A magyarországi zsidók statisztikája

123
És emellett egy másik nagy hazugságot is cselekedtek.
Nem ismerik el a hébert (már mint a rontott német nyelvet)
nyelvnek.
Nagyszerű!
Ennek a nyelvnek múltja, irodalma, betűi vannak a XVI. szá-
zad első fele óta. 1540-ben már e nyelven Cremonában egy biblia-
fordítás is jelent meg és e nyelvről Kohn Sámuel, a magyarországi
zsidók legalaposabb írója, ezt mondja:
„e nyelvben (már mint a zsidó-német jargonban) csak az
újabb időben ismerték fel az egykorú és régibb német nyelv elavult
alakjait”.
Nem létezőnek vett a magyar hivalalos világ egy nyelvet,
amelyik a zsidók között már 5 évszázaddal ezelőtt megoldotta a
volapük és esperanto problémáját, nem létezőnek veszi a zsidóság
nemzetközi voltának legerősebb biztositékát, amely azt eredményezi,
hogy a debreczeni zsidó kántor Przemyslből, Ploestből kerülve
azonnal akadálytalanul megérti itteni hitsorsosait; amelynek segé-
lyével beszélget az indiai és a francziaországi zsidó!
Valóban nem csoda, ha bennünket alárendelt fajnak tart a
zsidó és magát felettünk uralomra hivatottnak érzi.
Mert ezt vallja és hiszi mind Mózestől kezdve a mádi polgár-
társig.
*
A magyar ember és a zsidó között a gondolkozásmód tekin-
tetében van egy óriási külömbség.
A magyar ember elveken nyargal, szavakra, elnevezésekre
fekteti a súlyt és nem törődik a lényeggel.
A zsidó előtt a lényeg: a pozitív haszon a fő és nem érzi
sértve magát, ha az anyanyelvét elsikkasztják.
*
Nagyon szükséges volt a statisztikai hivatal fentidézett vallo-
mását elmondani, ha tisztán akarunk látni a következő statisztikai
adatok között.
Meg van állapítva, hogy a galicziai zsidó a maga elzárkózott-
ságában nem alkalmas az asszimiláczióra. Persze ez azután azt jelen-
tené, hogy Bereg, Ung, Máramaros stb., szóval az északkeleti megyék
zsidói az úgynevezett Jengyei zsidók”, tehát külön elbírálás alá
esnének a „magyar zsidókkal” szemben, akik itt az ősfoglalók le-
származói és vérünkké vált vér.