A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

2. FEJEZET.
A XVI. század tót nyelvű irodalmáról általában.
Elvitathatatlan történelmi tény, hogy a reformáció
mozgalmának a Felvidéken Szakolcától Ungvárig való
diadalmas térhódítása következtében a XVI. és XVII.
század határmesgyéjén, különösen a Középfelvidék egyes
megyéiben, már alig találunk katolikus egyházat. Sajátságos
és szinte ellentmondásszerűen hat tehát az a
körülmény, hogy a reformáció mozgalmának a Felvidéken
való rapszodikus elterjedésével egyenesen fordított arányban
áll a XVI. századbeli tót evangélikus egyházi irodalom
fejlődése, s úgy a hazai magyar-, mint német
nyelvű protestáns egyházi irodalomhoz viszonyítva aránytalanul
szegénynek kell mondanunk.
Felmerül tehát a kérdés, hogy mi magyarázza meg
a XVI. század tótajkú evangélikus egyházainak sivár
irodalmi gyümölcstelenségét.
Mindenekelőtt kétségtelenül az irodalmi nyelv
ismeretének a hiánya. Hogy a tótság egyházi írói
mennyit küzdöttek az irodalmi nyelvvel, mutatja a
legrégibb irodalmi emléktől, a magdeburgi jogot Zsolna
közigazgatási életébe átültető, 1379-ből való 2ilinská
knihától (zsolnai könyv) kezdve a XVII. századon át
minden egyes tót irodalmi megnyilatkozás nyelvi bizonytalansága.
A nyelv cseh akart lenni, de az irodalmi
nyelvből többé-kevésbbé lépten-nyomon kiütköznek provincializmusok,
szlovakizmusok.
A. sivárság legfőbb oka az volt, hogy míg a reformáció
a világ minden népénél rögtön nemzeti nyelvű