A Jókai-jubileum ; és a nemzeti diszkiadás története : az ... - MEK

??Ton kíváncsi vaírs'ok rá, hogy a regényhsöm hogy fog le-
gázolni abból a hínárból, a mibe belelovagolt ?
Ha hibásak a regényalakjaim, az a hibájuk, hogy nem
látom ket ; mei-t bennük vagyok. Ha kívülrl mintáznám
ket, lehet, hogy jobb lábon állnának; — de mi lenne f-
számyaíkból '?
Már ezt a hibámat meg nem javíthatom. Vénebb leszek,
de okosabb nem. így kell azt a közönségnek elfogadni, a
hogy megvan negyven esztend óta.
Nem tartom semmi érdemnek, hogy sokat dolgoztam
nem követelek érte se a jelenkortól, se az utókoi-tól sem-
mit, még azt sem, hogy olvassák. Magamnak íiiam : gyö-
nyörüségem volt benne. Ez volt a világom, életemnek
titka, utamnak vezetje, nagy bajokban vigasztalóm, bal-
sors csapásai között védelmezm, jobb idk reményét,
megnyugvást, iij ert új küzdelmekhez ez adott, ez az
íróasztal; elvesztett vagj'Ont ez adott vissza, rámtámadó
ellenségeket ez vei-t vissza; az életet újra kezdeni ez buz-
dított. Negyven éve beszélgetünk egymással, s még mindig
van egjTuásnak valami mondani valónk. Sok jó volt, a
mit szerettem ezen a világon, sok elmúlt már belle : a
többit itt kell hagynom. Megnyugszom benne. Hanem
hogy az íróasztalomat itt kell hag}'nom: azt sajnálom.
S ha már ennyire mentem az emlék-szellztetésben,
hadd mondjam el azt is, hogy lettem én regényíróvá.
Elrebocsátom, hog}- fatalista vag^^ok, ómenekben, pra--
destinatióban hiszek : a földöntúli világ, az életentúli élet,
az érzékektl felfoghatatlan lények befolyása sorsunkiM,
meggyzdés nálam. Egész életemen át annyi rendkívüli
csoda által szabadultam meg magam kereste veszélyekbl,
hogy egészen theosophistává lettem.
Maga a családomnak a czimere is egy kész regény.
Ütközet volt a magyar király és a török vezér között. Egy
fiatal zászlótartó felfedezi a királynak, hogy a spanyol
tüzérek meg vannak vesztegetve az ozmánoktól: szánd '-
kosán rosszul lnek. «Ljj te jobban Ii» mond neki a királ -,.
: