a tudásalapú társadalom kialakulása magyarországon - MTA ...

FERENCZ ZOLTÁN – A KÖZVÉLEMÉNY ÁLTAL MEGFOGALMAZOTT JÖVÕKÉPEK… 45
szonylag hosszú és a lakosság számára kevésbé érzékelhetõ szakaszához képest. Az Európai
Unió hivatalosan is bejelentette az „elsõ körösök” (Lengyelország, Csehország,
Szlovákia, Szlovénia, Magyarország, Lettország, Litvánia, Észtország, Ciprus, Málta)
csatlakozási dátumát (2004), amely egyéni szinten mérve is nagyon közelinek érzékelhetõ,
és amely idõpontot néhány hónappal ezelõtt a lakosság 60%-a még nem tartott
reálisnak, vagy nem tudta megítélni.
Az Európai Unióról alkotott véleményekben jól érzékelhetõ, hogy a csatlakozás idõpontjára
a társadalom kismértékben elbizonytalanodott, amiben nyilván jelentõs szerepe
volt a véleményvezetõk által közvetített ellentmondó információk hatásának.
Növekedett azok aránya, aki szerint az Európai Uniónak inkább származik elõnye
a közte és Magyarország közötti kapcsolatból, miközben jelentõsen csökkent azok részesedése,
akik szerint Magyarország több hasznot érzékelhet ebbõl. A hazánk jövõje
szempontjából fontos országok kérdését a lakosság igen racionálisan látja, hiszen jellemzõen
nõtt azok aránya, akik úgy gondolják, hogy Magyarország sorsa az Európai
Unióhoz kapcsolódik leginkább.
A félelmek és várt elõnyök erõsségét vizsgáló kérdésbõl egyértelmûen látható, hogy a
társadalomban az európai uniós csatlakozástól várt elõnyök sokkal erõsebbek, mint a félelmek.
Ebben természetesen nyilvánvalóan szerepet játszik, hogy a haszon elsõsorban
mindennapi gazdasági, míg a félelmek inkább egy elméleti nemzetjövõsíkon mozogtak,
mégis lényeges, hogy a lakosság állásfoglalása relatíve egyértelmû volt. A lakosság mindenképpen
emelkedést várt országunk világpolitikában betöltött szerepét tekintve, illetve
gazdaságunkat megsegítõ külsõ támogatásokat remélt. Ugyanakkor tartott a külsõ befolyásoltság
erõsödésétõl, és hogy rövid távon a csatlakozás a munkanélküliség növekedésével,
illetve az életszínvonal csökkenésével járhat. Nemzeti kultúránk megsemmisülésétõl
kevesen féltek, ugyanakkor látható volt az is, hogy a lakosság saját véleménye szerint
nem tudja pontosan, mit is jelent majd számára az EU-csatlakozás.
Megdöbbentõ mértékû pesszimizmus és szkepticizmus volt tapintható a magyar társadalomban.
2002 végén a lakossági véleményeket a választások által létrehozott új
helyzet, a kormány széles társadalmi rétegek felé tett kedvezõ gazdasági intézkedései, illetve
európai uniós csatlakozásunk hivatalos bejelentése determinálta, és fordította a
magyar felnõtt populáció általános közérzetét eddig soha nem mért kedvezõ irányba.
Úgy tûnt, ez a gazdasági optimizmus és érzelmi tõke elfogyott, s a dolgok magyarországi
alakulását pesszimistán látók aránya ismét a kilencvenes évek elején mért kiemelkedõen
magas szinttel összemérhetõ szintre emelkedett. Ezzel párhuzamosan mind a pozitívan
vélekedõk, mind a választ adni nem tudók aránya csökkent, jelezve, hogy a helyzet
drámaisága egyre több embert késztet állásfoglalásra.
Az „álomország”
Akik a tagjelölt országokban a csatlakozás után valamely EU-tagállamban szeretnének
munkát vállalni, legvonzóbb célállomásként Németországot jelölték meg.
Különösen magas ez az arány Magyarországon: a külföldi munkavállalást fontolgató
magyarok valamivel több, mint fele szeretne itt dolgozni uniós tagságunk után.