A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

en ugyancsak Nagyszombatban latin-szláv énekekkel.
Eddig ismeretlenül maradt szerkesztője mind a kettőnek
Szöllősi Benedek volt, tótul is jól tudó, nagyszombat^
származású jezsuita. 2
E latin-szláv énekeskönyv előszavában
a következő érdekes adalékot találjuk: 3
»A mi
pannóniai nemzetünk... amikor a Belgrádban (azaz a
cseh Velehradban) székelő Szvatopluk király alatt Krisztushoz
csatlakozott, elfogadva a hitet, melyet Cyril és
Method hirdettek néki, kitűnt a kegyesség gyakorlásának!
minden nemében, de legfőképen az ő hálaénekeivel.
Látható ez úgy az egyházi ünnepekhez, mint a más
alkalmakhoz csodálatosan jól alkalmazott énekekből. Az
említett szent férfiak, miután a szent keresztség által
Krisztussal egyesítették Szvatopluk királlyal együtt a
pannonokat (— tótokat), valamint a bolgárokat, morvákat
és a csehek fejedelmét, Borivojt, kieszközölték I. Miklós
2
E tárgyról bővebben szól Dr. Sztripszky H. az Irodalomtörténeti
közleményekben (1936. 200.) és Weiss-Nägel S. a nagyszobati
Kultúrában (1935. 426.).
3
»Gens nostra Pannona... Postqam sub Suatoplugo Rege
Belgrádi sédem habente, Viris Apostolieis Cyrillo, & Methodio
Christi fidem annuntiantibus, Christo adhaesisset: quamvis in
omni genere pietatis, maximé tarnen psalmodia excelluit. Patet
ex variis, rum ad solemnitates Ecclesiasticas, tum ad alia tempóra
mire accomodatis cantibus. Adunatis Christo per Sacrum baptisma
cum rege Suatplugo Pannoniis, nec non Bulgaris, Moravis &
Borivojo Bohemiae Duce, a Romano Pontifice, Nioolao Primo
praefati viri Sancti impretrant, ut gentibus a se baptizatis
lingva vernacula obire Sacra liceret. Quod divino response
approbatum esse fertur, ut: Onmis Spiritus laudaret Dominum.
Hinc credibile est, gentem etiam Pannonam hoc privilegio olim
usam fuisse ; ut ex consuetudine adhuc nostris temporibus in
quibusdam Ecclesiis usitata patet, ubi Canonis pars, lingva vernacula
ad altare peragebatur; In choro verő Kyrie, Gloria,
Credo, in omnibus fere Pannonicis Ecclesiis defacto peragitur.
In quanta verő fuerit semper aestimatione apud Pannones psalmodia;
ausim dicere: nullám ille gentem, in u
hoc genere parem
reperiri. In sacris enim aedibus ad divina congregati, confirmiter
Psalmos, & cantica pangunt, ut quot homines, tot Cantores
dixeris; Et quod in templis didicerunt, hoc in agapis, & symposiis,
vineis, & campis, dulcisono modulamine personant.«