A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

iratos agendájából írta ki* Az imádságok között ott
táláljuk Mynsinger Joachim* 1
wolfenbütteli kancellár
egy dogmatikus imádságának, valamint Hieronymus »A
halál órája utáni vágyódás« című imádságának fordítását
is. A mű második kiadása 1701-ben jelent meg ugyancsak
Lőcsén, 68
változatlan tartalommal.
Itt említjük meg, hogy Sinapiusnak Drezdában 1676ban
kiadott »A vallásos léleknek kertecskeje« című művét
69
a nyelvnek ugyanilyen tótosítása jellemzi. Sinapius
különös érdemét Vlcek 70
annak a szláv öntudatnak proklamálásában
látja, mely »Neoforum lalino-slavonicum«. 11
című latin nyelvű művében nyilatkozik meg a leghatalmasabban,
ahol 30 szakaszban a cseji és tót közmondásókat
tárgyalja, rávilágítva ezzel a régi tót családi és
társadalmi életre.
Sinapius Dániel eszméi hűséges követőkre találtak.
Simonides János »A keresztyén tanítás magyarazata« 74
című Zittauban 1704-ben megjelent munkája Sinapius
Perlickáját forrásul nevezi meg, melyből a bevezetés fent
idézett sorait csaknem szórói-szóra vette át a maga művébe.
A Sinapius által elvetett mag azonban csak Krman
Dániel, Bél Mátyás, Jakobaei Pál modorii lelkész és
Dolezal Pál bocabányai lelkész idejében fejlődött virágzó
fává, akik a nemzeti eszme szolgálatában buzgón fáradoztak
az irodalmi nyelv tisztaságáért is. 73
6 6
Lásd Sinapiusnak az imádságok fölé írott megjegyzését.
6 7
1517—1588. V. ö. Herrman Beek: Die Erbauungsliteratur,
Erlangen. 277—278.
0 8
0 9
7 0
7 1
M. Nemz. Múz. és a beckói kolostor könyvtárában.
»Zahradka dusicky pobozne.«
Vlcek: Dejiny literatúry slovenskej. 12.
Megjelent Lesnón 1678-ban.
72 Vysvetlení Krestianského ueení. RMK. III 2. 4489. Lásd
bővebben: Ján Mocko, Slovensky rukopis, Slov. Pohl'. 1894.
Anton Augustin Bánik: Sbornik literárno-vedeckého odboru ssv.
Rocnik III. Sväzok 1—2. Trnava. 1936. 253.
1 8
Mocko i. m., Vlcek i. m. 14—18.