Luther lelke. I. (Budapest, 1926) - Magyar Evangélikus Digitális Tár ...

49
teher a nemzet testén. Hiszen még csak adót se
fizettek annyi évszázad folyamán! Igaz! nem fizettek
olyan módon, hogy sorban álltak volna a vármegyei
adópénztáros fülkéje előtt és leolvasták
volna adógarasaikat.
De százszorosan adóztak ingyen szolgálattal a
közügyekben, ingyen katonáskodással és katonaállítással
és bőséges adományokkal, amikre őket ne-
\áik kötelezte, szívük ösztönözte. És mily lelkesen
fizették a véradót száz csatatéren. De fizettek véradót
máskép is: mint vértanúi egyházuk és nemzetük
szent ügyének.
Történetünk egyik legsötétebb korában, I. Lipót
alatt élt Radvánsziky György, akiben családjának
leginkább irodalmi, gazdálkodó és jótékonysági hajlamai
fejlődtek ki. Még a politikától is tartózkodott:
már amennyire azt egy Radvánszky megtehette.
Gazdálkodott, segélyezte hitsorsosait, különösen a
szegény tanulókat. Elárasztotta jóságával egész
környezetét: amint ezt levelei is bizonyítják. És írt
naplót, emlékiratot, másolgatott okleveleket. De
volt egy rettenetes „nagy bűne": gazdag volt! Már
pedig Cserei Mihály, a krónikás, erről a korról
mondja: „ ... ha magyar vagy és soká akarsz élni...
pénzed ne legyen sok!" Nagy vagyona felingerelte
a bécsi udvar bérenceinek kapzsiságát. Már 1671ben
a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték.
Itt semmit rábizonyítani nem tudtak, tehát elbocsátották.
Majd 1687-ben Caraffa tábornok, az „eperjesi hóhér",
az eperjesi vértanukkal együtt egész házanépével
őt is elfogatta és Eperjesre vitette. A rettenetes
szenvedések között, a kínpadon meghalt, de
holttestét is meg akarták gyalázni és a hóhérral a
vérpadon felnégyeltették. De ami vele történt lényegében
nem meggyalázás, hanem megdicsőülés.
Az eperjesi vértanúnak neve és vele általában a
Szigethy Lajos: Luther lelke.
4