A Jókai-jubileum ; és a nemzeti diszkiadás története : az ... - MEK

12
A jó barátaim, ott a vidéken, minderrl nem tudnak
semmit ; mert ez alatt is mindenféle bohóságot olvasnak
tlem a lapokban. Azt gondolják : vigan vagyok. De hiszen
az irás az egyedüli módszer, a mivel a bajom ellen küzdök.
Úgy, hogy az orvosom, mikor reggel meglátogat, azt kérdi
tlem legelbb, hogy tudok-e már dolgozni.
A mint az id egy kicsit felmelegszik, el kell mennem
valahova tengerpartra. Mennék már most is, de félek az
i;tazástól : akár hajón, akár vasúton. Talán ahhoz össze-
szedem még magamat valahogy a nyáron, hogy szszel do-
lognak állhassak.
Nagy sorom lesz. Októberben lesz az ötven éves írói jubileumom.
Ebben a hónapban hirdette ki a magyar tudományos
akadémia a legels munkám (« Zsidó fiu» ez, dráma) fölötti
elismer bírálatát.
Ettl a naptól számítom írói pályafutásomat.
Az ötvenedik évforduló napját (hiszem, hogy szép nap lesz,
de nehéz nap lesz) valahogy csak keresztül élem.
Hanem a ki azt hiszi, hogy ezután a nap után kezddik
majd még egy hónapokig tartó dinom-dánom, szakadatlan
ünnepség : az ugyan túlbecsüli testi-lelki tehetségeimet.
Az aranylakodalom után nem következnek mézeshetek.
Mikor elször keltem egybe múzsámmal : 1843-ban, ugyan
keresztül tudtam volna magamat enni-inni a két magyar
hazán is : de akkor sehová se hittak ; most már hínak, de
most már én is öreg legény vagyok, a múzsám is vén mat-
róna már. Jobb nekünk itthon.
Hanem majd magam helyett elküldöm mindenüvé azt a
remekül készült mellszobromat, a melyet most végzett be
Zala György mvészbarátom. Az legalább ott marad emlé-
kül s a lelkem egy darabja is vele.
Kérem Kegyedet, kedves barátném, legyen szives ezt a
levelemet a májusra tervezett megtisztelés rendezivel kö-
zölni, s ha jónak találja, a hírlapoknak is átadni.
Legforróbb baráti üdvözletem s az ég minden áldásainak
kivánása mellett, Önre és kedves családjára, maradok
igaz h barátja
Budapest, 1803 ápr. 9. Jókai Mór.