az akusztikus ingerek hatása a lassú alvási oszcillációra - Kutatás
az akusztikus ingerek hatása a lassú alvási oszcillációra - Kutatás
az akusztikus ingerek hatása a lassú alvási oszcillációra - Kutatás
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A macska hallókérgén <strong>az</strong> AI area szomszédságában több hallókérgi területet (5A.<br />
ábra) különítettek el, amelyek egy része szintén tonotópiásan szervezett, de mind<br />
anatómiailag, mind funkcionálisan különböznek <strong>az</strong> AI területtől. A másodlagos (AII) areát<br />
citoarchitektóniai különbségek alapján lehet elkülöníteni <strong>az</strong> AI-től: <strong>az</strong> AII kérgének III.<br />
rétegében megnő a piramissejtek száma, <strong>az</strong> V. rétegben pedig nagy piramissejtek jelennek<br />
meg. Ezen terület tonotópiás szervezettsége vitatott, de egyre többen találnak frekvenciafüggő<br />
reprezentációt. A terület valószínűleg <strong>az</strong> <strong>ingerek</strong> feldolgozásának egy, <strong>az</strong> AI után következő<br />
állomása. Megkülönböztetünk emellett elülső (anterior auditory field, AAF), valamint hátulsó<br />
hallókérgi mezőket is (posterior auditory field, PAF), melyek szerepe szintén vitatott, de a<br />
legtöbb szerző multiszenzoros, asszociációs területként említi őket (Clarey, Irvine 1990;<br />
Rouiller, Simm et al. 1991). Ezen areák szintén tonotópiás szerveződést mutatnak, de a<br />
mikroelektróddal elvezetett kezdeti sejtaktivitás látenciája hosszabb és időben kevésbé kötött<br />
<strong>az</strong> ingeradás időpontjához, a sejtek hangolási görbéje pedig szélesebb, mint <strong>az</strong> AI neuronoké.<br />
Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy e területek <strong>az</strong> <strong>akusztikus</strong> információfeldolgozás későbbi<br />
– kognitív jellegű – szakaszában vesznek részt és talán részben megfeleltethetőek a<br />
majmokban talált belt (AAF) ill. parabelt (PAF) régióknak.<br />
A különböző területek afferens és efferens kapcsolatait vizsgálva, <strong>az</strong> AI-ből AII-be<br />
futó rostok topográfiás elrendeződést mutatnak. Az AI rosztrális részéből a rostok <strong>az</strong> AII<br />
kaudális, míg kaudális részéből <strong>az</strong> AII rosztrális részébe futnak. A ventrális AI a ventrális<br />
AII-vel, míg a dorzális AI <strong>az</strong> AII dorzális részével áll kapcsolatban. Az AAF area <strong>az</strong> AII-ből<br />
kapja afferentációjának nagy részét, tonotópiás szervezettségben. A projekciók <strong>az</strong> AII-ből a<br />
PAF-ba ugyancsak tonotópiásan szervezettek. Az AII mellett <strong>az</strong> AAF is vetít a PAF régióba,<br />
mégpedig <strong>az</strong> AII-ből jövő rostokkal konvergálva tonotópiásan szervezetten, ami e terület<br />
integratív szerepére utalhat (Rouiller, Simm et al. 1991).<br />
Az agykéreg szerkezete<br />
Az agykéreg (neokortex) legnagyobb részét kitevő, ún. isocortex, közönséges<br />
sejtfestésű mikroszkópi készítményben is jól felismerhető hat sejtrétegre oszlik (Szentágothai,<br />
Réthelyi 1994). A hat réteg felülettől számítva a következő:<br />
13
Change language