Luther lelke. I. (Budapest, 1926) - Magyar Evangélikus Digitális Tár ...

46
járó ifjaknak gyámolítói írták be nevüket egyházunk
nagy jóltevői közé. Akadtak köztük kiváló
gyülekezeti, egyházmegyei, gyámintézeti, egyházkerületi
és egyetemes felügyelők, illetve elnökök.
Ezen a téren a Radvánszky-jellem legszebben
ragyog Antalban, a bárói ág megalapítójában. Mint
igen buzgó evangélikus és amellett politikai bátorsággal
a legnagyobb mértékben megáldott ember,
azzal kezdte nyilvános szereplését, hogy 1840-ben,
mint Zólyom vármegye alispánja, rettenthetetlen bátorsággal
lépett fel egy vallása miatt üldözött szegény
evangélikus tót paraszt mellett. És győzött,
inert' igaza volt. Majd az 1843—44-i országgyűlésen
mint követ döntő részt vett a szabadelvű vallási törvények
megalkotásában.
A szabadságharc korában mint Zólyom vármegye
főispánja és a főrendiház egyik jegyzője egész az
összeomlásig rendíthetetlenül kitartott a nemzeti
ügy mellett. A Bach-korszakban, mint Jókai „Új
földesurá"-ban az öreg Garamvölgyi, tisztes magányából
nézte a közügyek szomorú menetét.
Akkor lépett ki a harci porondra, mikor a bécsi
kormány hírhedt, „Patens"-nek nevezett rendeletével
meg akarta semmisíteni egyházunk ősi alkotmányát.
Bár cserébe sok anyagi jót ígért, a protestáns
világ nemesen ellenállt és győzött. Ε fölséges
harcban Zsedényi Edével, Székács Józseffel ő volt
hitsorsosainak elszánt és egyúttal bölcs vezére. Ezért
bíró elé is idézték és hoszabb időre internálták.
Majd mikor közel hetven éves korában a közbizalom
az egyetemes felügyelői tisztet ruházta rá,
öregségét nem kívánta jogcímül felhasználni arra,
hogy méltóságának csak külső díszét viselje. Mint
igazi Radvánszky, e hivatal terheit lelkiismeretesen
magára vette.
Kedves és felemelő emlékem soproni diákkoromból,
mikor kiváló tanárunk, Poszvék Sándor el-