A Jókai-jubileum ; és a nemzeti diszkiadás története : az ... - MEK

124
Erre a zászlótartó odalép az Ágyához, czélbaveszi a török
A-ezér sátorát s úgy odatalál a szakállas golyóval, hogy a
vezér halva terül el. Ez mind le vau festve a czimerpaizsunkon
: a zászlótartó az ágyúval a veres mezben,
alatta a török tábor a félholdas sátoraival, a vezér a közép-
fátorban: csak egy fiatal hajadon hiányzik még (az én
prsesumtiv sanyám), a ki a koszorút a hs zászlótartó
fejére feltegye, s kész a regény.
Ezt hallottam én elbeszélni, mikor még nagyon kicsi
gyerek voltam, az édes apámtól. Neki is voltak költi,
mvészi hajlamai. Emlékezem azokra a jó vastag papirosra
írt verses könyveire, a mikhez igen jellemzen rajzolt és
kiszínezett alakok is voltak festve. Meg volt neki Blumauer
travestalt Aeneise is, saját rajzaival illustrálva; s milyen
szépeket tudott nekem mesélni a « Szalonna várról'), —
"Csalóka Péterrl)), — oHüvelycsik Palkóról » — a « farkas
komáról*), — meg a ((jövendmondó czigányasszony))-ról
-az insurrectio alatt ! — Hanem a hivatala egészen mostoha
talaj volt a költi és mvészi hajlamokra. Ügyvéd volt és
a városi árvavagyon pénztárnoka. Ezekhez az ellentéte
];ell a poézisnek : s nála az is megvolt. A rendszeret pon-
tosság.
Visszaemlékezem rá, hogy egyszer kis gyermekkorom-
Imn felvitt magával az apám a városházára, a hol a hiva-
tala volt, s megmutogatta a nagy vasládákat, a mik mes-
terséges zárakkal nyiltak fel, s azokban azt a sok minden-
féle csillogó és penészes pénzt. Egy hivatalnoktársa is
ielen volt, az ellenr. Egy gömböly fatányérban álltak a
legkisebb ezüstpénzek, ötkrajczárosok. ((Xo, végy el belle
magadnak egyet !)) monda az ellenr. Szép fényes új veret
pénzek voltak. — «Nem szabad, az a másé» mondám.
«Igen, de én a helyett egy ócska ötöst teszek vissza a
magam zsebébl)), biztatott a jószív gyermekbarát. Erre
aztán bátorságot vettem magamnak egy ötöst kiszemelni
ti sok közül. De nagj'on égette én nekem az az ötös a
•markomat. Mégis csak olyan pénz ez, a mi az én apám