A magyarországi zsidók statisztikája

125
Mert sem a pájesz, sem a kaftán nem az oka annak, hogy
a lengyel zsidó nem alkalmas az asszimilációra, hanem oka a bele
inkarnált faji exklusivitás érzése és minthogy már 1890-ben túl-
nyomóan férfiak özönlöttek be, bigott zsidó agglegény pedig nincs:
az mind itt nősült meg és itt szaporít, és ha a régebben itt lakó
zsidók talán már mi felénk el is fajzottak volna: az ősi tiszta,
fajtiszta vér ezeket is in integrum regenerálná.
Mert a lengyel zsidó és a már régebben itt élő zsidók közt
csak divatbeli és műveltségbeli külömbség van. Az egyiket levetni,
a másikat felvenni csak idő és opportunitás kérdése, de a világ-
nézetet, tradicziót, hajlamokat, szokásokat, modort sohasem változ-
tatta a zsidó 2000 esztendő óta.
*
Most, hogy a statisztikai hivatalnak a zsidók anyanyelve dol-
gában követett eljárási módszerét ismerjük, meg fogjuk érteni azt
a statisztikát, amelyik a zsidók megmagyarosodását akarja igazolni.
1890-ben – már mint az ismertetett módon – a zsidók
közül 64% vétetett magyar anyanyelvűnek. 36%-ra még egy zsidó
rabbi se mondhatta rá, hogy magyar.
A közfelfogás szerint az úgynevezett magyar zsidó és az
úgynevezett lengyel zsidó között sokan abban is szeretnek külömb-
séget tenni, hogy amaz neológ, emez pedig orthodox lévén, a két
fajtát ez a rituális külömbség is felvilágosodott és bigott, asszimi-
láczióra alkalmas és nem alkalmas elemre bontja.
Ez azonban csak merő látszat, hogy úgy mondjam, optikai
csalódás és valóban kapóra jön a magyarországi zsidók egyik ki-
magasló alakjának: a kálvinista Róma büszkeségének: Bakonyi
Samunak az országgyűlésen 1907 márczius 7-én, a függetlenségi
párt hivatalos szónoki minőségében elmondott beszéde, amelynek
vonatkozó passzusát szórói-szóra itt idézem:
„Jóllehet ugyanis az 1895. XLVII. t.-czikket, amely az izraelita
vallást a bevett vallásfelekezetek közé sorozza, nyomon kellett
volna követnie az izraelita felekezet szervezésének, ez be nem
következett és be nem következhetett, különösen azért, mert annak
daczára, hogy az összes hazai törvényeink egy zsidó vallásfeleke-
zetet ismernek, mégis az idők folyamán az abszolutizmustól átvett
hagyományokat is követve, az emanczipácziót kimondó 1867. XVII.
t.-cz. daczára és daczára magát a reczepcziót törvénybe iktató
törvényhozási intézkedésnek, a többnyire hatalmi szempontokból,