A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

Midőn nagy keserűségben, búsul Lelked nagy Ínségben,
biézal az Urban erőssen, ki ragad abbul kegyessen.
Mert hajlandó az hivekhe?, minden bánatos Lélkekhez,
jelen van segedelmével, kinálkodik kegyeimévet
Ha Lelki ismeretedet, rongállya világ éltedet, ragadd
Lelki fegyveredet, Hitbéli könyörgéssedet.
. Elmedet égig emellyed, Isten Szivét érdegellyed,
Bus Lelkedet vigasztallyad, Teremtődet magasztallyad.
Akárhol fordullyon léted, megőrzi Isten életed, ínségedben
veled lészen, tsak bízd rá magad egészszen.
Mert eő az hivek Pásztora, Szegény Árváknak Tutora.
Bizony igéreti szerint, reád is kegyessen tekint,.
Ne hadd el azért magadat, bízzad Istenre dolgodat.
Hidd el nyilván megszabadít, Nyavalyadbul Talpra állit.
Hiszem akarattya nélkül, Semmi kereszt el néni
készül, Azért valamit szenvedünk Az Urtul jó névéit
vegyünk.
Ne szabjunk határt kézének, Sőt engedgyünk Tetzéssének,
Eő tudgya kit hol segítsen, Inségébül mikor
mentsen.
No tehát viseld kegyessen, rövidséged szép tserldessen,
Tudván az kit az Űr szeret, még gyakrabban
meg sérteget.
0! édes Jesus Kristussom, beszédem hozzád had
jusson, agy tsendes keresz visselést, szent igédbűi hitre
térést.
Amen amen o! Jesussom, Edgyetlen edgy drága
jussom, Testemnek tsendes ki múlást, Menyekben adgy
boldogulást.
A második ének a 182.-ik lapon található, felirata:
Mas Estvéli, alatta: Giz slunce prisslo k zapadu. Ezt
a Citharában 736. sz. alatt található éneket Rimay, úgyszólván
átdolgozással így fordítja le:
íme az nap nyugodni ment, futássát végezvén és
ki ki faradságaként alomra butsut ven,