Luther lelke. I. (Budapest, 1926) - Magyar Evangélikus Digitális Tár ...

76
dosan ápolta; a Magyar Társaságot a régi szellemben
irányította; az iskola legkiválóbb növendékeit,
köztük a nagyrahivatott Székács Józsefet, körébe
von+a. lóságával elárasztotta.
De bizony Soprunban nehéz napokat is élt át
Kis János és vele gyülekezete. Ismételten tűzvész
pusztította a várost, neki is kárt okozva. Az 1809-i
évben őt is katonai megszállás zavarta fel otthonának
nyugalmából, mint annyi sok hívét. Ekkor
francia nyelvtudásával polgártársainak jó szolgálatot
tett.
De a francia, finom modorú tisztek nem egyszer
meg is könnyítették az idegenek beszállásolásával
természetesen velejáró kellemetlenségeket. így egy
alkalommal három éves Lajos fiát a francia tábornoknál,
ennek szobájában találta, bizalmasan ölébe
simulva, míg ez parancsait diktálta adjutánsainak.
„Lássa Főtisztelendő úr, a kis Louis jobb keresztyén,
mint az édesapja; ez tudja, hogy az ellenséget
is szeretni kell", — mondta enyelegve. — Magyar
büszkeséggel ír Kis János arról a súlyosan
megsebesült francia tisztről, akit a győri csata
után szállásoltak be hozzá és aki folyton azt mondogatta
kínjai közt is, hogy ő csak vitézember,
hiszen francia, de olyan oroszlánokról, mint a magyarok,
fogalma se volt. Ilyenekkel Napoleon meghódítaná
a világot.
Mikor osztrák „barátaink" csúfolódva szólnak a
magyar nemesség győri utolsó hadi szerepléséről,
jól esik olvasnunk, hogyan beszélt róla a lovagias
és vitéz ellenség.
Kis János hivatalos pályája sem volt mentes a
tövisektől. Emlékezéseiben van ezekről mit elbeszélnie.
Bizony ez a melanchtoni szelídségű férfiú
sokszor kénytelen volt Luther erélyével fellépni,
hogy főpásztori tekintélyét megvédje: egyházkerületeben
a szükséges jó rendet megtartsa.