A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

A zsidók pl. Ábrahám magvának mondották magukat,
de nem cselekedték Ábrahám cselekedeteit. Megemlíti,
hogy »saepe salutatur virgo, quae nobile scortum est«.
Hivatkozik továbbá Augustinus szavaira is »Omnes haeretici
se Catholicos dici volunt«. Az tehát az igazi katholikus
egyház, mely megtartja »az ó- és újtestamentumba
írt tanitast«.
Hőének a biblia mellett az egyházi atyák írásainak,
s a katholikus irodalomnak tökéletes ismeretéről tanúskodó
műve a római katholikus és lutheri egyházak tanbeli
különbségeit tárgyalja kérdés és felelet formájában,
beható subtiiitással, de amellett világosan és áttekinthetően.
A mű nagy népszerűségnek örvendett. A cseh
testvérekkel folytatott polémiájában Martinyus is hivatkozik
rá, sőt idéz is belőle. 8
Ujabb kiadási hely és év
nélküli kiadása, melynek költségeit Révay Erzsébet viselte,
s melyhez függelékként Günther János »Der Himmelsweg«
című művéből vett részletek tót fordítása járul,
Lombardini szerint, 1737 körül jelent meg. 9
Joannides György »Clangor Tubae Divinae resonans«
című 1667. évi zsolnai kiadású, már részletesebben tárgyalt
művének második, prózában írott része Luther
tanításának apológiáját tartalmazza. Kiindul Luthertől,
s a mártírokon, egyházatyákon, apostolokon, prófétákon,
Ábrahámon, stb. keresztül visszatérve a paradicsomi tanításig,
deduktive, majd a testi paradicsomból átlépve a
lelki paradicsomba, Jeruzsálembe, — ahol az asszonynak
a földi paradicsomban megígért magva megjelent, —
innen a tanítványokon, apostolokon, egyházatyákon keresztül
visszatérve megint Lutherig, induktive, bizonyítja,
hogy »Luther tanítása az apostolok tanítása, az apostolok
{tanítása Krisztus tanítása, Krisztus tanítása pedig a
mennyei Atyának meghagyasa.« Ezután »Elogium« cím
s Obrana, 322.
9
Andreas Schmal: Brevis de vita superintendentum evangelicorum
in Hungária commentatio.
Monumenta.
Pestini. 1861. 47. L.: Fabó,