A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

Tudjuk továbbá, hogy a tót evangélikus egyházban
a reformáció korabeli egyházi énekek, különösen pedig
Luther énekei, közkedveltek voltak. Ezeket már 1580.
előtt kezdték fordítgatni, s a németből fordított énekekj
száma egyre nőtt. Ezzel szemben a csehek édes-keveset,
vettek át a német evangélikusok énekei közül. Míg a
cseh protestáns énekekben gyönyörködő Luther buzdítására
Weys Mihály 138 cseh éneket fordít németre, s
ad ki 1531-ben Mlada Boleslavaban, addig Comenius
1659-ben Amsterdamban kiadott énekeskönyvének bevezetésében
így panaszkodik a cseheknek a német egyházi
énekek iránti közömbössége miatt: »A németek a múltban
nem vetették meg atyáink lelki ajándékait,
lefordítván énekeiket nyelvükre; miért hanyagoltuk hát
el mi az ő ajándékaiknak hasznunkra való fordítását?
Luthernek, valamint némelyik munkatársának énekei valóban
Lélekkel és erővel teljesek; miért ne részesítsenek
minket ők is a nekik adott kegyelem némi részében a mi
megerősítésünkre? Különösen, mivel a múltban a mj
lengyeleink is átvették a német énekek legjavát, viszont a
németek is némelyik lengyel éneket. Miért ne tegyük
hát ezt mi is, hogy egy és ugyanazon Lélek egyesítsen
mindeneket.« Ezt a szükségletet sietett kielégíteni már
jóval Comenius előtt Tranovsky Citharája azzal, hogy
Luther, s a csehektől elhanyagolt legkiválóbb német egyházi
énekírók termékeit átültette.
Nem utolsó sorban mozdította azonban elő a Cithara
megjelenését a Németországban és a Felvidéken szétszórtan
élő cseh-morva exulánsok sanyarú helyzete sem, kik'
iránt Tranovsky igazi részvétet és lelkipásztori felelősséget
érzett, hiszen közöttük voltak egykori hívei is.
Azért írja: »Kivanta ezt 3
sok kegyes exuláns szükséglete,
akik most a szabad templomhasználattól eltiltva, házaikban
magánosan kénytelenek Istennek szolgálni, (mint
egykori őseink az apostolok kora utáni egyházban)...
mivel pedig egyházi énekekben és más fontos köny-
3
T. i. az énekeskönyv kiadását.