A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

clysis christiana« címűt, melyek Trencsénben 1637-ben és
a Siwy András Dániel nevű fiacskája felett mondott,
Trencsénben, 1638-ban kiadott beszédet.
Ilyen cseh exuláns lelkészektől származó beszédek
még: Sapor János 31
»Temetesi préd&áció«-ja, 33
Malatides
iJános »Brevis ac perspicua de vitae aeternae, via et
dignitate concio«-ja. Ez, mint tudjuk, Hodik egyik beszédjével
együtt jelent meg. 33
Ide tartozik Mezrjcki (Ezechiel
Jabina) »Honor Exequialis« 34
és Malatides Dániel »U1timus
Lachrymabilis« c. beszédje. 35
Ez a kettő is együtt
nyomtatva jelent meg.
E menekült cseh testvérpapoknak exuláns híveik
felett tartott beszédei inkább katedrára való tudományos
értekezések, mint halotti beszédek, mert a legtöbb esetben
nem állanak egyébből, mint szentírási helyeknek,
a hitvallási iratok egyes cikkelyeinek, az egyházi atyák,
klasszikus írók és költők, filozófusok és tudós rabbik megállapításainak
idézéséből. A beszéd folyamán egy szó
sem esik az elhunytról. Mindaz, amit a halottról mondani
akarnak, a beszéd végén levő Personalia-ba szorul. Mivel
azonban a cseh testvérekről írott Personaliakban semmiféle
hazai vonatkozás nincs, ezekkel bővebben nem foglalkozunk.
A temetési beszédek felépítésének egészen új irányát
képviseli Chalupka Sámuel alsó-kubini, majd trencséni
tót lelkész, aki már száraz és untató okfejtések helyett
inkább a gyászolók érzelmeire igyekezett hatni.
A halott kiváló tulajdonságainak, s a hátramaradottak
szomorú helyzetének ecsetelésével azonban vigasztalás
8 1
Sapora a cseh-testvér gyülekezetek alesperesi tisztjét
viselte, ő képviselte a Jednotának Felvidékre menekült
ágát a közös, rendszerint Lesnóban tartott zsinatokon. Lásd
Gindely: Dekrety Jednoty Bratrské. 277. és O. Odlozilík: Bratfí
na Slovensku. c. idézett művét. 336. L
8 2
8 3
8 4
8 6
Sztripszky: Adalékok, 2545. (Trencsén?) 1646. 4° 12 levél.
Lásd a 25. jegyzetet.
RMK. II. 915. Trencsén. 1658.
RMK. II. 916.