Európa, Amerika, az iszlám és a kommunizmus - Mindenkilapja
Európa, Amerika, az iszlám és a kommunizmus - Mindenkilapja
Európa, Amerika, az iszlám és a kommunizmus - Mindenkilapja
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
AZ ISZLÁM ÉS AZ ATEIZMUS FELLÉPÉSE | 83<br />
A prófécia megjelenít egy jelképes helyszínt. Ismételjük, jelképes<br />
<strong>és</strong> nem valóságos helyszínek ezek, amit a „lélek szerint” (8. vers)<br />
betoldás tudatosít. Sodoma <strong>és</strong> Egyiptom <strong>az</strong> Istennel szembeni nyílt<br />
kihívó magatartást idézi fel. Ugyanilyen magától értetődő a másik<br />
<strong>az</strong>onosítási pont: „ahol a mi Urunk is megfeszíttetett”. Akik ugyanis<br />
idáig eljutottak a Biblia olvasásában, vissza tudnak emlékezni<br />
arra a többször is előtérbe kerülő gondolati motívumra, miszerint<br />
Isten <strong>az</strong>onosítja önmagát <strong>az</strong> érte áldozatot vállaló <strong>és</strong> megpróbáltatott<br />
emberekkel. „…mert a ki titeket bánt, <strong>az</strong> ő szemefényét bántja”<br />
(Zak 2,8). „Minden szenved<strong>és</strong>öket Ő is szenvedte…” (Ésa 63,9).<br />
A legnyilvánvalóbb <strong>az</strong>onban: „És ő [ti. Saulus, a k<strong>és</strong>őbbi Pál] leesvén<br />
a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul,<br />
mit kergetsz engem?” (ApCsel 9,4).<br />
A 10. versben <strong>az</strong>onban megdöbbentő fordulattal találjuk magunkat<br />
szembe. Amit ugyanis eddig olvastunk a két próféta sorsáról,<br />
arról tanúskodik, hogy ezek mindig is szenvedői voltak a történelmi<br />
viszontagságoknak. A temet<strong>és</strong>ükre vidáman <strong>és</strong> megkönnyebbülten<br />
k<strong>és</strong>zülődő emberek ajkán <strong>az</strong>onban kibuggyan a velük szembeni<br />
olthatatlan harag oka: „mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek<br />
lakosait” (10. vers).<br />
A kép összeállt: a Biblia – <strong>és</strong> hozzátehetjük: a tárgyilagos <strong>és</strong> józan<br />
belátás – alapján hiába különíthető el <strong>az</strong> apostoli kereszténység lelkülete,<br />
történelmi viszontagságai; hiába nyilvánvaló a máglyát állítók<br />
<strong>és</strong> a rajta megem<strong>és</strong>ztettek közötti különbség, a hatalmi kereszténység<br />
sok évszázados ámokfutását a feldühödött tömegek minden<br />
előzetes vizsgálat nélkül a kereszténység eg<strong>és</strong>zének nyakába varrják.<br />
Íme a harcos ateizmus szület<strong>és</strong>története, „pszichogenezise”. Az<br />
emberiség tekintélyes r<strong>és</strong>zének lelkében ez <strong>az</strong> eszme mindig is csupán<br />
megtermékenyül<strong>és</strong>re várt. Ateisták mindig is voltak. A bölcselettörténetben<br />
elég legyen felemlítenünk itt a nagy ókori elődöket:<br />
Lucretius, Epikurosz, Démokritosz. A deizmus sem képez kivételt ez<br />
alól: a gondvisel<strong>és</strong>t tagadó, a személyességet mellőző istenhit a gyakorlatban<br />
ugyanolyan Istentől való függetlenül<strong>és</strong>. Más ugyanakkor<br />
<strong>az</strong> ateizmus mint egyéni állásfoglalás, megint más mint militáns forradalmi<br />
törekv<strong>és</strong> <strong>és</strong> totalitárius hatalmi struktúra. A fenti értékel<strong>és</strong>