Literatura slovenská. 

Slovesnoi* I. 1873. 68; A. Pypin, V. Spasovic, A. Kötik: Historie 

literatúr slovansk.ych. II. 1882. v Praze. 451.; A Lombardinj: 

Slovensky Plutarch. Slov. Pohl'ady. 1888. 39.; L. Rizner: BPS. 

IV. 180.; P. Bújnák: i. m. 39.; B. Varsik: Husiti a reformácia na 

Slovensku. 148.; Gulyás P.: A könyvnyomtatás Magyarországon 

című művében emlegeti a galgóci nyomdát, de a Prüno-féle kátéfordításról 

nem emlékezik meg.

gélikus katekizmus, (amelyről Szabó Károly még nem 

tudott, mert csak 1911-ben vált ismeretessé), ámde nem 

tót nyelven, hanem magyarul, t. i. Vidas Lénárdnak »Az 

kereztyeni tudománnak fő agairól való szükséges konyvetske« 

című munkája. Ez éppen úgy, mint a Bornemiszanyomdából 

kikerült valamennyi könyv a magyar nyelvű 

evangélikusok szolgálatára készült, ez a kis kézisajtó tehát 

aligha ért rá tót könyv nyomtatására. Erről a magyarnyelvű 

kátéról azonban a mai tót írók mit sem tudnak, 

mert reá nem is hivatkoznak, így alighanem Tablic volt 

az, aki esetleg ismerte, akaratlanul, vagy talán szándékosan 

Prúno gallérjához varrta, s így az evangélikus 

cmagyar kátéból evangélikus tót könyvet csinalt.« 

4. Többen említik Kyrmezer Pál elveszett könyvét 

is, a Confessio fidei-t, mely Galgócon jelent meg, 1585ben, 

6 

de, sajnos, ez sem található sehol. 

Itt kellene szólanom a XVI. század Luther-kátéiról 

is, mivel azonban e század enemű termékei példányszerűleg 

ma már ismeretlenek, a XVII. század Lutherkáté 

irodalmában fogok róluk szólni. 

6 

Említik: J. Ribay, J. Dobrovskému. 1790.; A. Patera: Jozefa 

Dobrovského korrespondence. IV. 162.; Szabó K.: RMK. ÍI. 185. 

sz.; Gulyás P.: i. m. 168., 172.

Ä xvn. SZÁZAD. 

1. FEJEZET. 

Ä XVII. század tót protestáns egyházi irodalmáról általában. 

Valamely kor. általános műveltsége és történelmi 

viszonyai visszatükröződnek irodalmi termékeiből, sőt 

meg is határozzák azokat. A XVII. század különböző 

nyelvű hazai irodalmai is őrzik a század sajátos 

műveltségének, valamint változatos történelmi mozzanatainak 

nyomait, a folytonosan megújuló török pusztításoknak, 

a Habsburg ház uralmának, s a katolikus visszahatásnak 

jeleit. E körülmények ecsetelésével a magyar 

irodalom történetének különféle feldolgozásai behatóan 

foglalkoznak, s így én célomnak és feladatomnak csupán 

azon viszonyoknak és jellegzetes megnyilvánulásoknak 

feltüntetését tekintem, melyek csak a tót irodalomra hatottak 

elhatározóan, ületőleg ennek sajátjai. A XVII. 

század tót protestáns irodalma bár még mind% jóval 

kisebb, mint a hazai magyar, vagy a hazai német protestáns 

irodalom, ekkor már van annyira fejlett, hogy 

elegendő anyagot szolgáltasson a magyarországi tót protestáns 

irodalom sajátosságainak pontosabb megismeréséhez. 

E század tót protestáns irodalmának fejlődését nagy 

mértékben mozdította elő a cseh-morva protestánsoknak 

hazánkba való tömeges tódulása. Miután helyzetük a 

fehérhegyi csata után otthon tarthatatlanná vált, a csehek 

nagy csoportokban vándoroltak ki az országból, s főként 

Lengyelországban, a morvák pedig a Felvidéken telepedtek 

le. 1 

Közülük az utraquisták lassan teljesen be- 

1 

E kérdést részletesen tárgyalja 0. Odlozilík: Bratfí na 

Slovensku. Casopis M. Moravské. 1931. 330—370.

olvadtak a tót evangélikus egyházba, a »testverek« azonban 

továbbra is megmaradtak sajátos hittani elveik és* 

liturgiájuk mellett. Ezek szépen virágzó gyülekezeteket 

alapítottak. A legnagyobbak ezek közül a puchöi, a 

szakolcai és a lednici gyülekezetek voltak. Miután azonban 

kulturális szempontból környezetüknél magasabban 

állottak, kétségtelen, hogy nem éltek közöttük hatástalanul, 

s nyilván irodalmi tevékenységet is fejtettek ki. 

A legtöbb indítást erre a tévelygő Drábiknak a Habsburg-dinasztia 

pusztulását hirdető jövendölései adták. A' 

józanabb testvér-papok felismerve e jóslatok dőreségét 

és veszélyességét, írásaikban óvták tőlük híveiket. 

Ez írások, mivel csak csekélyszámú olvasókörre számíthattak, 

kéziratban maradtak, azonban alkalmi, főként 

temetési beszédeik már nyomtatásban jelentek meg. . 

Felbecsülhetetlen szolgálatot tettek a cseh exulánsok 

a tótságnak nyomdák létesítésével. Ők alapították a 

trencséni (1632), zsolnai (1665), s a XVII. század végén 

a puchói nyomdát. 2 

E nyomdákban saját nyomdászaik 

végezték a betűszedés munkáját, 3 

s ezek az iskolázott; 

elmék hathatósan mozdították elő a cseh nyelvnek a 

2 

Figyelemreméltó, hogy a tótság nem alapított egyetlen 

egy nyomdát sem a maga erejéből. Bártfán 1578-ban Stockei 

Lénárd németjei, Besztercebányán, szintén 1578-ban, Schölts 

Kristóf, Kassán 1610-ben Fischer János, Lőcsén 1614-ben Klösz 

Jakab, Brewer Lőrinc és Schultz Dániel alapítottak nyomdát. 

Pozsonyban 1610-ben a jezsuitáké volt az első nyomda. Nincs 

tehát alapja annak, amit a legújabb bibliográfiai cikkeikben ál 

lítanak a tótok (pl. Tomala »Prispevok k dejinám knihtlaciarstva 

na Slovensku« c. értekezésében. Viera a Veda. II. 1931.), hogy 

a lőcsei, bártfai, besztercebányai, stb. nyomdákat egyszerűen 

tót nyomdáknak mondják, csak azon az alapon, hogy a mai 

Szlovenszko területén voltak. ' 

* Ügy a trencséni Wokálok, mint a zsolnai Dádanok, morva 

eredetűek voltak. \ i

Felvidéken irodalmi nyelvvé való válását.*) Láttuk 

hogy a XVI. sz. tót eredetű egyházi énekei, a Besztercebányai 

Agenda kéziratos része, s az 1581, évi bártfai tót 

Luther-káté telve vannak szlovakizmusokkal. A »testverek« 

nyomdáinak létesülése után ezek a szlovakizmusok 

szinte egy csapásra tűnnek el az irodalmi nyelvből, ami 

csak úgy történhetett meg, hogy a hazai tót író szlovakizmusokkal 

teletűzdelt kéziratos műveit a testvér betűszedők 

a cseh nyelv és helyesírás szabályai szerint 

kijavították és átírták. Később már Brewer Lőrinc lőcsei 

nyomdájából is tiszta cseh nyelven írt munkák kerültek 

ki, ami csak úgy érthető, hogy a testvérnyomdászok 

nyelvcsehesítő törekvése Brewerre is hatott, s 

ő is szükségesnek látta egy a cseh nyelvet jól ismerő betűszedő, 

vagy környékbeli ilyen nyelvtudású tót pap 

igénybevételét. 4 

így történt, hogy a XVII. század tót 

protestáns irodalmi termékeinek nyelve, egy-két erősen 

tótos nyelvű munkát kivéve, 5 

a cseh nyelv volt. Ha ehhez 

vesszük még a králici biblia és Tranovsky Citharajának 

nyelvi hatását, egészen világosan láthatjuk a cseh nyelvnek 

a felvidéki tót irodalomban való meghonosodásának 

okait. 

A cseh-alapítású három nyomda létesülésével az irodalmi 

munkásság is hamarosan megindult. Egy-két világi 

*) A mai fiatal tót nemzedék, mint sok másban, úgy az irodalomtörténetben 

is túlzásokra ragadtatja magát. A Viera a Veda 

1931. II. 32. lapján egy ilyen ifjú író T Tomala Kv, azt az állítást 

kockáztatja meg, hogy a felvidéken a XVII. században magas 

tót kultúra volt, mert itt ekkor már 19 tót nyomda működött. 

A valóság az, hogy ilyen csak hat volt: Lőcsén, Bártfán, Kassán, 

Besztercebányán, Pozsonyban és Nagyszombatban — mind német 

és magyar alapítású nyomdák; tótnak egy sem nevezhető, 

mert az első három állott ugyan a tót kultúra szolgálatában is, 

ámde ezeket sem tótok alapítottak, hanem németek. 

4 

Ján Mocko: Slovensky rukopis s konca XVI. a poőiatku 

XVII-ho stoletia. Slov. Pohl'ady. 1894. } 

5 

Pribis Dániel Katechizmusa (1634.); Cithara 1653. évi, valamint 

1696. évi kiadása; Luca A.: Arma piorum (1655.); Hrabovsky 

P.: Manuale Latino—Hungarico—Slavonicum (1657., 1668.), stb.

művet kivéve, 6 

e század tót irodalma kizárólag vallásos 

irodalomból áll. E korban előkelők és alacsony sorsúafc 

között egyaránt a vallásos eszme az uralkodó. Előkelő 

férfiak és nők nemcsak eszmecserét folytatnak a hif. 

dolgairól, de maguk is írnak vallásos tárgyú énekeket 

és imádságokat. Ez azonban könnyen érthetővé válik, ha 

azokra a háborús és ellenreformáció okozta nagy megrázkódtatásokra 

gondolunk, melyek elől csak Istenhez 

menekülhetett vigasztalásért és erőért a megrettent lélek. 

A megjelent énekes- és imádságoskönyvekben, szinte kivétel 

nélkül mindegyikben ott találjuk a török kegyetlenkedései, a 

kuruc-labanc háborúk viszontagságai, s a katholikus viszszahatás 

miatt panaszkodó sorokat. 

A XVII. század magyarországi tót protestáns irodalma,— 

mint már említettem, — jóval szegényebb, mint a 

hazai magyar vagy német protestáns irodalom. Legnagyobb 

számmal az imádságos könyvek és kalendáriumok jelentek 

meg, ezeket vásárok alkalmával árulták, s így 

könnyen hozzáférhetőek voltak az érdeklődők számára. 

A nemesek és városi polgárok igényeit ezek teljesen 

kielégítették. Magasabb irodalmi érdeklődést csak a pap* 

ság, s néhány tótul is tudó iskolázottab nemes úr árult 

•el, a nép pedig, mivel írni ós olvasni nem tudott, az 

élő iszóból táplálkozott. Nem csodálkozhatunk tehát azon, 

hogy ha a vallás ügye e korban általános érdeklődést 

keltett is, a vallásos irodalom a század sajátos általános 

műveltségi viszonyaiban rejlő okoknál fogva gazdagabb 

virágzásnak még nem indult. Figyelemre méltó azonban, 

nogy a hazai evangélikus tótok és idemenekült cseh 

testvérek nyomtatásban megjelent egyházi irodalma aránylag 

még szegénységében is összehasonlíthatatlanul gazdagabb, 

mint a magyarországi katholikus tótok nyomtatott 

irodalma. Ez a tény nagyon sajátosnak tűnik fel, ha 

meggondoljuk, hogy az ellenreformáció visszatérítő mun- 

6 

Ilyenek a kalendáriumok, Comenius pedagógiai müvei (Janua 

íinguarum, Orbis pictus), valamint Masnicius Tóbiás >Zpráva 

Pjsma Slovenskeho« c. grammatikája.

kaja, melyet a pápa, a Habsburg királyok, s a katholikus 

nemesség is hathatósan támogattak, már a XVII. század 

elején megkezdődött, s ennek folyamán mások között 

több tót evangélikus író is száműzetésbe került (Kalinka 

Joachim, Horcicka Dániel, Masnicius Tóbiás, Simonides 

János, stb.), a jezsuiták tömegével égették el a protestáns 

egyházi irodalom termékeit, újabbak megjelenését, s az 

exuláns irodalom behozatalát pedig akadályozták. 7 

Önként kínálkozik a kérdés, mi okozta, hogy a század 

tót nyelvű protestáns irodalma mindezen gátló viszonyok 

ellenére is nagyobb, mint a tót katholikusoké. Mindenekelőtt 

kétségtelenül az a körülmény, hogy a tót katholikusok, 

különösen a század első felében, főként latin nyelven 

írtak, mert a latin nyelvű nagyszombati hitbuzgalmj 

kiadványokat egész Európában is érdeklődéssel olvasták 

és vásárolták, ellenben a hazai nyelvű nyomtatványoknak 

igen kicsiny volt a vevőközönsége. Továbbá könyvkedvelő 

katholikus ember ekkor még kevés volt az országban, 

a protestánsok pedig óvakodtak attól, hogy nagyszombati 

nyomtatványt vegyenek a kezükbe. 8 

így érthető, hogy, 

amikor a tót katholikus irodalom a XVII-ik század közepén 

megindult, a- tót protestánsoknak már egész kis 

irodalmuk volt. Igaz ugyan, hogy a legrégibb, ma ismeretes 

tót nyomtatott szöveg a Pozsonyban 1625-ben 

kiadott »Rituale Strigoniense«-ben jelent meg, 9 

de a. tót 

katholikus irodalom első terméke csak 1643-ban látott 

• 

7 

Zora Lackóvá írja »Maly pobTad do evanjelickej predtolerancnej 

literatury« c. értekezésében (Cirk. Listy. 1932. 205.), 

hogy nemrégiben kiállítás volt Miaván, melyen a régi tót irodalom 

néhány ritka példánya között Arndt János műveinek 

13 régi kiadású példánya volt kiállítva, ami aránylag feltűnően 

nagy szám. Ez Z. L. szerint abban leli magyarázatát, hogy 

Arndt műveinek tartalmi szépsége és értéke a katolikusokat is 

megragadta, ezek náluk is közkézen forogtak, s így megtűrték 

használatukat az evangélikusoknál is. 

... 8 

Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete. Bpést. 1931. III. 34. 

• RMK. II. 439.

napvilágot Pozsonyban, 10 

Kopcsányi Mihály pozsonyi 

prépost »Narratio rei admirabilis ad Posonium gestae« 

című ugyanazon évben és helyen kiadott latin művének 

fordításával. 11 

A legelső eredeti tót katholikus nyomtatvány 

pedig még később, 12 

éspedig 1655-ben jelent meg 

Nagyszombatban a jezsuita Szöllősi Benedektől, »Cantus 

Catholici. Pysne katholicke. 

címen. 

Latinské, y Slovenske« 

13 

Ehhez járult, hogy a protestánsoknak több nyomdájuk 

volt éspedig Lőcsén, Zsolnán, Trencsénben, a határon 

túl pedig Cseh- és Németország nyomdái, melyek 

közül az utóbbi tele volt az ellenreformáció elől menekült 

tót exulánsokkal, akik innen gondoskodtak a Felvidéken 

elnyomás alatt élt tót protestánsok egyházi irodalmi 

szükségleteinek kielégítéséről. Krman Dániel állandó öszszeköttetésben 

állott a zittaui nyomtatványok kiadójával, 

Kleych Václavval, akinek 1717-ben, majd 1722-ben kiadott 

Ewangelicky Kancionál-jához a bevezetést is ő 

írta, s az exuláns irodalom buzgó terjesztője volt. 14 

A 

Felvidéknek az exulánsokkal való szoros kapcsolatára 

mutat Kleych 1722. évi énekeskönyvének ajánlása is, 

melyben ő Krman Dániel superintendenst, Michaelides 

Sámuel besztercebányai lelkészt és Muthmann János 

tescheni »diakonus primariust« akiknek e művet ajánlotta, 

arra kéri, hogy buzgó imádságaikkal, tanácsukkal és 

szeretetükkel továbbra is támogassák őt munkájában. 

Azonkívül az evangélikus papok theológiai kiképzést is 

mind odakint nyertek, s így az összeköttetés állandó 

és sűrű volt. 

1 0 

Említik: Jungman: Historie üt. ceské. V Praze. 1849. 

318.; J. Klempa: Cinnosf slovenskych katolíkov. Katolické Noviny. 

1887. 94.; Ugyanő: Knihtlaciaren v Trnave. Tovarisstvo. 

I. 1893. v Ruzomberku. 93.; L. Rizner: BPS. VÍ 1935. 135|. 

1 1 

RMK. II. 639. 

1 2 

Igaz ugyan, hogy a »Vocabularium hungarico-slavicolatinum« 

még 1648-ban jelent meg Nagyszombatban, de ez nem 

vallási irodalmi termék. • 

1 3 

1 4 

Anton Aug. Bánik: i. m. 233. és kk. •,, 

Zora Lackóvá: i, m. 205.

A katholikusoknak hazánkban három nyomdájuk! 

volt, éspedig Nagyszombatban, Kassán és Pozsonyban. 

A nagyszombati jezsuiták szintén élénk kapcsolatban állottak 

a brünni és prágai jezsuitákkal, amit az is bizonyít, 

hogy Nagyszombatban több csehországi jezsuita könyvet 

egyszerűen utánanyomtattak. Ők azonban minőség és 

mennyiség szempontjából sokkal kevesebbet nyertek 

á külföldtől, mint amennyit a hazai tót protestánsok kaptak 

külföldi fegyvertársaiktol, s a bevándorolt cseh-morva 

testvérektől. Végül tudomásunk van a XVII. század végéről, 

s a XVIII. század elejéről származó több olyan 

tót nyelvű katholikus könyvről, mely nyomtatásban is megjelent, 

de ma már példányszerűleg teljesen ismeretlen. 15 

A XVII. század tót protestáns irodalmában kevés 

önálló művet találunk. Nagyobbára fordítások ezek. De 

az írók e korban nem is törekedtek önállóságra, mert 

a szerzőség kérdése, a szellemi tulajdon értékelése a 

maitól eltérő megítélés alá esett. Ezek »a traditio és 

auctoritás elvének még abban a középkori értelemben 

szolgáltak, mely szerint stereotyp rimmel rímelni, hagyományos 

tárgyakat tárgyalni az írói alkotás értékét 

1 6 

emelte, az eredetiség pedig leszállította.. .« A tót evangélikus 

írók azonban e században már nem a csehektől 

kölcsönöznek, hanem a német evangélikus egyházi irodalom 

termékeit fordítgatják. A cseh protestánsok egyházi 

énekei a XVII. században is tovább élnek ugyan a tót 

evangélikus egyházakban, hiszen Pribis és Tranovsky is 

sokat vesz át belőlük, de Tranovsky eredeti énekeinek 

dogmatizmusa már határozottan az Augustana Confessio 

szellemét és igazságait tükrözi. Az evangélikusok hittudatának 

lutheri karaktere a század folyamán egyre 

jobban kidomborodik, aminek következtében a cseh testvérek 

és evangélikusok hittanának különbsége is mind- 

1 5 

J. Vlcek: K dejinám literatúry slovenskej. Slov. PohFady. 

1898.. 290. és kk. és a nagyszombati, 1710. évi »Catalogus librorum.. 

.«-ban szereplő 172 nyomtatvány, közte 18 tót nyelvik 

* 6 

Thienemann Tivadar: A XVI. és XVII. századi irodalmunk 

német eredetű művei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922. 65.

inkább kiéleződik, éspedig úgy a határokon túl, mint 

hazánkban. A szászországi Pirnában és Zittauban lakó 

evangélikus és cseh-testvér exulánsok között, főleg istentiszteleti 

és úrvacsorai kérdésekben, valóságos, viszály fejlődött 

ki. Egyebek mellett kiváltkép egy szerző, hely, 

és év megjelölése nélkül megjelent, az evangélikusokat 

hat pontban támadó írat, csak olajat öntött a tűzre, s maró 

polémiára adott okot. Az evangélikusokat képviselő Martinyus 

Sámuel »Pét a Tridceti... Düwodu« 17 

című 1635ben 

megjelent művében felindultan »csúf és gyalázatos 

írások«-nak mondja a cseh exulánsoknak az evangélikusoki 

hitelveit sértő iratait, majd közli annak a 12 műnek a 

katalógusát, melyek nem az evangélikusok kiadványai 

(37. 1.). Ezek között ott találjuk Bayle Lajos »Practice 

of Piety« című Comenius által cseh nyelvre fordított 

művét, mely a Felvidéken nálunk is közkézen forgott. 18 

Martinyus írásaira Comenius felelt a »Na Spis Proti 

Gednoté Bratrské od M. Samuele Martinia etc. sepsany... 

Ohlassenj« 19 

című 1635. évi polemikus iratában a lengyelországi 

Lesnoból, mely az exiliumban élő cseh-morva 

testvérgyülekezetek életének irányító központja volt. 

Hazánkban jobb volt a helyzet. Az itt élő cseh 

testvérek nagyobb mértékben függtek a felsőbbség jóindulatától, 

mint az evangélikusok és reformátusok, mert 

hiszen az ő hitvallásukról a törvényben szó sem volt. 

Igyekeztek tehát békében élni a többi felekezetekkel. Az 

Augustana alapján álló, a cseh-testvér felekezetekkel sem 

tanban, sem szertartásban közösséget vállalni nem akaró 

lelkészek nagyon ügyeltek is, hogy gyülekezeteikre 

a cseh-testvérek hatással ne legyenek. 20 

Amikor azután az 

elnyomás folytán úgy érezték a cseh-testvérek, hogy leg- 

1 7 

>Harmincöt... Érv.« 

1 8 

"RMK. II. 483. 

1 9 

>Martinyus M. Sámuelnek a cseh testvérek ellen irányuló 

iratára való... Felelet.* 

2 0 

J. Mocko: Prispevok k historii exulantov cesko- moravskych 

v Uhorsku. Cirk. Listy. 1892; Vojt. Sőkül: Jédnota bratrská 

na Slovensku. Slovenské citanky (2-ik kiadás). 126—142.

alább külsőleg és egyházszervezetileg valamely elismert 

felekezethez kell csatlakozniuk, akkor a reformátusokkal 

egyesültek. (Farkasdi zsinat. 1647. május 30.) Hasonló: 

történt a következő században, amikor a türelmi pátens 

megjelenése után a cseh és morva evangélikusok nagy 

többsége is a svájci konfesszióhoz csatlakozott. 21 

A legutóbbi 

időkben mutatott rá Kur Géza egy a Brüderunität 

herrnhuti levéltárában őrzött cseh-latin nyelvű kútfőről 

készített másolat alapján Meliusz Péternek a cseh-morva 

testvérekkel való eddig teljesen ismeretlen levélbeli 

érintkezésére, 22 

egy másik művében pedig Valesius Jánosnak, 

a komáromi egyházmegye református esperesének 

az üldözött cseh-testvéreknek tett önzetlen szolgálataira. 83 

így válik indokolttá, hogy a XVI. század cseh gyámkodásával 

szemben a XVII. század tót evangélikus irodalmát 

már wittenbergi orientáció jellemzi. 

A németbirodalmi protestáns építő irodalom közvetítői 

hazánkban a wittenbergi, lipcsei és jénai egyetemeken 

tanuló magyarországi diákságon kívül főként a 

hazai német városokban létesült nyomdák voltak, s ezeknek 

német tulajdonosai már üzleti szempontból is elsősorban 

német kultúrjavak terjesztésén fáradoztak. 24 

E 

közvetítő szereppel a német nyomdák nemcsak a magyar, 

hanem a tót irodalomnak is felbecsülhetetlen szolgálatot 

tettek. Nem lehetetlen, hogy a tót irodalom pietista művekben 

való szegénységét egyéb hathatós okok mellett 

az is okozta, hogy a XVII. század pietista reformtörekvéseinek 

idején az Augustana tisztaságát a pietizmustól 

féltő erdélyi és szepesi német egyházak vallásos tárgyú 

2 1 

Jan B. Capek: Ceskoslovenská literatura tolerancní. 1781— 

1861. I. 75. 

2 2 

Kur Géza: Cseh-magyar református történeti kapcsolatok. 

Komárom. 1937. 81—90. 

2 3 

Kur G.: A komáromi református egyházmegye. I. Ko 

márom. 1937. - 

aus 

2 4 

Pukánszky Béla: Nachdrucke deutscher Erbauungsschrifte» 

ungarländischen Offieinen des 17. Jahrhunderts. Sonderabzwg 

aus dem Gutenberg-Jahrbuch. 1931, 244.

nyomtatványok kinyomatását és terjesztését csak az egyházi 

felsőbbség jóváhagyásával engedélyezték. 25 

Egyébiránt a» hazai tót protestáns irodalmat a maga 

egészében a magyar állameszméhez való ragaszkodás 

jellemzi. Az irodalom csak nyelve szerint tót, ideológiailag 

teljesen magyar. Nemzetiségi mozgalmat, faji 

gyűlöletet e kor még nem ismer. Ismeretlen fogalmak, 

ezek hazánkban egészen a XIX. századig. Benső kulturális 

kapcsolatok létesülnek a dunántúli magyarság és 

a. felvidéki tótság között. Rezik az ő Gymnasiologiájában 

(kézírat) az összes evangélikus városi, nemesi, egyházközségi 

iskolák történetét tárgyalja a tanárok és papok; 

irodalmi működésének eléggé megbízható bibliográfiájával; 

s ebben számtalan olyan papi nevet említ, melyeknek 

viselői a Felvidékről mentek át Dunántúlra a 

magyar nyelv elsajátítása céljából vagy odaházasodtak, 

Erről tanúskodik az 1706. jún. 27-én Mihályfán tartottesperességi 

gyűlés is, melynek keretében Aachs Mihályt 

választották meg esperesnek. Az erről szóló bizonyítványt 

tót nevű egyének is aláírták. 26 

Kőszegen Hodik M. a 

város főbírája, Fábri Gergely a rektor, Ladiver Illés 

2 5 

Pukánszky B.: A magyarországi német 

nete. Budapest. 1926. 237. 

irodalom törte 

• M 

Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Sopron. 1910. 

270—271.; Sztripszky Hiador dr.: Kőszegi könyvnyomtató a 17. 

századból. Vasi szemle könyvei. 92. sz. 

Az említett bizonyítványban a következő neveket találjuk: 

Jesszenszki Pál hőgyesi, Záborszki János kenyéri, Holeczius Ádám 

minister tristinfalvaensis, Kalinka Márton kapolcsi, Zatureczki 

István rector sédeniensis, Pacsicza Adrás alsószelestei, Rotharides, 

Sámuel dörgicsei, Brodnyianszki Mihály nemesládi, Szecskó Balázs, 

meszlényi, Osztyánszki Ferenc kótaji, Bánovszki István simonyi 

lelkész, stb. 

A dunántúli evangélikus egyházkerület legkiválóbb történetírója 

Hrabovszky György várpalotai lelkész (Veszprém m.) is ilyen 

a Felvidékről odaszármazott és elmagyarosodott evangélikus: tót 

eihbér volt. Mintegy 30 folio kötetre menő anyaggyüjteménye 

nélkül (Sopron. Evang. lyceum könyvtára.) a dunántúli evangélikus 

egyházkerület története vajmi hiányos volna. 

Itt kell megörökítenem egy derék tót ifjúnak emlékét, aki

pedig a gyülekezet papja. Itt említjük meg, hogy Pázmány 

Péter Hodik János tót evangélikus lelkésszel hoszszas 

polémiát folytatott. 27 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a török uralom nyomása 

következtében az Alföldről és a Dunántúlról a XVI. 

században ezrével menekültek a Felvidékre magyar földesurak 

és iparosok, aminek következtében a Felvidék magyarsága 

rendkívül megszaporodott. Ezzel a Felvidék 

sokkal magyarosabb jelleget kapott annál, mint amilyen 

volt pl. az 1850-es években. így érthető az, hogy a 

tótok intelligenciája, amennyiben nem ment le az Alföldre, 

már ott helyben is megtanulhatott magyarul. 

A XVI. századbeli Felvidék magyarérzelmű voltát 

nagyon jól illusztrálják egyéb körülmények is. Batizi 

András a »Kereztyeni tvdomanrvl való roevid koenyveczke« 

(Krakkó 1550.) bevezetésében meghatóan mondja, 

hogy őt Wittenbergában való időzósekor felkereste »az 

bartfai Kristóf magyarországhi iambor koenyvaros« ésarra 

kérte, hogy »ha valamit magyarul irt volna, kibocsátaná, 

mert mostan az nyomorott Magyarországban 

nagy sok keresztyen atyafiak kívánnának magyar nyelven 

írattatnia. S ezt éppen bártfai ember mondja! A felvidéki 

tót nemesek az egyház és a haza szabadságáért 

vívott harcokban is lelkesen vesznek részt. Tömörülnek 

Bocskay, Eákóczi György, Thököly és II. Rákóczy Fé 

már theológus korában 1708-ban nagy könyvgyűjtő volt. A 

hallei Bibliotheca Hungarica könyvei között mintegy 50 köteten 

találjuk tulajdonosának nevét így írva: >Matthias Motuz de 

Alsó-Rásztok«. Nagyon jellemző, hogy ez a tót evangélikus 

theológus csupa magyar könyvet gyűjtött, éspedig köztük sok 

unikumot, amelyek csak úgy menekültek meg a pusztulástól, 

hogy Motuz ezeket Magyarországról Haliéba vitte ki. 

(Ugyanilyen hungarista tótnak nevezhető »az Epperiesi Magyar 

Ecclesiának lelki Paztora« Mihályko János, aki a magyar irodalmat 

1603—1642 közötti években négy magyar könyvvel ajándékozta 

meg. (Szabó Károly ezek közül csak hármat ismer.) 

Nevét szintén magyar helyesírással írja. 

* 7 

V. ö. RMK. II. 472., 473.

enc zászlaja alá, 28 

II. Rákóczy szabadságharcában megszületnek 

a tót kuruc népdalok, 29 

s 1707. március 8-án 

Krman Dániel püspök esketi fel Rákóczy hadseregénekl 

újoncait és avatja fel zászlóit tót beszéddel. 30 

Krman után 

a német pap tartja meg beszédjéjt, s a fejedelem nevében 

magyar nyelven mondott rövid ima zárja be az ünnepséget. 

Mossótzy Institoris Mihály pozsonyi evangélikus 

lelkész 1783-ban »édes, magyar hazánkrók beszél és 

egyúttal a nyilvánosság előtt, elsőnek az irodalomban, tót 

anyanyelvűnek nevezi magát. 31 

Jellemző a korra, hogy 

magánbeszélgetésben és levelezésekben használták a Felvidéken 

dívó mindhárom nyelvet, a magyart, németet és 

a tótot. Ennek egyik bizonysága Thurzó Évának atyjához, 

Thurzó Szaniszlóhoz 1621-ben intézett levele, melyet 

ő németül kezdett, magyarul folytatott és tótul fejezett 

be. 32 

Rákóczy Erzsébet a zágrábi püspöknek 1706. július 

22-iki kelettel tótnyelvű levelet ír, »III. et rev. d. Martine 

Brajkovich, episc. Zgr.« címzéssel, de a levélben bevallja^ 

hogy azért írt tótul, mivel sem latinul, sem németül 

nem tud. 33 

Hogy magyar evangélikus nemesi családaink jól bírták a 

tót nyelvet, azt az is bizonyítja, hogy Lányi Illés Czobor 

Erzsébet grófnőt tót nyelvű énekkel, Pribis Dániel pedig 

Károly Katalint tót verses imádsággal vigasztalja. Ma- 

2 8 

Dr. Pechány Adolf: A magyarországi tótok. Nemzetiségi 

ismertető könyvtár. III. Bpest. 1913. 213. 

2 9 

Ernyei József: Tót nyelvű krónikás énekek és kuruc dalok. 

Különlenyomat az Ethnográfia 

1923. 

XXXIII. évfolyamából. Budapest, 

8 0 

Danyel Krman: Actus inaugurationis vexillorum. ZiLina. 

1707. RMK. II. 2311. ' ( 

3 1 

Kreutzberg—Pongrátz: Premysslowánj ... Pozsony. 1783.; a£ 

előszó 7-ik számozatlan levelén. 

8 2 

Dr. Pechány: i. m. 4L, 42. Az idézett levél eredetije, P. 

szerint, a M. Kir. Országos Levéltár kiállításában 66 sz. alatt 

található. 

3 3 

Jozef Maliak: Knahyiia Alzbeta Rákóczy. Dennica. VI. évf. 

852 és kk. Az értekezés szerint e levelet a zágrábi érseki levéltár 

őrzi.

dach Gáspár néhány éneket »cse nyelvbők fordít le, 84 

S 

magyar egyházi énekköltők énekeiket gyakorta tót dallamra 

énekeltetik és viszont. 35 

A tót könyvek dedikációj 

és előszavai is csaknem kivétel nélkül előkelő magyar 

evangélikus nemes urak vagy úrnők neveit őrzik, kik 

a tót irodalom bőkezű mecénásai voltak. Egyik másik tót 

könyv magyar fordításban is megjelent. Ilyen pl. TserlcS 

Mihály 1620-ban Kassán nyomatott fordítása: »Harom 

Praedicatiok. Az Idvözült Elias Lani... praedicatioi közziil« 

36 

és Stephanides György Magyar Catechismusa, mely 

1669-ben Pozsonyban jelent meg. 

Sőt nemcsak tótból magyarra fordító írót találunk 

a régiek között, hanem olyan tót származású író is akad, 

aki németből fordított könyvekkel gazdagította a magyar 

irodalmat. Ilyen volt a lőcsei gyógyszerész is, aki nemcsak 

Dirva alakú nevét írja le magyaros helyesírással 

Gyirva Vencelnek, hanem még a lefordított, könyv 

szerzőjének, Haase Konrádnak nevét is Nyúl Konrádként 

tette ki a címlapra 1649-ben Lőcsén megjelent 

könyvében. Toldy Ferenc egynek veszi őt azzal a Tesseni 

Vencellel, aki Magyellona históriáját németből fordította 

és Lőcsén 1676-ban kinyomatta. Én ezt nem 

merem olyan határozottan állítani, mint Toldy, minthogy 

a két könyv megjelenési ideje között 27 évnyi 

3 

* Lásd bővebben »A Tranovsky előtti egyházi énekköltészet* 

e. fejezetben. 

! 

3 5 

Lásd Petrőczy Kata Szidónia egyházi énekeit. (Harsányi 

István és Gulyás József: Petrőczy Kata Szidónia versei. Irodalomtörténeti 

Közlemények. 1915. 445. és kk.) Mocko J. az öttingeni 

hercegi könyvtárban talált egy magyar énekeskönyvet, melynek 

egyik éneke fölött ez a hivatkozás áll: » Énekeltetik az: Nuz Bohu 

dékujme nótájára.« Mocko nagy sietségében a könyvnek — sajnos 

— sem címét, sem nyomtatási évét nem jegyezte fel, s így ez 

máig is ismeretlen. Pribis Dániel említett énekeskönyvében viszont 

az ^Irgalmasságnak Istene« kezdetű magyar ének dallamára 

énekelteti a »Stvoriteli na vysosti« (Tr. 614.) kezdetű éneket. A 

Citharában van — mint tudjuk — egy magyarból fordított ének 

is (Tr. 913.). ' 

3 6 

Lásd az »Egyhazi beszedirodalom« c. fejezetet.

különbség van. Csak annyi bizonyos, hogy a magyar 

Gyirva alak fonetikusan, azaz a kiejtés szerint van 

írva, noha a tót nyelv helyesírása szerint ennek Dirva 

a helyes alakja. Ez arra vall, hogy a lőcsei gyógyszerész 

már 1649-ben teljesen elmagyarosodott volt. Nevét 

és foglalkozását az 1660. évi lőcsei házlajstromban ismegtaláljuk 

»Wentzel Dirwa Apothecker« alakban. 36 

* 

Itt említjük meg továbbá, hogy a hallei pietizmus, amely 

az elcsontosodott dogmatizmus vallásos intellektualizmusával 

szemben a XVII. század végén reakcióként lép fel, s a 

gyakorlati kegyesség ápolását szorgalmazza, a XVII. sz. tót 

irodalmára csaknem teljesen hatás nélkül maradt. Az általam 

felölelt korszak hazai tót irodalmában egyetlenegy jellegzetesen 

pietista szellemű nyomtatott mű sincsen, s 

így a hallei mozgalom hatása csa|k egy-két németből 

fordított imádságra, vagy egyházi énekre korlátozódik. 

Megértjük ezt, ha arra gondolunk, hogy a pietizmus és 

orthodoxia felvidéki harcában az orthodox irányú papság 

élén a nagy tekintélyű Krman Dániel püspök állott, aki meghívó 

körlevelében az 1707. évi rózsahegyi zsinat legfőbb céljául 

éppenséggel a hallei tévtanok elfojtását hangsúlyozza. 37 

A zsinat külön cikkelyben el is ítélte a pietizmust, s ke? 

anény határozatokat hozott ellene. 38 

Ezeknek azonban 

később, Rákóczi dicsőségének hanyatlásával érvényt szerezni 

nem lehetett, s így a XVIII. század els-ő évtizedeiben 

megindul a tót pietista irodalom is. Egyéb vallási 

mozgalmaknak a tót irodalomra való hatásával az egyes 

nyomtatványokkal kapcsolatban külön foglalkozunk. 

3 

«* Hain Gáspár krónikája. Lőcse 1910. 351. 

8 7 

Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története. Bp.1889. 

3 8 

Szent 

zadok. 1935. 

Iványi Béla: A pietizmus Magyarországon. Szá^

2. FEJEZET. 

Ä XVII. század tót evangélikus egyházi énekköltészete. 

l. A Tranovsky előtti egylidzi énekköltészet. 

A tót irodalomtörténeti értekezések a XVII. század 

Tranovsky előtti protestáns egyházi énekköltészetét a 

XVI. század egyházi énekköltészetével egy csoportban 

tárgyalják és méltatják. (Mocko, Krcméry, D'urovic.) A 

XVI. század egyházi énekköltészete ugyanis két jellemző 

vonásában egyezik a XVII. század költészetével. 

E két jellemző vonás: a lírai műfaj használatai, s az istenhitben 

megnyugvássá csendesedő keserű panasz hangja 

az egyház és haza szomorú állapota miatt. E kesergő 

líra hangján szólal meg Silván János ép úgy, mint később 

Lányi, azzal a különbséggel, hogy Lányi mesteribben és 

sok helyütt Tranovskyt is fölülmúló magas művészi 

fokon. Az egyházi énekköltészetben nem a századforduló 

jelent tehát új korszakot, hanem a Tranovsky előtti egyházi 

énekköltészet líraiságával szemben Tranovsky dogmatizmusa. 

A XVII. század első egyházi énekköltője Lányi Illés. 1 

Énekeit Pribis említett énekeskönyve őrizte meg. Ezek: 

1 

Született Tótprónán 1570-ben. 1594-ben mosóczi lelkész, 

1602-ben pedig túróci esperes. Thurzó György 1608-ban Bitsére 

hívja lelkésznek. Itt előbb esperessé, majd az 1610. évi zsolnai 

zsinaton Trencsén, Árva, és Liptó megye püspökévé választják. 

E tisztségben működik 1618-ban bekövetkezett haláláig.

1. Auveh béda mné hf ísníci... (Óh jaj nekem nyomorultnak 

... Tr. 428.) 

2. Ac mne Pán Bűh ráci trestati... (Ámbár az Ur* 

isten megbüntet... Tr. 550.) 

3. Bud', Boze műj, sám soudee... (Te légy bírám, 

Istenem... Tr. 555.) 

4. Takliz já pfedoe v úzkosti... (Meddig kell még 

ily nyomorban... Tr. 595.) 

5. Dobrotivy Stvof iteli... (Jó Isten, ki teremtettél... 

Tr. 814.) 

6. Ac jest mé srdce smutné... (Szivemben bár kesergek 

... Tr. 853.) 

7. Nu jiz my télo schovejme... (Temessük el már 

-a testet... Tr. 941.) 

8. Ted' vidís rozkos svéta... (Nézd a világ gyönyörét... 

Tr. 966.) 

9. Jezu pfispej k spomození... (Jézus, te légy segítségem 

... Tr. 568.) 

A Lányinak tulajdonított tizedik éneket, a »Hospodine 

ochrance nás« címűt csak a Citharában találjuk meg 

{Szent Isten, mi erősségünk... Tr. 815.) 

Lányi individuális költő. Egyedül áll Isten előtt, 

s egyéni fájdalmára keres nála vigaszt. 2 

Mély líra jellemzi 

költészetét. Nem bocsátkozik terjengős didaktikus 

fejtegetésekbe, nem okoskodik, csak érez, panaszkodik 

4s kesereg, fájdalmát azonban választékos nyelven fejezi 

ki, s megkapó képekkel illusztrálja. Ő a tót irodalom első 

költője, aki értett a nyelv kincseinek kibányászásához. 

»Amikor lelkesedése szárnyra kel, Lányi nyelvezete 

csupa kép és hasonlatai olyanok, mintha ma merítené, 

Tiem az irodalmi nyelvből, hanem az élő tót nyelv legtisztább 

és féltve őrzött forrásábók. 3 

Illusztrációként idézem 

a következő sorait: 

2 

3 

Lásd az idézett első négy énekének kezdősorait. 

Skultéty J.: Cithara Sanctorum, Slov. Pohl'ady. 1896.314.

Ját jsem jako poustník w hofe 

Já jsem jako jelen w dole, 

Béhající po údolí, _ 7 

Hledající ziufé wody, Í 

Boze, Boze műj. 

* 

Mint remete az erdőben, 

Mint a szarvas lent a völgyben: 

Én\ is, a te szomjas híved, 

Keresem az élő vizet, 

Isten, Istenem. (Tr. 568. é. 8. v.)f 

Más helyütt így ír: 

Ját jsem jako w trní rüze, 

Bodá, mne, kdo jen műze; 

* 

Sok a tövis körülöttem, 

Mert rózsának születtem: (Tr. 428. é. 2. v.)f 

Egy harmadik énekében ilyen sorokat olvashatunk.1 

Wyjew se, ó Boze, w bezboznych soudu 

Jako wir w proudu. 

Ítéleted legyen Igéd szavában 

örvény az árban! (Tr. 555. é. 2. v.)í 

Járatos lehetett Lányi a tót népdal-költészetben is^ 

Erre mutat, hogy egyik-másik költeményében tisztán 

Cseng a tót népdal hangja: ; 

•' .'. ő nesstastná hodina, 

Zarmoucená nowina! : 

Zarmoutilas prátely, 

I premilé sousedy.

ó nesstastny zármutku! > 

Proc jsi pfikrocil k smutkut 

Hle prátelstwo mé place, 

Zármutkem srdce skáce. 

* 

O keserves változás 

0 áiralmas távozás: 

JÓbarátot búsító 

Mindent gyászba borító! 

Mért jött e nap gyászunkra, 

Szorongattatásunkra ? 

Kedveseim siratnak, 

Szívben összeroskadnak. 

Opussténá, zpustossená, 

Od nepfátel napadená; 

Politujz sám toho, Boze, 

Neb nám jiny nespoműze. 

* 

(Tr. 966. é. 3. és 5.v.} 

Mert lesújtott, elnyomatott, 

Mindenkitől elhagyatott; 

Szánd meg, Isten, balsorsunkat, 

Tőled várjuk oltalmunkat. (Tr. 815. é. 5. v.)| 

Majdnem minden énekében ott találjuk a különös 

hangsúlyt viselő refrént. Énekei tömörek és biblikusak, 

s így istentiszteleti használatra is alkalmasak voltak. 

A legtöbb ének történelmi háttere nyilvánvaló. Ilyett 

pl. az »0h jaj nekem nyomorultnak« kezdetű ének. Ennek 

az éneknek Pribis kis énekeskönyvében található eredeti 

felirata és szövege az idők folyamán változásokon ment 

keresztül. Az újabb Cithara kiadásokban is megtalálható 

felírat: »A szent egyház kesergese« csonka. Az eredeti 

felírat hozzáteszi: »A Tirannusok kegyetlensége miatt«.

Tirannusokon pedig az eredeti szöveg még a törököt ós 

a pápát érti (1. v.) 4 

A pápa által hazánkba a török ellen segítségül 

küldött Belgiojoso Jakab katonáinak felvidéki zsarolásai 

miatt így kesereg Lányi: 

l k obrané mé poslaní 

Loupi mne s kazdé strany. 

* • < • 

Védelemnek örve alatt 

Mindenből kifosztanak. (Tr. 428. é. 2. v.) 

Az 1604. évi kassai templomelvétel, az evangélikus 

istentiszteletek eltiltása, s a papoknak a városból való 

kiűzetése miatt a meggyötört lelkű Lányi már-már az 

1572. évi Szent Bertalan éjszaka megismétlődésének rémétől 

retteg: 

Zhub neprítele, 

Dej Spasitele, 

A zbaw mne krwawého koupele. 

* 

Jézusom küldjed, hogy vele küzdjek 

8 a vérfürdőtől megmeneküljek.. 6 

(Tr. 428. ó. 3. v,% 

Bocskay háborúinak idejére vonatkoznak a »Jó Isten, 

ki teremtették, »Szent Isten, mi erősségünk« 6 

és a »Jézus, 

te légy segitsegem« 7 

kezdetű rokon tartalmú énekek. Lányinak 

egy a Bocskay-fóle harcok idején írt verses imád- 

* A szöveget először Horcicka Dániel változtatta meg 1 

a 

Cithara 1684. évi kiadásában. A Cithara 1736. évi kiadója újabb 

módosítást végzett a szövegen, mely ebben a formában maradt 

mind a mai napig. 

6 

Ezt az éneket először a Cithara 1653. évi ismeretelen 

kiadója vette fel Tranovsky énekei közé.

4sága is ismeretes, mely Hrabovsky Péter 1668. évi bártfai 

kiadású Manuale Latino-Hungarico-Slavonicum-jának fedőlapján 

található »Eliae Lanii tempore belli Bocskaiani« 

címen. E verses imádságot Krman is felvette 1734. évi 

Agendájába, sőt Jakobaei Duchownj Modliteb Pokladjában 

is ott találjuk. 

Lányi utolsó és legszebb énekét, a »Meddig kell még 

ily nyomorban« kezdetűt Czobor Erzsébet vigasztalására 

írta, 8 

aki férjének, Thurzó Györgynek és fiának, Imrének 

elvesztésén kesergett, s fájdalmát csak növelte, hogy fia 

özvegyének, báró Nyári Krisztinának a katholikus párt 

fejével, gróf Eszterházy Miklós nádorral kötött házassága 

folytán fiának két kis árváját is Eszterházy kezébe 

kellett kiadnia. Megkapó szemléletességgel fejezi ki Lányi 

Czobor Erzsébet elhagyatottságát: 

Jé jsem jako ten na stresse 

Wrabec osamély, 

TJtéchy zbaweny 

A jako bez toivarysse 

Pelikán spanily, 

Wékem ostafely: 

6 

Ez az ének kéziratban rejtőzött egészen 1684-ig. Ekkor 

vette fel Horcicka a Cithara ez évi kiadásába, de a szerző nevének 

megjelölése nélkül. Krman püspök Lányinak tulajdonította. 

A Kleych Wáclaw által 1717-ben, majd 1722-ben kiadott Ev. 

Kancyonál-ban Krman ezt írta az ének fölé: »Eliae Lanii, Superint«. 

1734-től kezdve már a Cithara kiadások is Lányi nevével 

jelentetik meg ezt az éneket. Az ének 5-ik és 6-ik versének az 

Ugyancsak Lányitól származó »Oh jaj nekem nyomorultnak « 

kezdetű ének 1-ső versével való összehasonlítása 

ségét szinte teljesen kétségtelenné teszi. 

Lányi szerző 

7 

Pribis énekeskönyvében is ott találjuk név nélkül. A Cithara 

kiadások sem tűntetik fel a szerző nevét. Az ének verstani 

sajátságai, képei és népdalszerű csengése 

zőségére mutatnak. 

azonban Lányi szer 

8 

Kleych említett 1717. évi zittaui énekeskönyvében ez ének 

fölött a »Czobor Erzsébet éneke« megjelölést találjuk, ami azt jelenti, 

hogy Lányi az ő vigasztalására írta.

Prátelé zdaleka stojí, 

A nenáwistníci 

Zlostí horící plesají. 

* 

Mint verebet, mely magában 

Árvasága felett 

Egyre csak kesereg; 

Vagy pelikánt a pusztában, 

Ha párja elveszett 

8 magára vénhedett: 

Barátaim mind elhagytak 

Elleneim pedig 

Mind gyűlölnek, mind vigadnak. 

(Tr. 595. ó. 2. v.>; 

Lányi énekeit, kivéve az »0h jaj nekem nyomorultnak« 

és a »Szent Isten, mi erősségünk« kezdetűeket maga 

Tranovsky is érdemesnek találta a Citharába való felvételre. 

Az előbbit a Cithara 1653. évi ismeretlen kiadója, 

az utóbbit pedig, mint tudjuk, Horcicka Dániel vette fel 

először Tranovsky énekei közé. Lányi három énekét 

Szöllősi Benedek 9 

jezsuita a Cantus Catholici 1655. évi 

kiadásába is átvette. 10 

Ezek: »Szivemben bár kesergek«, 

»Ámbár az Úristen megbüntet« és »Te légy bírám Istenem«. 

Lányi kortársának, Krispin Mihálynak 11 

egyetlenegy ismeretes 

énekét a »Krisztusom, én üdvössegem« (Tr. 872.) 

kezdetűt Pribis énekeskönyve őrizte meg a számunkra. 

Az ének a szerző nevének akrostichonját rejti. Mint 

értékesebb éneket, Tranovsky is átvette Citharájába. Valószínűleg 

több éneket is írt, ezek azonban ismeretlenek 

maradtak. 

9 

A Cantus Catholici szerzőségét Dr. Sztripszky H. állapította 

meg. írod. tört. Közi. 1936. 199. i 

1 0 

Dr. D'urovic: Prispevky k dejinám Tranoscia. 

1936. 84. 

Cirk. Listy< 

1 1 

1599 körül zsolnai, majd bitsei rektor. Klanicza i. m, 

Krispint, mint »celebrem scholae Bittschensis rectorem« említi.

Hasonlót mondhatunk Cérnák (Czernák) Pálról 1 

* is, 

akinek »Ember halld meg sorsödat« (Tr. 590.) kezdetű 

énekét a Cithara 1653. évi kiadója vette fel Tranovsky 

énekei közé valamelyik ismeretlen kéziratos énekgyüjteményből. 

Az újabb Cithara-kiadások a szerző nevének 

akrostichonját torzultan közlik. Az ének felirata: »Vallásos 

ének, mely arról szól, hogy mivel kell a keresztyénnek 

magát a keresztviselés idején vigasztalnia.« 

Erre a kérdésre felel Cérnák didaktikus, minden szakaszában 

egy-egy szentírási helyre utaló terjedelmes 

énekében. ! 

A Tranovsky előtti egyházi énekköltészetnek a Besztercei 

Agenda mellett másik jelentős forrása Pribis Dánielnek 

13 

a maga 1634. évi lőcsei kiadású Luther-káté 

fordításához csatolt énekgyüjteménye. 14 

A könyvecske 

IV. része: »Az Úristen dicsőítésének módjáról, amelyben 

lelki énekek foglaltatnak«. E résznek külön bevezetése 

van, melyben Pribis egyebek mellett a következőkeli 

mondja: »Mivel vigasztalta magát ama kiváló férfiú, D. 

L(uther) Márton a maga üldöztetéseiben és kísértései 

között? Nem imádságokkal és lelki énekekkel-e?... És 

ő ezt erős hangon szokta cselekedni. Mert amint a levegő 

madarai is hamarabb riasztatnak el a kártevéstől nagy 

hanggal, úgy az égi madarak, az ördögök is kénytelenek 

meghátrálni a hangosan énekelt lelki énekek előtt... 

Kétségtelenül tudja ezt az egyház is, azért mielőtt átadna 

magát az Isten Igéje hallgatásának, előrebocsájtja 

a vallásos énekeket, hogy azután az ördög akadékoskodása 

nélkül a lelkeknek annál nagyobb hasznával hallgathassa 

az Isten Igéjét... Azért hasznosnak találtam, 

hogy Lutherus eme kátéjához csatoltassanak és kinyo- 

1 2 

Életéről semmit sem tudunk. Mocko szerint (História, 

106.).) valószínűleg Tranovsky előtt élt. 

1 3 

1611-től Pribilinán, 1624-től pedig Görgőn (Szepes m.) 

lelkész, majd esperes. 

u 

A könyv pontos címét és ajánlását lásd a Luther-kátékról 

szóló fejezetben. A M. Nemzeti Múzeumban levő példány (RMK. 

II. 490.), — mint látni fogjuk, — unicum. ;

mattassanak némely szükségesebb és kedvesebb kótával 

ellátott énekek, melyeket én és más szerzők német nyelvből 

a mi tót nyelvünkre fordítottunk, hogy a kegyes 

emberek Isten angyalaival és a szentegyházzal egyetemben 

Isten jóságát dicsőíteni, s őt igazán tisztelni 

tudják, amint azt Szent Pál kívánja, (Efezusö.), ...mert 

amint a világi 15 

daloknak hatása az emberi szíveket 

bujaságra tüzeli, úgy vélem, hogy a vallásos énekek 1 

a hív keresztyének lelkét üdíteni és éltetni fogjak.« 

A kéziratos énekeskönyvek nehézkes használatára 

utalnak a bevezetés következő sorai: »Ezen felül sok, 

amikor leíratik gyakran hamisan íratik le, vagy egyesek 

által különféleképen mesterkélten formáltatik át. Némelyek 

csak egyes lapokon találhatók, melyek nagyon 

könnyen elkallódhatnak. De leginkább az ifjúság kedvéért, 

16 

hogy mikor a templomban énekeltetnek, a kátéban 

szemük előtt lehessenek és általuk megőriztessenek 

Amelyek tőlem valók, azokat V.D.P.-vel jelöltem meg, 

mint az imádságokat is. Hiszem, hogy ezen művem senkit 

sem fog megbantani.« 

E kis énekesköiryv 113 éneket foglal magában. 

Ezek közül egyet Cengler András, nyolcat Lányi Illés, 

hetet maga Pribis írt; 39 ének, mint már megállapítottuk, 

tót írók eredeti műve és fordítása, a többi pedig 

a cseh protestánsok énekeskönyveiből került be Pribis 

énekeskönyvébe. Az énekek csoportosítása a következő: 

reggeli, esti, evés előtti és utáni, prédikáció előtti és 

utáni, temetési, kereszthordozáskor, a halál óráján mondandó, 

úrvacsora vétel előtti és utáni énekek. Találunk 

az énekek között a niceai és athanasiusi hitvallásra írt 

egy-egy éneket. Az utóbbi 4 oldalra terjed. A temetési 

énekek között fellelhető Notker (Balbulus, sz. 850 körül) 

»Media vita in morte sumus« kezdetű antifona de mortejának 

fordítása (Tr. 647.), mely Venantius Fortunatus 

1 5 

A szövegben »nepoctivy« szó áll, ami a magyar »tisztessegtelen« 

szóval azonos jelentésű. 

1 6 

T. i. gyűjtetnek össze az énekek. »,

poitieri püspök (sz. 530 körül) »Salve festa dies« kezdetű 

énekének fordításával együtt a cseh énekeskönyvekből 

ierült át Pribis énekgyüjteményébe. 17 

Figyelemre méltó 

az ártatlanul börtönbe vetett ember éneke, főként pedig 

a »cseh földről kíűzöttek kesergese« címet viselő 15 

versből álló ének, melyben a cseh föld, cseh haza és 

cseh nyelv gyakorta emlegetett fogalmak, s melyben 

a cseh protestánsok ellenségeit »olasz nemzetsegnek« nevezi 

a szerző. ' 

Pribis silány értékű 7 éneke közül Tranovsky egyet 

sem vett át a maga énekeskönyvébe, mert Müller M. 

»Hier lieg ich armes Würmelein« és Luther »Ein feste 

Burg« kezdetű énekeit Pribisnél sokkal tökéletesebben] 

maga is lefordította. 18 

A Cithara 1653. évi ismeretlen 

kiadója az énekeskönyv Appendixébe 51 új éneket vett 

fel, éspedig kettő kivételével mind Pribis énekeskönyvéből. 

Ezek között ott van Pribis 1 

7 éneke is. Mivel azonban 

Pribis énekeskönyvének használható és értékesebb énekeinek 

átültetéséről már az előbbi kiadók gondoskodtak, 

s mivel az 1653-iki kiadás teljesen érthetetlenül oly énekfordításokat 

is átvett Pribistől, melyeknél sokkal tökéletesebbeket 

már addig is tartalmazott a Cithara, ez 

a kiadás a Cithara értékét nem növelte. A későbbi kiadásokból 

ki is hullottak az értéktelenebb énekek, s az 

újabb kiadások már magától Pribistől is csak 3 éneket 

őriznek: »Dicsoseg, tisztesség Istennek« (Tr. 344.), »O 

ón szegény, gyarló féreg« (Tr. 901.), »Halljatok meg 

keresztyenek« (Tr. 942.). 

Irodalmi szempontból különös figyelmet érdemel 

sztregovai Madách Gáspár (1590—1647) nógrádi alispánnak 

egy évszám nélkül fennmaradt levélfogalmazata, 

1 7 

Ez utóbbi éneknek 1736-tól kezdődőleg csak első szakasza 

van meg a Citharában (224. sz.). A Cithara 1736. évi kiadója 

ugyanis az ének avult dogmatikai álláspontról tanúskodó négy 

szakaszát törölte, s csak az elsőt vette fel a Citharába. 

1 8 

Müller énekének Pribistől származó fordítását a Citha 

rában 901., a Tranovsky-féle fordítást pedig 965 sz. alatt ta* 

1 áljuk meg.

melynek végén így ír egy ismeretlen barátjának: »Hogy 

penig kgd én felőlem is oly ítéletben ne legyen, hogy 

csak henyélésben töltsem időmet, im egynehány énekecskét, 

kiket megfordítottam cse nyelvből, küldtem kegyelmednek«. 

19 

Ezek az énekek azonban, hacsak nem azonosak 

az Akadémia könyvtárában levő kódex énekeivel, 

amelyekről alább lesz szó, elvesztek. Báró Radvánszky 

Béla azonban felfedezte Madách Gáspár egynéhány más 

versét. »Sztregovai Madách Gáspár versek című értekezésében 

20 

írja: »Évekkel ezelőtt sajókazai levéltáramhoz 

tartozó mindenféle írások között egy összekötött 

csomagra találtam, melyben nagy meglepetésemre Rimay 

János verseit, szerelmes énekeit és más munkáit fedeztem 

fel, mellé voltak téve Madách Gáspár itt közölt 

énekeinek eredeti kéziratai...« A Madách által cseh 

nyelvből fordított, közölt énekek harmadik csoportja 

négy szent ének »Igen szép enekek« gyűjtő cím alatt. A 

versfők minden énekben Czobor Anna nevének akrostichonját 

rejtik, 21 

a negyedik ének első kilenc sorának 

kezdőbetűiből pedig így alakul a név: Czobor Anna maga. 

A költemények végén olvashatjuk: »Forditottam 26. Junii 

Anno 1636. M. G.« A fordítások cseh eredetijét ma 

még nem ismerjük, * 

A fentiek alapján többen Czobor Annát tartják az 

említett négy tót ének szerzőjének. (Mocko, Caplovic) 

Ez azonban a puszta akrostichonnal nem bizonyítható, 

mert gyakorta előfordult, hogy egyes szerzők mecénásaik, 

vagy más kiváló férfiak és nők iránt érzett tiszteletüket 

és hálájukat nevüknek akrostichonjávai írt énekekkel 

fejezték ki. A negyedik ének kezdőbetűiben rejtőző 

»maga« szó pedig Mocko szerint is 22 

inkább Madách 

1 9 

Madách levéltár. I. es. — Ipolyi A.: Rimay J. államiratai 

és levelezése. 358., 59. 

2 0 

írod. tört. Közi. 1901. 131. 

2 1 

Czobor Anna Thurzó Szaniszló, majd pedig Tarnovszky 

Szaniszló 

III. 207. 

felesége. V. ö. Nagy Iván: Magyarország családai. 

22 História, 45—46. «

vezeték- és keresztnevének rövidített formában való 

kifejezése. 

A magyar-tót kulturális kapcsolatok történetében kiváló 

hely jut a magyar irodalomtörténet egyik fényes 

nevének is, Rimay Jánosnak, Balassa Bálint dicsősége 

megörökítőjének. Ez az evangélikus vallású magyar 

nemes nékünk úgyszólván keresztmetszetét adja a XVII. 

századbeli tót-magyar emberek lelkületének. Elődje, Gregorius 

Rimay literátus, a Nógrád megyei Alsósztregován 

birtokos, a XVI-ik század második felében, ennek felesége 

pedig Madách Krisztina. E két névnek összekapcsolódása 

a tót irodalomra nézve is nyereséget jelent. 

Rimay János magyar nemes volt, nemzetiségére nézve 

pedig tót; a magyar irodalmat 48 kiadásban megjelent 

istenes énekeivel gazdagította, s így elsősorban magyar 

írónak kell őt tekintenünk. Azonban származásánál fogva 

nem feledkezett meg a tót irodalomról sem, s emiatt 

bár kisebb mértékben, de tót írónak is mondhatjuk. Nevét 

kortársai és az utódok 5—6 féle alakban írják: Rimay, 

Rimái, Rymay, az y fölött hol pontokkal, hol azok nélkül, 

de maga a költő igen jellemzően tótos alakban írja 

a nevét, Rimaj-nak. 23 

Ez az alak ugyanis olyan tót hangtani 

sajátságot mutat, mint amilyent a kulifaj (balkezű), 

lapaj (fogd meg), bumbaj (korhely) és még sok tót szóban 

látunk, ahol az aj végzet tulajdonképen névalkotó 

képző, s így nem vonható egy kalap alá a magyar nyelvbeli 

i raggal, ahol ez főnévből melléknevet alkot. 

Istenes énekeket nemcsak magyarul írt, hanem tótul 

is, s ebben a tekintetben érdekes párhuzamba vonható 

Beniczky Péterrel, a XVII. század másik magyar-tót 

írójával. Nem akarom kisebbíteni egyikük magyar irodalmi 

érdemeit sem, azonban mégis csak ki kell emelnem 

e század felvidéki értelmiségének kettős nyelvű voltát, 

•amely éppenséggel azt hozta magával, hogy mind a két 

& Ferenczi Zoltán: Rimay János (1573—1631.) Bpest. 1911.8.

nyelven verseltek, merthiszen mind a két nyelvet egyformán 

bírták. 

Ennek igazolására nagyon értékes adatokat nyújt 

az Akadémia könyvtárának egy pergamen kódexe. Ezt 

a tót irodalomtörténészek eddig teljesen figyelmen kívül 

hagyták, a magyar Ferenczy pedig a nyelv ismeretének 

hiánya miatt helytelenül értelmezle. A irodalomtörténet 

ezzel a Rimay-féle kézirattal valóban erősen gazdagodik. 

A pergamen lapokból álló kódex magassága. 

10.7 cm., szélessége 6.4 cm. Kötése egykorú egyszerű 

barna bőr némi aranyozás maradványaival. Könyvtári 

jelzete: M. Cod. Kis 8-rét 13 szám. 

Minden lapja aranyozott vonalkeretben van, ez utóbbit 

pedig rajzokkal díszített széles keret veszi körül. 

A beírott könyv terjedelme: elől két levél, későbbi kori 

bejegyzésekkel és egy számozatlan levél, amelyen aranyos 

arabeszkek között, a középen ovális díszítés van a könyv 

címe számára. Ennek aranyozása annyira elkopott, hogy 

a könyv címéből csak egy-egy betű vehető ki. A címlevél 

hátlapján idézet van Augustinusból: »A te könyörgésed 

nem egyéb / hanem Istennel való beszél / 

getésed: mikor olvasz az/kor Isten beszélt veled, mi/ 

kor könyörögsz akkor Te be / szellesz Istennel.« 

Erre az 1. lapszámmal jelzett lapon az imádságok 

sorozata következik, amely a 191-ik lapig tart. Ezek 

mind magyarnyelvű imádságok, éspedig legnagyobb részükben 

(a 178-ik lapig) nyomtatott betűket utánzó szöveggel. 

A bekezdések betűi aranyosak. Minden imádság 

kezdősora, sőt sokhelyütt a belső bekezdések is arany 

betűsek. A 179—191. lapokon közönséges folyóírással 

három magyarnyelvű istenes ének van, melyek közül 

kettő magyar fordítása a Tranovsky-féle Citharából vett 

énekeknek. A 179-ik lapon álló elsőnek dallamjelzésszerű 

felirata: »Wi Uskostj gsa Posta wen j« (Tr. 598.) Ez azonban 

nem más, mint az eredeti ének első sora. Az ének 

Rimay-féle fordítását, minthogy a magyar irodalomban, 

még ismeretlen, egész terjedelmében itt közlöm:

Midőn nagy keserűségben, búsul Lelked nagy Ínségben, 

biézal az Urban erőssen, ki ragad abbul kegyessen. 

Mert hajlandó az hivekhe?, minden bánatos Lélkekhez, 

jelen van segedelmével, kinálkodik kegyeimévet 

Ha Lelki ismeretedet, rongállya világ éltedet, ragadd 

Lelki fegyveredet, Hitbéli könyörgéssedet. 

. Elmedet égig emellyed, Isten Szivét érdegellyed, 

Bus Lelkedet vigasztallyad, Teremtődet magasztallyad. 

Akárhol fordullyon léted, megőrzi Isten életed, ínségedben 

veled lészen, tsak bízd rá magad egészszen. 

Mert eő az hivek Pásztora, Szegény Árváknak Tutora. 

Bizony igéreti szerint, reád is kegyessen tekint,. 

Ne hadd el azért magadat, bízzad Istenre dolgodat. 

Hidd el nyilván megszabadít, Nyavalyadbul Talpra állit. 

Hiszem akarattya nélkül, Semmi kereszt el néni 

készül, Azért valamit szenvedünk Az Urtul jó névéit 

vegyünk. 

Ne szabjunk határt kézének, Sőt engedgyünk Tetzéssének, 

Eő tudgya kit hol segítsen, Inségébül mikor 

mentsen. 

No tehát viseld kegyessen, rövidséged szép tserldessen, 

Tudván az kit az Űr szeret, még gyakrabban 

meg sérteget. 

0! édes Jesus Kristussom, beszédem hozzád had 

jusson, agy tsendes keresz visselést, szent igédbűi hitre 

térést. 

Amen amen o! Jesussom, Edgyetlen edgy drága 

jussom, Testemnek tsendes ki múlást, Menyekben adgy 

boldogulást. 

A második ének a 182.-ik lapon található, felirata: 

Mas Estvéli, alatta: Giz slunce prisslo k zapadu. Ezt 

a Citharában 736. sz. alatt található éneket Rimay, úgyszólván 

átdolgozással így fordítja le: 

íme az nap nyugodni ment, futássát végezvén és 

ki ki faradságaként alomra butsut ven,

Te vagy egyedül Ur Isten, a ki nem aluszol, mert e 

nagy setétségben Te vildgoskodol. 

Emlékezzél azért rólam e setét órával, viseltess 

gondot én reám Angyalod Pajsával. 

Hogy a Sátán birodalma, távozfzék én tőlem és erőszakos 

hatalma tünnyék el előlem. 

Érzem ugyan a' bünt bennem mardosván belemet, 

de Te veled én Istenem biztatom éltemet. 

Mert Fiadat Te küldötted, hozzám kezességül, és 

velem el is hitetted, hogy lész segítségül. 

Mellyre én is olly biztomban el hunyom szememet, 

ha jelen lészesz almomban, ki bánthat engemet; 

Távozzatok el már tőlem, minden gondolatok, meri 

az Ürnak én Szivemben uj oltárt állitok. 

Jo kedvembül és olly véggel fogadást is teszek, hogy 

Nevének estve reggel, áldozatot viszek. 

Hogy ha pedig elhozandod utolsó étszakám, tudom 

Uram, hogy meg adod, én boldog órátskám. 

Es igy élek avagy halok, én édes Jézusom, mindenkor 

tsak Tied vagyok, Nevedben el nyugszom. 

A fordítás tehát nem szószerinti, sőt az eredetit 

egy versszakkal meg is toldja. 

A 185-ik lapon a harmadik ének: Más. Melancholiaban 

avagy Szomorúságban mondandó Ének. Nota: 

Komu Pan Buch dal (Tr. 575.) Rimay-féle fordítása a 

következő: 

A' kit az Ur kegyelmében, meg áldott Vidám Szivei: 

Hogy nem háborog Lelkében, Örvendez tsendességgel; Az 

ollyan bizony jó kedvet nyert a' Mennyei tírtul, mert 

minden keserüsségét el távoztat magáiul. 

En pedig melly nagy bánatban, keservessen óhajtok; 

életemnek napjaiban, Uram majd el is fogyok. Hol vagyon 

régi örömem a mellyel látogattál 1 

? Jaj Uram, jaj én 

Istenem! Uly bánatban mért h-agyál.

Gyászban járók én naponként, Szivem is el hervadóit, 

én Bőröm is fajdalmomként Tsontaimhoz ragadott^ 

kenyeremet meg utáltam nagy sok siralmaim kőzött, mert 

már minden inaimban az bánat meg ütközött. 

Szemem is almot nem kivan, kínoznak gondolatim; 

Semmi épséget nem hagyván, Testemben nagy fájdalmim; 

Jaj nekem (mert) jelen vadnak én gonosz napjaim 

és immáron elmulának minden boldog óráivá. 

Ne hadgy Uram ínségemben, kegyelmedet mutasd 

meg, Vidámíts viszont Lelkemben, Szent Ortzadat jelents 

meg; Hogy szomorú bánátimhoz a halál ne ragadgyon, 

de Atyaj Jóvoltodhoz eletem ragaszkodgyon; 

Tsendesedgyél már én Lelkem, végezd el Siralmadat r 

az Ur minden erősségem, bizd reá dolgaidat. Mert igaz 

és szent eő szava, hogy az ki eő benne bízott, és elhagyattatott 

volna, nem láttam olly igazat. 

Azért én is ínségemben kétségben nem ejtődőm; 

sőt hiszem, hogy kegyelmedben bé fogadván (ör)vendem 

Ugy tégy ve(lem) Szent Fiadért, hogy (ez) Árnyék 

életben; Ditsérjelék jó voltodért holtom után is Amen. 

A 187-ik után, két lapnak átugrásával, a 190-ik lapon 

folytatja az ötödik versszakot. A 188-ik és 189-ik 

lapokon egy régebbi, erősen elfakult szöveg található, 

melyet ma már olvasni és nyelvét megállapítani nem 

lehet. 

A harmadik ének befejezése után maradt üres helyet 

ezzel az egy töredékes sorral töltötte ki: »Tak Buch 

miloval sweti ze si«. 

A 192—209. számozott és még három számozatlan 

lapon, vagyis összesen 21 lapon folyóírással írt tót szövegek 

vannak, amelyekről Ferenczi tévesen állította, 

hogy imádságok, mert ezek egy kivételével mind istenes 

énekek. Minthogy kétségtelen a magyar tudósok megállapítása, 

hogy a kódex e része Rimay kezeírása, az 

alább következő négy tót ének szerzőségét is Rimaynak 

kell tulajdonítanunk.

Az első ének a 192-ik lapon: Gezissowj Zasnubena 

Düsse. Gako: Gezissi ma Radost. Ebben a Citharában 

is megtalálható énekben (416.) a Düsse (lélek) és a Zenjch 

(vőlegény) beszélgetnek 7 versszakban. 

A második ének a 197-ik lapon: Amor meus crucifixus. 

Na sedm slow K. P. na krizi. Zpiwaji gako: 

Smutni cas ninegssj. Mivel ez az ének a Citharában 

nem fordul elő, s eleddig ismeretlen, szövegét itt közlöm: 

Ma Lasko, Gezissi műg Vkrizowanj, meho srdce 

kdez gsi? gedinka kochani: Ach Coz dusse mila newis? 

2e na krizi twug Van Gezis umira, pod a wi$. 

Ach pod mila dusse, zpet neuhledeg se, zanecheg 

rozkosse, u krize postawsse; pohled na Gezisse sweha, 

éloz wsrdci sedm slow geho, mas uHtkuw mnoho. 

Prwni gest milosti, sloivo odpust winni; Otce odpust 

xlosti, newedi co ciny: ga ach ga gsem krizownik twug, 

Gezu odpust Prostrednik s műg Srdce tiche darug. 

Druhe pecowani, Slowo Zeno syn twug, ag mátkaiwa 

oni, meg pec malicku műg: Sklon kemne Gezu twé 

Srdce, spornen natwe male stadce Zdrzug nas twe) lasce. 

Treti milosrdne k Lotru kagicimu, di Pan: neomilne, 

budes w Bagi semnu: me Srdce piac cin pokani, pokud 

mas cos smilowani, Rag gest otewrenj* 

Cztwrte prezalostne, Slowo ő Boze műg, y proé 

opustils mne, wsak gsem mili syn twug, Ach neopussteg 

ani mne, w mem krize Boze stug pri mne pomoz tez 

posiln mne. 

Pate unaweni Slowicko gest ziznim pracne obcersiweni 

hledá Pan obtiznim; Jezu necht néni tiva prace, 

na mne zmarena me Srdce, tébe zizn chce. 

Sseste wikupeni, Slowo dokonano, gest wsse coz k 

spaseni bilo slibowano, werim tomu timse kogim, hrichu 

pekla se nebogim Gezis gest smircem mim. 

Sedme potesseni, slowo werni Otce, Ducha meho nini, 

porucim w twe ruce; Kdise rozluöi ma dusse, stelem mim 

pro smrt Gezisse, Otce prigm w twe ruce.

Ma lasko Gezissi, mug ukrizowani, mého srdceti gsi, 

gedinke kochani, pros zamne opatrug tes mne, chran 

obcerstwug a gakos mne loikupil iák spas mne. 

A harmadik ének a 201-ik lapon: Gina Pisnicka o 

Vtrpeni. Newinost premila, cosi ucinila, 5 versszakban 

szintén kétnyelvű írónk, 1873-ban Toldytól kért véleményt 

a Matica Slovenska által kiadott tót versek, illetőleg 

Beniczky tót költői voltának tárgyában. Beniczky 

ugyanis magyar ritmusait szószerint egyező szöveggel 

tótul is megírta, s ezt adta ki a Matica. Toldy véleménye 

a következő volt: »Könyvet Beniczky maga Magyar 

Rythmusok-nak nevezi, kiadója Barak István kanonok 

pedig Beniczky magyar verseinek kiadója gyanánt tűnteti 

fel magát. Egyébként szolgálhatok a »Kalauz«-nak egykorú 

tót fordításával, kéziratban az egyetemi könyv 

2 i 

tárban. « A vita ugyanis akörül forgott, hogy a magyar 

szöveg vot-e meg hamarább, vagy a tót? 

Itt ugyanazzal az esettel találkozunk, mint Rimaynál: 

valóban magyar ritmusokat ír, tehát a magyar irodalmat 

gazdagítja, de mert éppen kétnyelvű író, tótul is versel 

és éppen olyan jól, mint magyarul. Annyi tény, hogy a 

Matica által kiadott tót versek azonosak a magyar versekkel, 

de ez még nem dönti el azt a kérdést, melyik 

nyelven írta meg először. A XVII. század vallási elmé* 

lyülést kereső elméi istenes énekeket írnak, ámde 

nemcsak magyarul, hanem tótul is. Beánk nézve tehát 

mellékes az, hogy magyarból fordított versek-e Beniczky 

tót istenes énekei, vagy tót eredetűek. Csupán annyi 

lényeges, hogy mindkét nyelven jól verselt. Toldy szerint 

az a körülmény, hogy a tót verselés talán ügyesebb, mint 

a magyar — ahogy azt a versek kiadója, Sasinek Ferenc 

állítja —, nem dönti el az eredetiség kérdését. Ezt 

a megállapítást mi is elfogadjuk és hozzátesszük, hogy 

amiképen Rimayban kétnyelvű költőt látunk, úgy Beniczky 

verseit is ebből a szempontból kell megítélni. 

A párhuzam a kettő között még abban is jelentkezik, 

hogy nevét néha Beniczky is tótosan írja, pl. az 1670. évi 

kiadásban Benyeczki-nék* 5 

2 i 

Gáspár Imre ezt részletesen leírja: Vasárnapi újság 1873. 

évf. 538. 

2 5 

RMK. I. 1099. A kétnyelvűség gyönyörű példáját látjuk 

abban is, hogy a horvát Zrinskiből magyarul verselő Zrínyi lett.

A tót irodalomnak egy harmadik nemesi rendű írójáról 

is van tudomásunk, báró Pongrácz Imréről. Versei 

közül kettő valóságos népdallá lett: 1. Prevez, prevez 

prievoznícku, 2. Mám ja kona faku. Bél Mátyás a Dolezal-féle 

grammatikához 1746-ban írott előszavában a 

tót irodalom mecénásainak és részben művelőinek egész 

sorát említi a Szunyoghok, Illésházyak, Thurzók, Ostrosichok, 

Zayak, Sulyovszkyak, Révayak, Justhok, Ottlikok, 

Beniezkyek, Podturnyaiak és Plathyak magyar 

nemesi családjából. Ezek mind jó magyarok voltak, de 

olyanok, akikről Szirmay Antal még 1804-ben is azt 

írja Hungária in Parabolis című könyve 70-ik lapján 

verses alakban, hogy Radvánszky, Mednyánszky, Rudnyánszky, 

Horánszky, Podmaniczky, Beniczky, Lipszky, 

Deszericzky, Nozdroviczky, Pruzsinszky, Zlinszky. Nedeczky, 

Zathureczky, Szadeczky, Rakovszky, Kohano sr» 

szky, Závodszky, stb. »títo vsetci dobre vedia po sl>sensky«, 

azaz ezek (a felsorolt 144 nemesi név tagja: ' 

valamennyien jól tudnak tótul. 

8 6 

E család másik tagja, szentmiklósi és óvári Pongrácz 

Boldizsár 1200 lapnyi terjedelmű, hatalmas kötetet ad ki: Kreutz* 

berg Amadeus, Premysslowánj Pobozná. Pozsony. 1783.

II. Tranovsky egyházi énekköltészete. 

A) A Cithara megjelenésének okai. 

A tót egyházi énekköltészetet valóban magas színvonalra 

Tranovsky György 1 

lengyel származású liptószentmiklósi 

evangélikus lelkész emelte. Ezt az úgy egyházi, 

mint nemzeti szempontból messze kiható, nagyjelentőségű 

»Cithara Sanctorum, Ó és új lelki énekek...« című 163? 

ban Lőcsén megjelent énekeskönyvével érte el. 

A hazai, valamint külföldi tót ós cseh protestánsokrészéről 

várva-várt énekeskönyv, a Cithara nemcsak a 

XVII. században tett felbecsülhetetlen szolgálatot a tótságnak, 

s a környező szláv népeknek, hanem megjelenésének 

időpontjától kezdve, hosszú évszázadokon keresztül 

szakadatlanul teljesíti nagy egyházi és nemzeti 

misszióját mind a mai napig. A biblia mellett a leghaszhasználatosabb, 

legnagyobb hatású és legtöbb kiadást ért 

könyv lett. A tót nép századok óta együtt nő fel vele. 

Nemcsak az istentiszteletek alkalmával a templomban, s 

a tótságnál gyakori házi áhítatok alkalmával használatos, 

de a mezei munka közben is sokszor felcsendül belőle 

egy-egy ének. Apáról fiúra száll, s a menyasszonyi hozomány 

elengedhetetlen tartozéka. Első lapján nagyobb 

családi események (születés, házasságkötés, haláleset, 

stb.) időpontját őrzi. 

Tranovsky a Citharához írt terjedelmes és sokat- 

1 

Tranovsky György (1591—1637.) tescheni születésű, előbb 

mezificii, azután bielici (Szilézia), majd 1631-től liptószentmiklósi 

lelkész. Bővebb életrajzát adja Mocko 

V Senici. 1891. 

J.: Zivot Jura Tranovského.

mondó bevezetésében maga mondja meg, hogy mi indította 

őt énekeskönyvének: megírására. Az első okot így jelöli 

meg: »Legelöször is sok tisztes pap úgy vélekedik, mint 

én is, hogy t. i. az Isten Igéje és a szentségek 

tisztasága megkívánja, miszerint az egyháznak első gondja 

legyen az egyházi éneklés tisztasága és vallásossága, 

mert amint a rosszul hangolt hárfa, hegedű, regál, vagy 

egyéb hangszer csak nyikorog és az embernek főfájást 

okoz, úgy az Isten Igéjével nem egyező éneklés is ellenszenvessé 

válik a theológiai meggyőződés előtt.« 

Nem kétséges, hogy Tranovsky e soraiban a cseh 

protestáns énekeskönyvekre gondol, melyeket ő a symbolikus 

iratok szempontjából ítél meg. Az 1575. évi cseh 

konfesszió ugyanis az összes cseh protestáns felekezetek 

közös hitvallása lett, mely éppen ezen oknál fogva, tulajdonképen 

elvesztette hitvallási jellegét, s hittani szempontból 

teljesen szétfolyóvá és határozatlanná vált. Pedig 

pl. a lutheránusok és cseh testvérek között nagymérvű 

hittani különbségek állottak fenn, főként az úrvacsoráról 

és a predesztinációról szóló tanításban. Nem csoda tehát, 

hogy a cseh énekeskönyvek hittani jellege is határozatlanná 

vált, ami miatt ezek hitvallási iratainkkal sokhelyütt 

ellentétes dolgokat tartalmaznak. Ezek többé nem 

elégíthették ki a zsolnai zsinaton a biblia és symbolikus 

irataink mellett hűségesküt tett tét evangélikusokat. De 

nem elégítette ki a morvaországi evangélikus gyülekezetek 

igényeit sem. A morvaországi literátus egyesületek 

alapszabályai ugyanis többek között a következőket mondották 

ki: »Az éneklés buzgó és az Isten Igéjén alapuló 

legyen, nevezetesen olyan énekeket kell énekelnünk, 

amelyek a három régi keresztyén egyházi hitvallás, t. L 

az apostoli, niceai és Athanasius-féle hitvallás, az 1530évi 

ágostai hitvallás, Luther kis- és nagykátéja, valamint 

az Apológia által sommásan tartalmazott prófétai és apostoli 

iratokban foglalt, Isten által kijelentett igaz mennyei 

tanítással mindenben egyeznek.« 2 

2 

Mocko: Zivot J. Tranovského. 27—28.

Tudjuk továbbá, hogy a tót evangélikus egyházban 

a reformáció korabeli egyházi énekek, különösen pedig 

Luther énekei, közkedveltek voltak. Ezeket már 1580. 

előtt kezdték fordítgatni, s a németből fordított énekekj 

száma egyre nőtt. Ezzel szemben a csehek édes-keveset, 

vettek át a német evangélikusok énekei közül. Míg a 

cseh protestáns énekekben gyönyörködő Luther buzdítására 

Weys Mihály 138 cseh éneket fordít németre, s 

ad ki 1531-ben Mlada Boleslavaban, addig Comenius 

1659-ben Amsterdamban kiadott énekeskönyvének bevezetésében 

így panaszkodik a cseheknek a német egyházi 

énekek iránti közömbössége miatt: »A németek a múltban 

nem vetették meg atyáink lelki ajándékait, 

lefordítván énekeiket nyelvükre; miért hanyagoltuk hát 

el mi az ő ajándékaiknak hasznunkra való fordítását? 

Luthernek, valamint némelyik munkatársának énekei valóban 

Lélekkel és erővel teljesek; miért ne részesítsenek 

minket ők is a nekik adott kegyelem némi részében a mi 

megerősítésünkre? Különösen, mivel a múltban a mj 

lengyeleink is átvették a német énekek legjavát, viszont a 

németek is némelyik lengyel éneket. Miért ne tegyük 

hát ezt mi is, hogy egy és ugyanazon Lélek egyesítsen 

mindeneket.« Ezt a szükségletet sietett kielégíteni már 

jóval Comenius előtt Tranovsky Citharája azzal, hogy 

Luther, s a csehektől elhanyagolt legkiválóbb német egyházi 

énekírók termékeit átültette. 

Nem utolsó sorban mozdította azonban elő a Cithara 

megjelenését a Németországban és a Felvidéken szétszórtan 

élő cseh-morva exulánsok sanyarú helyzete sem, kik' 

iránt Tranovsky igazi részvétet és lelkipásztori felelősséget 

érzett, hiszen közöttük voltak egykori hívei is. 

Azért írja: »Kivanta ezt 3 

sok kegyes exuláns szükséglete, 

akik most a szabad templomhasználattól eltiltva, házaikban 

magánosan kénytelenek Istennek szolgálni, (mint 

egykori őseink az apostolok kora utáni egyházban)... 

mivel pedig egyházi énekekben és más fontos köny- 

3 

T. i. az énekeskönyv kiadását.

vekben nagy szükség támadt, illő dolog volt az ilyen 

éhező lelkeknek vigasztalására sietni.« 

De Tranovskyt sokan buzdították is megkezdett művének 

megírására és kiadására. »Sok tisztes pap hallván 

a munkáról, nemcsak dicséretreméltónak tartotta azt, 

hanem úgy szóval, mint írásban buzdított is, hogy a köz 

javára kiadassek« —• írja Tranovsky. Az énekeskönyvet 

a papokon kívül nagy érdeklődéssel várták cseh- és 

morvaországi földesurak is, akiket Tranovsky bevezetése 

»keresztyen felsőbbség«-nek nevez. 

A Citharának Felsőmagyarországon meg kellett jelennie, 

mert a gyülekezetek eddig vagy a hiányos és 

meg nem felelő nyomtatott cseh énekeskönyvekre voltak 

utalva, vagypedig hazai eredetű, de csak kéziratban 

levő, s nem mindenütt megbízható szövegű énekeskönyveket 

használtak. Nyomtatott hazai énekeskönyvre tehát 

nagy szükség volt. 

B) A Cithara első kiadása. 

A Cithara első kiadására vonatkozó cseh és tót bibliográfiai 

ismertetések között a kiadás idejét, helyét, a 

különböző eredetű énekek számát, stb. illetően nagy eltérések 

mutatkoznak, 1 

mert az első kiadásból ma már 

egyetlen teljes példány sincs. 

Mindjárt a kiadás idejére nézve is két évszámot 

emlegetnek: 1635. és 1636. esztendőt. Mocko azt írja, 2 

hogy »Tranovsky 1635. december 1-én a liptószentmiklósi 

paróchián keltezve bevezetését, elkészítette a mű 

kéziratát«. A változatlan, második kiadás alapján rekonstruált 

címlapon pedig az 1636. évet jelöli meg Mocko 

a nyomtatás időpontjául. 

1 

V. ö. Vilém Bitnar: Tri staletí slovenského kancionálu 

Cithara Sanctorum. Olomoue 1934. Az első kiadás példányéi 

a következő helyeken találhatók: 1. Tran.-könyvtár: L/1.; I./2. 

2. D'urovic szerint (Prúdy. 1936. 52—53.), Vlasské Mezificiben. ?. 

Wantula András legyei ev. lelkész híradása szerint valahol 

Lengyelországban is van egy példány. 

2 

História, 52. j

Valószínűbb azonban, hogy amikor Tranovsky a bevezetéssel 

elkészült, a könyv törzsét képező 700 számozott 

lap már nyomtatott formában feküdt előtte — amint 

azt Caplovic megállapította — hiszen a bevezetésben 

egyik-másik énekről szólva, mindjárt a könyv lapszámait 

is feltűnteti, melyeken az ének található, sőt a sajtóhibák 

jegyzékét is az előszóban közli. Erre mutat az egyik üdvözlő 

vers is, melynek aláírása: »Mathias Gazur Mossovien. 

Illaviae f. Anno 1635.« Az első kiadás énekei 

előtt ugyanis 15 különféle szerzőtől való latin üdvözlő versek 

vannak, ezekről pedig nehezen tehető fel, hogy szerzőik 

a Citharát még kéziratos alakjában látták volna. 

Ennek alapján valószínű, hogy 1635. végén már csak 

a könyv eleje (címlap, ajánlás, bevezetés, Errata, összesen 

32 számozatlan lap) és vége (némely Szentháromság utáni 

közönséges vasárnapokon éneklendő ének megjelölése, 

egy tót üdvözlővers, regíster, colophon, összesen 35 számozatlan 

lap) került nyomdába; a nyomtatás aztán 1636ban 

fejeződött be, éspedig valószínűleg még az esztendő 

elején. Ezért történt aztán az, hogy az énekeskönyv colophonja: 

»Nyomatott Lőcsén, Brewer Lőrincnél, Anno 

M.D.C. XXXVI.« Ha ehhez tekintetbe vesszük még,hogy 

az 1638. évi második kiadás címlapján 1638, colophonjában 

pedig 1639 áll a nyomtatás kezdetének és befejezésének 

megjelöléseképen, egészen bizonyosra vehető, hogy az 

első kiadás címlapján 1635. állott. 

Tranovskynak az első kiadáshoz írt bevezetése sokáig 

csonkán volt ismeretes, mert Mocko még csak az utolsó 

négy lapjáról tudott. Csak később került elő egy másik 

példányból a hiányzó bevezető négy lap. Ezt D'urovic 

tette közzé a Cirkevné Listy 1936, 299—300. lapján. A 

bevezetés tartalmilag két részre oszlik: Az első rész a 

szentek segítségülhívásáról folytatott rövid polémia után 

négy szakaszban arra a kérdésre felel, hogy »miért kell 

nekünk keresztyéneknek Isten tiszteletére és dicséretére 

gyakran és szívesen énekelnünk?« Először, mert Isten 

az embert csodálatos módon a maga képére és nevének 

dicsőítésére teremtette: Ipsa hominis formatio mirabilis.

Másodszor, mert azt akarja az Isten, hogy ily módonj 

tiszteljék: Voluntas Dei invariabilis. Harmadszor, mert 

ezt kívánja az Isten egyházának és minden hívének % 

világ kezdetétől mindmáig tanúsított dicséretreméltó és 

követendő gyakorlata: Praxis ecclesiae, in eaque Sanctorum 

omnium, laudabilis. Negyedszer, mert erre indít 

az egyházi énekeknek kimondhatatlan hasznossága is: 

Utilitas cantionum sacrarum inaestimabilis. A bevezetés 

második része az éneknek »formájáról, sorrendjéről és a 

kiadás akarók szól. 

Az énekeskönyv három főcsoportba osztja az énekeket. 

Az első rész antifonákkal kezdődik, »melyek egész éven 

át vasárnapok és ünnepek alkalmával introitus helyett 

éneklendők«. Ez a rész tartalmazza az ünnepi félév énekeit. 

A második rész Szentháromság utáni vasárnapokon 

éneklendő, igehirdetés előtti ós utáni, úrvacsorai, istentisztelet 

utáni, az angyalokról, Szűz Máriáról, az apostolokról 

és mártírokról szóló, valamint esketési és temetési 

énekeket foglal magában. A harmadik részben találjuk 

az egyházról szóló, s a bármely időben énekelhető általános 

énekeket. A toldalék délutáni alkalmakra szóló 

zsoltárokat tartalmaz. 

Tranovsky első kiadású énekgyüjteménye hangjegyes 

és 402 énekből áll. Ebből 168-at tesz ki Tranovskynak 

saját 108 eredeti, valamint 60 Luthertől, más német 

énekszerzőktől és latinból fordított énekeinek száma. A 

többi ének tót és cseh írók legszebb énekeinek gyűjteménye. 

A cseh énekeket Tranovsky az ó-cseh énekeskönyvekből 

vette át, a tót szerzőktől származókat pedig 

a szájhagyomány szerint tót eredetű kéziratokból é? 

nyomtatott tót énekeskönyvekből. 3 

Tranovsky tulajdon 

énekeinek meghatározása nagy nehézségekbe ütközik, mivel 

maga, hogy ne vádolhassák »hiú dicsőség kívánásávak 

nem jelölte meg énekeit. Bevezetésében csupán 

annyit jegyzett meg, hogy »több mint 150« ének származik 

tőle. Tranovsky énekei jeltelenül maradtak egészen 

8 

Lásd >A Tranovsky előtti egyházi énekköltészet« c. fejezetet.

a XVIII. század elejéig. Ekkor az exuláns irodalom 

kladőja Kleyen Václav és Krman Dániel püspök értékes 

megfigyeléseket tettek Tranovsky énekeinek meghatározása 

körül. 4 

Később Mosovsky Institoris Mihály foglalkozott 

e kérdéssel a Cithara 1787. évi pozsonyi kiadásának 

bevezetésében, megállapításai azonban nélkülözik 

a kellő tárgyilagosságot. Aránylag legmegbízhatóbb, legértékesebb 

eredményt e tekintetben is Mocko János mutatott 

fel az ő nélkülözhetetlen História-jában (1909.). 

Hogy azonban Mocko megállapításai sem véglegesek, 

mutatja az a körülmény, hogy két általa Tranovskyénak 

mondott éneket megtalálunk Závorka 1606. évi énekeskönyvében 

is. Ezek: »Teged Isten, mi mindnyajan« (Tr. 

290.) 5 

és »Szivvel szájjal, istenfélő lélekkek (Tr. 379.) 6 

A Mocko által Tranovskynak tulajdonított énekekből 

nyolcnak Tranovskytól való származását a »Tranovskeho 

Sbornik« című jubileumi évkönyv R. jelzetű írója is 

kétségessé tette. 7 

A Tranovsky-féle énekgyüjtemény szerzők és eredet 

szerinti behatóbb csoportosítása túlhaladná dolgozatom 

tervezett keretét. E tekintetben tehát Mocko előbb említett 

művén kívül csak utalok Vietórisz József 1935. 

évi budapesti kiadású Cithara-fordításának függelékére. 

a) Tranovsky tót énekköltészetéről általában. 

Felvidéki evangélikus egyházaink a XVII. század 

elején tervszerűen szervezkedni kezdtek. A szentírás és 

hit vallási irataink alapján a zsinatok megállapították az 

egyház külső és benső életének rendjét. Misem természetesebb, 

mint hogy Tranovsky, kinek lelkipásztori működése 

éppen a századeleje mozgalmas egyházszervez- 

4 

5 

6 

7 

Kleych i. zittaui énekeskönyve. 1722. B. 

Závorka: i. m.: Q 2. 

U. o. 

Tranovského Sborník. 173—177. 

;

kedésének idejére esik, énekgyüjteményével mindenekelőtt 

a Szentírás és symbolikus irataink igazságainak 

népszerűsítésére törekszik. Költészetét nem a szubjektív 

líraság jellemzi, mint pl. Silván Jánost, vagy Lányi Illést. 

Tranovsky egyéni reflexiók helyett — néhány énekét 

kivéve 1 

— a megújhodott egyház kollektív átéléseinek 

ad kifejezést. Ez jellemzi Tranovsky latin ódagyüjteményét 

is. 2 

Pedig ez már nyelvénél fogva is csupán 

a műveltek szűkebb körének érdeklődésére tarthatott 

számot, s így szubjektív megnyilatkozásoknak tágabb teret 

adott, mint a gyülekezeti használatra szánt Cithara. 

Szembeszökő Tranovsky költészetének intellektuális 

jellege. Azt jelenti ez, hogy pl. a természet jelenségeinek 

és szépségének a középkori egyházi énekköltésben 

sűrűn használt motívumait 3 

a saját énekeiben még 

Isten dicsőségének és hatalmának bizonyítására sem aknázza 

ki. Érzéki benyomásokra nem reagál. Hasonlatai, 

költői képei nincsenek. 4 

Költészete általában nélkülöz 

minden individuális, konkrét és személyes vonást. Ezért 

nem találunk Tranovsky énekei között egyetlen exuláns 

éneket sem, bár ilyeneket a száműzöttek vigasztalására 

abban az időben gyakran írtak a költők, mint ahogy ezt 

a tót Pribis énekeskönyve is bizonyítja. 

így érthető, hogy a korviszonyok is csekély konkrét 

visszhangra találtak nála, s költeményeiből nem fejthetők 

ki úgy, mint Lányi költészetéből. A »török« szón rendszerint 

az ellenség általános fogalmát érti. A törököket és a 

katholikusokat, mint a protestánsok két nagy ellenségét, 

gyakorta együtt említi (Tr. 435, 696.), de mindig anélkül, 

1 

Pl. Tr. 456., vagy 

ének. Tr. 591. 

a »Különös szomorusagban« írt (1625) 

2 

Odarum sacrarum sive hymnorum Georgii Tranosci Teschinensis 

... libri tres ... Bregae ... 1629. 

3 

H. Brinkmann: Geschichte der lateinischen Liebesdichtung 

im Mittelalter. Halle. 1925. 46 és kk. 

4 

Jellemző e tekintetben a 102-ik zsoltár átdolgozása (Tr. 

544.), melyben Tranovsky a zsoltár képeit egyszerűsíti, s színeit 

tompítja. '•

hogy, az ének megírására valamely konkrét esemény} 

adott volna alkalmat. 

Erősen domborodik ki Tranovsky énekköltészetéből 

a mély hit motívuma, mely a bűnbánat, bűnvallás és könyörgés 

formáiban át- meg átszövi egész énekköltészetét. 

Tranovsky nem okoskodik, s nem bizonyítgatja Isten 

létét, mint a Zpéwnjk (241, 243, stb.), hanem szilád 

meggyőződéssel hirdeti: 

Nebot pri sobé mám, 

W kteréhoz ja doufám. 

Bojoivníka toho, 

Boha pfesylného: 

Nezoufám. 

* 

Ott lesz, hogy segítsen. 

Kiben mindig hittem: 

Az erős, hatalmas, 

Hűs és diadalmas 

Nagy Isten. (Tr. 585. é. 4. v.Jf 

Énekei között négy misztikus éneket is találunk^ 

ezek közül hármat fordított (465, 5 

467, 6 

970. 7 

), egyet pedig 

maga szerzett (468.). Ez túláradó misztikus képzetekkel 

és kifejezésekkel teljes: 

5 

Má dusse jest Pána 

Toho newésta 

Kteryz sám jest brána 

K nebi i cesta. 

Nicolai Fülöp: Wie schön leuchtet der Morgenstern. 

6 

Tranovskynál ez ének fölött áll: Szent Bernát Jubilusa, 

azaz öröméneke. Jesu dulcis memoria. — A legújabb időkig 

az ő énekének tartották. A szerzőség kérdéséről lásd: F. J.E. 

Raby, A History of Christian-Latin Poetry from the Beginnings 

to the Close of the Middle Ages, Oxford. 1927. 329 és kk. 

7 

Schalling Márton: Herzlich lieb hab' ich dich, o Bierr.

To manzélstwí miié 

K sláwé mi slouzí; 

Wssak na tesknost chivile 

Mysl má tonzí. 

* 

Lelkem vőlegénye 

Lett az én Uram 

Az egek egébe 

Vezető utam. 

Égi dicsőségbe 

Emel szent frigyem, 

"Rövid jegyességre 

Vágyódik szivem. (Tr. 468. 1. és 3. v.} 

Ilyen misztikus kifejezéseket másutt is használ, pl. 

»A eodomai tisztáalanságok eilen« írt etikai énekében s 

Jsme pH tam Pána Jezisse 

Newesta wywolená; 

I procbys, ó milá dusse 

U wíre mu snoubená, 

Toho milého nechtéla? etc. 

* 

Lelkem is, mint Jézusomnak 

í Kiválasztott arája, 

Mivé lesz, ha nem legjobbnak 

* Legdrágábbnak találja 

Azt, akinek jegyese lett? stb. 

(Tr. 614. é. 6. 

A bibliának nemcsak szókincsét és kifejezéseit veszi 

át, s használja énekeiben, de történeteit, tanításait ési 

igazságait is feldolgozza. Az ünnepi félév énekei között 

(Cithara I. rész) egyaránt ott találjuk a Jézus életének 

ós működésének kimagaslóbb eseményeit megéneklő 

epikus és reflexiv, valamint a fontosabb vallási és hittani

igazságokat megvilágító didaktikus énekeket. Az utóbbiakból 

bőven találunk a Cithara III-ik részében is. 

Egyik-másik didaktikus ének nem egyéb, mint az Újszövetség 

egy-egy szakasza versben. Ilyen a három 

pünkösdi evangéliumot (266.), a Szentháromság utáni 

vasárnapok evangéliumait (341.), vagy a makarizmákat 

(637.) tartalmazó ének. Más énekek Krisztus csodatételeinek 

(122.), szenvedésének (152.), Mária szeplőtelen 

fogantatásának, s az apostolok halálának történetét (325.) 

foglalják össze. Többnek kizárólag katechetikai jellege 

van. Ilyen a Jézus tanításainak lényegét összefoglaló 

ének (121.), a Decalog két variációban való feldolgozása 

401., 404.), 8 

a szent káté foglalatja (398.) és »az igaz 

keresztyén erényekre serkentő ének Isten tízparancsolata 

szerint« (631.). A didaktikus énekek közé tartoznak hittani 

9 

és etikai énekei is: »A sodomai tisztátalanságok 

eilen« (614.), »Az iszákosság bűne eilen« (616.) és »A 

gyermekek és szülők kötelességeiről Absolon példájábók 

(620.). 

b) Tranovsky tót énekköltészete és az Ágostai Hitvallás. 

Tranovsky már legelső nagyobb, kéziratban maradt 

művében, a János jelenései magyarázatában 1 

is az ágostai 

hitvallás védelmezőjének bizonyította magát. Az ágostai 

hitvallást »Isten trónja előtt énekelt új ének«-nek nevezi, 

(Jel. 14, 3.) mely csak látszólag új, hiszen már Krisztus 

hirdette, emberi tévelygések idővel elhomályosították, de 

Luther ismét megújította. A leghatározottabban azonban 

az általa 1620-ban Olmützben cseh fordításban kiadott 

8 

Ezek Luther énekeinek fordításai: Mensch willet du leben 

seliglich (401.) és Dies sind die heiigen zehn Gebot (404.). 

9 

Lásd a »Tranovsky tót énekköltészete és az Ágostai 

vallás.« c. fejezetet. 

Hit 

1 

Prológus in Apocalipsis divi Johannis Apostoli, to gest 

Wyklad na Zjeweni Swateho Jana Apostola. Sepsane a wydane 

od kneze Jifíka Tfanowského ... Anno 1615.

Augustana bevezetésében védi Tranovsky az ágostai hitvallást. 

Mivel azonban a Jelenések magyarázata kéziratban 

maradt, az Augustana fordítása pedig nem vált 

eléggé népszerűvé, az Augustana Confessio védelmében 

a legnagyobb szerep Tranovsky Citharájának jutott, 

melynek egyes énekeiben (Kyriek, Glóriák, Credok, s 

a Cithara III-ik részében lévő »főbb keresztyén hitcikkelyekről 

szóló enekek«) a symbolikus iratokban lefektetett 

hitcikkek határozott kifejezést nyernek. 

Míg a Jelenések magyarázatában csak a katholikus 

egyház ellenében veszi védelmébe az Augustanát, addig 

egyéb írásaiban főként a kálvinizmussal szemben teszi 

ezt. így a Citharában is. Mikor Csehországban a kálvinizmus 

terjedése következtében Krisztus személyének és 

mindenüttjelenvalóságának kérdésében a cseh testvérek 

is az evangélikusoktól eltérő tanítást kezdtek hirdetni, 

Tranovsky az »Isteni fenyben« (245.) kezdetű énekében 

védi az egyház bibliai tanítását. Azt hirdeti ebben az 

énekében, hogy Krisztus az ő mennybemenetelével öröktől 

fogva bírt isteni dicsőségének emberi természetét is részesévé 

tette, s emberi természete szerinti jelenléte nem 

korlátozódik az Isten jobbjára, hanem elválaszthatatlan 

egységbe olvadó isteni és emberi természetével mindenütt 

jelen való 

To pak sedéní, 

Jakz i wstoupení 

Nenít (wéz jisté) 

Na jednom místé 

Znejmez wérící, 

Ée tou prawicí, 

Gest se znamená, 

Neőhrazená 

Moc nade wssemi, 

W nebi, na zemi, 

Wssudy kralowání, 

Wsseho sprawowáni.

Neb k tomu zbozi, 

Kteréz Syn Bozi 

Mél od weenosti, 

W cas plnosti 

Swé clowécenstwí 

Wzal k ucastenstwi: 

Po stawu snizeni 

Pfissel Je oslaweni. 

* 

Jobbra ülése, 

Mint félmenése 

Nem a helyneJe szól 

Tudnunk kell ezt jól 

A hivő tudja, 

Hogy Isten jobbja 

A kitüntetés, 

Megtiszteltetés, 

Hatalom itt lenn 

'S a mennyben ott fenn, 

Mindenütt-valóság 

És mindenhatóság. 

Isten fia itt 

Örök javait i 

Teljessé tette: 

Magára vette 

Természetünket 

S üdvösségünk lett; 

E megaláztatás 

Felmagasztaltatás. (Tr. 245. 2., 3. és 4. v.) 

Okoskodás helyett az Ige értelmünk által felfoghatatlan 

igazságainak hívő szívvel való elfogadására buzdít 

a 6-ik versben:

Kfestané wérní, 

Bud'mez dűwérní, 

Nezpytujíce, 

Ale wéríce, 

Co Bozské reci 

0 Kristu swédcí: 

Wícet jemu známo, 

Nez rozumu dáno. 

* 

Hű keresztyének! 

A szent Igének 

Hívői legyünk: 

Ne kételkedjünk; 

Mert igazat szól, 

Krisztus Urunkról, 

S többet mond minékünk, 

Mint amit megértünk. 

Krisztus személyéről és mindenüttjelenvalóságáról a 

fentiekkel ellentétes tanokat valló kálvini felfogásból természetszerűen 

következik, hogy tagadták Krisztus valóságos 

testének ós vérének az úrvacsorai elemekben való 

Jelenlétét is. Ezt a tanítást hirdették a cseh-testvér énekeskönyvek 

is. így pl. Weys Mihály testvér-lelkésznek! 

a németajkú testvérgyülekezetek számára 153í-ben kiadott, 

említett énekeskönyvében ezt olvassuk: »Es wird 

wohl Leib und Blut genannt, hat aber geistlichen Verstand«; 

vagy máshelyütt: »Die Schrift zeigt an, wie 

Christus sei an einem Ort, und nicht auf einmal hier 

und dort«, stb. A testvérek egy 1575-ből való írásban 

is így nyilatkoztak: »Christum cum corpore suo non 

esse in terris amplius.« 2 

Ezzel szemben Tranovsky a 

»Bölcsesege, nagy hatalma« kezdetű énekben (361. sz.} 

határozottan körvonalazza az Augustana bibliai tanítását: 

2 

Mocko: Zivot Jura Tranovského, 22.

Wstoupil w nebe, 

Wssak nám sebe 

Telő k pokrmu dáwá, 

Krew k nápoji; 

Tak se pojí 

8 námi ta wécná sláiva. 

* 

A mennybe szállt, de önmagát 

Hagyta étkül: szent testét, 

8 italképen szent vérében 

Van az örök üdvösség. (1. v.) 

A Kálvin-féle eleveelrendelés tanával szemben, mely] 

szerint Isten egyeseket már eleve örök üdvösségre, másokat 

pedig örök kárhozatra rendelt a »Tudnunk kell 

hű keresztyenek« kezdetű (478. sz.) énekében foglalt 

állást. A Szentírásból vett érvekkel bizonyítja, hogy Isten 

senkit sem rendelt kárhozatra, hanem a Krisztusba vetett 

hit által, kegyelemből minden hívőt üdvözít: 

Tak Bűh (prawí,) swét milovál, 

%e Syna swého jednorozeného dal, 

Aby kazdy, wéré 10 ného, 

Nezahynul, ale mél 

Dar ziwota wécného. 

Pána Jezisse zásluhy, 

Dostatecné jsou za wsseho swéta dluhyr 

Za wssecky zajisté umrel: 

Neb, coz bylo zhynulo, 

Hledati wérné prissel. 

* 

E világot úgy szerette 

Istenünk, hogy Fiát adta érette, 

Csak hogy senki el ne vesszen, 

Aki benne hisz, hanem 

örök éltet nyerhessen.

•ÁJS Ur Jézus érdemei 

Elegendők tartozásunk letörleni; 

Mindnyájunkért ment halálra, 

Hogy amit elvesztettünk, 

Keresse, s megtalálja. (3. és 5. v.) 

A cseh énekeskönyvből átvett énekek szövegét ott, 

ahol az Augustanával nem egyeztek, megváltoztatta. így 

pl. Závorka énekeskönyvének »Szep e nap, mely ránk 

virradott« 3 

kezdetű (226.) énekében a »valasztottak üdvösségére« 

kifejezést a »mindeneknek üdvössegere« szavakkal 

helyettesíti. 4 

Itt említjük meg, hogy a zsinatok kánonai, s az 

esperességi jegyzőkönyvek által megállapított és elfogadott 

ünnepeknek Tranovsky Citharájában is nyomát találjuk. 

Az 1850. évi trencséni zsinat kánonainak XXI. fejezete 

az ünnepekről a következőket mondja ki: »Festa concorditer 

servanda sunt: Dies Dominici, Annuntiationis, Purificationis, 

Visitationis Mariae Virginjs, Joanm's Baptistáé, 

Michaelis, Apostolorum, Magdalenae... omissis 

tarnen legendis, quae non sunt de scriptura sacra...« Tranovskynak 

»a boldogságos szűz Máriárók írt énekei közül 

a »Szűz Mária erényeirők szóló (318.) azzal a megállapítással 

kezdődik, hogy az imádat egyedül Istent illeti 

meg: 

9 

Majíce památku nyní 

Marie, eiste Fanny, 

Jdká best jí nálezí, 

Znejme, ó lidé Bozíí 

Závorka énekeskönyve. Fs 

* A Vietorisz-féle fordítás nem iejezi ki elég határozottan 

a két kifejezés külömbözőségét. A cseh eredeti így hangzik: 

»Kristus trpél umuöení, vsech uolenyek ku spasenl (Krisztus 

kínzatást szenvedett minden választottak üdvösségére)*; Tranovsky 

átdolgozása: »... Wssechném lidem na spasení (minden ember 

üdvösségére)*; Vietórisz fordítása: >... üdvösségünk így szolgälvac»

PoMona s dűwérností, 

Modlitby, díky s wrozenosti 

Jsout Boha ziwého 

Wlastní cest saméhö. 

Prímluwce nás jest Kristus Pán, 

O tom pisse swaty Ján, 

Aby se wzdy ním téssil, 

Jestlizeby kdo zhressil, 

Za nasse prowinéní, 

Stal se óbét slitowáni, 

'l za hfíchy wsseho 

Swéta neprawého. 

* 

Emléknapján Máriának 

Krisztusunk szűz anyjának, 

Mily tisztesség jár neki: 

Lássuk, Isten gyermeki! 

Bizalom, meghódolás, 

Imádság és hálaadás 

Egyedül Istennek 

Szól, mást nem illethet. 

Egy szószólónk van, Krisztusunk! 

Ezt írja szent Jánosunk: 

Vigaszt tőle nyerhetünk 

Valahányszor vétkezünk. 

És a bűnbe esettnek 

Kegyelmet csak 6 szerezhet, 

Az ember fiának, 

Az egész világnak. (1. és 2.

Az apostolokról ós vértanúkról szóló énekeiben is 

csupán példájukra figyelmeztet, s emlékezésre buzdít: 

. Pamatujmez na swatych skonání, 

Na jejich pH Kristu bojowání, 

Jich následüjíce, 

W nebi s nimi byti zádajíce. 

Tak Me úzkou cesíou wssickni swatí 

Z toho swéta musili se bráti: 

My to pamaiujme, 

A jich, swűj kHz berouc, následujme. 

* 

Emlékezzünk szentek halálára, 

Krisztusunkért megvívott harcára, 

S velük együtt menve 

Vágyakozzunk utánnuk a mennybe. 

Másvilágra a dicsőült szentek 

Mind ezen a keskeny úton mentek: 

Erre emlékezzünk 

8 példájukra hordozzuk keresztünk. 

(Tr. 325. 1, 16. y.), 

Látjuk tehát, hogy míg Silván János és Lányi Illés 

lírikusok voltak, Tranovsky dogmatico-paedagogus volt, 

mert bibliai és hittani igazságok pontos körvonalazására 

törekedett elsősorban. Luther és más német szerzők énekeit 

is azért fordította olyan nagy előszeretettel, mert 

bennük az ágostai hitvallás cikkelyei tisztán és világosan 

tükröződnek. Az Isten gondviselésének műve volt, hogy 

Tranovsky a Citharát éppen akkor rendezte sajtó alá, 

amikor Pázmány Péter az ellenreformáció megerősítésére a 

nagyszombati egyetem alapításának előkészítésével foglalkozott.

C) A Cithara többi kiadásai 1711-ig. 

Megszakítottam a Cithara kiadásainak történetét, 

mert az első kiadás ismertetése kapcsán jónak láttam, 

hogy már itt ismerkedjünk meg Tranovskynak költői egyéniségével. 

A Cithara további kiadásai már nem Tranovsky 

személyéhez fűződnek, hanem a tót egyházi énekköltészet 

történetét tárják elénk. A Cithara további kiadásai, az 

egy 1638. évi változatlan lenyomat kivételével ugyanis 

egyre bővülő terjedelműek. A Cithara volt t. i. az a 

gyüjtőmedence, amelyben összegyűltek a további énekköltés 

patakocska!, s így a Cithara bővülése egyúttal 

a tót énekköltészet története is. 

A Il-ik kiadás. 1638. 

A Cithara első kiadását két év múlva követte 

a második, de est szerzője már nem érte meg. 

A címlap szerint szintén Brewer Lőrinc lőcsei 

könyvnyomdájában szedték ki 1638-ban. Colophonja szerint 

1639-ben fejezték be a nyomtatást, vagyis ugyanúgy 

jártak el vele, mint az őskiadással: egyik esztendőben 

megkezdték, a másikban pedig befejezték. E második 

kiadás változatlan azzal a különbséggel, hogy nem tartalmazza 

az -I. kiadásban meglévő bevezetést, »a kántoroknak 

szükséges utasitast«, a latin üdvözlő verseket és 

a hangjegyeket. Ez a kiadás egyetlen 1 

példányban maradt 

fenn (Budapest, Akadémia) és ez a példány két 

egyező formátumú könyvecskével van egybekötve: 1. 

Habermann János imádságos könyve tót fordításának 1656. 

évi kiadása. 2 

2. Luther kis kátéjának tót fordítása ugyan- 

1 

Egyetlen ép példányát a M. Tud. Akadémia könyvtárában 

tanulmányoztam. Hallomás szerint van egy csonka másik példánya 

is Liptószentmiklóson a Tranoscius-könyvtárban. (Sensel 

Lajos ev. esperes közlése.) 

2 

Lásd az imádság-irodalomról szóló fejezetet.

csak 1656-ból. 3 

Ez a két könyv egy nyomdai testet alkot 

folytatólagos ívjelzésekkel, bár külön lapszámozással. _ 

A Il-ik kiadás 1003 lapon, 8-ad rétben jelent meg, 

de már hangjegyek nélkül, ugyanazon énekekkel, mint 

az első, amelynek azonban csak 700 lapja van. Ennek az 

a nagyarázata, hogy az 1638. évi kiadás nem egyszerű 

lenyomata az elsőnek, hanem ennél sokkal kisebb alakú, 

új szedéssel és kisebb betűkkel készült kiadás. Az egyetlen 

példánynak magának is érdekes a története. Egy Michaelides 

nevű tót theológus magával vitte ezt a kis 

vaskos, kiválóan szép lőcsei kötésű kötetet — nyilván 

1656. után — a wittenbergi egyetemre, ahonnan ez később 

a hallei egyetem ú. n. Collegium Hungaricum 

könyvtárába került. Itt jól megőrizték a többi magyar 

könyvvel együtt. Egészen 1863-ig ismeretlen maradt a 

hazai bibliográfia számára; ekkor került Baltik Frigyes 

ottan tanuló theológusunknak, a későbbi püspöknek kezébe, 

Baltik azonban csak 1882-ben adott róla hírt a 

»Korouhev na Sione« című tót folyóirat Xl-ik számában 

éspedig eléggé különös eset kapcsán. Haan Lajostól értesült 

ugyanis, hogy ez utóbbi kölcsön kérte ezt a kiadást 

a hallei könyvtárból. Haan átadta tanulmányozásra 

Baltiknak. Mindketten abban a hitben voltak, hogy a 

Cithara I-ső kiadását tartják a kezükben. A könyv Baltiknál 

maradt, Haliéba nem küldték vissza, s 1890-ben a 

Magyar Könyvszemle 259-ik lapján már úgy írja le, 

mint a M. Tud. Akadémia könyvtárának tulajdonát. Ide 

tehát; valószínűleg Baltik ajándékából 1890-ben került, s 

nem Baltik 1919-ben bekövetkezett halála után, mint azt 

D'urovic alaptalanul állítja. 4 

3 

4 

Lásd bővebben a Luther-káték irodalmáról szóló fejezetben. 

Dr. Beloií Rusinsky tanulmánya a Cirk. Listy. 1938. évf. 167.

A lll-ik kiadás. 1647. 5 

A kiadás egyetlen megmaradt példánya csonka. Úgy 

első, mint utolsó lapjai hiányzanak, s így a nyomtatás' 

helyét és idejét illetőleg Mocko 6 

és Caplovic 7 

csupán: 

Kleych Václavra hivatkozik, aki szerint az énekeskönyvet 

1647-ben Vokál Dorottyánál nyomtatták a cseh exulánsok 

trencséni nyomdájában, 12-ed rétben, 757 számozott 

és 25 számozatlan lapon. A pagináció hibás, a 641— 

648. lapokon a számozás ismétlődik. Mocko állítását, 

mely szerint ezt az énekeskönyvet Hadik Jónás akkori 

trencséni lelkész (1645—1657.) felügyelete alatt nyomtatták 

volna, 8 

Caplovic nem fogadja el. Szerinte inkább 

Malatides János zábrehi exuláns lelkész gondoskodott 

a kiadásról, aki az 1659. évi második trencséni kiadás 

elé »JOHAN: Malatides Zabrehen: Ex: Ch.« aláírással 

latin verset írt (Paraenesis ad pium lectorem), s aki 

ugyanebben az évben egy cseh nyelvű temetési beszédjét 

is kinyomatta a trencséni nyomdában. 9 

»Nagyon valószínű 

— írja —, hogy Malatides János zabrehi exuláns az ő 

latin verseit tulajdonképen az 1647. évi Cithara-kiadáshoz 

írta, s hogy általában ő gondoskodott erről a kiadásról, 

mely az exulánusoknak hozzá egyébként is közel 

álló nyomdájából került ki, hiszen ebben nyomatta temetési 

beszédjét is.« 10 

Ez a kiadás csak 3 énekkel bővült: »Kriste Synu 

Panny« (Oh Krisztus, a Szűznek Fia) »Odpust Hospodine 

5 

6 

Tranovsky-könyvtár 

História, 104. 

(Liptószentmiklóson). 1/28. 

7 

Dr. Ján 

Sborník. 182. 

Caplovic: Vydania Tranovského kancionálu. Tr. 

8 

Ibidem, 105. 

9 

Brevis ac perspicua de vitae aeternae via et dignitate... 

concio.; egybekötve Hodik Jónás »Verorum christianorum officium« 

c. ugyanez évben, szintén Trencsénben nyomtatott temetési 

beszédjével. A Matica Slovenská és a Tranovsky-könyvtár 

tokában.bir 

1 0 

Caploviő i. m. 182.

lidu svemu« (Bocsáss meg Úristen, népednek) és »Dekuji, 

Pane müy« (Köszönöm jó Istenem... Tr. 680.). Ezek 

közül csak az utóbbi maradt meg a Cithara újabb kiadásaiban. 

A harmadik kiadás énekeinek száma tehát; 

405. 

A IV-ik kiadás. 1653. 11 

Ezt a kiadást leírták Mockó, Caplovic és D'urovic" 

külön-külön példányok alapján. Mindhárom példány hiányos. 

Az előbbi sorrend szerint B2, B, B3 ívjelzésű lapokkal 

kezdődnek és 753 lapot tartalmaznak. Mockó óa 

D'urovic példányának végén rövidre fogott imádságok 

gyűjteménye van a következő címmel: »A Szentírás 

szerint való, mindennapi használatra szánt rövid és üdvösséges 

imádságok, melyekhez az úrvacsoravétel alkalmával 

mondandó imádságok járulnak. Nyomatott Lőcsén, 

Brewer Lőrincnél, az Úr MDCLIII-ik esztendejeben.« 

Ezekről az imádságokról — mivel egyik példányát sem 

tudtam megszerezni — csak annyit említhetek, amennyit 

Mocko közöl róluk Habermannak a Cithara Il-ik kiadásához 

kötött imádságaival kapcsolatban: 12 

»Nemelyek 

ezekből megtalálhatók az 1653. évi enekeskönyvben.« A' 

Cithara ebben a kiadásban gyarapodott először jelentékeny 

számú új énekkel. 51 énekkel bővült, tehát összesen 

456 éneket foglal magában. A silányabbakat a következő 

kiadók elhagyták, s így a,legújabb kiadások már csak 

ezeket őrzik: 37, 63, 224, 229, 265, 335, 344, 345, 347, 

395, 397, 428, 516, 517, 522, 525, 532, 553, 555, 

577, 590, 602, 619, 629, 686, 714, 757, 800; 820; 

837, 845, 851, 883, 901, 941, 942, 966, 976, 979, 

986. 

1 1 

Mocko Baltik Frigyes példánya alapján írta le (História, 

105—106.), melynek nyoma veszett; Caplovic Dr. Bartos F. M. 

prágai tanár példányát kapta kölcsön (Ibidem. 208.), D'urovic 

pedig a valasské mezificii múzeum példányának alapján dolgozott. 

1 2 

História, 104.

Az V4k kiadás. 1659. 13 

A címlap szerint »Trencsenben Czjzek Nykodém 

nyomdájában, 1659. évben« jelent meg, 12-ed rét, XXIV 

számozatlan -f 757 számozott -f 27 számozatlan lappal. 

A könyv elején levő számozatlan részből csak a címlap 

s az utolsó (24-ik) lap maradt meg, melyen Czjzek művét 

a Szentháromságnak ajánlja. A következő lapon található 

Malatides János említett latin verse: Paraenesis ad pium 

lectorem: En cantus! cantu cur non dignari Jehovam 

(An non cunctorum est maximus ille?) Aut tu ingratus 

eu.m concelebrare caves? (Dispice sed celso quod carmina 

ferre Tonanti) Vita sit: exitum psallere nolle Deo. Ergo 

hic o... Lector si cantas, pectore cantes (Sic Christo 

psalles semper in Axe melos. Johannes Malatides Zabreh. 

Ex. Ch.) (XXIV.) E kiadásra az 1653. évi nem hatott. 

Énekeinek száma ugyanannyi, mint az 1647. évi I-ső 

trencséni kiadásé. Mocko szerint 14 

ezt a kiadást Chalupka 

Sámuel trencséni lelkész, Caplovic szerint 15 

pedig inkább 

Malatides Dániel, a trencséni egyház diakónusa rendezhette 

sajtó alá, aki az említett Malatides János fia volt. 

A Vl-ik kiadás. 1674. 

Lőcsén jelent meg 8-ad rétben. Elől a címlap után 

Tranovsky bevezetése található 6 számozatlan lapon (az 

első két levél ugyanis hiányzik), majd két számozatlan 

lapon következik az ismeretlen kiadó bevezetése »Praefatio 

ad benevolum christianumque lectorem« címmel. 

786 számozott lapon vannak az énekek, 786—791. lapokon 

van a kántoroknak szóló tanítás, 6 számozatlan 

lapon pedig két register, (a másodiknak csak az első 

levele maradt meg.). 

1 3 

1 1 

15 

16 

Egyetlen példánya a brünni egyetemi könyvtárban. 

História, 107. 

Caplovic i. m. 184. 

Egyetlen példánya a Tran.-könyvtárban. L/3.

A Cithara kiadásai között ez az első, melyben Tranovsky 

bevezetése mellett a kiadóét is megtaláljuk. Ebben 

a kiadó maga mondja, hogy a meglevő énekekhez 

»több, mint száznegyvenek tesz hozzá. Az első kiadás 

iránt nagy pietást tanúsít. Az új énekeket Supplementum 

cím alatt az egyes részek után külön csoportosításban 

adja, hogy a szerző eredeti műve »a maga egészében 

és tisztaságában minden zavar, ócsárlás és megszólás 

nélkül maradhasson meg«. 

Ez a kiadás az 1653-iki IV-ik kiadásból átvett 40 

énekkel együtt összesen 145 énekkel gyarapodott. Ezekből 

20 cseh protestáns eredetű, 15 németből, 4 latinból 

fordított, 5 eredeti latin szövegű, 17 

12 a Cantus Catholiciből 

átvett, 25 ismertnevű tót énekszerzőktől (Lányi 

Illés, Lednicky Jeremiás, Bánovsky György, Cérnák 

Pál, Plintovic Ádám, Sinapius Horcicka János, Tranovsky 

Sámuel és Zábojnik György), mintegy 63 ének pedig 

ismeretlen tót énekköltők tői származik. Mocko tehát tévedett, 

amikor ezt a kiadást nem ismerve, az ebben 

található új énekeket mind az 1684. évi VTII-ik kiadás 

énekszaporulatának minősítette, s így a kiadó Horcicka 

Dániel érdemeit túlbecsülte. Az új kiadás már világosan 

magán viseli I. Lipót rémuralmának nyomait. A gyászos 

évtizedben (1670—1680.) Szelepcsényi által a pozsonyi 

törvényszék elé idézett lelkészek sorsa börtön, 

kínzatás, jószágvesztés, gályarabság, száműzetés, vagy 

halál volt. A kegyetlen üldöztetéseknek ez a történeti 

háttere Horcicka János trencséni exuláns lelkész énekeiből 

világosan kicsendül. A papjaitól megfosztott egyház 

szomorú állapotát »A szentegyháznak keserves zokogasa« 

című énekben (423.) mesterien festi: 

1 7 

Ach já mátka zarmoucená, 

A ode ívssech opussténá! 

Která jsem byla wznessená, 

Ezek: 1. Grates nunc omnes. 2. Puer natus in Bethlehem. 

3. Fit porta Christi pervia. 4. Omnis mundus jucundetur. 5. As- 

cendit Christus hodie.

Jiz jsem welice snízená: 

Bölest srdce se dotyká, 

Mou dussi zalost proniká. 

ó kde jste, pastyri moji? 

'Neivíte, jak se mne tvodí? 

Se mnou jste se rozloucili, 

Kde jste? kde jste? ze ivás néni: 

Botest atd. 

Ach, ach jak jsem opussténá! 

Kdo mi jiz potéssení dá? 

Kdo obcerstiví? kdo posilní? 

Toliko Bűh műj jediny: 

Botest atd, 

Mindenkitől elhagyott, 

Gyászba borult anya vagyok: 

Immár földig alázottan 

Élek, aki büszke voltam. 

Szivemig hat a fájdalom, 

Mert lelkem nagy bánata nyom. 

Pásztoraim merre jártok ? 

Szenvedésem, nem látjátok ? 

Ha éntőlem elszakadtok: 

Hol vagytok, hogy nem itt vagytok? 

Szivemig hat stb. 

Van-e nálam elesettebb? 

Vigasztalást hol keressek? 

Nincs, aki megerősítsen, 

Egyedül csak a jó Isten! 

Szivemig hat stb. (1., 14., 17. v.) 

Kleych említett zittaui énekeskönyvéből tudjuk, hogy 

ez az ének Horcicka Jánostól való. Először Krman Dániel 

írta az ének fölé Horciéka nevét »Exulis ab ecclesiai

Trenchiniensis« hozzátevéssel. Helyesen állapítja meg 

Mocko, 18 

hogy a »Maria zokogása a kereszt alatt« című 

ének (128.) kezdetének az előbbivel való azonossága, 

valamint a két ének refrénjeinek rokonhangzása igazolttá 

teszik ennek az éneknek is Horcickától való származtatását, 

sőt, hogy az »Ó mily banatosan« kezdetű ének verstani 

sajátosságai is Horcicka szerzőségére mutatnak. 

»Az egyház kísértéseinek és üldöztetéseinek idején 

szabadulásért esengft enekek« e kiadásban 10 új énekkel 

bővültek^ s a további kiadásokban az egyre kegyetlenebbé 

váló üldöztetések folytán tovább szaporodik a hasonló 

tárgyú énekek száma. Vlcek Jaroslav a mai kiadások 

1147 énekének általános jellemzésében már éppen ezekből 

az énekekből véli kihallani a Cithara énekgyüjteményének 

alaphangját: »Passziv, a lélek világa felé hajló elmélkedés 

ez, elfordulás a világtól és menekülés Istenhez, 

az ő megsegítő irgalmához és vigasztalásához. Az 

ezerféle szükségben Krisztus váltsághalálában való bizakodás. 

Egy szorongatott kisebbség melanchóliája.« 19 

.A 

középkori misztika és a pietizmus hatása e kiadáson is 

megmutatkozik. Francke János (1618—1677.) gubeni polgármester 

»Jesu meine Freude« kezdetű misztikus énekét 

Plintovic Ádám (1650. körül híres zsolnai orgonista) 

fordításában találjuk meg itt (570.). Egy ismeretlen, 

D'urovic szerint 20 

tót szerzőtől származó ének, a »Jezus, 

te kis drága gyermek« kezdetű (51.), édeskés, szentimentális 

alaptónusával és kicsinyítéseivel már határozottan 

a pietizmus szellemét tükrözi: 

Jezíssi, détáíko miié, 

Za swé jeslicky spanilé 

Zwól sóbé mé célé srdce, 

Sloz se w nem s swou láskou prudce. 

« História, 115. 

1 9 

Vlcek: Dejiny ceské literatúry. 166. 

20 D*urovic: Prispevky ... 385. 

12$

Jezíssi, műj bratfícku ctny, 

Chci te kolíbat, jen mi spi. 

Spi w jeslickách srdce mého, 

A sprost mne hfíchu mrzkého. 

Jezíssi, ústka twá sladká, 

A lícka krásná, pfehladká 

Mé srdce jala milostí, 

Az hofím láskou k wysosti. 

* 

Jézus, te kis drága gyermek, 

Bölcsőd szivem mélyén leld meg; 

Tied az én szivem mélye, 

Szeretettel oda térj be. 

Jézus, édes kis testvérkém, 

Elringatlak, aludj békén; 

Álmodj szivem jászolában, 

Ne hagyj meg a bűn jármában. 

Jézus, a te édes száddal, 

Sima, kedves, szép orcáddal, 

Szívemet úgy megejtetted: 

Babja lett az égieknek. (1., 3., 5. v.) 

Az ismeretlen kiadó erősen tótosítja a Cithara cseh 

nyelvét. Ő az első, aki nagyszámú és értékes új énekkel 

gyarapította az énekeskönyvet. A cseh protestáns énekek 

közül már aránylag keveset vesz át (20\ s inkább a hazai 

tót énekirodalom értékesebb kincseinek megörökítésére 

törekszik. A Cithara értékét hathatósan növelte Horcicka 

János trencséni lelkész, Lednicky Jeremiás lőcsei tanácsos 

és Plintovic Ádám zsolnai orgonista énekeinek felvétele, 

akiknek emelkedett szellemű, bensőséges lírája a 

tót egyházi énekköltészet továbbfejlődését jelenti.

A VH-ik kiadás. 1680. 

Ebből egyetlen példányt sem ismer a bibliográfia,, 

s így csak annyit tudunk róla, amennyit Kleych, említett 

zittaui énekeskönyvében mond, hogy t. i. 1680-ban Lőcsén 

Brewer Sámuelnél jelent meg 8-ad rétben, a kiadási 

év megjelölése nélkül. 

A VHI-ik kiadás. 1684.^ 

Lőcsén jelent meg 8-ad rétben, XVI. számozatlan 

(címlappal együtt) -f 875 számozott -f- 29 számozatlan 

lappal. Elől van Tranovsky rövidített bevezetése, melyet 

a kiadó Horcicka Dánielé (előbb radványi, majd lőcsei 

lelkész) követ, hátul pedig a registerek találhatók. A 

könyv végéhez, külön 45 számozott lapon az 1653-iki kiadásban 

is meglevő kis imádságos könyv csatlakozik 

eodem loco et anno. Ezután egy még kisebb toldalék következik 

»A hathatós vigasztalás érvei javaknak háborús 

időben való elvetelekor« címen, 5 számozatlan lapon. A 

toldalék vége hiányzik. 

Az énekek száma ebben a kiadásban 72 új énekkel 

gyarapodott. Ebből 14 latin ének, 58 pedig cseh és tót 

eredetű. Ez utóbbiakból 1 Burius Jánostól, 2 Kalinka 

Joachim illavai lelkész és püspöktől, 2 Comeniustól, 2 

Lányitól, 15 Horcicka Dánieltől, 17 Lednicky Jeremiástól, 

a többi pedig 3 cseh éneket kivéve, ismeretlen tót énekíróktól 

való. Kimaradt e kiadásból a Vl-ik kiadás 6 

éneke. Az »Istemiek gondviselese« (311.) kezdetű éneket 

Horcicka Dániel, a »Szanom, bánom vetkemet« (539.) 

kezdetűt pedig Oomenius lengyelből * fordította le. 82 

Az 

első kiadás 414 énekéhez hozzáadva a Vl-ik kiadás 145, 

s a szóbanforgó kiadás 72 énekét, ez összesen 619 éneket 

tartalmaz. 

2 1 

2 8 

Trán.-könyvtár L/5., L/6., I./7., L/29.; RMK: II. 1544. 

Mocko: História; 112.

A lX4k kiadás. 1686.** 

Az énekeskönyv címlapja a nyomtatás helyét nem 

Ütrulja el. Mivel azonban tipográfiailag teljesen egyezik 

Kegeliusnak vele egybekötött, Dadán János által Zsolnán 

1686-ban nyomatott művével, kétségtelen, hogy ez az 

énekeskönyv is zsolnai nyomtatvány. Megállapítja ezt 

Ribay György is: 24 

»Kegelius, Premysslowáni, Solnae 1686, 

accedit Zpewowe aneb Pjsnicky etc. s. 1. et a. ejusdem typi 

Solnensis.« 

A 12-ed rétű könyv terjedelme: címlap -}-3—162 számozott 

lap -f 6 számozatlan lap registerrel. Ez a kiadás 

mindössze 95 éneket tartalmaz. Később is előfordult 

(1693., 1707.), hogy a Cithara ilyen egészen kis 

terjedelemben, minimális énekszámmal csatlakozik egyegy 

imádságos könyvhöz. Ebből arra következtethetünk, 

hogy az elnyomás és üldöztetés miatt kesergő énekekkel 

teljes Cithara megjelenését a szigorú jezsuita cenzúra 

megtiltotta.. Az énekeskönyvnek legalább ilyen rövidített 

formában, imádságoskönyv függelékeként való megjelentetésében 

tehát a tilalom kijátszásának szándéka nyilatkozik 

meg. 

Ezek szerint tehát az énekeskönyv nyomtatása Kegelius 

könyvével egy időben történt. Erre következtet- . 

hetünk abból is, hogy az 1693. évi ugyancsak kivonatos 

ónekeskönyv kiadási éve, melyet a lőcsei Brewer itt már 

feltűntet, egyezik a vele hasonlóképen egybekötött »Dwanactero...« 

nyomtatási évével. A kiadás címe is eltér az 

eddigiektől: »Énekek avagy lelki énekek, amelyek a sá 

2 5 

toros ünnepek alkalmával használatosak.. .« 

2 3 

RMK. II. 1601. Kegelius »Dwanact Premysslovánj ...« c. 

művéhez kötve találtam. Ezt a kiadást a tót bibliográfusok nem 

ismerik. Emiatt a kiadásokat a IX-től kezdve helytelenül számozzák. 

2 4 

Bibliotheca Slavica pag. 17. N° 16. A M. Nemzeti 'Muzeurd 

kézirattárában. 

2 5 

ZpéwOwé (aneb) Pjsnicky (Duchownj). Kteréz se w 

Sláwnosti (Wyrocnj vzjwagj.) stb.

iá; 73—76. lapszámok ismétlődnek. A 72-ik lap őrszavából 

kiindulva Rusinsky megállapította, 26 

hogy a rákövetkező 

ismétlődő paginációjú két levél egy előbbi kiadásból 

való. A könyvkötő szórakozottságból egy 1686. 

előtti kiadású Cithara makulatúrájából két levelet ehhez 

a kiadáshoz kötött. Rusinsky szerint lehetséges, hogy ez 

a Kleych által emlegetett ismeretlen VII-ik kiadásból 

való két levél. 

A X4k kiadás. 1693* 

»Nyomatott Lőcsén, Brewer Sámuelnél az Űr 1693-ik 

eveben«, s szintén Kegelius »Dwanáctero«-jához kötve 

jelent meg, 12-ed rét, A—Gi 2, 70 számozott lap. 

Mindössze 62 éneket tartalmaz. Majdnem mindegyik 

eltér az előbbi kiadásban foglaltaktól. Ez Rusinsky szerint 

28 

arra mutat, hogy az egyház vezető fórfiai a Cithara 

egész anyagát előre felosztották kisebb részekre, s a 

cenzúrát megtévesztve úgy gondoskodtak a Cithara egész 

énekgyüjteményének megjelentetéséről, hogy más és más 

művek függeléke gyanánt kisebb részletekben adták ki. 

A Xl4k kiadás. 1696. 

Lőcsén jelent meg 8-ad rétben, VIII. számozatlan 

+ 839 számozott + 29 számozatlan lappal. Az énekeskönyvhöz 

imádságoskönyv járul, az 1653-iki és 1684-iki 

kiadásokban található imádságoktól eltérő tartalommal. 80 

28 

Este dve neznámé Cithary (1686., 1707.) Cirk. Listy. 

1937. 422. i ' 

- 27 RMK. II. 1740. 

88 

Cirk. Listy. 1937. 403. 

29 

Tran.-könyvtár I./8., I./9., L/10.; Matica Slovenská és 

U. Nemz. Múz.: RMK. II. 1839. ' , 

80 

Lásd az imádságokról szóló fejezetet.

A kiadás megtartja Horcicka szerkesztését, de a 

Cithara énekgyüjteményét 52 új énekkel gazdagítja. 

Ezek között Lednickytől, Plintovictól, Kalinkától és Zábojniktó] 

származó újabb énekeket találunk. Eddig ismeretié" 

énekírókkal is találkozunk benne. Ilyenek: Plorantius 

vagy Placko Izsák és Bester P. Jónás. Horcickával 

szemben, aki még 15 latin éneket vett át az 

énekeskönyvbe, az új kiadó már csak egy ilyennel gyarapítja 

a könyvet. Ebben a kiadásban is van egy lengyelből 

fordított ének (836.). Névtelen tót énekszerzőktől 

35 ének származik. A pietista hatások egyre több éneken 

mutatkoznak meg. 

A Xll-ik kiadás. 1707?* 

Ez a kiadás már a XVIII-ik században jelent meg\ 

Zsolnán, a Dadanok utódjánál, Kauder Vilmosnál, Neumann 

Gáspár Gadro wssech modliteb-jával (Minden imádságok 

veleje) egybekötve. 

A címlap első három szavának szedése elüt az előző 

kiadás címlapjától, s új a címlap versoján levő vignetta 

és az egész könyv szedése is. Ez is a vallási üldözések 

kényszere alatt készült részkiadás, mely szintén más könyvnek 

függeléke gyanánt jelent meg. Ezt a körülményt 

Szabó Károly RMK-a nem említi, sőt egészen leírás 

nélkül hagyta ezt a függeléket. Szövegileg azonos az 

1686 évivel olyannyira, hogy még a sajtóhibák is ismétlődnek. 

A lajstrom szerint ugyan, látszólag, négy énekkel 

kevesebb van benne, mint az 1686. éviben, de ez csak 

a lajstromkészítő hibája, mert az itt fel nem tűntetett 

énekek a szövegben helyükön vannak. Nyolc olyan 

éneket találunk benne, amelyek a Citharában nem fordulnak 

elő; de az innen átvett énekek is stílusbeli és 

szövegváltoztatásokat mutatnak. 

S 1 

M. N. Múz. RMK. II. 2313.

A Xlll-ik kiadás. 1711. 

. A címlap szerint 1711-ben jelent meg, de a könyv* 

piacra valószínűleg csak később kerülhetett, mert a vele 

egybekötött, s az 1696-iki kiadásban levőkkel egyező 

imádságok címlapján 1713. év áll. Sem az énekes-, sem 

pedig az imádságoskönyv címlapja nem jelzi a nyomtatás 

helyét. Kleych szerint 32 

Lőcsén Brewer Sámuelnél 

jelent meg. A kiadás 12-ed rétű. Címlappal és rövid 

bevezetéssel VI. számozatlan + 741 számozott + 23 

számozatlan lap. 

Ha megfigyeljük a XVII. század Cithara kiadásainak 

énekszaporulatát, látjuk, hogy az ismert vagy* 

névtelen tót szerzőktől származó énekek száma nagy 

mértékben nő. A tót evangélikus hymnológia szárnyat 

bont és idegen hatásoktól egyre függetlenebbé válik. 

Honnan merítették a kiadók ezeket a tót énekeket? 

Ezek — Pribis énekeskönyvének bevezetése szerint — 

részben — »csak egyes papirlapokon« kéziratban ft> 

rogtak közkézen. Ilyen lapokra később is írtak 33 

lelkészek 

és világiak egyházi énekeket, melyek azután kölcsönadás 

útján terjedtek. De voltak kéziratos és nyomtatott énekeskönyvek 

is, melyek a Cithara egyes kiadásainak forrásai 

gyanánt szolgáltak. Ilyen volt pl. Coledanus János** és 

3 2 

1. m.: Bevezetés. 

3 3 

Még 1882-ben is Hviezdoslavnak ilyen papírlapra hektografált 

Chválospevével szentelték fel az alsókubini evangélikus 

templomot. í 

3 4 

A két énekszerzö a Lipót-korszak áldozata volt, énekeiket 

a felírat szerint »a trencsénmegyei Lednic várában, börtönben, 

súlyos vasak között« szerzettek s így ezek valóban saját 

élményeik gyanánt fakadtak lelkűkből. Az Egyetemi Könyvtár 

nyomtatott katalógusa Dlabaez Jánosnak tulajdonítja a szerzőséget, 

ez azonban tévedés, mert a szerzők a kézírat belsejében 

két helyen is megnevezik magukat. Dr. Jamnicky János »Kompendium 

evanjelickej homiletiky« (Bratislava. 1928.) című kéz-* 

iratos munkája tud Coledanus egy predikációs kötetéről is. Címe: 

Kázány na evanjelia nedelny, Svátecny a na Epistoly 1691. A 1 

kézirat, szerinte, 

található. 

Drobny János pozsonyi lelkész könyvtárában

Palumbini Sámuel evangélikus lelkészeknek 1689-ből való 

kéziratos énekgyüjteménye. 35 

A két énekszerző a Lipótkorszak 

áldozata volt, énekeiket a felírat szerint »a trenesénmegyei 

Lednic várában, börtönben, súlyos vasak között« 

szerezték, s így ezek valóban saját élményeik gyanánt 

fakadtak lelkűkből. Az Egyetemi Könyvtár nyomtatott 

katalógusa az utolsó ének akrostichonja alapján 

Dlabacz Jánosnak tulajdonítja a szerzőséget, ez azonban 

tévedés, mert — amint Sztripszky bebizonyította — a 

szerzők a kézírat belsejében két helyen is megnevezik 

magukat. 

E kéziratos énekeskönyv 175 éneke közül 119 eddig 

ismeretlen. Az énekek között 39 akrostichonnal írottat 

találunk. Az akrostichonjba foglalt egyik-másik névre a 

Cithara-kiadások vetettek világot. Ilyen nevek: Fajber 

Jacőbus (Cithara, 1674.), Kromholcius Johannes (Cithara, 

1684. és 1696.), Burius Johannes (Cithara 1684.) és egy 

későbbi kiadásban Blazi Jan. Figyelemre méltó, hogy 

az akrostichonok magyar neveket is rejtenek. így pl. 

Uifalusi Katharina, Rudnai Mária és Rewai Elizabeth 

nevét. 

Nyomtatásban is jelentek meg a Cithara kiadásainak 

forrásául szolgáló énekek. Zábojnik György 36 

Lőcsén 1686ban 

Brewernél megjelent »Modlitby nábozné...« (Kegyes 

imádságok) című postumus könyvében 37 

több ilyen ének 

látott napvilágot. Az imádságoskönyv egy része ugyanis 

Zábojniktól származó reggeli, esti énekeket, cantilénákat, 

(melyekben a szerző bibliai verseket old fel), s latinból 

8 5 

Az Egyetemi Könyvtárban levő kéziratos másolata 1734ből 

való. Részletes ismertetését lásd Dr. Belon Rusinsky (Dr. 

Sztripszky Hiador) nevezetes tanulmányábam, a Cirk. Listy. 1936. 

évf. számaiban. 

3 6 

Bzoviki lelkész, majd 1669-től superintendens. Bzovikról a 

jezsuiták által kiüldöztetve, Korponán telepedett le. Itt is halt 

meg 1672-ben. Lásd: Ján Slávik, Dejiny zvolenského evanjelického 

a. v. bratstva a seniorátu. B. Stiavnica. 1921. I. 85. 

8 7 

Szabó K. csak a címet adja (RMK. II. 1592.); példánya a 

Tran.-könyv tárban.

fordított énekeket tartalmaz. Egyik-másik ének előtt ott 

találjuk az ének keletkezésének idejét is. A legrégibb keltezés: 

Anno 1651 die 27 Martij. 

Zábojnik énekei kiállott szenvedéseinek következtében 

kesergőek, melanchólikusak, akárcsak a Coledanus- 

Palumbini-félék, mindazáltal egyikből sem hiányzik az 

Istenbe vetett rendíthetetlen hit bizonyságtétele. Énekei 

közül ötöt őriz a Cithara- Ezek: »Itt van immár a napkelte« 

(668.), »Atya-Isten, dicsértessék (673.), »Isten fog 

égő áldozatrók (778.), »Én Krisztusom, vegpercemben« 

{960.), »A türelmesség nagyon drága« (587.). 

A Cithara forrása gyanánt szolgál továbbá Mlinarowych 

Illés 38 

»Pysnicnj Knizecka« című 1702-ben Lőcsén 

megjelent énekeskönyve. 39 

Ez »nagyobbara németből fordított, 

minden időben és mindenféle szükségben használható 

lelki énekek«-et foglal magában. Keymann György, 

•Gerhardt Pál, Schechsius Péter, Rodigast Sámuel, Apelles 

Lőwenstein Mátyás, Ringwald Bertalan, Franck János, 

Pappus János, Albert Henrik, Warnberg Gáspár német 

énekszerzők énekeinek Mlinarovych-féle fordításából sokat 

őriz a Cithara. 40 

Itt kell megemlítenünk Plintovic Ádámnak 1668-ban 

Zsolnán nyomtatásban is megjelent »Bunbanatra serkentő 

ének« című egyházi énekét, melyet ő a címlap szerint 

az 1668. évi november 4-iki napfogyatkozás alkalmából 

írt, s a város bírójának, a városatyáknak, valamint Zsolna 

városának ajánlott. A 4. számozatlan levélből álló 

nyomtatvány példányszerűleg ma már ismeretlen. Szabó 

88 ügyvéd, majd 1706-tól tepliczi lelkész. 

3 9 

Pijsnicnj Knizecka, Obsahugjcy w sobe rozlicné wnowe 

zlozene, a zwettssy Castky z Nemeckych pfelozene Duchowny, 

Pjsnicky, ktere kazdeho Casu y we wsselikych potfebách mohu 

vzjwane bytj. Wydana na Swetlo skrze Eliasse Mlinarowych 

a Wytisstena w Lewocy 1702. 

4 0 

Lásd a Cithara Sanctorum Vietoiisz-féle magyar fordításának 

(Budapest. 1935.) függelékét. 745—752.

Károly egyáltalán nem tud róla, Bizner pedig csak a 

címét adja. 4 

* 

A Citharát háromszázados diadalútján a felvilágosov 

dás korának racionalisztikus szellemű terméke, az 1842ben 

kiadott Zpéwnjk sem gátolta. A Zpéwjnk ugyanis 

(részben kisebb-nagyobb változtatásokkal, részben pedig 

teljesen érintetlenül) összesen 329 éneket 42 

vett át a 

Cithara énekeinek legjavából. Különben pedig sem a mai 

Cseh-Szlovákiában, sem pedig a külföldön élő tótok kö* 

zött nem örvend akkora népszerűségnek, mint a Cithara, 

mely az egész világon 365 gyülekezetben élő mintegy 

400.000-nyi tót evangélikusság körében körülbelül 120.000 

példányban forog közkézen. 43 

Mint már láttuk, a Cithara az őskiadás után tíz év 

múlva már három, a XVII-ik század további folyamán 

pedig egyre több énekkel gyarapodva, összesen 11 kiadást 

ért meg. Figyelemreméltó, hogy míg a Cantus 

Catholicinak tót kiadása mindössze kétszer vált szükségessé 

(1655., 1700.), addig a Cithara kiadásainak 

száma, bár a végleges 44 

számot megállapítani szinte lehetetlen, 

a mai napig mintegy 130. 

* 

4 1 

Pjsnicka k pokánj probuzugjcj a k wystraze gednoho ka2dého 

werného Krest'ana naschwalne k tomu dni, w kteremzto 

Slunce nebeské zatméné spatfeno bylo, totiz dne 4. Novemibra 

1668 okoló druhé a tretí hodiny popelední, slozená,... w 2idine 

w impessi Gana Dadana leta 1668. M. 12°, 4 sztl. levél. (Rizner 

BPS. IV. 108.) 

4 2 

Julius Adamis: Tranoscius a Zpévník. Tr. Sbornik. 269. 

4 3 

Miios Hodza: Tranoscius mimo Slovenska. Tr. Sbornik. 288. 

4 4 

Végleges számot mondani még nem tudunk. A bibliográfia 

örvendetes fejlődése és kivált az 1936. évi Tranosciusjubileum 

óta egyre újabb kiadásokra bukkannak a kutatók. Ezt 

a számot a jövőben bizonyosan még növelni fogja az a jellemző 

körülmény, amelyet Sztripszky figyelt meg kutató útjaiban. Feltűnt 

ugyanis neki, hogy evangélikus lakosságú falvakban majdnem 

minden ház padlásán tömegével talált régi, megcsonkult tót egy*

3. FEJEZET. 

Hz imádságok és elmélkedések irodalma. 

Míg a XVI-ik századból egyetlenegy tót imádságos 

könyv sem ismeretes, a XVII-ik század egyházi irodalma 

a kalendáriumok mellett imádságos könyveket termelt 

a legnagyobb számban. 

E korban sokkal jelentősebb helye volt az imádságnak 

a prédikáció mellett és felett, mint manapság. Érthetővé 

teszi ezt a XVII-ik század protestáns üldöztetésekkel teli 

története, az ellenreformáció, melynek folyamán a tömérdek 

panasz és sóhaj önkéntelenül is imádsággá változott 

a szenvedők ajkán. A török vészre is érzékenyen 

reagáltak a tót protestáns imádságos könyvek, s míg a 

katholikus ellenhatással szemben az evangélium egyházainak 

diadaláért, a török ellenében a császári hadak 

házi irodalmi termékeket, amelyeket csonkaságuk miatt többet 

nem használhattak, de szándékosan elpusztítani, vagy eldobni 

kegyeletből nem akartak. Ennek lehet tulajdonítani azt, hogy 

pl. éppen e sorok írása idején fedezett fel Sztripszky a Bakonyban, 

egy tót községben, eddig ismeretlen kiadású Citharát. 

Ez bíztató jel arra nézve, hogy a jövőben mások is bukkanhatnak 

ilyen, kegyelettel a padláson őrzött, ismeretlen Cithara kiadásokra 

vagy más, eddig ismeretlen könyvekre. Ebben a Sztripszky által 

felfedezett s általa 1632. évi kiadásúnak megállapított editio 

princeps-ben Tranovskynak csak 92 éneke van meg. Ez azt 

jelenti, hogy a többi, számszerint 77 éneket, amelyekkel az 1635. 

évi, eddig elsőnek ismert, de tulajdonképen második kiadás 

bővült, Tranovsky 1632—35 között szerzetté. A Tranovskynak tulajdonított 

énekek száma ugyanis 169. Mindezeket Sztripszky 

felhatalmazása alapján közlöm.

győzedelméért könyörögnek. Az egyház és a haza ügyéért 

való könyörgés szavai a XVII-ik század tót imádságoskönyveiben 

is egybefonódnak. 

A legtöbb tót imádságos könyvet németből vagy 

német szerzők latin nyelven írt munkáiból ültetik át. 

Fordítanak azonban az angol áhítatirodalomból is. Az, 

átvétel rendszerint nem szolgai, tehát egyéni módon történik. 

A lefordított imádság- vagy elmélkedéskészletet a 

fordítók sokszor tetszés szerint vagy a hazai szükségleteknek 

megfelelően bővítik és kiegészítik. 

A tárgyalt időszak tót protestáns irodalmában éppúgy, 

mint a magyarban, közkedveltekké válnak a reformációkorabeli, 

valamint közvetlen a reformáció utáni időszak 

német építő irodalmának legkimagaslóbb írói. Rajtuk keresztül 

a XVII-ik század tót áhítatirodalmában a legkülönbözőbb 

hatások érvényesülnek. Az imádságirodalomban 

megelevenednek a merev orthodoxiára reagáló 

angol puritán kegyesség, majd a középkori katholicizmusnak, 

különösen pedig a jezsuitáknak hatása alatt, a misztika 

önátadó christocentrikus imádságai. Meghonosodnak 

a Miatyánknak és Krisztus keresztfán mondott hét szavának 

parafrázisai, a hét bűnbánati zsoltár, Krisztus 

szenvedéstörténete imádságok és elmélkedések formájában, 

a Luther által kevésre becsült imaformulárék, s a 

különféle állásokra és állapotokra írott kazuisztikus imádságok. 

Gyakorta idézik az egyházi atyáknak, főleg Augustinusnak 

euchetikai megállapításait és imádságait. 

Az elmélkedésekben és vigasztaló iratokban a középkori 

vallásos irodalomnak a reformáció előtti sztereotip 

formát öltött főbb típusai is éreztetik hatásukat. A Hortulus 

animae-, Paradisus animae-, főként pedig az Ars 

raonmefo'-irodalomnak közvetlen vagy közvetett hatásait 

érezzük. A tót irodalomnak a hasonló irányú magyar 

irodalommal e szempontból való összehasonlítása megint 

csak az előbbi szegényebb és visszamaradottabb mivoltára 

mutat. A magyar protestáns irodalomban ugyanis 

már a XVI-ik században megmutatkozik a német építő 

irodalom hatása. Valószínű, hogy a XVI-ik században a tót

irodalomban is keletkeztek hasonló gyűjtemények, de ezek^ 

nyilván, csak kéziratban voltak, s emlékük — hacsaki 

még valahol nem rejtőzködnek — számunkra elveszett. 

A tót irodalom e szempontból való visszamaradottságát 

bizonyítja az a körülmény is, hogy Arndt János 

ós Gerhard János misztikus szubjektivizmussal telített 

műveit, melyek a pietizmus mozgalmának előkészítésében 

oly nagy szerepet játszottak, a XVII. század tót irodalma 

nem ismeri. Nem tudunk továbbá arról, hogy Moller 

görlitzi lelkésznek (1547—1606.) több kiadást ért Manualeját 

vagy Musculus (Meusel) András generálsuperintendensnek 

klasszikus imádságos könyvét — ezeket a magyarra 

már a XVII. század első felében átültetett műveket 

— tótra is lefordították volna. 1 

Pribis Dániel említett Luther-kátéjának egyik toldaléka 

gyanánt találjuk a XVII-ik század első nyomtatott 

tót evangélikus elmélkedését és imádságos könyvét. 

Címük: Rosarium animae és Modus orandi. 2 

A Rosarium rövid praefatiojában buzdítja az olvasót, 

hogy a hitnek kezét az Űr felé nyújtva, kövesse őt a rózsakertbe, 

melyben Krisztus pihen, ott szedjen magának 

Lilium Convalliumot, »mely megerősíti az emberi szívet, 

szomorú lelket s a rogyadozó térdek. Azután kifejti, 

hogy a Rosarium animae három virágágyra oszlik. Az 

első a Contritio és háromféle virág nő rajta: a bűn megismerése, 

megbánása és megvallása. A második virágágy 

a Fides. Ezen kétféle virágágy nyílik: az Isten 

mérhetetlen könyörületessége és szeretete, valamint az 

Isten egyszülött Fia. A Novitas vitae nevű harmadik 

virágágyon találjuk a bona conscientia, Charitas és constancia 

virágait. Fejtegetéseit bibliai idézetekkel támasztja 

alá, de nem a králici bibliából, hanem a Vulgatából idéz, 

s citátumait mindjárt le is fordítja tótra. Gyakorta hivatkozik 

Augustinus Sententiaira, s Melanchton Fülöp, Szent 

1 

Incze Gábor: A magyar református imádság a XVI. és 

XVIL században. Debrecen. 1931. 54., 29., 81. 

2 RMK. II. 490.

György, Szent Bernát és Polikárp szavaira. Nem kétséges, 

hogy a könyvecske a középkori rosarium-irodalom 

hatása alatt íródott, eredetijét azonban nem sikerült fellelnem. 

A Pribis-féle kátéfordítás második függelékét, a Modus 

orandi-t megelőző bevezetésben rövid euchetikát találunk. 

A szerző néhány, a szentek segítségül hívására 

vonatkozó polemikus sor után, 7 pontba foglalja az 

imádság meghallgatásának feltételeit: 1. A Krisztusban 

yaló hit által, az Ő nevében és érdemeire való hivatkozással 

történjék. 2. Annak, aki azt akarja, hogy mások' 

imádkozzanak érte, legyen kegyeséletű, s imádkozzék 

maga is, mert senki sem ismeri más szükségleteit úgy, 

mint az, aki a szükséget szenvedi. 3. Szükséges, hogy az 

imádkozó higgyen Isten Ígéreteiben és parancsolataiban. 

4. Legyen az imádkozó türelmes és kitartó. 5. Tegyen 

különbséget a lelki és testi, az ideigvaló és örökkévaló 

dolgok között. 6.- Legyen az imádkozó buzgó és Szentlélekkel 

teljes lelkületű. 7. Röviden fejezze ki magát. 

A könyvecske reggeli, esti, evés előtt és után, kísértések 

alkalmával, prédikáció előtt és után, úrvacsoravétel 

előtt és után, a magyarföld igaz békéjéért, Contra hostes 

Evangelii s életünk befejezésekor mondandó prózai és 

verses imádságokat tartalmaz, legnagyobb részük Prir 

bistől való. 3 

Az imádságok kissé száraz és monoton 

hangja bensőségessé és meleggé válik az úrvacsorai alkalmakra 

írottakban. Különösképpen érzékeny Pribis az 

egyház ellen irányuló támadásokkal szemben. _»A magyar 

föld igaz békéjéért« című imádságában felgerjedt haragja 

indulatos és erőteljes szavakban tör ki: »Óh szerető 

Atyánk, ne engedd többé pusztítani és irtani ezt a mi 

földünket, legalább a Te szent Igédért és e hazában 

levő választottaidért ne. Ne hagyd, hogy a tévelygők 

ki oltsák közöttünk a Te szent evangéliumod fényét, mely 

ellen felkeltek és amelyet bálványimádó barlangjaikban 

3 

A Pribistől származó imádságok az ő nevének monogramm- 

jávai (V. D. P.) vannak ellátva.

gyaláznak és káromolnak. Sőt inkább semmisítsd meg 

istentelen és álnok terveiket...« Pribisnek Károly Katalin 

vigasztalására írt éneke is tele van ilyen erős kifejezésekkel. 

A halál előtti, a halál óráján mondandó imádságok, 

valamint »az élet üdvös befejezéséért és vidám halálért 

könyörgő imádság az »ars moriendi« gondolatkör 

hatását mutatják. , 

A tót evangélikus imádságirodalomban úgy stílusszépség, 

mint tartalmi érték tekintetében mindmáig egyedülállóak 

Tranovsky György imádságai, melyek »Phiala 

odoramentorum.. .«* címen 1635-ben Lőcsén, Brewer Lőrincnél 

jelentek meg. 5 

Művét elsősorban br. Szunyogh 

Jánosné szül. Thurzó Annának ajánlja »a múltban £ 

vett jótéteményekért való hála jelelik, amikor exiliuma 

keserűségét enyhítette, s úgy vette körül vendégszeretetével, 

»mint ahogy ama sareptai özvegy Illés prófétát 

látta el élelemmek. Ajánlja még Raffaj Magdolnának, 

amiért férje, Valentin Péter 6 

a kéziratban látott imádságokat 

nagyon becsülte, kiadásukat sürgette, á kiadások 

fedezésében is kész volt segítségére lenni, s Kegelius 

Fülöp hét bűnbánati zsoltára fordításának a műhöz való 

csatolását tanácsolta. 

4 

Phiala odoramentorum. Modlitby Kfestianské, kteréz Ráno 

y Wecer, pri Sluzbáeh Bozijch y doma: Na Wyrocnj Památky y 

gindy: We wsselikych Potrebách Duchownjch 1 

i Telesnych: Gakoz 

od sluzebnikúw Cyrkve, tak y od Lidu Obecnéhb s hognym prospéchem, 

vzjwati se mohau. zepsané a wydané od Knéze Giíjka 

Tranowského, Sluzebnjka Krystowa. Wytisteny v Wawrince Brewera. 

M. N. Múz.: RMK. II. 502. (2. pld.), Prágai Nemz. Muz. 

Sign.: 37. D. 18., Matica Slovenská. Sign.: SE. 293. 

5 

A második kiadása 1685-ben jelent meg Lőcsén. A mai 

jxapig összesen öt kiadást ért meg. 1898-ban lengyel nyelven 

is megjelent. Lásd bővebben: Dr. Jurkovic, Modlitby Tranovského. 

Tr. Sborník. 1936. 

6 

Valentin Péter jómódú polgár volt Valasské Mezificiben. 

Itt két ízben (1621, 1629.) polgármesterré is választották- A bevezetés 

szerint Tranovsky sógora volt. Lásd: Mocko J., Prispevky 

k zivotopisu Tranovského. Cirk. Listy. 1895. 85.

Az imádságokat megelőző terjedelmes előszó az 

imádság lényegének, formájának, helyének, tartalmának 

és módjának kérdésével foglalkozik. A hamis bíróról szóló 

példázattal kezdődik. Ezzel kapcsolatban a példázatbeli 

özvegyet az egyházhoz hasonlítja, melynek »látható fejétől 

e világon megfosztva, sok viszontagságot kell elhordoznia«. 

A megnehezült viszonyok között csak úgy 

állhat meg az egyház, ha imádságaiban Istenhez 

fordul segítségért. Az imádságot Isten parancsa, az 

imádságnak Isten előtt való értéke, nagy hatóereje, s 

végül az ítélet napjának közelsége teszik szükségessé. 

A helyes imádság feltetelei: az élő Istenhez kell imádkozni, 

éspedig lélekben és igazságban; józanul kell élni, 

nem szabad túlbecsülni a hivatással járó munkát; hinni 

kell, hogy Jézus Krisztus érdeméért elnyerjük Isten kegyelmét. 

Mindenütt lehet imádkozni, de Jézus tanácsára 

erre valamely csendes helyet kell választani. Nagyon 

alkalmas hely erre az Isten háza. Az imádkozás külső 

formája szerint fedetlen fővel, égre néző tekintettel, felemelt 

kézzel, térdepelve és mellverve történjék. Fontos 

feltétele az imádságnak, hogy Istennek semmit sem írjunk 

elő, tartózkodjunk a bűntől. A rövid vagy hosszú imádság 

egyaránt kedves Isten előtt, ha tiszta szívből buzog fel. 

Megtudjuk továbbá a bevezetésből azt is, hogy nyomtatott 

agenda nélkül szűkölködő lelkésztestvéreinek a braunschweigi 

és lüneburgi agendákból fordított vasárnapi és 

ünnepi kollektákka], melyekhez a maga »Meditationes et 

Soliloquia«-ját csatolta, igyekezett segítségére lenni. 

A tizenkét részből álló imádságos könyvben pontos 

különválasztás nélkül egybeszövődnek a gyülekezeti és 

magán használatra szánt imádságok: I. Reggeli imádságok 

II. Káté-imádságok. III. Esti imádságok. IV. 

Imádságok »egyhazi szolgálatok alkalmávak. V. Imádságok 

és elmélkedések »az évi sátoros és más emlékünnepek 

alkalmávak kollektákkal. VI. Bűnbánati imádságok 

és elmélkedések. VII. Elmélkedések »az úrvacsorához 

való készülődés alkalmávak. VIII. Imádságok a mindennapi 

élet különféle szükségleteiért, IX. »Aldott állapotban

levő asszonyok imadsagai.« X. »Beteg vagy halálos ágyon 

fekvő emberek imadsagai.« XI. Kollekták. A XLI-ikrész, 

mint függelék tartalmazza a hét bűnbánati zsoltárt s az 

utazók és útrakelők imádságait. A könyv végén vannak 

az »evangelikus keresztyén egyház mindennapi fohaszai«. 

Szerkezeti, tematikus és kifejezésben összefüggések;, 

valamint nyilvánvaló gondolati parafrázisok tagadhatatlanná 

teszik, hogy Tranovsky nemcsak énekeskönyvének, 

de a Phiala-nak me'gírásánál is latin művére az »Odarum 

sacrarum... libri tres«-re támaszkodott. Különösen szembetűnő 

a kapcsolat a Phiala V-ik része s az ódák első 

könyve között. A két rész összehasonlítása arról győz 

meg, hogy az imádságok tulajdonképen nem egyebek, 

mint az ódáknak népszerű prózában való feloldása. 7 

Hogy Tranovsky mennyire benne ólt a Szentírásban, 

annak a Citharán kívül imádságai is fényes bizonyságát 

adják. Minden sorából valósággal árad a biblikus szellem. 

Nem is tud másképen beszélni, csak a biblia nyelvén és 

kifejezéseivel. Már a könyv címét:is a bibliából kölcsönzi. 

(Phiala odoramentorum = jó illatokkal teljes ivópohár, 

János jel. 5, 8.). Az évi sátoros ünnepek alkalmával mondandó 

imádságok egy-egy szentírási szakaszt oldanak fel; 

A bűnöst Isten tízparancsolata elé állítja, hogy felrázza 

lelkiismeretét. A bűnbocsánat hitét Zacheus, bűnbánó 

Magdolna, stb. példájával élesztgeti. A »beteg vagy halálos 

ágyon fekvő emberek imádságai«-ban a gazdagról 

és Lázárról, az irgalmas samaritánusról szóló példázatokat, 

s az ércből öntött kígyó képét aknázza ki. Ügyesen 

von párhuzamot a gutaütött és a pestises betegek között, 

a bűn mérge és a tüzes kígyók marása, az Istennel küzdő 

Jákob és a meghallgattatásért könyörgő-egyház, a gyermek 

Jézussal menekülő szülők és a Krisztusért szenvede 

egyház között, stb. Egyszerűség és őszinteség jellemzi. 

»Imadsagai azt az érzést keltik', hogy nem gondolkozva, 

hanem imádkozva írta őket. Azért van bennük annyi 

7 

Albert Prazák: Tranovského Cithara Sanctorum. Bratislava. 

1936. évf. 57—60.

megindító, az imádkozó hideg szívét hevítő, s a lankadt 

lelket Istenhez emelő hatalom és erő. Nincs ezekben 

fölösleges szó vagy mondat.. .« 8 

Több imádságot még Mezificiben írt. így a »Gonosz 

és békétlen emberek törekvése eilen« című imádságot, 

melyben panaszkodik, hogy ellenségei tőrt vetettek vagyona, 

becsülete ós élete ellen. Ilyen a »pestisnek rólunk 

és felebarátainkról való elhárításáérk című is, melyj 

mellé maga Tranovsky írta oda, hogy »mondatott a 

mezificii egyházban pestis idején, 1624. évben.« »Az 

egyház üldöztetésének idején szabadulásérte című imádságot 

akkor írta Tranovsky, mikor II. Ferdinánd 1624. 

évi rendelete értelmében a többi morvaországi protestáns 

gyülekezetek templomait már elvették s papjait az 

országból kiüldözték. 

A cseh protestáns egyházakat, a mezifici-i gyülekezetet, 

s Tranovsky családi életét ért súlyos megrázkódtatások 

magyarázzák meg az imádságos könyv eschatologikus 

jellegét, mely a bevezetéstől kezdve az egész 

könyvön vörös fonalként húzódik végig. Hangsúlyozza, 

hogy közeledik az Úr eljövetelének s az Isten ítéletének 

napja. Vágyódik az »új Jeruzsalem« után, s könyörög 

»az örökkévaló új esztendő«-ért. 

Felbecsülhetetlen szolgálatot tett Tranovsky lelkésztestvéreinek 

azzal, hogy Phiala-jával az agendahiányt 

is igyekezett pótolni. Tudjuk, hogy Krman Dániel Agenda 

Ecclesiastica Slavonica-jänak 1734-ben való megjelenéséig 

nyomtatott tót evangélikus agenda nem volt. A lelkészek 

maguk írták, vagy egymás kéziratából másolták a szükséges 

imádságokat, kollektákat és egyéb liturgikus szövegeket. 

Lányi Illés 1613-ban a felsőtrencséni esperesség 

gyűlésén felvetette ugyan egy tót agenda kiadásának 

gondolatát, 9 

de ez talán Lányi korai halála miatt (1617.) 

nem válhatott valósággá, Ugyancsak meddő maradt Ka- 

8 

9 

Mocko: i. m. 79—80. 

Branislav Varsik: Nábozenské pomery na Slovensku v 

dobé Tranovského. Tr. Sborník. Í9.

linka Joachim kísérlete is, aki 1665 körül kollegájával, 

Dubraviussal egyetemben tervezte egy agenda kiadását. 1 

*' 

Tranovsky Phiala-ja az első nyomtatott munka, mely ha 

nem is agenda, mégis nagyszámú agendai imádságot 

tartalmaz s ezen a téren hiányt pótló volt. Agendai 

imádságokat főként a IV., V., VI. s a kollektákból álle 

XI-ik rész tartalmaz, de idevehetjük az »aldott állapotban 

levÁ asszonyok imádságai«-t, valamint a X-ik részt is, 

mely egy funebrál csíráját rejti. Nagyon valószínű, hogy 

Tranovsky a Cithara után agendát is adott volna ki, ha 

ebben korai halála meg nem akadályozza. 

A Phiala imádságaival Jacobaei Pál modori lelkészí 

közkedvelt imádságos könyvében, az 1732. évi zittaui 

kiadású »Modlitebny poklad«-ban és Krman Dániel agendájában 

is találkozunk., De bőségesen merítettek a Phiala 

énekforrásából a későbbi agendák is mind a mai napig. 

Batagius Yenceslaus művét csak említhetem, mert 

a kezemen nem fordult meg: »Sententiae Evangeliorum 

Domonicalium. In Usum Scholarum collectae, hemistichiis 

et distichis Latinis, nec non rhytmis Bohemicís co\ligatae 

per Venceslaum Ratagium Boemum. Leutschoviae, 

Typis Laurentii Brever. — Anno MDCXXXVII.« Ajánlás: 

Nobilissimae Fratrum Trigae: Emerico, Balthasari & Sa* 

mueli Mariasiis. 11 

Egy ismeretlen fordító J. Z. Ö. jelzettel 1639-ben nyo* 

mattá ki Trencsénben németből fordított »Alapos és igaz 

1 2 

tudósítás.. .« című művét, mely a német népnek a 

1 0 

Dr. Ján Kvacala: Dejiny reformácie na Slovensku. 260.; 

Ottó Skrovina: Z historie turcianského 

sborov. Turc. Sv. Martin. 1929. 17. 

evanj. seniorátu a jeho 

1 1 

A címet a M. Könyvszemle 1906. évf. 131. közli. Eszerint 

példánya a lőcsei ev. egyház könyvtárában van, ahonnan megszerezni 

nem tudtam. 

1 2 

Gruntownj a prawdiwá Zpráwa a oznámenj Skutkű 

prvvé nikdy neslychanych, a Píjkladú strassliwych, Kterj gsau 

prjcinau hrozného a welikého Hladu, pri lidech w Rzijssi a 

zemjch Némeckych ... staly a zbéhly. Letá Páne 1638,. Z Nemeckého. 

do Czéského gazyka wylozená od J. Z. C. Létá Páne 1639... VV 

Trencjné v Wácslawa Wokála. Léta 1639. — Matica Slovenskát.

harminc éves háborúval kapcsolatos meglátogatottságát 

tárgyalja. A bevezetésben a háborúval, pestissel, éhínséggel 

sújtott német nép sorsát a szerző Jeruzsálem 

pusztulásásával állítja párhuzamba, majd e háborús időnek 

több olyan eseményét írja le, melyek mind az V. Mózes 

28, 53-ban foglalt próféciát látszanak igazolni. 

* 

A XVII-ik század áhítatirodalmában jelentős szerepet 

játszik Bayly Lajos 13 

bangori püspök »The Practioe 

of Pietie.. .« u 

című műve, melyet majdnem minden' 

európai nyelvre lefordítottak. 

Bayly 1565-ben született az angliai Carmarthenben. 

Egyházi szolgálatát Eveshamban kezdte. Itt tartott prédikációi 

képezik említett áhítatos könyvének alapját. Mint 

az angol puritán pietizmus legjelentősebb képviselője, ellentétbe 

került az államegyházzal. Küzdött az angol kormány 

antipuritán törvényhozása, majd az arminiánusok ellen. 

1571-ben megindult üldöztetésük I. Jakab alatt tetőfokra 

hágott, minek következtében hívei közül sokan menekülni 

voltak kénytelenek. Hányatott életét 1631-ben fejezte be. 

A XVI-ik század merev dogmatizmusa, mely meddő 

hitvitákra vezetett;, s a harminc éves háború pusztításai a 

XVII-ik sz. emberében őszinte vágyat ébresztettek az értelmi 

vallásosság iránt. Angliában hirdetni kezdik, hogy 

13 

Lásd: Die Religion in Geschichte und Gegenwart von 

Herman Gunkel und Leopold Zscharnack. Tübingen. 1927. I. 

838.; Realencyklopädie für protestantische Theologie und Kirche. 

Leipzig. 1897. IL 497.; Hans Leube: Die Reformideen in der 

deutschen Kirche zur Zeit der Orthodoxie. Leipzig. 1924. Verl. 

Von Dörfling & Franke. 167. és kk. 

1 4 

Az első eredeti, valamint a második angol kiadás elveszett. 

Az első meglevő angol kiadás címe: >Lewis Bayly: The 

Practice of Pietie, directing a Christian, how to walke that 

he may please God. The third edition. Profitably amplified by 

the Author. F. Hodgets: London. 1613.«

a keresztyénség nem tan, hanem élet, s a Cambridge! 

•egyetemen, a Kálvin szigorú presbyteri alapeszméit valló 

puritánusok körében, megszületik a gyakorlati keresztyén 

életnek, a praxis pietatis-nak eszméje, mely az egész 

eletet istentiszteletnek fogja fel. 

Bayly műve nem egyéb, mint a napnak, az életnek 

minden percére kiterjedő gyakorlati kegyesség útmutatója. 

Imádságok és elmélkedések példájával mutatja meg, hogyan 

kell a napot Istennel elkezdeni, imádkozni, bibliát 

olvasni; gondolataink, szavaink és tetteink felett őrködni, 

egész nap Istennel járni, este és éjjel viselkedni. 

Tanácsot ad a családi élet kegyességének ápolására. Különös 

figyelmet szentel a vasárnapnak és leírja, hogyan 

kell azt eltölteni. A jócselekedetek szükségességét is hangsúlyozza. 

Hosszabb részben szól az úrvacsorára való méltó 

előkészületről, az úrvacsora áldásairól, az önvizsgálat 

módjáról, az úrvacsoravétel alatt és után való viselkedésről. 

Leírja továbbá, hogyan viselkedjék a keresztyén 

ember betegségének, halála közeledésének és felépülésének 

idején. Szól a betegek látogatásának és vigasztalásának 

keresztyén kötelességéről, végül pedig a mártírokról, 

s Krisztus szenvedésének és halálának titkáról. A haldoklókért 

mondandó imádságaiban a reformáció előtti, 

évtizedek Hortulus animae című áhítatos könyvecskéinek, 

a boldog meghalással foglalkozó elmélkedéseiben pedig 

az Ars moriendi irodalom hatásait érezzük. 

A keresztyén élet teljes megszentelődésének szükségességét 

hirdeti, mely a kegyesség methodikus gyakorlása, 

szigorú önfegyelem, kitartó imádság és meditáció, 

böjt és különféle jócselekedetek által érhető el. A jelen 

sekélyes vallásossága egy megújult kegyességi élet vágyát 

és chiliastikus hitet ébresztett fel benne, mely különösen 

a könyv ajánlásában körvonalozódik élesen. 15 

A művet 

szigorú erkölcsi álláspontja és chiliastikus jellege rokonszenvessé 

tették Comenius előtt, aki azt az exiliumban lefordítja 

cseh nyelvre. Miután angolul nem tudott, az 

1 5 

Dedicatory A. 4.

1628. évi báseli német kálvinista fordítás alapján dolgozik. 

16 

A német fordítás nem szószerinti. Bayly pedáns 

theológiai terminológiáját, az egyházi atyák, kiválóbb 

theológusok ós a klasszikusok műveiből vett idézeteket elhagyja 

s egyes fejezeteket megrövidít. Comenius még tovább* 

megy, s a német fordító ő3 fejezetét 44-re rövidíti. Az 

1630. évi első, valószínűleg lesnói kiadás 17 

, bevezetésében 

maga írja: »E cseh fordításban ne legyen előtted titok, 

kedves olvasó, néhol kihagyások, néhol pedig változtatások 

eszközöltettek, mert némely dolgok szerfölött terjengősen 

és subtilisan tárgyaltattak... Ezért jónak láttam 

sem a fejezetek számával, sem a szórenddel nem: 

törődve, minél rövidebben és minél hathatósabban magát 

a címben foglalt tárgyat fejteni ki...« Mindamellett azonban 

Comenius minden lényeges theológiai kérdésben 

(Szentháromságról, úr vacsoráról, predesztinációról, egyházról 

szóló tan, eschatológia, stb.) azonosítja magát 

Bayly hittani felfogásával, 18 

s művén érdemleges változtatást 

nem végez. 

A Praxis pietatis H-ik része nem Bayly tői való, mint 

ahogy azt Comenius műveinek kiadói mindezideig gondolták. 

A Il-ik részt Hall József angol theológus, norvichi 

püspök (1574—1656.) írta »The Art of Divine Meditation« 

címen. A tévedésre az adott okot, hogy művének 

német fordítását 19 

a szerző nevének megjelölése nélkül 

Bayly művéhez csatolták. 

Hall műve a keresztyén elmélkedés technikájával foglalkozik. 

Leírja annak hasznosságát, helyét, idejét és 

más meghatározó körülményeket. Az elmélkedések tárgyát 

kegyes kérdések képezik. Megállapítja, hogy az 

1 6 

Praxis pietatis: Das ist, Übung der Gottseligkeit... Gedruckt 

zu Basel, in Verlegung Ludwig Königs. 1628. 

1 7 

Jan Uher: Komenského Praxis pietatis. Casopis Matice 

Moravské. 1931. évf. Brno 410. és kk. 

1 8 

Von Criegern: J. A. Comenius als Theolog. Leipzig. 188L 

1 9 

Praxis Pietatis. Das ist: Übung der Gottseligkeit. Ander 

Theil... Gedruckt zu Franckfurt am Mäyn in Verlegung Ludwig 

Königs. Anno 1631.

Isten útjainak erőszakos fürkészése nem ajánlatos, ellenben 

a theológiai tárgyak kutatása szükséges. Az elmélkedésnek, 

mely imádsággal vezetendő be, pszichológiai 

menete a következő: az érzékektől az észhez, az észtől a 

szívhez s a szívtől az akarathoz. Emellett 11 dolgot ke!3 

szem előtt tartani: quaestio, examen cogitationum, electio, 

ocmmemoratio, consideratio, resolutio, explicatio, discursus, 

Judicium, confirmatio, illuminatio. E pontoknak 

kifejtését tartalmazzák a következő fejezetek azzal a figyelmeztetéssel, 

hogy az elmélkedés Isten akaratában 

való megnyugvással végződjék. Hall munkájának tartalma 

nem tett szükségessé olyan változtatásokat, amilyeneket 

a fordítók Bayly művénél eszközöltek, s így 

ezt hűségesebb fordításban kapjuk. A második részt 

ugyancsak németből fordította Comenius, éspedig az említett 

1631. évi munka alapján. A cseh fordítás 1633-ban 

jelent meg. 20 

Hazánkban Vokálius trencséni nyomdájában, 1641ben 

jelent meg a két részből álló Praxis pietatis cseh fordítása. 

21 

Ebben az I-ső résznek már harmadik kiadása 

van, a Il-ik résznek pedig második kiadása. 22 

E kiadás 

végén öt, tartalmilag egymástól független toldalékot találunk: 

23 

I. »Vallasos fohászkodások, azaz rövid verses 

imádságok... az Űr 1641-ik esztendejeben.« Ez a könyvecske 

kakaskukorékolástól az ágybafekvésig, sőt az 

álomból való felébredésig, a nap minden szakára és számbavehető 

eseményére vonatkozó három-, négysoros verses 

imádságokat tartalmaz. A szerző ügyesen teremt hasonlatot 

a nap és az igazságosság, a víz és Krisztus vérének 

tisztító ereje, a ruha és Krisztus bűneinket fedező 

2 0 

Ez állapítható meg a Praxis p. 1641. évi harmadik kiadása 

H-ik részének címlapjáról, ahol 1663. év álL 

« RMK. II. 483. 

2 2 

Az első rész hazánkban mégegyszer megjelent cseh nyelven: 

»Nyomatott Lőcsén Brewer Sámuelnél az Űr M.D.C.LXXIVik 

esztendejében.* Szabó RMK.-a nem ismeri. Lásd: Sztripszky« 

Adalékok (kézírat) 2623. sz. 

2 3 

RMK. II. 581.

igazsága és ártatlansága, stb. között. II. Kempeni Tamás 

»Krisztus követésérők című művéből vett néhány részlet. 

III. A mindennapi keresztyén életnek regulái. Ezek 

néhánysoros kegyes tanácsok az Istennek tetsző életfolytatásra,i 

melyekben a szerző tökéletességre való törekvésre, 

alázatosságra, a lélek-és test tisztaságának megőrzésére, 

mértékletességre, stb. buzdít. IV. Imádság a 

szív tisztaságáért. V. A Krisztust szerető hívő lélek gyönyörűsége 

az ő mennyei vőlegényével. Itt Dr. Nikolaj 

Fülöp »Wie schön leuchtet der Morgen Stern« kezdetű 

misztikus énekének a Citharáétól (465.) eltérő fordítása 

áll előttünk. 

Nem kaphattam kézhez Zialansky Hatveinek év megjelölése 

nélkül Trencsénben 1642-ben megjelent munkáját, 

mert egyetlen példánya, számomra hozzáférhetet- 

Jenül, a késmárki ev. lyceum könyvtárában van. Ez 

a könyv — címe szerint — a jámbor és erkölcsös aszszonyokról 

szól, akiknek a feltámadt Jézus legelőször 

jelent meg. E mű azonban csak utánnyomat az előszó 

6-ik lapján álló következő felírat értelmében: »In novam 

editionem concionis Paschalis R. V. D. Galli Phaetontis.« 

Első kiadása az előszó szerint 1600-ban jelent meg. Az 

új kiadás előszava kelt Trencsénben, 1642. április 17-én. 

Golophonja szerint Wokál Dorottya nyomtatta TrCncsénben. 

24 

Példányszerűleg ismeretlenek Jakobaei Jakab eperjesi, 

majd nagyszombati evangélikus lelkész tót nyelven 

írott művei is: 1. Anamnesis, id est urbis Epperiensis 

visitatio Dei gratiosa quadruplex Slauico sermone con : 

8 4 

A könyvecske címét Sztripszky kiadatlan bibliográfiájában találtam 

meg: Ku Poctíwosti a k potéssenj pocestnému pohlawj Zenskému. 

Spis o Swatych, poboznych a náboznych, mnohymi Ducha Swatého 

dáry oswycenych a Pána Krysta milugjcych zenách, kterym Pán 

Krystus neyprwe swé slawné a weselé od mrtwych Wzkfjssenj, 

skrze Angeli Nebeské Kazatelé zwéstowatii, a gjm se také neyprwe 

w swém oslawném téle sám zgewiti a vkázati rácil. Od nékdy 

Kneze Hawla Zialanského Slowa a Swátosti Krystowych sluzebnjka 

sebrany a a wydany. 8°.

scripta. Leutschoviae, 1642. 25 

2. Pascha lacrymosum Inclytae 

urbi Epperiensi ominosum. Slauico idiomate. Leutschoviae, 

1643. 4-ed rét. 28 

Ugyanebben az évben jelent meg a trencséni nyomdában, 

a tulajdonos Wokál Dorottya saját költségén BJíegius 

Urban 27 

»Seelen Arznei« című 1529-ben kiadott műve 

tot fordításban 28 

»Knjzka gen2 slowé Lekárstwj Duse« 

címen. 29 

A reformáció korának építő irodalma szükség 

esetére világiaknak is kötelességévé teszi mások lelkipásztori 

gondozását. Rhegius műve éppen ilyen, laikusok 

használatára szánt kézikönyvecske, mely arra tanít, hogyan 

kell a beteg hitét Isten Igéjével erősíteni s őt a 

[halál óráján vigasztalni. A beteg környezetének egy bizonyos 

formát nyújt, mely szerint a lelkipásztor távolléte 

esetén el kell járnia. 

- A szerző szerint a halál óráján három dolog gyötri 

és rémíti az embert: a bűn, a halál és a pokol örök kárhozata. 

Ha a beteget a bűntudat gyötri, Krisztus üdvözítő 

halálát kell eszébe juttatni, s hirdetni, hogy bűneit 

többé nem maga, hanem Krisztus hordozza. Majd rá 

kéli mutatni arra, hogy a halál után Isten vár reá az 

égi sereggel, az angyalokkal, szentekkel, prófétákkal, 

2 5 

így adja a címet Klein: Nachrichten, II. 255. L.: Fabó 

András müvében: Monumenta evangelicorum aug. conf. in Hungária 

historica. 

2 6 

Klein: i. m. 256. 

8 7 

1849-ben született Langenargenben. Pályáját Ingolstadtban 

kezdte, mint a retorika és poétika tanára. 1519-ben pappá 

szentelték, de már a következő évben Luther híveinek táborába 

lépett. Mint superintendens halt meg 1541-ben. Életrajzát lásd 

G. UlhorntóL Elberfeld. 1861. 

2 8 

A fordító nevét nem sikerült megállapítanom. 

2 9 

Knjzka genz slowé Lekárstwj Duse a pfiprawenj mysli 

Czloweka k smrti. Z Pjsem Swatych, nekdy od D. Vrbana 

Regia sepsaná Nynj pak znowu wydaná a sprawenát y mnohymi 

vzitecnymi wécnti z Vcitelűw Pjsma Swateo ozdobená. A Odemne 

Doroty Wokálowé w Nowé na wlastnj náklad wydaná wytlacená. 

A colophon szerint »Nyomatott Trencsénben az Űr 1643-ik 

esztendejeben.« RMK. II. 635.

apostolokkal, mártírokkal s mindazokkal egyetembea, 

akiknek a beteg itt a földön kedves volt. HasonlóképeJ) 

kell eljárni, ha a beteget a halál és a pokol félelme 

gyötri. A tanításokat számos szentírási hely támasztja alá. 

Végül a beteget Krisztus példájára kell emlékeztetni, akinek 

a bűnön, poklon és halálon aratott diadala minden 

benne hívőnek »több, mint elegendo« ártatlanságot, életet 

és üdvösséget jelent. Rhegius tiszta, világos nyelven írott, 

praktikus, józan s minden felesleges spekulációtól mentes 

műve különös lelkipásztori képességekről tanúskodik. 

»Ezen útmutatás, mint a reformáció korában keletkezett 

hasonló tanítások általában, a keresztyén lélek mély lelkipásztori 

ismeretéből, s a lelki szorongatottság és kísértés 

tulajdon megtapasztalásából keletkezett.« 30 

A Szentírást magyarázó művekben szűkölködő tót 

evangélikusságnak nagy szolgálatot tett Stranensky Jú* 

nos »Evangeliumok és epistolák rövid, sommás magyar 

rázatokkal...« című Trencsénben 1645-ben kiadott munkájával. 

A hiányzó címlapot az általam látott példányon 

csak néhány sorból álló kézirat helyettesíti." 

Stranensky könyve az egyházi esztendő vasárnapjaira 

és egyéb ünnepeire vonatkozó ó-égyházi evangéliumi 

és epistolai perikopákat dolgozza fel. A szerző 

különös képességet árul el a bibliai textusok építő tartalmának 

az egyszerű ember számára érthető, világos, átlátszó 

nyelven való magvas kifejtéséhez. Alaposságát 

mutatja egyes gyakorta előforduló szentírási fogalmaknak 

és kifejezéseknek a munka végén 112 kérdés és felelet 

formájában való rövid magyarázata. Ilyenek: Ki a mi 

teremtőnk? Isten; Mi vetett kárhozatba? A bűn; Ki 

váltott meg bennünket? Jézus Krisztus; Mi nékünk az 

Isten? Atyánk Krisztusban; Mik vagyunk mi? Az ő 

3 0 

Hermann Beck: Die Erbauungsliteratur der evangelischen 

Kirche Deutschlands. Erlangen. 1883. 73. 

3 1 

Ewangelia a Epistoly s krátkymi Sumownjmi Wyklady, 

kteréz se citagj celeho Roku w Cyrkwi Krystowé Jana Stranenskyho 

wytlacena w Trencjne. 1645. RMK. 663. 

w Trencjne. 1645. RMK. II. 663.

gyermekei; Mi a reménység? Folytonos várása azoknak 

a dolgoknak, melyeket Isten Igéjéből hitünk által vettünk 

A reménység nem szégyenít meg; Mi a szeretet? 

A hitnek eredménye és gyümölcse, jóra való hajlam, dicséretes 

szándék, a felebarátunkkal való jótétemény nyilvánítása. 

Máskülönben az Újtestamentum sok helye könyörületesség 

tettének nevezi; Mi a törvény? Az Istennek élő akarata, 

vagy úgy az Új-, mint az Ótestamentumban kinyilatkoztatott 

parancsolatainak összessége. Egyébként intő, vagy 

kényszerítő királyi pálcának neveztetik (Sceptrum &virga). 

Szent Pál a bűnre mutató, Isten haragját nyilvánító 

betűnek, s Krisztusra vezérlő mesternek nevezi; Mi az 

evangélium? Örömhír és üzenet, vagypedig Istennek a 

Krisztusban és más jó dolgokban történt Ígéretei..., 

amelyek az Ó- és Újtestamentumban is említve vannak. 

Szent Pál minden hívőt üdvösségre vezérlő hatalomnak 

mondja. Találunk itt egyébként ilyen kérdéseket is: Mi 

a vallásos ember? Mi az istentelen? Mi a keresztyén? 

Miben áll az Isten országa? Ki a jó? Mi az Úr keze? 

Mi az Űr szeme? stb. 

A pestis elleni védekezés eszközeiről szól Weber 

János eperjesi patikus »Amuletum To gest: Zpráwa 

krátká a potfebná o Moru...« (Amuletum, azaz a döghalálról 

szóló rövid és szükséges ismertetés) című, 1645ben 

Lőcsén megjelent műve. 32 

A címben foglalt tárgy kereteit 

túllépve hittani, sőt erkölcstani fejtegetésekbe bocsátkozik. 

Már az ajánlásban megállapítja a szerző, hogy 

»a pestis oka Isten haragja, melyet temérdek bűnünkkel, 

gonoszságunkkal és bűnbánatnélküli életünkkel gerjesztettünk 

fei.« Mivel ilyenkor az orvosi segítség keveset 

használ, szükséges, hogy »a szent imádkozásban mindenki 

szorgalmatos legyen, életét jobbítsa meg és Isten 

kegyelmében bizakodjék. Az ilyen szükségben ez a legjobb 

3 2 

Amuletum. To gest: Zpráwa krátka a potfebná o Moru, 

Yakychby Prostredkü nálezitych y tzdrawj y Nemocnj v cas Moru 

vzjwati meli, vcinená od Jana Webera Apatikáfe Presowského... 

Typls Leutschoviae apud L. B. 1645. — Matica Slovenská.

és legbiztosabb recept.« Mindamellett azonban a véde* 

kezes eszközeit is alkalmazni kell. Műve első részében 

(1—30. lap) szól a védekezés eszközeiről, melyek közö& 

az első megint a »bűnök igaz megbánásai és »az Istennek 

igaz és erős hitből fakadó segítségülhívása a ránkbocsátQtt 

csapás elhárításáért^ A második eszköz a helyváltoztatás 

A harmadik »a keresztyén felsőbbség rendelete .a 

községben való jó rend fenntartása céljábók. A negyedike 

»ilyen időben a szükség szerint és a helyi viszonyokhoz 

mérten egy vagy több jó, tanult és tapasztalt Doktor vagy 

Physicus, s amellett elegendő gyógyszerrel felszerelt jó 

patika legyen kéznek. .. .< 

A helyváltoztatás védelmi eszközével kapcsolatban 

egy erkölcsi probléma merül fel: »szabad-e pestis idején 

menekülni?« Erre a kérdésre Matthaeus Flaccus doctor 

medicináé megállapításaira való hivatkozással felel: »Ne 

engedd magad kísérteni, ha némely emberek a lelkészek 

között is, azt bizonygatják és állítják, hogy ez a ke*« 

resztyén szeretet ellen van és semmi egyéb, mint desertio, 

a felebarát elhagyása vagy proditio, árulás. Semmi sém 

igaz abból, mert a keresztyén szeretet nem kívánja a felebarát 

kárát vagy vesztét, sőt azt követeli, hogy ezt a 

szeretetet elsősorban a magam teste, feleségem és gyermekeim 

iránt tanúsítsam: Ordináta enim Charitas incipit 

a se ipso... Milyen keresztyén szeretet volna az, ha én 

minden ragályost meglátogatnék anélkül, hogy segíteni 

tudnék rajtuk? S ha eközben saját testemet, feleségemet, 

gyermekeimet és cselédeimet nagy veszélybe és nehéz 

betegségbe sodornám, nem volna-e az Isten kísértése 

és az ő haragitasa?« 

A könyv törzsét a Remediumok tárgyalása alkotja 

(31—125). I. A De Remediis Praeservationis szóló részt 

ismét a bűnbánatra és az Isten segítségülhívására való 

sztereotip utalással kezdi. II. Remedia Curativa, III. De 

Remediis Expulsivis. IV. Remedia Applicativa. V. Remedia 

varia Pestis accidentia sublativa, VI. De Remediis 

Confortativis. 

A remediumokról szóló fejezetekben ókori orvosok 1

megállapításainak idézésével tarkított, vénasszönyosán 

kuruzsló tanácsokat ad. A továbbiakban (125—157.) a£ 

orvosi tudomány szükségességét hangoztatja, az orvosságot 

Isten, az orvoslás munkáját pedig a Szentlélek ajándékáképen 

tűnteti fel s védi a támadókkal szembeni 

Mindezt a Szentírásból vett citátumokkal támasztja aláj 

Könyve végén, a De Sacris Remediis-ban (158—162.) 

ugyancsak a Szentírásból mutatja ki, hogy az imádság; 

»probatissimum Remedium, medium; medicamentum Praeservativum, 

Expulsivum, Applicativum, Sublativum, Confortativum«. 

Művét e szavakkal zárja: »Ebben az időben 

mi is e szent remediumot használjuk legtöbbször, emellett 

azonban ne hanyagoljuk el a media medicat, azaz aZ 

orvosi eszközöket sem.« 

Chalupka Sámuel alsó-kubini, majd 1642-től tövisfalui, 

1657-től pedig trencséni lelkész »Ne communicaveris* 

peccatis alienis« 33 

című 1651-ben Trencsénben megjelent 

műve arra a kérdésre felel, hogy »megengedhetonek 

tartja-e és köteles-e a lelkész a theológus jó lelkiismeretével 

feloldozáshoz és az Úrvacsora szentségének élvezetéhez 

engedni olyan embert, aki felebarátjával nem 

békélt meg, s vele nyilvánvaló haragban és viszályban 

él?« Erre határozott tagadó választ ad: »... aki tehát 

sem tettel, sem szóval, sem szívében, vagy készakarva 

nem békélt meg, azt semmiképen nem szabad feloldozáshoz 

bocsátank. Az indokolást, mely teljesen a Szentíráson 

épül fel, olyannyira, hogy önálló gondolatot nem 

is találunk benne, hét pontba foglalva adja. Az adott 

3 3 

Ne communicaveris peccatis alienis. To gest: Krátická 

spráwa o spasitedlné a wtéchto Posledních casych,... Potfebné 

otáice: Muzeli, a powynenli ge Knez, dobrym swym a Theologickym 

swedomim eloweka nesmjfeného, neb w zgewném hnéwé 

a swäfe, s swym bliznjm iigicyho, k rozhfelenj a vziwáni Welebné 

Swátosti Weeefe Páne pHpustiti? Od Samuele Chahapky, 

Cyrkwe kubynské Faráfe,, a Widéku Orawskeho Seniora, K 

uzitku obecnimu wydaná, a Wytisténé v Trenöine v Laurenee 

Benjamina Wod Hage. Leta Pane. MDCLI. M. Nemz. Múz. 

RMK. II. 756.

esetben nem osztható ki az Úrvacsora: I. Krisztus Urunk 

nyilt és előrelátó meghagyása miatt. II. Az Úrvacsora 

méltatlan élvezetéből származó veszedelem elhárítása; 

III. a lelkész üdvösségének megőrzése; IV. a közmegbotránkozásnak 

az egyháztól való elhárítása; V. s hathatós 

példaadás céljából. VI. Az egyházi atyák és más tanult 

Doktorok műveinek egybevetése miatt. VII. A papi vagy 

inkább egyházi okok megtartása céljából. 

A kronologikus sorrendben következő, már említett 

34 

imádságoskönyv, mely a Cithara 1653. évi kiadásához 

kötve jelent meg, nem egyéb, mint Habermann 

imádságos könyvének kivonata. Ezzel később bővebben 

foglalkozunk. 

A magyarországi cseh testvéreknek a külföldi cseh protestánsokkal 

való szoros kapcsolatára mutat az a körülmény, 

hogy a frydeki születésű Joannides Györgynek, a tescheni 

fejedelemségben, a kopicei és kostenicei egyházban 

működő lelkésznek »Keresztyén imádságok« 35 

című 

imádságos könyvét a testvérek trencséni nyomdájában 

1654-ben kinyomtatták éspedig Wildy András tescheni 

polgármester költségén. A hét minden napjára s az élet 

különféle fordulataira, eseményeire vonatkozó e verses 

imádságok az eddig ismerteknél nagyobb verselési készségről 

tanúskodnak. Több imádságon, de különösen az 

»Isten gyötrődő egyházáért« címűn erősen meglátszik 

az üldöztetések hatása. A 16 latinnyelvű »Carmen gratulatorium« 

a könyv rendkívüli népszerűségére mutat. 

Provincialisztikus kifejezések gyakorta átütik Luca 

András proszéki lelkész (Liptó m.) »Arma piorum« 36 

3 4 

119. lap. 

3 5 

Modlitby Kfestianské. K sluzbám Spasytedlnym a Pánu 

Bohu ke cti a chwále pfinálezegjcy takz taky ke wselikym 

potfebám Duchownjm y télesnym platné kazdému Poboznému 

clowéku napomáhagjcy... Od Knéze GiFjka Joannidesa Frydeckého 

... Wytisténé w Mesté v Trencjné v Lorence Benjamina 

Od háge. Leta Páne, MDCLIV. M. Nemz. Máz. RMK. II. 814. 

. 3 6 

Arma Piorum Zbroge Poboznych; Aneb: Modlitby Nábozné 

na Litanie kaidodennj... sprawené skrz Knéze Ondrege 

Lucae ... Matica Slovenská.

című, Hlésházy Gábornak és Györgynek, valamint Thököly 

Istvánnak ajánlott imádságos könyvecskéjének so-' 

rait Az 1655-ben Lőcsén Brewer Lőrincnél megjelent, 

39 számozott lapból álló imádságos könyv »Ad Lectorem« 

cím alatti bevezető soraiból megtudjuk, hogy ezek »új 

imádságok«, melyek »előbb soha ki nem adattak«. A könyv 

célja »az egyház megőrzéséért az Űr Jézus Krisztus 

nevében unanimi voce et corde imádságokat küldeni 

^az Atyaistenhez azon célból, hogy a jö dolgok bőségét, 

a rosszaknak 37 

pedig elhárítását kikönyörögjük.« 38 

Az 

egyház megőrzéséért »a török és csőcselék seregének 

legyőzéséért, az összes keresztyén rendekért, a császárért, 

királyért, fejedelmekért, grófokért, palatínusokért, hivatalnokokért, 

szolgákért, minden hivatásnak a keresztyén 

egyházba plántált népéérk mondandó agendai jellegű 

imádságokból álló könyvecskének minden sorát átszövik 

a sűrűn használt bibliai citátumok. Minden imádságot antiphona 

előz meg. 

Habermann János (1516—1590.) jénai, később wittenbergi 

egyetemi tanár, majd 1576-tól zeitzi superintendens 

39 

1567-ben kiadott imádságos könyve 40 

Arndt 

János »Igaz keresztyenseg« című műve mellett az evangéliumi 

keresztyénség legnagyobb hatású és legelterjedtebb 

imádságos könyve lett. 1575-ben egy ismeretlen 

fordító, egy évvel később pedig maga Habermann is 

lefordította művét latinra, 41 

majd egymást követték a mű 

3 7 

A címlap szerint ezeken pestist, éhséget, drágaságot, háborút, 

vérontást, Isten haragját, gyors halált, szárazságot ért. 

3 8 

Ad Lectorem. 

3 9 

Életrajzát lásd: Alig. DB. I. 699. és Herzog—Hauck:Reallex. 

der prot. Theol. VII. 257. stb. 

4 0 

Christliche Gebett für allerley Noth und Stände der Ganzen 

Christenheit, aussgetheilet auf alle Tage in der Wochen zu 

sprechen, sampt gemeinen Daneksagungen, auch Morgen- und 

Abendsegen. Wittenberg. 1567. 

4 1 

Precationes a Joanne Avenario D. in singulos septimanae 

dies conscripta ... Witenberge, 1576. '

alnémet/ szlovén, francia' és egyéb fordításai:* 2 

- A tót 

fordítás ismeretlen fordítótól 1656-ban Lőcsén jelent meg.** 

A könyvecske ben foglalt imádságok az ember egész 

életét áhítattal szövik át a kor protestáns etikai felfogasának 

szellemében, mely az ember hétköznapi élete minden 

profán tevékenységére is kiterjeszti az istentisztélet 

fogalmát. Az imádságos könyv első részét a hét minden 

napjára szóló imádságok alkotják. A mindennapos reggeli 

és esti imádságok között több más, bizonyos 

szempontok szerint változó tartalmú imádságot 

találunk. Például vasárnap, hétfőn és kedden a reggeli 

imádság után mindjárt a teremtésért, megváltásért 

és megszentelődésért való hálaadás következik. A vasárnapi 

imádságok alap,hangja az Isten Igéjére való gondolás. 

A hétfői imádságok között, lévén ez a nap a heti 

munka kezdetének napja, ott találjuk az elöljárókért s 

alattvalókért való imádságokat is. Keddre, miután János 

ev. 2:1. szerint ez a nap a házasságkötés napja, a házasokért 

való imádság-mintát adja a szerző. u 

A második 

részben különböző társadalmi osztályok, foglalkozások és 

életviszonyok számára szóló imádságok foglaltatnak. Pl,; 

lelkipásztorok, fejedelmek, az Ige hallgatói, cselédek, 

vándorok, zivatarban levők, házasok, utasok, betegek,, 

stb., imádságai. 

Habermann könyve imádság-mintákat ad. Ezzel eltér 

Luúher eszméitől, aki az utánaimádkozást helytelenítve, 

az Igétől megindított szív mélyéről spontán felbuzgó 

imádkozás híve volt, s visszatér a katholikus 

hagyományokhoz. Erre azonban szükség volt az egyszerű 

4 2 

Cosack: Zur Geschichte der evangelischen ascetischen Literatur 

in Deutschland. Basel & Ludwigsburg. 1871. 259. 

4 3 

Modlitby krestianské, za wseliké potfeby kazdého Czloweka, 

gakéhokoli powolanj, k kazdému dni celého Tyhodne: Rannj 

y Wecernj z Pjsma swatého sebrané a wydané od Doktora 

Jana Habermana ze Hbu. Lewoca. 1656. M. Tud. Akadémia. 

n. 59. 

RML 

. 4 4 

Lásd: Beck, Erbauungsliteratur, 272 — 273. és Ineze Gábor: 

i. m. 107. .

ember miatt, aki imádság-minta nélkül nem tudott Istenhez 

emelkedni, mert áhítatának kifejezésére szegényes 

szókincse elégtelen volt. Althaus 45 

szerint a katholikus 

hagyományokhoz való visszatérés tudatos volt, amennyiben 

Habermann művének napokra való beosztását, s a 

keresztyén naptárhoz való alkalmazkodását egyszerűen 

átvette Petrus Michaelis münsteri jezsuita »Sexta honoris 

et exultationis ad Catholicorum devotionem exornandum 

et exhilarandum« című Kölnben 1651-ben kiadott munmunkájából. 

Ezzel szemben Incze Gábor 46 

arra hivatkozik, 

hogy a napoknak órákra való beosztása nem a 

jezsuiták találmánya, mert már a jezsuiták előtt is, úgy, 

a római egyházban, mint az ótestamentumi zsidóknál 

voltak napszakok szerinti imádságok. A szövegátvételt 

pedig Michaelisre is lehet alkalmazni, aki régebbi forrásmerített. 

? 

A józan, alapos, sok helyütt kissé terjengős és nehézkes 

imádságokon meglátszik, hogy Habermann imádkozó 

szívéből fakadtak. 47 

Jírabovshy Péternek, a budatini vár és uradalom 

prefektusának 1657-ben Bártfán Klösz Jakab nyomtatásában, 

12-ed rétben »Manuale latino-hungarico, —slavonicum« 

címen 48 

megjelent munkájából egyetlen példány 

sem maradt meg. Az 1668-iki második kiadás tárgyalására 

később még sor kerül. 

Példányszerűleg ismeretlen Adami Mártonnak, a 

lőcsei német gyülekezet papjának (f 1690.) Brewer Lőrinc 

nyomdájában 1659-ben kiadott műve is: >)(>OÍ" 

* 5 

P. Althaus: Zur Charakteristik der evangelischen Gebetsliteratur 

im Reformationsjahrhundert. 1914. Az őnyomán: Thienemann 

Tivadar: i. m. 79.; Pukánszky: A magyarországi német 

irodalom története. 282. 

« I. m. 106. 

4 7 

Grosze: Die alten Tröstler... Hermannsburg. 1900. 110. 

4 8 

így adja a címet Szabó K. RMK. II. 875. Németh, Memoria 

Typogr. 39. nyomán.

Salvatoris $ati celebris, avagy köteles karácsonyi 

ünnep, amelyben arra taníttatik a keresztyén lélek, miképen 

tartozik az ő testvérét, Jézus Krisztust, az ő születése 

napján magasztalni, s miképen akarja ő ezt becses 

jutalommal viszonozni...« A könyv 8-ad rétű. Címét 

Rizner említi, 49 

Szabó Károly RMK-a a címet sem ismeri. 

Ugyancsak a külföldi cseh protestánsokkal való kapcsolatra 

mutat Loebryn Dániel libechovai lelkész németből 

fordított művének, a »Lelki találós kérdések«-nek M 

Trencsénben, Cizek Nikodém nyomdájában újra való 

kinyomatása. Bár tárgyánál fogva nem tartozik szorosan 

az elmélkedések körébe, mégis itt ismertetem, mert az 

előszó szerint kiadója ezt a bibliaolvasás pótlásának 

szánta. Tulajdonképen nem egyéb, mint ügyesen összeállított 

szellemi torna, s így inkább szépirodalmi terméknek 

tekinthető. 

A könyvecske bibliai tárgyú, sokszor paradoxnak 

látszó találós kérdéseket tartalmaz, mindig egy-egy bibliai 

helyre támaszkodó felelettel. PL: Mi lehetetlen Istennél? 

Az, hogy hazudjon, mert ő maga az igazság, mint 

ahogy a Zsidókhoz írt levél 6-ik fejezete mondja: lehetetlen, 

hogy az Isten hazudjon. — Vagy: Ki nem született, 

s mégis élt e világon? Ádám, az első ember nem 

született, hanem egy darab agyag-földből Isten által teremtetett, 

930 évig élt, s ugyanannyit Éva. I. Mózes 5. 

-— Az anyagot fogalmi csoportokra osztja, bár nem éles 

különválasztással. Ilyen fogalmi körök: Isten, Krisztus, 

föld, nap, ember, állat, víz, növények, stb. 

*) Rizner I. 9. sajtóhibásan adja a görög szót. 

49 OvofiaorfQia Salvatoris Nati celebris aneb Slawnost 

Wanocnj powinna: W ktereg se Krestanska Dusse wynaucuge, 

kterak ona gest powinna Bratra sweho milého Krista Pána, na 

den geho Narozenj Slawného wázati... Wytissténa v Wawrince 

Brewera, L. Páne MDCLIX, Rizner: i, m. I. 9—10. 

5 0 

Pohádky Duchownj, nebo Rzecj w podobenstwj powédéné: 

anobrz Otázky zatmelé, s Odpowedmi kratickymi z Pjsem Swa- 

tych.,. sebrane... od knéze Danyele Loebryna. Trencin. 1660. 

M. Nemz. Múz. RMK. II. 961.

Loebryn könyvecskéje 1675-ben második kiadásban 

is megjelent Zsolnán, változatlan tartalommal. Az általam 

látott példány Tranovskynak 1620-ban Olmützben 

sajtó alá rendezett Ágostai Hitvallásával van egybekötve. 

50 

* 

Luca András »Dialogus Theologicus«-a 51 

nem egyéb, 

mint az Istennek és a keresztyén embernek szentírási 

idézetekben való dialógusa 4 fejezetben. A dialógusokhoz 

3 rövid reggeli, 1 esti és 1 hosszabb verses imádság járul 

»Buzgo imádság az Űr Jézus Krisztushoz« címen. Ezután 

3 a Citharából ismert ének következik: »Lelkem 

vőlegénye lett az én Uram« (468.), »Mindenfelöl kernenyen« 

(551.), »Nem kell szívem elcsüggedned« (603.). 

Nem ismeretes Comenius »Mindennapi keresztyén 

imádságok...« című művének őrzési helye sem. Címét a 

Magyar Könyvszemle 1889, 227. Jungmann alapján adja: 

»Comenius Johannes Arnos. Kazdodennj Modlitby Kfestanské 

z Pjsem svatych od J. A. Kom. wzdélané i a 

premysslowánim rannjm a wecernjm... V Presspurku 

u Jana Schauffa. 1665, 8 r., 264. 1.« 

Itt említjük meg Pilarik István »Sors Pilarikiana« című 

verses művét is. Pilárik István, akit atyjától és fiától való 

megkülönböztetés céljából II. Pilárik Istvánnak neveznek, 

a töröktől és az ellenreformáció idején elszenvedett üldöztetések 

között, 1639. évtől kezdődőleg 1678-ban bekövetkezett 

haláláig 7 gyülekezetben lelkészkedett. Török 

fogságának elszenvedése után rövid ideig Szenicen volt 

lelkész, azután Boroszlóba, majd Zittauba menekült s 

végül Neu-Salzában telepedett le. 

Amikor a török 1663-ban Pozsonyt, Nyitrát és Trencsent 

végigpusztítva, egészen a morva határig nyomult, 

RMK. II. 1375/a.) 

»i 2\>v @e

Pilárik is rabságba került. E török rabságban kiállott 

szenvedéseit írta le versben, részletes, pontos előadásban 

a »Sors Pilarikiana«-ban, 52 

mely Zsolnán 1666-ban jelent 

meg. Keserves megrázkódtatásainak leírása helyenként 

— mai szemmel nézve — humoros fordulatokkal váltakozik. 

Műve költői szempontból kevésbbé értékes s ittott 

prózába hajlik. Egyébként soraiból mindenütt egyszerű, 

józan gondolkodás, tisztalelküség, mélységes keresztyén 

alázatosság és bűntudat tükröződik ki. 

Tablic Bohuslav Pilárik művét 1814-ben Szakolcán 

újból kinyomatta. 

Horányi Pilárik egyéb művéről is tud: 53 

»Edidit quoque 

Meditationales hebdomadales, cum titulo: HarpJm 

Davidica, idiomate Slavonico, Trenchinii impressa«. Pilárik 

e művéből azonban ma már egyetlen példány sem 

ismeretes. 

Lelőhely feltűntetése nélkül említi a Rizner-bibliográfia 

Piláriknak (Favus Destillans 5i 

című imádságos 

5 2 

D.C.D. Sors Pilarikiana. Los Pilárika Sstépána, Sluzebnika 

Bona Pána W zawedenij prezalostnem ... Wytlaceno w Ziliné 

w Impressy Jána Dádana. Leta 1666. — M. Nemz. Múz. RMK. II. 

1094. Itt jegyzem meg, hogy Pilárik művének két kézírati másolata 

van a M. Nemz. Múzeum kézirattárában. Az egyik, 1793. 

évbeli, Gjri Polevkától való másolat. Terjedelme 66 lap. (Slav. 

in 8 N° 11.). A másik, bár keltezetlen, kétségtelenül XVII. századbeli 

jellegű és nincs kizárva, hogy magának a szerzőnek az 

eredeti kézirata. Ez a 8-ad rétű kézíratok 35 sz. alatt van 

ilyen címmel: Pilárik Johannis V.D.M. Seniczensis fata 1666. 

Ebből csak 48 levél van meg, a végén több lap tőből kivágva 

hiányzik. Az utólagosan hozzáragasztott 49-ik levél más papíroson, 

más írással írott. Csak egy latin vers van rajta »In Authorem« 

címmel. Az 1793. évi másoló erről a XVII. századbeli kéziratból 

másolt, amikor ez utóbbi még teljes volt. Lapról-lapra 

másolja a XVII. századbeli kéziratot, s nála éppen 66 lapnyi' 

a szöveg, tehát ugyanannyi, mint a nyomtatott zsolnai kiadásé. 

5 3 

Memoria Hungarorum. III. 82. 

8 4 

Favus Destillanus. To gest: Stred tekaucy vtéssenych a 

náboznych Modliteb. Zepsana skrz knéze... ocowského, na ten 

cas kazatele cirkwe teplické we Spisi 1648 u Wawr, Brewera. 

M. 80, 236.

könyvét is* melyről, miután magam sem találtam meg^ 

mit sem mondhatok. 

i l 

Joannides György »Clangör Tubae Divinae resohans...« 

című munkáját eredetileg valószínűleg szintén 

Csehországban nyomtatták, s így az 1667. évi zsolnai 

kiadás 55 

a csehnek egyszerű utánnyomása. Ügy a M. Nemzeti 

Múzeum, mint a Tranovsky-könyvtár példányának 

címlapja hiányzik. A címet Rizner közli pontosan. 58 

A 

rúű két részre oszlik. Az első rész bevezetésében a bűnök 

álmából való felébredés szükségességét indokolja a szerző. 

A világ végének ós az utolsó ítéletnek közeledését hirdeti,de 

nem a chiliazmus értelmében, melyet elítél. » Azért 

most a világ vége előtt ne várjunk valami kényelmes és 

kellemes napokat a mi földi életünkhöz, mint amire a vén 

tévelygő chiliasták várnak, mondván, hogy Krisztus 

Urunk erre a földre eljön, hogy itt elsősorban csak a 

kegyeseket támasztja fel, azután pedig övéivel itt e világon 

ezer évig fog uralkodni. Oh balga emberek! Hiszen 

az az ezer esztendő már elmúlt, hogy itten Krisztus uralkodott, 

vagyis őrizte és gondozta egyházát, úgyhogy végleg 

nem pusztult el, hanem inkább növekedett és terjeszkedett 

és így végképpen ki nem irthatták. Most pedig 

már a vég közeledik...« Az első rész az Isten ítéletéről 

szóló szentírásbeli próféciák alapján leírja az Isten 

közelgő ítéletét, melynek jelei már a jelenben mutatkoznak: 

az Isten követe, s a hírnökök közelednek, az 

ítélet szörnyű napját jelentik, s így a trombita hangja, 

mindenkinek harsog, bűnbánatra ébresztvén a bűnösöket. 

: 5 5 

Lásd a Tranovsky-könyvtár példányának első lapján található 

bejegyzést. 

6 6 

Rizner: i. m. II. 266: Dwogj Spis vcineny. 1. Gest Clangor 

Tubae Divinae, resonans, Duodeeim prodromos Diem Extremi 

Judicij praevenientes indicat et repertinam Consumationem mundi 

anunciat. Zwuk Trauby Bozj zwucjcy dwanáste Predehudcü, den 

Páné poslednj saudny Pfedcházegjcy, oznamtüje a rychle skonánj 

Swéta ohlassuge. 8°, 16 sztl. lap, 149 sztt. I. — Druhy Spis 

O Prawé Poslaupnosti. M. Nemz. Múz., Muzeálná Slovenskjá 

Spolocnosf. Tran.-könyvtár.

A hírnökök tizenketten vannak...« Az egész első rész 

versben íródott. A végén 4 verses imádságot találunk^ 

melyből 3 a török veszély elhárításáért könyörög. A md 

második, prózában írott részéről a polemikus irodalomban 

szólunk részletesen. 

Hrabovsky Péter »Manuale latino-hungarico-slavonicum«-jának 

második kiadása a Tranovsky-könyvtárban 

található példány kéziratos címlapja szerint 57 

1668-ban jelent 

meg Bártfán. E második kiadásban csak tót szöveget 

találunk. A könyvecske tehát nem háromnyelvű, mint 

Szabó K. gondolja, mert az összetétel második tagja hungaricoslavonicumnak 

olvasandó, ami magyarországi szlávnyelven 

írott könyvet jelent. De még így sem értjük, 

hogy mit jelent a címben a »latino« megjelölés. Már 

a címlap is megmondja, hogy az imádságokat Hrabovsky, 

nem mind maga szerezte, hanem különféle imádságos 

könyvekből gyűjtötte össze. A provincializmusokkal teletűzdelt 

imádságokat azonban — Mocko szerint 58 

— nyugodtan 

tulajdoníthatjuk Hrabovskynak (strázca helyett 

varovcík, otce helyett tatícku, stb.) 

A könyvecske reggeli, esti, prédikáció előtti és utáni, 

az egyház megőrzéséért, békéjéért, minden áldásért, esőért, 

jó időjárásért, jó termésért, úrvacsoravétel előtt és után, 

az élet szerencsés befejezéséért és a bűnök bocsánatáért, 

azonkívül az év minden vasárnapján és ünnepén mondandó 

verses imádságokat tartalmaz. A legtöbb imádságot forró 

hit, meleg kedély, s a forma nehézségeit nem ismerő 

gördülékeny verselés jellemzi. Egyik-másik a misztikus 

imádságok önátadó Jézus szerelmére emlékeztet (pl. az 

Advent IV. vasárnapi), némelyik erősen dogmatikus jellegű 

(Advent I. vasárnapi és nagypénteki). Az imádsá- 

6 7 

Manuale latino-hung.-slavonieum ad Praxin Piéta (tis 

accommoda)tum, ac ex variis libellis collectum. Opera et studio... 

Petri Hrabo(vsky) de Hrabova... Typis Mandátum Bartfae. 

Excudebat Georgius Sambuch. Anno 1668. 

5 8 

Mocko J.: Péter Hrabovsky z Hrabova. 

71—73. 

Cirk. Listy. 1902.

gokat »az 1655. évi országgyűlés üdvös kimeneteléért* 

mondandó ének 59 

zárja be, melyet Hrabovsky a Cithara 

178. sz. énekének vagy az »Aufer immensam, Deus4 aufer iram« dallamára énekeltet. Az evangélikusok nagy 

várakozással tekintettek az 1655. évi pozsonyi országgyűlés 

elé, melytől a bécsi és linci békében biztosított 

vallásszabadságuk megsértésének orvoslását várták. Ebben 

az énekében Hrabovsky arra kéri Istent, hogy a 

császári felséget és tanácsosait áldja meg az ő Szent*lelkének 

vezetésével, majd a tatár, török és muszka fékentartásáért 

könyörög, hogy a keresztyénség ne pusztuljon 

el háborúk által előbb, mint a világ vége eljönne. 

A Hrabovsky-féle imádsággyüjtemény népszerűségét 

az a körülmény is mutatja, hogy belőle ötöt Krman is 

átvett a maga agendájába. 

Egy címlap nélküli imádságoskönyv, 60 

Dadán János 

nyomdász Dedicatoria-jának megmaradt utolsó lapja 

szerint, 1669-ben jelent meg Zsolnán. A reformáció korának 

szellemében, melyet az egyházi atyák beható tanulmányozása 

jellemzett, Augustinus, Bazylius és Ambrozius 

egy-egy euchetikai megállapításának idézésével kezdődik. 

Ezután reggeli, bűnvalló, s a hét bűnbánati zsoltárra 

írott imádságok következnek. Ezeket követik az 

istentisztelettel és úrvacsoraosztással kapcsolatos imádságok. 

Az évi ünnepek alkalmára írt imádságok között 

a nagypénteki nem egyéb, mint Krisztus keresztfán 

mondott hét szavának parafrasztikus feldolgozása. A világ 

teremtéséről szóló imádságok, a 16 általános imádság, 

Isten próbájának idején mondandó 30 imádság, majd a 

hajadon állapotban, házas viszonyban mondandó, az 

árvák vigasztalására írott és a keresztyén gyermekekért 

könyörgő 10—10 imádság hosszú sorát Krupius M. Pál 

két úgy stílus, mint gondolattartalom szempontjából silányabb 

értékű imádsága zárja be Ezen ismeretlen szerzőtől 

származó imádságok többhelyütt elmélkedőn ter- 

6 9 

Písen za Sscastny Rákos 1. P. 1655. - ; 

" RMK. II. 1224 a.

jengősekké, dogmatikusakká és monotonakká válnak. Al 

könyvecske végén 61 

egyházi énekeket találunk, melyek 

közül a legtöbb a Citharából is ismeretes. 

- . 1684-ben jelent meg K.G.B.-től Zsolnán a németmetből 

fordított Cordíale Horologium 62 

eredeti tót verses 

imádságokkal bővítve. A bevezetés a szőlőmunkásokról 

szóló példázatból kiindulva megállapítja, hogy »a Szentírás 

tanítói a tizenegyedik és az utolsó órát nagyon 

találóan a két végórához, t. i. a halál és az utolsó ítéletórájához 

hasonlítják. Ami a halál utolsó óráját illeti, 

maga az Űr Jézus mondja: Atyám! eljött amaz óra: 

dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőíthessen 

téged (János ev. 17. 1.)« Hivatkozik még Pál 

apostol szavaira (II. Tim. 4. 6.), Dávidra (39. Zsoltár 

6.) és másokra, akik hasonlóképpen a két utolsó órát 

juttatják az olvasó eszébe. 

A könyv a következő kérdésre felel: »Mit kell egész 

életedben, minden egyes órában szem előtt tartanod, hogy 

életedet az Űr Isten dicsőségére, s a magad üdvösségére 

tölthessed el?« A nap egyes óráira több rövid elmélkedést 

közöl úgy, hogy valamely szentírási hely alapján megállapít 

egy-egy hittani igazságot (pl. egy az Isten, vagy 

egy a közbenjáró Isten és ember között), s azt rövid 

elmélkedésben kifejti. Az elmélkedéseket verses imádságok 

követik. 

A nyelv-tótosítás tudatossága nyilatkozik meg 

Sinapius Horcicka Dániel »Isten gyermekeinek gyön- 

gyöcskeje« 63 

című művében, melyet előtte is isme- 

sí 394—410. és R4b—R8. 

6 2 

Cordíale Horologium aneb Srdecné Duchownj Hodinky 

Pfed tjm z Nemeckeho Jazyku prelozené. Nynj pak nétoo malo 

porozssirené s pridanjm Modliteb Rytmownjch k gednékazdé 

hodine od K. G. B. W Ziliné Leta 1684. — Matica Slovenská. 

6 3 

Perlicka Dijtek Bozijch, z Aneb Pokladniee Duchownj, rozlicné 

drahé Perly a Klinoty w sobé obsahugjcy. Z Pétj cástck 

S. katechyzmuse slozena, stránkami obnowená, a k wzdelanj 

w wjre a poboznosti, na swetlo wydaná od Daniele Synapause 

w Lewoczy... 1683. — M. Nemz. Múz. RMK. II. 1528, és a budapesti

étien szerzőtől fordított, miután előzőleg Brewer Sámuel 

lőcsei tipográfus '»azon buzgó szeretetből, mely Isten dicsőségének 

terjedése, s azon jóindulatból, mely a kevés 

könyvvel bíró-tót .egyházak iránt benne él« a könyv kiadására 

vonatkozólag megbeszélést folytatott vele. A 

könyv 1683-ban jelent meg Lőcsén. 

; 

Filológiai és nyelvtörténeti szempontból nagyon figyelemreméltóak 

a bevezetésnek a tót irodalomtörténészek 

által gyakorta idézett következő sorai: »A nagyon aprólékos 

kutatást, s az ortographiában az ékezeteket, melyekre 

némelyek nagy gondot fordítanak, nem igen követtem. 

A mi vidékünkön közönségesen használt tót szavakat, 

amelyek azonban a csen nyelv tisztaságához közelednek, 

nagy figyelemre méltattam. Különösképen attól 

óvakodtam nagyon, ami a szavak értelmét elhomályosíthatta 

volna és célom felé törekedtem, t. i. mindenütt a 

világosságra és a megérthetőség könnyűségére... minthogy 

tiszta cseh szavak előttünk olyan ismeretlenek, mint 

a tátrai ösvények (pl. medle, brzo, jho, tluka, podrobeny), 

azért, amint beszélünk, úgy- kell írnunk is, nem ctirzy, 

hanem ctiry és nem kft, hanem krst... Azért, mint aki mogyorót 

keres, ha kezdetben néhány lukasra talál is, nem tér 

azonnal haza, hanem tovább halad a mogyoróágakat lehajtogatva: 

úgy nekünk sem szabad némely szavak silánysága 

miatt kezünket lecsüggeszteni, nyelvünk miatt 

szégyenkezni, hanem inkább az usus me genuit régi 

szólásmódját gyakorolni.« 

A parafrasztikusan feldolgozott kiskáté egyes részeihez 

tartalmilag is kapcsolódó rövid verses és prózai 

imádságok úgy formai, mint tartalmi szempontból mintaszerűek. 

Rövidek, kifejezőek és biblikusak. A stílus simasága 

Sinapiusnak már az énekfordításoknál is elárult 

fordító készségét dicséri. Az imádságokban elszórtan sok 

szemléltető barokk-kifejezést találunk, mint pl.: kegyelem 

kerepesi-úti ág. hitv. ev. egyház könyvtára. Második válto 

zatlan kiadása 1701-ben jelent meg ugyancsak Lőcsén. RMK. 

II. 2074.

szeme, száj áldozata, hit pólyája, szív bölcsője, lelki citera, 

stb., »Az imádságban való hanyagság bocsánatáérk könyörgő 

imádságban, melyben a Szentlelket szokatlanul 

enyhe szellőhöz, örömnek esőcskéjéhez, s a felkenés olajához 

hasonlítja, valósággal torlódnak az ilyen képies 

kifejezések: »Szentlelek Isten, aki a kegyelemnek és 

imádságnak Lelke vagy, tedd az én szívem templomát 

a Te imádságodnak házává. Te enyhe szellő, lengjed 

által lelkem kertecskéjét, hadd áramoljanak illatos szerei. 

Te örömnek termékeny esőcskéje, puhítsd meg és öntözd 

meg az igaz vallásosság vizével az én lelkiismeretemnek 

száraz és kopár szántóföldecskéjót. Te szent olaja a felkenésnek, 

tégy engem igaz pappá Isten előtt, hogy számnak 

áldozatát minden nap meghozhassam, s az imádságoknak, 

valamint a szent szolgálatoknak jó illatát küldhessem 

hozzád, amíg csak szólni, gondolkozni vagy sóhajtani 

tudok, a te nevednek dicsőségére, magam és felebarátaim 

épülésére Amen.« Több imádság, melyben irójuk 

Isten előtt pornak és hamunak, haszontalan féregnek 

érzi magát, olyannyira, hogy csak az Igének bíztatására 

és Isten parancsára merészel hozzá közeledni, teremtetfcségi 

érzéséről tanúskodik. 

A keresztség szentségével kapcsolatban, a reformáció 

korának szellemében tanítást is ad laikusok számára arra 

nézve, hogyan kell áldott állapotban levő, vagy halálos 

veszedelembe került szülőasszonyokat vigasztalni. 

Sinapius a németből fordított imádságkészletet kiegészítette 

hazai tót szerzőktől származó imádságokkal. 

Anyai dédatyjától 61 

Licius János dubniczai lelkésztől 

1, atyjától, 65 

Sinapius Mihály szucsányi lelkésztől 8, 

testvérbátyjától, Sinapius Jánostól 1, Lányi Dávid breznóbányai 

lelkésztől és superintendenstől 1 és Lányi Zakariás 

trencséni lelkésztől 1 imádságot örökített meg 

Ezen imádságok legtöbbjét (Licius, Sinapius Mihály és 

Lányi Dániel imádságait) Sinapius Dániel a szerzők kéz- 

«* Lásd a 264. lapon. 

«* Lásd a 272. lapon.

iratos agendájából írta ki* Az imádságok között ott 

táláljuk Mynsinger Joachim* 1 

wolfenbütteli kancellár 

egy dogmatikus imádságának, valamint Hieronymus »A 

halál órája utáni vágyódás« című imádságának fordítását 

is. A mű második kiadása 1701-ben jelent meg ugyancsak 

Lőcsén, 68 

változatlan tartalommal. 

Itt említjük meg, hogy Sinapiusnak Drezdában 1676ban 

kiadott »A vallásos léleknek kertecskeje« című művét 

69 

a nyelvnek ugyanilyen tótosítása jellemzi. Sinapius 

különös érdemét Vlcek 70 

annak a szláv öntudatnak proklamálásában 

látja, mely »Neoforum lalino-slavonicum«. 11 

című latin nyelvű művében nyilatkozik meg a leghatalmasabban, 

ahol 30 szakaszban a cseji és tót közmondásókat 

tárgyalja, rávilágítva ezzel a régi tót családi és 

társadalmi életre. 

Sinapius Dániel eszméi hűséges követőkre találtak. 

Simonides János »A keresztyén tanítás magyarazata« 74 

című Zittauban 1704-ben megjelent munkája Sinapius 

Perlickáját forrásul nevezi meg, melyből a bevezetés fent 

idézett sorait csaknem szórói-szóra vette át a maga művébe. 

A Sinapius által elvetett mag azonban csak Krman 

Dániel, Bél Mátyás, Jakobaei Pál modorii lelkész és 

Dolezal Pál bocabányai lelkész idejében fejlődött virágzó 

fává, akik a nemzeti eszme szolgálatában buzgón fáradoztak 

az irodalmi nyelv tisztaságáért is. 73 

6 6 

Lásd Sinapiusnak az imádságok fölé írott megjegyzését. 

6 7 

1517—1588. V. ö. Herrman Beek: Die Erbauungsliteratur, 

Erlangen. 277—278. 

0 8 

0 9 

7 0 

7 1 

M. Nemz. Múz. és a beckói kolostor könyvtárában. 

»Zahradka dusicky pobozne.« 

Vlcek: Dejiny literatúry slovenskej. 12. 

Megjelent Lesnón 1678-ban. 

72 Vysvetlení Krestianského ueení. RMK. III 2. 4489. Lásd 

bővebben: Ján Mocko, Slovensky rukopis, Slov. Pohl'. 1894. 

Anton Augustin Bánik: Sbornik literárno-vedeckého odboru ssv. 

Rocnik III. Sväzok 1—2. Trnava. 1936. 253. 

1 8 

Mocko i. m., Vlcek i. m. 14—18.

A Cithara 1684. évi Sinapius-féle kiadásához" kötött 

imádságos könyv egyezik a Cithara 1653. évi .kiadásához 

kötöttel. Itt tehát utalok az utóbbival kapcsolatban 

tett megállapításaimra. 75 

• [ 

Ugyancsak a Cithara 1684. évi kiadásához járul függelékként, 

az imádságok után, Sinapius Dánielnek 76 

a 

háborús pusztítások sújtottjainak vigasztalására írott, 5 

számozatlan lapból álló iratkája »A hathatós vigasztalás 

érvei, javaknak háborús időben való erőszakos elvételekor« 

77 

címen. A függeléknek nincs külön címlapja. 

Érveit a. következő 8 pontba foglalva fejti ki: I. Isten 

előtt megérdemeltük, hogy ő megfenyeget bennünket. II. 

Nincs a világon, különösen pedig Isten egyházában semmi 

új, hogy olyan rossz viszonyok vannak, mint a sok példa 

mutatja. III. Hálát kell adnunk Istennek, hogy legalább 

életben maradtunk, melyet vagyonúkon kívül sokan vesztettek 

el a katonák kegyetlensége és dühöngése következtében. 

IV. Az ilyen szomorú állapotban arra kell 

gondolnunk, hogy mi az ilyen anyagi javainkat békés 

időkben gyakran rosszul használtuk és így sok rosszat 

követtünk el. V. Azt is meg kell köszönnünk, hogy az 

Isten gyakran mégis meghagy nekünk valamit és nem 

enged tőlünk mindent elvenni. VI. Arra is kell gondolniok 

azoknak, akik ideigvaló javaikat elvesztették, hogy 

valamikor nekik is kevesebb vagyonuk volt, de Isten áldásából 

jutottak olyan gazdagsághoz. VII. Vigasztaljon 

bennünket az is, hogy habár a mi ideigvaló javainkat 

elveszítjük is, az égieket senki sem veheti el tőlünk. 

VIII. Tudnunk kell, hogy az Isten keze nem rövidült 

M RMK. II. 1551. 

Lásd a 119. lapon. 

7 6 

A szerző nevét Ribay állapította meg. Az énekeskönyv 

fedőlapjának belső oldalán olvashatjuk Ribay kézírásában: »Az 

imádságok után A hathatós vigasztalás érvei következnek Sy~ 

napius Dánieltől.« 

7 7 

Duwody Sylného Potéssenj W cas Násylného Wálecného 

Statkúw Zabjranj. Az első két szó kezdőbetűiben Ribay Sinapius 

nevének monogrammját látja.

meg., hanem, hogy ő a mi mindennapi kenyerünket ismét 

megadhatja és megáldhatja. 

A XVII-ik század legnépszerűbb imádságos könyveinek 

egyike Kegelius Fülöp' 18 

imádsággyüjteménye. Ez 

Wendland W. szerint 79 

először német nyelven jelent meg 

Hamburgban 1592-ben »Ein neues christlich und gar 

nützliches Betbuch« címen. Cosack, 80 

s az ő nyomán Thienemann 

81 

azonban azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy 

Kegelius először latinul írta meg művé,t, s a német kiadás 

a latin kézirat alapján készült átdolgozás. A német kiadás 

után egymást követték a latin kiadások is. A mű annyira 

kedvelt volt hazánkban is, hogy magyarul 12 kiadást ért 

meg. 1679-ben pedig latin eredetijét Lőcsén is kiadták, 82 

Az első tót fordítást Mocko szerint 83 

a sziléziai exuláns, 

Plintovic Ádám zsolnai organista adta ki 1666-ban, 

12-ed rétben, 381 lapon. 84 

A második ismeretlen kiadás, 

Ribaynak az 1693. évi negyedik kiadás előzéklapján található 

sajátkezű bejegyzése szerint, Lőcsén 1677-ben jelent 

meg Kromholc János 85 

fordításában. Ribay itt anynyiban 

téved, hogy ezt a kiadást tartja elsőnek. A harmadik 

kiadásról Dadán János exuláns nyomdász gondoskodott, 

aki a művet nemcsak sajtó alá rendezte és 

kinyomtatta, de újból le is fordította. Az 1686-ban Zsolnán 

megjelent munka 86 

bevezetésében maga mondja, hogy 

7 8 

Kegelius nem volt theológus. 1611 körül mint magánember 

élt Lübeckben s 1614-ben halt meg. V. ö. Cosack/ i. m. 265. 

7 9 

Die Religion in Geschichte und Gegenwart. Tübingen. 

1928. II. 217. 

8 

» I. m. 267. 

8 1 

I. m. 88. 

8 2 

Duodecim piae meditationes, Solidae Christianae, ac 

vere spirituales, per Philippum Kegelium. (Lőcse) Anno 1679. 

Budapesti Egyetemi Könyvtár. ' 

8 3 

Cirk. Listy. 1909. 167. 

8 4 

A példányt, sajnos, sehol sem találtam meg. 

8 5 

1666-ban breznóbányai diakónus, majd rimakokavai lelkész. 

8 6 

Dwanact Pfemysslowánj Duchownj ch, Wnjchz se obsahugj 

Modlitby wssechném kfesfanúm vzitecné a potessitedlné. Nekdy 

w Latinském gazyku wydané od Fiiipa Kegelia. Nynj pak w 

nowe na Cesky gazyk s pilnosti pfelozene a wytlaéené skrze Jana 

Dadana. W 2iline. Leta 1686. — M. Nemz. Múz. RMK. II. 160L

a művet latinból fordította cseh nyelvre, amire az a 

körülmény indította, miszerint a Plintovic által már előbb 

németből cseh nyelvre fordított imádságos könyvből csupán 

néhány példány létezett. Azután — írja továbbá — 

sokaknak az a meggyőződése is buzdította, hogy Kegelius 

imádságos könyvének latin kiadása sokkal megfelelőbb, 

mint a német és mint az első cseh, s azért azt 

kívánták, hogy egy, a latin eredeti szerinti cseh fordítás 

adassék ki. 

A fordítás és latin eredetije viszonyáról a következőket 

mondja: »A szokás azt kívánja, hogy a fordítás 

módjáról is szóljak valamit, és a kedves olvasónak munkámról 

számot adjak. Azért a legnagyobb gondot arra 

fordítottam, hogy a szerző elgondolását minél hívebben 

és értelmesebben fejezhessem ki, ami azonban nem történhetett 

úgy, hogy mindent szórói-szóra fordítsak le, 

hanem a cseh kifejezés és beszédmód kedvéért superlativus 

helyett néha positivust tettem, néha a tautológia elkerülése 

végett két vagy három synonimát egy szóval 

fejeztem ki, néha pedig egész olyan mellékmondatokat 

(comma) tettem át más helyre, melyek a latin szórend 

szerint nem állhattak meg a cseh nyelvben. Bizonyos 

vagyok abban, hogy az értelmes olvasó ezt nem veszi 

rossz néven, ha ezáltal az értelem lényege sem nem 

változik, sem abból semmi ki nem marad, hacsak a 

latin példányok hibájából nem, melyek közül némelyik 

kiadás nagyon korrigálatlan. A címeket nem mindig 

azokkal a szavakkal fejeztem ki, amelyek a latinban 

állanak, a rövidség kedvéért megelégedvén a sommás 

megjelöléssel, mivelhogy munkám várakozásomon felül 

megnott.« 

Az imádságos könyv reggeli, esti, az istentisztelettel 

kapcsolatos imádságokat, Krisztus szenvedéstörténetére 

való emlékezéseket és imádságokat, bűnbánati, gyónó 

imádságokat (a hét bűnbánati zsoltárral), .gyónás utáni, 

úrvacsoravétel előtti, alatti és utáni, keresztviseléskor, 

betegség idején, halálos veszedelemben, az örök élet örömeire 

való gondoláskor mondandó, valamint különböző 

res

személyekre és állásokra írott imádságokat foglal magában. 

Talán egy protestáns imádságoskönyvön sem látszik 

meg annyira a középkori katholikus, különösen pedig 

jezsuita imádságirodalom misztikájának és szubjektivizáló 

hatásainak nyoma, mint éppen Kegelius imádságos könyvén. 

87 

Forrásai kizárólag a katholikus épületes irodalom 

művei. 88 

Taulert,. Kempist, Augustinust, azonkívül a jezsuita 

Canisiust és Michaelist fordítja. így érthető, hogy 

imádságos könyve a katholikus hívek körében is közkézen 

forgott. 

A mű 1693-iki negyedik kiadása 89 

a második lőcsei 

kiadás, melyről már a címlap is elárulja, hogy »sok 

buzgó imádsággal bovült.« Ez a kiadás is igyekezett a 

nagy agendaszükségletet pótolni. Az évi ünnepekre írott 

kollektákat azonban Tranovsky Phiala odoramentorumjából 

veszi át a kiadó. Vannak itt továbbá keresztelési, 

esketési, temetési, egyházkelő asszony avatásán, betegekért, 

valamint az egyház és haza szükségleteiért és bajainak 

elhárításáért mondandó imádságok. Az agendai 

imádságok és kollekták a Kegelius-féle imádságok 12 

csoportjába 

ezekkel. 

osztva, formailag teljesen egybeolvadnak 

E kiadással egybekötve találjuk a Cithara már említett 

és tárgyalt X-ik kiadását. 

8 7 

Die Religion in Geschichte und Gegenwart. Erbauungs 

literatur. II. 217. 

8 8 

V. ö. Althaus: Zur Charakteristik der evangelischen Gcbetsliteratur 

im Reformationsjahrhundert. 1914. 101—103. 

8 9 

Dwanáciero Duchovhé Nábozné Premysslowánj, Wnjchzto 

Welmi Pekns a Potessytedlne Modlitby se obsahugj, nimiz, gako 

gistymi Prostredky, Milosí Bozj, vpokogene swedom!} a potomne 

Korunu wecneho ziwota dosahugeme... od Phiiipa Kegelia, 

nekdy knjzet Lueneburgicskych Práeceptora, Giz pak W Yazyk 

Narodu Slowsnského cbrance, Mnohymi wraucnymi Modlitbami 

rozmnozene, a s pripogenymi Krestianskymi Pjsnemi w nowe 

wydane a wytisstene W• Léwocy ... 1693. M. Nemz. Máz, RMK. 

II. 1737. ' • ' ' 

Í69

Erősen tótosítja a nyelvet Zábojnik György imádságos 

könyve is. 90 

Francisci István görgői lelkész előszava 

szerint Zábojnik hátrahagyott imádságait és énekeit az 

ő halála után felesége, Ujfalussi Anna adta ki saját 

költségén. A könyvecske túlnyomó részét egyházi énekek 

alkotják. 91 

Józan, kifejező, biblikus verses és prózai 

imádságainak egyikét-másikát Krman agendájában is 

megtaláljuk. 

1686-ban jelenik meg egy ismeretlentől az egyes 

vasárnapokra és ünnepekre vonatkozó ó-egyházi evangéliumi 

és epistolai perikopák minden magyarázat nélküli 

összeállítása, latin és cseh nyelven »Evangelia et 

epistolae« címen. 92 

Klein 9S 

és az ő nyomán Szabó Károly 9 

* említik In* 

stitoris Mihály, elsőbb zsolnai rektor, majd zsaskói, s 

később trsztenai lelkész, 1693-ban kiadási hely megjelölése 

nélkül megjelent » Kiváló művészet, mely arról szól, hogyan 

kell Istenhez komolyan és hathatósan imádkoznunk 

...« című könyvét, melyből egyetlen példány sem 

ismeretes. 

Az iskolás ifjúság vallásos nevelését szolgálta egy 

magát megnevezni nem akaró fordítónak németből átültetett 

műve, mely a fordító saját költségén, Lőcséi! 

1701-ben jelent meg »A Szentírás különös szavak 95 

címen. 

9 0 

Modlitby nábozne, w nichz se obsahugj Rannj, Wecernj, 

Obecne Wzdychanij pri tom také Pjsnicky w nowe slozene, 

pracy ... Gifika Zabognika ... 1686 ... w Lewoci, RMK, II, 

1592. csak említi. — Tran.-könyvtár. 

samého, nábozne, siossna, nalezite a Horliwe zadati a prosyti..^ 

»i Lásd 130., 131. lap. 

9 2 

Evangelia et Epistolae Dominicorum, ac Festorum Latiné, 

et Bohemice ... Leutschoviae ... Anno 1686. M. Nemz. Múz: 

RMK. II. 1582.. Tran.-könyvtár. 

8 3 

Nachrichten, II. 270. 

9 4 

Kunstt Wyborny, kterak se máma wázne a platne Boíiu. 

modliti a wsseliké k dussi y k tela potrebné weey, od neho 

samého, nábozne, slussne, nálezite a horliwe zadati a prosyti... 

S. 1. 1693. 8-ad rét. RMK. II. 1766. 

9 5 

Obzwlásstné Pjsma Swateho Recj, Stareho y N. Zákona. 

w nichz Catechysmus S. se ffunduge, a pronikawe potessenj, w é&s

A könyvecske elején a szentírási helyek tanításánaki 

módjára vonatkozólag rövid utasítást ad a tanítóknak. 

Hetenként egy vagy két, a fogékonyabb növendékek számára 

pedig több szentírási hely betanítását, s ezeknek a 

hét valamely napján való ismétlését ajánlja. Az » Ünnep* 

mutató«-ban az ó-egyházi evangéliumi perikopák alapján 

versbe szedi a szerző az egyes ünnepeket és vasárnapokat, 

éspedig úgy, hogy minden ünnep és vasárnap 

üdvtörténeti esemény-, vagy eszmetartalmának kifejezésére 

egy-egy sort ajándékoz. Azután az egyes ünnepekre 

és vasárnapokra 8—10 betanításra szánt szentírási helyet 

közöl. 

A legnépszerűbb imádságos könyvek egyikévé vált 

Mlinárowych Illés ma is használatos »A lelki élet kútja* 

című műve. A kezemen megfordult példány a Szabó 

Károly által leírt 1702. évi lőcsei kiadás. 96 

A mű ugyanebben 

az évben másodszor, majd 1707-ben Késmárkon 

harmadszor is megjelent, 97 

s a mai napig összesen 10 

kiadást ért meg. 

ssauzenj, y w hodinu smrti se obsahuge, Podle Nedélnjcht a Swáteönjch 

nekterych Ewangelij, pro Mládez Sskolskau, w Nemeckera 

nekdy Yazyku sporadané, a nynj w Slowenském na stvétlo, pracicku 

a nakladkem gednoho Muze Chatrneho wynessené, Bohu k 

Chwále! Roku Páne MDCCI. w Lewoczy. M. Nemz. Múz. RMK. 

II. 2072. , < 

* 6 

RMK. II. 2115. Címlapja hiányzik s így Rizner bibliográfiája 

alapján közlöm: Duchownj 2iwota-Studnice, pina Boského 

Oböerstwenj; wiprisstena w Ragi Pisma Swateho, otewfena 

Od Ducha Swateho a Wssem Spasenj 2ádostiwym a Milostí 

Bozj zjznjcym Srdcum, gak kazdodenne Ráno y Wecef, tak 

také we wsselikych Potfebách, Kfjzech a Sauzenjch: Ano tez 

pH Spowedi; Wecefj Páne; Nedelnjch y Swátecnych Bozjch 

Sluzbách, K potessitedlnemu vzjwanj. Widana skrze w 

Lewoöy. 1702. Pozsonyi lyceum könyvtára. Megjegyzem, hogy 

a szerző vezetékneve nem -vics végzettel olvasandó, hmemj a ch 

hanggal. 

9 7 

V. ö. Christian Genersich: Merkwürdigkeiten der kön., 

Freystadt Késmárk, Bd. II. Leutsehau 1804. pag. 243., valamint 

Sztripszky H. kéziratos jegyzeteit.

A bevezetésben a szerző már előre tudomására hozza 

az ócsárlóknak, hogy több imádságot idegen imádságos 

könyvekből vett át, sokat németből fordított, az össze- 

-állításban pedig Salliscowius otterwichi lelkész imádságos 

könyvének rendjét követte. Négy részben reggeli, esti, bármely 

állású ember testi, lelki szükségleteiért könyörgő, az 

élet sokféle viszonylatára kiterjedő, Krisztusnak a kérészifán 

mondott hét mondását feldolgozó, bűnbánati és úrvacsorai, 

valamint minden vasárnap és ünnepnap alkalmával 

mondandó imádságokat tartalmaz. Minden imádságot 

egy-egy az imádság tartalmára reflektáló szentírási hely 

követ »Isten felelete« címen. 

A mű antológikus jellegét az imádságok szelleme is 

elárulja. A mindennapi reggeli, esti, s a testi szükségletekért 

mondandó imádságok még kissé szokványosak, 

helyenként szárazak és sekélyesek. Színben, bensőséghen 

gazdagabbak és mélyebbek a lelki javakért, a szív 

tisztaságáért, türelemért, alázatosságért, üdvözítő hitért, 

stb. könyörgő imádságok. Szinte rétegeződésszerűen válnak 

ki a többiek közül a Krisztus szenvedéstörténetével 

kapcsolatos, s a különféle bűnbánati és úrvacsorai imádságok, 

melyek közül egyik-másik a misztikus imádságoknak 

szinte iskolapéldája. A bűnbánatban a tökéletes 

•megalázkodás, önátadás és misztikus Jézus-szerelem nyilatkozik 

meg. A prózai imádságok között néhány ritmikus 

imádságot is találunk. 

- Neumann Gáspár (1648—1715.) wravlawi lelkész 08 

a pietizmus virágzásának idején is orthodox szellemben 

dolgozó írók közé tartozik. »Kern aller Gebete« 99 

című, 

minden európai nyelvre lefordított műve, első kiadásától 

9 8 

Bővebb életrajzát lásd: Allgemeine 

XXIII. 532. 

deutsche Biographie. 

9 9 

A címet Beck i. m. 250. alapján adom: »Kern aller Gebethe, 

In wenig Worten: Für alle Menschen, Für allem Alter, In 

allen Ständen, Zu allen Zeiten...« Hannover 1684. Becknek csek 

* későbbi példány volt a kezében.

kezdve (1680.) Neumann haláláig (1715.) 22 kiadástért 

meg. 100 

A mű fordítása, az RMK. II. 1616. sz. alatti 

példány kézirattal pótolt címlapja szerint, először 1687-ben, 

Lőcsén, Brewer Sophiánál jelent meg Sinapius Horcicka 

Dániel tollából. E meghatározás azonban valószínűleg 

téves. Rizner nem is említi ezt a kiadást, hanem a kiadások 

felsorolásánál mindjárt az 1703-as lőcsei kiadással 

kezdi, 1 

? 1 

mely a mű 1687. évinek vélt kiadásával tökéletesen 

egybevág. Az 1703. évi kiadás címlapján 108 

azt olvassuk, hogy Neumann ezt a könyvet Wraclawban 

adta ki, s ennek alapján nyomtatta le Brewer 1703-ban 

újból, hozzátéve, hogy »tót köntösbe öltöztetve«. A wraclawi 

nyomtatvány készülhetett ugyan 1687-ben, de ez 

minket nem érdekel. Nagyon szokatlan még az állítólag 

1687. évi példány impressuma is: »W Lewociv présem 

Sam. Brewera.« Ilyen kifejezést a hosszú életű Brewersajtó 

sohasem használt. így tehát az 1687. évre határozott 

csonka példány, a legnagyobb valószínűség szerint, 

azonos az 1703. évi kiadással, vagyis a M. Nemzeti Múzeumnak 

e kiadásból két példánya van. 103 

Neumann »minden emberre, minden életkorra, minden 

foglalkozásra és minden időre vonatkozo« imádságait 1. 

Tim. 2, l-ben található apostoli intés alapján négy részre 

osztja. Ezek: könyörgések, kérések, imádkozások és hálaadások. 

A katholikus mindenszentek-litániájához (Allerheiligenlitanei) 

nagyon hasonló, de a szentek segítségül 

hívása, a pápáért és az elhunytakért való könyörgés 

elemeitől már Luther által megtisztított 104 

litániák formá- 

100 Beck: Die religiöse Volksliteratur. 250. 

101 BPS. III. 286. 

i° 2 

Gadro wssech Modliteb w nemnohych slowjch obsazene: 

A mjsto Ranjch Wecernjch, Cyrkewnjch, a Obecnych Modliteb 

*lau2jcy. Za wssech Lidj, wewssem Weku, wewssem Stawu, we 

wssech Potrebách, wewssem Czasu. Na Svetlo wydane, od. M. 

Caspara Neumanna, Kazatele Sl. B. pry Cyrkwy S. Mar. MagdaL 

w Wraclawe. A nynj Do Sukne Slowenské oblecene, a k vzitku podane. 

W Lewoci v Sophiy Brewerky, 1703. — M. Nemz. Múz. 

10 3 

RMK. II. 1616. és 2166. ' 

io4Hauck: RE. Leipzig. 1880—81. VIII. 700. és IX. 801.

jában írja imádságait. Az egyes kérésekben bizonyos 

ritmus és hatásos gondolatfokozás érezhető; 

A könyvecskét Sinapius Dániel, a mű fordítója, kiegészítette 

»Az élő vigasztalás lelki patakjai...« című 

vigasztaló irattal. Az ismeretlen szerző 4 részben újszülött 

gyermek halála miatt (I.), az özvegység és árvaság miatt 

szomorkodóknak (II.), Isten segedelmének késése miatt 

kesergőknek (III.), s lankadt hitük miatt önmagukra 

neheztelőknek (IV.), lelkipásztori szív melegétől átfűtött, 

gyengéd, vigasztaló tanítást ad. Az orthodox-bibliküs 

fejtegetéseket egyszerű, sőt iiaív, mesélő hangon elmondott 

átlátszó példák, talpraesett hasonlatok tarkítják. 

Az RMK. II. 1616. sz. alatti példány Luther kiskátéjának 

tót fordításával (RMK. II. 1739.) egybekötve 

jelent meg. 

A munka 1707-ben új kiadást ért meg Zsolnán. 105 

Ez nem egyéb, mint az ugyanezen évben és helyen megjelent 

latin nyelvű kiadásról 106 

készített fordítás. Ezzel 

egybekötve jelent meg a •Citihara egyik szűkebb terjedelmű 

kiadása. 107 

Motesiczky Gáspárnak Szabó Károly által RMK. II- 

2354 sz. alatt feltűntetett imádságos könyve, melyet ő 

zsolnai nyomtatványnak tart, tipográfiai és tartalmi sajátsága 

után ítélve, szerintem, kétségtelenül minden hazai 

vonatkozás nélküli külföldi nyomtatvány, s így a hazai 

nyomtatványok sorából törlendő. 

1 0 5 

M. Caspara Neumanna Gadro wssech Modiiteb w Modlitbe, 

Prosbe, Pfjmluwe a Djkuw cinenj, kratkymi slowy, Wssem 

lidem, kazdého wéku, fadú a powolánj, we wssech potfebách, 

ráno, wecer, pfi sluzbách Bozjch. Y gindy wzdycky k vzjwánj 

pfjhodné. s Pfjdawkem Pjsni negznaménitégssjch, k Slawe Bozj 

a k vzjtku bljznjho. Wytissteno, w Ziliné v Dadanowych Ded cu, 

Skrze Wilhelma Kaudera. Lé. 1707. — M. Nemz. Múz. RMK. 

II. 2313. 

lóé Nucleus Omnium Precandi Formularum... RMK. II. 2312., 

RMK. II. 2053. 

1 0 7 

Lásd »A Cithara többi kiadásai 1711-ig.« c. részt.

4. FEJEZET. 

A polemikus irodalom. 

lA. XVII-ik század folyamán gazdag virágzásnak indult 

magyarországi polemikus irodalom művelői között 

ott találjuk a legkiválóbb tót evangélikus lelkészeket is: 

Hodik Jánost, Hodik Sándort, Institoris Mihályt, Kalinka 

Zakariást, Lányi Illést, Ladiver Illést, stb. ők azonban 

polemikus műveiket latin nyelven írták s így a tót nyelvű 

hitvitázó irodalom elenyészően csekély. 

• Az első tót nyelvű polemikus nyomtatvány Láni 

Zakariás trencséni lelkész és superintendens »Pseudo 

Spiritus Posoniensis« című, 1 

Szabó Károly szerint kétségtelenül 

Trencsénben nyomtatott latin nyelvű munkájának 

fordítása. A fordítást, 2 

Ribay Györgynek a címlapon 

található kéziratos feljegyzése szerint, Wolfius 

Ádám exuláns lelkész végezte, s adta ki Trencsénben 

1643-ban. 

A könyv megírására az a híresztelés adott okot, 

mely szerint egy hajadonnak megjelent Kiiment János 

pozsonyi polgárnak a tisztítótűzben szenvedő lelke. Be- 

1 

RMK. II. 633. . 

2 

Saud o falesném Duchu Prespurském, podle prawidla Negswétégsjho 

Pjsma Bozjho, Starozitnégsjch také Otcu Swatych: 

Ano y podle wlastnjch nékterych rozumnegsjch Papezencűw 

spisu: Zpraweny... Vcinené, Od magistra Zacharyáse Lany, 

Zpráwoe Cyrkwe Trencanské, a Cyrkwj Ewangelickych w kragjch 

Trencanském, Liptowském, a Orawském zfjzeného Superintendenta. 

Leta Páne. 1643. — M. Nemz. Múz. RMK. II. 634.

lavius Tamás pozsonyi kanonok »Az újonnan felragyogott 

hajnalcsillagáról szóló, gr. Hlésházy Gáspárnak? 

ajánlott, latin nyelvű könyvére, mely ezzel a tárggyal 

foglalkozik, idézett művével Láni felelt. A Belaviushoz 

intézett epés és maró gúnnyal írt bevezetésben megbotránkozását 

fejezi ki amiatt, hogy Belavius a maga müvét 

Illésházynak ajánlotta. Bátran kiáltja néki oda, hogy 

Illósházyt »soha nagyobb gyalázattal és könnyelműséggel 

nem csúfolhatta volna meg«. Majd így ír: »Önagymel- 

Eósága, a gróf úr, a te ajándékodra nem tekintett és 

nem kedvelte meg azt; a te kiváló és gyönyörűséges műved 

barátságtalanabb hajlékra talált, mintsem gondoltad.« 

Azután nyolc, már a jóizlést sértő, maró iróniával írt 

pontban bizonyítja Láni a megjelent lélek erotikus szándékát: 

I. Gyanús időben jelent meg, 2. fehér ruhában^ 

3. mint rémkép és gonosz árnyék; 4. testben mutatkozott; 

5. a test tüzes volt, 6. tüze azonban nem volt égető; 7. 

a léleknek nem szabad oly sokáig némának maradnia, 

8. még kevésbbé szabad a szűzeket ölelgetnie. A szerző 

szerint mind e körülmények csak arra mutatnak, hogy 

a megjelent lélek nem volt egyéb, mint »a holt Kiiment 

alakjában maga a pokolnak az élőket kísértő, bűnre és 

tévelygésre csábító leggonoszabb ördöge«. Hét fejezetben 

és 31 szakaszban ezt a megállapítását igyekszik alátámasztani 

eleven, fordulatos érveléssel, a Szentírásból, 

az egyházi atyák írásaiból, s a maga tapasztalataiból 

merített történetekkel, sűrűn hivatkozva a korabeli katholikus 

irodalomra is. 

Könyve második részében Láni »A Szentírásnak a 

tíz pápai artikulus igazolására felhozott helytelen és erőszakos 

alkalmazásáét bizonyítja. 8 

Elítéli a római katho- 

3 

A pápai artikulusok a következők: 1. Egyedül a rórrtai 

hit) s £ katholikus egyház az igazi. 2. Az oltári szentségnél az Ur 

teste és vére úgy egy szín alatt, mint két szín alatt vétetik. 3. 

A misét Krisztus rendelte és parancsolta. 4. A szentek segítségül 

hívásáról és közbenjárásáról. 5. A tisztítótűzről. 6. A böjtről 

az ételek közötti különbségtevésről. 7. A gyónásról. 8. 

A jócselekedetekről. 9. A római pápáról. 10. Az igaz hiteti 

az egyházi tant és szolgálatot csodákkal kell erősíteni.

likus papságnak a csodákkal űzött könnyelmű játékát. 

Dicséri az őskeresztyénség istentiszteletét. Minden emberi 

kitalálással szemben egyedül Krisztus vérének bűntörlő 

erejét hangsúlyozza. »Mi szükségünk volna arra, 

hogy az Antikrisztus ama új decretumait és parancsolatait 

... a misét, tisztítótüzet, (amint mondani szokták) 

egy szín alatt vételt, s a szentek segítségül hívását elfogadjuk«, 

s amellett elhanyagoljuk »az Úr Jézus Krisztus 

legdrágább vérét*. 

Wolfius fordításának nyelve minden provincializmustól 

mentes, tiszta és folyékony cseh nyelv. Ez érthető, 

hiszen Wolfius cseh exuláns lelkész volt. 

Hoe Mátyásnak* a »szász választófejedelem dresdai 

udvari papjanak« apologetiko-polemikus művét, az »Evangelisches 

Handbüchlein«-t Megander Kristóf cseh exuláns 

fordította le cseh nyelvre, s adta ki 1627-ben. 5 

Hazánkban 

Dubravius Dániel senicei lelkész és püspök nyomatta ki 

1650-ben, saját bevezetésével ellátva. 6 

Szabó Károly szerint 

Trencsénben nyomatott. 7 

Dubravius polemikus bevezetése a »catholicus« jelző 

történeti eredetével foglalkozik, majd megállapítja, hogy 

valaki nem mindig olyan, amilyen néven nevezi magát. 

4 

Egidius Hunnius, a kiváló német evangélikus theológus és 

Leyser Polykarp wittenbergi udvari lelkész mellett Hoé volt a 

legnagyobb hatással Tranovskyra, akivel 1611—-1613-ig együtt 

is lakott Prágában. V. ö. Dr. Ferdinánd Hrejsa: Jifi Tranovsky v 

Cechách. Tr. Sbornik. 53. ^ \ 

* Jozfef Jirecek: Literatura exulantúv ceskych. C. C. M. 

1874. v Praze. 

8 

Matthyáse Hőe kurffirsta Saskeho Kazatele wdrázdanech 

Ewangelitská Rucnij Knizka. W kterelto se z samého slowa 

Bozjho nepohnutedlné prokazuge, Ze wjra tak nazwanych Lutheránu 

gest Prawá, Katholická a Ewangelitská, Papezské pak 

vöení ze gest z gruntu bludné a Slowa Bozjmu odporné... 

Z nemeckého Yazyka od M. Krystoffa Megandra Preloizen^,. 

Kterauz nowé, na nékterych mjstech po wyswetliwspredmluwau 

swau wlastnjm nákladem tisknauti dal. Dániel Dubravius Silleinerus. 

Leta Páne MDCL. — M. Nemz. Múzeum. RMK. II. 740. 

7 

Lásd az RMK. II. 740-hez fűzött megjegyzést.

A zsidók pl. Ábrahám magvának mondották magukat, 

de nem cselekedték Ábrahám cselekedeteit. Megemlíti, 

hogy »saepe salutatur virgo, quae nobile scortum est«. 

Hivatkozik továbbá Augustinus szavaira is »Omnes haeretici 

se Catholicos dici volunt«. Az tehát az igazi katholikus 

egyház, mely megtartja »az ó- és újtestamentumba 

írt tanitast«. 

Hőének a biblia mellett az egyházi atyák írásainak, 

s a katholikus irodalomnak tökéletes ismeretéről tanúskodó 

műve a római katholikus és lutheri egyházak tanbeli 

különbségeit tárgyalja kérdés és felelet formájában, 

beható subtiiitással, de amellett világosan és áttekinthetően. 

A mű nagy népszerűségnek örvendett. A cseh 

testvérekkel folytatott polémiájában Martinyus is hivatkozik 

rá, sőt idéz is belőle. 8 

Ujabb kiadási hely és év 

nélküli kiadása, melynek költségeit Révay Erzsébet viselte, 

s melyhez függelékként Günther János »Der Himmelsweg« 

című művéből vett részletek tót fordítása járul, 

Lombardini szerint, 1737 körül jelent meg. 9 

Joannides György »Clangor Tubae Divinae resonans« 

című 1667. évi zsolnai kiadású, már részletesebben tárgyalt 

művének második, prózában írott része Luther 

tanításának apológiáját tartalmazza. Kiindul Luthertől, 

s a mártírokon, egyházatyákon, apostolokon, prófétákon, 

Ábrahámon, stb. keresztül visszatérve a paradicsomi tanításig, 

deduktive, majd a testi paradicsomból átlépve a 

lelki paradicsomba, Jeruzsálembe, — ahol az asszonynak 

a földi paradicsomban megígért magva megjelent, — 

innen a tanítványokon, apostolokon, egyházatyákon keresztül 

visszatérve megint Lutherig, induktive, bizonyítja, 

hogy »Luther tanítása az apostolok tanítása, az apostolok 

{tanítása Krisztus tanítása, Krisztus tanítása pedig a 

mennyei Atyának meghagyasa.« Ezután »Elogium« cím 

s Obrana, 322. 

9 

Andreas Schmal: Brevis de vita superintendentum evangelicorum 

in Hungária commentatio. 

Monumenta. 

Pestini. 1861. 47. L.: Fabó,

alatt közli azokat a római katholikus egyházi és világi, 

szóbeli és írásbeli megnyilatkozásokat, melyek sermocinando, 

promulgando, licentiam dando, veritatem quaerendo, 

literas ad Lutherum exarando, Patentes a Pontifice 

Romano impetrando, stb. Luther tanításainak eszmei 

tartalmát igazolják.

5. FEJEZET. 

A Luther-káték irodalma. 

A biblia mellett, sőt azzal egyidejűleg, nagyjelentőségűvé 

nőtt a reformáció századában Luther kiskátéja is. 

A XVI-ik század tót nyelvű irodalmában még bibliográfiailag 

őrzött nyomát sem találjuk a theológia 

és hitvita körébe tartozó német művek fordításának. Apologetikus 

megnyilatkozásokkal, s a reformáció hittudatának 

rendszeresebb és behatóbb dogmatikai körvonalazásával 

a tót egyházi irodalomban csak a XVII-ik század 

katholikus visszahatásának idején találkozunk először. A 

reformáció századában a tót evangélikusok között Luther 

kis kátéja képviselte a tudományos theológiát, mely ekkor 

még minden theológiai igényt kielégített. 

Egyébiránt a protestáns egyház a tótoknál is, kivált 

nagyobb gyülekezetekben, azonnal iskolákat állított fel. 

Ezek száma a XVI-ik században még kevés lehetett, 

de a XVII-ik században már nagyon megnőtt. Ezt nemcsak 

Rezüknek általánosan ismert kéziratos Gymnasiologiájából 

tudjuk, hanem főképen abból, hogy a külföldi 

egyetemeket végzett tót papok száma éppen a XVII-ik 

században erősen felszökik. 1 

Felsőiskolai tanulmányok 

végzése megelőző alsó iskolák nélkül elképzelhetetlen. 

Ez az alsófokú oktatás kétféle volt: az egyik csak az 

írást-olvasást és a kátét tanította a köznép számára, a 

másik, az ú. n. latin iskola magasabb tanulmányokra előkészítő 

néhány éves tanfolyam volt, s kb. a mai közép- 

* Haan L.: Jena Hungarica. Gyula. 1858.

iskola I—VI. osztályainak az anyagát foglalta magában. 

Az alsófokú tót iskolák tanításának tárgyát is főként 

a Luther-káté képezte, kivált az első időkben, mert hiszen 

abc-s könyv hiányában a káté szolgált mintegy olvasókönyv 

gyanánt, sőt a betűk megismerésére is. Ugyanezt 

a jelenséget tapasztaljuk az elmaradottabb nemzeteknél 

egészen a XIX-ik sz. közepéig (oroszok, szerbek, oláhok, 

rutének). Ezenkívül tanították az egyházi éneket, 

imádságokat és egyes bibliai fejezeteket. 2 

így érthető, 

hogy a Luther-káték rendszerint nem önállóan, hanem 

egy-egy énekes- vagy imádságos könyvvel egybekötve 

jelentek meg. Hogy Luther kiskátéja milyen nagy becsben 

állott, mutatják az 1580. évi trencséni zsinat kánonai, 

valamint a murányi artikulusok. A trencséni kánonok 

XIII-ik capituluma sürgeti a káté tanítását: »Item statuimus, 

ut in singulis parochiis praesertim in oppidís 

post preces vespertinas, diebus dominicis catechismus 1 

minor Doctoris Lutheri populo et pueritiae proponatur, 

nam magnam huius summariae doctrinae utilitatem esse 

testantur fructus, et exempla repurgatarum ecclesiarum et 

rogandus erit magistratus, ut ubi nolint sponte adesse 

eiusmodi institutioni subditi, vi compellantur, compelle 

inquit intrare.« 3 

A murányi artikulusok hasonlóképpen 

Ihéltatják a kiskátét (18. art.): »Pronuncient pastor vei 

rector, decalogum et sequentes partes, examen quoque 

aceedat, praesertim tempore quadragesimali fiat propter 

audítores, explicetur catechismus ordine Lutheri parvus 

Catechismus est valde utilis, eum diligenter instillent 

auditoribus, sicut ex Agenda patet; catechismus slavice 

redditus.« 4 

Bár a tótok a cseh protestáns irodalmi termékeket 

rendszerint átvették, mégis Luther kiskátéjának külön 

fordításáról a tótságnak magának kellett gondoskodnia. 

Ezt a csehektől nem kölcsönözhette, mert a cseh evangé- 

2 

8 

4 

Dr. Kvacala: Dejiny reformáeie na Slovensku, 100. , 

Magyar prot. egyháztörténeti adattár. 1908. VII. 29. 

Magyar prot. egyháztörténeti adattár. 1903. II. 53—64.

likusok hittudatából a sajátosan lutheri irány nem domborodott 

ki olyan jellegzetesen, mint a tót evangélikusságnál. 

A hittani szempontból különböző irányú vallási 

irodalmat a cseheknél egyébként is főként a cseh testvérek 

és az utraquisták ápolták. A tót evangélikasság 

tehát úgy Luther énekeinek, mint kiskátéjának önálló 

fordításával már a XVI-ik században határozott bizonyságot 

tett a tiszta lutheri irányhoz való ragaszkodásáról. 

Láttuk, hogy Tranovskyt is a cseh protestáns énekeskönyvek 

hitvallási határozatlansága indította Citharájának 

megírására. 

Az első nyomtatott Luther-káté 1581-ben jelent meg 

Bártfán, Gutgesell Dániel könyvnyomdájából »Katechismus, 

azaz a főbb hitcikkeknek és a keresztyén vallásnak 

rövidke tartalma és magyarázata.. .« 5 

címen. A fordító 

neve ismeretlen. Nem lehetetlen, hogy Scultóti Severinnek 

(miegh. 1600.), aki a bártfai evangélikus egyháznál 

ezidöben jelentős szerepet töltött be, része volt e káté 

kiadásában. A szöveg tele van szlovakizmusokkal. Úgyszólván 

minden sorban fedezhetünk fel helyesírási helytelenségeket 

és grammatikai szabálytalanságokat is, mely 

utóbbi körülmény arra mutat, hogy a nyelv szlovakizálása 

a XVI-ik században még nem lehetett öntudatos, s inkább 

az irodalmi nyelv ismerete hiányának tudható be. Amenynyire 

az a meglevő, nagyon rongált, s hiányos példányból 

megállapítható, a bártfai káté nem fordítja hűen az 

5 

Katechysmus, to gest: Krátické obsazenij a wyklad prednich 

Czlankúw Wyrij a Nábozensstwij Kfestianského, öemilS se 

Lide Krestiansstij, a zwlasste Dijtky w Sskolach pocatecne 

wyvcugij. D. Mart. Luther. Mathuss w 19. Nechte Dijtek a 

nebrante gim gijti ke mne, nebo takowychf gest Kralowstiwij 

Nebeské. Wytissteno w Bardijowe Skrz Davida Guttgesella. Ez 

alatt vonal. Alatta: MDLXXXI. — A könyvet magát nem láttam 

s így a címet Adamis J. »Styristoroena pamiatka malého katechismu 

D. M. Luthera« c. műve alapján közlöm; Adamis híradásának 

értékét nagyon rontja, hogy a példány hollétéről mit 

sem mond!

•eredeti szöveget, egyet-mást kihagy, s úgy stílusában., 

mint szöveghűségében, silányabb az 1612-iki kiadásúnál. 6 

Prúno* János iskolai működéJsének terméke és hű 

tükre lehetett az ő 1584-ben Galgócon kiadott, s már 

említett kis énekeskönyvével egybekötött latin-tót katechizmusa. 

Ez azonban nyomtalanul elveszett, így nem 

foglalkozhatunk vele. 7 

A XVII-ik század első tót .kátéját Pribis említett 

kátéjának címlapja szerint Lányi Illés, Abrahamides Izsák 

és Melikius Sámuel fordították le németből, s adták ki 

L612-ben. Megtudjuk Pribis bevezetéséből azt is, hogy 

az 1612. évi kiadást a három superintendens Thurzó 

Györgynek és feleségének, Czobor Erzsébetnek ajánlotta, 

akik ezt »saját költségükön nyomtatták, s tulajdon nevük 

alatt adták ki«. Itt értesülünk arról is, hogy az üldöztetések 

a könyvecske újból való kinyomatását megakadályozták, 

sőt kimondották, hogy »barhol akadna valaki 

példányára, pusztítsa el; ebből az egyháznak nagy 

kára lett, úgyhogy mostmár csak nagyon nehezen lehet 

egy-egy példányt találni, azt is szétszaggatott és összeragasztott 

állapotban...« Kleych Václavnak kezében volt 

az 1727. évi katechismus előszava szerint; Vallaszky és 

mások is tudnak róla. 8 

Ribay csak néhány ívből álló 

töredéket látott belőle. Bibliotheca Slavo- Bohemica-jában 

fol. 17 N° 51. alatt ezt írja: »fragmentum solum eius est 

formulám copulandi, baptizandi et quaestiones confessionales 

continens ac phylenis H, I, K, constans.« Példányt 

6 

Az 1581. évi tót Luther-káté fordítást sem Szabó K., sem 

Rizner, sem pedig Aug. Bánik (i. m.) nem ismerik. Először 

Adamáé i. m., majd Dr. Kvacala »Dejiny reformáeie na Slovensku« 

c. munkája emlékeznek meg róla. Én ezeknek alapján írtam 

vonatkozó soraimat, mivel sem Adamis, sem Kvacala nem tűntetik 

fel az állítólag meglevő egyetlen megrongált példány lelőhelyét^ 

7 

Lásd bővebben a ^Bizonytalan című és kiadású könyvek 

a XVI. szazadban.« c. fejezetben. 

8 

A vonatkozó irodalmat lásd Anton Aug .Bánik tanulmá 

nyában. Sbornik, III. Trnava. 235.

ma már senki sem ismer. A kiadás helyét Pribis kátéja 

nem árulja el. Bánik idézett művében Jungmannal 9 

egyet - 

értőleg Lőcsét tartja a kiadás helyének. 10 

A három superintendens kátéját Pribis Dániel úgy 

mentette meg a pusztulástól, hogy 1634-ben újra kiadta 11 

három más, már említett könyvecskével együtt, gr. Thököly 

Jstván neje, Thurzó Katalin nevének szóló ajánlással., 

Sajnos, már ebből is csak egyetlen példány ismeretes, 

mely a "ÍVL Nemzeti Múzeum könyvtárában van. 

A fordítás eredetijének a gazdag németországi kátéirodalomban 

való felkutatása, s a fordítással való összehasonlítása 

technikailag, sajnos, kivihetetlen volt számomra, 

s így Kaweraunak Luther kiskátéjához írt 

bevezetése alapján 12 

csupán annyit állapíthatok meg, hogy 

a fordítás egy 1542. utáni kiadás alapján készült, mert 

Luther a 4-ik parancsolathoz először ebben a kiadásban 

iktatta a fordításban is meglevő igéretét: »Auf dass 

dirs wohlgehe und lang lebest auf Erden«. Megjegyzendő 

még, hogy a kiskátéhoz kezdettől fogva fűződő toldalékok 

(Vorrede, Morgen == und Abendsegen, die Tischgebete, die 

Haustafel und das Traubüchlein) fordítását e kiadásban 

nem találjuk meg. Ezek helyén úrvacsorai kérdések vannak 

kétféle variációban. 

9 

Historie Literatúry Ceské. W Praze. 1849. 209. 

1 0 

Eddigi tudomásunk szerint a lőcsei nyomdának első megbízható 

adat szerinti termékei 1614-ben jelentek meg. (RMK. II. 

958—

Habermann János imádságos könyvének 1656. évi tót 

fordításához kötve egy újabb, hely és év nélküli kiadású 

kátét találunk. 13 

Ez már a reggeli, esti, asztali imádságokból, 

valamint a házitáblákból álló függeléket is tartalmazza, 

s mentes a Pribis-féle káté tömérdek szlovakizmusától. 

A pozsonyi ág .h. ev. egyház »Manuscr. Incl. Conv. 

Poson.« című kézírati gyűjteménye VII-ik kötetében lévő, 

a XVIII-ik század közepéről származó feljegyzés adja 

Stephanides György 1669. évi magyar nyelvű kátéfordításának 

címlapját, mely szerint »Thott nyelvből Magyarra« 

fordította. Stephanides kátéfordítása példányszerűleg, 

sajnos, ismeretlen, s így tót eredetijéről sem 

szólhatunk. 

Két kiadást is megért Sinapius Horcicka Dánielnek 

»Isten gyermekeinek gyöngyöcskeje« című műve, 11 

mely 

a Luther-káté alapos és részletekbe menő parafrázisát 

tartalmazza. Az V-ik részben éles határvonalat von az 

lirvacsora lutheri és kálvini értelmezése között, s figyelme 

még ilyen kérdésekre is kiterjed: Milyen bort kell használnunk 

az úrvacsoránál? Nem kell-e a bort vízzel keverni? 

Helyes dolog-e, hogy mi az úrvacsoránál aranykelyhet 

használunk? Bűn-e az, ha valaki az úrvacsora 

vétele előtt eszik? Ez utóbbi kérdésre így felel: »A Szentírás 

nem tiltja ez% s azért magában nem bűn, hiszen az 

Űr tanítványai is előbb a húsvéti bárányt ették. De mivel 

manapság az a szép külső erény vált szokássá, hogy más 

ételek előtt a szent égi eledel részesül előnyben, azért 

nem volna minden bűn nélkül való, ha valaki ezen szép 

szokáson könnyelműen, ok nélkül, különösen pedig a 

gyengébbek megbotránkoztatására változtatna.« 

Neumann 1687. évi imádságos könyvéhez van kötve 

az 1693. évi lőcsei kiadású tót Luther-káté, 15 

mely már 

1 3 

Katechysmus Doktora Martina Luthera, kteryz slowe menssj; 

obsahugjcy w sobe neyhlawnégssj Artykule Nabozenstwj krestianského. 

RMI. II. 59. A M. Tud. Akadémia könyvtárában. 

1 4 

A teljes címet s a kátéban foglalt imádságok részletes 

•érdemben" tárgyalását lásd az imádságokról szóló fejezetben. 

1 5 

Katechysmus Doktora Martina Luthera, kteryz slowe

a fordító latin előszavát, s Luther előszavának fordítását 

is tartalmazza. A könyvecske végé a C ívtől kezdődőleg* 

hiányzik, de a latin bevezetésből megtudjuk, hogy a fent 

említett, hely és év megjelölése nélkül kiadott kiskátéhoz 

csatlakozó függelék e kátéban is megtalálható. Egészen 

jelentéktelen eltérésektől eltekintve, e két katéfordítás 

szövegileg is egyezik egymással. 

A hazai kiadású káték között még Simonides János 

besztercebányai evangélikus lelkésznek és superintendensnek 

1705. évi lőcsei kiadású »Summownjk«-ját kell 

megemlítenünk, mely példányszerűleg szintén ismeretlen. 

Rizner által közölt címe 16 

szerint Luther kátéjára, a házi 

táblákra, a gyűlési jegyzőkönyvekre, Luther születésére, 

tanítására, szerzetességére, házasságára, halálára, a test 

eltemetésére, stb. vonatkozó kérdéseket foglal magában. 

Másik hasonló jellegű műve »A keresztyén tanítás magyarazata« 

17 

Zittauban jelent meg 1704-ben. A pietizmus 

és Orthodoxia hazai viszonyára vet világot az a körülmény, 

hogy Simonides az általa írt prefációban felsorolt 

forrásművek között elhallgatja a legfőbbet, a pietista 

Spenernek kátéját, melyet a rózsahegyi zsinaton el is 

vetettek. 

Felmerül az a kérdés, mi okozta, hogy a reformáció 

igazságainak a Felvidéken való rohamos terjedése mellett 

a tanításnál is annyira szükséges Luther-káté fordítása 

aránylag csak oly későn jelent meg nyomtatásban. Erre 

a kérdésre Pribis Dániel 1634. évi kiskátéja fordításának 

menssj; Obsahugjcy w sobe neyhlawnégssj Artykule Nabozentwj 

Krestianského; Wytissten w Lewoci v Samuele Brewera 1693. 

M. Nemz. Múz. RMK. II. 1616. 

1 6 

Summownjk aneb Krátké ucenj Kresfanského obsáhnutí w 

kíerém se predkládagj Otázky na katechismus D.M.L. na Tabuli 

domownj, o Lutherowém narozenj, naucenj, mnisstwj, manzelstwj, 

smrti, téla pohfbenj atd. od... Bohu k sláwé a m'ladym k 

uzitku sepsané a roku b. MDCCV. wytlacené w Lewoci u 2oíie* 

S. Brewerky. 12°, 294. 1. Rizner: BPS. V. 75. 

1 7 

Wyswétlenj Krestianského Vcenj ... w 2ittawe 1704. 

Rizner: BPS- V. 75. — Tran.-könyvtár.

előszavában kapunk feleletet. Innen tudjuk, hogy a különböző 

vidékeken, különböző fordítású kéziratos Lutherkáték 

voltak használatban. A fordítást a lelkészek maguk 

végezték, éspedig úgy, hogy a szöveget a könnyenkezelhetőség 

kedvéért agendájukba írták. E kéziratos katechizmus-fordítások 

szövegileg nagy eltéréseket mutattald 

úgy az eredetihez, mint egymáshoz viszonyítva, mivel 

az írók az eredeti szöveg egyes nehezebb részeit, fogalmait, 

kifejezéseit a megértés megkönnyítése céljából 

parafrasztikusan dolgozták fel. Ilyen parafrasztikus módon 

fordított kéziratos tót kátét találunk a már említett 1581. 

évi Bystrická Agendában is. 18 

1 8 

V. ö. Bedrich Baltik: O osnove malého Katechismu. Korouhev 

na Sione. III. 1880. 113—116. és Dr. D'urovic: Najstarsia 

rukopisná sbierka piesní na Slovensku, Tr. Sbornikt 31.

6. FEJEZET. 

Egyházi beszédirodalom. 

Az eleven németországi prédikálási tevékenység 

nyomán hazánkban is gazdag prédikációs és polemikus 

beszédirodalom fejlődött ki. A XVII-ik század hazai tót 

protestáns egyházi irodalmának soványsága a hazai magyar 

és német irodalomhoz képest azonban mégis az egyházi 

beszédirodalom terén a legszembeszökőbb. 

Nemcsak a XVI-ik, de a XVII-ik századból sem ismerünk 

egyelőre néhány alkalmi, nagyobbrészt halotti 

prédikáción kívül egyetlenegy nyomtatott tót prédikációt 

sem, de annál több lehetett a kéziratos prédikációgyüjtemények 

száma, tekintettel arra, hogy a protestáns egyházaknak 

legfőbb törvénye éppen a tanítás. Ma ezekből, 

sajnos, egyelőre csak egy-két kéziratos prédikációról van 

tudomásunk. Ilyen a Mocko által felfedezett szeniczi írott 

énekeskönyvben található 44 prédikáció. 1 

Ezek az 1598— 

1607. évekből származó különféle ünnepekre és alkalmakra 

írott latin és tót prédikációk nagyobbára ismeretlen 

szerzőktől származnak, 17 prédikáció azonban kétségtelenül 

Sdhinidtelius György szeniczi lelkész, majd esperestől 

való. Coledanus János, szulyói lelkész (Trencsén 

m.), akinek 1689. évi énekeskönyvét fentebb ismertettem, 

prédikációs kötete is kéziratos. 2 

Rizner Abrahamides 

Izsák kéziratos beszédeit fedezte fel. 3 

1 

Mocko: Slovensky rukopis, Slov. Pohl'. 1894. 

2 

Dr. Jamnicky: Kompendium evanjelickej homiletiky (kézírat). 

Bratislava. 1928. 

3 

Rizner: Prvy soznam rukopisov slovenskych. Slov. Pohl'. 

1905. 509—10.

Az alkalmi beszédek legelterjedtebb fajtája a Iwlotti 

beszéd, melyben a lelkészek gyülekezetük egy-egy 

kiváló tagjának érdemeit méltatják. E halotti beszédek, 

az oklevelek mellett, a családtörténeti irodalomnak legbecsesebb 

forrásait képezik, mert íróik nemcsak az elhunyt 

élettörténetét adják, s társadalmi helyzetével, érdemeivel 

foglalkoznak, de származását kutatva, gyakran 

visszamennek a család első ismert őséig is. Nagy elterjedettségüket 

kortörténeti és lélektani okok magyarázzák. 

»Az elnyomott nemzeti érzés és gyülekezeti összetartás, 

az űzőbe vett protestáns öntudat a temetési szertartásoknál 

vet lobot, mert itt a kegyelet köntösében szabadon nyilatkozhatik 

meg. Minden nagyúri temetés egy-egy irodalmi 

ünnep« — írja Ravasz. 4 

így válik érthetővé, hogy a 

hazánkba menekült cseh testvér-papok is főként halotti 

beszédeiket adták ki a trencséni nyomdában, s hogy egyegy 

elhunyt exuláns vagy hozzátartozója felett, egymással 

versenyezve, több beszédet is elmondottak. 

A beszédeknek homjletikai szempontból a XVI-ik 

század közepe óta Hyperius András marburgi profeszszor 

szabott irányt »De formandis concionibus sacris, seu 

de interpretatione s. s. populari. L. II.« című 1552-ben 

megjelent, s a XIX-ik század közepéig egyedülálló jelentőségű 

művével. A halotti beszédek szerkezete rendszerint 

a következő volt: Votum, Praeloquium vagy Exordium, 

Textus, Accessus, Prima, Secunda, Tertia pars, 

Applicatio protreptica, Personalia. Ebben a keretben mondották 

el az igehirdetők gyakorta 3—6 ívre terjedő, s 

egy-két órára való beszédeiket. 

Mielőtt a tót nyelven írott beszédek tárgyalásába 

bocsátkoznánk, méltassuk figyelemre, legalább futólag, tót 

írók latin nyelven írott temetési beszédeit is, annyival 

inkább, mivel ezeknek egyike-másika magyar szempontból 

is érdekes. Tudomásunk szerint a latin nyelvű beszédek 

között Abrahamides Izsák »Oratio exequialis« című, 

1915. 

* Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés története. Pápa 

m

Thurzó György felett tartott beszédje az első. 5 

Alapgondolatát 

már magára a címlapra tette ki a szerző, Augustinus 

egyik idézetében: »Vocantur ante tempus boni, ne 

diutius vexentur, ne diutius boni persequantur«. 

A következő Katinka Joachim püspök munkája, címe 

»Lemma funereum«, s ebben Ostrozith János báró emlékezetét 

örökíti meg. 6 

Sinapius Dániel is írt latin nyelvű temetési beszédeket. 

Első ezek között Bakos Gábor felett mondott 

eléggé terjedelmes beszédje, mely »Vivit post funera 

virtus« címen jelent meg; 7 

második Spielenberger Dávid 

orvos felett tartott beszédje »Beatis Manibus« címmel ; s 

& harmadiknak címe: »Domus Hain Moesta Nain«, s ebben 

a híres lőcsei történetíró Hain Gáspár leányának, Juditnak 

emlékét örökíti meg. 9 

Sinapius Jánostól, Dániel bátyjától, 1644-ben jelent 

meg Révai Pál túróczi főispán felett tartott beszédje. 

Ezt Rizner nem ismeri, csak Jamnicky kézirata hitelére 

közlöm. 10 

A tót nyelvű beszédek sorozatát Lányi Illésnek Thurzó 

György felett 1616-ban tartott temetési beszédje nyitja 

meg. Eredetijét, legalább is ezidőszerint, nem ismerjük, de 

megmaradt magyar fordítása, amelyet az elhunyt főúrnak 

udvari sekretáriusa, Tserkő Mihály fordított tót 

nyelvből. Teljes címe a következő: »Harom Praedicatiok. 

Az idvoezuelt Elias Lani Bichei Vdvari Praedicator Tren- 

5 

Teljes címét lásd: Rizner, BPS. I. 7. Nyomtatta Schultz 

Dániel, Lőcse. 1617. 4°, 3 sztlan levél. 

6 

Rizner, BPS. II. 298. Trencsén. 1637. Wokál Wencei nyomdájában. 

4°, 16. sztlan levél. 

7 

Rizner, BPS. V. 77. Kassa. 1666. Türsch Dávid nyomdájában. 

4°, 36 1. 

8 

Rizner, BPS. V. 77. 1684. Brewer Sámuelnél. 2°, 2 1. 

* Rizner, 

sztlan 1. 

BPS. V. 78. Lőcse. Brewer Sámuelnél. 2°, 2 

1 0 

Jamnicky i. m.

Régi magyar könyvészeti adaiekok« c. cikkében. M. könyvszemle. 

1886. 8—10. 

1 3 

Mocko: Éliás 

1902. 19. 

Lani... a jeho doba. Lipt. Sv. Mikulás.

exuláns lelkésznek 1 

* »Epitaphium Susannae Keuschinianae 

vulgo Romenetzianae« című beszédjét, mely Klein (Nachrichten 

III. 412.) szerint Trencsénben 4-ed rétben »szláv

s »Concio in obitu filiolae Tobiae Jonae...« című 23 

Trencsénben 

ugyanekkor kiadott, sajnos, elveszett beszédeinek 

címét Klein Nachrichten-jenek 211-ik lapja csak említi 

Butovsky János exuláns felett tartott »Mors Justorum« 

című beszédje Wolfiusnak ugyancsak Butovsky felett mondott 

beszédjével együtt jelent meg. 24 

Tőle való a »Verorum 

christianorum officium« című beszéd is, melyet 

Nitschmann György exuláns polgármester felesége, Tistinska 

Erzsébet felett mondott. 25 

Wolfius és Hodik beszédeivel együtt jelent meg 1637ben 

Sopotius Tódor egy és Stephanides Jakab két, exuláns 

sorstársak felett tartott beszéde. 26 

Ugyancsak amazokkal 

egy csoportban kerültek ki a nyomdából 1639-ben Stephanides 

Jakab egy harmadik és Romence János »Monumentum 

funebre« című, szintén exulánsok felett tartott 

beszéde. 27 

Sopotius Tódor második és Heliades József 

»Prosopopaea« című beszéde is egy csoportot képez Hodik 

és Wolfius munkáival. 28 

Rizner bibliográfiája 29 

Sopotiusnak még két beszédjéről 

tud, ezek azonban példányszerűleg ismeretlenek: 1. 

Siwy András vigasztalására 1638-ban tartott, Trencsénben 

kiadási év megjelölése nélkül megjelent temetési 

beszéd. 2. »Viri diarium vitae honestae«, Lipnicky Bocek 

Márton felett tartott halotti beszéd, Trencsén, 1639. 

Ugyancsak Rizner említi 30 

Stephanides Jakabnak példányszerűleg 

hasonlóképen ismeretlen temetési beszédeit, 

éspedig a Predmjrsky Katalin felett mondottat, a »Para- 

2 3 

2 4 

RMK. II. 533. 

RMK. II. 547. Lásd a 20. jegyzetet. 

2 5 

Trencsén. 1646. Sem Szabó, Sem Sztripszky nem ismeri. 

Megtalálható a Matica Slovenska könyvtárában, de nem önállóan, 

hanem Malatides János »Brevis ac perspicua... concioc 

c. (Sztripszky, Adalékok, 2544.) beszédjével egybekötve. 

2 6 

2 7 

8 8 

2 9 

Lásd a 18. jegyzetet. 



Rizner, BPS. V. 132. 

80 Rizner, BPS. V. 170—171.

clysis christiana« címűt, melyek Trencsénben 1637-ben és 

a Siwy András Dániel nevű fiacskája felett mondott, 

Trencsénben, 1638-ban kiadott beszédet. 

Ilyen cseh exuláns lelkészektől származó beszédek 

még: Sapor János 31 

»Temetesi préd&áció«-ja, 33 

Malatides 

iJános »Brevis ac perspicua de vitae aeternae, via et 

dignitate concio«-ja. Ez, mint tudjuk, Hodik egyik beszédjével 

együtt jelent meg. 33 

Ide tartozik Mezrjcki (Ezechiel 

Jabina) »Honor Exequialis« 34 

és Malatides Dániel »U1timus 

Lachrymabilis« c. beszédje. 35 

Ez a kettő is együtt 

nyomtatva jelent meg. 

E menekült cseh testvérpapoknak exuláns híveik 

felett tartott beszédei inkább katedrára való tudományos 

értekezések, mint halotti beszédek, mert a legtöbb esetben 

nem állanak egyébből, mint szentírási helyeknek, 

a hitvallási iratok egyes cikkelyeinek, az egyházi atyák, 

klasszikus írók és költők, filozófusok és tudós rabbik megállapításainak 

idézéséből. A beszéd folyamán egy szó 

sem esik az elhunytról. Mindaz, amit a halottról mondani 

akarnak, a beszéd végén levő Personalia-ba szorul. Mivel 

azonban a cseh testvérekről írott Personaliakban semmiféle 

hazai vonatkozás nincs, ezekkel bővebben nem foglalkozunk. 

A temetési beszédek felépítésének egészen új irányát 

képviseli Chalupka Sámuel alsó-kubini, majd trencséni 

tót lelkész, aki már száraz és untató okfejtések helyett 

inkább a gyászolók érzelmeire igyekezett hatni. 

A halott kiváló tulajdonságainak, s a hátramaradottak 

szomorú helyzetének ecsetelésével azonban vigasztalás 

8 1 

Sapora a cseh-testvér gyülekezetek alesperesi tisztjét 

viselte, ő képviselte a Jednotának Felvidékre menekült 

ágát a közös, rendszerint Lesnóban tartott zsinatokon. Lásd 

Gindely: Dekrety Jednoty Bratrské. 277. és O. Odlozilík: Bratfí 

na Slovensku. c. idézett művét. 336. L 

8 2 

8 3 

8 4 

8 6 

Sztripszky: Adalékok, 2545. (Trencsén?) 1646. 4° 12 levél. 


RMK. II. 915. Trencsén. 1658. 

RMK. II. 916.

(helyett inkább csak könnyeket facsarhatott. így pl.": a 

»Threnus domus Guzithianae« c. beszédében, 36 

ahol az 

elhunyt édesanyát sirató gyermekekhez így szól:»Óh ti 

elárvult gyermekek! Oh ti minden vigasztól megfosztott 

gyermekek! Tanáostalanságtokban mihez kezdtek? Kitől 

kértek élelmet, vagy kenyeret? Bizonyos, hogy tinéktek 

Panis Naturalis-ra (kenyér), Pectoralis-ra (imádság) és 

Doetrinalis-ra (Ige), azaz természetes, szívbéli és ismeretet 

adó kenyérre van szükségtek. E kenyérhez hogyan 

juttok?« Majd a gyászoló férjhez fordulva ezeket 

mondja: »Bizonyara megbízhatott benne a te szíved, 

mert élete minden napján csak jót és nem rosszat tett 

veled. Nem volt nyelves, mint Jóbnak felesége is, aki 

amikor eléggé égett, még jobban szította a tüzet, (Jób 

könyve 2.) olyan sem volt, mint a jogban jártas Haimburgi 

György felesége, akiről midőn a császári udvarból 

hazatérő és hazáihoz hosszú idő után közeledő férjének 

azt mondták, hogy a te feleséged él és jól érzi magát, 

ő így felelt: ha az én feleségem él, akkor én haltam meg... 

De szelíd volt, mint az őz. Hasonló volt ama tisztes 

Abigailhoz (I. Sám. 25.) és Mária cseh királynőhöz. Olyan 

volt a te házadban, mint egy fiastyúk, aki sok gyermekkel 

ajándékozott meg téged ...« 

Az »Árvák és özvegyek könnyes gyötrelme« című 

beszédje 37 

etikai motívumokkal teljes. Tőle való az »Idea 

'Zittkio Johannea« 38 

c. s egy trencséni lakos, Melcel Dávid 

gyermeke felett tartott beszéd is. 39 

A »Wandrowka, 

aneb Putowánj prezalostné Rozyny Puchalky« c. temetési 

beszédjének példányai ezidőszerint ismeretlenek. 40 

Kalinka Joachim illavai lelkész és superintendens 

»Verus mundus Vere piae et mundae Matronae« c. teme 

ss RMK. II. 585. Trencsén. 1641. 

» 7 

3 8 

3 9 

RMK. II. 912. Trencsén 1658. 

RMK. II. 837. Trencsén. 1655. 

RMK. II. 942. (Trencsén) 1659. 

" Rizner, BPS. II. 200. Trencsén. 1664.

tési beszédjében 41 

szintén etikai tanítást ad. A címben 

foglalt tárgyat két részben fejtegeti: 1. Muliebris indecentia, 

seu quid mulieres dedeceat; 2. Muliebris decentia, 

seu quid mulieres deceat. Az applicatio protrepticaban 

olyan kortörténeti adatokat olvashatunk, amelyek mai 

szemmel nézve szinte hihetetlenek, s egy úriasszony temetésén 

ma bizonyára botránkozást okoznának. íme Kalinka 

így dicséri nemes és nemzetes Marko Borbálát, Hrehus 

Miklós trencséni polgár feleségét: »Istennek legyen hála, 

hogy a sok zabolátlan, megbokrosodott, akaratos és önfejű 

asszony között mindig akadnak néhányan, akik életüket 

nem szennyezik be illetlen szokásokkal, sem az 

istentelen asszonyok tanácsára nem hajlanak, hanem 

inkább az igazi illemet követik, s azt, ami őket ékesíti. 

Ezek közül való volt ez a Krisztusban elhunyt kegyes, 

tisztes, nemes és nemzetes Marko Borbála úrnő is Puchóról..., 

mert ő semmiféle olyan asszonyi illetlenséget nem 

követett el, amely méltán megszégyeníthette volna. Ennek 

rajtam kívül mindnyájan tanúi vagytok. Nem aggatott 

magára ékszereket, habár tehette volna, amint voltak 

is különféle ruhái. Állásához és korához illő öltözetben 

járt. Nem húzogatott ujjaira gyűrűket, nem övezte magát 

aranyozott abroncsokkal, nem viselt hegyesorrú cipőket, 

nem bocsátkozott olyan visszásságba, hogy akár férfit, 

akár nőt megszóljon, s cselekedeteiket könnyelműen nem 

magyarázta rosszra. Nem tudom akadna-e egy is, aki 

azt mondhatná róla, hogy így, vagy úgy szedett rá. 

Nem ivott sok bort. Nem volt olyan, aki a házigazda 

gabonáját és élelmiszereit vesztegette volna el pálinkáért 

és borért, vagy aki reggelijót a szomszédoknál költötte 

volna el, s a borospalackot a háziak előtt rejtegette volna. 

Nem vetemedett a fiatal asszonyok rosszra való tanítására. 

Ilyen barátnők tarsaságában nem voltak, kuruzslónőkkel, 

árulkodókkal, lustálkodókkal, pletykálkodókkal, 

fecsegőkkel s varázslókkal semmiféle közösségben 

nem volt...« 

• . 

" RMK. II. 696. (Trencsén.) 1648.

Ándricius János eperjesi lelkész Synapius Ilona felett 

mondott gyászbeszédet, 42 

aki Ladiver Illésnek, az eperjesi 

kollégium igazgatójának felesége volt. A rendkívül 

terjengősy. csaknem pusztán szentírási idézetekből allo beszédet 

a Ladiver és Synapius családoknak ajánlja. 

Sajnos eddig egyetlen példány sem ismeretes a Bévay 

Imrének, Turóc vármegye főispánjának özvegye, Ujfalussi 

Katalin felett 1704. december 4-én mondott temetési 

beszédnek, amely szerző és kiadási év megjelölése 

nélkül Zsolnán jelent meg. 43 

Minden tudományos értekezésszerűsége mellett is 

meglep egy-két gondolatának eredetiségével Krman Dániel 

zsolnai lelkésznek és püspöknek Dadán János zsolnai 

nyomdász felett tartott »Elet könyve« c. beszéde. 44 

A 

(címben megjelölt tárgyról 3 pontban elmélkedik: 1. Mi ez 

és mit jelent? 2. Ki írta? 3. Milyen előnnyel kecsegteti 

a beirottakat? 

Az élet könyvén nem a Szentírást, hanem azt a 

könyvet érti a szerző, melybe Isten a mindhalálig hűségesek 

nevét írja be. »Tudjuk, hogy ez nem római, 

frankfurti, lipcsei, amsterdami — írja —, hanem gottlandi, 

azaz isteni kiadású...« Azután a Szentírás nagy 

íróinak, az írás művészetének és a nyomdászat mesterségének 

dicséretes voltáról elmélkedik, de megállapítja, 

hogy minden írónál »nagyobb dicséretet érdemel Isten... 

ama mennyei író és impressor«, aki »előbb, mintsem betűk 

voltak, az Élet könyvét egyszerre megírta, hasábjait 

nem helyezte át, betűket nem hagyott ki, sem el nem 

homályosított, semmitsem korrigált, hanem az elejétől 

4 2 

RMK. II. 1544. Lőcse. 1684. 

4 3 

A címet Rizner, BPS. V. 112. alapján adom: Slzy, Srdecné 

a welmi zalostiwé, Nad Wysoce Vrozené a Welikomozné Panj 

P. Ujfalussi Katariny, z Divék Újfalu. Wysoce Vrozenéhb a Welikomozného 

Pána, Nékdy Pána, Reway Imricha Sláwné Turcans/cé 

Stolice Dédicného Hlawnjho Isspana, pozustalé Wdowy, w Krystu 

Pánu edpoejwagjcym Telem... w 2iliné.'~2°, s. "25. 

« RMK. II. 2224. Zsolna. (1704.)

végig helyesen csoportosított, verzális betűkkel, kisebbekkel, 

nagyobbakkal és kurzivakkal megírt könyvet méltóan 

díszíteni kegyeskedett.« 

- • Szinte magától adódik, hogy e tárggyal kapcsolatban 

a predesztinációról is említést tesz. Finom fejtegetéssel 

kerüli meg a kálvini predesztinációs gondolatot, amikor 

ezt írja: »Isten az Élet könyvébe beírt, azaz kiválasztott 

egyeseket, de nem tisztán kénye-kedve szerint, nem is 

tisztán szabad akaratából, amint azt Augustinus óta a 

praedestinatianusok, majd ezek után Godeschalcus, Lombardus 

és más, őt követő skolasztikusok tanították..., 

mert... a Szentírás... ezzel szemben azt tanítja, hogy 

ámbár Isten az ő mindenhatósága szerint a kövekből is 

támaszthatott volna fiakat Ábrahámnak, (Máté 3,9.) 

mégis bölcs előrelátásánál és előretuclásánál fogva csak 

azokat írta be az Élet könyvébe* s választotta ki az örök 

életre, akikről előre tudta, hogy a Krisztusban való üdvözítő 

kegyelmet az ő tökéletes érdemével hittel megragadják 

és e hitben életük végéig hűségesen megmaradnak. 

Az bizonyos, amiről az Ap. Csel. 13, 48. tanúskodik, 

hogy 'valakik az örök életre választottak valának, hívének' 

Nem azért hittek, mintha az örök életre eleve 

lettek volna elrendelve, mintha tehát az ő hitük Isten kiválasztásából 

eredt volna...« 

Szándékosan hagytam a temetési beszédsorozat végére 

a Tranovsky György felett mondott két búcsúztató 

beszédet, az ú. n. »Vale Tranoscianum«-ot, 45 

melyről fontosságánál 

fogva kissé részletesebben kívánok szólani. 

A könyvecske mindjárt Tranovsky halálának évében 

jelent meg, s hosszú ideig egyetlen forrása volt Tranovsky 

életrajzának; ami pedig Tranovsky stúdiumainak idejét 

illeti, ma sincs más forrásunk. A Vale Tranoscianum 

egyetlen példánya a M. Tud. Akadémia birtokában van. 46 

4 5 

Vale Tranoscianum. Aneb Kázánj Pohfcbnj dwoge, ucinené 

pfi Pohfbu slawné a swaté pámeti: Dwogi Cti hodneho Slowutného 

Muze Knéze Gifjka Tranowského, Sluzebnjka Páne pfi 

Cirkwi Swato-Mikulásské W Liptowe werneho ... Wytissténé 

w Trencjne Léta 1637.

A búcsúztató Lochmann János németlipcsei evangélikus 

lelkész Threnodia-jával kezdődik, amely jesenicei 

br. Szunyogh Jánoshoz, a budatini vár örökös urához van 

intézve. Szunyogh hatalmas pártfogója volt Tranovskynak, 

aki — mint tudjuk — Citharáját is neki ajánlotta. 

Szunyogh és Tranovsky baráti kapcsolatáról a Threnodia 

ezeket mondja: 

Hunc pietate gravem Mystain, servumque fidelem, 

O Sunegh defles tu quoque corde pio. 

Nam tibi charus erat ceu plurima signa favoris 

Testantur, vere vir tibi charus erat. 

A könyvecske két beszédet foglal magában. Az elsőt 

a paróchia előtt Smrtnik Menyhért (Melchior), a liptó 

megyei Bodica község lelkésze mondotta, aki később Tranovsky 

hivatalbeli utódja lett. 47 

Alapigéül a 75. zsoltár 

9-ik versét választotta, amelyben kehelyről van említés. 

Ezt három okból tette: 1. Tranovsky, mintegy címerül, a 

kelyhet használta nyomtatványain és pecsétlő gyűrűjén. 

3. Kíét szín alatt szolgáltatta ki az úrvacsorát. 3. »Rógi 

szokásként maradt fenn nálunk, hogy a halott hozzátartozóit 

a sírnál kehelyből, borral itatták meg, esetleges 

elájulásuk megelőzésére.« Ezért a beszéd főtárgyául a 

kelyhet választotta, azaz az Úrnak poharát. Ezt a tárgyat 

három szempontból fejtegeti: I. Milyen az Isten 

kelyhe? II. Mely és milyen embereknek nyújtja az Űr 

ezen kelyhet? III. Milyen ezen isteni kehelyből jövő 

italnak az íze? 

A második búcsúztatót Lochmann János mondotta a 

liptószentmiklósi templomban. Az elhunytnak papi és 

4 

« RMK. II. 518. Még egy Nemzeti Múzeum-i példányról is 

hírt ad, ez azonban nyilván tévedés, mert a tót és cseh irodalom 

csak az egy Ráth-féle példányt ismeri, amely az Akadémia 

könyvtárában, a külön kezelt ú. n. Ráth gyűjteményben van. 

* 7 

Haan: Cithara, 47.

házastársi életét röviden vázolva I. Sámuel 25,1. alapján, 

Sámuel halálát és temetését példázza, s népének siralmáról 

szól. A Personalia szakaszában a kortársnak nagyon 

értékes bizonyságait olvashatjuk, a nagy pap és 

jeles énekköltő életrajzi adatait. A könyvecske legvégén 

még két latin verset találunk, melyeket íróik a temetéskor 

mondottak el. Egyiknek szerzője Carbonarius (Uhliar) 

Benjámin, a németlipcsei iskola igazgatója, a másiké pedig 

EliásovycU Dávid »kubinyi« evangélikus lelkész. 

Az életrajzi adatoknak értékes volta miatt kimerítően 

ismertetik ezt a temetési beszédet Mocko (több munkájában), 

Caplovic János 48 

és Durovic János. 49 

A beszédirodalom ismertetésének befejezéséül két alkalmi 

beszédet teszünk itt szóvá. Ezek ugyan nem halotti 

búcsúztatók, de kortörténeti szempontból nagyon becsesek, 

s ezért a kronológiai sorrend mellőzésével itt szólunk 

róluk. Az első a már említett Lochmann Jánosnak munkája, 

50 

s az 1639. október 22-én Németlipcsét pusztító 

nagy tűzvészt tárgyalja: citátumok merő halmozása az 

orthodoxia szellemében. 

A második beszéd már Magyarország köztörténetére 

vonatkozik, mint a Rákóczi harcok egyik szép emléke. 

Címe: »Actus Inaugurationis Vexillorum, to gest Poswe- 

5 1 

cowánj Zástav.. .« A II. Rákóczi Ferenc táborába 

Czelder Urbán generális vezetése alatt tömörült felvidéki 

seregek nyolc zászlajának felavatását Krman Dániel 

püspök végezte. A 60. zsoltár 3—6. v. alapján tárgyalja, 

»mi a kötelessége a katonaságnak, mely az Isten Igéjével, 

s imádsággal megszentelt új zászlók alatt szerencsésen 

4 8 

4 9 

Bratislava c. folyóirat. 1936. X. 148—150. 

Cirk. Listy. 1936. 

M 

Cineres AHemannici... Szabó K. nem ismeri. Egyetlen 

példánya a fúrócszentmártoni Maticában. 

RMK. II. 2311. 4 példányban ismeretes :Múz., Akad., Ráth 

György Múz. és Todorescu könyvtár. A Krman kezeírásával készített 

eredeti kézírat a M. Nemz. Múzeumban. Jelzete: folio 26. 

Egy példány volt Haan Lajosnál is.

harcolni, s téli szállásáról a harctérre indulni készül?« 

E kérdésre 3 részben felel: 1. Bűnét téli szállásán hagyni. 

2. A kapott zászlót magával vinni. 3. A zászlósok kötelességét 

teljesíteni. j i í) j i ' j 

A második részben érdekes párhuzamot von a zászló 

és az evangélium között: »Mint ahogy a hadvezér a zászló 

felemelésével toborozza és írja össze a katonákat, úgy 

Isten is az ő Fiának adásával és az evangéliummal gyűjt 

lelki katonákat, s tartja nyilván neveiket az égben. Lukács 

ev. 10. Mint ahogy a katonák azon zászlótól kapják 

nevüket, amelyre felesküdtek, úgy a keresztyének is 

Krisztus és a szent evangélium után neveztetnek evangélikus 

keresztyéneknek. Miképen a katonákat zászlójuk 

különbözteti meg az ellenségtől, úgy különbözteti meg a 

szent evangélium is a hívőkét a hitetlenektől, a keresztyéneket 

a pogányoktól. Igen, az Űr Jézus egykor elválasztja 

egymástól az embereket, úgy, mint ahogy a pásztor választja 

el a juhokat a kecskétől. (Máté ev. 25.). Minjfc 

ahogy a zászlót rúdhoz szokták kötni, úgy az evangélium 

is Isten egyházához van kötve!, s vonz bennünket 

magához közelebb. Amiképen a színekkel, névvel és felirattal 

ékesített zászló megerősít a diadal reményében, 

úgy a Krisztus vérével színezett evangélium is a győzelem 

és az örök élet reményét adja nekünk. Ahogyan 

a zászlót erre-arra lengeti a szél, azonképen hirdettetik 

az Űr Jézus Krisztus és az ő evangéliuma is a Szentlélek 

által az egész világon. Mint ahogy a zászlóra felesküdt 

katonák a harcra neveltetnek és a férfiasan harharcolók 

a diadal után zsákmányban részesülnek, úgy 

ad a seregek Ura is mindenből bőven azon keresztyéneknek, 

akik a szent evangélium kereszt-zászlaja alatt férfiasan, 

állhatatosan és rendesen harcolnak.« 

A beszéd végén egy imádság következik, amelyben 

II. Rákóczi Ferencre Isten áldását kéri, hogy hazáját 

védelmezhesse, s hogy a haza előbbi védelmezőit, Báthorit, 

Bethlent, Bocskayt és Thökölyt dicsőségben túlszárnyalhassa. 

Könyörög még Bercsényi Miklós fővezérért, 

Czelder Urbánért és a többi ezredesekért.

Befejezés. 

Összefoglalásul, a felölelt irodalom alapján, alkossuk: 

meg mármost hazai tót protestáns gyülekezeteink életének 

kegyesség- és theológiatörténeti képét. E tekintetben azonban, 

az irodalom alapján csak a XVII-ik századra vonatkozólag 

van módunkban tájékozódni, mert — mint 

tudjuk — a XVI. sz. hazai tót protestáns irodalmának termékei 

elvesztek, s nyomuk csak a bibliográfiai feljegyzésekben 

maradt fenn. A XVI. századra vonatkozólag tehát 

figyelmünk az idevonatkozó levéltári kutatások eredményeire, 

s a későbbi irodalom gyér reflexióira kénytelen 

szorulni. 

Tudjuk, hogy a tótságot már a XVI. századbanj 

is határozott wittenbergi orientáció jellemzi. Az 1580. 

évi trencséni kánonok a Luther-féle kiskáté tót nyelvre 

való fordítását sürgetik, a sokféle rítus egységesítésében 

pedig a wittenbergi mintához kívánnak ragaszkodni. 

Hasonló igyekezetről tanúskodnak a murányi artikulusok 

is. A szükség azonban e században mégis cseh irodalmi 

gyámság alá juttatta a tótokat. Irodalmi nyelv hiányában 

nem teremthették meg a megújult istentiszteleti és gyülekezeti 

élethez szükséges egyházi irodalmukat, s így 

bibliát, agendát, postillát, énekes- és imádságos könyveket 

a cseh testvérektől kölcsönöztek. Ez a körülmény a Jutherí 

irányzatú tótságra a tiszta evangéliumi tan szempontjából 

nem kis veszélyt jelentett. A cseh protestáns áhítatirodalom 

hitvallási alapjául szolgáló 1575. évi cseh konfessziót 

ugyanis a legnagyobb hittani határozatlanság jellemezte 

s főként christológiai, úrvacsorai kérdésekben, 

valamint a predesztináció tanát illetőleg, az evangélikuso-

kéval homlokegyenest ellentétes tjanítást tartalmazott. 

Tranovskyt nem utolsó sorban éppen »az egyházi ének 

tisztaságának és vallásosságának« féltése indította Citharájának 

megírására, melynek dogmatikus énekei nagyobbrészt 

a cseh testvérek egyházának kifogásolható tanításaitól 

óvják a tót evangélikus híveket. Ez azonban már 

a XVII-ik században történt. 

Tudjuk, hogy bár a reformáció a keresztyén élet 

terén új, az addigiakkal ellentétes korszakot, vallásos 

élet- és világszemléletet jelent, mégis sok mindent megtartott 

a katholicizmusból. Nem vetette el feltétlenül, ami 

a léleknek Istennel való közvetlen kapcsolatát nem zavarta, 

s 'az Isten Igéjével nem ellenkezett. így értjük meg, 

hogy a középkor 1 

katholikus építő irodalma részben 

csak formális szempontból, részben pedig tartalmilag is 

a reformáció protestáns építőirodalma áttöréseként tekintendő. 

1 

Közvetlenül a reformáció előtti korból kerülnek át 

a XVII. sz. tót protestáns irodalmába a Miatyánk magyarázatai, 

a hét bűnbánati zsoltár, Krisztus szenvedésének 

imádságok és elmélkedések keretében feldolgozott 

története, Krisztus keresztfán mondott hét szavának parafrázisa, 

az imaformulárék, s a különféle helyzetekre 

állásokra és állapotokra írott kazuisztikus imádságok. 

A reformáció előtti korban sztereotip formát nyert áhítatos 

könyvekből, különösen a Hortulus animae — és 

Ars m-oriendi — irodalomból vesz át többet a tót protestáns 

irodalom is, olyaténképpen azonban, hogy a régi 

keretet evangéliumibb tartalommal tölti meg. 

A középkari misztikusoktól már tartalmilag is sokat 

vesznek át a tót protestáns írók. A misztikusok ugyanis 

a katholikus kegyességi élet körén belül egy egészen 

sajátos típust képviseltek, s a kegyesség kedélyi oldalának 

ápolásával, a lélek érzelmi erőinek élesztgetésével 

a reformáció hitfogalmához igen közel jutottak. Nem 

csoda tehát, hogy hatásukról a tót prot. irodalom is mer 

1 

Hermann Beck: Die Erbauungsliteratur... 19.

leghangú, önátadó Jézus-szerelmet tükröző énekek és 

imádságok bőségével tanúskodik. , 

A XVII-ik század tót protestáns irodalmát — mint 

e század bármely protestáns irodalmát általában — elsősorban 

az orthodoxia szelleme jellemzi. A megtisztított 

vallásnak a hitvallási iratokban körvonalazott igazságait 

őrizni és terjeszteni, védeni és rendszerezni kellett. A 

XVII-ik század katholikus visszahatásának kegyetlen protestáns 

üldözése pedig az evangéliumi hit képviselőit is 

íokozottabb ellenállásra tüzelte. 

Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az orthodoxia 

korának a reformáció igazságainak későbbi századojkra 

való átmentésében gondviselésszerű szerep jutott. Azonban 

a legjelentéktelenebb kérdéseket is részletesen tárgyaló 

szőrszálhasogatás hovatovább csak a betűhöz való 

görcsös ragaszkodáshoz vezetett, mely mögött elsikkadt 

a lényeg. Szentírásból, hitvallási iratokból, az egyházi 

atyák írásaiból, sőt gyakran a világi irodalomból vett 

idézetek halmozása nemcsak a polemikus, de — kevés 

kivétellel — a népies építő irodalomban is azt erejdményezte, 

hogy a reformáció üzenete racionalista iskolás 

theológiává torzult. 

A dogmák védelmére és a hitvitákra felkészült papság 

e korban inkább tanított, mint épített. Még temetési 

beszédei sem voltak egyebek, mint száraz hittani értekezések, 

melyekben a vigasztalás evangéliuma teljesen 

elveszett az egymásra halmozott idézetek rengetegében. 

Személyes hittapasztalásról és melegebb érzelmi vallásosságról 

inkább csak az egyházi énekirodalom tanúskodik, 

dogmatikai szempontok azonban ebben is eléggé 

érvényesülnek. (Tranovsky.) 

A merev orthodoxiának az élő kegyességet ápolni 

nem tudó intellektualizmusával szemben természetes ellenhatásként 

jelentkezett a protestáns misztika, mely a vallásosság 

bensőségesebbé tételére, érzelmi elmélyítésére 

törekedett. De a misztikának a korviszonyoik is kedveztek. 

A hosszantartó háborúktól, protestánsüldözéstől, 

pestistől, éhínségtől meggyötört lelkek csak az evan-

géliom élő vizénél, s egy mélyebb, érzelmibb kegyesség! 

életben találhattak enyhületet. Ehhez járult a barokkhangulat 

misztikája, víziói és extázisa, melyek csak tovább 

szították a kegyesség éledő tüzét. 

A protestáns misztika első képviselői a Kálvin szigorú 

alapeszméit valló Cambridge! angol puritánok közül 

kerültek ki. Ezek már a hit szorgalmas táplálására és a. 

mindennapi életben való gyümölcsöztetésre törekedtek. 

Hirdették, hogy a keresztyénség nem tan, hanem élet,éspedig 

a nap minden egyes szakaszában az Igére fijgyelő 

és az Ige által irányított evangéliumi élet. Az. 

életet Krisztus iskolájának tudták, ahol minden keresztyénnek 

naponként kell elvégeznie a reá váró leckét. 

A puritanizmus hatása Bayly Lajos »Praxis pietatis«: 

c. művének fordításában már igen korán jelentkezett 

a hazai tót protestáns irodalomban. Comenius fordítja le. 

Ez pedig nem véletlen. Az európai vallási viszonyok felől 

jól értesült Comenius, felismerve az angol puritánok és 

a cseh testvérek zaklatott életének történelmi párhuzamosságát, 

különös vonzalmat érzett irántuk. A »Praxis 

pietatis« kegyességi élettípusa azonban Comeniusnak a 

misztikához erősen hajló lelkéhez különben is igen közel 

férkőzött. Ha e mű nagy népszerűségére és több kiadására 

gondolunk, kétségtelenné válik előttünk, hogy a puritán 

kegyesség hazai tót protestáns gyülekezeteink életében 

is nagy szerepet játszott. 

'Amikor ez a misztika az egyház benső megreformálásának 

határozott programmjával, praktikus vallásosságot 

és erkölcsi megújulást hirdetve az egyházon belül 

lépett fel, megszületett a pietizmus. Spener Fülöp indította 

meg a magyarországi ifjaktól is sűrűn látogatott 

hallei egyetemen. A nagy hullámokat verő mozgalom, 

hazánkba is elhatott. Ahol megfogamzott, jótékonyan hatott 

gyülekezetekre, iskolákra és irodalomra egyaránt. 

Különösen a Dunántúlon talált kedvező fogadtatásra. A 

Felvidéken is akadtak ugyan lelkes képviselői, de csak 

egészen kis számban. Az 1707. évi rózsahegyi zsinat 

meghívó körlevelében a tekintélyes Krman Dániel püspök

súlyos vádakat emel ellenük, »eretnek ördögök«-nek nevezi, 

s az Úr szőlejét pusztító rókákhoz hasonlítja őket. 

A zsinat azután külön cikkelyben Hivatalosan is elítéli 

a pietizmust, mint eretnekséget,, s a magyarországi evangélikus 

egyházakból örökre kitiltja. így érthető, hogy a 

pietizmus hatása az általam felölelt tót irodalomban csak 

egy-két egyházi énekben, s az imádság antológiák egyikmásik 

imádságában jelentkezik. Nem sok idő múlva 

azonban, amikor Rákóczi dicsősége aláhanyatlott, s a 

rózsahegyi zsinat pietista ellenes határozatainak érvényt 

szerezni nem lehetett, a tót pietista irodalom is szép virágzásnak 

indult, főként Bél Mátyás pozsonyi ev. rektor, 

majd lelkész áldásos irodalmi munkásságával. 

Külföldről importálódott hazánkba a chiliazmus rajongása 

is, mely Dániel próféciájára és a János Jelenéseinek 

könyvére támaszkodva azt hirdette, hogy Krisztus 

az utolsó ítélet előtt még eljön erre a földre, híogy 

itt ezer évig uralkodjék. A chiliazmus hívei voltak a 

gyulafehérvári iskola tudós tanárai, Alstedt, Piscator és 

Bisterfeld is. Sárospatakon Comenius képviselte. Ez utóbbi 

révén főként az agyonsanyargatott cseh testvérek gyülekezeteiben 

terjed, a tót prot. irodalmon azonban nincs 

nyoma, hacsak annyiban nem, hogy az evangélikus 

Joannides György »Clangor Tubae Divinae resonans« c. 

tnűvében szenvedélyesen harcol ellenük, kényelmes napokra 

váró »vén tévelygő chiliasták«-nak nevezvén őket. 

Nem látjuk nyomát a hazai tót irodalomban az exaltált 

lelkű testvér-pap Drábik beteges vízióin alapuló jóslatoknak 

sem, a Rákócziaknak az északiakkal való szövetségéről 

s a Habsburg-ház pusztulásáról. Nem kétséges, 

hogy az evangélikus tótságnak a cseh testvérektől 

tanban és egyházszervezetben való elkülönülése őket azoktól 

a tévelygésektől is mentesítette, melyeknek a cseh 

testvérek áldozatul estek. 

* 

Egyébként a XVI-ik és XVII-ik századbeli tót irodalom 

problémái eddigelé megoldatlanok voltak. A régebbi 

irodalomtörténészek hiányos munkáikban ezekre ki

sem terjeszkedtek, az új tót nemzedék írói pedig még 

csak a megismerés kezdeténél tartanak. Emiatt még felvidéki 

és csehországi tanulmányaim során is úgyszólván 

magamra maradtam. Útmutatást, ötleteket vagy figyelmeztetést 

a tót irodalom szaktudósaitól nem kaphattam, 

hiszen ők maguk sem ismerik a XVI—XVII-ik századok 

irodalmi problémáinak tárgyait, magukat a könyveket. 

Mentségükre szolgáljon az, ami nekem előnyt jelentett, 

hogy a régi tót irodalom könyveinek és kéziratainak 

majdnem 90/o-a a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában 

van. 

Értekezésemben a legbehatóbban a tót irodalom kimagasló 

alakjának, Tranovsky Györgynek művével, a 

Cithara Sanctorum-mal foglalkoztam. Tettem ezt elsősorban 

természetesen a tárgy kitűnő érdeménél fogva — 

hiszen a Cithara hatásától a római katholikusok sem 

tudták magukat függetleníteni, s több éneket vettek át 

belőle a Cantus Catholici-ba is — de tettem azért is, 

mert a Cithara kiadásának 300-ik jubileumi esztendeje 

alkalmából Vietórisz József fordításában magyar nyelven 

is megjelent, s így keletkezésének és fejlődésének körülményeivel, 

valamint theológiai szempontból való bírálatával 

foglalkozni elengedhetetlenül szükséges volt. 

Végül még csak annyit jegyzek meg, hogy az evangélikus 

egyháznak nemzetiség szerint Magyarországon 

három tagozódása volt és van: magyar, német és tóti. 

Ezek irodalma hazánkban nemcsak a közös forrásból 

merített, hanem egymásra is hatott. A hármuk közötti 

kulturális kapcsolatok megvilágítása igen hálás feladata 

lesz a jövendő történetírójának. Ehhez én, legalább kezdetnek, 

a magyar-tót kulturális kölcsönhatások megvilágításával 

igyekeztem némi építőanyagot nyújtani. Kétségtelen 

ugyanis, hogy az eddigi tót irodalomtörténészek nemcsak 

hézagosan tárgyalják a tót irodalmat, hanem egyoldalú 

lag fogják fel és csak tót szempontból alkotnak ítéleteket. 

Magyar hatásról tudni sem akarnak. Láttuk ezt pl. a 

nagyhatású Pázmány-korszak egyoldalú tót megítélésé-

nek tárgyalásánál. Ezt a kettős hiányt iparkodtam én a 

fentiekben tőlem telhető erővel pótolni. 

Dolgozatomban több olyan megállapítást és szempontot 

látott az olvasó, amely igyekezetem jelentéktelen 

eredményeként, mint újdonság, talán gazdagítani fogja 

valamivel úgy a tót, mint a magyar irodalmját, s így ; 

szeretném hinni, hogy ezek az új dolgok mindkét részről 

helyesléssel fognak találkozni.

Irodalom. 

Adamté Julius: Styristorocná pamiatka Malého Katechismu 

D. M. Luthera. Liptovsky Sv. Mikulás. 1929. 

Allgemeine deutsche biographie. XXIII. Leipzig. 

Althaus Paul: Zur Charakteristik der evangelischen Gebetsliteratur 

im Reformationsjahrhundert. 1914. 

Archiv pro bádáni o zivote a spisech J. A. Komenskeho. 

Redaktor Dr. J. Kvacala v Brne. 1925. 

Ballagi Aladár: A magyar nyomdászat történeti fejlődése. 

Budapest. 1878. 

Beck Hermann: Die Erbauungsliteratur der evangelischen 

Kirche Deutschlands. Erlangen. 1883. 

Beck Hermann: Die religiöse Volksliteratur der evangelischen 

Kirche Deutschlands. Gotha. 1891. 

Bitnar Vilém: Tfi staleti slovenského kancionálu Cithara 

Sanctorum. Ölomouc. 1934. 

Beöthy Zsolt: Ä magyar irodalom története. Budapest. 1895. 

Breznyik J.: A Selmecbányái ágost. hitv. evang. egyház és 

lyceum története. Selmecbánya. 1883. 

Brinkmann H.: Geschichte der lateinischen Liebesdichtung 

lm Mittelalter. Halle. 1925. 

Bújnák Pavel: Strucné dejiny literatúry öeskoslovenskej po 

Stúra. B. Stiavnica. 1923. 

Cosack C. /.; Zur Geschichte der evangelischen ascetischen 

Literatur in Deutschland. Basel & Ludwigsburg. 1871. 

Von Criegern: J. A, Comenius als Theolog. Leipzig. 1881. 

D'urovic P. Jan: Zivá kniha. (Vyznam Tranoscia.) Lipt. 

Sv. Mikulás. 1936. 

Ernyey József: Tót nyelvű krónikás énekek és kuruc dalok. 


Fabó András: Monumenta evangelicorum aug. conf. in Hungária 

historica. — A magyarországi ág. hitv. evangélikusok 

történelmi emlékei. I—IV. Pest. 1861—1865. 

Ferenczy Zoltán: Rimay János (1573—1631.) Bpest. 1911. 

Genersich Christian: Merkwürdigkeiten der. kön. Frey Stadt 

Kesmark, Bd. II. Leutschau. 1804. 

Grosze: Die alten Tröstler... Hermannsburg. 1900. 

Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és 

XVI. században. Budapest. 1929—31. 

Gunkel Hermann und Leopold Zscharnack: Die Religion in 

Geschichte und Gegenwart. I—III. Tübingen. 1927—1929. 

Haan L.: Jena Hungarica. Gyula 1858.

Haan L.: Cithara Sanctorum, její historie, její púwodce a 

tohoto spolupracowníci. Pest. 1873. 

Hauch: Realeneyklopädie für protestantische Theologie und 

Kirche. Leipzig. 1880—81. (VIII. és IX.) 

Hórányi Alexius: Memoria Hungarorum et Provincialium 

scnptis I—II. Bécs, III. Pozsony. 1775. 

Hornyänszky Viktor: Beiträge zur Geschichte evangelischer 

Gemeinden in Ungarn. Pest,. 1863. 

Incze Gábor: A magyar református imádság a XVI. és XVÍI. 

században. Debrecen. 1931. 

Jamniczky Ján: Kompendium evanjelickej homiletiky. Bratislava. 

1928. Kézírat. 

Jungmann J.: Historie literatúry ceské. W. Praze. Í849. 

///. Jeszenszky Károly: Régi hangok a Cithara Sanctorumból. 

Bpest. 18S0. 

Kober A. H.: Geschichte der religiösen Dichtung in Deutschland. 

Essen. 1919. 

Koren J.: Illustrované dejiny slovenskej literatúry. Presov. 

1928. 

Krcméry Stefan: Prehl'ad dejin slovenskej literatúry a vzdelanosti. 

Turciansky Sv. Martin. 1920. 

Krupec István: Adalékok a Luther-káté magyarhoni irodalmának 

történetéhez. Budapest. 1895. 

Kur Géza: Cseh-magyar református történeti kapcsolatok. 

Komárom. 1937. 

Kur Géza: A komáromi református egyházmegye. I. Komárom. 

1937. 

Kvacala Ján: Dejiny reformácie na Slovensku. Liptovsky Sv. 

Mikulás. 1935. 

Leube Hans: Die Reformideen in der deutschen Kirche zur 

Zeit der Orthodoxie. Leipzig. 1921. 

Luthers Werke für das christliche Haus. III. Braunschweig. 

1890. 

Misik Mikulás: Husiti na Slovensku. B. Bystrica. 1928. 

Mocko Ján: História posvätnej piesne slovenskej a kancionálu. 

Liptovsky Sv. Mikulás. 1909. 

Mocko Ján: Pojd' za mnou. Liptovsky Sv. Mikulás. 1899. 

Mocko Ján: 2ivot J. Tranowského. Senica. 1891. 

Mocko Ján: Elias Láni, prvy Superintendent cirkve evanj. 

a. v. v Uhrách a jeho doba. Senica. 1891. 

Nagy Iván: Magyarország családai. Pest. 1857—1868. 

Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Sopron 1910. 

Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. 

[. Sopron. 1924.

Pecliány Adolf: A magyarországi tótok. Nemzetiségi ismertető 

könyvtár. III. Budapest. 1913. 

Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete. Budapest. 1930. 

Praéák Albert: Dejiny spisovné slovenstiny po dobu Stúrovu. 

Praha. 1922. 

Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. 


Pukánszky Béla: Nachdrucke deutscher Erbauungsschriften 

aus ungarländischen Offizinen des 17. Jahrhunderts. Sonderabzug 

aus dem Gutenberg-Jahrbuch. 1931. 

Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés története. Pápa, 1915. 

Rizner V. Vudovit: Bibliográfia písomníctva slovenského od 

najstarsích ciasdo konca r. 1900. Turciansky Sv. Martin. 1929—34. 

Skrovina Otto: Z historie turcianského evanj. seniorátu a jeho 

sborov. Turciansky Sv. Martin. 1929. 

Skultéty József: A tót nyelv, mint irodalmi nyelv. L. Heinrich 

Gusztáv Egyetemes irodalomtörténetében. IV. k. 

Skultéty József: Sto dvadsafpät'rokov zo slovenského zivota. 

1790—1914. Turciansky Sv. Martin. 1920. 

Skultéty József: »Nehante Pud mőj!« Turciansky Sv. Martin. 

1928. 

Slávik Ján: Dejiny zvolenského evanjelického a. v. bratstva 

a seniorátu. B. Stiavnica. 1921. 

Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. Budapest. 1885. 

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I—XIV. Bpest. 

1891—1913. 

Sztripszky Hiador: Adalékok Szabó • Károly Régi magyar 

könyvtár c. munkájának I—II. kötetéhez. Budapest. 1912. Kézírat 

Tablic Bohuslav: Poezie. I—II. We Wacowe. 1806, 1807. 

Tranovského Sbornik. Liptovsky Sv. Mikulás. 1936. 

Vlőek Jaroslav: Dejiny literatúry slovenskej. Turciasky Sv. 

Martin. 1890. 

Vlcek Jaroslav: Dejiny ceské literatúry. V Praze. 1897. 

Varsik Branislav: Husiti a reformácia na Slovensku do íilinskej 

synody. Bratislava. 1932. 

Vietórisz József: Cithara Sanctorum. (Magyar fordítás.) B udapest. 

1935. 

Vilikovsky Ján: Cantus Catholici. Bratislava. 1935. 

Vilikovsky Ján: Duchovní poesie Tranovského. Bratislava. 1935. 

Wagner Ludevit: Slovensky Plutarch. Nővé Mesto nad Váhom, 

1920. 

Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. 


Ezenkívül: Cirkevné Listy, Casopis Ceské Matice, Casopis 

Matice Moravské, Korouhev na Sionu, Slouenské PohVady, Irodalomtörténeti 

Közlemények. Magyar protestáns egyháztörténeti 

adattűr, Magyar Könyvszemle, Protestáns Szemle, stb. idézett és 

vonatkozó évfolyamai.

Hibaigazítás. 

28. lapon fölülről a 8-ik sorban Cyril helyett Cirill 

36. lapon alulról a 12-ik sorban Vsemohoucí helyett Vsemohoueí 

50. lapon fölülről a 18-ik sorban dalamata helyett dalmata 

56. lapon alulról a 10-ik sorban de icateohismo után de 

contionibus, pro... 

66. lapon alulról a 12-ik sorban felvidéken helyett Felvidéken 

76. lapon alulról a 4-ik sorban Tr. 614 helyett Tr. 522 

82. lapon fölülről a 3-ik sorban hazánkban helyett hazánkba 

85. lapon fölülről a 12-ik sorban Besztercei helyett 

Besztercebányai 

97. lapon fölülről a 17-ik sorban slosensky helyett slovensky 

107. lapon fölülről a 4-ik sorban tonzi helyett touzi 

110. lapon a magyar énekfordítás helyesen így kezdődik: Jobbon 

ülése, Mint felmenése, Nem egy helynek szól, (Tudnunk 

kell ezt jól!) 

115. lapon fölülről a 16-ik sorban utánnuk helyett utánuk. 

118. lapon fölülről a 16-ik sorban exulánusok helyett 

exuláns ok 

132. lapon alulról a 12-ik sorban popelední helyett popolední 

132. lapon alulról a 11-ik sorban impessi helyett impressi 

141. lapon fölülről a 19-ik sorban Domonicalium helyett 

Dominicalium

Hibaigazítás. 

5. lapon 122. 1. helyett: 183. 1. 

16. lapon felülről 13-ik sor: 1572—93. helyett: 1579—93. 

22. lapon felülről 5-ik sor; katholikus egyházat helyett: katholikus 

gyülekezetet. 

24. lapon 5. jz: II. kötet. 

30. lapon alulról 5. sor: törlendő: már említett. 

35. lapon 14. jz: 1852-ben helyett 1582-ben. 

37. lapon 18. jz. helyesen: besztercebányai gimnázium. 

'37. lapon felülről 15. sor: »tót eredetű enekek« kifejezés mellé 

beszúrandó: és fordítások. 

38. lapon felülről 18. sor: nyomóprés helyett: sajtói 

49. lapon felülről 10. sor: (Oberschützen) helyett: (Sopron m.) 

60. lapon az első bekezdés* helyesen így kezdődik: Kvacalának 

e mű szerzőjéről, illetőleg a fordítás eredetijéről semmit 

sem sikerült megtudnia. 

66. lapon felülről 1—2. sor törlendő: »Lattuk, hogy«. 

71. lapon felülről 14. sor: Bayle helyett: Bayly. 

75. lapon felülről 1. sor: II. Rákóczy kiegészítendő: II. Rákóczi 

Ferenc. 

85. lapon 14. jz. utolsó sorában törlendő: »Mint látni fogjuk«. 

87. Lapon 1. sor: poitieri helyett: poitiersi. 

90. lapon felülről 7. sorban elmosódott a »tót« szó. 

51—92. lapokon idézett ének: »Ime az nap nyugodni ment«, 

amint az a könyv kinyomatása után kiderült, nyilvánvalóan 

Herzog János Frigyes »Nun sich der Tag geendet hat« 

kezdetű énekének fordítása. Mivel pedig Herzog jóval Rimay 

halála (1631) után született (1647), Rimay nem fordíthatta 

az ő énekét magyarra. így a másik két idézett, magyarra 

fordított ének sem lehet Rimay fordítása. 

95. lapon alulról 4. sor: Beniczky Ferenc helyett: Beniczky Péter. 

113. lapon felülről 15. sor: 1850. helyett: 1580. 

125. lapon alulról 5. sor: 414 helyett 402. 

135. lapon alulról 11. sor: virágágy helyett: virág. 

145. lapon felülről 7. sor elején helyesen: commemoratio. 

147. lapon 25. jz. Nachrichten II. 255 után beszúrandó: Jakobaeit 

említi még Nachrichten III. Monumenta IV.

147. lapon 27, \z. 1849-ben helyett: 1489. 

148. lapon 31. jz. utolsó sora törlendő. 

158. lapon 39. jz. Reallex. helyesen: Realenzyklopädie, 3. kiadás, 

281. 1. 

155. lapon felülről 9. sor: 1651-ben helyett: 1561 «ben. 

162—63. lapokon 63. jz. a »Kerepesi-úti« szavak mellé teendő: 

(ma VIII., Rákóczi-út 57/a.) 

169. lapon felülről 8. sorban »Kempis« neve helyesen: Keiripeni 

Tamás. 

169. lapon 87. jz. RGG 2. kiadás. 

170. lapon 90. jz. 5. sora törlendő. 

172. lapon alulról 10. sorban wraelawi helyett: boroszlói. 

173. lapon felülről 10. sorban Wraclawban helyett: Boroszlóban. 

178. lapon 9. jz. Fabó, Monumenta I. kötet. 

180. lapon alulról a 14. sorban protestáns egyház helyett: evangélikus 

egyház. 

191. lapon alulról 7. sorban egyetemes gyűlésen helyett: egyházi 

gyűlésen. 

209. lapon alulról 2—3. sor: RGG 2. kiadás. 

211. lapon felülről 3. sor: Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete. 

I—IV. Budapest. 1930—31. 

211. lapon felülről 24. sor: Szabó Károly, Régi magyar könyvtár 

I—III. Budapest 1879—1898. 

Lásd még a mű végén látható hibaigazítást is! 

Fibé-nyomfe, Bufepu*

FÉ B É 

nyomda

A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?