A magyarországi zsidók statisztikája

142
A kiskereskedő – magáról tudja, hogy hitelezője épúgy nem
ismeri a maximalis szolíd üzleti hasznot, mint ő és így ha köve-
telésének 30-40%-át elveszti, koránt sem szenved e 30-40%-nak
megfelelő positiv kárt, hanem lényegesen kevesebbet.
Azt is jól tudja magáról, hogy az ő adósai sem egyformán
„jók” és ha helyesen spekulálni akar, a dubiozus adósokat neki
eleve számításba kellett vennie, ez az üzleti rizikó, aminek beho-
zására magasabb perczentre dolgozik ő is és a jó adós fizeti meg
a rossz adós rizikóját.
Már most legtöbbször ezen alapelveken indulva, meg is tör-
ténik a kiegyezés és ezáltal a kiskereskedő csak egy jó üzletet
csinált: kierőszakolta a gyárostól, hogy az neki olcsóbban adta
légyen a maga portékáját.
Az üzlet – üzlet, nem dehonestál és jó képet vág a gyáros
is, nem vonja meg a további hitelt, hanem legfeljebb óvatosabb
lesz a fináncz kapaczitással szemben.
„Leben und leben lassen!”
*
Ha azután a kiskereskedő még jobb fináncz kapaczitás, kellő
alapos előkészület után vagy leég, vagy csődbe kerül.
Sok kereskedőt láttunk már leégni is, megbukni is, de aki
meg is perzselődött és tönkre is ment – tisztelet a kivételeknek
– aligha volt zsidó.
A bukott zsidó kereskedő – úgy mondják, elveszíti a nevét.
Azt t. i., amelyiket ráoktrojáltak valamikor.
Nagy eset!
Ha ugyanazon körzetben, a megmentett portékákkal, tehát
ugyanazon brancs-ban akar tovább is existálni, akkor a felesége,
vagy fia kerül a czég élére.
Ha más brancsban akar dolgozni, akkor egy rövid kérvény-
nyel Spitzig Iczigböl részben a rabbinus, részben a m. kir. bel-
ügyminiszter szíves közreműködésével 3 hónap alatt kész lesz
Szende Béla és Hajdú vármegyéből áttelepedik – mondjuk – Sáros
vármegyébe és Szende Béla terménykereskedő megszakít minden
összeköttetést a Spitzig Iczig v. b. rövidáru kereskedő kellemetlen
emlékeivel.
*
Bámulatos dolog ez a névmagyarosítás, amelyik gyakran a
tulajdonnévre is kiterjed. Hiszen még a gyáros a maga összeköt-