A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

A búcsúztató Lochmann János németlipcsei evangélikus
lelkész Threnodia-jával kezdődik, amely jesenicei
br. Szunyogh Jánoshoz, a budatini vár örökös urához van
intézve. Szunyogh hatalmas pártfogója volt Tranovskynak,
aki — mint tudjuk — Citharáját is neki ajánlotta.
Szunyogh és Tranovsky baráti kapcsolatáról a Threnodia
ezeket mondja:
Hunc pietate gravem Mystain, servumque fidelem,
O Sunegh defles tu quoque corde pio.
Nam tibi charus erat ceu plurima signa favoris
Testantur, vere vir tibi charus erat.
A könyvecske két beszédet foglal magában. Az elsőt
a paróchia előtt Smrtnik Menyhért (Melchior), a liptó
megyei Bodica község lelkésze mondotta, aki később Tranovsky
hivatalbeli utódja lett. 47
Alapigéül a 75. zsoltár
9-ik versét választotta, amelyben kehelyről van említés.
Ezt három okból tette: 1. Tranovsky, mintegy címerül, a
kelyhet használta nyomtatványain és pecsétlő gyűrűjén.
3. Kíét szín alatt szolgáltatta ki az úrvacsorát. 3. »Rógi
szokásként maradt fenn nálunk, hogy a halott hozzátartozóit
a sírnál kehelyből, borral itatták meg, esetleges
elájulásuk megelőzésére.« Ezért a beszéd főtárgyául a
kelyhet választotta, azaz az Úrnak poharát. Ezt a tárgyat
három szempontból fejtegeti: I. Milyen az Isten
kelyhe? II. Mely és milyen embereknek nyújtja az Űr
ezen kelyhet? III. Milyen ezen isteni kehelyből jövő
italnak az íze?
A második búcsúztatót Lochmann János mondotta a
liptószentmiklósi templomban. Az elhunytnak papi és
4
« RMK. II. 518. Még egy Nemzeti Múzeum-i példányról is
hírt ad, ez azonban nyilván tévedés, mert a tót és cseh irodalom
csak az egy Ráth-féle példányt ismeri, amely az Akadémia
könyvtárában, a külön kezelt ú. n. Ráth gyűjteményben van.
* 7
Haan: Cithara, 47.