A magyarországi zsidók statisztikája

147
gabella és a templomi ülőhely is. (Mindkettő olyan pozitív jövede-
lem, illetőleg érték: hogy le is foglalható bírói úton.)
Üzlet az egész élet minden relácziójában. És az üzlet- üzlet.
*
Es e világnézet már elharapózott az egész magyar közéleten,
a zsidók honosították meg az üzleti szellemükkel a korrupcziót.
Óh nem a protekcziót, az állások elnyerésénél. Ez politikai
rendszer volt, de azt a másik, anyagi korrupcziót: a megvesztege-
tések, províziók korrupczióját.
Az árverési hiénák mintájára vannak árlejtési hiénák is, akik
mikor egy-egy vállalat költségvetését csinálják, gyárakat akarnak
szervezni, mindig felveszik a számításba az „alapítási költségek”
tételét és a magyar ember amint sápot ajánlani nem is merne,
de magyar embertől elfogadni restellene is: a zsidó meg meri
tenni az ajánlatot és ha – mondjuk: ritkán – gyenge emberre
talál (és mivel hitelintézeteink zsidó kézben vannak, a zsidó min-
dig tudja kinek van és mennyi gyenge oldala) el is éri czélját.
Azt koczkáztatja legfeljebb, hogy kilökik, de ez az üzleti életben
csak olyan dolog, mint mikor az aszfaltbetyárt egy-egy jóra való
menyecske legazemberezi.
Nagy vállalatok zsidó nélkül nem is képzelhetők.
*
És hogy a zsidó ilyen eszközökkel is élhet: a magyarázata
az, hogy a lekenyerezett mindig „hallgat, a zsidó konkurrens pedig
a hodie tibi, eras mihi elve szerint mindenkor szolidaris. És szo-
lidáris minden zsidó.
Legnagyobb erejük ez a szolidaritás és a sajtó. Mert hogy a
sajtó a kezökben van, azt ime statisztikai adatokkal igazolom. De
egyúttal legyen szabad egy rövid visszapillantást vetni a magyar
sajtó fejlődésére is, mert sok, manapság mindennap emlegetett
jelszó igaz értékét fogjuk benne feltalálni.
Sajnos – tisztelet a kevés kivételnek – a sajtó ma már
szinte zsidó intézmény, amit igazol az, hogy Herczeg Ferencz a
minap, az újságírót, mint az újságírói kar tagját így aposztrofálta:
„ha azt a kis riportert – hogy szálló igével szóljak – azt
a kis zsidógyereket bántják . . . stb.”