a tudásalapú társadalom kialakulása magyarországon - MTA ...

FERENCZ ZOLTÁN – A KÖZVÉLEMÉNY ÁLTAL MEGFOGALMAZOTT JÖVÕKÉPEK… 51
Érdekes, hogy aki most elégedett, a továbbiakban is javulásra vagy legalábbis szinten
maradásra számít, míg akik most a legelégedetlenebbek, a jövõre nézve is a legpesszimistábbak.
(Gfk, 2003)
A 2003-as év jó példája volt annak, hogy a politikai közhangulat változása mögött sokszor
tulajdonképpen a lakosság gazdasági helyzetértékelésének változása húzódik meg. Bár
a Medián hosszú évek óta vizsgálja az ország gazdasági közhangulatát, olyan mértékû kedvezõtlen
fordulatot, mint amilyen 2003 nyarán bekövetkezett, ilyen rövid idõ alatt korábban
nemigen tapasztaltak. A megkérdezettek háztartásának pénzügyi és az ország gazdasági
helyzetének múltbeli és jövõbeli alakulását együttesen kifejezõ konjunktúraindex
2003. június és július között korábban soha nem látott mértékben, –9-rõl –23-ra csökkent.
Ugyanebben a hónapban, igaz, ennél kisebb mértékben történt jelentõs fordulat a kormány
megítélésében és ekkor került leszállóágba a miniszterelnök népszerûsége is. A gazdasági
közhangulat drámai mértékû romlása egy hónappal késõbb jelentkezett a pártpreferenciákban.
A gazdasági vélemények közül egyébként az ország gazdasági helyzetére vonatkozóak
jóval nagyobb mértében romlottak a megkérdezettek háztartásának helyzetére
vonatkozóknál, a múltbéli folyamatok megítélése pedig a jövõbeli várakozásoknál. Az igazi
fordulat tehát abban következett be, hogy az emberek a korábbi hónapokban jóval kedvezõbben
ítélték meg az ország múltbéli gazdasági helyzetét, és nem abban, hogy roszszabbnak
éreznék a saját gazdasági kilátásaikat. Így 2003 második felében a lakosság már
rosszabbnak ítélte az ország jövõbeli gazdasági lehetõségeit a saját háztartásáénál és elégedetlenebb
volt az ország gazdasági helyzetének az elõzõ tizenkét hónap alatt történt alakulásával,
mint a saját családi „költségvetése” helyzetével. (Medián, 2003)
Jegyzetek
1 A pozitívan vélekedõk számából levonják a negatív beállítódásúak arányát, és hozzáadnak
100-at. Így kerülik el a mínuszos mutatószámokat. Minél nagyobb az index 100-nál, annál
nagyobb a pozitívan vélekedõk aránya. A maximum 200 lenne, ha a teljes lakosság egyformán
vélekedne. A 100 alatti mutatók a negatív beállítódás többségét jelentik. Minél inkább
100 feletti az index, annál nagyobb többséget jelez.
2 A kérdezettek nem csupán spontán módon fejezhették ki a véleményüket a csatlakozás
elõnyeivel és hátrányaival kapcsolatban, hanem (a korábbi kutatásokhoz hasonlóan) megfogalmazott
állításhoz is viszonyulhattak – egyetértõleg vagy elutasítással. Az állítások 12
témakört öleltek fel, s mindegyikben – a csatlakozás szemszögébõl – pozitív és negatív tartalmú
állítások is voltak. A következõkben ezeket a vélekedéseket vesszük sorra, utalva a
társadalom várakozásainak jellegére, tendenciáira. Az állításokat együttesen kezelve az
egyes témákon belül, az 1996-os kutatásnál alkalmazott módszernek megfelelõen egy –6tól
+6-ig terjedõ skálára is rávetítették a lakosság véleményét: az adott esetekben a –6 azt
jelenti, hogy csak hátrányokat, a +6 pedig azt, hogy csak elõnyöket várnak az emberek.
A mutatót a továbbiakban várakozási indexnek nevezzük. A 12 terület várakozási indexeinek
átlagolásával kapjuk az úgynevezett összesített várakozási indexet.
3 1996 júniusa óta negyedévenként 500 személy kérdõíves megkérdezésével készül a Michigani
Egyetemtõl kapott licenc alapján a Corvinus Egyetem és a Gfk. Hungária együttmûködésében.