A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

csak 1656-ból. 3
Ez a két könyv egy nyomdai testet alkot
folytatólagos ívjelzésekkel, bár külön lapszámozással. _
A Il-ik kiadás 1003 lapon, 8-ad rétben jelent meg,
de már hangjegyek nélkül, ugyanazon énekekkel, mint
az első, amelynek azonban csak 700 lapja van. Ennek az
a nagyarázata, hogy az 1638. évi kiadás nem egyszerű
lenyomata az elsőnek, hanem ennél sokkal kisebb alakú,
új szedéssel és kisebb betűkkel készült kiadás. Az egyetlen
példánynak magának is érdekes a története. Egy Michaelides
nevű tót theológus magával vitte ezt a kis
vaskos, kiválóan szép lőcsei kötésű kötetet — nyilván
1656. után — a wittenbergi egyetemre, ahonnan ez később
a hallei egyetem ú. n. Collegium Hungaricum
könyvtárába került. Itt jól megőrizték a többi magyar
könyvvel együtt. Egészen 1863-ig ismeretlen maradt a
hazai bibliográfia számára; ekkor került Baltik Frigyes
ottan tanuló theológusunknak, a későbbi püspöknek kezébe,
Baltik azonban csak 1882-ben adott róla hírt a
»Korouhev na Sione« című tót folyóirat Xl-ik számában
éspedig eléggé különös eset kapcsán. Haan Lajostól értesült
ugyanis, hogy ez utóbbi kölcsön kérte ezt a kiadást
a hallei könyvtárból. Haan átadta tanulmányozásra
Baltiknak. Mindketten abban a hitben voltak, hogy a
Cithara I-ső kiadását tartják a kezükben. A könyv Baltiknál
maradt, Haliéba nem küldték vissza, s 1890-ben a
Magyar Könyvszemle 259-ik lapján már úgy írja le,
mint a M. Tud. Akadémia könyvtárának tulajdonát. Ide
tehát; valószínűleg Baltik ajándékából 1890-ben került, s
nem Baltik 1919-ben bekövetkezett halála után, mint azt
D'urovic alaptalanul állítja. 4
3
4
Lásd bővebben a Luther-káték irodalmáról szóló fejezetben.
Dr. Beloií Rusinsky tanulmánya a Cirk. Listy. 1938. évf. 167.