A Jókai-jubileum ; és a nemzeti diszkiadás története : az ... - MEK

12t
De szintén be kell azt vallanom, hogy segítségem is van.
Tlaga a közönség. A mi csak jellemz adat, ötlet fölmerül
a napok töi'ténetében, azt nekem mindenünnen beküldi
maga az ismeretlen jóbarát. Sok éven át az általam szer-
kesztett humoristikus lapot úgy szólván maga a közönség
í.ta tele ; s ezeken a lapokon van a magyar népélet min-
den rétegeiben s fázisaiban ismertetve. Azontúl jó barát-
jaim közé számíthattam olyan szellemi kincstárnak nevezhet
nagy alakjait a magyar közéletnek, mint Deák
Ferencz és Xyáry Pál, a kik él krónikásai voltak a
magj'ar világnak, a legalantabb rétegektl a legmagasabbakig.
Én bennük az én pon'á lett aranybányámat
-iratom.
Azonkívül, akármerre járok az országban, jóakaróim
mindenütt elém hozzák azokat a hag^'ományokat, törté-
neteket, a mik a vidékhez vannak kötve; régiségbuváiok,
történettudósok figyelmeztetnek a históriai események közé
beszövd regényes episodokra ; nyomába igazítanak rej-
télyes, titokszerü alakoknak ; úgy hogy mondhatnám, hogy
az egész magyar nemzet együtt dolgozik velem.
Igaz, hogy ez a közremködés csak olyan, mint mikor
Liszt Ferencznek a figyelmét megragadta ez a népdal:
«nem ettem én ma egyebet, fekete retket, kenyeret!*
s csinált belle egy nagyszabású oratóriumot. Én is csak
egy akkordot kapok meg, egy végs katastrophát, s ahhoz
kell hozzá divinálnom a megelz regénj-t.
Ez a mesterség pedig így megj'.
Elmondom az egész titkomat : utánam csinálhatja
akárki.
Vagy egy vezéreszmém akad, vagy egy történelmi ada-
tom, vag}' egy lélektanilag megoldatlan eseményem az
életbl. Ez ötlet, véletlen, ajándék, lelet.
Akkor ehhez meg kell találnom az alakokat, a mik ezt
íi történetet keresztül .
viszik.
Ez már tanulmány. Sok
nmnka, búvárkodás, megfigyelés, megválogatás kell hozzá.
L'tmutató a korszak ; de még arra is rá kell elbb találni,