Jánosi - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István Egyetem ...

Számos tanulmány vizsgálta a kórokozó egyéb növekedési faktorok iránti igényét, amelyek során
abszolút növekedési faktorként az uracilt (Inzana és Corbeil, 1987) határozták meg, emellett a
megvizsgálták a mesterséges körülmények közti szaporodást serkentő, további kiegészítő anyagok
hatásait is. A tiamin-pirofoszfát és tiamin-monofoszfát szignifikáns serkentő hatását tapasztalták,
míg a foszfatált formái nélkül, csak tiaminnal kiegészített táptalajban minimális
baktériumszaporodást sem láttak (Amussen és Baugh, 1983). Ugyanezen tanulmány eredményei az
L-cisztin és L-cisztein növekedésre gyakorolt jótékony hatását nem támasztották alá, míg Merino és
Biberstein (1982), valamint Inzana és Corbeil (1987), a két aminosavat szükségesnek találta az
optimális növekedéshez, ők azonban a tiamin-pirofoszfát serkentő hatását nem tapasztalták. A
táptalajok tenyésztés előtti és utáni aminosav-analízise nem állapította meg sem az L-cisztin, sem az
L-cisztein csökkenését, így valószínűsíthető, hogy nem tápanyagként, hanem a környezeti tényezők
kedvező alakításával serkentik a H. somni növekedését (Humphrey és Stephens, 1983).
Telepmorfológia és pigmenttermelés
A megfelelő tenyésztési eljárásokat alkalmazva, a H. somni 24 órás inkubációs idő után apró,
tűszúrásnyi, kerek, csillogó, szürkés-fehéres vagy áttetsző telepeket képez (Hajtós et al., 1986;
Pritchard és MacLeod, 1977; Roberts, 1956; Szalay et al., 1994; Stephens et al., 1983). További 48-
72 óra elteltével nagyobb, 1-1,5 mm átmérőjű, ellapult, kissé egyenetlen szélű, kiemelkedő közepű
„tükörtojás” jellegű, vajkonzisztenciájú, jellegzetesen sárga pigmentáltságú telepek láthatók a H.
somni törzsek tiszta tenyészeteiben (Hajtós et al., 1986; Kennedy et al., 1960; Szalay et al., 1994;
Webb, 1983a).
Egyes szerzők beszámoltak színtenyészeteikben hasadt telepmorfológiájú H. somni törzsekről. Az
eltérő méretű telepek megjelenését az adott törzs normál légköri körülményekhez történő
adaptációja során valószínűsíthetően bekövetkezett mutációval (Bailie, 1969) vagy a táptalaj
megváltozott összetételével magyarázták (Brewer et al., 1985). Nivard és mtsai. (1982)
csirkeembrió fertőzési kísérletek során, az elhalt embriókból visszaizolált H. somni törzs
kétszeresen vagy háromszorosan hasadt telepmorfológiáját tapasztalta, amely tulajdonságát a
baktériumtörzs számos átoltás után is stabilan megtartotta. A három telepvariáns megjelenését a
fertőzés során bekövetkezett virulencia-változással magyarázták.
A H. somni törzsek jellegzetesen sárga, a táptalaj közegébe nem diffundáló pigmentje nem minden
törzs esetében azonos intenzitású. Ward és mtsai. (2006) 1-től (fehér) 5-ig (citromsárga) terjedő
skálán pontozta az eltérő eredetű törzsek színét, amelynek során a juh eredetű törzsek minden
esetben világosabb sárgának bizonyultak, mint a szarvasmarha eredetűek.
18