Európa, Amerika, az iszlám és a kommunizmus - Mindenkilapja

124 | HATODIK ELŐADÁS
1956-ban nemzetünk indulatba jött. Elhatározta, hogy igazságot
oszt magának. Míg némelyek lelkesen terveztek, mások a Köztársaság
téren kommunisták lincselésével múlatták az időt. A demokraták
mellett megjelentek a zsidózók, egy korábbi sötét kurzus emberei,
de sokakat az is visszahőköltetett, hogy egyes körök a konszolidált
Horthy-rendszer újraépítésén fáradoztak.
Nos hát legfeljebb ennyire képes az emberi rendteremtés.
A Gazda válasza először is arról biztosít, hogy lesz ítélet. A konkoly
növekedésének minden pillanatát figyelemmel kísérte. „Figyelt
és hallgatott” (Mal 3,16). Az, hogy Isten nem ítél azonnal, azt
sokan annak tulajdonítják, hogy nem is lesz ítélet. „Mivelhogy
hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén,
egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt
cselekedjenek” (Préd 8,11).
Megérthetjük továbbá, hogy az az ítélet nem részleges ítélet lesz.
A földi történelem egyik leggyászosabb tapasztalata, ahogy a korábbi
áldozatokból pribékek lesznek, és az igazságtalanságokkal
szembeni harc csak megsokasítja az igazságtalanságot. Mert az ember
rendszerint „nem szabályszerűen küzd” (2Tim 2,5), erőszaktételre
erőszakkal válaszolván. Ez az ítélet nem hagyhat olyan kérdőjeleket,
mint a Habsburg vagy az orosz „felszabadítás”, s nem is a
forradalmak nemtelen dühkitörésére emlékeztet majd.
A harmadik fontos mondanivaló e példázatban az, hogy az Ítélőnek
azért kell kivárnia, mert a rossz tulajdonsága az, hogy csak
teljesen kifejlett állapotában látjuk igazi arcát. A leghétköznapibb
példák igazolják e tételt. De hogy történelmi példákat említsünk
fel, láthatjuk, hogyan kacérkodnak egy-egy ordas eszmével sokan,
mígnem tömegeket lehet vele mozgósítani. S hogy mik is azok a
népboldogító eszmék valójában, csak akkor döbbennek meg igazán
rajta, amikor mindez vérzivatarba torkollik.
ISTENI KÖZBELÉPÉS A MEGFELELŐ IDŐBEN
És itt újra visszakapcsolódunk történelmünk tárgyalásához. Ott voltunk,
amikor a prófécia a világ valamennyi civilizációját magába