A magyarországi zsidók statisztikája

162
abba a piros bársonyszékbe, amelyben pro foro externo az ország-
nak Kossuth Ferenezet mutogatják.
És amily ügyesen inscenálta ez az okos és ravasz ember az
új rendbe való beolvadását, éppen oly okosan adminisztrálja magát
azóta. Minden párttal jóban van, szem előtt tartván a Goethe szin-
házdirektorának azt az elvét: wer Vieles bringt, wird jedem Etwas
bringen. Az összes pártok analfabétáinak hoz sztrájktörvényt, a
kisszámú olvasott doktriner-humanistáknak munkásbiztosítást, az
iparbáróknak iparfejlesztési szubvencziót és vasúti beruházásokat,
a függetlenségi kiskorúaknak nemzeti frázisokat, az elégedetlen vas-
utasoknak, számszerint negyvenezernek, egy fél milliót és végnél-
küli ankétet, főnökének Kossuth Ferencznek pedig dicsőséget és
elismerést. Mert pokolian mulattató látvány, hogy mikép hárit el
minden érdemet ez az államtitkár a miniszterére. Valamennyi kö-
zött ez a legkoaliciósabb manőver. Az ország hadd tömjénezzen
Szterényi érdemeiért a nagy Kossuthnak, azért Szterényi tudja,
hogy a beavatottak tudják, hogy mindent Szterényi csinál, Kossuth
csak szignál. Már pedig a Szterényieknek nem az ország, hanem
a hatalmasok jóakaratára van szüksége.
Csak egyet nem ő csinált, fogadni mernék. Nem ő adta be
Kossuthnak a „nem vámszövetség, hanem kereskedelmi szerződés”
formuláját, amelyből oly nagy kavarodás támadt. Mert ilyen zöld-
ség nem teremhetett a Szterényi kertjében. És meglássa mindenki,
ebbe az egy dologba fog belepusztulni az egész kolicziós pünkösti
királyság, melyet azonban Szterényi tul fog élni, hiszen nem ő
tőle' való ez a rosz tip. Tul fogja élni a koalicziót, mert ennek az em-
bernek nemcsak szerencséje van, hanem esze is, melynek csodájára
jár az egész koalicziós tábor, valahányszor kinyitja a száját a
Házban . . .
A szellemi kiválóság tisztelete az üres fej uralma korában
– mily anakronizmus. És ebben az anakronizmusban gyökerezik
az államtitkár úr egész jelen nagysága, hatalma és dicsősége.”
Ez a czikk mutatja be, hogy támadja egyik zsidó a másikat
a politikai küzdőtér porondján.
*
Ennek az elébbi idézeteknek pendentja a következő humortól
csepegő dialógus: