Jánosi - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István Egyetem ...

(Amussen és Baugh, 1981). Bipoláris festődést Van Dreumel és mtsai. (1970) tapasztaltak
szarvasmarha eredetű törzsek esetében, azonban Webb (1983a) juhból származó izolátumoknál sem
bipoláris festődést, sem metakrómás szemcséket nem írt le.
Hiss-technikával festett kenetekben a baktériumok körül vékony burokhoz hasonló zóna látható
(Miller et al., 1975), a burok jelenlétét azonban sem Garcia-Delgado és mtsai. (1977) ugyanazon
technikával végzett vizsgálatai, sem elektronmikroszkópos vizsgálatok nem támasztották alá in
vitro (Stephens és Little, 1981; Ward et al., 1984). A kórokozó buroktermelését in vivo sem tudta
igazolni Tegtmeier és munkacsoportja (1999a) H. somni-val fertőzött szövetek transzmissziós
elektronmikroszkópos vizsgálatai során. A baktériumok csillót, pilust és spórát nem képeznek
(Angen et al., 2003; Tegtemier et al., 1999a; Ward et al., 1984).
5.6 A H. somni ellenálló képessége
A H. somni ellenálló képessége igen gyenge. A környezeti túlélőképesség vizsgálata érdekében
Dewey és Little (1984) szarvasmarha eredetű testnedvekben és váladékokban szuszpendált
baktériumok életképességét vizsgálta a hőmérséklet, valamint az idő függvényében és azt
tapasztalta, hogy szobahőmérsékleten, orrváladékban közel 75 napig, míg hüvelyváladékban 5
napig életképes a kórokozó. A baktérium túlélése normál testhőmérsékleten orrváladékban, míg
alacsony hőmérsékleten hüvelyváladékban volt a leghosszabb. Jansen (1983) vizsgálatai során
nedves alomanyag-törmelékben, szobahőmérsékleten két napig élt túl a H. somni.
Brewer és mtsai. (1985) vizsgálataiban a H. somni-t tartalmazó tamponminták szállító táptalajban,
illetve kiegészítő anyagot nem tartalmazó agargélben történő tárolás esetén a kórokozó túlélése
4°C-on legalább 72 órán át biztosított volt. Ugyanebben a tanulmányban a Stuart (1959) által
igényes kórokozók szállítására kialakított és Amies (1967) által továbbfejlesztett szállító táptalajok
használatakor a H. somni az első 48 órában hűtés nélkül is túlélt, ugyanakkor hűtve tárolás esetén
több mint 6 napig visszaizolálható volt a kórokozó.
Laboratóriumi körülmények között −70°C-on és 37°C-on szarvasmarha teljes vérben, vérplazmában
és cerebrospinalis folyadékban, valamint 23,5°C-on teljes vérben történő tárolásakor a kórokozó
több mint 75 napig túlélt. Cerebrospinalis folyadékban szuszpendálva −196°C-on, folyékony
nitrogénben legalább 56 napig túlélt a kórokozó, azonban ezen a hőmérsékleten eltérő arányban
tojássárgáját, zselatint, glicerint vagy tej-állománynövelőt alkalmaztak krioprotektív anyagként
(Dewey és Little, 1984).
20