A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

mattassanak némely szükségesebb és kedvesebb kótával
ellátott énekek, melyeket én és más szerzők német nyelvből
a mi tót nyelvünkre fordítottunk, hogy a kegyes
emberek Isten angyalaival és a szentegyházzal egyetemben
Isten jóságát dicsőíteni, s őt igazán tisztelni
tudják, amint azt Szent Pál kívánja, (Efezusö.), ...mert
amint a világi 15
daloknak hatása az emberi szíveket
bujaságra tüzeli, úgy vélem, hogy a vallásos énekek 1
a hív keresztyének lelkét üdíteni és éltetni fogjak.«
A kéziratos énekeskönyvek nehézkes használatára
utalnak a bevezetés következő sorai: »Ezen felül sok,
amikor leíratik gyakran hamisan íratik le, vagy egyesek
által különféleképen mesterkélten formáltatik át. Némelyek
csak egyes lapokon találhatók, melyek nagyon
könnyen elkallódhatnak. De leginkább az ifjúság kedvéért,
16
hogy mikor a templomban énekeltetnek, a kátéban
szemük előtt lehessenek és általuk megőriztessenek
Amelyek tőlem valók, azokat V.D.P.-vel jelöltem meg,
mint az imádságokat is. Hiszem, hogy ezen művem senkit
sem fog megbantani.«
E kis énekesköiryv 113 éneket foglal magában.
Ezek közül egyet Cengler András, nyolcat Lányi Illés,
hetet maga Pribis írt; 39 ének, mint már megállapítottuk,
tót írók eredeti műve és fordítása, a többi pedig
a cseh protestánsok énekeskönyveiből került be Pribis
énekeskönyvébe. Az énekek csoportosítása a következő:
reggeli, esti, evés előtti és utáni, prédikáció előtti és
utáni, temetési, kereszthordozáskor, a halál óráján mondandó,
úrvacsora vétel előtti és utáni énekek. Találunk
az énekek között a niceai és athanasiusi hitvallásra írt
egy-egy éneket. Az utóbbi 4 oldalra terjed. A temetési
énekek között fellelhető Notker (Balbulus, sz. 850 körül)
»Media vita in morte sumus« kezdetű antifona de mortejának
fordítása (Tr. 647.), mely Venantius Fortunatus
1 5
A szövegben »nepoctivy« szó áll, ami a magyar »tisztessegtelen«
szóval azonos jelentésű.
1 6
T. i. gyűjtetnek össze az énekek. »,