Európa, Amerika, az iszlám és a kommunizmus - Mindenkilapja

116 | ÖTÖDIK ELŐADÁS
rendelkező vadállatot. Már végképp semmi nem az, aminek látszik.
A hitetés eszköztára kimeríthetetlennek látszik. (Lásd Jel 13,13–14)
Mindeközben egyre kegyetlenebb és kíméletlenebb lesz. Így egyesül
Sátán hadviselésének két alapvető eszköze. Mert amikor „világosság
angyalává” (2Kor 11,14) változtatja át magát, ez a magatűrtetés
csak átmeneti, hogy majd visszatérjen a megszokott kerékvágásba,
s „ordító oroszlán” (1Pét 5,8) módjára szertejárjon, „keresvén,
kit elnyeljen”. A pápai hatalom növekvő népszerűsége abból a
felismerésből született, hogy világhatalmat nem lehet nyers erővel
építeni. Talán nem ízléses, hogy ismét csak korábbi írásom megállapítására
utalok, mégsem állhatom meg, hogy meg ne tegyem:
Jelenések könyve 13. fejezete a farkas és a kisgidák történetét juttatja
eszünkbe. A farkas krétát evett és belisztezte a mancsát, s a
céltudatos önuralom gyümölcse nem maradt el.
Az emberi történelem utolsó vonaglásai ezek. Hátravan még a
remélt és várt szabadulás. Amit viszont a földiektől várhatunk, az
itt van megírva. Jelenések könyve 13. és 17. fejezetének jótékony
segítségével a történelem jobbra fordulását sóvárgó hamis ábrándunkból
kijózanodhatunk. Minden illúzióval leszámolhatunk. A türelmetlenség
lángja még egyszer felcsap, és soha annyira fenyegető
nem volt, mint akkor lesz. A zsigereiben türelmetlen vallási hatalom
és a legerősebb politikai világhatalom ereje fog nyomatékot
adni egy vallási rendszer követésének. Dicső múltja ellenére is törvényszerű,
hogy az Amerikai Egyesült Államok „mondja meg a
Föld lakosainak” (lásd Jel 13,14!), azaz írja elő, mi módon imádják
az erkölcsi tartópillérül önmagát ajánló pápai vallást.