az akusztikus ingerek hatása a lassú alvási oszcillációra - Kutatás

kiváltódik az inger kezdetére és az inger végére, vagy egy folyamatos ingerben bekövetkező
változás hatására is. Az N1 hullám egyik fontos jellemzője, hogy kifejezetten érzékeny az
ingerlés gyakoriságára: az ingerek közti időintervallum (interstimulus interval, ISI)
csökkentésével e hullám amplitúdója szisztematikusan csökken. Az N1 hullám az inger
intenzitására szintén érzékeny: az ingerintenzitás csökkentésével csökken az amplitúdója és
növekszik a latenciája. Generátorát illetően nincs egyetértés a szerzők közt, legfeljebb abban,
hogy valószínűleg több generátor vesz részt a komponens létrehozásában.
A kérgen belüli invazív vizsgálatokkal igazolható, hogy a macska (Karmos, Molnar et
al. 1986) és a majom hallókérgében (Shah, Bressler et al. 2004) hanginger adását követően
legkorábban az AI areában mutatható ki sejtaktivitás (sejttüzelés) 8-12 ms látenciával. Ezután
az aktivitás átterjed az AII-re, ahol legkorábban 4-8 ms késéssel, 16 ms körül mutatható ki
sejttüzelés. Ezt a 16 ms-os sejtkisülési csúcsot egy harmadik követi a 16-32 ms-os
időtartományban, mely – akárcsak a 16 ms látenciájú – mindkét területen detektálható
(Karmos, Molnar et al. 1986). Ennek a három időben és térben is elkülönülő sejtaktivitásnak a
mezőpotenciál korrelátuma három pozitív hullám, melyek átlagosan 12, 17 és 23ms-os
csúccsal, a humán korai és középlatenciájú komponenseknek felelhetnek meg. Ezek a
komponensek a hallókéreg primer AI és szekunder AII areája felett regisztrálhatók maximális
amplitúdóval, és tonotópiás eloszlást mutatnak. A kísérleti állatokon 50 ms körüli amplitúdó
maximummal jelentkező hullám valószínűleg a humán N1-nek felelhet meg. A kísérleti
állatokon 100 ms körül regisztrálható hullám valószínűleg ugyanúgy vegyes komponens, mint
a humán N1 és P2 komponensek. Ezek látenciáját és amplitúdóját mind az inger fizikai
jellemzői, mind kognitív tényezők – mint például a figyelem, alvási állapot – befolyásolják.
21